Category RSS

Calendar

September 2018
M T W T F S S
« Aug    
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930

Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha



Mar

5


kiss 2

(az előző hétfő folytatása) 

Mahádév kérdése: Ha van egy lelki tanítómestered, nagyon csábító feladni valamennyi erőfeszítést és felhatalmazni a mesteredet, hogy helyetted cselekedjen. Milyen mértékben kell önmagadnak cselekedni és milyen mértékben fog vajon a mestered megtenni bizonyos dolgokat neked?

Szvámí Tírtha: Ez a kérdés hosszú ideje nagyon vitatott, már minimum másfél évezrede. Az egyik megközelítés szerint kismacskához hasonlóan kell cselekednünk, a másik megközelítés szerint apró majmokhoz hasonlóan járjunk el. Mindkét állatot az édesanya cipeli, de más-más módon. A majom az édesanyja szőrét fogja, és amikor az édesanya ugrik, a majom-csemetét is viszi magával a következő fáig. Míg az anyamacska a nyakánál fogja meg a csemetéjét és a szájába veszi, így viszi magával. Ez tehát örökös vita tárgya: vajon kismacskához hasonlóan cselekedjünk, avagy a kismajmokhoz hasonlóan – kapaszkodjunk, vagy egyszerűen csak függjünk?

Az én megértésem szerint kapaszkodnunk kell. Jobb, ha kicsit aktívabbak vagyunk és hagyjuk, hogy a folyamat is dolgozzon rajtunk. Tehát egyfajta aktív részvétel – különösen a nyugatiaknak! Hiszen mi a karma-desh-ben születünk, a ‘cselekvés földjén’. Számunkra annyira nehéz tétlennek maradni, a cselekvésen keresztül kell kifejeznünk önmagunkat. Ebben az értelemben egyfajta lelki tevékenység szerintem nagyon hasznos és nagyon is lehetséges. Tehát cselekedjetek a majmokhoz hasonlóan!

Mahádév: A nyugati társadalomban manapság nagyon népszerű, hogy ‘nagyon pozitívak vagyunk’, pozitívan gondolkozunk, vegánok vagyunk, tevékenyen részt veszünk a New Age mozgalomban. Tehát próbáljuk megtalálni magunkat, mivel teljesen elveszettnek érezzük magunkat. Hogyan reagáljunk, amikor egy másodpercre is elveszettnek érezzük magunkat? Úgy kell magunkra tekinteni, mint aki hibát követ el? Vagy meg kell bocsátanunk magunknak? Vagy csupán felül kell emelkedni ezen a pillanaton és folytatni? És ha van egy lelki tanítómesterünk, ha csak egy másodpercre is, de kétségeink támadnak benne, vagy magunkban, vagy általában az életben, hogyan birkózzunk meg az ilyen pillanatokkal?

Szvámí Tírtha: Hát, a kétségek régi ismerősök, régóta velünk vannak. Általában az emberek félnek a kétségeiktől, mivel meg fogják kérdőjelezni az életünkben a legfontosabb dolgokat – az ideáljainkat, az álmainkat, reményeinket és érzéseinket. Ám mivel a lelki fejlődés azt jelenti, hogy egy lépéssel közelebb kerülünk a valósághoz és az igazsághoz, még a kétségek is segíthetnek nekünk ebben a folyamatban.

Természetesen érzékelni a kétségeinket, és túlélni ezeket a nehéz pillanatokat – ez nyilvánvalóan kihívás. Mindazonáltal remélem, hogy az életünkben van olyan szentség, amelyre mindig tudunk támaszkodni. Még ha minden össze is omlik körülöttünk – remények, felismerések, hit – kell lennie valaminek, amibe lehet kapaszkodni, s ha csupán egyetlen ilyen segítségünk van, akkor már túlélhetjük a legnehezebb pillanatokat. Ha ugyan el is veszítünk egy vagy két csatát, de a háborút meg kell nyernünk.

Mahádév: Ez melyik háború?

Szvámí Tírtha: A gyengébbik felünkkel folytatott háború. Mivel az anyagi befolyás alatt álló énünk, a testtudatunk harcol a lelki tudatunkkal. A harc nem kívül zajlik, hanem gyakorlatilag bent. Azok, akik mások felett győzedelmeskednek, erősek. Azok, akik saját magukat legyőzik, még erősebbek – szerintem ez az, amit meg kell tanulnunk.

 



Leave a Reply