Archives

Calendar

November 2009
M T W T F S S
« Oct   Dec »
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30  



Archive for November, 2009

(B. K. Tírtha Mahárádzs leckéjéből, 2005. szeptember 4. Ahtopol)
Amikor Suka belekezdett a Bhágavatam elbeszélésébe Paríksitnek, a félistenek mind egy csupor nektárral érkeztek. Tiszteletüket ajánlották Sukának és így szóltak: „Elfogadván ezt a nektárt, kérünk cserébe oszd meg velünk elbeszéléseid nektárját. A halhatatlanság nektárját adjuk neked, te pedig a Krsnáról szóló elbeszélések nektárját, a Krsna-kathát. Suka azonban gondolkodni kezdett: „A félistenek nektárját nem lehet összehasonlítani a  Bhágavatam nektárjával! Olyan lenne ez mint egy üvegdarabot egy értékes drágakőhöz hasonlítani!” Jót nevetett tehát a félistenek ajánlatán. Nem osztotta meg a félistenekkel a szentírások magyarázatát, mert az csak a bhakták számára van fenntartva.
Nemcsak a Bhágavatam elbeszéléseken kell figyelnünk, nem csak a leckéken, mindig szenteljünk figyelmet a lelki témáknak. Mert a végső cél, hogy tudatunk és egész létezésünk teljen meg az isteni fenséggel. Ha a folyamatot a hallás képességével kezdjük, csodák fognak történni. Ha megkülönbözteted azokat a témákat, amikről hallani szeretnél, és csak a legjobbat választod, a nektárt, sikeres leszel, nektárral telített. Ha vannak olyan témák melyek nem jóízűek, különbséget kell tennünk, hogy meghallgassuk-e vagy nem, odafigyeljünk-e vagy nem. Mint ahogyan a bölcsek; az ajánlat igen kedvező volt, mert amit ajánlottak az az amrta volt, a halhatatlanság nektárja. Mégis jelentéktelennek gondolták a Srímad Bhágavatammal összehasonítva. Miért? Mert megértették, hogy van valami a halhatatlanságon túl. Mi található a halhatatlanságon túl? Az élet! Az igazi élet, az előremutató élet a halhatatlanság után kezdődik.
Ezért azt mondhatjuk, hogy a lelki témák olyanok mint a nektár a progresszív halhatatlanság felé! A halhatatlanság olyan is tud lenni mint a nulla pont. Azonban lelki szempontból előremutatónak, örökké növekvőnek kell lennie. Szenteljük figyelmünket a legjobb témáknak; és mivel a Srímad Bhágavatam kizárólag az Istennel kapcsolatos témákról beszél, ez a legjobb téma az emberiség számára. Ily módon nemcsak kikerülhetünk az anyagi lét kelepcéjéből, de elérhetjük a progresszív halhatatlanság állapotát.
Sose gondoljuk azonban, hogy ha már elolvastuk, vagy hallottuk a Bhágavatam összes versét, meg is értettük azokat. Ha egy vaisnava megkérdez: „Miért nem olvasol?” és így válaszolt: „Már kiolvastam a Srímad Bhágavatamot”, az nem jó válasz. Mert a megnyilvánult írások élnek! Bármikor is legyen rá szükségünk, ha figyelmet szentelünk az írásoknak, különleges üzenetet adnak. És maga a Bhágavatam is azt mondja nem elég csak néha hallgatni a Bhágavatamot! A Bhágavatamban ez áll: „Nitjam bhágavata-szévajá! Szolgáljuk mindenkor a Bhágavatát! A személy bhágavatát és az írott Bhágavatát. Bhágavata azt jelenti, ami kapcsolatban áll Istennel, Bhagavánnal. Ez pedig kétféle, az egyik az írott forma a másik pedig a személyes forma. Az írott forma a Srímad Bhágavatam, a könyv. A bhágavata személy pedig a vaisnava. Hogyan szolgáljuk tehát? Állandóan! Nem csak hét napig, nem csak néha-néha, hanem hallgassuk és éljünk állandóan a Srímad Bhágavatam elvei szerint. Éljünk a Bhágavatam szerint. Az írott forma szolgálata az, hogy figyelmet szentelünk neki, hallgatjuk; a személyes forma szolgálata pedig a gyakorlati szolgálat.
Meg kell tehát tisztítanunk az elmét, annak érdekében, hogy a legjobbat válasszuk. Gondoljatok csak bele, mi volt az ajánlat? A halhatatlanság nektárja! Ki lenne olyan bolond, hogy ne értékelné ezt? Csakis Krsna kedves bhaktái. Mert őket nem érdekli a felszabadulás! Nincs szükségük egy olyan jelentéktelen eredményre mint a móksa. A halhatatlanság semmi a vaisnavák számára.
Persze most nagyon nagy szavakat használunk. Mert a lelki szintet szeretnénk elérni, amely szat-csit-ánanda. Szat – tartós létezés. Mégis ha valaki odalép hozzád és így szól: hé, halhatatlanná válhatsz, csak vedd be ezt a pirulát! Akkor elég erősnek kell lennünk, hogy elutasítsuk és azt mondjuk: nem, ragaszkodom a Bhágavatam nektárjához! Ezt a választást azonban nem hozhatjuk meg fanatikus szinten. Csakis a megvalósított szinten, amikor ÉRZED, hogy miféle nektár található a Krsnáról szóló elbeszélésekben. Az élet tehát tele van szeretem és nem szeretem dolgokkal. A tanács pedig az, hogy hagyjuk el az elme síkját. Az emberek legtöbbje érzelmi síkon mozog, sokkal kevesebben vannak az elme síkján; ahhoz azonban, hogy lelkileg fejlődni tudjunk tovább kell lépnünk mint az elme síkja.
Nem a bhakti folyamatáról beszélek! A választásról van szó, a szeretem és nem szeretem dolgokról, az emberi létezés különböző síkjairól. Az emberi létezés végső síkja a teljes meghódolás, amely egyidejűleg objektív és szubjektív is. És ne feledjétek Sríla Srídhar Mahárádzs mindig arról beszél, hogy létezik szuper-szubjektív valóság. Krsna az alany és mi vagyunk a tárgy. Nem úgy van tehát, hogy mi látjuk Krsnát; Ő néz minket. Ez a szuper-szubjektív valóság. De ez nem a te választásodon múlik. Ez az Ő választása.


(от лекция на Б.К.Тиртха Махарадж, 4 септември 2005, Ахтопол)
Когато Шука започнал да разказва „Бхагаватам” на Парикшит, всички полубогове пристигнали с кани нектар. Те отдали почитанията си на Шука и рекли: „Приеми този нектар, а в замяна ни дай нектара на твоите слова. Ние ще ти дарим нектара на безсмъртието, а ти ни дари нектара на кришна-катха, на разговорите за Кришна.” Шука обаче се замислил: „Нектарът на полубоговете не може да се сравнява с нектара на „Бхагаватам”! Все едно да се поставят едно до друго стъкълце и скъпоценен камък!” Тъй че той се изсмял на предложението на полубоговете и не ги дарил със словата на това свято писание, тъй като те са запазени само за преданите.
Трябва да посвещаваме вниманието си не само на беседите върху „Бхагаватам”, не само на лекциите, но винаги и на всички божествени теми. Защото в крайна сметка целта е цялото ни съзнание, цялото ни съществуване да се намагнитизират с божественост. Процесът започва със способността си да слушаме, и тогава стават чудесата. Ако правите разграничение между темите, които искате да слушате и избирате само най-добрите, само нектара, тогава ще почувствате щастие, ще се преизпълните с нектар. Има ли теми, които не са кой знае колко хубави на вкус, трябва да различавате дали да ги слушате или не, дали да им отделите внимание или не. Точно като светците: предложението било доста добро, можели да се сдобият с амрита, нектара на безсмъртието. Но те счели това за твърде незначително в сравнение с „Бхагаватам”. Защо? Защото разбирали, че съществува нещо оттатък безсмъртието. Какво има оттатък безсмъртието? Там има живот! Истинският живот, прогресивният живот започва отвъд безсмъртието.
Затова бихме могли да кажем, че темите на предаността са досущ като нектар именно по тази причина, именно с тази цел – прогресивното безсмъртие! Защото безсмъртието може да е нещо като кота нула. Но от гледна точка на предаността, то би трябвало да е развиващо се, вечно-нарастващо. Нека отделяме внимание на най-добрите теми; а тъй като „Шримад Бхагаватам” разказва единствено за дивната връзка с Бога, това е най-добрата тема за човешките същества. По такъв начин можем не само да се измъкнем от капана на материалното съществуване, но и да достигнем състоянието на прогресиращо безсмъртие.
Но не бива да си мислим, че ако сме прочели или чули всички стихове на „Бхагаватам” сме ги и разбрали. Ако някой вайшнава ви запита: „Защо не четеш?”, а вие отвърнете: „Прочел съм го вече „Бхагаватам”- това не е добър отговор. Защото разкритите писания са живи! И винаги когато сме в истинска нужда, отделим ли внимание на писанията, те ще ни дадат специфично послание. Дори в самия „Бхагаватам” се споменава, че не е достатъчно само от време на време да се слуша „Бхагаватам”! Там се казва: „Нитйам бхагавата севайа! През цялото време трябва да служите на бхагават!” На личност бхагават и на записания Бхагават. „Бхагават” означава това, което е свързано с Бога, с Бхагаван. Бхагават е два вида – в писмена форма и в личностна форма. Писмената форма е „Шримад Бхагаватам”, самата книга. А личността бхагават е вайшнавата. Тъй че как да се служи – непрестанно! Не само за седем дни, не само от време на време – непрестанно трябва да слушаме и да живеем според принципите на „Шримад Бхагаватам”. Служене към писмената му форма е да му отделяме внимание, да го слушаме; а служене към личностната форма е просто да служим, да отдаваме някакво служене.
Затова нека пречистваме ума си, за да умеем да избираме най-доброто. Само помислете какво било предложението тук? Нектарът на безсмъртието! Кой е такъв глупак, та да пренебрегне подобно предложение? Единствено сладките бхакти на Кришна. Защото тях не ги вълнува освобождението! Те не искат да оберат такъв незначителен плод какъвто е мокша. Безсмъртието е нищо за вайшнавите.
Разбира се, сега говорим пресилени думи. Защото естествено, ние искаме да достигнем духовното ниво, което е сат-чит-ананда. Сат – несекващо съществуване. Въпреки това ако някой дойде и ни предложи: „Хей, можеш да станеш безсмъртен, глътни ей това хапче!” Трябва да сме достатъчно силни да устоим и да отвърнем: „Не, мен ме вълнува нектара на „Бхагаватам”. Но подобен избор не може да се направи на основата на фанатизма. Единствено на основа на осъзнаването – когато сте УСЕТИЛИ що за нектар сее лее от темите за Кришна. Защото харесването и нехаресването винаги съществуват в този свят. И се дава съвета да се ИЗОСТАВИ умственото ниво. Повече от хората са на сетивното ниво, значително по-малко са онези на умственото ниво; но за да се развиваме духовно трябва да минем дори отвъд него.
Не говорим за процеса на Бхакти! Говорим за избора, за харесването и нехаресването, за различните нива на човешко съществуване. Най-висшето ниво на съществуване е тоталната отдаденост, която е едновременно обективна и субективна. И не забравяйте, Шрила Шридхара Махарадж винаги казва, че съществува свръх-субективна реалност. Защото Кришна е Субектът, а ние сме Неговите обекти. Не е така че ние виждаме Кришна, но Той ни наблюдава. И това вече не зависи от нашия избор. То е Неговият избор.