



Archive for November, 2011
English: In this episode Tirtha Maharaj explains why Nityananda Prabhu broke Mahaprabhu’s sannyasi rod in three parts. The reason why Mahaprabhu had a single rod (danda) and the importance of this attribute for the different Vedanta schools. Why Gaudiya Vaishnava danda consists of four rods? What is the role of Nityananda Prabhu in Mahaprabhu’s pastimes?
Български: В този епизод Тиртха Махарадж обяснява защо Нитянанда Прабху счупил на три части санняси жезъла на Махапрабху. Причината Махапрабху да има единичен жезъл (данда) и значимостта на тази принадлежност за различните Веданта школи. Защо Гаудия Ваишнавската данда се състои от четири жезъла? Каква е ролята на Нитянанда Прабху в забавленията на Махапрабху?
Podcast: Download
Nov
28
Кой е най-добрият начин да видим Кришна? Има една история:
Гопите били много разтревожени. Гопите са пастирките на Вриндавана. Има и млади, има и стари, но всичките много се вълнуват от Кришна. Възрастните жени, възрастните гопи изпитват към Кришна майчина обич. Ала младите жени не са привлечени към Кришна като майки. Младите жени са привлечени от прекрасния младеж по различен начин. Не теоретично, а съвсем на практика. Тяхното влечение е безпределно. Безпределно в пространството, във времето, по сила, по дълбочина, по възвишеност – безгранично във всяко едно отношение. Но условностите понякога пречат на гопите и Кришна да се срещнат. Толкова много са правилата и забраните, които трябва да се следват в едно малко селце. В големия град също трябва да се вземат под внимание множество правила, обаче в малкия градец всеки знае всичко за всекиго. Така че там трябва да бъдете изключително предпазливи. Затова гопите и Кришна също трябвало да са много внимателни. Разбира се, те искали да се срещнат, ала как да стане? Това била ежедневната им медитация: “Как мога да видя своя любим Господ?” “Как да се срещна със скъпите си момичета?”
И в един много тежък момент гопите се молели така: “Жената е жива, когато е заедно с любимия си; разделена от него – умира.”
А ние нито живеем, нито умираме. Такава е орисията ни. Тя е изписана върху челата ни. Невъзможно е да бъде променена. Свободата ни е равна на нула. Ние просто сме подхвърляни от вълните и теченията на съдбата.
Ала този стих толкова много трогнал Кришна, че Той не могъл да изтърпи и искал по някакъв начин да утеши гопите. Което е трудна задача, казвам ви! Защото гопите са само в едно настроение; какво именно? Разплакани. Нравът им е такъв, че винаги правят само едно – плачат. Когато времето е хубаво, те плачат: “О, Кришна днес ще изведе кравите. Цял ден няма да Го видим!” Когато времето е лошо, също плачат: “О, днес Кришна няма да изведе кравите! Няма да успеем да получим Неговия даршан[1]…” Така те винаги плачат.
И ако вие искате да видите Кришна, тогава се препоръчва от ачариите, които са вещи в раса, трансцеденталните взаимоотношения, да приложите същия метод.
Веднъж един млад преданоотдаден запитал своя гуру: “Можеш ли да ми кажеш как да виждам Кришна, Бог, винаги?” Отговорът бил една дума, пет букви: “Плачи!” И така, това е плачещото училище на йога – следвайки стъпките на гопите, които винаги плачели да видят Бог, Кришна.
Но Кришна не е коравосърдечен. Може да е палав, ала не е жесток. Когато чул тази молитва на гопите, Той предложил едно решение: “Дори да изглежда, че съм далеч от вас, въпреки това съм съвсем близо. Просто затворете очи и извикайте името Ми – Аз незабавно ще дойда. Ще съм до вас.”
За да видим Кришна ние се нуждаем от тези затворени очи – за да се пробуди вътрешният ни взор. Даже гръцките философи казват, че очевидните неща не са кой знае колко важни. Ала истинските неща са скрити надълбоко. Струва ми се, че те вероятно са учили в Индия.
Nov
28
What is the best way to seeKrishna? Ah, once there was a story:
The gopis were very much disturbed. Gopis are the cowherd ladies of Vrindavana. There are young, and old, but all of them are very much concerned about Krishna. The elderly ladies, the elderly gopis had affection towards Krishna as mothers. But the young ladies are not attracted like mothers to Krishna. Young ladies are attracted to the beautiful young boy in a different manner. Not theoretically, but practically. Their attachment is unlimited. Unlimited in space, in time, in intensity, in depth, in height – it is unlimited in every respect. But the formalities sometimes check the gopis and Krishna to meet. There are so many rules and regulations to be observed in a small village. In a big city you also have to consider so many regulations, but in a small city everybody knows everything about the other. So there you have to be very careful. Therefore the gopis andKrishna also had to be very careful. Of course both parties wanted to meet, but how to do this? This was their daily meditation: “How can I meet my beloved Lord?” “How can I meet My beloved girls?”
And in one very difficult moment the gopis were praying like this: “A woman is living when she is together with her beloved and she is dying when she is separated from him.”
You agree? Yes? But we are not dying; and not living. This is our fate. This fate is written on our foreheads. It is impossible to change. Our freedom is none, zero. We are just moved by the waves and currents of fate.
But this verse was so much touching for Krishna, that He could not tolerate and somehow He wanted to console the gopis. Which is a difficult job, I tell you! Because the gopis have one mood always; what kind of mood? Some tears, right? So the gopis have this one disposition, crying disposition. When the weather is nice they cry: “Ah, Krishna is going out with the cows today. For the whole day we will not see Him!” And when the weather is bad, they also cry: “Ah, today Krishna is not going out with the cows! We shall not have His darshan[1]…” So they have this crying disposition.
And if you want to see Krishna, then it is suggested by the rasika acharyas to apply the same method.
Once a young devotee asked his guru: “Can you tell me how to see Krishna, God, always?” And the answer was one word, three letters: “Cry!” So, this is the crying school of yoga – following in the footsteps of the gopis, who were always crying to see God,Krishna.
But Krishnais not a cruel hearted. He is mischievous, but not a cruel hearted. When He heard this prayer of the gopis, He gave one solution: “Maybe I am far away from you, but still I am very close. You just close your eyes and call out My name – immediately I will come. I will be there with you.”
In order to seeKrishnawe need these closed eyes – so that the inner vision is awakened. Even by the Greek philosophers it is said that obvious things are not so important. But the real things are hidden deep. I think they must have learned inIndia.
This is how the treasurelandofVrindavanais described: the trees, out of ecstasy, are always showering nectar and the flowers are just falling off from the trees. Flowers are just pouring down like flower offerings from demigods from the sky. This is the way how the trees and the plants are expressing their devotion toKrishna– they bring flowers, they bring fruits.
You are just like a tree. Where are your flowers and fruits? You have to grow in spiritual life and be fruitful. To have something to offer toKrishna.
Even trees were showering flowers upon Krishnawhen He was passing by. And you know, in Indiathere are so many different plants and trees, and birds, and animals! According to the vision of the vaishnavas, everything is connected toKrishna. There are some special trees, which can blossom only after they are touched by a loving lady, lady in love. Others blossom only during the night. Another tree is black likeKrishna… and so many others…
And the birds also; because trees without birds are not nice. Everybody knows that Shuka means parrot. But Shuka is a he-parrot. AndShariis the she-parrot. Parrot is always repeating, always talking. But the spiritual parrot is talking about Radha andKrishna. And you know, sometimes people keep parrots as pet animals; they can learn human voice, human words. Therefore it is very dangerous if you have secrets to have parrots. Because you speak your secret only to a selected few, but if the parrot hears, then he will say it.
Still, Radharani andKrishnawere using the parrots as messengers. Because they can tell the message! If the bodies are limited, obstructed from meeting, messengers can help. Sometimes you can have human messengers, but sometimes even this is forbidden or impossible.
Our hearts and souls are just behind high and thick walls. You cannot push through these stones. But if you let your parrot free, he can fly above the walls. So, send a messenger toKrishna! And He will send also a messenger to you.
Vrindavana is full of miracles. And, you know, this is very strange, but is mentioned that the trees have precious stones under their roots. I never understood this verse – until… Did I tell you the story? …Until once I was doing parikrama in Vrindavana. Parikrama marga[1] is going all around Vrindavana. We were visiting the different places and the different lila spots of Krishna. Previously it was a dirt road and then they started to pave it – with bricks! – which makes it very difficult to go, because in the dirt usually you go barefoot, and it takes minimum two – two and a half hours, but you go fast, you need to go fast! Sometimes you see only the dirt. But once after finishing the big circle I was just approaching the ashram, still on the parikrama marga, and you know, while chanting I was just looking down. And all of a sudden there was some little precious stone. I could not believe my eyes! Because that part of parikrama marga was crossing pile of garbage. And there was this precious stone! So maybe Krishna was trying to impress: yes, under the roots of Vrindavana trees there are some precious stones. Sometimes these little things make you think and believe what is written in the shastras or in the books.
The goswamis, in such a beautiful setting, were always worshiping Radha andKrishna. This is also an important point to remember. Nature is beautiful; but without the devotees, it is a frozen beauty. Maybe one place is hellish; but if the devotees are there, it becomes heaven. Because of the vibration and the atmosphere that a pure devotee brings. So, you all should create such a vibration in your respective areas. In your families, in your homes, in your ashrams, in your hearts. Create a Vrindavana in your heart. Because in Vrindavana you cannot do anything else than worship Radha-Krishna.
You know, there the riksha-drivers are very famous. Sometimes these riksha-drivers are so poor, that they do not even have a ring bell. The whole riksha is falling apart, but still they try to earn their money by this. And without having a ringing bell on the very small road – they have very small roads – and quite many people, and their traffic is chaotic, so without this… You can imagine what is happening – thousands of pilgrims are moving on very narrow streets and the rikshas are coming. So when they want to give a sign, a signal that “I am coming!”, they say “Radhe, Radhe!” Even the riksha-driver makes you to remember Radha.
Or – they also have these graphites in Vrindavan, Vrindavan graphites. Here certain stupid things are written on the walls; there: “Always remember Radha!” Next wall: “And never forget Her!” Only auspicious marks are there. In such a surrounding it is very easy to remember and worship. But it is said, it is more glorious to create Vrindavana atmosphere somewhere else.
And they were talented; the goswamis were very much talented. And you are also talented! Use your talents for the best purpose – to give people this treasure of divine love.
Vrndávan kincses földjét a következőképpen írják le: a fák, extázisukban nektárt záporoznak és virágok hullnak róluk. Az égből virágeső záporoz, mintha a félistenek virágfelajánlása lenne. Így fejezik ki a fák és a növények odaadásukat Krsna felé – virágoznak, és gyümölcsöt teremnek.
Olyanok vagytok, mint a fák. Hol vannak hát a virágaitok és gyümölcseitek? Növekednetek kell a lelki életben és gyümölcsözőnek kell lennetek. Hogy legyen mit felajánlanotok Krsnának.
Még a fák is virágesőt szórtak Krsnára, amikor arra sétált. És tudjátok Indiában oly sokféle különböző növény, fa, madár és állat létezik! A vaisnavák látásmódja szerint minden kapcsolatban áll Krsnával. Vannak olyan különleges fák is, melyek csak akkor virágoznak, ha egy szerelmes hölgy megérinti őket. Mások csak éjszaka virágoznak. Egy harmadik pedig olyan fekete, mint Krsna… és így tovább…
És ott vannak a madarak is, mert a fák nem szépek madarak nélkül. Mindenki tudja, hogy a Suka papagájt jelent. Suka a hím papagáj, Sárí pedig a nőstény. A papagáj egyfolytában ismételget, folyton beszél. De a lelki papagáj Rádháról és Krsnáról beszél. És tudjátok, hogy az emberek néha háziállatként tartanak papagájt; képesek megtanulni az emberi hangot, szavakat. Ezért nagyon veszélyes papagájt tartani, ha titkaid vannak. Megosztod a titkaid néhány kiválasztottal, de ha a papagáj meghallja, mindenkinek elmondja majd.
Mégis, Rádhárání és Krsna hírvivőkként használták a papagájokat. Mert képesek rá, hogy átadják az üzenetet! Ha nincs lehetőség a találkozásra, a hírvivők segíthetnek. Néha lehetnek emberi hírvivőid, de van amikor még ez is lehetetlen, vagy tilos.
Szívünk és lelkünk magas, vastag falak mögött van. Nem tudsz áthatolni ezeken. De ha szabadon engeded a papagájod, képes átrepülni a falakon. Küldjetek hát hírvivőt Krsnához! És ő is küld egyet hozzátok.
Vrndávan tele van csodákkal. És tudjátok, nagyon furcsa, de azt mondják, hogy a fák gyökerei alatt ékkövek lapulnak. Sosem értettem ezt a verset, amíg… Meséltem már nektek?… amíg egyszer parikramra mentem Vrndávanban. A parikrama-márga[1] körbeveszi egész Vrndávant. Különböző helyeket, Krsna líláinak különböző helyszíneit látogattuk meg. Korábban földút volt, de később kezdték kikövezni – téglákkal! – ami megnehezítette a járást, mert a földúton általában mezítláb mész, és így minimum kettő, kettő és fél órát vesz igénybe, ha gyorsan mész! Néha csak a port látod. Egyszer azonban, amikor befejeztem a nagy-kört, éppen az ásram felé közeledtem, még mindig a parikrama-márgán, és tudjátok miközben dzsapáztam, lefelé néztem. És hírtelen megláttam egy pici drágakövet. Nem hittem a szememnek! Mert a parikrama-márga azon része pont tele volt szeméttel. És ott volt ez a kis drágakő! Lehet, hogy Krsna akart ily módon hatni rám: igen, Vrndávan fáinak gyökerei alatt vannak drágakövek. Néha ezek az apróságok hitet adnak azokban a dolgokban, amik a sásztrákban vagy a könyvekben állnak.
A gószvámík, ebben a csodálatos környezetben, mindig Rádhát és Krsnát imádták. Ez is egy fontos pont, amire emlékeznünk kell. A természet gyönyörű, de a bhakták nélkül csak fagyos szépség. Lehet, hogy egy hely pokoli, de ha jelen vannak a bhakták, mennyországgá változik. A vibráció és az a légkör teszi azzá, amit a tiszta bhakták hoznak magukkal. Teremtsetek hát mind ilyen vibrációt a környezetetekben. A családotokban, az otthonotokban, az ásramokban, a szívetekben. Teremtsétek meg Vrndávant a szívetekben. Mert Vrndávanban nem tudtok mást tenni, mint Rádhá-Krsnát imádni.
Hallottatok már a híres riksa-vezetőkről. Néha olyan szegények, hogy még csengőre sem futja a riksára. Az egész riksa düledezik, mégis ezzel próbálják megkeresni a kenyerüket. És csengő nélkül egy keskeny úton – keskeny útjaik vannak – amely tele van emberekkel, és kaotikus forgalommal,… El tudjátok képzelni mi történik – zarándokok ezrei sétálnak ezeken a szűk utakon, és jönnek a riksák. Amikor tehát jelezni szeretnék, hogy „jövök!” azt mondják „Rádhé, Rádhé!” Még a riksa-vezetők is segítenek emlékezni Rádhára.
Vagy ott vannak a vrndávani graffitik. Nálunk mindenféle butaságokat irkálnak a falakra; ott „emlékezz mindig Rádhára!” A következő falon: „és sose felejtsd el Őt!” Kizárólag kedvező jeleket találunk. Ilyen környezetben nagyon könnyű emlékezni és imádatot végezni. De úgy mondják, még dicsőbb máshol megteremteni a vrndávani hangulatot.
És a gószvámíknak különleges képességeik voltak. És nektek is vannak ilyenek! Használjátok a tehetségeteket a legjobb cél érdekében – hogy átadjátok az embereknek az istenszeretet kincsét.
Ето как описват скъпоценната земя на Вриндавана: от екстаз дърветата винаги ръсят нектар и цветчетата валят от клоните им, леейки се като цветно приношение, изсипано от полубоговете в небесата. По този начин дърветата и растенията изразяват своята преданост към Кришна, дарявайки цветовете и плодовете си.
Вие сте досущ като дървета. Къде са цветовете и плодовете ви? Трябва да израснете в духовния живот и да дадете плод. Да има какво да предложите на Кришна.
Дори дърветата поръсвали с дъжд от цветя Кришна, докато преминавал. А знаете ли, в Индия има толкова много различни растения и дървета, птици и животни! Според светогледа на ваишнавите, всичко е свързано с Кришна. Има някои специални дървета, които могат да цъфнат едва след като ги е докоснала влюбена девойка. Други цъфтят само нощем. Други дървета пък са черни като Кришна… и толкова много различни видове има…
И птиците! Защото дърветата не са хубави без птици… Всеки знае, че Шука означава папагал. Но Шука е мъжкият папагал; а Шари е женският. Папагалът винаги повтаря, винаги бъбри. Обаче духовният папагал бъбри за Радха и Кришна. Знаете, хората понякога гледат папагали за домашни любимци; те могат да подражават на човешкия глас, да научат човешки думи. Затова е много опасно, ако имаш тайни, да имаш папагали. Защото вие казвате тайната си само на малцина избрани, обаче ако папагалът я чуе, той ще я издаде.
При все това, Радхарани и Кришна ползвали папагали за пратеници, понеже те могат да предават съобщения! Ако телата са ограничени и им е забранено да се срещат, вестоносците биха могли да помогнат. Понякога пратениците може да са хора, ала понякога дори това е забранено или невъзможно.
Нашите сърца и души са като затворници зад високи и плътни стени. Не можете да преминете през тези камъни. Ала пуснете ли папагала си, той може да прелети над стените. Затова изпратете вестоносец до Кришна! И Той също ще ви прати вестоносец.
Вриндавана е пълна с чудеса. И знаете ли, много е странно, но се споменава, че дърветата там имат в корените си скъпоценни камъни. Никога не съм разбирал този стих – докато… Разказвал ли съм ви историята? …Докато веднъж не бях на парикрама във Вриндавана. Парикрама марга[1] обикаля около Вриндавана. Посещавахме различни места на забавленията на Кришна. Преди пътят беше черен, после започнаха да го павират – с тухли! – което го прави много труден за вървене, защото в прахта обикновено вървиш бос, и обиколката ти отнема най-малко два часа – два часа и половина, обаче трябва да се движиш бързо! Понякога виждаш единствено прахоляк. Ала веднъж, след като бях изминал голямата обиколка и вече приближавах към ашрама, но все още бях на парикрама марга; вървях и мантрувах с поглед в земята. И ненадейно съзрях един малък скъпоценен камък. Не можех да повярвам на очите си! Защото тази част от парикрама марга прекосяваше едно бунище, а там намерих този скъпоценен камък! Вероятно Кришна искаше да потвърди: да, в корените на вриндаванските дървета има скъпоценни камъни. Понякога такива дребни неща те карат да се замислиш и да повярваш в онова, което пише в шастрите или в книгите.
В такава прекрасна обстановка госвамите непрестанно обожавали Радха и Кришна. Това също е нещо важно, което трябва да се запомни. Природата е красива; ала без бхактите, това е студена красота. Едно място може да е адско, обаче ако бхактите са там, то се превръща в рай. Това е така, поради вибрацията и атмосферата, която носи със себе си чистият преданоотдаден. И вие всички трябва да създавате такава вибрация около себе си. В семействата си, в домовете си, в ашрамите си, в сърцата си. Създайте Вриндавана в сърцата си. Защото във Вриндавана не можете да правите нищо друго, освен да обожавате Радха-Кришна.
Знаете, там шофьорите на рикша са много известни. Понякога те са толкова бедни, че дори нямат звънче. Цялата рикша се разпада, но те въпреки всичко се опитват да изкарват прехраната си с нея. Пък без да имаш звънче по тези тесни улици – техните улици са много тесни – и има толкова много хора, трафикът е хаотичен, така че без това… Можете да си представите какво се случва – хиляди поклонници се движат по тесните улички, и идват и рикшите. Така че когато искат да дадат сигнал, че идват: „Варда!”, те казват: „Радхе! Радхе!” Дори шофьорите на рикша ви карат да си спомняте Радха.
Или пък – във Вриндавана също има графити. Тук по стените пише какви ли не глупости; а там: „Винаги помни Радха!” На следващата стена: „И никога не Я забравяй!” Навсякъде има само благоприятни знаци. В подобно обкръжение помненето и обожанието се случват с лекота. Ала се казва, че много по-славно е да се създаде Вриндавана някъде другаде.
Госвамите са били много талантливи. И вие също сте талантливи! Използвайте талантите си с най-доброто предназначение – да дарявате на хората съкровището на божествената любов.
Aquí viene la descripción de la preciosa de Vrindavana: por puro éxtasis los árboles derraman su néctar y las florecillas se desprenden de sus ramas, como si fuera una ofrenda floral que los semidioses regalaran a la tierra desde los cielos. Este es el modo que los árboles y las demás plantas escogen para expresar su devoción hacia Krishna – ofreciéndole flores y frutas.
Vosotros sois como los árboles. ¿Dónde están vuestras flores y frutas? Debéis crecer en la vida espiritual para dar fruta. Para tener cómo y de qué hacer y proponer vuestra ofrenda para Krishna. Es sabido que los árboles salpicaban con flores a Krishna cuando pasaba debajo de sus ramas. ¡¿Conocéis la multitud de árboles, flores, aves, pájaros y animales que abundan en India?! En acuerdo con la idiosincrasia de los vaishnavas, allí todo está relacionado con Krishna.
Existen también varios árboles muy especiales – pueden florecer sólo cuando una moza enamorada llegue a rozarlos. Hay otros que florecen sólo de noche. Y otros más, de color negro al igual que Krishna … Existe un sinnúmero de especies diferentes…Y las aves, los pájaros, ya que los árboles no son bellos sin ellos…
Cada uno sabe que Shuka significa papagayo. Pero Shuka es el macho, Shari es la hembra. El papagayo no hace más que repetir el cuchicheo y así siempre esta cuchicheando. Sin embargo un papagayo espiritual está hablando de Radha y Krishna.
Como ya lo sabéis, frecuentemente la gente cría papagayos en casa como bichos favoritos ya que ellos saben imitar la voz humana, llegan a aprender vocablos de los humanos. Resulta peligroso guardar papagayos en casa si detenéis algunos secretos. Vosotros podéis compartir los secretos con unos pocos selectos pero al oír los secretos, el papagayo puede divulgarlos enseguida.
Sin embargo Radharani y Krishna usaban papagayos como mensajeros porque ellos podían transmitir los mensajes. Cuando los cuerpos se ven limitados y cuando las citas y la unión entre ellos están prohibidas, los mensajeros pueden ayudarlos. A veces los mensajeros son humanos pero a veces esto es prohibido o imposible.
Nuestras almas y nuestros corazones son como prisioneros detrás de muros altos y sólidos. No podéis pasar a través de las piedras. Por lo tanto, al soltar el papagayo, el pájaro puede sobrevolar por encima de los muros. ¡Enviad pues vuestro mensajero a Krishna!
El también os enviará su propio mensajero.
La tierra de Vrindavana está repleta de milagros. Sabéis que por muy extraño que parezca, se dice que allí en las raíces de lo árboles se esconden piedras preciosas. Nunca he podido descifrar y comprender este verso hasta el momento cuando…
¿Os he hablado ya de esta historia? Hasta el momento cuando una vez me ocurrió estar de parikrama en Vrindavana. En efecto, el camino de los romeros Parikrama marga[1] rodea alrededor de Krishna. Antes este camino era un camino vecinal sin pavimento. Después se pusieron a pavimentarlo – con ladrillos – por esto resulta difícil andar por el camino de los romeros porque en el polvo de antaño uno solía andar descalzo y entonces el recorrido duraba por lo menos dos horas o dos horas y media andando rápidamente. A veces la única cosa que ven los romeros era el polvo, nada más.
Una vez, después de haber terminado el gran recorrido y ya me estaba acercando al ashram pero permaneciendo todavía en el camino parikrama marga, seguía andando y recitando mantras con ojos fijos en el suelo. Entonces de repente he visto una piedra preciosa. ¡No llegaba a creer a mis ojos!
Esta sección del parikrama marga atravesaba un muladar pero, ¡era exactamente allí que yo había hallado esta piedra preciosa! Quizás el propio Krishna quisiera confirmar: sí, entre las raíces de los árboles de Vrindavana se esconden piedras preciosas.
A veces detalles como estos te hacen pensar o creer en lo que queda escrito en los shastras o en los libros. En un ambiente tan maravilloso los goswamis sin cesar están adorando a Radha y a Krishna. Esto también es muy importante y hay que recordarlo. La naturaleza es hermosa pero sin los bhaktis esta hermosura quedaría fría. Un sitio puede ser infernal pero con la presencia de los bhaktis se torna en paraíso. Es así a causa de la vibración en la atmósfera, vibración que el puro devoto dedicado lleva siempre consigo.
Vosotros también debéis crear y llevar vibración a vuestro alrededor. En las familias, en las casas en vuetros ashrams , en los corazones. Cread pues Vrindavana en vuestros corazones. Porque en Vrindavana no podéis hacer nada, nada más que adorar a Radha-Krishna.
Como es sabido, allí son muy conocidos los conductores rikisha. A veces ellos son tan pobres que ni siquiera tienen campanilla para avisar. Su riksha está destartalada y se cae en pedazos pero ellos tratan de ganar su sustento con este primitivo vehículo. Conducir sin campanilla por las estrechas callejuelas – allí las callejuelas son estrechísimas – y hay tanta gente, el tráfico es caótico y sin avisar por campanilla…En fin, podéis imaginar lo que ocurre – miles de romeros ocupan las callejuelas y vienen por encima de todo los conductores de riksha. Queriendo dar señal y avisar su llegada, en vez de decir:”¡Cuidado!”, ellos dicen: „¡Radhe! ¡Radhe!”
Alli hasta los conductores de riksha os hacen recordar a Radha. Y otro cosa más – en Vrindavana también hay grafittis. Aquí se escriben todo tipo de tonterías en los muros pero allí se ve escrito: ”¡Siempre recordad a Radha!” Y en el muro que sigue se lee: ”¡Y no olvidad jamás a Radha!” En todas partes se ven y leen señas favorables. En un ambiente parecido la adoración se realiza con facilidad.
Por lo tanto se dice que sería más glorioso crear Vrindavana en algún otro sitio. Los goswamis eran muy talentosos. ¡Vosotros lo sois también! Usad vuestros talentos para el mejor destino – regalar a los humanos el tesoro del amor divino.
[1] parikrama marga – parikrama peregrinación – romería a los sitios santos (pilgrimage to) ; marga – camino
Vrindavan, das Land der Schätze ist so beschrieben; die Bäume in ihrer Extase, versprühen den Nektar, und die Blüten fallen herab in Strömen, als würden sie geopfert von Halbgötter…so zeigen die Bäume und Pflanzen ihre Hingabe an Gott und bringen ihm ihre Früchte und Blüten dar…
Könnten Sie sich mit so einer Verherrlichung vergleichen? Was und wo sind euere Früchte und Blüten? Sie sollen in ihren Leben spirituell wachsen und schöpferisch werden- um Krisna etwas zu darbringen. Wenn Krisna vorbei, unter den Bäumen gegangen ist, die Blüten sind auf ihm herab gefallen. Wissen Sie, es gibt in Indien so viele verschiedenen Arten von Pflanzen und Tiere, Bäumen und Vögeln, und nach Vaisnava Lehre sind sie alle mit Krisna verbunden- da gibt es so spezielle Bäume dort, manche blühen nur nach Berührung einer verliebten Frau, andere blühen ausschließlich in der Nacht, manche sind dunkelfärbig genau wie Krisna selbst…und da gibt es noch viele anderen dazu. Es gibt viele Vogelarten auch. Bäume ohne Vögel sind leer. Alle wissen dass Shuka heißt Papagei, ein männliche Papagei, und Shari ist ein weibliche. Diese Vögel sind fähig, alles was sie gehört haben, zu wiederholen, also, sie reden ununterbrochen. Nun, die spirituelle Vögeln Shuka und Shari, sprechen nur von Radha und Krisna. Manche halten die Papageien als Haustiere, weil sie Menschensprache erlernen können, und ständig wiederholen. Deswegen ist es manch mall rech unangenehm wenn Sie vor Papageien gewissen Geheimnise aussprechen, manche Dinge sind vertraulich, und wenn sie die Papageien zu Ohr bekommen, werden sie bald alles ausplappern.
Dennoch, nahmen Rada und Krisna einen Papagei als Botendienstler. Die beiden waren getrennt von einander und wurden verhindert, sie konnten sich nicht leicht treffen, und da konnte ein Bote helfen, und er konnte sprechen.., manchmal haben die beiden auch die Menschen al Botendienst genommen, aber es war nicht immer möglich.
Unsere Herzen und unsere Seelen sind genau so hinter den dicken hohen Mauern versteckt und können sie nicht bezwingen. Aber wenn wir unseren Papagei frei lassen, er wird über den Mauer fliegen und unsere Botschaft zu Krisna bringen.
Vrindavan ist voll vom Wundern, und es wird erzählt, dass die Bäume unter ihren Wurzeln auch die Edelsteine verstecken. Diese seltsame Geschichte habe ich nie verstanden, bis ich…habe ich schon dieses erzählt? Also, einmal war ich an Parikrama mitbeteiligt. Parikrama Marga geht durch den ganzen Vrindavan. Wir waren unterwegs, und haben vielen verschiedenen Plätze besucht, viele Orte wo sich Krisnas Lilas abspielten. Früher war dieser Weg aus Lem und später haben sie ihm verpflastert, mit Ziegelsteine. Also, damals sind die Pilger barfuss gegangen, und der ganze Weg hat Minimum zwei bis zwei und halb Stunden gedauert. Man müsste schnell gehen, und ich habe meiste Zeit nur Schmutz auf die Strasse gesehen. Natürlich habe ich wehrend Parikrama, wegen chanten, ständig mein Augenblick zum Boden gerichtet. Und auf einmal, wir haben uns gerade nach eine Kreuzung dem Asram genähert, habe ich einen Edelstein am Boden erblickt. Ich konnte meinen Augen nicht trauen, die ganze Parikrama ist fast durch Haufen Müll verlaufen, und auf einmal erschien dieser kleine Edelstein…! Vielleicht wollte Krisna mich beeindrücken?!… Ja, unter den Wurzeln des Vrindavana Bäume, befinden sich einige Edelsteine! Gerade solche kleine Erlebnise, machen uns mehr gläubig an shastrische Schriften.
Giswamis haben Radha und Krisna immer in so einer wunderschönen Stimmung verehrt- sehr wichtig zu merken. Die Natur ist wunderschön aber ohne Devotees ist sie eine kalte Schönheit, sogar ein höllisches Orth wird himmlisch sobald sich Devotees dort befinden- wegen Atmosphere und Stimmung die sie dorthin mitbringen. So, Sie alle sollen solche Stimmung des Vrindavan in eueren Herzen verschaffen, im Kreise euerer Familien, eueren Häusern, im Asram, machen Sie aus ihren Herzen ein Vrindavan, nur in Vrindavan können Sie Radha und Krisna verehren.
Noch etwas Interessantes! Die Riksha- fahrer, die sich dort befinden, sind sehr berühmt, Sie sind so arm, und haben kein Geld, nicht einmal für eine Glocke für Riksha zu kaufen, trotz dem versuchen sie etwas mit ihre Riksa-Fahrten zu verdienen. Die Strassen sind eng und Verkehr sehr kaotisch, viele Menschen sind unterwegs, Sie können sich nur vorstellen was läuft dort, und ohne eine Glocke an Riksha…
Wenn sie sich ein anderen melden müssen, und auf sich aufmerksam machen müssen, dann sagen sie laut: „ Radhe Radhe!“ Selbst Riksha-Fahrer lassen die Erinnerung an Gottheiten rufen. Oder, es gibt viele Graphitis in Vrindavan an Hauswänden- bei uns hier sind meistens Dummheiten geschrieben, aber dort ist oft groß geschrieben: „ Denke immer an Radha!“, und an nächsten Wand steht: „ Vergesse Sie nie“. Es sind überall großartige Bezeichnungen dort. Es ist leicht sich in solche Umgebung an Gott erinnern und ihm verehren, aber, noch besser ist, solche herrliche Vrindavan- Stimmung wo anders zu erschaffen. Die Goswamis waren fähig es zu machen, und Sie sind auch sehr talentiert, Sie müssen ihren Talent für das Beste einsetzen, und anderen Menschen diesen Schatz der göttlichen Liebe verteilen.
Вот как описываеться драгоценная земля Вриндавана: из экстаза деревья всегда сыплют нектар и цветочки, которые падая с веток, напоминают цветное приношение, совершаемое полубогами из небес. Таким образом деревья и растения выражают свою преданность к Кришне. Таким образом деревья и растения выражают свою преданность Кришне, поднося ему свои цветы и плоды.
Вы полностью похожи на этих деревьев. Где ваши плоды и цветы на деревьев? Нужно вырасти в духовной жизни и принести плод, чтобы было чего предложить Кришне.
Даже деревья обсыпали дождём из цветов Кришну, когда он проходил. А вы знаете, в Индию есть так много различных растений и деревьев, птиц и животных! Мировоззрение ваишнав такое, что всё связано с Кришной. Есть некоторые специальные деревья, которые могут разцветать только после того, как до них дотронулась влюблённая девушка. Другие цветут только ночью. Другие деревья чёрные как Кришна… и так много разных видов существует…
И птиц! Потому что деревья не такие красивые без птиц… Каждый знает, что Шука означает папугай. Но Шука – мужской папугай; а Шари – женский. Папугай всегда повтаряет, всегда болтает. Однако духовный папугай болтает о Радхе и о Кришне. Знаете, что люди держат папугаев как домашних любимцев; они могут подражать человеческому голосу, научиться человеческим словам. Поэтому нельзя иметь попугаи, если у тебя тайны. Потому что вы скажете свою тайну только некоторым выбранным, но папугай услышит её и выдасть кому не следует.
При всём при этом, Радхарани и Кришна пользуються услугами попугаев как пратеников, потому что они могут передать сообщения! Если тела ограниченные, и существует запрет им встречаться, тайные посланники могут помочь в этой ситуации. Иногда посланники могут быть людьми, но бывают случаи, когда запрещено или невозможно это сделать.
Наши сердца и наши души как заключённые за большими и крепкими стенами. Нельзя перескочить за эти камнями. Но если выпустите свой попугай, он перелетит над стенами. Поэтому высылайте вестоносца к Кришне! И Он тоже пришлёт вам вестоносца.
Вриндавана полна чудес. И вы знаете, очень странно, но упоменаеться, что деревья там имеют, вокруг кореньях своих, драгоценные камни. Никогда я не мог понять этот стих – пока… Рассказывал ли вам я эту историю? … Пока однажды не был на парикраме во Вриндаване. Парикрама марга[1] – это тур вокруг Вриндавана. Посещали мы разные места забавлений Кришны. Раньше дорога была чёрного цвета, но потом обложили кирпичом! – что привело к тому, что труднее идти стало, потому что в пыли обычно идёшь босиком и на тур уходит два часа с половиной, однако двигаться нужно быстро! Иногда ничего кроме пыли не видишь. И вот однажды, после того как прошёл весь тур и уже шёл к ашраму, но всё же был на участке парикрама марга; я шёл, считая мантру и смотрел в землю. Вдруг увидел маленького драгоценного камня. Не мог поверить своим глазам! Ведь на этом участке парикрама марга проходила через дамп, а именно там я нашёл драгоценного камня! Вероятно Кришна хотел потвердить: да, в кореньях вриндаванских деревьев есть драгоценные камни. Иногда такие мелочи заставляют тебя задуматься и поверить тому, что написано в шастрах или в книгах вообще.
В такой прекрасной обстановке госвами непрерывно обожают Радху и Кришну. Это тоже что то важное, которое нужно запомнить. Природа – такая красивая; но без бхакт, она выглядит немножко с холодной красотой. Какое то место может быть адское место, однако если там бхакты, то это место превращаеться в рай. Это так, благодаря вибрации и атмосфере, которая несёт с собой чистый преданный. И вы все должны создавать такую вибрацию вокруг себя. В своей семье, в домах своих, в ашрамы, в сердцах своих. Создайте Вриндавану в сердцах своих. Потому что во Вриндаване нельзя делать ничего другого, кроме обожать Радха-Кришы.
Знаете, там шофьера рикш весьма популярны. Иногда они такие бедные, что на рикше нет даже звоночка. Рикша разваливаеться, но они вопреки этому пытаються зарабатывать себе на жизнь с её помощью. А без этого звонка по этих узких улочках – у них улицы очень узкие – и есть так много людей, трафик – хаотический, так что без этого… Можете себе это представить – тысячи поклонников двигаються по узким улочкам, и тут идут рикши. Так что когда они подают сигнал, что идут: „Дороги!”, они говорят: „Радхе! Радхе!” Даже шофьера рикш заставляют вас вспомнить Радху.
Или, скажем – во Вриндаване тоже рисуют по стенам. Только у нас по стенам пишут всякие глупости; а там: „Всегда помни Радху!” На следующей стене: „Никогда не забывай Её!” Везде видишь одни лишь благоприятные знаки. В подобном обкружении помнить и обожание делать так лекго. Но говориться же, больше славы вы получите, если сможете создать Вриндавану на совсем другом месте.
Госвами были весьма талантливые. И вы тоже такие талантливые! Изпользуйте свои таланты для самого лучшего предназначения – дарить людям сокровище божественной любви.
[1] Парикраммa марга – парикрама (поклонение по святым местам); марга – путь
English: Bhajan: Shri Rupa Manjari Pada. Lyrics and translation here: http://issuu.com/Paramanandadas/docs/kirtanguide/99
Български: Бхаджан: Шри Рупа Манджари Пада. Текст и превод тук: http://issuu.com/paramanandadas/docs/bhajans/97
Podcast: Download
