Category RSS

Calendar

September 2018
M T W T F S S
« Aug    
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930

Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




Hiranyakashipu tapas

(részlet Szvámí Tírtha Szófiában tartott 2012. májusi tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

„A Hiranyakasipu nagyerejű vezeklése következtében kitört elviselhetetlen tűz miatt az összes félisten elmenekült Szvargalókáról és Brahmalókára indult, hogy Brahmához fohászkodjon védelemért.[1] Fohászaik felajánlása után így szóltak: „Ó, univerzum ura, mindenki oltalmazója! Ez a Hiranjakasipu, a démonok ura szörnyűséges lemondást gyakorol. E tapaszja ereje Szvargalóka, mennyei bolygóink elhagyására kényszerít bennünket. Kérlek, segíts nekünk, hiszen mi a szolgáid és híveid vagyunk! Ha szeretnéd megmenteni a szolgáidat, mielőtt még elpusztulnánk, akkor kérlek, akadályozd meg Hiranjakasiput vezeklése gyakorlásában, mely tönkreteszi az egész világot! Hiranjakasipu azért végzi ezt, mert el szeretné nyerni az áldásodat, s számodra nem lehetetlen kívánságának teljesítése. Bár te mindentudó vagy, szeretnénk téged tájékoztatni a vágyáról, ahogyan mi azt megértettük. Hiranjakasipu így gondolkozik: ’Aszkézisem segítségével egy Brahmáéhoz hasonló helyzetet szeretnék elérni, aki az univerzum teremtője, és mindenki imádja őt. Brahmá pozíciója magasabb bármely királyénál, még Indráénál is. A legmagasabb helyet szeretném magaménak Szatjalókán. Mivel az idő végtelen, és a lélek is örökkévaló, nem érdekel, hány életnyi lemondást kell felajánlanom azért, hogy a vágyaimnak megfelelő pozícióra tegyek szert. Amikor majd elegendő hatalmam lesz, meg fogom változtatni e világ szabályait. Brahmá egy napjának – ennek a kalpának – a végén az egész univerzum elpusztul beleértve az összes vaisnavát is. Ezért bármely Brahmáénál alacsonyabb pozíció érdektelen számomra.’ Most Hiranjakasipu belekezdett ebbe a nagy vezeklésbe, hogy megszerezze a posztodat. Te vagy mindhárom világ ura, ezért kérlek, tégy meg minden szükségeset, hogy megoldd ezt a problémát! Ez a mi fohászunk, ó, világ teremtője és oltalmazója! Léted öröm, bőség, jólét és boldogság forrása a tehenek és bráhmanák számára. Ha Hiranjakasipu megszerzi a te pozíciódat, valamennyi ilyen dolog megsemmisül.”

A történetnek ez a része nemcsak a félistenek aggodalmairól tájékoztat bennünket, hanem jó leckét kapunk a vaisnava etikettről is. Megfigyeltétek, mi történt? A félistenek nagyon aggódtak, ezért felkeresték a feljebbvalójukat. S mit tettek? Rögtön a problémával kezdték: ’Ez a bajunk, az a problémánk…’? Nem. Először hódolatukat ajánlották: „Ó, Brahmá, te olyan nagyszerű vagy, annyira jó!’ S aztán tértek csak rá: „Volna egy kis problémánk is….” Így kell viselkedni, ez az etikett.

Hogyan alkalmazzuk? Találkozol a lelki tanítómestereddel: „Dandavat, Gurudév! Ez és ez a problémám.” Ugyan, kérlek! Legalább néhány kedves szót szólj; mondjuk: „Krsna annyira hatalmas, Krsna olyan szép!’ És akkor jöhet a közlendőd. Tehát legyetek tudatosak arról, hogy mi zajlik! Minden apró pillanat nagyon becses a megtisztulásunk szempontjából, és hogy megértsük, hogyan kell helyesen viselkedni. Azután a félistenek így szóltak: „Bár te mindent tudsz, mi mégis szeretnénk felhívni a figyelmedet az univerzum bizonyos történéseire.” Néha úgy mész oda a lelki tanítómesteredhez, mintha híreket hoznál számára valamiről, amiről ő nem tud.

De mi is tudunk Hiranjakasipu szándékáról – halhatatlanná akar válni. És arra is emlékszünk a múltkorról, hogy nagyon jól ismeri a filozófiát. Itt ismét azt említik, hogy bár a test megsemmisül, a lélek tovább él. Hiranjakasipu az anyagi világ legmagasabb pozíciójára áhítozik.

A félistenek befejezték fohászaikat és az Úr Brahmá valamennyi bölccsel együtt – úgy, mint Bhrgu, Daksa és mások – elindult Hiranjakasipu felkeresésére. Eközben Hiranjakasipu már oly hosszú ideje végezte vezeklését ugyanabban a helyzetben állva, mozdulatlanul, hogy egy hangyaboly fedte be a testét, melyen fű és nád burjánzott. A hangyák szinte majdnem teljesen felfalták, már nem volt bőre, húsa és vére sem, csupán a csontváza maradt meg.”

Mégis életben találták. Ez azt jelenti, hogy miközben vezeklését végezte, misztikus erőre tett szert – képes volt az életerejét a csontvázban keringetni. Ez a misztikus gyakorlatok eredménye – hogy az ember újra tudja írni a személyes történetét. Mi volt Hiranjakasipu szándéka? Hogy átírja az univerzum történetét az ő saját verziója szerint. És mi történik veletek, ha eléritek a misztikus és bhaktikus eredményeiteket? Akkor újra tudjátok írni a saját életetek történetét. Az eleve elrendelt karmikus ösvényről a szabadság, az isteni rabság ösvényére léptek.

Tehát Hiranjakasipu még mindig életben volt, bár csupán a csontokban – se hús, se vér, semmi, csak egy csontváz. A mi kultúránkban a csontváz a halál szimbóluma – tehát egy bizonyos értelemben át tudta írni a szimbolizmust. Még egy hangyaboly is elkezdett a testén nőni. Ez pedig hosszú időbe telik.

 

(folytatása következik)

[1]  A felolvasás folytatódik Bhakti Vallabh Tírtha Mahárádzs A szent életű Prahlád c. könyvéből

 



Leave a Reply