Archives

Calendar

March 2012
M T W T F S S
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031  



Archive for March, 2012

(az előző rész folytatása)

 

„Jó! Ez nem nekünk szól! Én nem vagyok szannjászí, szóval nem is kell félelem nélkülinek lennem, nem kell a léttisztítással foglalkoznom, a tudás pedig túlságosan bonyolult nekem! Haribol!” Rendben, ha azt gondolod, hogy elmenekülhetsz, akkor nézzük meg a következő csoportot. Ha ez a szannjászíkra vonatkozik, nézzük meg mi szól a grhasztháknak. „Adományozás, önszabályozás, áldozatok végrehajtása.” Jobb? „Legalább olyan szigorú, mint a szannjászíké! Plusz, még extra gondot is magamra veszek a család által – hogy fenn tudjam tartani, pénzt kell keresni, felnevelni a gyermekeket… Ah, tele vagyok gondokkal. Azt gondoltam, ha megúszom a szannjászt könnyebb lesz, de horogra akadtam!”

Mit jelent az adományozás? Nos, egyszer Tripurári Mahárádzs így határozta meg: „Ha annyi pénzt adsz, amikor már felszisszensz, az a megfelelő határ.” Amikor egy kicsit már nehéz. De csak a pénzről lenne itt szó? Nem. Nem gondolhatod azt, hogy egy kis adománnyal megveheted Krsnát, a gurut, a vaisnavákat, vagy a kegyet. Igazából a pénzt is Tőle kaptad. Olyan, mint a levegő – isteni energia. Egyelőre a levegő még ingyenes, nem kell érte adót fizetni, nem kell fizetni a levegővételért. Remélem senki nem hallja ezt, mert nem akarok ötleteket adni az adóhivatalnak. Az adományozás olyan, mint az odaadás. Mert a pénzünk olyan, mint második önmagunk, annyira szeretjük, szeretjük ölelgetni, számolgatni, dédelgetjük – mint saját magunkat. Így van? Ha tehát ezt a második önmagadat átadod Krsnának, azt is gyakorlod, hogy önmagadat is átadd. De a pénz általában érzékeny kérdés. Mert meglehet, hogy azt gondolod: „Nos, én szegény vagyok, egy szegény vaisnava, a másik sokkal gazdagabb, boldog vagyok hát, hogy ő tud adni. Ez az adományozás nem nekem való, én nem tudok adni!” De Bhaktivinód Thákur nagyon szigorú volt: „Ha nincs pénzed, add az idődet. Ha nincs semmid, adj egy kis hamut!” Nem a mennyiségről van tehát szó, nem, hogy adjunk valamit. Mert ily módon gyakorolhatjuk, hogy valahogyan szolgálnunk kell Krsnát, valahogyan szolgálnunk kell az isteni tervet. De még egyszer azt kell, hogy mondja, ne elégedjünk meg azzal, ha egy keveset adományozni tudunk a missziónak, és aztán kipipáljuk: „Rendben, ez is megvan, kész a szolgálat.” Nem, ez nem elég.

Aztán az önszabályozás. „Nem azért házasodtam meg, hogy szabályozzam magam, hanem, hogy élvezzem az életet! Nem vagyok én szannjászí! Az sokkal nehezebb!” Aztán pedig az áldozat. „Keményen dolgozom, éjjel és nappal, és még áldozatokat is végre kell hajtanom?! Ez már túl sok. Krsna, túl sokat követelsz!” Ebből megérthetjük, hogy nagy különbség van a grhamédhí és a grhasztha között. Grhamédhí élvezőt jelent, a grhasztha pedig azt aki jól megalapozott – sztha, aki áll, aki jól áll a családos rendben. A családos élet nem jogosítvány a lustaságra, vagy arra, hogy elmeneküljünk a nehézségek elől; sokkal több felelősséggel jár. Mert nem csak önmagadért vagy felelős, hanem a családodért is.

„Rendben! Ez a grhasztha rend nagyon nehéz, nagyon bonyolult. Nézzük mi vár a brahmacsáríkra.” A szannjászík és a grhaszthák már elvitték az összes nehéz szolgálatot; mi maradt a brahmacsáríknak? „A védák tanulmányozása, vezeklés, egyszerűség.” „Te jó ég! Ez már megint nem a boldog élet! Egyfolytában ezeket a bonyolult Védákat tanulmányozni ezen a szanszkrt nyelven, amibe beletörik a nyelvem! Meg ez a tapaszja! Hideg víz! Földön alvás! Csak akkor lehet enni, amikor a guru mondja: „Egyél!” Istenem, gondoskodj a brahmacsáríkról! És egyszerűnek lenni. Amikor az élet olyan bonyolult! És az elmém is olyan bonyolult! Lehet, hogy ez a brahmacsárja sem nekem való…”

Nyilvánvaló, hogy nincs egyszerű élet, nem lehet kikerülni a nehézségeket, a megpróbáltatásokat, a szolgálat lehetőségét, a felelősséget. Bármely helyzetben legyünk is, valójában nem számít, mert ugyanazt a célt próbáljuk elérni.

Meg kell próbálnunk megnyilvánítani és megvalósítani ezeket a tulajdonságokat az életünkben. Ha brahmacsárík vagyunk, akkor legyünk igazán azok, ne csak névleges brahmacsárík. Ha családosok vagyunk, vegyük nagyon komolyan. Vagy ha valaki szannjászí, legyen nagyon becsületes és szűziesen tiszta. A gond akkor kezdődik, amikor összekeverednek a rendek: amikor a szannjászí könnyű és gazdag életet kezd élni, mit a grhaszthák; és amikor a grhasztháktól azt várják, hogy úgy éljenek, mint az aszkéták. Ne keverjük tehát a rendeket, hanem bármilyen helyet is foglaljunk el a társadalomban – lelki vagy anyagi osztályok szerint – legyünk nagyon becsületesek, egyszerűek, nagyon természetesek és erősek a helyzetünkben. Akkor könnyebb lesz megnyilvánulniuk a további tulajdonságoknak, mint például ahinszá, igazmondás, stb. – oly sok van.

Ha megvizsgáljuk magunkat, hogy vajon kevésbé vagy nagyobb mértékben rendelkezünk-e ezekkel a tulajdonságokkal, akkor felismerhetjük helyzetünket. Ez nem a rasza kérdése, hanem a tattváé. Ha ezen irányelvek alapján vizsgáljuk önmagunkat, akkor nem fogjuk túlbecsülni magunkat. Egyszer találkoztam valakivel, aki három éve járt már a bhaktákhoz és gondolt Krsnára, de nem, mint felavatott bhakta, hanem mint egy barát. És azt mondta: „Már három éve gyakorlom a folyamatot! Mi mást adhatnék még Krsnának?!” Egy pillanatra megállt a szívem, és azt gondoltam: „Talán maradt még valami…”

 

(folytatjuk)



(продължава от предния брой)

 

“Чудесно! Това не е за мен! Не съм санняси, така че не се налага да съм безстрашен,  не трябва да пречиствам съществуването си, а пък знанието е прекалено сложно за мен! Харибол!” Добре, ако мислите, че можете да се измъкнете, нека разгледаме следващия комплект. Ако това е отредено на саннясите, да видим какво е дадено за грихастхите.  “Благотворителност, себеконтрол, извършване на жертвоприношения.” Това по-добър набор ли е? “Та то е също толкова сурово, колкото за саннясите! А освен това имам и допълнителни проблеми със семейството си – да го поддържам, да изкарвам пари, да отглеждам деца… О, толкова много притеснения! Смятах, че ако избягна санняса ще бъде по-лесно, но ето че съм уловен на куката!”

Какво означава благотворителност? Веднъж Трипурари Махарадж даде определение за дарение. Той каза: „Ако докато даваш някаква сума пари, усетиш “сст”- тогава значи си дал достатъчно.” Когато ти е мъничко трудно. Но нима това касае просто парите? Не. Не може да смятате, че с някое дребно дарение можете да купите Кришна, или гуру, или ваишнава, или милостта. Тъй или инак, парите ви се дават от Него. Те са като въздуха – божествена енергия. Засега въздухът е безплатен; няма данък върху въздуха, върху дишането. Надявам се никой не ни подслушва, защото не искам да давам идеи на данъчните служби. Дарението е досущ като посвещаването. Защото парите ни са нашето второ аз; обичаме си ги толкова много, искаме да си ги кътаме, броим си ги, ценим ги точно както самите себе си, нали? Така че ако дадете своето второ аз на Кришна, ще се научите да му отдавате и първото си аз. Ала обикновено парите са деликатен въпрос. Защото може да си речете: „Е, аз съм един чист, о не, исках да кажа – аз съм един беден * ваишнава, другият е по-богат, така че съм щастлив, че той може да даде. Тези дарения не са за мен, аз не мога!” Обаче Бхактивинод Тхакур е бил много строг: “Ако нямаш пари, дари времето си. Ако нямаш нищо, дай поне малко пепел!” Така че не става въпрос за сума, не е въпросът в количеството – нещичко нека дадем. Защото по този начин ще се научим, че трябва да служим на Кришна някак, трябва някак да служим на божествената цел. Но отново ще кажа, че не бива да се удовлетворяваме с някое дарение към мисията и да теглим чертата: “Хубаво! Извърших си служенето.” Не, това не е достатъчно.

След това себеконтрол. “Но аз съм се оженил не, за да се контролирам, а да се наслаждавам на живота! Не съм санняси, моля! Това е още по-сложно!” И сетне – жертва. “Работя здраво, ден и нощ, а трябва да правя и жертви?! Това е прекалено! Кришна, искаш прекалено много!” Оттук можем да разберем, че съществува огромна разлика между грихамедхи и грихастха. Грихамедхи означава „който се наслаждава”, а грихастха – който е установен – стха, който е стабилен, устойчив в семейния живот. Семейният живот не е разрешително да си ленив или да избягваш трудностите; напротив, там отговорността е дори по-голяма. Защото не отговаряш само за себе си, но и за семейството си.

“Добре! Този орден грихастха е много тежък, много сложен. Я да видим какво е предписано за брахмачарите.” Саннясите и грихастхите поеха всички трудни видове служене; какво остана за брахмачарите? “Изучаване на Ведите, въздържание, простота.” “Боже мой! Това отново не е щастливият живот! Да изучавам през цялото време онези заплетени Веди на този санскрит, който ми счупва езика! А после и тапася! Студена вода! Спане на пода! Хранене само когато гуру каже: „Яж!” Господи, пази брахмачарите! И простота. Но животът е толкова сложен! А умът ми е толкова объркан! Може би и тази брахмачария не е за мен…”

Очевидно е, че няма лесен живот, няма измъкване от трудностите, от изпитанията, от шансовете за служене, от отговорността. В каква позиция се намираме всъщност няма наистина значение, защото реално се стремим към една и съща цел.

Нека се опитваме да проявим, да реализираме тези качества в живота си. Ако сме брахмачари, нека бъдем истински брахмачари, а не само по име. Ако сме членове на семейство, нека приемаме това много сериозно. Ако пък някой е санняси, нека бъде много искрен и чист. Проблемите започват когато има смесване: когато саннясите започнат да живеят лек и охолен живот като грихастхите, а от грихастхите се очаква да живеят като аскети. Така че не бива да смесваме ордените, но каквото и място да заемаме в обществото – било в божествената, било в материалната градация – трябва да сме много искрени, простосърдечни, естествени и стабилни в позицията си. Тогава ще бъде по-лесно да развием следващите качества като ахимса, говорене на истината и т.н. – има толкова много.

Ако се вгледаме в себе си, дали притежаваме в малка или в по-голяма степен тези качества, ще можем да разберем позицията си. Това не е въпрос на раса, въпрос на таттва е. Така че, ако се самоанализираме от гледна точка на тези стандарти, няма да надценяваме себе си. Веднъж се срещнах с един човек, който посещаваше бхактите и мислеше за Кришна от три години, но не като посветен преданоотдаден, а просто като приятел. Той каза: “Практикувам от три години! Какво още бих могъл да посветя на Кришна!?” Сърцето ми направо застина и си помислих: “Може пък да е останало нещичко…”

 

(следва продължение)

* Б.прев. Игра на думи на английски: pure (чист), poor (беден)

 



(Continuación de la edición anterior)

“¡Tremendo!¡Esto  a mí no me toca! Que no soy sannyasi, así que  no tengo que ser impávido, no me hace falta purificar mi existencia y el saber para mí es demasiado complicado.¡Haribol!” Bueno pues, si pensáis la evasión que  será  posible para vosotros, veamos bien el completo que sigue. Ya sabemos qué es lo que corresponde  a sannyasi, ahora veremos lo que se propone a grihasthas: “Beneficencia, autocontrol, ofrendas.” ¿El surtido os parece mejor? ¡Es tan rígido que el que se requiere de sannyasi!  Por encima de todo, tengo problemas supletorios con mi familia – manutención, ganapán, educar a los hijos…O, ¡tantos apuros! Pensaba que evitando sannyasi   me resultará más fácil pero me veo enganchado.

¿Qué significa beneficencia? Una vez Tripurari Maharaj dio definición del   donativo. Dijo: „ Cuando, al hacer donación de  dinero, sientas un “s-s-t”- eso significa que has dado lo suficiente.” Cuando te resulte algo duro de hacerlo. ¿Acaso ello es válido  solamente del dinero? No. No podéis considerar que con alguna menuda donación lograréis a comprar a Krishna, al guru, al vaishnava, ni tampoco la merced. De algún u otro modo, el dinero os viene dado por El. El dinero como el aire es energía divina. Por ahora el aire queda gratuito, no se paga impuesto por el aire, por la respiración. Espero que no nos escuchen a hurtadillas ya que do quiero darles ideas a los departamentos tributarios. La donación es literalmente como la iniciación. Porque el dinero es nuestro segundo Yo, lo amamos tanto, queremos ahorrarlo, contarlo, apreciarlo como nos apreciamos, ¿no es cierto? Al llegar a donar vuestro segundo Yo a Krishna, aprenderéis entregarle también su primero y verdadero Yo. Por lo tanto el dinero suele causar un problema delicado. Ya que podéis decir: „Bueno, yo soy un puro, o, no, quería decir que  estoy un limpio1  vaishnava,  mientras  que aquél  es más adinerado, y me siento feliz que él puede donar. ¡Esos donativos no son para mí, yo no puedo donar!”.

Sin embargo Bhaktivinod Thakur ha sido muy severo:”¡ Cuando no tengas dinero, donarás tu tiempo y cuando no tengas nada, donarás al menos algo de ceniza!”

De modo que no se trata de un monto de dinero, no se trata de cantidad – hay que dar siquiera una cosita. Así pues aprenderemos que debemos servir a Krishna de algún modo, que debemos dedicarnos a un objetivo divino. Y diré de nuevo que no debemos satisfacernos con alguna donación y clausurar la cuenta  por una raya: “¡Ya está bien! Acabo de realizar mi servicio.” No, esto no es suficiente.

Y luego el autocontrol. “Pero si me he casado no es para controlarme. ¡Que yo  no soy sannyasi,  por favor! ¡Es aún más complicado!”  Y luego – el sacrificio.“Estoy trabajando duramente, día y noche, y  por encima de todo, ¿debo hacer sacrificios? ¡Es desbordante! Krishna, ¡requieres demasiado!”  Con esto podemos darnos cuenta que existe enorme diferencia entre  grihamedhigrihastha. Grihamedhi  significa „el que está gozando ”, mientras que grihastha – el que ya está establecido, pues  stha  quiere decir estable, resistente en la vida familial. La vida familial no es un permiso para estar perezoso, para evitar las dificultades, al contrario, allí la responsabilidad es aún mayor. Ya que no eres responsable sólo por ti mismo sino por tus familiares.

“¡Está bien! El orden de grihastha pesa mucho y es complicadísimo. Veamos pues lo que se prescribe a los brahmacharis?  “Ya se sabe que sannyasis grihasthas  han asumido todas las duras faenas del servicio y ¿qué es lo que se ha quedado para brahmacharis? Estudiar Vedas, ser y quedarse abstemio y  sencillo.

“¡Dios mío! ¡Si esto tampoco es la vida en felicidad! Estudiar todo el teimpo aquellos enmarañados Vedas  y ¡en este sánscrito trabalenguas! Y después de todo ello aquel  tapasya!¡Agua fría!¡Acostarse en el suelo! Y comer sólo cuando guru me diga: „¡Come!” Dios, ¡protege a  los brahmacharis! Y la sencillez por encima de todo. Pero, ¡si la vida es complicadísima! ¡Mi mente resulta  tan confundida! Toda esta brahmachariya  no es para mí…”

Es evidente que  no hay vida fácil, que no es posible huir de  dificultades y apremios, es imposible evitar  duras pruebas, oportunidades de servir, responsabilidad. No importa en efecto en qué condición estamos puesto que realmente aspiramos a alcanzar el mismo objetivo.

Debemos tratar de manifestarnos, de realizar estas cualidades en nuestra vida. Si somos brahmacharis , seamos verdaderos brahmacharis,  no sólo llevar el  nombre o el título. Y si somos miembros de una familia, aceptemos nuestra posición muy en serio. Y si alguien es  sannyasi, que permanezca sincero y muy puro.

Los problemas comienzan cuando se mezclen: cuando los sannyasis se pongan a vivir una vida fácil y opulenta como grihasthas  y cuando se espere que grihasthas  vivirán como ascéticos. De modo que no hay que mezclar los órdenes pero no obstante el lugar que ocupamos en la sociedad – en la gradación divina o material – debemos permanecer francos, sinceros, sencillos en nuestros corazones, naturales y estables en nuestra posición.

Entonces nos será más fácil desarrollar las cualidades siguientes como ahimsa – decir la verdad etc. – las hay un montón.

Al ensimismarnos, al darnos cuenta si poseemos en algún u otro grado estas cualidades  y virtudes, llegaremos a entender nuestra propia posición. No es cuestión  de rasa, es cuestión  de tattva. Al llegar a auto análisis  desde el punto de vista de estos estándares no podremos sobreestimarnos. He encontrado una vez a un hombre que visitaba a  bhaktis  y pensaba en Krishna desde hace tres años  pero no lo hacía como devoto dedicado sino simplemente como un amigo suyo. El dijo: “¡Estoy practicando desde hace tres años! ¿Qué es lo que yo tendría  que dedicarle más a Krishna?”

Sentí un frío en el corazón y pensé: “Quizás haya quedado alguna cosita más…”

(sigue continuación)

1Nota de la  traductora:   Juego de palabras en inglés : pure (SER puro) y poor (ESTAR limpio, sin una blanca)



„Gut, das ist nicht für mich. Ich bin kein Sannyasi, ich muss nicht mein Leben in Perfektion bringen, und das Wissen ansammeln ist auch so kompliziert für mich! Haribol!“
In Ordnung, wenn du denkst, diese Aufgaben sind nicht für dich und du solltest sie vermeiden, du solltest ihnen entkommen weil nur Sannyasis müssen sie erfühlen, schauen wir weiter was ist für Grihastha zugeordnet.
Die Nächstenliebe, Selbstbeherrschung, Opfergabe – sind sie etwa leichtere Aufgaben? Nein, die sind genau so streng. Und dazu kommen noch die Verpflichtungen zur eigene Familie – Geld verdienen um sie zu erhalten, Kinder Erziehung – man denkt sich, wenn man die Sannyasi – Aufgaben entkommt, es wird etwas einfacher.
Die Nächstenliebe, was bedeutet das? Tripurari Maharaj hat einmal eine Spende so definiert: Wenn du etwas Geld schenkst und wenn du das Gefühl hast – “sst!” – das war eine gute Grenze!
Manchmal kann es für dich schwierig sein. Aber, ist es nur das Geld? Nein, du darfst nie denken dass du mit dieser kleine Spende, den Guru, die Vaisnavas oder Krisna selbst bezahlst – das Geld ist dir so wie so vom Gott gegeben. Genau wie die Luft, bis jetzt ist uns frei gegeben, man zahlt keine Gebühr für sie, für die Atmung auch nicht – hoffe keiner hört uns! Sonst kommt noch auf Idee und meldet dem Finanzamt an – ah das will ich nicht!
Also, unsere Spende gleicht eine Art von Hingabe, weil unser Geld bedeutet uns wie ein zweites Ich, wir lieben ihn, wir möchten ihn behalten, wir kalkulieren so gern, wir schätzen ihn fast wie uns selbst. Richtig? So, wenn Sie etwas Geld an Krisna schenken, da üben Sie ihr zweites Ich zu schenken. In der Regel ist das Geld ein sehr heikles Thema, man kann sich denken; ah, ich bin ein arme Vaisnava, die andere sind Wollhabende und ich freue mich wenn sie etwas geben. Ich kann nicht. Nun, Bhaktivinod Thakur war streng und präzise; wenn du kein Geld hast, schenke deine Zeit! Wenn du gar nichts hast, schenke etwas Asche! Also, es geht nicht um das Wert oder Menge, es geht nur um das Prinzip – etwas geben! Und auf solche Weise üben wir unsere Dienste für Krisna zu erfühlen, wir üben unsere Hingabe für den göttlichen Zweck. Also, noch mal was ich sagen will, wir sollen uns nicht mit einer kleinen Spende zufrieden machen – ich habe etwas gegeben und meine Pflichten sind erledigt. Nein. Damit ist nicht wirklich alles getan.
Und jetzt, etwas über Selbstbeherrschung – „Ich habe nicht eine Frau zu mir genommen, um mich kontrollieren und bremsen zu müssen, sondern um das leben zu genießen, ich bin kein Sannyasi. Das ist mir zu kompliziert!“
Über die Opfergabe – „Ich arbeite sehr hart, Tag und Nacht, muss ich noch etwas opfern? Das ist zu viel, Krisna verlangt zu viel von mir!“- Daraus versteht man sehr gut den Unterschied zwischen den Grihmadhi und Grihastha. Grihmadhi bedeutet Genießer und Grihastha bedeutet gut etablierte in Familien – Ordnung. Und Familienleben ist kein Lizenz zum Faullenzen oder seinen Pflichten zu vermeiden, es bedeutet große Verantwortung für sich selbst und für alle Angehörige.
In Ordnung, Grihastha sein ist ziemlich schwierig und kompliziert. Mal sehen, was gibt es bei Brahmacharis. Die Sannyasis und Grihasthas haben sehr schwere Dienstleistungen angenommen und was ist noch für die Brahmacharis übrig geblieben? Das Studium der Veden, die Einfachheit, strenges Leben in Entsagung. Ah mein Gott, auch das ist kein glückliches, sorgenloses Leben! Die ganze Zeit diese komplizierten Vedischen Schriften zu studieren und noch in Sanskrit – Sprache, das bricht mir die Zunge und noch Tapasya – Entsagung dazu! Kaltes Wasser, schlafen am Boden, essen nach Gurus Entscheidung – mein Gott, sei barmherzig zu mir! Und noch, leben in Einfachheit! Das leben ist so kompliziert, und „ich bin so ein komplizierter Geist- vielleicht ist das auch nicht für mich!“
Es ist offensichtlich, es gibt kein einfaches Leben, es gibt kein Entrinnen von Aufgaben, Verantwortung, von Last, von Diensterweisungen. Egal in welcher Position wir uns befinden, wir alle versuchen den selben Ziel zu erreichen und alle diese Qualitäten sollen wir in unserem Leben realisieren und manifestieren. Wenn wir im Stand des Brahmacharis sind, dann sollen wir ein ehrlicher Brahmachari sein, nicht nur nach den Titel oder Familieabstammung. Ein Sannyasi soll auch ehrlich und keusch sein. Die Probleme erschienen dann, wenn sich gegebene Vorschriften in verschiedene Stände vermischen, z.B. wenn ein Sannyasi mit weltlichen Leben beginnt wie ein Grihastha und ein Grihastha erwartet sich ein Leben in Entsagung. Also, wir sollen diese Stände und Vorschriften nicht vermischen oder austauschen, und egal welche gesellschaftliche oder göttlichen Position wir annehmen, unsere Aufgabe ist, ehrlich zu sein, natürlich und streng diese Position ausleben, und dann wird viel leichter die anderen Qualitäten im eigenen Leben zu manifestieren; wie Ahimsa – Gewaltlosigkeit, Wahrhaftigkeit – es gibt sie so viele.
Wenn wir uns selbst analysieren und beobachten welchen kleinen Teil von diesen großartigen Qualitäten wir selber besitzen, dann können wir besser unsere eigene Position verstehen – und das ist nicht die Sache des Rasa sondern, Tattva! Nach so einer Selbstanalyse, in Vergleich zu gegebenen Standards, wird für uns schwer sich zu überschätzen!
Einmal hab ich eine Person getroffen die vor drei Jahren zusammen mit Devotees war und hat sich an Krisna interessiert, war aber kein eingeweihter Schüler, nur Freund. Und er hatte mit gesagt: „Ich habe drei Jahre praktiziert! Was könnte ich sonst noch Krisna geben?“ Mein Herz blieb stehen und ich dachte: “Vielleicht gibt es noch etwas übrig…”
(Wird fortgesetzt)



(продолжение)

 “Прекрасно! Это не для меня! Я не саньяс, так что не нужно быть бесстрашным, не нужно очищать существование, а знание – слишком сложно для меня! Харибол!” Ладно, вы думаете, что уже спаслись, но посмотрим, что дальше. Это всё было предназначено для уровня саньяс, теперь –  грихастхи.  “Благотворительност, себеконтроль, совершение жертвоприношений.” Как вам нравиться? “Так это та же суровая жизнь, почти как у саньяс! А к тому же дополнительные проблемы с нашей семьи – поддерживать её, деньги, дети… О, так много проблем, казалось что убегая от уровня саньяс, будет гораздо легче, ну вот опять попался на  крючок!”

Что означает благотворительность? Однаждый Трипурари Махарадж дал такое определение дарения: „если давая дарение , почувствуешь боль – только тогда дал достаточно.” Когда хоть чуть чуть трудно. Но неужели думаете, что это относиться только к деньгам? Нет. Не можете думать, что  можете купить Кришну по дешёвке, или гуру, или ваишнав, или милость. Деньги даёть Он. Они как воздух – божественная энергия. Пока воздух безплатный; нет налога за то что дышим его. Надеюсь никто не подслушивает, потому что не хочу дать эту идею управлению налогов. Дарение похоже на посвящение. Потому что деньги наше второе „я”, так много ценим их, хотим припрятать, считаем их, ценим их так же, как самих себя, да? Так что, когда предлагаете второе „я” Кришне, научитесь отдавать и первое „я”. Однако обычно деньги – деликатный вопрос. Потому что можете сказать: „Ну, я чистыйт, ах, не то,  – я бедный ваишнава, другой богаче, так что я так счастлив, что он может дасть. Все эти дарения, это не для меня, я не могу!” Однако Бхактивинод Тхакур был такой строгий: “давай хоть пепель чуть-чуть . Ничего нет – давай пепель!” Дело не в количестве –  главное – дай что нибудь. Потому что таким образом научимся, что нужно хоть как то служить Кришне , как нибудь служить божественной цели. Я снова скажу, что не следует дарить что то миссии, и на этом закончить – нет, это недостаточно.

Дальше – себеконтроль. “разве я женился для того чтобы себеконтролироваться? Нет – я хотел наслаждаться жизни! Я не саньяс, будьте добры! Всё это – хуже всякого уровня саньяса!” И зачем – жертвовать? “Вкалываю днём и ночь, а потом – давай жертву?! Не слишком ли это! Кришна, это уже черезчур много! Уже понятно, что между грихамедхи и грихастха – огромная разница. Грихамедхи значит „наслаждающийся”, а грихастха –  установленный – стха, который весьма стабильный, устойчивый в семейной жизни. Семейная жизнь – это не разрешение быть ленивым или  увёртываться от трудностей; наоборот, ответственность там – больше. Потому что отвечаешь не для самого себя, а для всей семьи.

“Ладно! Грихастха – это слишком. Ну что брахмачари?.” Саньясы и грихастхи взяли на себя все виды тяжёлого  служения; что осталось для брахмачари? “Изучение  Вед, воздержание, простота.” “Бог мой! Опять нет счастья и в такой жизни! Изучать всё время эти запутанные Веды, да ещё на санскрите, язык ещё сломаешь! А эта тапася! Холодный душ! Спать на земле! Не кушать, пока гуру не скажеть: „кушай!” Господ мой, побереги брахмачари! А простота, ведь жизнь – сложнейшая штука! А ум у меня – такой помешанный! Може быть и  брахмачария – эта не для меня…”

Всё ясно, легкой жизни нет, никуда не денешься от трудностей, от возможности служить, от ответственности. На какой мы позиции –значения нет, стремимся мы к одной и той же цели!

Давайте попытаемся реализовать эти качества в нашей жизни. Если мы брахмачари, нужно быть такими по настоящему. Если мы члены семьи, надо принять это всерёз. Если ты саньяс – будь очень искренним и чистым. Проблемы начинаються  когда вещи перепутаються — саньясы живут лекгой и богатой жизнью как грихастхи, а  грихастхи –  живут  как аскеты. Така что не следует путать! Но, главное:  в обществе – будь то в божественном или материальном – мы должны быть искренними, простосердечными, естественными и очень стабильными на своей позиции. Тогда только будет возможно развивать следующие качества:  ахимса, говорить одну только правду и т.д. – так много таких.

Вглядимся в самих себя, имеем ли в какой то степени эти качества или нет? Тогда сможем понять свою позицию. Это вопрос  расы,, вопрос  таттвы. Так что, делая самоанализ с этой  точки зрения, не будем переоценивать себя. Однажды встретил человека, который уже три года приходил в гостях к бхактам Кришны, он не был посвящённым преданным,  просто – друг наш. Так, он сказал мне: “Практикую целых три года! Неужели я не сделал всё для Кришны!?” Сердце у меня – в носках, и подумал про себя: “Может быть и не всё , хоть какой то резерв остался…”

 

( продолжение следует)

 




English: In this episode Tirtha Maharaj speaks about the power of blessings and curses. The moments in life when a curse happens to be a blessing in disguise and vice versa. Which is the proper attitude towards such situations? How is the power of a Vaisnava conveyed to others?

 

Български: В този епизод Тиртха Махарадж говори за могъществото на благословиите и проклятията. Миговете в живота, когато някое проклятие се окаже прикрита благословия – и обратното. Какво е правилното отношение към подобни ситуации? Как силата на един Ваишнава бива предавана към други?



“Аз съм сричката ом във ведическите мантри.”[1] В действителност, божественият живот е изпълнен с мантри; тъй като в древни времена хората не говорели в проза, говорели в стихове. Тази златна епоха била толкова поетична, че ако въобще им били необходими думи, те се изразявали в поезия. А понеже в отминали времена съществували само два типа живи същества – ханси и парамаханси, което означава „чисти сърца” и „изключително чисти сърца”– те не произнасяли грамя-катха, обикновени думи; те винаги изричали мантри. Защото целта на мантрата е да слави Върховния. А мантрите са пълни с ом.

Някои хора смятат, че ом е имперсонално изражение на Абсолюта. Но ето, тук Кришна казва: „Аз съм ом.” И според нашето разбиране ом се състои от три звука – А-У-М. А означава Кришна; У означава Радха; а М означава джива. Така че ом също изразява за нас божествената любов, в която Радха, Кришна и джива се събират заедно.

Ведическите мантри са много силни и ефективни. Ако не знаете чрез кой мъдрец, риши, идва мантрата; ако не знаете към кое божество, девата, се изговаря тази мантра; ако не познавате собствената си идентичност; и ако не знаете каква е връзката ви с божественото, тогава от мантрата няма да има ефект – тя по-скоро би довела до притеснения. Затова при ведическите мантри има ограничения. Ала мантрите на Святото Име са открити и свободно могат да бъдат произнасяни от всички  Затова Махапрабху казва: “Винаги възпявайте, възславяйте Святото Име! Киртания сада хари.

Ако повтаряте ведическите мантри неправилно, те могат да ви объркат, могат да ви доведат до полудяване. Ала мантруването на Светите Имена е преобразило мнозина глупци в божествени характери. Ведическите мантри са ограничени от подходящото време и обстоятелства за повтарянето им. Ала Святото Име може да се произнася и пее винаги и навсякъде. Шрила Прабхупада казва, че Святото Име е досущ като пълната луна за пътника. Пълната луна винаги следва пътника в нощта, никога не го изоставя. Святото Име би могло да бъде месечината и във вашия живот. Тогава, ако сте под влиянието на тази дивна луна, под мистичното влияние на Чайтаня Махапрабху, слънцето на Кришна ще изгрее на хоризонта на сърцето ви. Божествената луна като Кришна Чайтаня, и божественото слънце като самия Кришна, действат за наше благо.



[1] “Бхагавад Гита”7.8



“I am the syllable om in the Vedic mantras.”[1] Actually divine life is full of mantras; because in the ancient times people were not speaking in prose, they were speaking in verses. This golden age was so poetic that if they needed words, they would express themselves in poetry. And as in the previous times there existed only two types of living entities – the hansas and the paramahansas, that means the pure heart and the supremely pure heart – they were not talking gramya-katha, ordinary speech; they were always telling some mantras. Because the purpose of a mantra is to glorify the Supreme. And the mantras are full of om.

Sometimes people think that om is an impersonal representation of the Absolute. But here Krishna says: “I am the om.” And according to our understanding om is composed by three sounds – like A-U-M. A stands for Krishna; U stands for Radha; and M stands for jiva. So om is also representing for us the divine love where Radha, Krishna and jiva all meet together.

The Vedic mantras are very strong, very effective. If you do not know the rishi, through whom the mantra comes; if you do not know the devata, to whom the mantra is told; if you do not know your identity; and if you do not know your connection to the divine, then it will have no effect – rather it will give disturbance. Therefore the Vedic mantras are limited. But not the Holy Name mantras; Holy Name mantras are open and free. Therefore Mahaprabhu says: “Always chant, glorify the Holy Names! Kirtanya sada hari.

If you chant the Vedic mantras improperly, then they can disturb you, they can make you crazy. But chanting the Holy Names has converted many stupid guys into divine characters. Vedic mantras are limited by proper time and circumstances in chanting. But Holy Name you can say and chant anywhere and anytime. Shrila Prabhupada says that the Holy Name is just like the full moon for the traveler. The full moon always follows the traveler through the night, never leaves him. So the Holy Name can be the full moon in your life also. Then if you are under the influence of this divine moon, the mystical influence of Chaitanya Mahaprabhu, the sun of Krishna will rise on the horizon of your heart. Divine moon as Krishna Chaitanya and divine sun as Krishna Himself – they work for your benefit.



[1] “Bhagavad-gita”7.8



“The Supreme Personality of Godhead said: “Fearlessness; purification of one’s existence; cultivation of spiritual knowledge; charity; self-control; performance of sacrifice; study of the Vedas; austerity; simplicity; nonviolence; truthfulness; freedom from anger; renunciation; tranquillity; aversion to faultfinding; compassion for all living entities; freedom from covetousness; gentleness; modesty; steady determination; vigor; forgiveness; fortitude; cleanliness; and freedom from envy and from the passion for honor—these transcendental qualities, O son of Bharata, belong to godly men endowed with divine nature.”[1]

Now we have got a clear picture. „These verses describe somebody else, it is not me!” Therefore we can say that “Bhagavad-gita” or the teachings, given by Krishna, are also one of the best methods of self-analysis and character building. Because here everything is specified – clear picture: what is divine nature, what are divine qualities. It is not: “Just think a little bit and everything is all right. Just say that you are a Krishnabhakta and then everything is done.” No, it is very clear: if you meet this standard, you belong to the divine nature; if you do not have these qualities, you have to improve yourself.

But again, we should read between the lines, behind the words. Because you might think that this is only a long list of different qualities, taken from here and there, and there is no system, no structure behind. But that is absolutely not true.Krishnais a well-structured eloquent speaker. He is catching the attention and very precisely describes what He wants.

So, first He quotes certain sets of qualities. Sets of three. Like: abhayam, sattva-samshuddhi and gyana – fearlessness, purification of one’s existence and cultivation of spiritual knowledge. Actually He is describing these qualities first according to the spiritual orders. He starts from the top; these qualities belong to the sannyasis: fearlessness, purifying the self and cultivation of knowledge.

What does it mean to be fearless? In the Upanishads, which are the gyana section of the Vedas, it is described that those, who have fully surrendered, will have no fear. Those who have fully and completely surrendered themselves under the divine protection and the divine will – they will experience no fear. Whatever comes they will know and they will be sure that this is for their benefit. Everybody will say: “Yes! It is nice!” But when the demons are coming to you, do you still have this fearlessness? When the stars and the sun and the moon are falling off from the sky, will you still have that fearlessness? When the earth is just trembling under your feet, will you still have that fearlessness? When the fantasy that you are living in lies in pieces on the earth, will you still have that fearlessness?

So, fearlessness should be practiced by sannyasis. And what does it mean sannyasi?

Yamuna: The renounced order of life. It is said that the bramins are the teachers of society and sannyasis are the teachers of the bramins.

Dani: Whoever has dedicated himself to God.

Tirtha Maharaj: Yes, in this sense we should all become sannyasis; but not on social or spiritual order, because then who will take care of the next generation? Actually sannyas is not only renunciation, because that is dry; but it is dedication, because that is sweet. Until we think that we can renounce, first of all this is illusion; second this means that you work from your own power. And our power is limited. But if we surrender and we enjoy Krishna’s protection, His power is unlimited. “Mahatmanas tu mam partha daivim prakritim ashritaha – the mahatmas, the great souls, enjoy the protection of the divine nature.”[2]

Fearlessness is next to purification of the self, sattva-samshuddhi. We can also interpret it as bhava-samshuddhi, to purify the feelings. Here it is mentioned sattva-samshuddhi; sattva means existence, samshuddhi means perfect purification. Purification of our existence goes very well with fearlessness. And ultimately we can say that purification of the existence is purification of the feelings.

And finally gyana, or the cultivation of spiritual knowledge – this belongs to the duties of sannyasis.

 

(to be continued)



[1] “Bhagavad-gita”16.1-3

[2] “Bhagavad-gita”9.13



„A Magasztos Úr szólott: Félelemnélküliség, léttisztítás, a lelki tudás művelése, adományozás, önszabályozás, áldozatok végrehajtása, a Védák tanulmányozása, vezeklés, egyszerűség, erőszak nélküliség, igazmondás, mentesség a haragtól, lemondás, békesség, idegenkedés a hibakereséstől, könyörületesség, mentesség a kapzsiságtól, kedvesség, szerénység, rendíthetetlen elszántság, életerő, megbocsátás, kitartás, tisztaság, valamint mentesség az irigységtől és a becsvágytól – óh, Bharata fia, ezek a transzcendentális tulajdonságok az isteni természettel megáldott ember jellemzői.” [1]

Most már tisztán látunk. „Ezek a versek valaki másról szólnak, nem rólam!” Ezért mondhatjuk, hogy a Bhagavad-gítá, vagy Krsna tanítása az egyik legjobb önvizsgálati és karakterépítő módszer is. Mert itt minden részletesen le van írva – tiszta a kép: mi az isteni természet, mik az isteni tulajdonságok. Nem arról van szó, hogy: „Csak gondolkodj egy kicsit, és minden rendben van. Csak, mondd azt, hogy Krsna-bhakta vagy, és kész.” Nem! Krsna egyértelműen fogalmaz: ha teljesíted ezt a szabványt, akkor az isteni természethez tartozol, ha nem rendelkezel ezekkel a tulajdonságokkal, akkor még fejlődnöd kell.

De ismét olvassunk a sorok között, lássunk a szavak mögé. Mert lehet, hogy azt gondoljátok, hogy ez csak egy hosszú listája a különböző tulajdonságoknak innen-onnan, és nincs mögötte rendszer, vagy struktúra. Ez azonban egyáltalán nem igaz. Krsna egy jól-strukturált ékesszóló beszélő. Megragadja a figyelmet és nagyon pontosan leírja, hogy mit akar.

Először bizonyos tulajdonságcsoportokat említ. Hármat: abhaja, szattva-szamsuddhi és gjána – félelemnélküliség, léttisztítás és a lelki tudás művelése. E tulajdonságokat a lelki rendek szerint írja le. Fentről kezdi; ezek a tulajdonságok a szannjászíhoz tartoznak: félelemnélküliség, léttisztítás, és a lelki tudás művelése.

Mit jelent félelemnélkülinek lenni? Az Upanisadokban, melyek a Védák gjána szekciója, leírják, hogy azok, akik teljesen meghódoltak, nem félnek. Azok, akik teljesen és hiánytalanul meghódoltak az isteni védelem és isteni akarat alatt, nem ismerik a félelmet. Bármi jöjjön is, tudni fogják, és biztosak lesznek benne, hogy a javukat szolgálja. Mindenki azt mondja majd: „Igen! Így jó!” Amikor azonban jönnek a démonok, akkor is megvan ez a félelemnélküliséged? Amikor a csillagok, a nap és a hold leesnek az égről, akkor is félelemnélküli leszel? Amikor megremeg a föld a lábad alatt, akkor is félelemnélküli leszel? Amikor az a képzelet, amiben élsz, darabokra törve hever a földön, akkor is félelemnélküli maradsz?

A szannjászíknak tehát gyakorolniuk kell a félelemnélküliséget. És mit jelent a szannjászí?

Jamuná: Az élet lemondott rendje. Úgy mondják a bráhminok a társadalom tanítói, a szannjászík pedig a bráhminok tanítói.

Dani: Aki Istennek szentelte magát.

Tírtha Mahárádzs: Igen, ebben az értelemben mind szannjászíkká kell válnunk; de a szociális, vagy lelki rend szerint nem, mert akkor ki fog gondoskodni a következő generációról? Igazából a szannjász nem csak lemondás, mert az száraz; hanem odaadás, mert az édes. Amíg azt gondoljuk, hogy le tudunk mondani valamiről, addig, először is ez illúzió; másodszor azt jelenti, hogy saját erődből dolgozol. És a mi erőnk véges. Ha azonban meghódolunk és Krsna védelmét élvezzük, az ő ereje határtalan. „Mahátmánasz tu mám pártha daivim prakrtim ásritáh – a mahátmák, a nagy lelkek, az Isteni természet védelme alatt állnak.” [2]

A félelemnélküliség a léttisztítás mellett áll, szattva-szamsuddhi. Úgy is értelmezhetjük mint bháva-szamsuddhi, az érzelmek megtisztítása. Itt a szattva-szamsuddhit-t említik; szattva létezést jelent, szamsuddhi tökéletes tisztulást. A létünk megtisztítása jól megfér a félelemnélküliséggel. És végső soron mondhatjuk, hogy a léttisztítás az érzelmek megtisztítása.

És végül a gjána, a lelki tudás művelése – a szannjászík kötelességei közé tartozik.

 

(folytatjuk)



[1] Bhagavad-gítá 16.1-3.

[2] Bhagavad-gítá 9.13.