Archives

Calendar

February 2012
M T W T F S S
« Jan   Mar »
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272829  



Archive for February 17th, 2012

Just try to learn the truth by approaching a spiritual master. Inquire from him submissively and render service unto him. The self-realized souls can impart knowledge unto you because they have seen the truth.”[1]

In this verse there are three different steps to consider: pranipat, pariprashna and seva. That means to observe, to search out, find; then to check, examine; and then to serve. So that the transcendental transaction happens, first we have to meet. But meeting is not enough, then we have to check. But checking is not enough – we have to serve.

The first step: the search or the meeting… We can think whether we are searching after the guru or the guru is searching after us. I cannot give a full and satisfying answer, but I think the best is if somebody is searching for us and we are ready to join. In certain schools there are different opinions whether one should do for the spiritual progress or one should not do, actively participate or not. Shrila Shridhara Maharaj says that we are more like active participants, we agree with the active participation. The example of the cat and the monkey is given. The mother cat is carrying the baby in the mouth and the little kitten does not do anything, it is just hanging. But the small monkey is actively catching on the mother. What happens? In both cases the cub is transferred from one place to another. But what is his contribution: simply hanging or catching on? Hanging is for the lazy ones; catching on is for the monkey types. Anyway, try to find your mother, who will carry you. Guru is also a mother, he will carry you… He or she, she or he – it is difficult to say, but he will carry you from this place to a different standard. So, search out and catch on this cosmic traveler.

What was the opinion of the guru of Shrila Prabhupada about him? Bhaktisiddhanta Saraswati had an opinion on Prabhupada when they first met and this was: “He is a good listener.” Important quality. We can say a listener is a cat type. But then later on, after few decades Shrila Prabhupada became like a tiger – from a small kitten – a tiger – converting minimum the half of the world – if not the whole! But we are afraid to come close to a tiger. Therefore most of the practitioners, instead of tiger sannyas will take a cat lady, a pet lady as a wife. They consider: “Ah, the tiger is too strong for me, better I take a nice cat.”

But from small kittens – well, I would not say we should become predators – but we should become active, we should become mothers if the time will come. To carry the subordinates or the dependents through the material sphere – from one side of material ocean to the other side of eternity.

So, the search is the first approach; then the examination. We have to find out a spiritual master – or he has to find us – and then we have to understand, to check what is going on. The search, the checking, the examination must be there, because the blind following and the absurd questioning is also condemned. Still inquiry is necessary to understand. In the beginning we are full of questions; later on the questions start to diminish and there are two reasons for this. Either you start to understand or you start to not understand at all. But this search, this checking goes on for a lifetime. Yet about friendship it is said: first check then love. Not the other way round: that first you love and then you check, then you reject. First check – then love; first examine – then serve.

And that is the third quality mentioned in the verse – to serve the higher authority. Why should we serve? Because the knowledge and the blessings will come as a result of our service. Then due to this divine meeting, due to this divine inquiry, and due to this divine service, we shall be able to find divine qualities. And then in the spiritual master we shall find what kind of qualities? We shall be able to discover divine qualities in our master.

So, we can conclude what is worshipable in the human being. What do we worship in a human being? If we come closer to our spiritual master and if we examine him, then we shall find some divine qualities and actually this is what we worship in a human being – divinity! Then let me ask another question: what do we worship in God?

Ramvijay: I think the human, human qualities.

Tirtha Maharaj: I agree. As we worship in the human divinity, we can worship in the divine humanity. Because the absolute truth, the supreme transcendental principle cannot take birth as a baby to give you happiness and to be bathed in milk and water and whatever! ButKrishna as a personal God, as a personal friend, lover, or son, or father and mother – everything included – He can come. He can take any human qualities, in order to come closer to you. And I think this is the most beautiful transaction, the most beautiful dynamic harmony: when Divinity comes as human and when human becomes like Divinity. So, let us worship Divinity in humans and let us worship humanity in the Divine!

Question of Premananda: Is it that you should trust your guru and check yourself? In a sense not that what is written here you should check, but if it does not manifest in your life. You think you do the effort, but it does not manifest – then there is something wrong in the way you do it. Is it like this? I am asking because for a western person this checking means to analyze.

Tirtha Maharaj:This is a very good understanding. Analyze yourself. Because there are some opinions, let’s say, they propagate in written and in spoken form that if the disciple does not feel the ecstasy, immediately he should give up his guru. And I never heard to mention that maybe he should work harder! Only give up the guru! But that is true; instead of analyzing and discussing and thinking and faultfinding, we should have to apply the method more and more, in order to come from the external to the real.



[1] “Bhagavad-gita”4.34



„Fordulj egy lelki tanítómesterhez, úgy próbáld megérteni az igazságot! Tudakozódj alázatosan, és szolgáld őt! Az önmegvalósult lélek képes tudásban részesíteni téged, mert ő már látta az igazságot.” [1]

Három lépést találunk ebben a versben, amit figyelembe kell vennünk: pranipáta, pariprasna és szévá. Ez megfigyelést, majd felkutatást, megtalálást jelent; azután vizsgálódást; aztán pedig szolgálatot. Ahhoz tehát, hogy megtörténjen a transzcendentális tranzakció először találkoznunk kell. De a találkozás nem elég, meg is kell vizsgálnunk. De a vizsgálódás nem elég, szolgálnunk kell.

Az első lépés: a kutatás vagy találkozás… Elgondolkodhatunk azon, hogy vajon mi kutatunk-e a guru után, vagy ő keres miket. Nem tudok teljes és kielégítő választ adni, de azt gondolom a legjobb az, ha valaki kutat utánunk, mi pedig készek vagyunk csatlakozni. A különböző iskolákban különböző vélemények vannak arra nézve, hogy vajon az egyén cselekedjen-e a lelki fejlődéséért vagy nem, legyen aktív részese, vagy nem. Sríla Srídhar Mahárádzs azt mondja, hogy mi inkább aktív résztvevők vagyunk, az aktív részvétellel értünk egyet. A macska és a majom példáját említik. Az anya macska a szájában hordozza a kismacskát, az pedig nem tesz semmit, csak lóg. A kismajom azonban aktívan kapaszkodik anyjába. Mi történik? A kölyök mindkét esetben eljut egyik helyről a másikra. De melyik a közreműködés: ha egyszerűen csak lóg, vagy ha kapaszkodik? A lógás a lustáknak való; a kapaszkodás a majom típusúaknak. Bárhogy is, próbáljátok megtalálni az anyátokat, aki majd hordoz titeket. A guru is egy anya, hordozni fog… Férfi vagy nő, nő vagy férfi, nem egyszerű kérdés, de erről a helyről elvisz egy másfajta minőségbe. Kutasd fel tehát és ragadd meg, ezt a kozmikus utazót.

Mi volt Sríla Prabhupád gurujának a véleménye róla? Mikor először találkoztak Bhaktisziddhánta Szaraszvatínak ez volt a véleménye Prabhupádról: „Jó hallgató.” Fontos tulajdonság. Azt mondhatjuk, hogy a hallgató a macska típus. De később aztán, néhány évtized múlva, Sríla Prabhupád tigrissé változott – egy kis cicából tigris – legalább a fél világot megváltoztatta, ha nem az egészet! De félünk egy tigris közelébe menni. Ezért a folyamat gyakorlóinak legtöbbje a tigris szannjászí helyett egy macska hölgyet fogad el, egy házi kedvencet feleségként. Azt gondolják: „Oh, egy tigris az túl erős nekem, jobb ha egy szép cicát szerzek.”

De kiscicákból – nos, nem azt mondom, hogy váljunk ragadozókká – de váljunk aktívvá, ha eljön az ideje, anyákká kell válnunk. Hogy átvigyük a ránk bízottakat az anyagi szférán – az anyagi óceán egyik partjáról az örökkévalóság másik partjára.

A kutatás tehát az első megközelítés; aztán jön a vizsgálódás. Találnunk kell egy lelki tanítómestert – vagy neki kell megtalálnia minket – aztán pedig meg kell értenünk, meg kell vizsgálnunk, hogy mi történik. A kutatásnak, a vizsgálódásnak jelen kell lennie, mert a vakon követés és az abszurd kérdezősködés szintén nem helyes. Mégis a tudakozódás szükséges a megértéshez. Az elején tele vagyunk kérdésekkel; később kezdenek elfogyni a kérdések és ennek két oka van. Vagy kezded megérteni, vagy kezdesz semmit sem érteni. De az a kutatás, ez a vizsgálódás egy életen át tart. Még a barátságról is azt mondják: előbb vizsgáld, meg aztán szeresd. Nem pedig fordítva: hogy előbb szereted, aztán megvizsgálod, majd visszautasítod. Első a vizsgálódás, aztán a szeretet; előbb vizsgáld meg, majd szolgáld.

És ez a harmadik tulajdonság, amit említ a vers – egy feljebbvaló szolgálata.

Miért végezzünk szolgálatot? Mert a tudás és áldás szolgálatunk eredményeként jön. Ezen isteni találkozás, ezen isteni tudakozódás, ezen isteni szolgálat által isteni tulajdonságokra találhatunk. És aztán mifajta tulajdonságokat találhatunk a lelki tanítómesterben? Isteni tulajdonságokat fogunk felfedezni mesterünkben.

Összefoglalhatjuk tehát, hogy mi az, amit imádandónak tartunk az emberi lényben. Mit tartunk imádandónak egy emberi lényben? Ha közelebb kerülünk lelki tanítómesterünkhöz és megvizsgáljuk őt, akkor isteni tulajdonságokra kell, hogy találjunk, és igazából ez az, amit imádandónak tartunk egy emberi lényben, az isteni tulajdonságok! De hadd tegyek fel egy másik kérdést is: mi az, amit Istenben imádandónak tartunk?

Rámvidzsáj: Azt gondolom az ember, az emberi tulajdonságok.

Tírtha Mahárádzs: Egyetértek. Az emberben az isteni tulajdonságokat imádjuk, az isteniben pedig emberi mivoltát. Mert az abszolút igazság, a legfőbb transzcendentális elv nem tud csecsemőként megszületni, hogy boldoggá tegyen, és tejben-vízben vagy bármi másban fürdethesd! De Krsna, mint személyes Isten, mint barát, szerető, fiú, apa vagy anya – beleértve minden mást – képes erre. Bármilyen emberi tulajdonságot képes felvenni, hogy közelebb kerülhessen hozzád. És azt hiszem ez a legszebb tranzakció, a legszebb dinamikus harmónia: amikor az Istenség emberként jelenik meg, az ember pedig Istenivé válik. Imádjuk tehát az Isteniséget az emberekben és az emberiséget az Istenben!

Prémánanda kérdése: Úgy van, hogy bíznunk kell a guruban és magunkat kell megvizsgálnunk? Úgy értem, hogy amikor nem nyilvánul meg az életedben. Amikor úgy gondolod, hogy tettél érte, de mégsem nyilvánul meg – akkor valami nem jó abban, ahogyan csinálod. Így van? Azért kérdezem, mert egy nyugati ember számára a vizsgálódás analizálást jelent.

Tírtha Mahárádzs: Ez egy nagyon jó megértés. Analizáld önmagad. Mert van néhány olyan vélemény, mondhatni, hogy írott és beszélt formában is azt propagálják, hogy ha egy tanítvány nem érzi azonnal az eksztázist, akkor adja fel a guruját. És azt sosem hallottam, hogy említenék, hogy esetleg neki kéne keményebben dolgoznia! Csak, hogy adja fel a guruját! De igaz; ahelyett, hogy analizálnánk, megbeszélnénk, gondolkodnánk rajta, és hibákat keresgélnénk, egyre inkább alkalmaznunk kell a módszert, hogy a külsőségektől eljussunk a valódihoz.



[1] Bhagavad-gítá 4.34.



“Опитай се да научиш истината като се обърнеш към духовен учител. Питай го смирено и му служи. Себереализиралите се души могат да ти предадат знание, защото са видели истината.”[1]

В този стих има три различни степени, които следва да се вземат под внимание: пранипат, парипрашна и сева. Това означава да наблюдаваш, да търсиш, да намериш; след това да провериш, да изследваш; и сетне да служиш. За да се случи трансцеденталният обмен, най-напред трябва да се срещнем. Обаче да се срещнем не е достатъчно – трябва и да проверим. Но и да проверим не стига – трябва да служим.

Първата стъпка: търсенето или срещата… Можем да се замислим дали ние търсим гуру или гуру търси нас. Не мога да дам изчерпателен и удовлетворителен отговор, но си мисля, че най-доброто е когато някой ни търси, а ние сме готови да се присъединим. В различните школи има различни мнения за това дали човек трябва да влага усилия в духовния си напредък или не, дали трябва да допринася активно или не. Шрила Шридхара Махарадж казва, че ние сме по-скоро активни участници, ние сме за активния принос. Дава се примера с котката и маймуната. Котката-майка носи котенцето си в уста, а то не прави нищо, просто виси. Обаче малкото маймунче здраво се е вкопчило в майка си. Какво се случва? И в двата случая малкото е пренесено от едно място на друго. Ала какъв е приносът: просто висене или вкопчване? Висенето е за мързеливците; вкопчването е за тия, които са от маймунския тип. Тъй или инак, стремете се да намерите своята майка, която ще ви пренесе. Гуру е и майка, той ще ви пренесе… Той или тя, тя или той – трудно е да се каже, но той ще ви пренесе от това място към един друг стандарт. Затова намерете този космически пътешественик и се вкопчете в него.

Какво било мнението на учителя на Шрила Прабхупада за него? Бхактисиддханта Сарасвати изразил мнение за Прабхупада, когато за пръв път се срещнали, и то било: “Той е добър слушател.” Важно качество. Бихме могли да кажем, че слушателят е от котешкия тип. Ала сетне, след няколко десетилетия Шрила Прабхупада се превърнал в тигър – от малко котенце станал тигър – преобръщайки вярата поне на половината свят, ако не и на целия! Обаче ние се боим да се приближим до тигър. Затова повечето от практикуващите вместо да си намерят тигър-санняс, предпочитат да се оженят за някоя котка. Казват си: “О, тигърът е прекалено страшен за мен, по-добре да си взема котка.”

При все това от малки котенца – е, не казвам, че трябва да станем хищници – но нека сме активни, нека станем майки, дойде ли време. Да пренесем онези, които зависят от нас, през материалната сфера – от единия бряг на материалния свят до оттатъшните крайбрежия на вечността

И така, най-напред е търсенето; сетне идва проверката. Трябва да намерим духовен учител – или той да ни намери – а после трябва да разберем, да проумеем какво става. Трябва да има проверка, изследване, понеже не се одобряват както сляпото следване, така и задаването на абсурдни въпроси. При все това е нужно да питаме, за да разберем. В началото сме пълни с въпроси; по-късно въпросите намаляват и за това има две причини. Или започвате да разбирате, или вече нищо не разбирате. Ала това вникване, това изследване, продължават за цял живот. Обаче за приятелството се казва: първо провери, след това обичай. Не обратното: най-напред обикваш, а после подлагаш на съмнение и отхвърляш. Първо провери – сетне обичай; първо изследвай – сетне служи.

И това е третото качество, споменато в този стих – да се служи на по-висш авторитет. Защо трябва да служим? Защото познанието и благословиите ще дойдат в резултат на нашето служене. Тогава, благодарение на тази божествена среща, благодарение на това божествено вникване и благодарение на това божествено служене, ще можем да намерим божествените качества. И тогава какви характеристики ще открием в духовния учител? Ще открием у него божествените характеристики.

И така, можем да заключим какво обожаваме в човешките същества. Какво боготворим у тях? Ако се доближим повече до духовния си учител и се вгледаме в него, ще открием някои божествени качества и всъщност това е, което обожаваме в едно човешко същество – божественото. Тогава нека ви задам един друг въпрос: какво боготворим у Бога?

Рамвиджай: Според мен човечността, човешките качества.

Тиртха Махарадж: Съгласен съм. Така както обожаваме в човека божествеността, можем да обожаваме в божественото човечността. Защото абсолютната истина, върховният трансцедентален принцип, не може да се роди като бебе, за да ви достави радост и да бъде къпан в мляко, вода и какво ли не! Ала Кришна, като личен Бог, като личен приятел, любим, син, баща или майка – всичко! – може да дойде по такъв начин. Може да приеме всякакви човешки характеристики, само и само да се доближи до вас. И считам, че това е най-прекрасният обмен, най-дивната динамична хармония: когато божествеността идва като човек, и когато човекът става божествен. Затова нека обожаваме божественото у човека и човечността в божественото!

Въпрос на Премананда: Не е ли така, че трябва да се доверяваш на своя гуру, а да подлагаш на проверка самия себе си? В такъв смисъл, че не да се чудим дали това, което пише в книгите е вярно, а ако се опитваме да го направим на практика и то не се проявява в живота ни, значи нещо бъркаме. Така ли е? Питам, защото за западняка да изследваш значи да анализираш.

Тиртха Махарадж: Това е много добро разбиране. Анализирай себе си! Защото има мнения, да речем, които настояват –  в писмена или в устна форма – че ако ученикът не изпитва екстаз, той трябва незабавно да изостави своя гуру. А никога не съм чул да споменават, че може би той трябва да се старае по-усърдно! Единствено да се откаже от учителя! Ала е вярно; вместо да анализираме, да обсъждаме, да разсъждаваме и да намираме недостатъци, трябва все повече и повече да прилагаме метода, за да преминем от външното към истинското.



[1] „Бхагавад Гита” 4.34



„Versuche die Wahrheit bei einem spirituellen Meister erfahren. Stelle ihm in ergebener Haltung Fragen und diene ihm. Die selbst verwirklichen Seelen können dir Wissen offenbaren weil sie die Wahrheit gesehen haben.“[1]
In diesem Vers, drei verschiedenen Schritte sind zu beachten; Pranipat, Pariprashna und Sewa. Das heißt, suchen, beobachten, als erstes, finden prüfen als zweites und drittens, dienen.
Um transzendentale Transaktion zu ermöglichen, sollen wir sie zuerst kennenlernen. Das ist aber nicht alles, wir sollen sie prüfen, untersuchen. Und das ist auch nicht ausreichend; wir sollen uns dazu hingebungsvollen Dienst widmen. Der erste Schritt ist suchen und finden. Wir können überlegen, sollen wir selber auf die Suche gehen, oder soll unser Guru für uns aussuchen. Ich kann nicht eine vollständige und befriedigende Antwort geben, aber ich denke es ist besser wenn jemand, das für uns tut und wir nehmen das an. In bestimmten Schulen gibt es unterschiedlichen Meinungen über diese Sache; soll jemand aktiv beteiligt werden oder nicht. Srila Shridhara Maharaj sagte, wir werden schon aktiv in dem wenn wir bestehende Beteiligung nur annehmen. Ein Beispiel, vergleichen wir eine Katze mit einem Affen. Die Katzen Mutter trägt ihr Kätzchen in Maul und Kleines tut gar nicht von selber, es hängt einfach aus den Muttermaul. Klein Äffchen dagegen, klammert sehr fest an seine Mutter. In beiden Fällen werden Kleinen von einem Ort zu anderen transportiert. Und wo ist der Unterschied? Ein Baby hängt einfach und das andere wird aktiv an Transport beteiligt, es klammert fest an seine Mutter. Wie auch immer, versuchen Sie auch eine „Mutter“ zu finden die Sie tragen wird. Guru ist so eine, er wird Sie sicher tragen, von diesem Ort in eine andere Welt. So, suchen Sie sich einen kosmischen Reisenden aus und klammern Sie an ihm fest. Was war Srila Prabhupadas Guru seine Meinung über ihm? Wann sie sich erste Mal trafen, Bhaktisidhanta Sarasvati dachte sich: „Er ist ein guter Zuhörer!“ Wir sagen dass das sehr wichtige Eigenschaft ist, nun, Ein Zuhörer ist ein Katzen Typ. Nach viele Jahrzehnten aus einem kleinen Kätzchen wurde ein Tiger – Srila Prabhupad wurde ein Tiger, der halbes Planeten, wenn nicht die ganze Welt, umgewandelt hat. Natürlich haben wir große Angst vom Tiger, von seiner Nähe. Deswegen viele Praktizierende anstatt Tiger Sanyas zu folgen, suchen sie sich lieber eine Katzen Dame aus. Solche sind den Ansicht: „Ah ein Tiger ist zu stark für mich, ich nehme mir lieber eine nette Katze für Gattin.“
Aber von kleinen Kätzchen – na ja, ich sage nicht wir sollten Raubkatzen werden – wir sollten doch aktiver werden. Und auch, wenn die Zeit dazu kommt, wir sollen Mütter werden um die Untergegebenen drüben zu tragen und von eine Seite auf die andere bringen, von materiellen Ozean des Leidens in die Ewigkeit. So, die Suche ist, der erste Schritt nahe zu kommen. Dann nach folgt, alles zu überprüfen. Wir müssen einen spirituellen Meister finden. Oder er findet uns. Wir müssen auf jeden Fall verstehen, was geht sich hier vor, deswegen sind die Prüfungen und Untersuchungen von großer Bedeutung – blindes folgen und absurde Befragungen werden verurteilt. Nachfragen und Überprüfungen sind notwendig um die Sache zu verstehen. Am Anfang haben wir sehr viele Fragen, später ehe wenige, und es gibt zwei Gründe dafür, entweder fangen wir an zu verstehen, oder, verstehen wir überhaupt nicht. Dieses ständige nach fragen und überprüfen dauert ein ganzes Leben lang. Sogar beim Freundschaft schließen sagt man; zuerst prüfen und dann lieben und nicht umgekehrt – wie übliche Weise passiert, zuerst lieben, dann prüfen und am Ende ablehnen. Also, zuerst prüfen und dann lieben, zuerst untersuchen und dann dienen. Und damit ist der dritte Qualität in diesem Vers erwähnt, höherem Autorität Dienst erweisen. Warum sollen wir so tun? Weil das Segen und das Wissen, kommen als Resultat unseres Dienstes. Durch die Suche nach Göttlichen, durch Begegnung mit Göttlichen und unsere Dienstwidmung zu Göttlichen werden wir in Stande die göttlichen Qualitäten zu erkennen. Wir sollen letztendlich dazu fähig werden, die göttlichen Qualitäten in unserem Meister entdecken zu können. So, jetzt kommen wir zum Schluss, was ist das verehrenswürdige in Menschen, was verehren wir in einem menschlichen Wesen? Wenn wir unserem Meister nahe kommen und ihm überprüfen, da werden wir manch göttlichen Qualitäten finden und eigentlich, das ist das was wir in einem Menschen verehrenswürdigen finden – das Göttliche! Und ich frage euch, was verehren wir im Gott?
Ramvijay: Ich denke, wir verehren die menschlichen Qualitäten in ihm.
B.K. Tirtha Maharaj: Ich stimme zu, genau so wie wir das Göttliche in Menschen verehren, können wir das Menschliche im Gott verehren – oberste transzendentale Prinzip, die absolute Wahrheit kann nicht geboren werden. Er kann uns nicht beglücken als neugeborenes Kind, in Milch, Wasser oder sonst was gebadet. Aber Krisna ist persönlich, ein persönliche Gott, persönliche Freund oder Vater, Mutter, Sohn. Eigentlich alles, er kann jegliche menschlichen Qualitäten annehmen und manifestieren, nur um uns näher zu kommen. Ich denke, das ist die schönste dynamische Harmonie, die schönste Transaktion wenn sich der Gott mit menschlichen Qualitäten darstellt und das menschliche Wesen, sich mit göttlichen Qualitäten zeigt.
Also, lassen wir das göttliche in Menschen und das menschliche im Gott anbeten.
Frage von Premananda: Heißt es, wir sollen dem Guru vertrauen und sich selber immer überprüfen? Im Sinne, dass das was hier geschrieben ist, muss man nicht überprüfen. Aber wenn sich im Leben nichts manifestiert, dann ist etwas falsch in dem was man tut, ist es so? Ich frage, weil für die westlichen Menschen überprüfen heißt, analysieren.
B.K. Tirtha Maharaj: Gut verstanden, tun Sie sich analysieren! Es gibt verschiedene Meinungen, einige propagieren, mündlich, einige schriftlich, wenn Schüler keine Ekstase erlebt, soll seinen Guru verlassen. Und ich habe noch nie eine Meinung gehört, Schüler soll härter arbeiten, nur er soll Guru aufgeben. Das ist aber die Wahrheit, statt viel analysieren, diskutieren, viel denken und Fehlersuche betreiben, sollen wir lieber immer mehr praktizieren und bekannte Methoden anwenden, um vom Äußerlichen in das Reale zu kommen.
[1] „Bhagavad-gita“ 4.34
(Vortrag von B. K. Tirtha Maharaj Sept. 2007, Ahtopol)

 



“Попытайся познать истину, обратись к духовному учителю. Спроси его со смирением и служи ему. Себереализовавшаяся душа может дать тебе знание, потому что она увидела истину”[1]

В этом стихе есть три разные уровни, которые следует иметь в ввиду: пранипад, парипрашна и сева. Это означает наблюдать, искать, находить; потом нужно проверить, потом изследовать; и наконец  служить. Чтобы случился трансцендентальный обмен, сначала нужно осуществить встречу. Однако встретиться тоже недостаточно – нужно также и проверить. Но и проверить – это тоже не всё – нужно служить. Първый шаг – поиск или встреча… Можем призадуматься – мы ищем гуру или гуру – нас. Не могу дать изчерпывающий и удовлетворительный ответ, но думаю, что самое лучшее когда нас ищут, а мы готовы присоединиться. В разных школах есть разные мнения о том должен ли человек прилагать серьезные усилия в духовной жизни или нет, должен ли приносить активную пользу или нет. Шрила Шридхара Махараджа сказал, что мы принадлежим к тем, которые считаются активными участниками, мы за то, чтобы давать своей активный вклад. Даёться пример с кошкой и обезьяной. Кошка-мать несёт своего котёнка во рту, а оно ничего не делает, просто висит. Однако маленькая обезьянка крепко вцепилась в маму свою. И что случаеться? В обоих случаях маленькие детёныши переносяться с место на место. И как они участвуют: просто висят или вцепляються? Висеть – это для ленивых; вцепиться – это для тех, которые относяться к людям обезьянего типа. Так или иначе, стремитесь найти свою мать, которая отнесёт вас. Гуру – как мать, он перенесёт вас… он или она, – трудно даже определить, но он перенесет вас с одного из здешних мест к одному разному стандарту. Поэтому найдите этого космического путешественника и вцепитесь в него.

Какое было мнение учителя Шрилы Прабхупада о нём? Бхактисиддханта Сарасвати выразил своё мнение о Прабхупаде, когда они впервые встретились, и оно было: “он прекрасный слушатель.” Важное качество. Могли бы сказать, что слушатель – человек кошачьего типа. Но потом, через несколько десятков лет Шрила Прабхупада превратился в тигра – из маленького котёнка стал тигром – меняя веру в людей всего мира! Однако мы боимся приблизить к тигру. Поэтому большинство практикующих вместо того, чтобы найти тигрь-санньяс, предпочитают жениться на какую нибудь кошку. Говорят себе: “О, тигрь слишком страшный дя меня, давай лучше возьму себе кошку.”

При всём, при этом, мы должны быть как маленькие котята, ну не говорю что должны быть как хищник –  ну, пусть мы будем активными, пусть превратимся в матерей, когда придёт время. Перенести через материальный мир тех, которые зависят от нас, через материальную сферу –  с одного берега материального мира – к другому берегу мира вечности.

И так, прежде всего поиск; потом приходит уровень проверки. Нужно открыть духовного учителя – или он нас найдёт – а потом нужно понять, что происходит. Нужно проверять, изследовать, так как не следует слепо следовать или задавать абсурдные вопросы. При всём при этом, нужно спрашивать, чтобы понять. В начале у нас полно вопросов; позднее вопросы уменьшаються и для этого есть две причины. Или начинаете понимать, или наоборот, ничего уже не понимаете. Ну, а это проникновение, это изследование продолжаеться всю жизнь. Однако насчёт приятельства говориться: сперва проверь, потом люби. Не в обратном порядке: сначала полюбил, а потом начинаешь сомневаться и отбрасывать. Сперва проверь – таков обычай; сначало изследовай – потом уже служи.

И это третье качество, упоменавшемся в этом стихе – служить более высшему авторитету.  Почему должны служить? Потому что познание и благословление придут в результате нашего служения. Тогда, благодаря этой божественной встрече, благодаря этого божественного проникновения и благодаря этого божественного служения, сможем пробрести божественные качества. И тогда какие характеристики приоткроем в духовном учителе? Откроем божественные характеристики.

И так, можем сделать заключение, что мы обожаем в человеческих существах? Что боготворим у них? Если мы приблизимся больше к духовному учителю и вглядимся в него, откроем некоторые божественныеи качества и в действительности это то, что мы обожаем в данном человеческом существе – божественное. Тогда пусть я вам задам другой вопрос: что боготворим у Бога?

Рамвиджай: по моему человечность, человеческие качества.

Тиртха Махараджа: Согласен. Так, как обожаем в человеке божественность, наоборот можем обожать у божественного человечность. Абсолютная истина, верховный трансцедентальный принцип, не может родиться как ребёнок, чтобы доставлять вам радость и чтобы вы могли купать его в молоке, воде и ещё столько всего! Но Кришна, как личный Бог, как личный приятель, любимый, сынь, отец или мать – всё! – может появиться любым образом. Может принять всякие человеческие характеристики, лишь бы только приблизиться к вам. И считаю, что это самый прекрасный обмен, самая удивительная, динамичиская гармония: когда божественность приходит как человек, и когда человек становиться божественным. Поэтому пусть обожаем божественное в человеке и человеческое в божественном!

Въорос Премананды: Не так ли это, что надо доверять своему гуру, а  проверять самого себя? В таком смысле, что не надо дивиться правда ли то что пишут книги, а если мы пытаемся осуществить это в нашей практике и оно не проявиться в нашей жизни, значить мы в чём то ошиблись. Не так ли? Спрашиваю, так как для западного человека изследовать значит анализировать.

Тиртха Махараджа: Это очень хорошее понимание. Анализируй самого себя! Потому что существуют мнения, которые настаивают – в письменной или в устной форме – что если ученик не пережил экстаз, он должен немедля уйти от своего учителя. Я никогда не слышал упоменать, что, может быть, ему следует стать более усердным! Единственный вариант, который слышал – отказаться от своего учителя! Да – это так; вместо того чтобы анализировать, обсуждать, рассуждать и находить недостатков, лучше, все больше и больше использовать и прилагать в жизнь метод, чтобы перейти от внешнего к действительному, настоящему.



[1]              „Бхагавад Гита” 4.34