Calendar

February 2019
M T W T F S S
« Jan    
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728  



Magyar issues

8754_1

(Szvámí Tírtha 2013. január hetedikei szófiai reggeli tanítása)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

 

Önmagunk megvédelmezése még egy másik olyan terület, ahol elveszítjük az irányítást. Háromféle ember létezik: az egyik a konfliktusok okozója, a második a konfliktuskerülő, és a harmadik, aki megoldja a problémákat. Ez a legritkább – aki képes megoldást találni. Létrehozni, nagyon könnyű! Elkerülni – már nem annyira! Azonban megoldani – gyakorlatilag lehetetlen, ha sok a játékos. Ezért, ahogy egy nagyra becsült, fejlett hittestvérünk, tanítónk mondta: “El kell döntened, hogy a problémának vagy a megoldásának vagy-e a része.”

A védekezés annyit jelent, hogy elutasítom mindazt, ami rám vonatkozik, és megpróbálok mindent másokra kenni. Azonban ezek a védelmi technikák nagyon elemiek, és egyfajta önzéssel állnak kapcsolatban. Mindaddig, amíg a magunk igazát akarjuk bizonyítani, vagy megteremteni a saját személyiségünket, másoktól függetlenül, ezt önző játéknak hívhatjuk, egy egyszemélyes mutatványnak. De mivel az anyagba történő belebonyolódás hálójába születünk, ezt az egyéni játékot játsszuk.

Ezért azt mondhatjuk, hogy a lelki fejlődés annyit jelent, hogy az önös egódtól eljutsz jómagadig. A hamistól eljutsz a valódihoz. Gyakorlatilag, valamennyi szimbolikus rendszer leírja ezt a folyamatot – miként lehet legyőzni az önző és torzult identitásból eredő problémákat. Különösen a túlélésnek ebben a nagyon alapvető védekező technikájában hibáztatunk általában másokat. ‘Boldog vagyok a saját erőfeszítéseimnek köszönhetően – ez biztos. Azonban, mások miatt elégedetlen vagyok – mert a kormány megemelte az adókat, mert világválság van, mert 100 évvel ezelőtt elvesztettük Dobrudzsát[1] stb. Mert férjezett vagyok. Mert nincs férjem’. Tehát, mindenki más a hibás, nem pedig én. ‘Én olyan tiszta, nagyszerű és kedves vagyok, míg mások…’

S végül, mivel folytattunk vallási tanulmányokat, tudjuk, hogy Isten minden ok végső oka. Vagyis nyilvánvaló, hogy “végső soron Ő az oka valamennyi problémámnak!’ Ami valójában igaz is, mert tükröt akar nyújtani a számunkra. Mindaddig, amíg nem vagyunk kitéve megpróbáltatásoknak… Egyszer találkoztam egy pappal. Nagyon szép beszélgetésünk volt a hitről. Azt mondta: “Mindaddig, amíg nincs próbára téve a hited, nem tudhatod, hogy milyen erős is valójában.” Tehát ha otthon ülök a fotelomban, azt gondolhatom, hogy: ‘Olyan erős a hitem! Az Isten iránti odaadásom olyan tökéletes! Mi mást ajánlhatnék még fel? Mindent odaadtam! Mindaddig, amíg senki nem lép be hozzám. Amint valaki beteszi a lábát a szobámba, az életembe, a szemétdombomra – a békém, az odaadásom és a meditációm azonnal darabokra hullik. Mert mások zavarnak engem!’

Tehát, az anyagi élet körforgásának fele e szerint az ego elv szerint telik – a létezés, a birtoklás, az intelligencia, a hit, a szolgálat és végül a szeretet megtapasztalása. Vagyis ennek a körforgásnak a fele, ezek a különböző állomások az ego elv szerint működnek. Majd a kör másik felétől: ’Mi létezünk, mi szeretünk, mi szolgálunk, mi intelligensek vagyunk stb.” – ez az egységelv, a közösségi elv. Azonban, mindannyiónknak meg kell szereznie ezeket a különböző tapasztalatokat, és minden helyzetben készen kell állnunk, hogy legyőzzük ezeket az alapvető ösztönöket. Miként lehet ezt elérni? Emeld a tudatosságod szintjét! Mint, ahogy már említettem, ebben a nagyon fontos versben Krsna azt mondja: “A Legfelsőbb Lélek nem vállalja magára senki jó vagy bűnös cselekedetét”.[2]

Tehát, nem hibáztathatjuk Istent sem a szerencsénkért, sem a szerencsétlenségünkért, mert Ő mindentől független. Lehet, hogy mi nem vagyunk függetlenek, de Ő az! Tehát a tudatosságunk szintjének emelésével megszabadulhatunk a tudatlanságtól, mely a valódi tudásunkat fedi.

 

(folytatása következik)

[1] Történelmi régió a Balkánon. Ma nagyobbrészt Romániához tartozik.

[2] Bhagavad-gítá, 5.15.

 



richmond-fighting_1737376i

(Szvámí Tírtha, 2013. január hetedikei szófiai reggeli tanítása)

A helyes cselekedetekről szóló fejezet eddigi megvitatása során egy nagyon finom üzenetet hallottunk. Ez arról szólt, hogy csakis a helyes cselekedet az, melynek nincsenek visszahatásai; ha tiszta lélek vagy, akkor isteni védelem alatt állsz; egy elkötelezett személy cselekedetei nem eredményeznek visszahatást, s ha megfelelően gyakorlod a cselekvést vagy a lemondást, mindkettő gyümölcsét elnyered. S még arról beszéltünk, hogy az anyagi test városában miként legyünk békések. Azonban a következő vers egy nagyon komoly üzenetet közvetít:

“A Legfelsőbb Lélek nem vállalja magára senki jó vagy bűnös cselekedetét. A megtestesült lényeket azonban megtéveszti az a tudatlanság, amely befedi igazi tudásukat.” [1]

Ez egy nagyon fontos vers: 5.15., kérlek, emlékezzetek rá! Sohasem hibáztathatjuk a cselekedeteinkért a Jóistent – akár jó, akár rossz cselekedetről is legyen szó. Nem az Övé a felelősség, s azt sem mondhatjuk, hogy a miénk sem. Valahogy ennek az anyagi világnak az illuzórikus hálójába kerültünk, s arra kényszerülünk, hogy különböző tapasztalatokon menjünk keresztül. Ha már bekerültünk az illúziónak e rendszerébe, akkor cselekednünk kell – nagyrészt öntudatlanul. A legtöbb ember nem tudatos arról, hogy mi is történik. Sőt, ha megvizsgálod magad, azt láthatod, hogy nagyon alapvető indulatok és ösztönök szerint működünk. Rendkívül nehéz kontrollálni a cselekedeteinket. Ha erőszakos hatás ér bennünket, általában automatikusan erőszakosan reagálunk rá. Ez egy nagyon furcsa törvénye a természetnek. Például, ha kritizálsz, vagy megjegyezéssel illetsz valamit másokban, az azért van, mert te vagy érzékeny arra a valamire.

Máskor pedig kivetíted a problémáidat másokra, s azt gondolod, hogy: ‘Én képviselem az igazságot!’ Sajnálom, de fogalmad sincs róla, mi történik valójában. Általában, akiknek nagy a hangjuk, azok nagyon gyengék. Magyarul van egy közmondás, mely szerint: “Amelyik kutya, ugat, az nem harap”. Tehát, válassz tudatszintet! Ezek az alapfunkciók és alapvető ösztönök visszavezethetők néhány elemi tényezőre. Az egyik, hogy miként lehet fenntartani és megvédeni magunkat. Gyakorlatilag az egész természet ezen elv alapján működik. Az élőlények megpróbálnak életben maradni, igyekeznek fenntartani az életüket és megvédeni magukat. Ezért folyik valamennyi küzdelem, s ebbe az ember s beletartozik, hogy támogassák és védelmezzék önmagukat. Általában hozzászoktunk, hogy uralkodjunk valami felett, hogy bármi felett uralkodjunk. S ha ez egy szemétdomb, akkor is legalább én uralkodhatok felette! Senki sem léphet erre a szemétdombra!

Tehát, ezek a nagyon alapvető ösztönök ott vannak. S azt tanultuk a szentírásainkból, a szentjeinktől, hogy az élet négy alapelve: az evés, az alvás, a szaporodás és a védekezés. S amennyiben csupán ezt tesszük, akkor mi a különbség a kinti farkas és a benti ’bárány’ között? Azért, hogy elkezdhessünk valódi emberi lényekké válni, le kell győznünk az anyagi élet alapvető ösztöneit. Legyetek tudatosak! Mi is ez a tudatosság? Jelen kell lennünk. Találkoztatok már emberekkel, amikor valóban mérgesek? Teljesen elvesztik az önkontrolljukat, láthatod a szemükben, hogy nem önmaguk. Fogalmuk sincs arról, hogy mi történik. Akkor egy bizonyos fajta cselekvési séma, mint egy lavina elkezdi legyőzni ezt a személyt – ez az önkontroll teljes elvesztése.

Az uralkodási hajlam bennünk is megtalálható. S általában ezt a harcon keresztül gyakoroljuk. A nyugat-európai társadalmak próbálnak kulturáltan viselkedni – az elmúlt ötven évben nem keveredtek háborúba egymással. Hűha, mekkora eredmény! Azonban, most hol küzdenek egymással? A labdarúgó-stadionokban; a sport olyan, mint a háború alternatívája. Az elv ugyanaz: ki a legjobb, ki az erősebb, ki a világbajnok. Ugyanaz – ‘az én szemétdombom’.

A másik nagy terület, ahol az ösztöneinket gyakoroljuk, a szexualitás. Ki uralkodik e felett a nő felett? Tényleg, ez egy nagy küzdelem! A férfiak készek bármiről megfeledkezni, csakhogy megszerezhessék a nőt. Ismét, láthatjuk az önkontroll teljes elvesztését, amennyiben ezek közül az alapvető biológiai ösztönök közül bármelyiket is sérelem éri, vagy egy kicsit is megzavarják. Ami történik, az a tudatosság hiánya. Éppúgy, mint kint a természetben a szarvasok készek harcolni, összecsapni a nőstényért – ki az alfahím az erdőben, kinek a genetikája fog dominálni. Nem vagy tudatában annak, ami történik, csak a természet biológiai funkciói működnek. A kontroll és a tudatosság teljes hiánya; az anyagba történő belegabalyodás néhány tudatalatti vagy mélyebb kódja kezd el működésbe lépni.

 

 

(folytatása következik)

[1] Bhagavad-gítá 5.15.

 



india-moorti-museum-chandpole-bazar-jaipur-god-idol-manufacturers-19cvf27

(Szvámí Tírtha, 2013. január hatodikai szófiai esti tanítása)

Jasódá kérdése: Néhány korábbi tanításodban említetted az egyhegyű odaadást. Ki tudnád fejteni bővebben ezt a típusú odaadást?

Szvámí Tírtha: Egyhegyű figyelem… Egyszer szent emberek között volt egy eszmecsere. A kérdés az volt, hogy: „Hány isten van?” S a válasz az volt, hogy: „33306”. „Rendben, de hány isten van?” „Harminchárom”. „De hány isten van?” Erre azt mondták: „Rendben, három”. „De hány isten van?” „Kettő”. „Köszönöm, de hány isten van?” Mit gondoltok, mi volt a következő válasz? „Másfél”. „Köszönöm, de hány isten van?” Majd eljutottak az Egyig.

Mit is jelent ez? Talán a tudósoknak igazuk van – hogy ez a hinduizmus egy politeista zűrzavar? Nem, mert hamarosan kiderül, hogy a 33306 csupán a 33 főbb isteni személyiség kiáradása – a Napisten és a Holdisten különböző megnyilvánulásai, áditják és egyéb különböző istenségek – ők 33-an vannak. Indrát és Pradzsápatit is említik ebben a listában…. S ha összpontosítod a figyelmed, végül megtalálod a végső forrást, a végső személyiséget.

Úgy gondolom, érdekel benneteket ez a másfél istenség is. Ez a Legfelsőbb Isten és az életenergia, a prána – ez a fél. Ez olyan jelentős, hogy érdemes az imádatra. Az élet egy imádatra méltó dolog! Ez a mi másfél Istenünk.

De ki az, aki számunkra az Egy? Ísvarah paramah krsnah – ez a Legfelsőbb irányító Krsna. Ísvarah paramah krsnah szaccsidánanda-vigrahah – A teste örökkévaló, teljesen tudatos és boldog. Anádir ádir góvindah szarva-kárana-káranam[1] mindennek az eredete Góvinda. Ő az első az elsők között, minden ok végső oka.

Általában, ha prédikálunk, azt kell, mondjuk, hogy Krsna a legvégső. Szeretnétek más véleményeket is hallani? Mehetünk egy picit mélyebbre? Különben, megállhatunk itt. Bhaktisziddhánta Szaraszvatí – aki szinha-guru volt, és minden tévhittel szemben, mint egy oroszlán harcolt – egyszer az egyik cikkében ezt írta: „Ez az egész vallásos világ a monoteizmus megszállottja. Azt gondolják, hogy csak egy Legfelsőbb Úr létezik. Azonban ez nagy tévedés. Ketten vannak. Mi dualisták vagyunk. A Legfelsőbbnek létezik egy uralkodó és egy uralt formája”. Ki a Legfelsőbb uralkodó formája? Góvinda, Krsna. S ki az uralt formája a Legfelsőbbnek? Rádhá!

Azt gondolhatjátok most, hogy ez a végső koncepció: Rádhé Sjám, Rádhá-Krsna. Egyszer volt egy nagyon híres mahárádzs Indiában, aki meglátogatta a Rádhá-kundot, s dandavattal körbejárta. Tudjátok, ezt hogyan végzik: állsz, majd teljes testhosszal leborulsz, majd ismét felállsz, oda lépve, ahol korábban az ujjaid érintették a földet, majd ismét leborulsz a földre – ily módon járod körbe a Rádhá-kundot. Ezt látva a bhakták így szóltak: “Ez a személy oly nagy odaadással van Krsna iránt, hogy dandavat-parikrámot végez”. Erre Bhaktisziddhánta Szaraszvatí azt mondta: „Nekünk más koncepciónk van. Mi nem Krsnát imádjuk, csupán azért foglakozunk Vele, mert Ő kedves Rádháránínak. Minden figyelmünk Rádháráníé. S Krsna csak azért van a képben, mert kedves Rádhikának!” De, természetesen általában erről nem beszélünk.

Tehát, ha azt gondoljuk, hogy a vallás 33306 különböző félistent imád; hogy politeista vagy monoteista rendszer, vagy dualista rendszer… nem, csökkentsük a számot – csupán egyre! Mint, ahogy csupán egy személy említődik legtöbbször a mahá-mantrában. A nagy szentek azt mondják, hogy végső soron csak egy hatalom van. Ezért kell egyhegyűnek lennünk az imádatunkban.

S számos alkalommal beszéltünk már arról, hogy néhány bhakta a sötét Úrra, a mi Krsnánkra fókuszál; más bhakták a fényes Istennőre, Srímatí Rádháráníra. S azok, akik nem tudnak dönteni, azok választhatják az Arany Avatárt, mert Őbenne mindkét személy egyesül. 

[1] Srí Brahma-szanhitá 5.1.



a8924d21de1466181330fb84ef6f4073

(Szvámí Tírtha, 2013. január hatodikai szófiai esti tanítása) 

Kérdés: Mikor lép be a lélek a testbe? A születés előtt, a születéskor vagy a fogantatás idején – hogy van ez?

Szvámí Tírtha: Számos különböző elképzelés létezik. Néhányan azt állítják, hogy nincs is lélek. Nincs senki, aki elfogadná ezt a testet, senki sem lép be. Más vallásos elképzelések azt mondják, hogy egy új test születésével egy új lélek is születik. Azonban ez ellentmond a mi filozófiánknak; mivel a mi filozófiánk kimondja, hogy a lélek örök – nincs kezdete és nincs vége, nincs születés, nincs halál. S a léleknek van egy spirituális energiaminősége, mely fogantatáskor belép a testbe, és elkezdi megformálni a testet. Tehát ez a lelki energia, amelyet az apa magja ad át, belép a petesejtbe, majd ez az energiatöbblet aktiválja az anya sejtjeit. S amikor ott van ez az energia, a test elkezd formálódni. Ha nincs ott ez az energia, akkor nem kezdődik el a test kialakulása.

Ezért az apák nagyon meghatározóak, mert ők hordozzák a magot. Természetesen az édesanyák is nagyon fontosak, mert ők hordozzák az ivarsejtet. Ez az anyagi háttér. Ez a petesejt tartalmazza mindazt, amit a későbbiekben a test majd magában foglal. Ezért nem fogyasztunk tojást, mert a tojásban (mint a petesejtben) az egész csirke benne van – csontok, tollak, minden. Elfogyasztanál egy csirkét csontostól, tollastól? Nem! Ezért ne egyetek tojást! Nagyon egyszerű.

Azonban ettől eltekintve, mindkét oldal szükséges. Az energia, a lélek, természetesen nem maga a mag, mert a lélek a férfitestbe az élelmiszeren keresztül érkezik. Az élelmiszeren keresztül ez a lelki energia belép a testedbe, majd az anya méhébe kerül. Ezért mondja Krsna a Gítában: “Mindenki teste gabonaféléken él.”[1]. Mert a gabona által jut a lélek a férfitest magjába. De természetesen a lélek nem gabona, csupán kapcsolatosak, összeköttetésben állnak egymással.

Honnan jön a lélek? A lélek az esőből származik. Mi az eső? Az eső az víz, és a víz az életet jelenti. Ezért hívják a kozmikus ősóceánt Garbhódaka-óceánnak – Magzatvíz-óceánnak. Azért, hogy egy gyermek megszülethessen, egy óceánra van szükség a méhedben. Habár nem vagyok szakértő ezen a területen, de amikor a magzatvíz elfolyik, ez a jele annak, hogy: ‘A baba hamarosan megérkezik’. Szóval mindannyian anyáink méhének óceánjából születtünk. Hasonlóképpen ez az egész világ az Egyetemes Anyaméhből született. Az élet annyit jelent, mint víz, és a víz jelenti az életet. Ha nincs víz, nincs élet. Tehát a lelkek a Föld bolygóra az esőn keresztül érkeznek, majd ezután kerülnek a gabonaszemekbe. Azonban, természetesen a lélek nem egyenlő az esőcseppekkel, csupán kapcsolódik hozzájuk. Honnan jön a lélek?

Válasz: A fényből?

Szvámí Tírtha: Egyfajta fényből, a Hold ezüst fényéből. A lelkek a Föld bolygóra a Holdról érkeznek. Azért fogy néha a Hold, mert a lelkek ide jönnek. Ez nem vicc! Majd a Hold elkezd növekedni – ez azt jelenti, hogy mindazok, akik elhagyják a Földet, a Holdra jutnak, belépnek a Hold szférájába. S ha több dzsíva[2] csatlakozik oda, akkor a Hold növekszik. Mit jelent ez? A Hold olyan, mint egy átszállóhely. Néhányan oda tartanak, mások pedig onnan érkeznek ide vissza, majd megint mások továbbmennek. Tehát a Hold olyan, mint egy kapu a magasabb valóságokba – mondhatjuk azt, hogy ez a Nap-kapu. A Hold a Nap kapuja, kapu a Naphoz. Azonban a Napról nincs visszatérés, míg a Holdról van.

Tehát ez a lélek útja. A Holdról, mint átszállóhelyről, az eső és a gabonaszemek által, az apa magján, az anya méhén keresztül elkezded kifejleszteni a testedet, megszületsz, s a végén leteszed a végső vizsgád. Majd az eldönti, hová mész tovább – a Holdba vagy a Napba.

Próbáljátok megérteni a természet e csodálatos, egységes rendszerbe illeszkedő látomását! Sokan azt gondolják, hogy az emberi lények a csillagokból érkeznek, s a földönkívüliek manipulálják az emberi genetikát. Mi mindannyian a Nap és a Hold szülöttei vagyunk, ami azt jelenti, hogy földönkívüliek vagyunk, más szférákhoz tartozunk, a csillagokból jöttünk. Éppúgy, mint az angyalok. Tehát ne feledkezzetek meg arról, hogy angyali lények vagytok! Néha mutassátok meg a szárnyaitokat! Ez azt jelenti, hogy mi az isteni világhoz tartozunk, és használnunk kell ezt a testet, hogy elérhessük az isteni valóságot.

[1] Bhagavad-gítá 3.14.

[2] lélek

 



Jan

17

27750226_10215514171594213_6329363684415954180_n

 (Szvámí Tírtha, 2013. január hatodikai szófiai esti tanítása)

Paramánanda kérdése: A mantrázásról lenne egy kérdésem. Egyszer Sríla Srídhar Mahárádzs egy avatás alkalmával azt mondta a mantrázásról, hogy ha nem számoljuk a köreinket egy imafüzéren, akkor nem végzünk Rádhikának szolgálatot. Nem szolgáljuk Őt. Meg tudnád magyarázni, mit is jelent ez pontosan, és miért van ez így?

Szvámí Tírtha: Ó ez túl magas. Ez nagyon bonyolult, nem tudom. Sríla Srídhar Mahárádzs túl magasztos. Én elégedett vagyok azzal, ha pár morzsához juthatok a csapátijából, nem kívánok rész venni az ő lakomájában.

Azonban a mantrázásról kérdeztél, és nagyon örülök ennek a témának. Mert mi is valójában a mantrázás? Első alkalommal egy neofita bhakta úgy gondolhatja, hogy: Én zengem a szent neveket, s én használhatom a mahámantrát a megtisztulásom érdekében.’ Vagy ‘Használhatom a mahámantrát, hasznot húzhatok belőle a lelki céljaim elérése érdekében.’ Mely egy meglehetősen súlyos visszaélést jelent. Ha létezik bármi, ami magasabb nálunk, azt nem használnunk, hanem nagyra értékelnünk kell. Tehát, a későbbiekben majd megérted azt, hogy: ‘Nem használhatom a mahámantrát. Csupán egyetlen oka van annak, hogy zenghetem ezt a mantrát, az pedig Isten dicsőítése.’ Ez már egy jobb elképzelés, azonban még mindig nem a vége ennek a történetnek, mert később megérthetjük, hogy a mantrázás olyan, mint Rádhá és Krsna egységének a dicsőítése.

Tehát ennek a mahámantrának a zengése nem egy szimpla mantrazengés, mint általában. Ez bevezetés egy nagyon különleges és magasabb típusú spirituális miszticizmusba, annak ellenére, hogy ez egy nyitott mantra, nyilvános mantra.

Azonban a végső változat az, amikor a mantra akarja, hogy zengjék. Attól a nagyon kezdő szinttől, amikor ‘Én zengem a mantrát’ el kell jutnunk a másik oldalra, amikor a mantra szeretné azt, hogy zengjük. A mahámantrának emberekre van szüksége, hogy dicsőítsék. Tehát olyan szép, hogy fentről érkezik egy meghívás! Ez nem arról szól, hogy használod vagy visszaélsz a lelki lehetőséggel, hanem arról, hogy valahogy meginvitálnak, és egy nagyon finom és nagyon magas szintű szolgálattal vagy elfoglalva.

A mahámantra egy nagyon egyszerű mantra – csupán három szóból áll. Tehát nem a Srímad Bhágavatam tizennyolcezer verse. Csupán három szó: Haré, Krsna, Ráma. Ha megkérdezzük, hogy melyik a vaisnavák által leggyakrabban ismételt szó, néhány bhakta azt gondolhatná, hogy: ‘Krsna’. Azonban ez tévedés, nem Krsna. Haré! A Haré sokkal többször szerepel a mantrában, mint Krsna vagy Ráma. Ebből láthatod, hogy ki a fontosabb ebben a mantrában. Ki az, aki sokkal több, még több, és még több hangsúlyt kap.

Ugyanakkor ez a mantra valójában egy esszenciális kivonata a filozófiánknak. Miért? Mi a legmagasabb szintje, a legfelsőbb koncepciója a filozófiánknak?

Paramánanda: Rádhá-dászjam?

Szvámí Tírtha: Maháprabhu azt mondaná: “Menj tovább!” Nem a Rádhá-dászjam, nem Srímatí Rádhárání szolgálata. Milyen érzései vannak Srímatí Rádháránínak? Elválás! Az általános vallásosság azt jelenti, hogy: ‘Közelebb szeretnék kerülni Istenhez! Szeretnénk Isten társaságában lenni! Keresem Őt.’ Ez jó. Azonban a lelki kutatás magasabb minősége, amikor az érzések sokkal intenzívebbé válnak, amikor elválásban vagy Tőle. Amikor valakivel együtt vagy, azt könnyen veszed. A meghittség semmibe vevést szül. Azonban, ha valaki hiányzik, akkor úgy érzed, hogy nagy szükség van rá.

Viszont akkor miként tartalmazza ez a mantra az elválást? Hogyan tartalmazza ezt a titkos vonalat a mantra? Nagyon egyszerű – Rádháráníról nem történik közvetlen említés benne. Más szampradájákmantráiban megtalálható, például a Rádhé-Sjám mantrában: Rádhé Krsna Rádhé Krsna Krsna Krsna Rádhé Rádhé. Rádhé Sjám Rádhé Sjám Sjám Sjám Rádhé Rádhé.[1] Rádhé-Krsna-Sjám. A mahamantrában Haré-Krsna-Ráma. Tehát, Rádhárání a mi mahámantránkban rejtve van, közvetlenül nem történik említés róla. Ez egy nagyon magas koncepció. Ez nem a közvetlen említése szeretett Rádhikánknak, hanem a közvetett – szvakíja és parakíja. Rádhé Krsna Rádhé Sjám – ez a szvakíja, a hivatalos. Haré Krsna az pedig túl van a korlátokon. Tehát ez egy nyitott mantra, nem titkos. Mégis nagyon titkos, a legtitkosabb titok! S ácsárjáink megosztják a megvalósításaikat a mahámantrával kapcsolatban. Némelyeket el tudok ismételni nektek, némelyeket nem.

Krpadhámá kérdése: Gurudév, említetted, hogy különböző szintjei vannak a mantrázásnak. Engem a második szint érdekelne, mely az imádathoz kapcsolódik. Mit tegyen az a személy, aki ráébred arra, hogy bár az imádat a feladata, de nem képes erre. Rendelkezik az elméleti megértéssel, tudja, hogy mit kéne tennie, de belül nem képes azt megfelelően csinálni. S a mantrázása sértéssé alakul.

Szvámí Tírtha: Egyszer egy fiatal bhakta megkérdezte Gurudévtől: “Úgy érzem, ha felajánlom az ételt Krsnának, azzal sértést követek el. Ezért kellemetlen érzés felajánlani az ételemet.” Erre Gurudév így válaszolt: “Akkor inkább bhógát[2] ennél? Lehet, hogy ma még ez csak egy rituálé a számodra; ennek ellenére meg kell tenned, azért, hogy tiszta odaadó szolgálattá váljon!”

Úgy gondolom, hogy ez nagyon hasonló bármiféle más szolgálat esetében, beleértve a mantrázást is. Még akkor is, ha nem tapasztaljuk a magas fokú extázist, melyről az ácsárják beszélnek, meg kell tennünk – próbálva elkerülni a hibákat, próbálva emelni a mantrázásunk színvonalát. Mert ez a módja annak, hogy mélyebb megvalósításra jussunk. Ne aggódjatok, Krsna meghallgatja a fohászaitokat! Az isteni hang közvetlen vonal, helyi hívás.

 

 

[1] Ez a Jugala-mahámantra, a Nimbárka szampradája nagy mantrája

[2] Nem felajánlott étel

 



13824f74272885ffebf9e39095f2d2da

(Szvámí Tírtha, 2013. január hatodikai szófiai esti tanítása)

(az előző pénteki tanítás folytatása) 

Mi történik akkor, amikor a lélek elhagyja a testet? A test elkezd lebomlani, ugye? Ez a bizonyítéka annak, hogy a lélek jelenléte az, ami az egész rendszert működteti. Ez egy magasabb fajta energia, mely folyamatosan működteti a testet. Tehát az első két jele a lélek jelenlétének a tudatosság és az életenergia – prána. Ha tudatossággal találkozol, akkor tudnod kell, hogy ott egy lélek van. Azonban napjainkban egy nagyon deszakralizált világban élünk. Még ha látjuk az életet, akkor is azt gondoljuk, hogy ez csak anyag. Látsz egy élő testet és úgy gondolod: ‘Ó ez anyag!’ Miközben mit látnak a szentek? Látják a holt anyagot, és úgy érzik, hogy él. Látjátok a torzulást, mely velünk történt? Elvesztettük a lelki látásunkat! Tehát vissza kell szereznünk az isteni látásmódot – hogy lássuk a lélek jelenlétét, hogy lássuk Isten, Krsna ottlétét.

S hogy újra felélesszük az eredeti tudatosságunkat, lelki gyakorlatokat kell végeznünk. A Szent Nevek zengése segít abban, hogy felfedjük az eredeti, isteni valóságot. Ha valakinek sikerült ezt a feladatot beteljesítenie, leküzdötte a természet kíméletlen törvényeit, valóban lelkivé tette a testét, akkor annak teste az eltávozás után sem fog lebomlani. Azt gondolhatjátok, hogy ez csupán egy tündérmese, de léteznek olyan nagy szentek, akiknek a teste nem bomlott le. Egyikőjük egy 20. századi keresztény szent volt, aki 18 éves korában vált szerzetessé. Majd ezt követően hamarosan, nagyon fiatalon megnyilvánultak rajta Krisztus stigmái. Vér szivárgott a kezeiből és a testéből, legfőképpen a mise celebrálása közben. S lelki látomásai is voltak, melyekben látta az emberek múltját és jövőjét. Képes volt a gondolataikban olvasni. A legfőbb szolgálata az emberek gyóntatása volt, de ha valaki nem volt őszinte, azt elzavarta. Tehát nem lehetett becsapni őt, hogy: ‘Csak a felét vallom be a titkaimnak’. Erről szó sem lehetett, mivel ilyen volt a látásmódja. Miként lehetséges ez? Ezek egy nagy jógi jellemzői. Látja a múltat és a jövőt, és az emberek mentalitásának mélyebb megértésével rendelkezik, olvas a gondolataikban és számos más egyéb képességgel rendelkezik. Ő volt Pió Atya. Az emberek meggyógyultak körülötte, és sok más misztikus élmény történt vele és a közelében. Majd mikor már nagyon idős lett, eltávozott. Eltemették, majd körülbelül 20 év elteltével felnyitották a sirját, és mit tapasztaltak? Nem a csontvázát, hanem magát a testét találták a sírban. Csak egy elenyésző része nem volt a testének jó állapotban, de máskülönben a test teljesen ép volt.

Tehát mi van itt leírva? Hogy legyőzheted a természet korlátait, az általános működését. Ez lehetséges. Azonban ne aggódjatok, nem fogjuk 20 év elteltével felnyitni a sírotokat! S nem számít, hogy lebomlik vagy sem a tested. Tehát, ne azon dolgozzatok, hogy jó formában legyen a testetek a halálotok után is! Nem ez a lényeg. Ez csak egy másodlagos következménye a szentté válásotoknak. A kérdés nem az, hogy van-e élet a halál után, hanem, hogy van-e élet a halál előtt? Mit neveztek életnek? A túlélésre utazást? Vagy pedig a szenvedélyes elfoglaltságaitokat a kilenc kapus városban? Ez volna az élet? Nem! Nem ez az élet! Ez a halál. Valódi, igaz életet kell élnünk. S a valódi élet az odaadó élet, az Istennek odaszentelt élet. Ez a módja a halál legyőzésének, s akkor boldogan tartózkodhatsz a kilenc kapus városban.

Mi történt az emberiséggel az elmúlt évszázadok során? Kényelmes életre tettünk szert és közben elkezdtünk minden miatt panaszkodni. Tehát a kényelem civilizációját és a panaszkodás kultúráját sikerült megvalósítani. Fordítsuk meg! A jóga gyakorlói iránt támasztott egyik követelmény a megelégedés vagy elégedettség. Tehát ezt kell gyakorolnunk. A poharunk nem félig üres, hanem félig tele van.

Tehát, hogy boldogan tartózkodhassatok a testetekben, ápolni és táplálni kell a lelket. Ily módon megérthetjük, hogy lelki lényekként különállóak vagyunk a testtől. A testi funkciók az anyagi energia befolyása alatt vannak, azonban nekünk nem szükséges e szerint működnünk. Ez egy nagy váltás. Miként segíthetjük ezt megvalósulni? Hogyan tisztítsuk meg a kapukat? Mi módon lehetséges a maradandó testi azonosság elérése, mely annyit jelent: hogyan lehet a lelki testet megvalósítani? Zengjétek a Szent Neveket, tisztítsátok meg a tudatotokat, merüljetek az odaadás misztikus valóságának a mélyére! Engedjétek, hogy Krsna használjon benneteket, ahelyett, hogy ti próbálnátok meg használni Krsnát!

 



12075098_925819244164354_2838369703457369813_n

(Szvámí Tírtha, 2013.01.06-i szófiai esti tanítása)

(az előző pénteki tanítás folytatása) 

Amíg anyagi testben vagyunk, addig vannak szükségleteink és gondját kell viselnünk az érzékeinknek. Például a fül – a fül mindig hallani szeretne valamit. ’Adj valami újabb szemetet! Van valami rossz hír erről a valakiről?’ Mohón várjuk a kellemetlen, negatív információkat. Azt mondják, hogy a rossz hír háromszor megkerüli a Földet, amíg a jó hír beköti a cipőfűzőjét. Ezek az érzékszervek úgy vannak megtervezve, hogy a negatív híreket ragadják meg stb., stb. Nos, mit tegyünk? Hajdanán, ha a történelemben visszatekintünk, néha kiszúrták a szemet vagy forró ólmot öntöttek a fülbe. Szép mód ezeknek az érzékszerveknek a kiiktatására, áh? Amennyiben szeretnéd kontrollálni a füleidet, én nem javaslom a forró ólom alkalmazását. Más módon kell kontrollálnunk őket. Ha működik a hallásunk, akkor, Krsna szolgálatában kell, hogy használjuk. Ha látsz, ne mások hibáit nézd, hanem sokkal inkább a múrtik szépségében gyönyörködj, stb. stb. Az érzékeket a szolgálatban tudjuk le foglalni. S ha ily módon az odaadó szolgálattal foglalod le a tested kapuit, az megtisztul majd. S akkor az már többé nem lesz szenvedélyes, hanem szattvikus. Később a Gítá azt mondja, hogy amikor fény hatja át a test kapuit, ez a jele a lelki felemelkedésnek. Néha nehéz megérteni, hogy mi is ez pontosan. Azonban ez mégis roppant egyszerű – csak pillantsatok rá egy bhakta arcára! Akkor azonnal megértitek mi ez a fény, mi ez a ragyogás. Mert ha az odaadó szolgálatba kezdesz, akkor egy különleges típusú extra juttatást kapsz. Ezután a városod szenvedélymentes lesz, és tökéletes eszközzé válik a lelki céljaid eléréséhez.

Azonban azért, hogy a test megfelelően működjön, gondoskodni kell ezekről a kapukról, törődni kell a testi szükségletekkel. Krsna biztosítja az élelmet. Krsnától jön a kedvező hír a lelki tudásról. Krsna megmutatja a csodálatos formáját. A Szent Néven keresztül a Legfelsőbb valamennyi tulajdonsága, jellemzője megnyilvánul a számunkra. Tehát, mind testileg, mind lelkileg a legjobb elfoglaltság ez az isteni kapcsolat, az odaadó szolgálat gyakorlása – a bhakti jóga művelése, a szeretetteljes kapcsolat a Legfelsőbbel.

Mi történik, ha egy bhakta belefog a Szent Nevek zengésébe? Átalakulnak a kapui. Valamennyi ostobaság és anyagi befolyás előtt bezárulnak a test kapui, és csak a lelki dolgok tudnak bejutni oda.

Először is mi az, ami a Szent Néven keresztül megnyilvánul a számodra? A Név maga. Hogyan lehetséges, hogy a Néven keresztül – a Név?! Igen, a Néven keresztül, a Név – mert ezen a gyakorlaton keresztül mélyrehatóbb látásmódot érsz el. Tehát ezen a csodálatos folyamaton, Isten neveinek zengésén keresztül valami megnyilvánul a számunkra. Náma, mi a második? Rúpa, mi a rúpa? Rúpa a forma; egyéb jelentései? Szépség. Ezüst. További értelmezés? Rúpa gószvámí?! És még? Rúpa manydzsarí. Tehát a néven keresztül először megérted a Nevet, és tovább haladva a megvilágosodás folyamatában megérted a szépséget – a szépség formáját és Krsna formájának a szépségét. S bár Krsna fekete, sötét, de ezüstös színárnyalatot is fel fogunk fedezni körülötte. S ez a valódi szépség! A sötét ezüst vagy az ezüstös sötétség. De a két kimagasló személyiség, akik ezeknek a lelki eszményeknek a belső mélységeit feltárják a számunkra, az Rúpa gószvámi és Rúpa manydzsarí Ezért valamennyi vaisnavát, aki ehhez a vonalhoz tartozik rúpánuga-vaisnavának hívnak – akik Rúpa gószvámí lábnyomait követik. Tehát, ti egy csodálatos forma követői vagytok, mely nem egy külsődleges forma, ez a szépség lelki formája.

S mi az, ami még megnyilvánul a Néven keresztül? Guna, Krsna gyönyörű tulajdonságai. Ananta-sésa, az örökkévalóság kígyója, aki a világ kezdete óta létezik, aki az Univerzum végtelen sokféleségét képviseli, akinek több ezer feje van; s ezen a több ezer fejen, több ezer száj. S ezeket a szájakat Krsna tulajdonságainak a dicsőítésével foglalja le, mégis képtelen a végére jutni. Krsna, Isten tulajdonságainak nincs se vége, se hossza. Némelyek másodlagosak, némelyek elsődlegesek. Úgy vélem tudjátok, melyek az elsődleges tulajdonságok.

S végül valami még fontosabb is megnyilvánul a számunkra. A lílá is feltárul a számunkra. A lílá játék, sport, kedvtelés. A mi Istenünk nem egy unalmas személyiség, aki az abszolút örökkévalóság trónján üldögél, és semmit nem tesz. Ő készen áll arra, hogy részese legyen a játéknak. Vagy lehet, hogy nekünk kell alázatosan készen állnunk az Ő játékához történő csatlakozásra – ha meghívást kapunk. Azonban, a Néven keresztül a lelki megvilágosodás valamennyi titkába bebocsátást nyerhetsz – a Név, a forma, a tulajdonságok és az Isteni kedvtelések misztikumába. S akkor egy másik város lakójává válhatsz – továbbra már nem egy anyagi, szenvedélyes város, hanem egy lelki város polgára leszel. Ez a módja annak, hogyan válik egy anyagi test lelkivé. Majd mi történik ezután? Legyőzöd a természet korlátait.

(folytatása következik)

 

 



45057872_724484137922621_282523034630225920_n

(Szvámí Tírtha, 2013.01.06-i szófiai esti tanítása)

A cselekvés művészetének megvitatásáról Krsna így vélekedik/szól: Amikor a megtestesült lélek fegyelmezi természetét, és elméjében lemond minden tettről, akkor boldogan pihen a kilenckapus városban [az anyagi testben]. Nem cselekszik ö, s nem is oka az anyagi tetteknek. A megtestesült lélek, a test városának ura nem hoz létre tetteket, nem készteti cselekvésre az embereket, és a munka gyümölcseit sem ö teremti meg; mindezt az anyagi természet kötöeröi végzik.”[1]

Mi a célja egy városnak? Oltalmat biztosítani a polgárai számára. Bár azt mondják, hogy egyedül élni egy erdőben/élj egyedül az erdőben – ez egy létező lelki gyakorlat; két ember az már egy falu; három az már város; és négy ember az már háború. Tehát, a város természetéből adódóan szenvedélyes. Mit nyújthat egy város? Éjjelnappali érzékkielégítést. Azon csodálkoztam, hogy mi lehet az a fény a Vitosha (hatalmas hegy Szófia felett) tetején. Azt gondoltam, hogy talán valami isteni erő koronázza be a szent hegyeteket. Majd rájöttem, hogy ezek az éjszakai fények a síelők számára. Tehát ez nem isteni, hanem anyagi fény. Érzékkielégítés éjjel-nappal. A város természetéből adódóan szenvedélyes. Mi az amit nem kaphatsz meg egy városban? A madarak csiripelését, az éjszakai csillagok figyelését és sok más természeti dolgot. A jóga légzőgyakorlatait városban végezni annyit jelent, mint megrövidíteni az életedet – belélegzed a szmogot/ az összes füstöt. Tehát a város természeténél fogva szenvedélyes. Míg a városnak a polgárokat kellene szolgálnia – nem csupán az alapvető érzékkielégítés szintjén, hanem a létezés magasabb szintjén is.

Az idézetünkben pedig a kilenc kapus városról hallhatunk. Mi lehet ez a város? Ez a város az emberi test. S mi a négy kapu? Ezek az érzékek, az érzékszervek. Azt mondják, hogy kezdetekkor a Teremtő kapukkal határolta el a belső dolgokat a külsőktől. Tehát az érzékszervek eredeti feladata, hogy összekapcsoljon a külvilággal. A szemeid láthatják, a füled hallhatják a külső dolgokat. Éppúgy ahogy az én szemeim láthatták külsőleg ezt a fénykoronát a Vitosha tetjén – s tévedtem. Azt gondoltam, hogy ez valami lelki, s nem az volt. Tehát ezek a különböző érzékelő funkciók azért vannak, hogy különböző információkhoz jussunk. Bár sok esetben tévedünk.

Mi ez a kilenc kapu? Száj, két szem, két fül, két orrlyuk, nemi szervek s a végbélnyílás. A kapuk szállításra szolgálnak. Általában információkat és energiát nyerünk kívül és belül. Azonban a kapu áthaladásra is szolgál, keresztül menni valamin. Mikor meghalsz, amikor el kell, hogy hagyd ezt a testet, ezeken a kapukon keresztül távozol. Ha a felsőbb kapukon keresztül hagyod el a tested, akkor egy magasabb szintű helyre juthatsz; ha az alsóbb kapukon keresztül távozol, akkor egy alacsonyabb szintre érhetsz. Ekkor a haldokló ürüléken és vizeleten keresztül távozik. Az energia bizonyos része onnan is távozik. A jógik esetében a felsőbb kapukon keresztül kell, hogy megtörténjen a távozás; s létezik egy legfelsőbb rejtett kapu a testben – ez pedig a brahma-randhra, a koponyatetőn lévő apró nyílás. Ez a babák esetében nagyon képlékeny, s néhány felnőtt esetében szintúgy. Ők még nem fejezték be a gyerekkorukat. De valójában ez a kapu az isteni energiába való belépéshez s ez a misztikus kapu a test elhagyásához – ha teljesítetted az életutadat.

Tehát, ha a testet egy váráshoz hasonlítjuk, mely kilenc kapuból áll, akkor azt kell hogy mondjam – ez a város szintén szenvedélyes, éppúgy, mint a város, mely körülvesz bennünket. Ha anyagi testtel rendelkezel, akkor lesznek érzéki vágyaid is – ez elkerülhetetlen. Például az éhség. Egyszer egy csoporttal utaztam és úgymond kicsit elhúzódott az esti praszádam. S azt kezdtem tapasztalni, hogy egyre nehezebb velük, mindenki sokkal idegesebb volt, mint általában. S végül megérkeztünk az asztalhoz, mindenki mohón evett, s elnézést a kifejezésért, de mint a disznók. Tehát, ha éhes vagy, akkor nagyon kellemetlenül érzed magad. Akkor ki akarod elégíteni az érzékeidet – a nyelved. Ezért tancsolják a feleségek számára, hogy ha valamilyen komolyabb dologról szeretnének beszélni a férjükkel – például egy meglehetősen nagy számláról vagy például, ha holnap vásárolni szeretnél menni, akkor – ha a férjed egy nehéz nap után hazatér, először kínáld étellel, s aztán hozakodj elő a megbeszélnivalóval. Mivel evés után sokkal békésebb s toleránsabb: “Rendben, rendben!” Figyelj a sorrendre: először az étel, majd a hírek.

Tehát az érzékek nagyon erőteljesek; bizonyos cselekedetekre ragadtatnak minket. Nem szándékozom a többi érzékszerv feladatait részletezni, alsóbbakat, felsőbbeket. Mindegyiknek megvannak a maga szükségletei, vágyai és mozgatórugói, ilyen olyan dolgai. Azonban, alázatosan szeretném felhívni a figyelmeteket arra, hogy ti nem a testetek vagytok.

(folytatása következik)

[1] Bhagavad-gítá 5.13-14.

 



d606df4d898c1d1397424f47ac24540b

(Szvámí Tírtha, 2013.01.06-i szófiai reggeli tanítása)

Krpádhámá kérdése: Egyik találkozásunkkor, amikor egy adott témáról beszélgettünk, még házi feladatot is kaptunk: “Mit fogunk tenni, ha közvetlenül találkozunk Istennel?” Esetleg megosztanád velünk, mi az illő?

Szvámí Tírtha: Ez egy nagyon komoly téma, de kezdjük valami mókással! Ti is láthatjátok a jelen kor torzulásait. Néhány ember az ufókkal, s nem pedig a Jóistennel történő találkozást várja. Egyszer a következőt hallottam egy ilyen ufó-hívő, úgymond “prédikátortól”: ”Arra az esetre, ha találkoznál egy földönkívülivel, legyen nálad egy üveg sör, mert nagyon szeretik. De nagyon fontos az is, hogy legyen nálad szívószál, mert nem tudnak üvegből inni.”Az emberek képesek hinni bármiben! Na, ezt azért már ne! Egy földönkívüli a sörödet akarja megkaparintani?! S nem tud üvegből inni – na, ne, ez ostobaság! Csak hogy lássátok a világ extrémitását; az emberek annyira várnak valamire: ‘Olyan nyomorúságos az életem! Történjen már valami! Legalább jöjjön egy földönkívüli!’ De jobb, ha a figyelmünket Istenre összpontosítjuk.

Van egy régi történet, mely szerint egy idős hölgy, éppen rőzsét gyűjtött, melyet a hátán cipelt. Mivel vallásos asszony volt, miközben e nagy terhet cipelte, így szólt: “Ó, Nárájan, Nárájan! Ó, Uram! Ó, Uram!” Fohászkodott, ami becsülendő. S, míg cipelte a terhét, az olyan nehézzé vált, hogy meg kellett állnia, hogy pihenjen egy kicsit. Majd amíg ült ismét felsóhajtott: “Ó, Uram! Ó, Uram!” Ekkor hirtelen megjelent Isten, aki így szólt: “Ó, kedves leányom! Fohászkodtál és oly kedvesen hívtál. A nevemen szólítottál, s én eljöttem. Mit szeretnél? Teljesítem a kívánságaidat.” Erre az idős hölgy ezt felelte: “Nos, tudnál segíteni, visszatenni a hátamra a köteg rőzsét?”

Tehát, ha találkoztok Istennel, legyetek okosak, hogy mit kívántok! Eddig tartott a vidám rész. Azonban ez egy nagyon komoly téma, mert egyszer lehetőségem adódott Sríla Szádhu Mahárádzsot megkérdeznem, hogy: “Mi a fontosabb – az elméleti tudás vagy a tapasztalás?”, s be sem tudtam fejezni a kérdésemet, azonnal félbe szakított és azt mondta: “A tapasztalás!”

Mi az istenélményt s nem az elméleti tudást kutatjuk, igaz? Ha én megosztok némi elméleti ismeretet, az egyetlen ok, hogy segítsek. De neked kell megvalósításra jutnod. Ha megosztom a tapasztalataimat, az nem a te tapasztalatod lesz. Kutatásunk Isten után egy örök, s egyben vég nélküli kutatás, mivel a mi Urunk is végtelen. Végtelen sok megjelenési formája van s végtelen a szépsége. Tehát, amikor azt gondolod, hogy nagyon közel vagy, még közelebb tudsz menni.

Talán nem olyan könnyű meglátni Istent, de keze nyomát nagyon könnyen felfedezhetjük. Láthatod a teremtését, mindenütt láthatod energiájának megnyilvánulását. Ez a módja a közeledésnek. Ha problémád van, vagy éppen boldog vagy, szólítsd a nevén! Csak próbáld ki, és meglátod! Nem kell hinned nekem. Nem kell bíznod bennem. Próbáld ki!

Van egy másik történet az Istennel történő találkozásról. A szentírásainkban található egy hős, egy fiatalember, aki nagyon eltökélt volt az abszolút szint elérésében – hogy találkozhasson Istennel. Különböző életszakaszokon és tapasztalásokon kellett keresztülmennie, míg végül elérte az Isteni világot. Azonban a történet a másik oldalról, s nem az ő szemszögéből ismeretes, hogy: ‘Keresztülmegyek mindezeken a nehézségeken, s végül belépek oda.’ Nem így! A másik oldalról. Egy nagyon idillikus képet láthatunk. Krsna ott egy fiatal tehénpásztorfiú, s Vele vannak kedves barátai is. A kis tehenek körülöttük legelnek, a fiúk le-fel szaladgálnak, néha civakodnak, futkároznak, mint a hétköznapi gyerekek. Épp befejezték a reggelijüket, tehát nagyon elégedettek és boldogok. Majd hirtelen egy idegen tűnik fel, egy addig nem látott fiú: “Ki ő?” Valamennyi fiú meglepődik: “Ki ez a fiú? Sohasem láttuk még eddig!” Krsna is felismeri ezt az új társát, s azonnal átöleli a jövevényt. Erre valamennyi régi társa összezavarodik. “Hogy képzeli? Jön egy neofita és Krsna átöleli őt! Mi történik? Azt se tudjuk ki ez a személy!” S Krsna nemcsak átöleli őt, hanem dicsőíti is: “Ó kedvesem, olyan boldog vagyok, hogy megjöttél! Tudom mennyi nehézséget vállaltál, hogy eljuss Hozzám. Üdvözöllek. Örülök, hogy itt vagy!”

Ez az én javaslatom. Hagyjátok Rá, miként fog meghívni benneteket!

Kérlek, folytassátok a Srímad Bhágavatam tanulmányozását. Ez egy annyira szent írás, hogy az Úr Krsna inkarnációjának tartják. Krsna visszavonult ebből a világból, de a Bhágavatam itt maradt velünk. Tehát nagyon fontos, hogy ezt tanulmányozva, ezen keresztül közeledjünk Hozzá, és imádjuk Őt. Megváltoztathatja az életeteket.

 



malabeads

(Szvámí Tírtha, 2013.01.06-i szófiai reggeli tanítása)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Nem tudjuk igazán megtalálni a lila köd pontos megnevezését. Bár maga a lila köd is egy elnevezés, tudjátok mit értek ez alatt. Azonban Isten nevét képesek vagyunk megérteni. Ez az istenségről szóló tudomány nagyon rejtett területe, s ugyanakkor ez egy nyílt titok. Úgy hiszem, mindannyian ismeritek az Úrhoz szóló fohászt: „Szenteltessék meg a Te neved!” Ez a kereszténység legerőteljesebb és legelterjedtebb imájában található. Dicsőség a Te szent neveidnek! Azonban ez itt abba is marad – nincs további hangsúly és nincsenek további részletek. Persze, különösen az ortodox hagyományban megtalálható a Jézus ima, a Jézus mantra is. Tehát a ti tradíciótokban ennek a mantrának légzéstechnikával együtt történő ismétlése, rózsafüzér, stb. – minden formaságával együtt létezik. Ez nagyon közel áll a keleti mantra terápiához. S ha az iszlámot is vesszük – ott hány neve is van Istennek? Kilencven-kilenc; plusz még egy rejtett név, mely csupán a mennyben ismert. Nekik is van saját rózsafüzérük. Láthatjátok, hogy a szent név, Isten neve mindenütt jelen van. Például a zsidó tradícióban úgy vélik, Isten neve olyan szent, hogy tilos komoly indok nélkül kimondani.

Valamennyi tradíció foglalkozik a szent névvel. Saját hagyományunk is nagyon sok figyelmet összpontosít a szent névre. Miért is ilyen általános alapelv ez a különböző tradíciókban? Mert ebben a világkorszakban, a kali-jugában harér náma harér náma harér námaiva kévelam, kalau násztjéva násztjéva násztjéva gatir anjathá[1] „Nincs más útja a tökéletesség elérésének, mint a Szent Név.”

Mi történik akkor, ha egy édesanya a nevén szólítja a fiát? Feltehetően szót fogad és jön. Ez ugyanaz, nagyon hasonló. Ha megfelelő hangulatban közeledünk, akkor az a személy, akit hívunk el fog jönni. Tehát, ha az imáidban, a mantráidban így szólítod meg: “Ó, lila köd!” Isten ekképp fog válaszolni: “Ó, ez nem Én vagyok! Ők csupán a lila ködre vágynak körülöttem. Ezt megadhatom.” Azonban, ha valaki a következőképp szólítja: “Ó, kedves Góvindám! Ó, Krsna, kérlek, jöjj el hozzám!” Akkor eljön. “Ó, ez Én vagyok!”

Mivel a Szent Névnek isteni befolyása és tulajdonságai vannak, ezért a név és a megnevezett nem különbözik egymástól. Az isteni névnek hatalma van a megnevezett személy fölött. Tehát a Szent Név, a mantrák által meginvitálhatod Istent. Ezért olyan fontos a Szent Név. Ezért ez egyfajta személyes, egyéni meditáció, s egyben a Legfelsőbbnek egy közös dicsőítése.

Istennek számos neve létezik. Van egy gyönyörű elnevezésű szanszkrt lista, melyet Visnu-szahaszra-námának, “Visnu ezer nevének” hívnak. Krsna, Góvinda nevei is szerepelnek benne. Tehát léteznek elsődleges és másodlagos nevei a Legfelsőbbnek. A másodlagos nevek elhozzák a fa virágát, az elsődlegesek pedig a fa gyümölcsét. S néhány különleges név pedig lelki ízt ad a számodra. 

Tehát a Szent Név megalapoz egy élő és szeretetteljes kapcsolatot a Legfelsőbbel.

[1] Brhan Náradíja-purána