Category RSS

Calendar

August 2018
M T W T F S S
« Jul    
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031  

Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




autumn-tree-2853818_960_720

(Szvámí Tírtha 2012. májusi szófiai előadásából) 

(az előző hétfői lecke folytatása)

Ez idő alatt Bánu, Hiranjáksa felesége hatalmas szenvedéseket tapasztalt a férjétől való elszakadás következtében. Bánatában tehetetlennek érezve magát hangosan jajveszékelt a hirtelen rászakadt özvegység miatt. Hiránjáksa fiai szintén iszonyúan bánkódtak apjuk halála miatt. Fivére temetési ceremóniájának befejezése után Hiranjakasipu megpróbálta megbékíteni őket. Vigasztaló hangon így szólt: „Ó, sógornőm, ki éppoly kedves vagy számomra, mint egy édesanya! Ó, vitéz testvérem gyermekei! Nem kell ennyire búnak ereszteni a fejeteket egy ekkora hős miatt, aki félelem nélkül adta meg magát a csatatéren vívott nyílt küzdelem után. A harcosok és hősök valójában szomjúhoznak egy ilyen dicsőséges halálra, melyet legvágyottabb céljuk megvalósulásának tartanak.”[1]

Ez éppen olyan, mint ami a 21. században történik. Itt ő azt mondja, hogy „egy ilyen vég hősi halált jelent”. De várjatok már egy percet:  Hiranjáksa az Istennel szembeszállva halt meg! Az hősi halál? Az egy dicsőséges halál? Ez pontosan olyan, mint napjainkban a média: a legjelentéktelenebb dologból hatalmas eseményt képesek kreálni, és a legkáprázatosabb dologról is képesek bebizonyítani, hogy nagyon rossz. Tehát nincs új a nap alatt.

Krpadhám: Ez nagyon érdekes, mert oly sok éven át ismételgetjük ezeket a történeteket, és Hiranjáksa tulajdonképpen mindig szerepel a bhakták beszélgetéseiben. Tehát talán valamilyen módon mégiscsak dicsőséges ő, mert része a történetnek?

Szvámí Tírtha: Igen, hiszen még mindig beszélünk róla. Ám eredetileg Dzsaj és Vidzsaj az Úr jó szolgái voltak, és démoni születésük csupán egy mellékösvény, így van e mögött valami érdem. Ahogy a céljuk is – a hazatérés, vissza a Istenhez – dicsőséges. Gyakorlatilag két út kínálkozik a dicsőség elnyerésére ebben a világban. Vagy nagyon bhaktákká váltok, vagy nagyon nagy démonokká. Hiszen akkor mindenki rólatok fog beszélni.

„Ebben a világban – Hiranjakasipu folytatta – olyanok vagyunk, mint az utazók, akik elidőznek egy út menti pihenőhelyen. Miért kéne nekünk panaszkodnunk, ha el kell hagyni ezt a helyet? Mindannyian különböző helyekről érkezünk, rövid időre találkozunk, és utána más-más célállomás felé indulunk tovább. Valójában az én eredeti formája a lélek, amely azonban különbözik a testtől, és sosem pusztul el úgy, mint a test. A lélek örökkévaló és nincs kitéve a változásnak. Ő tiszta, mindenütt jelen van és mindentudó. A lélek valójában nem élvezi az anyagi tapasztalást és nem is szenved attól, hanem azáltal észleli az örömöt és a szenvedést, hogy befedi és beszennyezi a tudatlanság. Ezért csupán az én veszíti el eredeti tudását és érez szenvedést és fájdalmat. Amikor a tó vize megremeg, a tóparton álló fák is úgy tűnik, mintha remegnének a víz tükrében. Ilyenképpen valaki, aki mozgásban van, a körülötte lévő világot is úgy látja, mintha az mozogna.” Ez így igaz – ha csónakban utazol, úgy vélheted: ’Az összes fa és hegy mozog.’ Nem, valójában te mozogsz.

„Ennek következtében az elmét az anyagi természet három kötőereje keríti hatalmába, ám ez valójában annak az anyagi szennyeződésnek köszönhető, hogy magunkat az elmével és a testtel azonosítjuk.” Látjátok, ő tudja a filozófiát. Itt nem találhatsz hibát. „Azoknak, akik a testükkel azonosulnak, az öröm annak megszerzését jelenti, ami kedves vagy vágyott a test számára. A szenvedésük pedig abban rejlik, hogy képtelenek szert tenni arra, amit a testük szeretne, vagy meg kell tapasztalniuk azt, amit a testük nem szeret. A testtel való azonosulás a karma legfőbb oka, amely arra késztet bennünket, hogy anyaméhben leszülessünk, és elkezdjük a szenvedés folyamatát. A karma, vagy önző cselekvés, az anyagi létezés legfőbb oka, mely megteremti a születést, a halált, a tudatlanságot, az aggodalmat és sok más szenvedést. Bár néha a karma körén belül szert tehetünk némi megértésre és tudásra, sajnos hajlamosak vagyunk rá, hogy az anyagi világban való tartózkodásunk előrehaladtával mind elfeledjük. Erre nagyon szemléletes példát találunk egy beszélgetésben amely Jamarádzs, a halál ura, és egy nemrégiben elhunyt férfi rokona között zajlik. Kérlek, figyeljetek, mivel ezt az ősi történetet fogom most elmondani nektek.” 

(folytatása következik)

[1] A felolvasás folytatódik Bhakti Vallabh Tírtha Mahárádzs A szent életű Prahlád c. könyvéből

 



Leave a Reply