Category RSS

Calendar

June 2018
M T W T F S S
« May    
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930  

Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




Гурудев 11.I.09-40

(részlet Szvámí Tírtha 2012. májusában Szófiában tartott előadásából)

(az előző hétfői lecke folytatása)

Kripadhám kérdése: Gurudév, nagyon érdekes Dzsaj és Vidzsaj történetében, hogy a lelki világ két kapuőrzője az átok következtében végül is akkora felfordulást idéz elő a Földön, és olyan sok ember szenved az ő hibájuk miatt. Ugye, úgy van az, hogy minél emelkedettebb az ember, mondjuk, a lelki úton elöljáróknak, nagy a felelősségük – és ha valamiféle hibát követnek el, vagy valamit rosszul csinálnak, akkor nagyobb léptékben sokkal több dolog megy tönkre ez által?

Szvámí Tírtha: Igen, nagy a felelősségük, hiszen ha mondjuk, te megszöksz a leckémről, senki sem fogja felismerni a hiányt. Ám ha én próbálok meg kisurranni a saját leckémről… Talán ez a (sáfrány) színnek köszönhető, tán másfajta színt kellene használnom, hogy senki se vegye észre.

De olyan sok különböző olvasata van ugyanannak a történetnek. Mondhatod, hogy: „Ó, milyen sok lélek szenved ezek miatt az eredeti problémák miatt.” Ám ne feledjétek, véletlenek nincsenek! Mindenkinek, aki részt vett ezekben az úgynevezett szenvedésekben, vagy azért kellett átesnie ezeken a szenvedéseken, hogy a karmáját törlessze, vagy a szenvedéseik még dicsőségesek is, hiszen valamiképpen az isteni elrendezések részesei.

De amit te említettél, az nagyon is igaz és nagyon is fontos: mindannyiunknak vannak kötelezettségei az életben – mind anyagiak, mind lelkiek. Ha az utolsó munkás hiányzik a munkából, az talán még elvégezhető. De ha a főnök hiányzik, minden szét fog esni. Ugyanez igaz a családra is – ha az erős, megbízható, példamutató férj hiányzik, nagyon nehéz azt fenntartani. Ha az anya, a feleség – aki a család szíve – hiányzik, akkor még több a szenvedés. Vagy egy lelki közösség: a tanítványok mindegyikének nagyon fontos helye van egy csoporton belül; ha csupán egyetlen ember is hiányzik, az nagyon fájdalmas. Valakitől hallottam egy ilyen mondást: „Ó, mi olyannyira jók és erősek vagyunk, hogy a tanítványok 70 %-a távozik egy év alatt.” Tehát tíz ember csatlakozik a közösséghez egy évben, majd egy év után heten kimaradnak – csak mert ti annyira ’erősek’ és ’hatalmasak’ vagytok. Várjunk csak egy percet, kedveseim! Ha csak egyetlen ember megy is el, gondolkodjatok el mélyen azon, hogy mit rontottatok el! Nem is beszélve arról, hogy a csatlakozók 2/3-a áll odébb egy évben – az nem az ő hibájuk. Tehát ugyanannak a történetnek különböző olvasatai léteznek. „Annyira nagyszerűek vagyunk, mert hét ember távozik.”

Ezért a fogadalmunk, amikor a bhaktákhoz csatlakozunk ’minimum egy életre’ szól. Hiszen ha elkezdek ehhez a csoporthoz tartozni, majd visszalépek, akkor rontom az összképet. Különösen egy olyan pozíció létezik, amelyet az ezzel a szolgálattal megbízott bhakta sohasem hagyhat el: ez pedig a szakács. A szakácsnak sosem szabad távoznia. Az énekes elmehet, semmi probléma, azok, akik a leckét hallgatják, távozhatnak; azok, akik tartják a leckét, elmehetnek, még a pudzsári is odébbállhat, hiszen mindegyiket tudjátok helyettesíteni. De amíg a szakács a helyén van, mindenki biztonságban érzi magát. Ha ő nincs itt, mindenki kellemetlenül érzi magát, és azt gondolja: ’Ó, a lelki életem veszélybe került!’ Tehát kérlek benneteket, váljatok jó szakáccsá! És hogyan akadályozhatjátok meg, hogy a bhakták távozzanak? Mindenkiből szakácsot kell csinálnunk!

 



Leave a Reply