Calendar

May 2019
M T W T F S S
« Apr    
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031  



Magyar issues

огънят

(Szvámí Tírtha 2013. májusi tanítása)

(az előző pénteki tanítás folytatása) 

Egyes bhaktáknak vannak kedvenc tárgyai, melyeket szívesen ajánlanak fel az Istenségnek. Neked mik a kedvenceid? A felajánlásnak 64 eleme létezik. Csakhogy párat említsünk: Amikor bemész a templomba és megszólaltatod a csengőt – ez is egyfajta szolgálat, egy felajánlás. Aztán amikor belépsz és leborulsz – ez is egyfajta módja, hogy szolgálatkészségünket kifejezzük Iránta. Vagy az imák zengése, a mantrák, a bhadzsanok – ezek is szolgálatok. Akkor a tizenhatféle imádati kellék felajánlása – úgymint étel, ruha, díszek, illatszerek, tűz és víz – ez is része a az imádatnak. Ha pár érmét helyezel az adományos dobozba – ez egy másfajta felajánlás. Vagy ha virágokat hozol – ezek mindegyike a szeretet kifejezése.

Tehát, mi az a 64 elemből, amit te kedvelsz?

Válasz: Odaadás.

Manydzsari: Virágok.

Szvámí Tírtha: Ez milyen gyönyörű! Milyen egyszerű kifejezési mód!

Giridhári: Nem értem a kérdést. Ha egy szülőnek van öt gyermeke, ez olyan mintha azt kérdeznék tőle, melyik a legkedvesebb.

Szvámí Tírtha: Jó meglátás! De én nem a Legfelsőbb Atyától kérdezem, hogy: „Mit kedvelsz a legjobban, Uram?” Magamtól kérdezem, hogy nekem mi kedves. Mert Ő nagyon nagyra értékeli még a legjelentéktelenebb felajánlást is, mely szívvel, lélekkel történik. S igazad van, nem kell különbséget tennünk. Ő bármit is kedvel, nekünk azt kell tennünk. Valójában ez mind az Ő kedvence. Krsna nagyon tisztán elmagyarázza a Srímad Bhágavatam 12. fejezetében, hogy mi a kedves a számára. De vigyázzatok, mert terjedelmes listát ad! Ezek közül az egyik nagyon szép: mégpedig az, hogy általában minden nap, de legalább ékádasi napján kellene színi előadást és zenés drámát szervezni a Számára. Ez egy hosszú lista, mondhatom.

Azonban léteznek bhakták, akiknek vannak kedvelt felajánlásaik. Néhányan a ghí lámpásokat szeretik. Mert tudjátok, hogy amikor felajánlod a ghí lámpást, s elkezdenek a lángok táncolni, Krsna pedig ott van mögötte – az csodálatos! Ez a valós valóság megközelítésének és megpillantásának a módja.

De megoszthatok valami személyeset veletek? Nekem is van egy kedvencem ebből a hosszú listából. Ezen a listán említésre kerül egy dolog; Krsna miután különféle dolgokat kér, így szól: „Ajánlj fel Nekem valami olyasmit is, amit te nagyon szeretsz!” Ez az én kedvencem, mert ezáltal nagyon személyessé válik a felajánlás. Ha én kedvelek valamit, akkor azt meg kell osztanom a legkedvesebb barátommal. De sajnos ‘Nekem is van egy hosszú listám. Nagyon sok mindent kedvelek! Ezért kellenek nekünk nagy templomok és ásramok, hogy eltegyük mindazokat a dolgokat, amiket kedvelek, hogy odaadhassam őket Neki. Az élet olyan bonyolult!’

De a viccet félretéve, ez egy lényeges dolog. Add Neki azt, amit szeretsz! S általában mit kedvelünk? Szeretjük a virágokat – jó, adjunk virágot Neki! Szeretjük az ételt – jó, azt is adhatunk Neki! Szeretjük a gyerekeinket – őket is felajánlhatjuk Neki! Szeretitek a feleségeteket és a férjeteket – de ne ajánljátok fel Istennek a párotokat akkor, amikor éppen veszekedtek velük, amikor éppen nem kedvelitek őket! “Menj az Istenedhez! Nem akarom, hogy itt legyél, menj a templomba!” Akkor ajánljátok fel őket, amikor odavagytok értük. “Ó drágám, annyira szeretlek! Kérlek, tedd elégedetté az Urad!”. S van még egy dolog, amit még a méznél is jobban szeretünk! Mi az?

Rámvidzsáj: A pénz.

Szvámí Tírtha: A méznél édesebb a pénz! Tehát, ha szereted a pénzt, akkor a legjobb módja a használatának, ha az Ő javára fordítod. Mert, ha ma adsz egy érmét, ebben az életben tízet fogsz visszakapni, mit sem szólva a következő életről! Tehát, elmondom, nektek, hogy ez a legjobb befektetés. Adjatok a megfelelő célra, a legjobb célra, s aztán amit adtatok, az megsokszorozódik.

S ahogy említettétek, nem tudunk dönteni, hogy melyik gyerekünket szeretjük a leginkább, mert mindegyiküket nagyon szeretjük. Egyszer valaki megkérdezett egy anyát, akinek három fia volt – plusz még negyedikként a férje: „Hogy tudod megosztani a szereteted ennyi ember között?” Az asszony erre így felelt: „Tudod, ez máshogy működik – ez nem osztódik, hanem szorzódik!” Hasonló módon: ha megosztod a vagyonod Istennel, akkor az nem csökken, hanem növekedni fog. Bármiféle gazdagságod is legyen.

De a fiainkon, lányainkon, párunkon, bankszámlánkon túl, van valami, amit még jobban szeretünk. Mi az?

Rámvidzsáj: Önmagunk!

Szvámí Tírtha: Igen! Mindannyian szeretjük saját magunkat! Tehát, ha szereted saját magad, akkor ajánld fel! Krsna azt mondja: “Add Nekem, amit szeretsz!” S ez a módja a Legfelsőbb valóság megközelítésének. S ez nem egy porszem. Nem egy illuzórikus felhő. Ez egy a valósághoz vezető út.

(folytatása következik)

 



light-1097599_960_720

(Szvámí Tírtha 2013. májusi tanítása)

(az előző pénteki tanítás folytatása) 

Miként és hol találjuk meg a valóságunkat? Szent tanítóink azt mondják, hogy:” Ne fordíts túl sok figyelmet a külső világra! Próbálj többet meditálni!” ‘Meditáció? Az túl passzív! Mi az eredménye ennek a meditációnak? Mantrákat zengeni? Vagy dalokat énekelni egy meleg templomszobában? Az egyetlen eredmény, amit erősen érzek, az izzadság! Vér, izzadság és könnyek.’ Vagy lehet, hogy először csak az izzadságot érzékeled. Azonban, ha a bhadzsan valódi, akkor a könnyek is jönni fognak. Ez a mi valóságunk. Amikor ez nem csak fizikális hő, hanem valami másféle energia.

Az élet energia. Ha valami élő, az mozog, gyarapszik, energiát vesz fel és bocsát ki. Ahol mozgás van, ahol az élet jelei tapasztalhatók, ott tudjuk megragadni a valóságot.

Tehát, hogy megtaláljuk a saját valóságunkat, ahhoz a megfelelő módszert kell alkalmazni. S csak próbáljátok megragadni Sríla Srídhar Mahárádzs vízióját – hogy a háttér a tudatosság! Bármi is legyen az, ami valóságosnak tűnik a számunkra, az csak egy kis remegés e tudatosság légterében. Ha van egy gyertyád, mely ég, a gyertya fényén keresztül azt látod, hogy minden táncol. Természetesen megpróbálhatod ezt fizikával és optikával tudományosan megmagyarázni. De felejtsd el, ez nem valós! Ott minden táncol – ott tánc, ott költészet rejtőzik.

Hogy megtaláld a valóságot – alkalmazd a megfelelő módszert! Még egy egyszerű gyertyaláng is képes bizonyítani az anyagi dolgok irrealitását. De fényeket használunk a múrtijainknak történő szent felajánlásokkor is. Ismeritek mindazokat a különböző elemeket, melyeket Istennek ajánlunk – mint az illat, a víz, a tűz, a kelme, virágok stb., – ezek olyan gyönyörűek! Ez a módja annak, hogy kifejezzük Neki hálánkat, legmélyebb meditációnkat és szolgálatkészségünket: ‘Mindez a szépség Tőled jön és Téged illet.’

S hozzá kell tennem – mindezek a dolgok, melyeket felajánlunk, nem apró porszemcsék a levegőben, ezek valóságosak. Mert ezek kivonódtak az anyagi, a profán valóságból és kapcsolatba kerültek a Legfelsőbbel. Ez egy nagy átalakulás. Valójában ez áldozat. Az áldozat definíciója, hogy valamit kiragadunk a hétköznapi kontextusból, s ez a felajánlás folyamata által kapcsolatba kerül vagy átadódik, felajánlásra kerül Istennek, az istenségnek – ez nem a mi számunkra, hanem az Ő számára van. Tehát, még egy egyszerű anyagi gyertyafény is képes a valóságról tanítani. Ha látom, hogy a kép a gyertyafény mögött táncol, akkor az sejteti, hogy valami nem valós, és akkor létezik valami, aminek valóságosnak kell lennie.

De mi történik akkor, amikor ghí lámpást ajánlasz fel Krsnának? Igazából régen, amikor még nem volt villanyvilágítás a templomokban, akkor ghí lámpát vagy kámfor lámpát használtak, hogy megmutassák a múrtikat. Amikor az emberek összegyűltek a szentélyben, sötét volt, minden rejtve volt, nem lehetett látni a múrtikat, ezért a papok kanócokat és kámfor darabokat használtak – ez erős fényt ad, s így mutatták meg az oltárt az embereknek. Tehát ezt a fényt használták, hogy az emberek láthassák Istent. Aztán jött egy nagy dogmatikus probléma. Miként ajánlhatunk fel valamit, amit használunk? Az áldozatot Istennek kell adnunk, nem azért van, hogy mi láthassunk. Miként is élvezhetnénk vagy húzhatnánk hasznot, abból amit Neki ajánlunk fel? Értitek a problémát? Ezért elhatározták: ‘Rendben, akkor két kámfor lámpát ajánlunk fel – egyet Neki felajánlásként, és egy másikat a saját magunk számára, hogy láthassunk.’ Tehát, ha van kérdés, akkor van válasz. Ily módon nem a felajánlást élvezed, de az egyiknek te veheted hasznát, a másikkal pedig egyenesen Őt szolgálhatod.

 

 

(folytatása következik)

 



hand-with-sand

(Szvámí Tírtha 2013. májusi tanítása)

Olvassunk bele Sríla Srídhar Mahárádzs könyvébe, melynek címe “Az arany lépcsősor” – lépcsősor, egy feljáró, mely aranyból készült, s mely a jelen helyzetünkből a létezés legmagasabb szintjére vezet el bennünket. Az első fejezet címe “A tudatos égbolt”.

“Az eredeti szubsztancia a szellem, a lélek, a tudat; és az anyag ennek a tudatos résznek, változatlan, tudatos lényegnek egy elemét alkotja. Nem arról van szó, hogy az anyag terméke a tudatosság, hanem, hogy az anyag a tudatosság egy részében van jelen. A tudatosság végtelen, és minden ebben a tudatóceánban létezik. Néhol jég van, néhol zuzmó, néhol vas – ezek mindegyike, ezek a különböző elgondolások ebben az óceánban találhatók. A tudatosság azonban mindent felölel és minden oltalmat, menedéket nyer benne. Ahogy felhőfoltok vannak az égen vagy, ahogy számos porszemcse van a levegőben, éppúgy van ott az anyagi koncepció is a tudatosság égboltján. Ez egy égbolt – a tudatos égbolt – és néhol felhőfoltok vagy porszemcsék találhatók benne. Nem látod a levegőt, de a por ott van a levegőben! Nem látod az égboltot – ami valójában az éter – de a felhők ott vannak az égen! Tehát a háttér a tudatosság, és azon belül találunk néhol port, néhol felhőt. Darwin és mások azt állították, hogy a tudatosság eredetileg az anyagi elemekből származik, azonban az én válaszom erre, hogy, “Fosszilizmus?[1] Zúzzátok szét és alapozzátok meg a spirituális végtelent!” Minden lelki: a “fosszliás elképzelés” része a többi számtalan elképzelésnek a lelki síkon. A tudatosság a háttérben létezik, és a tudatosságon belül vannak fejlett állapotok, fokozatok: bhúh, bhuvar, szvar, mahar, dzsanasz, tapasz, szatja, brahmalóka – mindezek különböző szintjei az anyagi világnak, a teremtésnek s amikor hozzáadódik a szolgálat, még tovább erősödik. Attól a ponttól kezdve, amikor a szolgálat hozzáadódik a tudatossághoz, egy édes struktúra kezd el formálódni. A szolgálat képes egy gyönyörű fővárost, egy gyönyörű országot építeni. Ez ott van, és neked csak érezned kell, belépni és hozzáfogni a kijelölt szolgálatodhoz. Azt gondolod majd, hogy “Ez az otthonom! Ezt a megbízást nagyon bensőségesnek érzem. Hazaértem. Ez az istenadta tehetség vagy lényeg, az istenadta természet – a szvarúpa – melyet jelenleg a tudatlanság, a tévképzet fed be.”[2]

Itt valami nagyon fontos dolog került említésre: hogy nem az anyag az, ami ősi és alapvető, hogy ebből a forrásból fejlődjön ki minden; az anyag vagy bármilyen anyagi tapasztalás inkább csak egy kis por a levegőben. Idefelé tartva, megálltam egy helyen, és hirtelen egy hatalmas felhő közeledett. Olyan hatalmas, hogy azt éreztem menekülnöm kell, mert akkora erővel érkezett. S látjátok, Sríla Srídhar Mahárádzs azt mondja: „Ez csupán egy tévképzet a levegőben.” Tehát ne feledjétek, hogy a tapasztalatok világában élünk! S néha a tapasztalás nagyon erős, és valóságosnak tűnik. ‘Olyan boldog vagyok!’ De ez csupán egy kis por a levegőben. Vagy? ’Olyan lehangolt vagyok!’ Ez egy másik felhő a levegőben. Mi a jelentése – nem valós. Gyakorlatilag a legtöbb dolog, amit tapasztalunk nem valós.

Akkor hol a valóság? Egy vidámparkban kell-e élnünk, ami mesterségesen tesz boldoggá? Vagy pirulákat kell szednünk azért, hogy a tudatszintünk megváltozzon? Bocsánat ez csak vegyi ánanda – nem valós. Akkor hol a valóság? Mi a valóság? Ha rájövünk, megértjük, hogy mindaz, amiben hittünk, amit konkrétnak és valóságnak véltünk, mindaz hamis, akkor kissé összezavarodunk. Elveszítjük az irányítást, nem tudunk megtartani dolgokat, mert egyszerűen kicsúsznak az ujjaink közül. Akkor mit tehetünk? Megpróbáljuk még inkább szorítani, amit fogunk. Biztos vagyok benne, hogy mindannyian voltatok már a tengerparton. Amikor a markodba fogod a homokot, és megpróbálod megtartani, mi történik? Elkezd kifolyni a kezedből, ha száraz. S akkor megpróbálod még inkább szorítani – erre még inkább elszökik! Ugyanez történik minden egyébbel, amit tapasztalunk. Ha azt érezzük, hogy valamit elveszítünk, megpróbáljuk erősen és még erősebben megragadni. Ez a biztos módja, hogy teljesen elveszítsünk valamit. Teljesen.

De akkor hogyan és hol találjuk meg a valóságunkat?

(folytatása következik) 

 

[1] Elmélet, mely szerint a tudat az anyagból fejlődik ki.

[2] Sríla Shrídhar Mahárádzs: Arany lépcsősor – 1. fejezet

 



10169420_10201668406414902_809619139_n

(Szvámí Tírtha 2013. január tizenegyedikei szófiai reggeli tanítása)

 

 

„A szerény bölcs igaz tudása által egyenlőnek látja a tanult és alázatos bráhmanát, a tehenet, az elefántot, a kutyát és a kutyaevőt (kasztonkívülit) is.”[1]

Tehát, az alázatos bölcs igaz tudása révén egyenlő látásmódra tesz szert. Sokszor szeretnénk meghatározni azt a szintet, amit elértünk a lelki életben. Ezt pontosan megtudhatod abból, hogy mennyi megértéssel rendelkezel; megvan-e az egyenlő látásmódod, békés és egyenlő-e a látásmódod vagy sem? Mivel mindezek a dolgok, melyeket látunk, különbözőek – egy kutya, egy elefánt, egy brahmin és egy alacsony kasztba tartozó személy. Más a forma, de a mögöttes lényeg ugyanaz.

Nos, ha szeretnéd megérteni milyen szinten vagy, csak vizsgáld meg a hozzáállásodat! S próbálj mindig hosszú távú látásmóddal rendelkezni! Függetlennek kell lennünk mindattól, amit az anyagi érzékeink kedvelnek, vagy nem kedvelnek. De erre csak akkor vagyunk képesek, ha egy isteni, transzcendentális mércével rendelkezünk.

Nekünk valami fontosat kell itt tennünk. Az életben általában, s gyakorlatilag itt is az ásramban – segítenünk kell az embereket, hogy közelebb kerüljenek a lelki eszményeikhez. Azonban ezt csak akkor leszünk képesek megtenni, ha mi is közelebb jutunk a mi spirituális ideáljainkhoz. Egyszer Sríla Prabhupád azt mondta: „A sok határozat, megbeszélés, gyűlés és miegymás helyett … csak mantrázzatok, mantrázzatok többet!”

Tehát, ismered a módszert, tudod a célt és tisztában vagy a jelenlegi helyzeteddel; próbáld ezt a három szempontot közelebb hozni egymáshoz! Nem oly módon, hogy lejjebb adsz az eszményeidből, sokkal inkább úgy, hogy magasabb szintre emelkedsz. Próbálj Krsna tervein és vágyain dolgozni, hogy megnyilvánuljanak!

Manydzsarí kérdése: Lehetséges-e az, hogy beavatkozunk, hogy meggátoljuk Krsna akaratának a megvalósulását?

Szvámí Tírtha: Ha elég erős vagy. Van valaki, aki Krsna terveit kontrollálja. Azonban alapvetően abban kell segítenünk az embereket, hogy létezik a Legfelsőbb Úr, és először is engedelmeskednünk kell Neki. Az apróbb részletek jöhetnek később.

A sásztráinkban az áll, hogy néhány mantrát énekelve kiköpülheted, elnyerheted a Legfelsőbb áldását. Tehát ez lehetséges. Főleg, ha másokért zengjük őket. Természetesen nem szeretném például a mahá-mantra magasabb aspektusait kompromittálni, azt hogy a mahá-mantrát az Ő boldogságukért kell zengenünk, nem a saját hasznunk érdekében. Mi a feladata egy bhaktának? Kevésbé legyünk gátjai Krsna cselekedeteinek. Még akkor is, ha megpróbálsz akadályokat gördíteni az útjába, Ő okosabb, hogy kikerülje őket.

Kérlek, folytassátok a szolgálataitokat! Legyetek erősebbek az elhatározásotokban és legyen mélyebb a meggyőződésetek, kerüljetek egyre közelebb csodálatos eszményeink megvalósításához! Gyarapodjatok az odaadásban! Bármivel is rendelkezünk, meg kell próbálnunk felajánlani itt a mi Maháprabhunk elégedettségére. Ne nyűgözzenek le vagy bűvöljenek el benneteket a lehetséges számok és a siker! Ne ebben higgyetek! Kutassátok mindig a mélyebb lényeget!

Természetesen jó érzés, ha többen együtt vagyunk, de eléggé elszántnak kell lennünk, hogy folytassuk lelki gyakorlatainkat, akkor is, ha senki sem figyel ránk. De, tudjátok, én veszítem el az erőmet. Néhány évvel ezelőtt említettem egy bhaktának, hogy készen állok rá, hogy akkor is folytassam, ha mindenki elhagy. De az erő elvesztése azt jelenti, hogy elkezdesz egyre inkább másoktól függni. Talán néhányótok azt gondolja, hogy tőlem függ, de ez fordítva van. Én függök tőletek. Ez olyan, mint a rásza tánc. Ki szalad ki után? Mindegy, egymás után szaladunk.

Kérlek, segítsetek nekem megvalósítani, amit mestereinktől örököltünk! Ez az átadás egyik módja. Nincs túl sok szabadságunk ebben a kérdésben; gondoznunk kell, amink van. A nagyok azt mondják: „Ha velem tartasz, akkor veled megyek!’

[1] Bhagavad-gítá 5.18.

 



Sanatan Goswami

(Szvámí Tírtha 2013. január tizedikei szófiai esti tanítása)

(az előző pénteki lecke folytatása) 

Egyszer egy nincstelen ember járult egy szent elé. Ez a szent Szanátan Gószvámí volt, egyike Csaitanja Maháprabhu hat legbensőségesebb követőjének. S a barátunk tudta, hogy ennél a szentnél volt a bölcsek köve. Tudjátok ez egy olyasfajta különleges kő, amely gyakorlatilag bármit képes arannyá változtatni. Ez a barátunk azt gondolta: ‘Ó, én oly szűkén vagyok mindennek. Ha gazdag lennék, akkor rendbe tudnám tenni az életem, és boldog lennék.’ Tehát, Szanátan Gószvámí elé járult és így szólt: „Ó Gószvámídzsí, oly régóta szenvedek, és hallottam erről a csodakövedről. Neked valóban van egy ilyen köved?” „Igen, van.” „Tudod, szeretnék, véget vetni a szegénységemnek, megkaphatnám tőled?” „Igen.” A barátunk kissé meglepődött. „Hogyhogy megkaphatom? Remek! S hol találhatom meg?” „Csak menjél arrafelé, ott találsz egy szemétdombot, s ott lesz.” Így a barátunk odasietett, keresgélt egy kicsit s megtalálta a követ. Nagyon boldog volt, s a siker kulcsának birtokában hazatért. ‘Most már gazdag leszek! Boldog leszek!’

De aztán elkezdett gondolkozni: ‘Várjunk csak, ha Szanátan Gószvámí ezt a rendkívül értékes követ a szemétben tartja – ez nem igazán az a hely, ahol ilyen kincseket szokás tartani – akkor vannak még értékesebb kincsei is! Ha ez a szemétdombon hever, akkor el sem tudom képzelni, hogy miféle gazdagsággal rendelkezik.’ Aznap éjjel nem tudott aludni. Várakozással és képzelgéssel volt teli: ‘Hogy is van ez!?’ Úgyhogy, reggel visszatért a szentünkhöz. A gószvámí azt jelenti, hogy ‘az érzékek ura’, a lemondott rendbe tartozó aszkéták címe ez; a fő feladatuk, hogy teljes mértékben istenes cselekedeteknek szenteljék magukat – a meditációnak, a tanításnak és az isteni elragadtatásnak. Szanátan Gószvámí éppen a fája alatt ült mély meditációba merülve. Ekkor jött izgatottan a barátunk és így szólt: „Gószvámídzsí!” „Ó, nagyon jó, hogy jössz kedves fiam – boldog vagy?” „Visszahoztam a kövedet! Nincs rá többé szükségem! Ha te ezt a követ a szemétdombon tartod, akkor kell, hogy legyen valamid, ami még ennél is értékesebb! Tényleg van?” Szanátan Gószvámí így válaszolt: „Persze, hogy van valamim, ami még ennél az ostoba bölcsek kövénél is értékesebb!” Erre a barátunk így szólt: „Megkaphatom?” „Igen, persze!” – hangzott Szanátan Gószvámí válasza. „Mik a feltételeid?” „Bele kell dobnod a kövedet a folyóba.” Csak képzeljétek el magatokat, megvan álmaidhoz a kulcs, a kezedben tartod, és meg kell, hogy szabadulj tőle?! Ugye, ott motoszkál ez az árnyék, ami azt mondja, hogy: ‘Állj meg egy pillanatra! Kockáztassak vagy ne? Teljes kockázat, minden nyereség nélkül! Ki tudja, mi következik ezután!’ De barátunk elég bátor volt, így elment a folyóhoz és beledobta a követ. Majd visszatért Szanátan Gószvámíhoz és így szólt: “Bedobtam! Most lássuk a kincsed!” s ekkor Szanátan Gószvámí megszólalt: Haré Krsna, Haré Krsna, Krsna Krsna, Haré Haré, Haré Ráma, Haré Ráma, Ráma Ráma, Haré Haré. S a barátunkat nagy boldogság töltötte el.

Tudjátok, a mi tradíciónkban vannak bizonyos csodás tényezők. Az egyik a csodatehén. Ennek a képességei, akármennyire produktív is, mégis behatároltak. Mennyi tejet ad egy jó tehén naponta? Egy jó tehén 30 litert fog adni naponta. Harminc liter – ez közel van a maximumhoz. De a káma-dhénu, a csodatehén képes végtelen mennyiségű tejet adni, amennyit csak szeretnél! Ebben a tekintetben végtelen a kapacitása. Azonban nem képes kapucsínót adni, csak tejet. Tehát ebben a tekintetben korlátozott. Majd itt van ez bölcsek köve. S milyen tulajdonsága van ennek a kőnek? Képes a vasat arannyá változtatni. Nem az történik, hogy miként a tehén képes több tejet adni, a kő képes több vasat produkálni – nem. Meg tudja változtatni az általa megérintett dolog minőségét, a vasból aranyat tud létrehozni. De nem képes, mondjuk gyémántot előállítani vasból. Tehát, itt is van korlátozottság.

De ez még nem a legvégső varázserejű dolog a tradíciónkban. Létezik egy varázserejű fánk is. Ez a kalpataru, vagy kívánságteljesítő fa. Ez nem csak tejet és még több tejet fog adni, s nem az egyik tárgyat alakítja át egy másikká; hanem képes teljesíteni az álmaidat, a vágyaidat. Bármire is vágysz, képes előteremteni. Tehát, ha éhes vagy, és leülsz egy kívánságteljesítő fa alá, és azt mondod, hogy: ‘Olyan éhes vagyok, talán egy finom reggeli jöhetne!’, akkor jönni fog. Kipróbálhatod. Ülj le különféle fák alá! Az a kérdésed, hogy hogyan tudod felismerni? Ha jön a reggelid, akkor az egy kívánságteljesítő fa volt. Tehát ez a fa még kevésbé korlátozott. De ez is nagyon jelentéktelen a szent név mágikus erejéhez képest. Mert ez valami isteni, ami teljes mértékben elégedetté tesz. A lényeg, nem az, hogy ateistából hívővé válj. Nem ez a nagy változás. Nincs szükséged sem káma-dhénura, sem varázskőre, sem kalpatarura. Ezek nem nagy dolgok. A nagy változás az, amikor a hétköznapi hívőből Isten rajongó szeretőjévé válsz. Ez a nagy változás. És ez a szent név isteni lelki próbaköve által érhető el. Haré Krsna, Haré Krsna, Krsna Krsna, Haré Haré, Haré Ráma, Haré Ráma, Ráma Ráma, Haré Haré.

 



Apr

11

palms

(Szvámí Tírtha 2013. január tizedikei szófiai esti tanítása) 

(az előző pénteki lecke folytatása) 

Kérdés: Szeretném megkérdezni, hogy a hit a szabad akaratunk függvénye, vagy az is előre meghatározott?

Szvámí Tírtha: Általában, az emberek azt mondják, hogy a hit ajándék. S többnyire az ajándék valakitől származik, nem a zsebedben gyűlik, valakitől kapod. Honnan származik a hit? A Bhagavad-gítában az áll, hogy: ‘A hit a szent társulásból, a szentek társaságából fakad.’ Ha hívő emberekkel társulunk, akkor hitre teszünk szert. Ha részegesekkel társulunk, akkor mi is részegesekké válunk. Tehát válogassátok meg a társaságotokat! Azonban, ha egyszer már bebocsáttattunk ebbe az isteni társaságba, úgy hiszem, a szabad akaratunknak annyi. Miért? Mert a szentek társasága, s ez az isteni atmoszféra olyan édes, hogy nem vagyunk képesek szabadulni tőle. Annyira elbűvölő. Szabad akarat az, amikor nem tudsz szabadulni valamitől? Nem! Azonban készen állunk-e arra, hogy élvezzünk egy ilyen helyzetet? Igen! Boldogan készen állunk rá, hogy beleugorjunk ebbe a …, azt szerettem volna mondani, hogy nektáróceánba, de ez tényleg az.

Az embereknek rendszerint nagyon korlátozott szabad akaratuk van, és ez többnyire nem úgy történik, ahogy általában éreznek vagy gondolkodnak a szabad akaratról: ’Az elhatározásomon múlik, hogy király vagy koldus vagyok-e.’ Nem! A Shrímad Bhágavatamban az áll, hogy a gópik hite például rá van írva a homlokukra. Ez azt jelenti, hogy a hitük már eleve elrendeltetett. A mi hitünk nagy része szintén rá van írva a homlokunkra vagy egyéb testrészeinkre. Például a tenyerünkre. Mi van oda írva? Megnéztétek már? Valójában mit láttok a tenyeretekben?

Jamuná: Vonalak hálózatát.

Szvámí Tírtha: Látsz ott karaktereket vagy valamilyen betűt? Látod az “M betűt”? Két M betű található mindkét tenyérben – mit jelent ez? Tulajdonképpen ez latinul van írva, így mindenki megértheti, országtól, nyelvtől, kultúrától függetlenül. Ez a memento mori – emlékezz a halálra! Két kezed van – emlékezz arra, hogy el fogsz távozni! Mindannyiunknak el kell távoznia. Élj úgy, hogy ezt az emlékezetedben tartod! Ez nem egy félelmetes emlék vagy kilátás, nem – ez a valóság. Tehát, úgy kell élnünk, hogy szabadon elmehessünk.

Azonban, tudjátok, hogy időközben néha kisebb nehézségeket tapasztalunk. Visszaüt a karma. Ezért az emberek nagyon szívesen vesznek részt olyan képzéseken, mint karma-oldó hétvégi kurzus. ‘Adjátok meg számomra a gyors és könnyű felszabadulás módját!’ Bár nekünk is van egy módszerünk arra, hogy megváltoztassuk a sorsunkat, hogy megváltoztassuk még a tenyerünkben lévő vonalakat is. Ez rendkívül egyszerű. Csupán tapsolnod kell a bhadzsan közben bhadzsan az, amikor tapssal kísérve énekelünk. Ez meg fogja változtatni a tenyérvonalaidat. Ez meg fogja változtatni a sorsodat. Tehát ez a legjobb, legegyszerűbb és leggyorsabb módja a ‘karma törlésének’.

Általában az emberek kedvelik a költséges hétvégi tréningeket. Tehát, ha fizetni is szeretnétek, azt itt is megtehetitek, elhelyezhettek egy kis adományt az itteni ládikába. S ekkor a téves anyagi felfogásotok szintén kielégül. ‘Igen! Ez olyan drága volt, hogy biztosan működik!’ Mert mi ennyire ostobák vagyunk. Ha valami ingyen van, akkor azt hisszük, hogy az értéktelen is.

(folytatása következik)

 

 



960

(Szvámí Tírtha 2013. január tizedikei szófiai esti tanítása)

(az előző pénteki tanítás folytatása) 

Jadunáth kérdése: Gurudév, jópáran közülünk felteszik a kérdést maguknak: “Ezek vajon az én saját elképzeléseim vagy Isten akarata azzal kapcsolatban, hogy mi fog megnyilvánulni?” Hogy lehet megkülönböztetni, hogy melyikről van szó?

Szvámí Tírtha: Ha nem valósul meg, akkor az a te elképzelésed volt. Úgy hiszem nem szükséges befejeznem a mondatot. A másik felét, tegyétek ti hozzá! Tehát, legyetek okosak! Az élet néha nagyon bonyolult kérdéseket produkál. Hogy ítéljük meg? Hogy látjuk Istent? Ez nem olyan bonyolult. Ha megtörténik valami, akkor az Őmiatta van. Természetesen tudjuk, hogy vannak a körben más játékosok is, de alapvetően azt mondhatjuk, hogy Neki köszönhető. Miért? Mert semmi sem független az isteni felügyelettől.

De ez persze csupán olyan, mint egy elméleti tantétel. Nem igazán repes tőle a szívünk. ‘Minden Istentől származik! Valamennyi szenvedésem Istentől jön!’ – ne, nem ilyen módon! Mert, ahogy megegyeztünk, a hit nem önkínzás. Nem, ez a felszabadulás egy boldog módja. Miért? Mert ebben a folyamatban csupán egy dolgot veszíthetünk – a láncainkat.

Hozzászólás: Néha az ember nagyon makacs és nem igazán tudja, hogy mikor kell abbahagyni. Mielőtt megértené, mi is, vagy mi nem Isten akarata, túlontúl önfejű.

Szvámí Tírtha: Igen, jó, adj három esélyt! Ha harmadjára sem sikerül … Azonban a kérdésed nagyon is helyénvaló. Elszántaknak kell lennünk. Remélem, nem értitek félre. Egyszer egy lelki utat követő házaspár azt mondta nekem: „Talán szeretnénk egy kisfiút.” Egy év múlva megkérdeztem: „Mi újság?“, mire ők azt felelték: “Nos, egyszer megpróbáltuk, de nem jött!” Tehát, legalább háromszor próbáljátok! Akkor talán sikerülhet.

Kérdés: A Bibliában a hit definíciója – nem pontosan tudom idézni – a következő: „A hit azon dolgok tudása, amiket nem látunk.” Ebből a szempontból a szilárd meggyőződés nagyon közel áll a tudáshoz. Azonban mi lenne a különbség a szilárd meggyőződés és a tudás között, ha van ilyen?

Szvámí Tírtha: Nagyon jó kérdés, köszönöm. A tudás elméleti dolog. A meggyőződés megvalósítás. S ez egy igen furcsa szó, megvalósítás. Mit is jelent ez? A jelentése, a realizáció gyakorlata az, hogy ez az igazság a sajátoddá válik. Ez a te saját látásmódod, a saját érzésed, saját tapasztalatod.

Tehát mi a különbség a világi hiedelmek és az effajta meggyőződés, vagy a tudás és a meggyőződés között? Az anyagi világ az érzéki tapasztalásokon alapul. Ezért az emberek azt fogják mondani, hogy: ‘Hiszem, ha látom’ mert, ahogy mondani szokták, egy vizuális kultúrához tartoznak. ‘Ha látom, akkor elhiszem’. S miként közelít ehhez egy lelki ember? ‘Ha hiszem, akkor majd meglátom’. Ez éppen az ellentéte. ‘Lehetőséget adok a magasabb valóságnak, hogy feltárja magát a számomra, ha hiszek. Akkor látni fogom, ha kapcsolatban állok a magasabb valósággal, akkor nyilvánvaló lesz a számomra. Nincs több kérdés.’

Tehát a valódi hit nem egyszerűen intellektuális játék. Nem a fejben létezik, közelebb van hozzánk, a szívben honol. Mert az intelligencia csak az anyagi óceán határához vezet el. Nem visz át bennünket az óceán másik oldalára. A tudás a szattva-guna része, a szattva-gunához tartozik, s ez a guna csupán a felszabaduláshoz vezethet bennünket, nem tovább. Ha ennél tovább szeretnénk menni, akkor más módszert kell alkalmaznunk. S ez a másfajta metódus a hit, mint a Legfelsőbb valóság megközelítésének eszköze. Ez egy nagyon finom dolog. Nagyon könnyű valakinek a hitét megrendíteni vagy megsemmisíteni. Azonban, ha nincs megpróbálva a hitünk, nem tudhatjuk, hogy milyen erős.

 

(folytatása következik)

 



They (1)

(Szvámí Tírtha 2013. január tizedikei szófiai esti tanítása)

(az előző pénteki tanítás folytatása) 

Szilárd meggyőződés – mit is jelent ez pontosan? Ez olyasvalami, ami sohasem fog megváltozni. Ha megvizsgálod önmagad, tonnányi dolgot fogsz találni, melyek változnak benned és körülötted. Ha belepillantasz a tükörbe, akkor nem ismered fel a hajdani 16 éves fiút vagy lányt. Egyszerűen eltűnt, megváltoztál – úgy értem a tested felépítése változott meg. Hol van a fiatalságod? Hová tűntek az eszményeid? Amikor fiatalok vagyunk, olyan gyönyörű eszményeink vannak: ‘Igen, megváltoztatjuk a világot!’ Volt valamelyikőtöknek hasonló elképzelése akkortájt? Igen, mindannyiunknak volt! S később mit találtál? ’Nem tudtam megváltoztatni a világot. Még saját magamat sem tudtam megváltoztatni.’ Így aztán ismét felemeljük mindkét kezünket: ‘Feladom, Uram!’ És akkor csodák kezdenek történni.

Tehát a szilárd meggyőződés azt jelenti, hogy valami soha nem változik meg. Ezt könnyű kimondani, azonban ha megvizsgálod a saját meggyőződéseidet, megnézed eszményeid listáját – közülük mennyi nem változott meg az elmúlt tíz év alatt? Hány nem változott az elmúlt egy évben? Hány nem változott az elmúlt héten? Ez a világ állandó átalakuláson megy keresztül; te is. Mégis, mindezek mögött a külső tapasztalások mögött, mindezeken túl létezik valami, mely azt mondja: ‘Én vagyok’, ‘Te vagy’. Ezek a lelki tudakozódás végső mondatai. ‘Én vagyok’ és ‘Te vagy’. Azonban, fel kell tennünk a kérdést, hogy ki mondja mindezt. Hosszú ideig azt gondoljuk, hogy: ’Én mondom azt, hogy én vagyok. ’Én vagyok’ a világ középpontja.’ De valójában ezt, hogy ’Én vagyok.’ Isten mondja. S akkor mi van veled? Te csupán akkor létezel, ha Ő azt mondja: ‘Te vagy’. Tehát, az ’Én vagyok.’ Isten számára van fenntartva. A ’Te vagy.’ pedig szintén a Legfelsőbb kegyes felkiáltása.

Tehát ily módon tudjuk összekapcsolni az intelligenciánkat, a tudatunkat, a hitünket a Legfelsőbbel – ha megpróbálunk mélyebbre, s még mélyebbre hatolni a hitnek ebbe a csodálatos birodalmába, ha megpróbáljuk felfedezni a létezés gyökerét. S a létezés gyökere gyakorlatilag nem más, mint az Isteni Szépség és Szeretet találkozása. Ez mindennek az eredete. Minden egyéb ebből a találkozásból származik. Éppúgy, mint a gyermekek – akik az édesanya és édesapa találkozásából származnak. Tehát, minden az Isteni Szépség és Szeretet találkozásából származik – azaz Krsna és Rádhá találkozásából. Mert Krsna a végső Szépség és Rádhá a végső Szeretet, tehát az ő egységük segít minden mást megnyilvánulni.

Ez nagyon magasan fölöttünk létezik. Mégis az intelligenciánkat oda kell csatlakoztatnunk. Azonban nem ez a végső módja annak, hogy valami magasabbat megközelítsünk. A helyes metódus a hiten keresztül vezet – s ez egy misztikus megtapasztalás. Mert valami váratlan fog megnyilvánulni a számunkra. Sríla Srídhar Mahárádzs azt mondja, hogy: „Krsna útjai csodákkal vannak teli”. Tehát, álljatok készen a csodákra! A csodák csak azok számára léteznek, akik készen állnak.

S még egyszer a szöveg, melyet a lelki tudakozódásunkhoz megvizsgáltunk: „Amikor az ember értelme, elméje és hite szilárdan a Legfelsőbben gyökerezik, s menedéket is Benne talált, akkor tökéletes tudása által teljesen megtisztul kétségeitől, és feltartóztathatatlanul halad a felszabadulás útján.”[1] 

(folytatása következik)

[1] Bhagavad-gítá 5.17.

 



Mar

21

Golden!

(Szvámí Tírtha 2013. január tizedikei szófiai esti tanítása)

(az előző pénteki tanítás folytatása) 

Beszélhetünk picit a hitről? Mi is a hit? Ha a hit egy hiedelem – nem tudjuk, ezért hisszük – ez a remény. Reménykedünk a józanész ellenében, a legtöbb esetben reméljük, hogy jobbra fordulnak a dolgok, de általában nem teszünk érte semmit.

Azonban a hit egy aktív elv. Tehát, ha mélyebbre akarunk hatolni – mi a helyes hit – akkor meg fogjuk érteni; az összes különböző teológia azt fogja mondani, hogy „A hit Isten akaratának elfogadása”. Ez komolyabbnak hangzik, ugye. Ez nem csupán a hiedelmemről, reményemről szól. Ez valami olyasvalami, ami fentről származik. Ha egy picit jobban szeretnénk részletezni, a mi tradíciónkban a hitet a következőképp definiáljuk: „Az a szilárd meggyőződés, hogy Krsnát szolgálva valamennyi egyéb szolgálatunknak eleget teszünk.” Ez annyit jelent, hogy Isten szolgálatával elvégzed az összes kötelességedet. Számos kötelességünk van – a családunk, a testünk, az adóhivatal stb. irányába. Számos különböző kötelességünk van. Miként lehet teljesíteni valamennyit? Továbbá, adósa vagy a hajdani szenteknek és minden idők nagy jóakaróinak, gyakorlatilag valamennyi tanítónak, akik megtanítottak írni, olvasni – ez a sor végtelen. Tehát, mind gyakorlati, mind misztikus szinten sokkal inkább eladósodottak vagyunk, mintha egy banknak tartoznánk. Mert, ha van egy banki hiteled, akkor azt valószínűleg ki tudod fizetni az életed során. Azonban ezt az adósságot sok életen át sem vagy képes visszafizetni. Tehát a hit azt jelent, hogy Isten szolgálatával valamennyi adósságunkat kifizetjük, valamennyi kötelességünknek eleget teszünk.

Nos, kérlek benneteket, azért holnap ne mondjátok a főnökötöknek, hogy: „Kedves főnök, mára elvégeztem valamennyi teendőmet, mert, Istent szolgáltam.” Tehát ne éljetek vissza ezzel! Azonban próbáljátok megérteni a hit mélyebb értelmét – a hit az, ha Istent szolgáljuk, gyakorlatilag mindenkit szolgálunk ez által. Mert nem csupán az emberi testet hasonlítják egy fához, hanem Isten is egy univerzális fához hasonlatos, melynek valamennyi levele, virága és gyümölcse mi vagyunk – az összes különböző élőlény. S ha ennek a fának a gyökerét öntözzük, akkor az egész fa virágba borul. Ha szolgálatunkat Istennek szenteljük, akkor az Ő gyökerein, az Ő szervezetén keresztül, a mi parányi, jelentéktelen szolgálatunk, ezek a kis vízcseppek, amiket adhatunk, eljutnak mindenkihez, az egész teremtés arányosan részesül belőle. Ha csupán a gyümölcsöt vagy a virágokat szeretnéd öntözni. a fa el fog pusztulni. Ezért tanácsolja a Gítá a későbbiekben, hogy kutasd fel a létezés gyökereit, és ott végezz szolgálatot.

Ez tehát egy másik definíciója a hitnek – „A gyökér szolgálatával mindenkit tudsz szolgálni.” Elégedettek vagytok ezzel a meghatározással? Megállhatunk itt a tudakozódásunkban anélkül, hogy a lelki tudomány mélyebb és magasabb rejtekeibe betekintenénk? Vagy folytassuk? Nem szabad megállnunk a tudakozódásunkban. Ez nem vicc. Miért viccelek néha? Csupán, hogy megmutassam, hogy sokszor kétségeink támadnak és félúton meg akarunk állni. Ez az, amikor az árnyékunk azt mondja nekünk, hogy: ‘Miért rohansz annyira?’ Amikor a körülmények vagy a belső gyengeségünk azt mondja: ‘Csak lazán, nyugodtan!’ De ne hagyd abba a kutatást; folytasd, mert ez az isteni tudás végtelen! Belépünk egy szobába, s ott még számtalan szoba vár ránk.

Nos, a hit következő definíciója, amely egy kissé meglepőbb így szól: ”A hit az a boldogság, amit Krsna és Rádhá találkozásának egyre növekvő lelki boldogságából merítesz”. Ez másként hangzik, ugye? Ez nem az elején említett hiedelem. Ez nem a mi elménk szüleménye, hanem valami nagyon isteni. S a hit alaptermészete – e szerint a definíció szerint – a boldogság. Nem a szenvedés, nem a gyötrelem, hanem a boldogság. S mi a jellemzője ennek a lelki boldogságnak? Hogy növekszik. Nem egy stagnáló valami. S mi a forrása? Az Isteni Pár együttléte – ha a Szépség és Szeretet találkozik, az boldoggá teszi a követőiket. Csak képzeljétek el, ha az Isteni Szépség és az Isteni Szeretet találkozik – az egy kiáradás, egy vulkánkitörés. Az az Arany Avatár, aki olyan, mint egy aranyló vulkán. Tehát ez egy nagyon magas iskolája a hit értelmezésének – Istentől és a kedvteléseiből (líláiból) származó lelki boldogság.

Azonban ez egy kicsit nehéz definíció. Holnapra már alig fogsz emlékezni rá. Ezért, ha segíthetek összegezni, a hit mindent magába foglaló definíciója így hangzik: „A hit a szeretet által elnyert bizonyosság.” Egyetértetek ezzel? „A hit egy mély meggyőződés a szívünkben, melyet szeretet által értünk el”. Minden benne van ebben a kis mondatban. A hit e meghatározás szerint, nem valamiféle hiedelem, nem valami, amit nem tudok. Hanem olyasvalami, amit mélyen tudok, mélyen legbelül érzek a létezésemben! Ezért az óm jelentése ‘igen’. Ha van az ómnak bármiféle jelentése, akkor ez az: „Igen, amit keresel, az létezik.” A templomaitokban, hogy mondják azt, hogy óm? Ámen, de a jelentése ugyanaz. „Igen, amit keresel, az létezik”. Ez egy mély meggyőződés, hogy ‘az otthonom, a menedékem ott van’. Miként érhetjük el ezt a szilárd meggyőződést? A módszer is megtalálható ebben a meghatározásban – a szeretet által. Nem anyagi, hanem isteni szeretet által.

 

(folytatása következik)

 

 



thirst

(Szvámí Tírtha 2013. január tizedikei szófiai esti tanítása)

Nagyon nagy örömömre szolgál, hogy itt lehetek veletek. Megtisztelőnek érzem, hogy időt és nehézségeket vállalva eljöttetek és bizonyos vagyok benne, hogy a Jóisten nagyra értékeli törekvéseiteket. Rengeteg a mondanivaló és még több, amit lehetetlen elmondani. S amit képtelenek vagyunk szavakkal elmondani, azt nagyon könnyű kifejezni érzelmileg feltöltött szavakkal – ami azt jelenti, hogy Istent dicsőítő énekkel.

Kérem, engedjétek meg, hogy néhány verset idézzek az isteni szentírásból, a Bhagavad-gítából. Az elmúlt napokban megvitattuk, mik a tökéletes tettek, s végeredményben az a legeslegjobb istenes cselekedet, ha együttesen dicsőítjük Istent a Szent Nevein keresztül. Ez egy nagyon finom és hatásos változást fog előidézni az életünkben. Az isteni energia belép a tudatunkba, és elkezdjük ajkunkat más célból használni, mint azelőtt. A fülünk szerepe is átalakul, és ahelyett, hogy a világról szóló híreket hallgatnánk, ismételnénk a jelentéktelen anyagi információkat, elkezdünk képessé válni rá, hogy az isteni hangra figyeljünk. S ez az átalakulás nagy hatást gyakorol az egész lényünkre. Előtte a független boldogságot és elégedettséget kutattuk, és mégis hiányzott valami legbelül. Korábban a kényelmünket kerestük, mégis állandóan nyugtalanok voltunk. Azonban, most ennek az átalakulásnak köszönhetően elkezdesz figyelni az isteni üzenetre, s hirtelen azt érzed, hogy: ‘Elégedett vagyok. Nem számít, hogy van-e valamim vagy nincs semmim – elégedett vagyok.’ Ez a változás egy fordulópont, és mindannyiunknak szüksége van ilyen fordulópontokra az életünkben. Segítsük egymást, hogy ez megtörténhessen – hogy önző egoizmusunktól eljuthassunk jómagunkig!

Tehát a Bhagavad-gítá ötödik fejezetét olvassuk, mely a karma jógáról szól – „Cselekvés Krsna tudatban”: “Amikor az ember értelme, elméje és hite szilárdan a Legfelsőbben gyökerezik, s menedéket is Benne talált, akkor tökéletes tudása által teljesen megtisztul kétségeitől, és feltartóztathatatlanul halad a felszabadulás útján.”[1]

Ez a módja annak, hogy megszabaduljunk a tévképzetektől, bár az igazság megragadása rendkívül nehéz. Mégis, ha figyelmesek vagyunk és van hitünk, s ha értelmünket a Legfelsőbbre fókuszáljuk, akkor ez a változás megkezdődik. Nem megvalósul, hanem elkezdődik.

Mi az ember legfontosabb része? Mit gondoltok?

Válasz: A lélek, a szív.

Szvámí Tírtha: Lélek, szív – igen, helyes. Egyszer megkérdeztem ugyanezt egy fiatalembertől, és ő egy másik testrészét határozta meg, mint legfontosabbat. De mint tudjátok, ez időről időre változik. S végül némi megfontolás után, eljutunk az önvalónkig, ami itt, a keblünkben található. Tehát itt van a lakhelyed ebben a testben. A test olyan, mint egy fa, s a szív olyan, mint ennek a fának a fő ága. S két madár honol ezen a fán. Az egyik te vagy, aki próbálja ennek a fának a különböző gyümölcseit megízlelni. Hányszor találtunk édes gyümölcsöt? Ez sokszor előfordul, de ezek a gyümölcsök kicsik, mint a bogyók. Találtál már keserű, savanyú gyümölcsöt is? Sajnos ezek nagyobbak, akkorák, mint egy görögdinnye. Ez a balszerencse, ez az anyagi világ ilyen elrendezésű – kevés édes és tömérdek keserű íz. Ez tehát azt jelenti, hogy ez a kis madár, vagyis mi, megpróbáljuk élvezni a tetteink gyümölcseit. S nagyon lefoglal minket ezeknek a gyümölcsöknek az élvezete, annak ellenére, hogy savanyúak, keserűek s néha kicsit édesek. Azonban a fának ezen az ágán van egy másik madár is, aki csupán megfigyel. Ez Krsna jelenléte a szívünkben. A Felsőlélek a megfigyelő, a belső útmutatód, készen áll arra, hogy valamennyi szükséges körülményt biztosítsa, mely a megvilágosodásodhoz szükséges. Jó és rossz tapasztalatok, mind Isteni ellenőrzés alá tartoznak. Semmi sem független az Isteni felügyelettől. Ezt könnyű elfogadni, amikor valami jó történik velünk: ’Végül, Isten elismeri a nagyságomat!’ Azonban, amikor valami nehézség vagy váratlan dolog történik, akkor fellázadunk. Például, ha valamilyen szenvedés ér vagy betegség támad meg bennünket – mi az első kérdés? Miért? Bár emlékeznünk kell rá, hogy az a kérdés, hogy ‘miért?’, nem megengedett a lelki tudakozódás során. ‘Miért én? Miért nem te?’ – Ez egy helytelen kérdés. S számos egyéb kérdésünk van. Azonban jobb, ha megpróbáljuk az elménket, intelligenciánkat, tudásunkat és hitünket Istenre összpontosítani.

(folytatása következik)

[1] Bhagavad-gítá 5.17.