Category RSS

Calendar

June 2017
M T W T F S S
« May    
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930  



Magyar issues

Jun

23

brahmin reading

(folytatása az előző pénteki leckének)

 

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy igen nagy tudású bráhmana, aki nagyon komolyan tanulmányozta a szentírásokat. A legkedvesebb olvasmánya a Bhagavad-gítá volt, melyben Krsna számos alkalommal a következőket mondja: “Támogatni foglak, gondoskodom rólad, Én veled leszek.” Bár a mi bráhmanánk igen nagy tudással rendelkezett, de a hite nagyon parányi volt. Valahányszor ezeket a szavakat olvasta “Én ott vagyok, gondoskodom rólad”, mindig kételkedett. Volt egy piros tintás tolla és bármikor ezt olvasta, aláhúzta, hogy: “Én ott vagyok, gondoskodom rólad“- mindig bejelölte ezeket a részeket. Azonban, ha te egy ilyen nagy tudású bráhmana vagy, és az összes idődet a Bhagavad-gítá kritikus tanulmányozására szenteled, akkor nem marad sok időd, hogy a megélhetésedről gondoskodjál. Tehát a mi bráhmanánk igen szegény volt. Emellett házas ember és családos is volt. S tudjátok, ha a családfő szegény, akkor a ház úrnője elégedetlen. Szóval a feleség így szólt a férjéhez, ehhez a nagy tudású bráhmanához: “Óh, már megint a Gítát jelölgeted ezzel a piros tintával? Jobban tennéd, ha valami alamizsna után néznél, gabonafélét hoznál.” Nos, tehát, ha a ház úrnője mond valamit, akkor még a nagy tudású bráhmanáknak is el kell fogadniuk azt. Tehát, a mi szegény bráhmanánk elindult, hogy valami aznapi betevő után nézzen.

Tudjátok, a férfiak néha nagyon szeretik a filozófiát és az elméleteket, míg a hölgyeknek általában sokkal nagyobb hitük van. Szóval, így szólt a ház úrnője: “Óh, felejtsd el a piros tintádat és csak menj! Krsna majd megsegít bennünket valahogy!” Így hát a barátunk elindult és nagyon nehéz napja volt – elment otthonról, megpróbált valamit keresni, igyekezett némi segítséghez jutni nem sok sikerrel. Ezalatt az asszony otthon maradt és várta, hogy valami történjen. Egyszer csak észrevett két fiút, akik az úton közeledve egy nagy kosarat cipeltek a fejükön. A fiatalok bekopogtak az ajtón és menedéket kértek az asszonytól. “Van egy kis problémám” mondta a fiúk egyike. “Mi lenne az?” érdeklődött a feleség. “Az, hogy kicsit fáj a hátam.” “Miféle fájdalom, kedvesem?” “Hadd tegyem le először a kosaram. Talán, te is jól jársz vele. Van gyümölcs, némi rizs, meg ez meg az a kosárban a tiéd.” “Ez nagyon kedves, fiam, de mi a problémád?” “Nagyon fáj a hátam.” “Mutasd!” – mondta az asszony. Majd meglátta, hogy a fiú hátán korbácsütések nyomai vannak. A háta véres volt – mert ha megkorbácsolnak valakit, akkor piros hegek maradnak utána. Az asszony teljesen ledöbbent: hogy lehet az, hogy ezt a kisfiút így megverték? Nem értette, hogy mi történik! Nagyon meghökkent és hirtelen természetes anyai ösztönök ébredtek benne, asszonyként, szerette volna a sebeket begyógyítani. Azonnal hozott valami gyógyírt, hogy lekezelje a fiú hátán lévő sebeket. Mialatt a kenőccsel ellátta a sebhelyet, számolta a vágásokat. Majd hirtelen megértette: “Óh, várjunk csak egy pillanatra, a fiú hátán épp annyi sebhely van, amennyi piros tintás aláhúzás található a Gítában!” Majd észrevette, hogy ez egy kissé szokatlan kisfiú. A bőrének volt egy különös árnyalata. Ezek után nagyon boldogan gyógyította a sebeket…, majd hirtelen a fiúk eltűntek. A másik fiú fehér, míg emez feketés volt. Amint megértette, hogy mi történik, – hogy Isten eljött hozzá, hogy megsegítse, mint ahogy azt igazán hitte, – azt is megértette, hogy a férje hitetlensége olyan Krsna hátán, mint a korbácsütés.

Majd, az ember is hazatért, természetesen üres kézzel, az asszony pedig hatalmas lakomát főzött. A férj nagyon lehangolt volt: “Ismét egy nagyon nehéz nap, semmi sem történt, semmi sem sikerült nekem.” Nem csak az kedvetlenítette el, hogy egész nap kinn kellett lennie, hanem az is, hogy egyáltalán nem volt biztos abban, hogy lesz-e vacsorája. Általában ettől a férjek eléggé nyugtalanok szoktak lenni. Viszont, amikor benyitott, látta, hogy hatalmas lakoma várja. Úgyhogy, fölöttébb meg volt lepve, és érdeklődni kezdett a feleségétől: “Óh, mi történt itt?” Akkor a feleség elmesélte, hogy miként jött a két fiú egy nagy kosárnyi ennivalóval. Ezek után azt is elmondta, hogy ez az odaadás diadala volt, mivel valamennyi ételt maga az Úr, a Legfelsőbb biztosította a számukra. Természetesen beszélt a korbácsütések sebhelyéről is, mert amíg gyógyította Krsnát, Ő ezt mondta neki: “Bármikor, ha a bhaktáim nem hisznek Bennem, az olyan, mint a kínzás Nekem.”

Szóval, ez egy történet, mely leírja a Legfelsőbb támogatását és gondoskodását. Emberekként, oly sok figyelmet és rengeteg gondoskodást kapunk a Legfelsőbbtől. Oly sok mindent biztosít a számunkra, oly sok képességet: szemet, hogy lássuk Őt, kezeket, hogy szolgáljuk Őt, elmét, hogy Őrá gondolkodhassunk. Végtelen képességeink vannak. Emellett még levegőt is biztosít, hogy lélegezhessünk, vizet, hogy ihassunk, és földet, hogy megművelhessük, az élet egy csoda. Minden körülöttünk az Ő feltétel nélküli és nagyon különleges kegye. Mi csak élvezzük a jótéteményeit mindennek, amije csak van, energiájának, áldásainak, és olyan természetesnek veszünk mindent. Úgy, mintha minden ingyen lenne. Krsna elég önzetlen ahhoz, hogy mindezen energiáit egy az Általa elrendezett szép rendszeren keresztül kínálja nekünk. A mi feladatunk pedig, hogy hálásak és a hívei legyünk. Az nem túl szép, ha az energiáinak a gyümölcsét élvezzük, anélkül, hogy kifejeznénk tiszteletünket az energia forrása iránt. Ez az, amit tennünk kell.

 



garuda

Az elmúlt napokban eszmecserét folytattunk egy csodálatos folyamat néhány fontos eleméről, miszerint hogyan hozhatunk létre szeretetteljes kapcsolatot Istennel. Ez a saranágati, azaz a meghódolás folyamata. Az első két lépése a folyamatnak: a hátrányos dolgoktól való tartózkodás illetve a kedvezőek gyakorlása. A következő két elem: a saját személyes jó tulajdonságaid, mint az alázatosság és önátadás. Végezetül, további két összetevő maradt, melyet meg kellene vitatnunk – mégpedig, a szilárd hit abban, hogy Krsna a fenntartó és hogy mindentől megvéd bennünket. Megvizsgálnátok, hogy melyik is ezek közül az első?

Paramánanda: Pálana-sakti az első – szilárd meggyőződés abban, hogy Krsna megvéd bennünket.

Szvámí Tírtha: Mégis, ezzel inkább holnap foglalkoznánk. Ma, pedig a fennmaradó témát kellene megvitatnunk, mégpedig azt, hogy Krsna mindennek a fenntartója. A mai nap folyamán meglátogattunk egy monostort, melyet az Úr Visnu hátasállatáról neveztek el. Az indiai tradícióban Garudának, itt Bulgáriában pedig szokol[1] -nak hívják – a Szokolszki monostorban jártunk. Mi állt a monostor kupolájának a tetején?

Jasódá: Isten mindennek a fenntartója.

Szvámí Tírtha: Pontosan! Isten, aki mindent fenntart. Ezt személyes útmutatásnak vettem, hogy a mai napon a következő témát vitassuk meg, mégpedig azt, hogy Isten, Krsna a fenntartója mindennek. Ha általánosságban megvizsgáljuk a Legfelsőbb Urat, akit elterjedt néven angolul God-nak szólítanak, akkor azt találjuk, hogy ez a név olyan, mint egy kód, egy kódolt név. E név három betűje leírást ad a Legfelsőbb három fő tulajdonságáról. Az első betű “G”, mely generátort, tehát Teremtőt jelent és vajon, mit jelenthet a második, az “O” betű…?

Válasz: Mindenható. (Omnipotent.)

Szvámi Tírtha: Nem. “O” Operátor – fenntartó. A harmadik betű, a “D” Destruktort, azaz pusztítót jelent. Tehát ez a három funkció: teremtés, fenntartás és pusztítás. Ezek a legfőbb tevékenységei Istennek. Ez azt jelenti, hogy mint Teremtő, Ő a forrása mindennek; Ő a fenntartója a mindenségnek; és a végső pusztulás után minden benne nyugszik meg. Ekként áradnak szét belőle az energiák fenntartván mindent, majd visszahúzódnak – ez a teremtés ciklikus folyamata. Ha módunkban állna a legkönnyebbet választani – elpusztítani, elindítani vagy fenntartani valamit – nos, melyiket választanátok?

Válasz: Elpusztítani.

Szvámí Tírtha: Igen, elpusztítani valamit az nagyon könnyű. A Lelki Tanítómestered hosszú évek során felépít egy missziót, majd jössz te és mindent könnyűszerrel elpusztítasz. Ugye, ezt nagyon könnyű megtenni, míg elindítani valamit az nagyon nagy erőfeszítést kíván.  Nagyon keményen kell dolgoznod ahhoz, hogy valamit elkezdjél. Azt gondolom, hogy abban egyetérthetünk, hogy valamit fenntartani – viszont a legnagyszerűbb dolog. Istennek, az a tevékenysége, hogy az egész teremtett világmindenséget fenntartja – pedig a legcsodálatosabb feladat. A fennmaradt szentírásokban sokhelyütt megtalálható ez a gondolat: Isten mindenkiről gondoskodik, mindenkit megsegít és fenntart mindent. Hogy ezt valóban megérthessük, hittel kell rendelkeznünk. Ha csupán ismeretünk vagy információnk van ezekről, az nem elég ahhoz, hogy az Úr csodálatosságát megláthassuk. Ahhoz, hogy észrevegyük, hogy Krsna mindennek a fenntartója, ahhoz tudnod, kell, hogy Ő ott van. Tehát nem hiányzik a képből. A teremtés valamennyi elemében jelen van. Legfőképp azokban, amelyek gyönyörűek.

(folytatása következik)

 

[1]  сокол (ejtsd: “szokol”) –  magyarul sólyom

 



65be1-adishankaracharyawithhisdisciples

Jamuná kérdése: Mahárádzs, a saranágati ugyanazt az odaadást jelenti Isten iránt, melyet Patanydzsali említ a nijama ötödik elemeként mint ísvara-pranidhána? Illetve miként lehetséges az, hogy ezek az osztályozások meglehetősen különbözőek: Patanydzsali ísvara- pranidhána-ként említi mint a jóga második lépésének az ötödik elemét, míg az odaadás nézőpontjából  ez a legmagasabb szint?

Szvámí Tírtha: A legmagasabb? Ez csupán a kezdet. Ez a bejárat. A Jóga-szútrákban pontosan ez áll: ísvara-pranidhánád vá[1]  – “Elérheted a tökéletességet a Legfelsőbb iránti meghódolás által”. Mivel létezik egy gyakorlati lista “Elérheted ezt, elérheted azt; vagy pedig meghódolhatsz Isten előtt”. Tehát valójában még a gyakorlati, a misztikus és a klasszikus jóga szentírások is elismerik az önvaló Isten iránti odaadásának az erejét. Egyszóval ez azt jelenti, hogy még a klasszikus jóga rendszerek is elfogadják a bhakti folyamatát, a bhakti gyakorlatát. Olyannyira elfogadják, hogy gyakorlatilag napjaink valamennyi nagy jóga iskolája, mint a Himalájai tradíció, a Bihar school of yoga is elismeri, hogy ebben a kali-jugában a legjobb módszer a bhakti; azaz a bhakti művelésével juthatsz a legfőbb eredményre. A legutóbbi alkalommal egyetértettünk abban, hogy a könnyű úton szeretnénk haladni, le kell rövidítenünk az utat, ezért összpontosítunk a Legfelsőbb iránti önátadásra. Miként a Gítában is ez áll: “Előttem meghódolva elérheted mindazt az eredményt, melyet máskülönben az emberek általában a lelki gyakorlatok által érnek el.”

Jamuná: Tehát, az ísvara-pranidhána a saranágati szinonimája vagy különbözőek?

Szvámi Tírtha: Nos, Srípád Sankarácsárja ezt mondta: bhadzsa-góvindam bhadzsa-góvindam bhadzsa-góvindam múdhamaté [2]  – “Óh ostobák, csak imádjátok Góvindát!” Ez a vers egy nagyon szilárd, őszinte advaita-védánta tanítótól származik. Rengeteg utasítást és temérdek filozófiai ismeretet nyújtott követői számára, végül ezt mondta: “Óh, ostobák!” Szóval, miután kiképezte tanítványait, így szólott: “Óh ostobák, csak imádjátok Góvindát, imádjátok Góvindát, imádjátok Góvindát!” Emlékszel egy idősebb barátunknak a következő kérdésére “Ő is Góvindáról beszél, mi is Góvindáról beszélünk, hogy van ez? Akkor mi a különbség?” És mi volt Sríla Srídhar Mahárádzs válasza?

Jamuná: “Az ő Góvindájuk, nem a mi Góvindánk.”

Szvámí Tírtha: Igen! Tehát, az ő ísvara-pranidhánád vá-juk nem ugyanaz, mint a mi saranágatink.

1. Jóga-szútrák  1.23
2. Dvádasa-manydzsarika sztótra 1

 



flute

Prémánanda: A lecke elején ismét említetted az Isteni táncot, mint a legfőbb lelki gyakorlatot. A táncban mind a ritmus, mind a lépés nagyon fontos. Még az anyagi világot tekintve is, ha például szeretnénk valamit létrehozni, akkor akár az embereket, akár a gépeket megfelelő időközönként kell beállítani éppúgy, mint egy ritmust. Tehát, még anyagi szinten sem tudsz eredményt elérni, megfelelő ritmus, időköz nélkül. A kérdésem pedig az lenne, hogy, ha valaki szeretné elérni az élet négy fő célját, akkor mit is jelent ez a ritmus nézőpontjából? Illetve, ha valaki a legfőbb tökéletességre vágyik az élet ötödik célját illetőleg, mi annak az üteme? Létezik-e kapcsolat a kétfajta ritmus  között vagy ezek teljesen különbözőek?

Szvámí Tírtha: Azt említetted, hogy “ritmus”, ami nagyon szép, mert ez gyönyörűen illeszkedik a mi művészeti, esztétikai Védantánkhoz. Manapság az emberek “rezgést” mondanak – energia szintekről, vibrációkról és effélékről beszélnek. Ez kissé unalmas, de beszéljünk erről. A testnek van egyfajta vibrációja, ami máskülönben a te energia szinted, mely különböző szinteken rezeg, a csakráidnak megfelelően. Például, a nemi közösülés is egyfajta vibráció. Majd némi idő elteltével, mondjuk kilenc hónap, megjelenik egy gyönyörű gyümölcs is. Nos, ez egyike az alap vibrációknak. Viszont, ha magasabbra emeled az energiáidat, akkor a hertz, a rezgésed ritmusa, frekvenciája magasabb lehet.  Példának okáért, ahelyett, hogy saját magad és a faj fenntartásának kínzó nehézsége foglal el, ami gyakran történik az alsóbb csakrák esetében, sokkal inkább célravezető, ha lelki, isteni témákra koncentrálsz. A magasabb vibrációnak például eltérő a színe, pirosból kékké változol. Természetesen minden összefügg mindennel.

De ezeken az alap vibrációkon túl, mint ahogy említetted az anyagi létezés négy célját, a testi változások ciklusainak is különböző rezgése van, éppúgy, mint az egész életpályának. De mindezek a vibrációk, frekvenciák keletkeznek és véget is érnek. Számunkra pedig azt a vibrációt kell keresni, ami sohasem ér véget. Nincs kezdete, állandó és sohasem ér véget. Ez pedig az isteni rezonancia. Mint ahogy mindannyian lelkek vagyunk, ezért képesek is arra, hogy áthangoljuk magunkat az isteni vibrációra. Jelenleg az anyagi létezés ritmusán vagyunk. Például, minden nap éhesek vagyunk, amely szintén egyfajta ritmus. Némelykor ez igencsak fájdalmas ritmus, főként, ha késik a vacsorád. Nem is beszélve arról, ha elmarad! Valamennyien képesek vagytok megérteni a különböző ritmusokat, élet ciklusokat, melyből rengeteg van, de a legfőbb dolog azt megérteni, hogy az egész test energia központjaként lelki szikrák vagytok.

Képesek vagytok az isteni vibrációval összehangolni magatokat, mely még a kozmikus vibráción is túl van. Azt mondhatjuk, hogy ez az univerzális, kozmikus vibráció a legáltalánosabban elérhető a lelki égbolton. Viszont a lelki vibráció, még ennél is emelkedettebb – emlékeztek ugye, hogy a miénk egy nagyon esztétikus gyakorlat – az a legemelkedettebb rezgés, Krisna fuvolájának a hangja. Miként a Jóisten játszik a hangszerén minden Őreá rezonál. Ez az Istenség elbűvölő vibrációja. Ez az, ahogy a bráhmanák dicsőítik a gájatri mantrával az Urat, mert a gájatri mantra Krisna fuvolájának a hangja. A káma-bídzsa pedig nagyon különleges, mert a fuvolán rengeteg dallamot játszhatsz, de a káma-bídzsa olyan, mint a különleges hang, az ötödik hang Krisna fuvoláján.

Tehát lehetséges a vibráció legmagasabb szintjére jutni, de ehhez többé kevésbé túl kell jutni az anyagi vibráción, ritmuson. Miként tegyük mindezt? Állandó fohász. Kírtaníjah szadá harih[1]Mindig zengd a Szent Neveket. És hogy tudod mindezt elérni? Létezik két elementális rezgése a testnek.

Jamuná: Szivverés és a pislogás.

Szvámí Tírtha: Pislogás? A pislogást átkozzák a gópik, úgyhogy erről nem is beszélhetünk. Ez Brahmá egy tévedése csupán. Azt ajánlják, hogy “Ne keress hibát a jó tulajdonságokban”, így tehát ne is említsük a pislogást. Viszont mindaddig, míg a szíved kész dobogni, addig lélegzel is. Azt is ajánlják, hogy minden lélegzetünkkel dicsérjük az Urat. Tehát ez azt jelenti, hogy az egész nap folyamán az Úr dicsőítésével vagyunk lefoglalva. Minden lélegzetünkkel dicsőítenünk kellene. Általában nem így teszünk. Nos, osszuk 100 részre a nappalt és kérlek benneteket, legalább 108-szor zengjétek a mantráitokat. Mondjatok néhány imát. Ily módon kapcsolatba kerülhettek nemcsak az univerzális, kozmikus vibrációval, de az isteni rezgéssel is. Minden lélegzetünkkel az Urat kellene dicsőítenünk. Ha nem tudod állandóan, 24 órában ezt tenni, akkor legalább a töredékét áldozd erre és zengd 108-szor a mantrákat. De ne elégedj meg egy ilyen engedéllyel, mindig törekedj többre és magasabbra! Így emeld a legmagasabbra a rezgésed szintjét!

[1]  Siksástakam 3

 



showing weakness is humility

 (az előző pénteki rész folytatása)

 

Szarvabhauma kérdése: Visszatérhetünk a maradékok kérdésére? Egyszer megtörtént, hogy magamhoz szerettem volna venni egy rangidős bhakta maradékát.

Szvámí Tírtha: Valószínűleg nagy nehézséget okozott, hogy megszerezd.

Szarvabhauma: Sikerült. De a hozzáfűzése az volt, hogy könnyen akarok fejlődni. Segítenél kérlek megérteni, hogy ez mit jelent?

Szvámí Tírtha: Persz hogy nagyon könnyen szeretnénk fejlődni! Miért követnénk egy hosszú és nehéz utat, ha van közvetlen kapcsolatunk? Az hiszem ez a megjegyzés az okos ötleted dicsőítése volt.

Szarvabhauma: Nem így érzetem.

Szvámí Tírtha: Óh, pedig így kellett, hogy legyen. Egyszer én is tapasztaltam hasonlót. Volt egy nagyon kedves idős szannyászí Indiából, aki ellátogatott a programjainkra, a neve pedig tele volt nektárral. A neve Bhakti – már a bhaki maga is szép – Hridoj – szív – Mangal – áldás, volt. Az Odaadás Szívből jövő Áldása – ez a szvámí látogatott el hozzánk! De tudjátok, először egy kicsit tartózkodó volt: ‘Óh, egy új hely, új emberek. Nem ismerem őket, ők sem ismernek engem.’ És először kis utasításokat kezdett adni: “Óh, nem jó így, ahogy csináljátok. Másként kéne. Miért ez a dal? Másikat kéne énekelnetek. Miért háromszor, miért nem négyszer?” Ő tehát – ahogy egy szádhútól, vagy gurutól elvárható – kissé szigorú volt. De minden alázatomat összeszedve oda kellett mennem hozzá, hogy azt mondjam: “Mahárádzs, ez annyira szép, köszönjük az útmutatást! De tudod, lelki tanítómesterünk adta nekünk ezt a gyakorlatot, ezért ezt kell követnünk.” Így válaszolt: “Óh, igen, igen! Rendben, rendben!” És tudjátok, mint idős Indiai személy, megvolt a saját véleménye. Az indiaiak nem szeretik a kutyákat. És a farmon volt két kiskutyánk, ő pedig kicsit félt a kutyáktól. Megkérdezte hát a bhaktákat: “Ezek az állatok, ezek nem vadak?” Ilyen kis csöppségek – vadak! Azt mondtuk: „Nem, nem Mahárádzs! Nagyon aranyosak, igazából bhakták, ne aggódj!” És tudjátok, hogyan viselkednek a kutyák – követnek, bármerre mész. Kimész, és veled mennek; bejössz, szintén követnek – ez a természetük. A következő reggel Mangal Mahárádzs dszapa sétára indult. És természetesen a vad kutyák vele mentek. Amikor visszatért, nagyon elégedett volt, és így szólt: „Óh, ezek a kutyák nagyon intelligensek! Dzsapa sétára mentem, és követtek.” Jó volt látni, hogyan olvadt meg a szíve napról-napra. Olyannyira, hogy a következő évben az egyik bhaktánk találkozott vele Indiában, és mi volt az első kérdése? „Mi újság a kutyákkal?”

De visszatérve a maradékokra… Amikor praszádáztunk, felszolgáltunk néhány friss gyümölcsöt; ő pedig nem nagyon szerette a friss gyümölcsöket. Mégsem dhál, rizs és csapáti. Hagyott hát néhány epret a tányérján. És megkérdeztem: „Mahárádzs vehetek egy kis mahát a tányérodról?” Zavarba jött. Így szólt: „Nem, nem hagyhatom. De ha akkor veszed el, amikor nem látom, megteheted.” Tudjátok a bhakti egy szeretetteljes interakció. Nem egy félelemmel teli remegés a lelki tanítómesterünk előtt. Sokat tanultam tőle.

De voltak más tulajdonságai is. Például valaki lecke közben akart elmenni, és tudjátok az indiai szvámík legalább három órás leckékhez vannak szokva. Jó hosszú! Valakinek dolga volt, és el akart menni. Felállt és így szólt: „Mennem kell!” És Mangal Mahárádzs azonnal így szólt: „Nem. Ülj le! Itt kell maradnod! Nem mehetsz!” Néha finom, mint a rózsaszirom, máskor erős, mint egy oroszlán.

A bhatki tehát egy szeretetteljes interakció. Sríla Bhakti Hridoy Managla Mahárádzs, ki dzsáj! Nagyon alázatos volt, egyike legalázatosabb személyeknek, akikkel valaha találkoztam. Mert négyszemközt elmondta: „Amikor fiatalok voltunk, egy szobában aludtam Sríla Prabhupád, Bhaktivádánta Szvámí Maháráddzsal.” És hozzá tette: „És nem ismertem fel a nagyságát.” Ez az igazi alázat, amikor elismered mások nagyságát, és amikor feltárod a saját hibáid. Veszítesz, ha megmutatod a gyengeséged? Soha! Ez a legnagyobb dicsőség – amikor megmutathatjuk a hibáinkat.

Hri-shakti kérdése: Nem veszítjük el, legalább egy részét a hamis egónknak, amikor megmutatjuk a hibáinkat?

Szvámí Tírtha: Igen, ez a lényeg. Ezért az alázat egy bhakta természetes gyakorlata. Ez jó dolog.

Hri-shakti: Néha nagyon fájdalmas feltárni a hibáinkat, és ez az oka, amiért nem tesszük meg. Hogyan tudunk felülkerekedni ezen a fájdalmon?

Szvámí Tírtha: Szeretet által. Ha van bizalom, akkor nem fájdalmas. Ha a bhakták társasága rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal – megbízható légkör, nyílt kommunikáció, isteni szeretet egymás iránt, lelki kapcsolatok és egymás tisztelete, mint fivérek és nővérek, akik összetartoznak az Úr szolgálatában – milyen sérelem érhetne? És még ha hiányzik is ez a légkör, ha gyakorlod ezt a nagyon fontos lelki szádhanát, csak nyersz vele! Ne törődj mások reakcióival – ez az ő dolguk. Te megtetted a lépést előre. Mi az ő reakciójuk, ez az ő dolguk. Persze ha valaki ebben az értelemben kihasznál téged, akkor legközelebb egy megfelelő társaságot, vagy időpontot kell találnod erre a fajta intim kitárulkozásra. De akik veszítenek, azok igazából nyernek.

 

(folytatjuk)

 

 

 

 

 



Mar

3

prasad

(az előző pénteki rész folytatása)

 

A nyolcadik pont, nagyon praktikus: „Élj egyszerűen.” Próbál meg életed anyagi részét egyszerűen és könnyen megoldani. Alkalmazhatunk itt egy nagyon durva, anyagi ideát – kevés befektetés, nagy nyereség. Mert nem szabad az időnket túl sokat vesztegetni az anyagi elfoglaltságokkal. És ha eléred a szükséges kétmaréknyi rizst egy nap, minimális ráfordítással, idővesztegetés nélkül – az elég. Ha napi két kilóra van szükséged, egy kicsit többet kell dolgoznod. És ha például a Dzsagannáth templomi szolgálatban akarsz részt venni, ahol egy nap másfél tonna rizst ajánlanak fel, egy kicsit még többet kell dolgoznod. De bárhogy is, élj egyszerűen és könnyen. Ez azt is jelenti – ne komplikáld túl az életed. Az egyszerűség nagyon közel áll az isteni dolgokhoz.

A kilencedik pont: „Kövesd az ékádasí böjtöt”. Mikor van a következő ékádasí? Vasárnap, ez tehát egy jó lehetőség ezen gyakorlat elkezdésére, ha valaki még nem követte volna. A böjt nagyon egészséges, és ékádasín böjtölni nagyon lelki. Olyan ez, mint egy emléknap Visnu győzelmére az illúzió felett. Ha tehát követed ezt a gyakorlatot, megtisztítod a tested, és dicsővé teheted a lelked.

És a tízedik pont: „Tiszteld a szent fákat, a teheneket, a brámanákat és a vaisnavákat.” Az hiszem ez egyértelmű – tisztelnünk kell minden szent dolgot és élőlényt magunk körül. Ha tehát ebből a tíz parancsolatból megnézed az első ötöt, milyen témára vonatkoznak?

Válasz: A lelki tanítómester.

Szvámí Tírtha: Helyes. Miért? Mert ez fontos. Ezért van az elején. Rendben, lehet, hogy vannak kérdéseitek?

Paramánanda: Van egy kérdésem a padló takarításával kapcsolatban. Találkoztam egy érdekes történettel: a Gaudíja Math-ban volt egy bhakta, aki tökéletesen szolgálta lelki tanítómesterét, és miután mindenki elfogyasztotta a praszádamot a templomban, a bhakták nem a guru praszádamjának maradékára vártak, hanem ennek a bhaktának a maradékára. Helyes ez a hozzáállás? Jóváhagyott ez a Srí Gurunak végzett szolgálat minden szférájában – hogy azok áldását kutatjuk, akiket a guru megáldott?

Szvámí Tírtha: Ez a parampará rendszer. Persze most kódolva beszélünk. Mert a kérdésed: „Ha elfogyasztom egy tanítvány praszádamját, elérhetem a krpát? És jön a válasz: „Igen, ez a parampará rendszer”! A kívülállóknak ez kicsit fura lehet: „Miről beszélnek ezek?” Mint amikor egy jó barátunk elkezdett a bhakták gyertyaműhelyében dolgozni, és megkérdezték: „Az arti előtt, vagy az arti után szeretnél praszádázni?” Így válaszolt: „Nem tudom mi az, de semmit nem akarok!” Lehet, hogy ékádasí napja volt, böjtölnie kellett.

Mégis, ha segíteni szeretnénk az embereket, hogy megértsék a kérdéseinket és válaszainkat, akkor amit említettél, nagyon fontos, mert az ételmaradék által a tulajdonságok is átszállnak rád. Ha egy feljebbvaló maradékát fogyasztod, akkor az ő tulajdonságai átszállnak rád. Persze, ha egy nálad alacsonyabb szinten lévő valaki, vagy egy bűnös személy maradékát veszed magadhoz, azok a tulajdonságok is rád szállnak. Ez az energiacsere. Az ételmaradék elfogadása által energiacsere történik. És a Gaudíja Math aranykorában tényleg megtörtént, hogy a bhakták nem Sríla Bhaktisziddhánta Szaraszvatí Thákur maradékára vártak, hanem – azt hiszem – Bhakti Vilász Tírtha Mahárádzséra, ha nem tévedek. Miért? Mert olyan tökéletesen szolgálta mesterüket, hogy mindenki az ő példáját szerette volna követni. Tehát igen, megtörténik. És ha követjük mások jó példáját, ez az energiacsere velünk is megtörténhet.

Kérdés: Mit jelentenek a „megtisztult érzelmek”? Szó volt róla, hogy meg kell tisztítanunk az érzelmeinket.

Szvámí Tírtha: Az érzelmek megtisztítása azt jelenti, hogy megtisztítod az érzelmeidet.

Kérdés: Mitől?

Szvámí Tírtha: Az önzőségtől, a torzulásoktól, az anyagi hajlandóságtól. És megpróbálsz mindent felajánlani, és kapcsolatba hozni az istenivel. Krsna-szúrja-szama; májá haja andhakára – Krsna olyan, mint a nap, az illúzió, mint a sötétség. És a sötétség képes beárnyékolni az érzelmeinket. Az érzelmek megtisztítása tehát azt jelenti, hogy fókuszáljuk azokat, és mindent a Legfelsőbbnek ajánlunk.

 

(folytatjuk)

 

 

 



eye to eye

(az előző pénteki rész folytatása)

 

A következő pont „Ne add át magad a bánatnak vagy depressziónak”. Ne add át magad annak. Kerüld el, nem kedvező a gyakorlataidban. Az előző tehát: „Ne becsüld túl magad”, most pedig „Ne becsüld alá magad”. Ugyanaz az egoizmus a másik végletben. Én vagyok a legjobb szolgád’ vagy ’Én vagyok a legelesettebb szolga’ – ugyanaz az egoizmus: ’Legalább valamiben a legjobb vagyok!’ És ez tényleg megtörtént. Egyszer Sríla Prabhupád ellátogatott egy központba és látott egy bhaktát, akinek nem tudta a nevét és szolgálatát, ezért megkérdezte: „Ki vagy te, kedvesem?” ő pedig így válaszolt: „Óh Prabhupád, én vagyok a legjelentéktelenebb szolgát”. De Prabhupád ránézett és így szólt: „Sajnálom, de nem vagy a „leg”, semmilyen értelemben”. Ha tehát fel- vagy lebecsülöd magad, az nem helyes. Ne add át magad a bánatnak, ne hidd azt, hogy képtelen vagy elérni a célt.

Aztán a következő pont „Ne imádd vagy mellőzd a félisteneket”. Ez azt jelenti, hogy tiszteld mások hitét és tradícióját. És hozzátesz valami nagyon fontosat: „Ne kritizálj másokat”. Ez különösképpen igaz Indiában. Ne kritizáld, amit nem értesz. Ha Indiába mész, ez az első pont, amit meg kell jegyezned: „Ne kritizáld, amint nem értesz”.  És akkor nem követsz el aparádhot. Miért kell kerülnünk mások kritizálását? Mert az elménknek van egy mindent befogadó természete – oly módon, hogy ha mások hibáin rágódsz, azok behatolnak a te rendszeredbe. És még ha nem is fordítasz túl sok figyelmet a kritizálásra, mások hibái nem segítenek minket. Ne kritizálj tehát. Ugyanakkor a Krsna tudatosság egy nagyon praktikus definíciója, hogy elkülöníted magad az ostobaságtól. Elkülönülni tehát az ostobaságtól, az nem egyenlő a kritizálással. Tiszta? Tudjátok követni?

A következő pont azt mondja: „Ne hallgasd Visnu, vagy a vaisnavák kritizálását”. Ne hallgasd tehát ha valaki rosszat mond Visnura vagy a vaisnavákra. Különböző folyamatokkal tudod ezt elkerülni, nem fogom megemlíteni az erőszakos formákat. De van erőszak-nélküli módszer is: Menj el! Menj onnan! ’Elnézést, de elfoglalt vagyok. Vannak még eldzsapázni való köreim. Bocsánat! Nincs időm erre.’ Elmondjam a finoman erőszakos módszert? Legyen mindig egy laddu a zsebedben, és amint valaki kritizálásba kezd, betömöd a száját praszádammal, és így abba hagyja. Az erőszakosabb módszereket itt most nem említem.

Az utolsó pont azt mondja: „Ne hallgass, vagy olvass világi történeteket”. Mindez grámja-kathának számít. Falusi kathá, buta dolog. Mindig ugyanaz történik – ugyanazok a problémák, ugyanazok a téves megoldások, amit az emberek kitalálnak, és mindig csak ugyanaz. Nincs új a nap alatt. Az emberek limitálva vannak érzelmeik által, tudásuk által, gyakorlataik által. Néhányan sírnak, mert nincs férjük, mások pedig azért, mert van férjük. Valaki azért sír mert nincs munkája, más azért, mert van. A grámja-kathának sosincs vége. A világi dolgok helyett, fókuszáljunk inkább a lelki dolgokra. És mi a legkedveltebb téma a világi szinten? A szerelmi kapcsolatok. A legtöbb ember, gyakorlatilag mindenki, azt gondolja, hogy a legjobb történet „Rómeó és Júlia”. Nem, a legjobb történet „Rádhá és Sjám”! Az ő szerelmi történetük örök. Mi történt Rómeóval és Júliával? Mindketten meghaltak! De mi történik Rádhával és Sjámmal? Sosincs vége. A jelentéktelent tehát helyettesítsük valami magasabbal. A világi kapcsolatok, valami magasabb tükröződései, hamis tükröződések. Minden elmúlik, ne feledjétek. Ne foglaljátok tehát el magatokat a végessel, hanem fókuszáljatok egyre jobban a lelkire, az istenire.

És végül a tizedeik kerülendő gyakorlat, azt mondja: „Ne okozz gondod egyetlen élőlénynek sem, sem szavakkal, sem gondolatban, sem tettekkel”. Ha tehát kedvező módon akarjuk ápolni lelki gyakorlatainkat, meg kell próbálnunk elkerülni mindezen hibákat.

Mandzsárí kérdése: Azt mondtad, hogy a tízedik ajánlás, hogy ne okozzunk gondot egyetlen élőlénynek sem, sem szavakkal, sem gondolatban, sem tettekkel.  De az anyagi szférában ez akaratunk ellenére megtörténik. Van valami mód arra, hogy legalább finomabban csináljuk, hogy legalább ne csináljuk jobban, mint amennyire tényleg muszáj?

Szvámí Tírtha: Osztozva ezen az életen a Föld bolygón, kénytelenek vagyunk másokkal társulni, összekerültünk minden pozitív és negatív aspektussal. De minél inkább megtisztulunk, annál kevesebb gondot okozunk. Van egy nagyon magas elvárás a Gítában, ahol Krsna azt mondja „A teljesen megtisztult lélek mindenkit szeret és őt is mindenki szereti [1] Az első részét már láttam, de másodikat még nem. Láttam már olyan személyeket, akik rendelkeznek ezzel a nagyon pozitív, szeretetteljes hozzáállással minden körülöttük lévő felé, de még nekik is vannak ellenfeleik és kritikusaik. Nagyon nehéz tehát eljutni arra a szintre. De minél jobban megtisztulunk, annál kevesebb gondot okozunk. El kell foglalnunk tehát magunkat a pozitív szolgálatban és akkor a hibák, vagy hiányosságok automatikusan eltűnnek.

És tudjátok, a rendszer néha nagyon érzékeny. Volt egy történet – sajnos nem emlékszem pontosan hogyan volt – de valaki nagyon vidáman elmélkedett Krsnán. Amikor Krsna játszott, olyan szép tulajdonságát mutatta, hogy az illető nevetni kezdett. És miközben nevetett, kint az utcán volt egy rokkant bhakta. És azt gondolta: ’Hé, valaki rajtam nevet, a problémámon.’ A másik meditációja azonnal megtört, mert valakit megsértett érzelmei kifejezésével. És azonnal keresni kezdte: Óh, valami hibát követtem el. Mi lehet az?’ És nem talált rá magyarázatot, mert nem volt semmi hiba a környezetében. Végül oda fordult ehhez a rokkant személyhez, és megértette, hogy félreértés történ. Azt gondolta, hogy állapota miatt rajta nevetnek, holott nem ez volt a helyzet.

Annak érdekében tehát, hogy érzékenyek legyünk ilyen finom érzésekre, nagyon tisztának kell lennünk. Mi mást tehetnénk? Zengjük a köreinket, és végezzük szolgálatainkat, mert ez annyira megtisztít minket, hogy kevesebb hibát fogunk elkövetni. De Sríla Bhaktisziddhánta Szaraszvati Thákur mondta: „Oly sok hibát elkövettem ellenetek. Oly sokszor megsértettelek titeket. De csakis egy oka volt – hogy segítselek titeket, hogy még tudatosabbá váljatok az Úrról.” Ha tehát a feljebbvalóink úgymond gondot okoznak nekünk, annak jó oka van.

[1] Bhagavad-gítá 5.7

 



gopi-bhava

(az előző pénteki rész folytatása)

 

A hetedik pont: „Élj szent helyen, ahol az Úr lakik.” Mi az Úr lakhelye?

Válasz: A szívünk.

Szvámí Tírtha: Nagyon jó. Szóval nem külső templomot kell építenünk, hanem ez egy belső templomot. Mert gyakorlati okokból nem lehetséges, hogy mindenki egy ásramba, vagy egy templomba költözzön. De az otthonodat templommá teheted. Az lehetséges. És az is lehetséges, hogy annyira megtisztítod a szívet, hogy Krsna elfogadja, mint lakhelyét. Belső templomot kell tehát építenünk. És ez ismét az jelenti, hogy nem a testi, vagy intellektuális szinten mozgunk, hanem testünk érzelmi házában. Krsna nem az alsóbb csakráidban lakozik, nem is a felsőbb csakráidban, hanem a középsőben. Krsna-szúrja-szama – Krsna olyan, mint a nap, az alsóbb csakrák pedig a föld elem, a középső csakra a nap elem, a felső csakrák a hold elem. A Krsna-nap tehát csakis létezésed, tested nap szintjén tud jönni. Ezért te se lakozz az alsóbb csakráidban. Az élet nem csak arra való, hogy a nők után futkározz – rendben, kivéve a gópík. És az élet nem csak spekulációra való. Hanem az emberi élet arra való, hogy megtisztítsuk érzelmeinket, mert ez a pont az áttöréshez. Lakozz megtisztult szív központodban, nap központodban, és akkor Krsna eljöhet a szívedbe, és ott találkozhattok. Ez a jelentése az „Élj szent helyen, ahol az Úr lakik.” kifejezésnek.

Hri-sakti kérdése: Mi az érzés, amikor eléred ezt a pozíciót? Hogyan ismerjük fel, hogy elértük ezt a helyzetet, hogy a szívben élünk?

Szvámí Tírtha: Ha találkozol Krsnával, akkor ott vagy.

Hri-sakti: Még nem találkoztam Vele.

Szvámí Tírtha: Vár.

Hri-sakti: Én is várom.

Szvámí Tírtha: Akkor meg fog történni.

Hri-sakti: Legalább néhány lépést tehetek.

Szvámí Tírtha: Biztosan. Amikor a maha-mantrát zengjük, az olyan, mint egy invitáló üzenet létezésünk kapuján. Az mondjuk: „Haré Krsna! Óh Uram, üdvözlégy!” De amikor belép, kérlek, szolgáljátok szépen. Nem elég tehát a meghívás. Hanem amikor eljön, oda is kell figyelni. De hogyan ismerheted fel, hogy ott vagy? Hogyan ismered fel, hogy éhes vagy?

Hri-sakti: Néha fáj a gyomrom.

Szvámí Tírtha: És hogyan ismered fel, ha már nem vagy éhes?

Hri-sakti: Az egyik, ha megeszem az ételt; vagy ha elmúlt az étkezés ideje, és mégsem ettem semmit, nem leszek éhes, elmúlik.

Szvámí Tírtha: Ugyanezt a módszert használhatod, de az egyik elégedetté tesz, a másik többet követel. A jóga, az ön-szabályozás, vagy tapaszja, azt jelenti, hogy nem adsz ételt a lelkednek, de a bhakti azt jelenti, hogy praszádammal látjuk el a szívünk. „Dzsívé dojá” légy kegyes a dzsívához. És mivel te is dzsíva vagy, magadhoz is kegyesnek kell lenned. Végy magadhoz nektárt, tápláld a szíved, tápláld a lelked a hallhatatlanság nektárjával. És amikor eszünk, érzünk bizonyos szimptómákat. Az első, hogy megszűnik a vágy. Ha éhes vagyok, nagyon vágyom ételre; amikor eszek, eltűnik ez a vágy. Elégedett leszek. Ez az elégedettség a második szimptóma, amit észlelni fogsz – eltűnnek a negatív érzelmek, és belépnek a pozitívak. A harmadik szimptóma pedig, hogy energiára teszel szert. Ha tehát lelki gyakorlataidban eljutsz a megvalósult szintre, megszűnik a szív üressége, eljön a beteljesülés, és érezni fogod ezt az új energia szintet. Ez tehát a három szimptóma, ami alapján eldöntheted hol állsz.

Hri-sakti: Néha elégedettebb vagyok, amikor a többiek esznek, és elégedettek a praszádammal.

Szvámí Tírtha: Ez a megvalósítás egy magasabb szintje, ez a te gópí-bhávád. Mert a gópík elégedettebbek, amikor másokat segíthetnek közelebb kerülni Krsnához, mintha maguk találkoznak Krsnával. Ne gondold azt, hogy a gópí-bháva majd csak a lelki égben jön el, vagy, hogy ’én nem érhetem el’. Nem, ez a te gópí-bhávád – több boldogságot merítesz mások öröméből, mint a sajátodból. Ez a boldogság intelligens módja. Szolgálj másokat, és boldog leszel, segíts másokat, hogy lelkileg elégedettek legyenek, és lelki elégedettséget érsz el. Adj, és megadatik.

Rendben, de a következő kérdés az, hogyan ismerhetjük fel, ha másvalaki is ugyanezen a szinten van? Hogyan érthetem meg a másikat, a másik bhakták, hogy milyen szinten áll? Egyszer feltették ezt a kérdést Sríla Srídhar Mahárádzsnak: „Hogyan ismerhető fel egy megvalósult bhakta?” Nem könnyű, igaz. De azt válaszolta: „Hogyan ismered fel, hogy valaki intelligens-e vagy nem?” Mit gondoltok?

Válasz: A te intelligenciádtól függ.

Szvámí Tírtha: Helyes! Ha intelligens vagy, megérted ki intelligens. De hogyan ismerhetjük fel, ki megvalósult? Azt hiszem, tudjátok a választ. Ezért buzgónak kell lennünk a fejlődésben. Ily módon megérted, hol állsz, ily módon megérted, hol állnak mások. De mint általános nézőpont, elmondhatom, ha a legalázatosabbnak, és a legutolsónak érzed magad a sorban, akkor hamarosan meglátod, hogy mindenki mögéd akar állni. Ha utoljára helyezed magad, meglátod, hogy mindenki az első helyre akar majd tenni. Ez a mi filozófiánk. Nem akarunk elsők lenni, utolsók akarunk lenni – ily módon mindenki előre akar majd nyomni. De légy óvatos – ha tudod, hogy ez a boldogság, és ezzel a másodlagos szándékkal mész hátra, hogy megszerezd az első helyet, nem fog megtörténni. És ismerek néhány bhaktát, akik nagyon közel állnak ehhez az eszményhez. Amikor jelen vannak, senki nem veszi észre őket, de ha nincsenek ott, mindenki hiányolja őket. Ez az a szint, amire el kell jutnunk. Jelenleg legtöbben ellenkezőleg viselkedünk. Amikor jelen vagyunk, a középpontban akarunk lenni, és amikor nem vagyunk ott, akkor is azt akarjuk, hogy mindenki rólunk beszéljen. De próbáljatok meg emlékezni, ez egy nagyon szép eredmény – amikor jelen vagy, senki nem vesz észre, ha azonban nem vagy ott, mindenki hiányol. Hogyan érheted el ezt? Csakis az alázatos szolgálat által.

 

(folytatjuk)

 

 



DSC_8558

(az előző pénteki rész folyatása)

 

Az első pont tehát egy hiteles lelki tanítómester elfogadása. A második „Kérj felavatást tőle.” Először fogadd el, majd hivatalosan fejezd ki csatlakozási szándékod – a felavatásra. Mi a felavatás? Mi a diksá?

Paramánanda: A guru közvetlen áldása, valamint az egész parampará kegye, a Szent Név formájában.

Szvámí Tírtha: Igen. Más vélemény?

Krsna-prémí: Ahogy említetted, saját energiánkkal nem boldogulunk, szükségünk van egy magasabb kapcsolatra a forráshoz.

Dragi: Van egy kérdésem az első ponthoz. Azt mondtad, hogy a mester elfogadása azt jelenti, hogy meghatározzuk a jövőnket. Azt jelenti ez, hogy hagyjuk, hogy a tanítónk döntse el a jövőnket? És van egyszavas válasz erre a kérdésre?

Szvámí Tírtha: Igen, igen. Van válasz, és a válasz: igen. Valójában a kérdésed nagyon is kapcsolódik a második ponthoz, mert a diksá, vagy felavatása azt jelenti, hogy hagyod magad instruálni. A diksá a folyamat mely által a feljebbvalók átadják az isteni tudást neked, és ez által megváltoztatják, tökéletesítik a karaktered. Ez a karakterváltozásod hivatalos kezdete. Van tehát egy interakció, tranzakció. A felavatás azt jelenti, hogy megkapod az áldást, de neked is kell adnod valamit. Ez nem egyirányú utca, neked is hozzá kell tenned, neked is adnod kell valamit. Mit kell adnunk annak érdekében, hogy elnyerjük az isteni áldást?

Krsna-prémí: Odaadás. Élet és szeretet.

Tírtha Szvámí: Igen! Az elején azt gondolhatjuk, hogy talán a hivatalos standard szerint kell cselekednünk. A korábbi időkben a tanítványoknak tűzifával a kézben kellett a mester elé járulniuk. De gondolj csak bele, találkozol a lelki tanítómestereddel némi tűzifával a kezedben, különösképp, ha központi fűtés van az ásramban – nagyon hasznos, igaz? Azonban ha a mestered Ludastónál él, és némi tűzifával érkezel, lehet, hogy nagyon boldog lesz. Mégis, mit szimbolizál a tűzifa? Hogy kész vagy szolgálni. Ez az, amit hozol. ’A szolgáló mentalitásom, alázatos elmém hozom.’ Ez az, amit adunk, amit kapunk, az pedig az áldás nagyon sokféle módon és formában.

Persze, hogy kéred a felavatást, az még nem jelenti azt, hogy meg is kapod. Gurudévánk nagyon liberális volt a felavatás tekintetében. Csak egy követelménye volt, nem sok. A követelménye az volt, hogy fel kell ajánlanod az életed, egy életet Krsna szolgálatában – ez volt az egyetlen követelmény. Nagyon liberális volt tehát. Azt mondta: „Óh, ez mindenki számára elérhető, aki kész felajánlani az életét.”

De végső soron igazad van – ez a két dolog, prána és préma, ezt kell felajánlanunk. Az éltünket, mint odaadó szolgálat, és a szeretetünket, érzelmi energiánkat kell átadnunk lelki tanítómesterünknek.

A harmadik pont a „Lelki tanítómester szolgálata”. A lista tehát nem azt mondja: „Kérj felavatást, és amikor megkapod, akkor végezz szolgálatot”. Nem, kérj és a következő lépés a szolgálat! Akár elfogadtak, akár nem, végezz szolgálatot! Ismeritek azt a szépséges történetet, hogyan kapta meg felavatását Naróttam dász Thákur Lókanáth dász Gószvámítól? Ilyennek kell lennie a meggyőződésünknek. Hogy megszilárdítsuk ezt a kapcsolatot, persze a mester elfogadása a szívünkben történik, de minden más tőle függ, látásmódja szerint. Ha ad, vagy nem ad, ha későbbre tesz, ha várólistára tesz, vagy elzavar, a dandáját használva – tőle függ. Nekünk pedig szolgálatot kell végezünk, mert ezzel fejezhetjük ki hálánkat, a szolgálat által kifejezhetjük elkötelezettségünket. A szolgálat nem valami elméleti dolog, hanem amikor bekapcsolódsz gyakorlati dolgokba, vagy csatlakozol a gyakorlataihoz. Ha a mesterem meditál, csatlakozom meditációjához, ha a Szent Neveket zengi, én is azt teszem, ha a templomot takarítja, én is takarítom, stb. Csatlakozz tehát a szolgálathoz!

 

(folytatjuk)

 



фенерджията

Beszéljünk a tíz ajánlásról, amit gyakorolnunk kellene – gyakoroljuk, ami kedvező az odaadás szempontjából. Ezekben a napokban a meghódolás, az odaadás elemeiről beszélgetünk, ez a módja, hogy új energiát invitáljunk az életünkbe. Ha saját energiádból kell dolgoznod, akkor korlátokhoz vagy kötve, ha azonban meginvitálod a mesterek, a feljebbvalók, valamint az előző ácsárják energiáit, akkor végtelen energiára tehetsz szert. Beszélgettünk azokról a témákról, ahol nagyon figyelmesnek kell lennünk, óvatosnak, hogy elkerüljünk bizonyos hibákat. Ma azonban meg kell értenünk, tanulmányoznunk kell a lelki folyamatban való pozitív elfoglaltságokat. Rúpa Gószvámí ezeket is leírja, és valójában ez a tíz parancsolat az odaadó szolgálat 64 tökéletességének kezdete.

Az első parancsolat tehát „Fogadj el egy hiteles lelki tanítómestert”. Ez a lista tehát nem köntörfalaz. Nem, rögtön a lényegre tér. „Fogadj el egy hiteles lelki tanítómestert!” Ez az első lépés a lelki élet 64 különböző gyakorlatában. Miért? Mert a tudatlanság sötétségében születtünk, és arra várunk, hogy eljöjjön egy igaz mester az isteni tudás fáklyalángjával, és megvilágosítson minket.

Itt két kifejezés nagyon pontos: „Fogadj el egy lelki tanítómestert!” Mit jelent elfogadni valakit? Nem feltétlenül jelent hivatalos formaságokat. Az elfogadás olyan, mint a szerelem első látásra. Nem kell magadnak megmagyaráznod, de azonnal érzed a kapcsolódást. Egy lelki tanítómester elfogadása, olyan mintha meghatároznád a jövődet. Megvizsgáljuk a többi elemet is, de ez a kezdeti kapcsolat hatással lesz később az életünkre. Meg tudjátok mondani, hogy milyen szinten, vagy milyen módon tud valaki elfogadni egy másik személyt?

Válasz: A szívben. Hivatalosan, intellektuálisan.

Tírtha Szvámí: Óh, nagyon jó! Elfogadhatsz tehát egy mestert az elmédben, vagy a szívedben. Ha az elmédben fogadod el a gurut, sok gondod lesz. Ha azonban a szívedben fogadsz el egy lelki tanítómestert, nem lesz gondod. Miért? Mert a végső döntéseknek önmagunk mélyebb megértésében kell születniük. A végső döntések nem az elme játékai, vagy valami agytorna, mélyebben kell születniük.

És itt egy másik követelmény „Elfogadni egy hiteles lelki tanítómestert”. Hogyan döntsük el, hogy ki hiteles és ki nem? Ha még az igazi tudás megszerzése előtt állunk, akkor hogyan tudnánk megítélni? Ha találkozol egy igaz mesterrel, be fog mutatkozni: „Én vagyok a hiteles lelki tanítómester”? Nem, keresned kell, meg kell értened, hogy mik a hitelesség tulajdonságai. Természetesen vannak tulajdonságok, vannak követelmények egy guruval szemben, de elmondhatom, hogy a tanítvánnyal szembeni elvárások listája sokkal hosszabb. De mi tesz hitelessé mások előtt?

Válasz: Parapará

Szvámí Tírtha: Igen az egyik követelmény a paramparához való tartozás – a tanítók és tanítványok tradicionális rendszere. Helyes. Más?

Megjegyzés: Aszerint él, amiről prédikál.

Szvámí Tírtha: Igen, gyakorold, amiről prédikálsz, röviden. Helyes. Más?

Lílá-avatár: A szíveddel kell érezned.

Paramánanda: Súlyosnak lenni.

Jasodá: Súlyosnak, mint egy esőfelhő.

Szvámí Tírtha: Ez még át kell gondolnom. Más követelmények?

Szárvabhauma: Félsz tőle, de ugyanakkor vonzódsz is. A jelenlétében akarsz tenni.

Szvámí Tírtha: Nem hagyhatjuk ki az első felét?

Szárvabhauma: Akkor nem lesz hiteles.

Szvámí Tírtha: Valami ilyesmi. Gyakorlatilag minden követelményt felsoroltatok: hogy a mesternek egy láncolathoz, a tanítók tradicionális vonalához kell tartoznia; kell, hogy legyen elméleti tudása, és gyakorlati megvalósítása; éljen azok szerint a normák szerint, amiket terjeszt; és kell lennie érzéseknek is, érzelmi kapcsolatnak, vonzalomnak. Tehát nem csupán a hivatalos követelmények tesznek egy személyt hitelessé a számodra, hanem inkább az, amikor látod az életét, az odaadását, amikor megérzed az ideáljait, akkor megértheted, hogy mi motiválja. És ha ez a motiváció az Úr szolgálatára, azon a speciális módon, ahogy ő teszi, inspirál téged, akkor nagyon könnyű megalapozni a megbecsülést és szeretetteljes kapcsolatot.

 

(folytatjuk)