Category RSS

Calendar

August 2017
M T W T F S S
« Jul    
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031  



Magyar issues

shiva-shakti

Kérdés: Mahárádzs, a jóga mára már nagyon népszerű. Beszélne nekünk a jóga történetéről – arról hogy hogyan és mikor jelnet meg a jóga és hogyan jutott el hozzánk?

Szvámí Tírtha: Nos, a jóga a Legfelsőbbel való kapcsolat vagy az emberi tudat és a legfelsőbb tudat közötti élő és szerető összeköttetés megalapozásának egy módja. Ez egy örök ösvény, tehát rendkívül nehéz visszakövetni a történelmi távlatait, mivel a kinyilatkoztatás útján szállt ránk, a világ teremtésekor kezdődött, a történelmi háttér a feledés homályába vész.

De ha mégis meg akarjuk lelni a valódi eredetét a gyakorlati jógának, akkor pár évszázadot, mondjuk, egy évezredet kell visszamennünk az időben, mert az idő tájt Indiában az általános állapotok nagyon izgalmasan alakultak. Ez volt az az időszak, amikor a hat klasszikus filozófiai iskola, a hat darsan[1] kialakult Indiában. Valójában nem kialakult, hanem inkább fejlődésnek indult azzal, hogy igyekeztek találkozni, kérdéseket megvitatni, és néha átvenni elképzeléseket egymástól – mivel a jóga, mint misztikus ösvény, az indiai filozófiai rendszerek hat iskolájának egyike. Az összes többi különféle rendszer, mint például a logika és a védánta – ezek különböző elsődleges iskolák – hozzájárult valamivel az emberek spirituális látóköréhez. A jóga adta az általános gyakorlatot. Valójában tehát a jóga lépcsőfokai és a jóga módszerei jelen vannak az összes többi iskolákban is, az összes többi gyakorlatban is. A meditációt, a jógát mint életmódot, a jóga néhány elvét és célját gyakorolják az indiai tradicionális filozófia különböző más iskoláiban is. A történelmi időkben a jóga legnagyobb alakjai abban az időben tűntek fel – az előző évezred fordulója táján. A létező és élő hagyományt ők sűrítették össze szútrákba. A szútra, mint irodalmi műfaj olyan értekezés, ami nagyon tömör formában sűríti össze és tolmácsolja az üzenetet, az iskola lényegét. Gyakorlatilag tehát Patanydzsali Jóga-szútrák című műve a jóga legismertebb és legfontosabb forrásainak csupán egyike. Ez körülbelül ezer évre vezethető vissza történelmileg. Más különben a jóga tudománya örök ösvény.

Sivát tekintik a legnagyobb jóginak. Ő a jógi archetípusa, aki az emberiségnek számtalan különböző jógatartást mutatott meg. Ezek ezrei közül kiválasztottak 108-at, mint a legfontosabb jóga pozíciókat vagy ászanákat. S gyakorlatilag Sivát mindig a jóga valamiféle formájában ábrázolják – meditációban, jógatartásban, vagy jóga múdrában.

Kérdés: Igaz, hogy Siva a feleségének tanította meg először a jógatartásokat, tehát a jóga egy szerelmi viszony?

Szvámí Tírtha: Siva nem képzelhető el Sakti más néven Dévi nélkül. Tehát kétségtelenül nagyon-nagyon sok tekintetben együtt vannak. S ugyanakkor Siva nemcsak misztikus jógi, hanem egy nagyon sokoldalú jellem is; mert ő az, aki elpusztítja a világot, s az isteni szeretet nagy alakjaként is ismeretes. Nagyon sokféle aspektus keveredik Siva jellemében.

[1] Hat darsana: nyjája (logika), vaisésika (atomelmélet), szánkhja (a szellem és az anyag vizsgálata), jóga (az önvalóról szóló tudás), mímámszá (gyümölcsöző cselekedetek tudománya) és védánta (Istenről való tudatosság tudománya)

 



Raghunatha-Dasa-Goswami

Szeretném megemlíteni Csaitanja Maháprabhu történetét, hogy miként mutatta ki védelmét és részesítette áldásában egyik követőjét, Raghunáth dászt. Raghunáth dász egy nagyon lemondott személy volt. Olyannyira, hogy a lemondott rendhez tartozott és egyáltalán nem főzött magának, csupán koldult. Ha valaki adott neki ételt, akkor evett; ha nem jött senki, akkor nem evett. Majd rájött valamire: ‘Óh, várjunk csak egy pillanatra, egy nagyon forgalmas úton állok! Bizonyos, hogy valaki fog jönni errefelé. Dzsagannáth Purí fő temploma előtt állok. Így nagyon könnyű lemondottnak lenni.’ Attól kezdve máshol tartózkodott, egy elhagyatott utcán. De arrafelé szintén jöttek, mentek időnként emberek. Majd pedig ezt érezte: ‘Óh, ragaszkodni kezdtem ezekhez az emberekhez és elvárásom alakult ki feléjük: talán ő hoz valamit, talán a másik fog segíteni valahogy… úgy érzem magam, mint egy prostituált!’ Majd elhatározta: ‘Nem, ez nem a legmegfelelőbb módja annak, hogy fenntartsam magamat – koldulással.’ Tehát, elkezdte azokat az ételmaradékokat fogyasztani, amiket kidobtak az utcára, a szemétdombra. Először olyan rizst evett, ami még jó állapotban volt. Később elkezdte a félig rohadt rizst is enni. Maháprabhu amint értesült Raghunáth dász e gyakorlatáról, elment hozzá és meglátott némi rothadt rizst a kezében elrejtve. Azonnal rátámadt: “Hé! Milyen irigy vagy! Ilyen nektári dolog van nálad és nem akarod megosztani Velem!” Azonnal elvette a rizst Raghunáth dásztól és nagy örömmel elfogyasztotta.

Ez a történet arról szól, hogy mennyire elégedetté tette Maháprabhut Raghunáth dász lemondása. Természetesen, nem szabad utánoznunk őt. De mi a lényege ennek a történetnek? Maháprabhu annyira szerette kedves szolgáját, hogy két dolgot adományozott Raghunáth dásznak. Ajándékozott neki egy Góvardhan-silát – egy darab követ a Góvardhan-hegyből és egy nyakláncot ezekből a fekete és fehér gyöngyökből. Ezt a kis darab követ Vrindávanban imádják, Lókanáth dász Gószvámí templomában. S ha nagyon alázatosan megkéred a púdzsárit, akkor meg fogja mutatni neked. Körülbelül fele akkora, mint ez a hangszer, pontosan úgy néz ki, mint egy darab … hogy is hívják azt az édességet, amit sűrített tejből készítetek?

Válasz: Börfi.

Szvámí Tírtha: Épp olyan, mint egy darab börfi. Mint tudjátok a börfi egy nagyon puha édesség, ha megfogod, akkor látható lesz rajta az ujjlenyomatod. Bár ez nem börfiből készült, hanem kőből, mégis ujjlenyomat van rajta. Maháprabhu ujjlenyomata van a börfin… ah, ezen a kődarabon. Ebből Raghunáth dász megértette, hogy helyet kapott a Góvardhan-hegyen. A Góvardhan-hegy nagyon híres arról, hogy helyet biztosít Krsna és Rádhá liláihoz, kedvteléseihez. Ezért a bhakták a világ minden tájáról ellátogatnak a Góvardhan-hegyhez, hogy áldásokat kérjenek és hálájukat fejezzék ki. Ez egy nagyon szent hely. Emellett Raghunáth dász még ezeket a gyöngyöket is kapta, az ezekből készített nyakláncot gundzsamálának hívják félig piros félig fekete. S mit jelentett mindez neki? Ebből megértette, hogy Csaitanja Maháprabhu kegyéből elnyerte a rádhá-dászja kimagasló áldását, Srímatí Rádhárání szolgálatát.

Tehát az isteni védelem csodálatos módon működik. Krsna különleges avatár formájában védelmezte meg Prahládot, és Csaitanja Maháprabhu nagyon bensőséges módon mutatta ki kegyét bhaktái felé. Ezért mondhatjuk azt, hogy Krsna a mi védelmezőnk. Ha adunk esélyt a számára, hogy megvédelmezzen, akkor Ő azt meg fogja tenni. Néha, ez a védelem nagyon szokatlan módon nyilvánul meg. Előfordul, hogy a szeretete és védelme nem finom és gyengéd. Ha halálos veszedelemből akar megmenteni, akkor nagyon komolyan fog cselekedni. De a védelme mindig az Ő kedves bhaktáinak az érdekében történik.



IMG_5392

(az előző pénteki lecke folytatása) 

Nrszinhadév története támogatja a korábban idézett Bhagavad-gítá véleményt: “Annak érdekében, hogy megvédelmezzem a jámborokat és megbüntessem a gonoszokat.”[1] Prahlád mindvégig védelem alatt állt. Olyannyira meghódolt a Legfelsőbbnek, hogy teljes védelmét élvezhette, bár a sánta-rasza szaktekintélyeként tartják számon – mely a semleges kapcsolat. Nagyon hűséges, de valójában nem mutat semmiféle tevőlegességet – csupán imádkozik és az isteni védelem felé fordul. Ennyi elegendő, hogy védve legyünk az élet veszélyeitől! Ez rendkívül fontos. Csupán az imádkozás elég, hogy megvédjen benneteket a legnagyobb veszedelemtől.

Ez a látomás az Úr Nrszinháról – Ő jelen van mindenhol: belül, kívül, a szívemben, bármerre tekintek, Őt látom. Védelmező istenszoborként nagyon népszerű és széles körű imádatnak örvend India szerte és a világon egyaránt. Nos, bármikor, ha oltalomra van szükség, Ő képes ezt megadni.

Krpádhámá kérdése: Miért van az, hogy Brahmá, aki elvileg arról ismert, hogy pozitív hős, a sásztrákban valahogy mindig démonoknak ad áldást, hogy bizonyos démonikus dolgokat megtehessenek. Biztosan tudja, hogy mi fog történni. Vajon ezt atyai szeretetből teszi?

Szvámí Tírtha: Valakinek teljesítenie kell a démonok vágyait is. De, mint tudjátok ezekben a nagyszabású fokozatosan kibontakozó történetekben mindenkinek be kell töltenie egy bizonyos szerepet. Úgy tűnik, hogy Hiranjakasipu kényszeríteni tudta Brahmát arra, hogy áldást adjon neki. De valójában Brahmá áldást hozott, hogy felszabadítsa Hiranjakasiput. Mert Hiranjakasipunak ez a születése olyan volt, mint egy átok. S azért, hogy felszabadítsa őt az átok alól, meg kellett kapnia ezeket az áldásokat, hogy csak Visnu végezhessen vele. Tehát, valójában ez nem a démon erőfölénye a legnagyobb félisten felett, hanem az isteni kegyelem, mely megpróbál gyors felszabadulást biztosítani azok számára is, akik rossz állapotban vannak. Ezért Brahmá nagyon pozitív szerepet játszik. Mert azáltal, hogy ezeket a különböző típusú áldásokat adja, csupán segíti, hogy megtörténjenek a dolgok.

Ez azt jelentené, hogy vezeklést kell gyakorolnunk és kérnünk kell Brahmá áldásait? Ez megvalósítható, de nem tudom, hogy mennyi ideig lennétek képesek egy lábon, felemelt karokkal állni, miközben a termeszeket tápláljátok testetekkel. Ha erre nem vagyunk képesek, akkor jobb, ha ahhoz fordulunk, aki a végső áldást képes megadni, ez pedig Krsna. A Gítában az áll, hogy végső soron minden áldás tőle származik; talán néha különböző ügynökökön keresztül. De legyetek okosak! Őt elérve mindent elérhetünk, Őt ismerve mindent megismerhetünk. Tehát, Brahmá cselekedetei mindig kedvezőek. S mikor bizonyos körülmények blokkolják, vagy korlátozzák hatalmát, akkor a feletteséhez Visnuhoz járul és hozzá fohászkodik. Ez az út, ez a módszer. Ha hatalmunk egy bizonyos értelemben korlátozott, akkor forduljunk a feletteseinkhez, és kérjünk további áldásokat!

Krpádhámá kérdése: Mivel Brahmá felelős a teremtés energiájáért, az anyagi teremtésben, ezért kérdésem azokra a dolgokra vonatkozik, amik anyagi síkon történnek. Gyakorlatilag, mi azért vezeklünk, hogy anyagi haszonhoz jussunk. Van valamiféle párhuzam a démon történetével? Van párhuzam a között, amit mi csinálunk és ami Hiranjakasipuval történt?

Szvámí Tírtha: Nos, remélem nincs párhuzam. Mert mi is végzünk vezekléseket – de mi a különbség? Amikor Hiranjakasipu vezekelt, az nagyon kemény volt –ugye ahhoz, hogy a pránát a csontvázatokban tudjátok áramoltatni, nagyon aszketikusnak kell lennetek. Viszont, amint megkapta az áldásokat, mire vágyott? “Adj nekem hatalmat, adj nekem elégedettséget! Adj számomra mindent! Adj nekem örök életet!“ Tehát, a démonikus mentalitás ezt jelenti: ‘Vezeklek, lelki gyakorlatokat végzek, de amikor elértem a célt, akkor valami mást akarok csinálni.’ Mi egy vaisnava vezeklése? Ő is foglakozik lelki dolgokkal, követi a lelki gyakorlatait, de amikor kész, akkor arra vágyik, hogy folytassa a szolgálatot. Tehát, ez a nagy különbség. Tapaszja az élvezet kedvéért – ez a démoni út. Az odaadó szolgálat útja: élvezet az öröm kedvéért.

Jamuná: Lemondás a lemondás kedvéért?

Szvámí Tírtha: Nem, öröm az öröm érdekében. Mert boldog vagy, ha az Urat szolgálod. Ez egy boldog folyamat. S amikor tökéletesíted a szádhanádat, eléred a célodat, és újra még több boldogság vár rád. Ez az isteni gyakorlat, ez az isteni tapaszja.

Tehát, mindannyiunknak sok sikert kívánok az isteni tapaszja gyakorlásában. Légy boldog most, és legyél boldog később is – lelki értelemben!

[1] Bhagavad-gítá 4.8.

 



Nrisimha-Prahlad

Vegyünk egy példát az isteni védelemre! Holnap lesz Nrszinhadév megjelenési napja. Ő a bhaktákat védelmező avatár, és egy nagyon különleges formában jelent meg – félig oroszlán és félig ember volt. Erre azt mondhatjátok, hogy: “Óh, ez nagyon szokatlan! Ez a fajok átfedése, mint egy isteni genetikai manipuláció.” Azonban nagyon jó oka volt annak, hogy így jelent meg. A történet röviden,  hogy létezett egy nagy démon, aki komoly lemondásokat, tapaszjákat végzett. Őt Hiranjakasipunak hívták, melynek jelentése  “puha, arany ágy/nyughely”. Tehát, ez a kettő volt a fő elfoglaltsága – vagyongyűjtés és a nők élvezete. Ez a démoni természet – jelentős vagyon gyűjtése és a nők élvezete. Mégis, mivel ezek nem tették elégedetté, tapaszjába kezdett. Ez fölöttébb meglepő, hogy egy ilyen erőteljes személyiség, aki kész az élet adta lehetőségeket élvezni, lemondásokba fog. Viszont valami hiányzott az életéből, mégpedig az hogy hatalmában tartsa, hogy legyőzze a halált – ez az, amitől el akart menekülni. Ezért fogott vezeklésbe. Egy jóga pozícióval vezekelt, féllábra állt, kezeit az égbe emelve. Sok jóga oktató van itt jelen. Mennyi ideig vagytok képesek így tenni? Két, három nap?

Lílávatár: Kettő-négy perc…

Szvámí Tírtha: Oly sokáig volt képes megtartani ezt a pozíciót, hogy a termeszek elkezdtek fészket építeni a teste köré. A testét elfogyasztották- csak a csontváza maradt. Mégis képes volt az életlevegőjét, a pránát, a csontjaiban áramoltatni. Tehát, vannak még távlatok a jógában, igaz? Ezzel a vezekléssel olyan erőre tett szert, hogy az általa imádott félisten, Brahmá megjelent előtte. Ennek a vezeklésnek köszönhetően, gyakorlatilag felborult az univerzum rendje – oly nagy erőt generált. Tehát, Brahmá megjelent és így szólt: “Nagyon elégedett vagyok vezekléseddel. Mit kívánsz? Kész vagyok bármiféle áldást megadni neked.” Ekkor a mi csontvázunk így szólott: “Halhatatlanná tudsz tenni?” Mivel Brahmá egy nektárral teli korsóval jött, ezt mondta: “Sajnálom, ez túl van a hatalmamon. Nem tudom ezt megadni neked. Kérj másféle áldást”! De ilyen a démoni természet – ha nem tudod egyszerre megszerezni, akkor megpróbálod technikailag elérni az eszményeidet/vágyaidat. Erre Hiranjakasipu így szólt: “Képes vagy megadni a számomra azt, hogy egyetlen emberi teremtés se ölhessen meg?” “Igen, ezt meg tudom adni a számodra, nem probléma.” “És, hogy egyetlen félisten se ölhessen meg?” “Igen, képes vagyok megadni a számodra.” “És, hogy védelem alatt álljak, amíg a földön, illetve  a levegőben vagyok, tehát senki se tudna/tudjon megölni?“ ”Óh, ez könnyű lesz. Meg tudom adni a számodra.” “És egyetlen egy fegyver se sebesíthessen meg?” “Meg tudom adni!” Ez egy meglehetősen hosszú lista volt, sok feltételllel és Brahmá mindet elfogadta és megadta az áldást. Végül néhány csepp nektárt szórt a csontváz köré, majd egy jóképű, fiatal, erőteljes fickó emelkedett ki a termeszházból. S elkezdett uralkodni az egész univerzumon.

Hol van itt az isteni védelem? Még nem nyilvánult meg, de a mi barátunknak, mint egy jó családos embernek, volt egy fia. És mint egy démonikus apa, szeretett volna egy szép démonikus fiúgyermeket a fiából. Az alma nem esik messze a fájától. Tehát, a kedves kisfiát beiratta egy démoniskolába; itt két tanára és sok barátja volt. De, mint tudjátok, némi zavaró tényező is volt itt, mégpedig az, hogy míg a gyermek az anyja méhében volt, Nárada Muni beszélgetett az édesanyjával az odaadó élet alapszabályairól. Ez olyannyira megérintette a parányi embrió szívét, hogy a kis Prahlád nyomban az Úr Visnu bhaktája lett az édesanyja méhében. Csak képzeld el ezt a szerencsétlenséget! Megteszel minden tőled tellhetőt, hogy szép démonikus fiad legyen és ő bhakta lesz! Ezért az apja beiratta az iskolába: “Rendben, születésekor kissé rendellenes, de talán az iskolában még helyrehozhatjuk.” De mi történt a démoniskolában? Elkezdett prédikálni az osztálytársainak. Az apa pedig, mint egy jó apa, mindig ellenőrizte: “Mi történt az iskolában, drága kisfiam?” És mivel nagyon elégedetlen volt a fiával, különböző módon próbálta útbaigazítani őt. Néha a domb tetejéről lökték le, máskor egy kígyókkal teli verembe vetették, olajban főzték, majd vad elefántok elé taszították. Tehát különböző módokon tanította a fiát, hogy jó démon legyen, de semmi sem segített. Mert a gyermek állandóan Visnuhoz imádkozott! Nem számított az, hogy hány kígyó volt a veremben, milyen forró volt az olaj, védelem alatt állt. Majd végül, egy nap az apa megkérdezte: “Óh, drága fiam, nagyon jó, hogy hazajöttél az iskolából, mit tanultál?” És a fiú így válaszolt: “Valami nagyon fontosat tanultam – azt, hogy az Úr Visnu az Istenség Legfelsőbb Személyisége.” Tudjátok az apa, aki az egész világ felett uralkodott démonikus természetével, Visnu született ellensége volt. Felbőszült: “Micsoda? Már megint ez a Visnu! Hol van a te istened, én nem hiszek Őbenne!” Majd a fiú így felelt: “Ő mindenhol jelen van!” “Ebben az oszlopban is benne van?” – kérdezte az apa. És a fiú válaszolt: “Igen, természetesen, Ő az oszlopban is benne van!” “Akkor, én pedig elpusztítom!” – mondta az apa és megragadta a kardját, hogy ledöntse az oszlopot. Ez volt az a pillanat, amikor Nrszinhadév megjelent ebben az isteni oroszlán formában. S mi történt? Bömbölt,  hadonászott, majd hirtelen megragadta az apát, Hiranjakasiput, a térdére vetette és elkezdte széttrancsírozni, majd gyorsan végzett vele. Ily módon elszállt a mérge, megbékélt egy kicsit, majd a hatalom örökösévé tette a fiút.

Miért is történt mindez így? Mert Hiranjakasipu elnyerte Brahmá áldását: nem fog sem a földön, sem az égben meghalni; sem ember, sem állat, sem félisten nem pusztíthatja el; és egyetlen egy fegyver sem árthat neki. Ezért jelent meg az Úr Visnu ebben a különleges formában: félig ember, félig oroszlán – se nem állat se nem ember. S Hiranjakasiput a térdére helyezte – nem volt sem a földön, sem az égben, hanem az ölében. Aztán a karmaival széttépte a démont – és ez nem egy hétköznapi fegyver volt, csupán egy oroszlán karmai. Tehát, bármennyire is akarta Hiranjakasipu elkerülni a veszélyt, nem tudott az isteni elrendezéstől elmenekülni. A kisgyermek pedig, akit az apja majdnem halálra kínzott, mindvégig az Úr védelme alatt állt, majd végül, amikor végveszélybe került ismét megvédte az Úr.

 

(folytatása következik)

 



Jul

21

Worshiper

Minthogy ezen a héten értekeztünk a saranágati hat eleméről, avagy az önátadásról, elérkeztünk az istenszeretet gyönyörű folyamatának végső gyakorlatához, ez pedig Krsna, mint védelmező elfogadása. Nos, mit várunk el Istentől?

Paramánanda: Könyörületességet.

Szvámí Tírtha: Könyörületesség… Az egyik lehetőség a könyörületesség, a másik az igazság. Más vélemény?

Valaki: Szeretetet.

Jamuná: Kalandokat.

Szvámí Tírtha: Kalandokat, óh! Meg fogod kapni, ez biztos. Ha elvégeznénk ezt a kutatást, egy hosszú listányi elvárást találnánk- mit várunk el Istentől; de azt is meg kell vizsgálnunk, hogy mit kell felajánlanunk Neki. Mert a csere akkor folyamatos. Amennyiben azt várjuk el a Legfelsőbbtől, hogy legyen igazságos és az igazság vagy a vallás védelmezője, akkor valóban védelmezőként fog megnyilvánulni. Van egy nagyon fontos vers a Bhagavad-gítában: jadá jadá hi dharmaszja glánir bhavati bhárata abhjutthánam adharmaszja tadátmánam szrdzsámjaham – “Óh, Bharata leszármazottja, bármikor és bárhol is legyen a vallás gyakorlása hanyatlásban, és fölényes túlsúlyban a vallástalanság, akkor alászállok Én Magam.”[1] A következő vers pedig így szól: paritránája szádhúnám  vinásája csa duskrtám dharma-szamszthápanárthája szambhavámi jugé jugé – “A jámborok felszabadítása, a gonoszok megsemmisítése, valamint a vallás elveinek visszaállítása végett korszakról-korszakra megjelenek Én.”[2]

Tehát, itt megkapjuk a pontos leírást arról, hogy mi készteti a Legfelsőbbet az alászállásra. Három különböző okot említ. Az első a jámborok felszabadítása, a második a hitetlenek megbüntetése és a harmadik a vallás elveinek visszaállítása. Ez utóbbi egyfajta általános alapelvként működik. Miért kell Istennek alászállnia – azért, hogy segítse a vallás győzedelmét. Általában az történik, hogy amikor Isten ott van, amikor védelmező befolyása jelen van, akkor nincs alapja a negatív befolyásnak. De a fő célja az alászállásának az, hogy megvédelmezze a szádhukat, a szenteket. Paritránája szádhúnám – “Megvédelmezem azokat, akik kedvesek Nekem.” De, vajon ki kedves Krsnának, ki kedves Istennek?

Manydzsari: Akik a leginkább szeretik Őt.

Szvámí Tírtha: Igen, Krsna kissé részrehajló velük. Általában, szeret mindenkit, éppúgy, mint a Nap, mely mindenkire ragyog, Isten kegyessége mindenkire irányul. Viszont, miként cselekedhet védelmezőként? Csak abban az esetben, ha lehetőséget kap, hogy védelmezzen. Azért, hogy szádhuk, nagy szentek lehessünk, követnünk kell, teljesíteni kell bizonyos elvárásokat. A nagy lelkek oltalmat vesznek a Legfelsőbbnél. A legközpontibb versei a Bhagavad-gítának a nagy lelkekre vonatkoznak. Nos, nézzük meg, hogy milyen leírását adja itt a nagy szenteknek. Mahátmánasz tu mám pártha daivím prakrtim ásritáhbhadzsantj ananja-manaszó gjátvá bhútádim avjajam – “Óh, Prtha fia, a nagy lelkek, akik nincsenek illúzióban, az Isteni természet védelme alatt állnak. Teljesen lefoglalják magukat az odaadó szolgálatban, mert az Istenség Legfelsőbb Személyiségeként, eredetinek és kimeríthetetlennek ismernek Engem.”[3] A következő vers pedig így szól: szatatam kírtajantó mám jatantas csa drdha-vratáh namaszjantas csa mám bhaktjá nitja-juktá upászaté Ezek a nagy lelkek állandóan az Én dicsőségem zengik, nagy elszántsággal igyekeznek, s leborulva Előttem szüntelen odaadással imádnak Engem.”[4]

Tehát, Krsna akkor tud védelmezőként eljárni, ha készek vagyunk elismerni gyengeségeinket. Ez a mód arra, hogy még több kegyet eszközöljünk ki- ha kimutatjuk  alázatosságunkat az imáinkon keresztül, a Legfelsőbbhöz való hozzáállásunkban.

Mahátma, nagy lélek, az az ember, aki meghódolt a Legfelsőbb előtt.  A meghódolás által pedig könnyedén mentesülhetünk az illúzió befolyásától és isteni védelem alá kerülhetünk.  Elhiszitek? Könnyedén? Megízleltétek már a meghódolást?  Milyen érzés volt? Vagy, amikor az Úr kitüntetett figyelmét, különleges védelmét érezhettétek? Igen? Mondjátok el.

Jamuná: Oyan helyzetben voltam, ami teljesen reménytelen volt, mert egy ideje már azt éreztem, hogy gyakorlatilag minden időmet az üzletnek és az élvezeteknek szentelem és apránként Krsna eltűnt az életemből. Nos, tehát éreztem, hogy ez nem helyes és változtatnom kell, de tudod, amikor csapdában vagy, akkor csak arra tudsz menni. Aztán, Krsna egy pillanat alatt elvette az összes üzleti információt, amire feltétlenül szükségem volt ahhoz, hogy folytassam az üzleti tevékenységet és nem volt másolatom róla, illetve lezárta egy jelszóval. Tehát, ott voltam az oltár előtt és Hozzá fohászkodtam, hogy adja meg a jelszót.

Szvámí Tírtha: Ne mondd, hogy a jelszó “Gurudév” volt?

Jamuná: Nem. “Krsna”. Nagyon misztikusv volt, mert máskülönben valamennyi információ elveszett volna. Tehát, megvédte a jelszavával, azoktól, akik ellopják a merevlemezt

Szvámí Tírtha: “Amit ismerve minden ismertté válik, akit elérve mindent elérünk.” Nos, miként fog cselekedni Krsna, mint védelmező? Ő készen áll arra, hogy így tegyen, de nekünk ki kell mutatnunk a védelme iránti hajlandóságunkat, hogy elfogadhassuk a kegyét.

 

 

[1] Bhagavad-gítá 4.7

[2] Bhagavad-gítá 4.8

[3] Bhagavad-gítá 9.13

[4] Bhagavad-gítá 9.14

 

 



blue for you

(az előző pénteki lecke folytatása) 

Krpádhámá kérdése: Amíg, a hölgy nyakában lévő nyakékről beszéltél, azon gondolkoztam, hogy ha hiányoznak gyöngyök, akkor az nem annyira szép látvány, nem kellene hiányzó helyeknek lenniük. Mi történik, ha valaki leesik a fonálról, és ott hézag keletkezik? Mit tesz Krsna abban a pillanatban? Mivelhogy Ő a fonál, mit tesz, amikor üres rész alakul ki és lehetséges-e ilyen dolog?

Szvámí Tírtha: Nos, ez egy mágneses fonál. Ha valaki el akarja választani magát a fonáltól, az kellőképpen nehéz lesz. Néha, az illúzió tükrében úgy tűnik, hogy egy gyöngy elveszett. De nincs örökre elveszett gyöngy. Abban az esetben, ha úgy tűnik, hogy egy gyöngy elveszett, akkor a többi gyöngy jóval erősebben kapaszkodik össze, tehát nem lesz hézag.

 Krpádhámá: Ez azt jelenti, hogy előfordul az, hogy a nyakék némelykor túlzottan szorossá válik a hölgy nyakában?

Szvámí Tírtha: Nem, mert ez egy mágneses fonál és a vége nincs lezárva. A vége nincs lezárva, így új gyöngyöket lehet felfűzni erre a gyönyörű nyakékre.

Lílávatár: Ehhez a kérdéshez kapcsolódva: mikor egy gyöngy leesik, abban a pillanatban láthatóvá válik a fonál, mely máskülönben láthatatlan.

Szvámí Tírtha: Igen, egyetértek, mert a nehézségekkor nagyon könnyű meglátni Krsnát; ezt személy szerint megtapasztaltam. Tudod, amikor nincsenek problémák, akkor saját kis ostoba problémákat gyártanak a bhakták. Viszont, amikor valódi gond keletkezik, akkor tudják, mit kell tenniük és hogyan tartsanak össze. Ennek én nagyon örülök. Amikor azt hallom: “Óh, ez a problémám. Óh, az a problémám,” nagyon elégedett vagyok, mert ez azt jelenti, hogy nincs különösebb baj, ez olyan, mint a madarak csiripelése. Viszont, ha valóban gond van, akkor fogod tudni, hogy mit tegyél.

Nos, szeretnétek meglátni Krsnát és Rádhát? Azt tanultuk a Gítában, hogy lássuk Krsnát a víz ízében, a ragyogó napfényben, a Holdban, a Föld illatában és bár nem említi a felsorolás, de kérlek, figyeljétek meg, ezt a rózsát! Mit láttok itt?

Válasz: Krsnát, Rádhát és Balarámot.

Szvámí Tírtha: Balarámot is?!

Krpádhámá: Csaitanját is.

Szvámí Tírtha: ….és Gurudévet, valamennyi bhaktát és mindenki mást…

Jamuná: Látok egy isteni elrendezést abban, hogy Krsna abba a faluba vezérelt, ahol ez a rózsa volt. Amikor elhoztam, akkor még egyetlen egy virág sem volt rajta, és most látom, hogy “Blue for you” (“kék neked”).

Szvámí Tírtha: Először is: ez egy különleges rózsa, melyet úgy hívnak, hogy “kék neked”. Tudjátok, hogy a rózsák általában nem kékek. Léteznek piros, fehér rózsák, de nem kékek. Az addig rendben, hogy egy törzs, egyféle szín – egyetértünk. De a kék rózsán egy fehér is nyílik. Nos, ez olyan, mint a második sor a nyakláncon. Mivel Srímati Rádhárání fehér, Krsna pedig kék. Tehát, “kék neked”, azt jelenti, hogy “itt van Krsna neked”. Majd egy misztikus átalakulás történik és hirtelen ez áll a címkén “fehér neked”. Szóval, a fehér Istennő megpróbál felajánlani ” egy kéket neked” és a kék Isten igyekszik felajánlani egy “fehéret neked”.

Tehát, nem olyan nehéz látni Istent mindenhol. Krsna ott van, és ezért egyesülnünk kell ebben a gyönyörű körtáncban, melyet odaadó szolgálatnak hívnak. Áldásként pedig, az Úr védelmező és megtartó erejét élvezhetitek. Mi megtartjuk a hitünket, Ő pedig megtart bennünket.

Krpádhámá: Gurudév, Manydzsári nagyon érdekesen fordította a “kék neked” (“Blue for you”) elnevezést. “Szomorú vagyok miattad”, – ez a másik értelmezése angolul.

Szvámí Tírtha: Ez a leesett gyöngyökért van. Látjátok, túlárad a kegy!

 

 



radha-rani-1

(az előző pénteki lecke folytatása)

Tehát Krsna fenntartóként megőrzi a rendet, mint egy rejtett alapelv. Bár, néha nagyon nyilvánvaló a szerepe. Például nagyon édes kedvtelése volt az Úrnak, amikor felemelte a Góvardhan hegyet! Felemelt egy hegyet, azért, hogy megvédelmezze a bhaktáit, a számára legkedvesebbeket. Azt hiszem. mindannyiunk számára nagyon fontos a Legfelsőbbnek ez a védelmező ereje, mely néha rejtett szervező elvként, máskor pedig nagyon nyilvánvaló védelemként nyilvánul meg, hogy megőrizze mindazt, amink van. Ezért van egy nagyon gyönyörű vers a Gítában: ananjás csintajantó mám jé dzsanáh parjupászaté/ tésám nitjábhijuktánám jóga-ksémam vahámjaham – “De akik odaadással imádnak Engem, transzcendentális Formámon meditálva, azoknak elhozom, amire szükségük van, s megőrzöm, amijük van..”[1]

Ezek a Legfelsőbb szavai. “Megőrzöm, amid van és elhozom, amire szükséged van.” Úgy gondolom ez az a rész, amit mindannyian szeretünk hallani, de ne feledkezzetek el az első részről sem: “Azoknak, akik kizárólagos hittel imádnak és mindig Rám gondolnak – megőrzöm, amijük van és elhozom számukra amire szükségük van…” Tehát, amennyiben ezt az Isteni védelmet szeretnénk élvezni, akkor ez az, amit tennünk kell – legyetek állandóan tökéletes meditációban és hittel, odaadással imádjátok a Legfelsőbbet. Ekkor könnyen megláthatjátok a fenntartó és védelmező erejét a Legfelsőbbnek.

Bizonyos értelemben, az életünkben az a kötelességünk, hogy Krsnának esélyt adjunk arra, hogy a kegyelmét gyakorolhassa. Ha nincs szükséged rá, akkor nem mutatja meg, de ha szükséged van Rá, akkor meghallja kérésed. Amennyiben kifejezzük, hogy mire van szükségünk, akkor Ő azt képes megadni.

Tehát semmi esetre se feledkezzetek meg az arany fonálról, ami a kezetekben van elrejtve és egy csodálatos nyakláncot képes formálni az egyedi gyöngyökből. Egyedül is szépek vagytok, de együttesen meg szebbek. Egy gyöngy is értékes, de az értékes gyöngyökből készült nyaklánc – különlegesen értékes. Ez az erő, a lelki közösség egyesítő ereje és, ha a hitünk és alapelvünk az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, Krsnának a szolgálata, akkor semmi sem tudja megtörni ezt az egységet.

Rádhá-kunda: Mondhatjuk azt, hogy az első lépés, hogy megfogjuk a fonalat és csöndben a sorban maradunk?

Szvámí Tírtha: Ez jó. Tetszik ez a választás, mert például, ha idegenként meghívott vagy egy partira általában nem te viszed a prímet. Valamelyik sarokban helyet foglalsz és vársz a sorodra, vársz, amíg bebocsájtanak. Tehát, bizonyos értelemben, igen, foglald el a helyed egy lelki közösségben! Maradj csendben egy darabig, azért, hogy képes legyél meghallani dolgokat. Mert mit hallhatunk meg, ha túl sokat beszélünk? Tehát, ha elfoglaltuk a helyünket, akkor, ahogy egyikőtök említette, egy parányi mozgás is hullámokat kelt. Ha tehát a mozgás nem harmonikus, akkor a hullámok katasztrófához vezetnek, főként a túl sok mozgás. Amennyiben a mozgás harmonikus, akkor a gyöngyök együtt mozognak. Csak képzeljétek el, mi a legjobb hely egy gyöngy nyakék számára, hogy szépen mozogjon, káprázatosan ringatózzon?

Válasz: Annak a nyaka, aki táncol.

Szvámí Tírtha: Igen! Nő vagy férfi? 

Krpádhámá: Jobb, ha egy hölgy nyakában van, mert a hölgyek viselnek nyakláncot.

Szvámí Tírtha: Mert Ő (az Úr) a fonál, igaz? Ezért nagyon alázatosan a tanítványoktól engedelmességet várok el, mert azt szeretném, hogy ez a gyöngysor szépen ringjon a megfelelő helyén. Nem szeretném, hogy egyetlenegy gyöngy is elpazarlódna vagy elveszne. Ha jön valaki, akkor maradhat, ha követi az alapelvünket, amit mi megtartunk és ez pedig az Isteni szolgálat. Ez az alázatos óhajom. Lehetsz önálló melltű, nem probléma, viszont amennyiben felfűzött gyöngy szeretnél lenni, csatlakozz a nyaklánchoz. Próbáljatok ragaszkodni ehhez az elvhez. Miként kell ezt tenni? Menj vissza az avatásod napjához, mert akkor nagyon tiszta tudatszinted volt, mivel az avatás olyan, mint egy új születés. Levetjük a régi ruházatot; néha levágjuk a hajat. Egy igazi tanítvány pedig részesül a kegyben, vagy az isteni kegy cseppjeiben. Akkor kapsz egy tiszta lapot, ne töltsd tele ostobaságokkal! Abban a pillanatban nagyon közel állsz az eredeti lelki helyzetedhez, úgyhogy próbáld megtartani azt, és áldott lesz az életed.

 

(folytatása következik)

 

 

[1] Bhagavad-gítá 9.22.

 



strength-people

Hogy érezhessük az Úr védelmét, képessé kell válnunk arra, hogy folyamatosan lássuk Őt. Tegyünk egy próbát, hogyan láthatjuk meg az Urat, miként emlékezzünk a jelenlétére? Ugye mi valójában egy műhelymunka részesei vagyunk? “Elmélet, elmélet, csupán szavak … részesüljünk valami gyakorlati tapasztalatban is!” Készen álltok? Hoztam egy zsinórt és nagyon alázatosan kérlek benneteket, hogy formáljunk egy kört, és fogjátok meg a zsinórt a kezetekkel, egymáshoz közel! Talán állva könnyebben sikerül. Tehát nagyon közel kell lennünk egymáshoz. Gyertek mindannyian, olyan közel, amennyire csak lehetséges! Alakítsunk egy kört! Nem probléma, ha nem tudjuk teljesen bezárni a kört. Igyekezzetek komolyan venni, mivel most megpróbáljuk meglátni a Jóistent, Isten jelenlétét. Néhány verset fogok idézni a Bhagavad-gítából, kérlek, maradjatok csöndben és figyeljetek! Ne feledjétek, hogy ez egy meditáció és gyakorlati megtapasztalás!

 “A Magasztos Úr szólt: Halld most, óh, Prthá fia, hogyan ismerhetsz meg Engem teljesen, kétségtelenül, a Rólam való teljes tudat által, a yoga gyakorlásával, az elmét Rám irányítva! Most részletesen megmagyarázom neked a fenomenális és a lelki tudományt is, s ha megértetted ezeket, nem lesz már semmi, amit tudnod kellene. Sok ezer ember közül talán egy törekszik tökéletességre, s a töké­letességet elértek közül igazán alig ismer Engem egy is. Föld, tűz, víz, levegő, éter, elme, értelem és hamis ego – e nyolc képezi az Én különálló anyagi energiámat. Óh, Erős-karú, ezen alsóbbrendű természeten kívül van egy felsőbbrendű energiám, mégpedig az anyagi természettel küzdő élőlények, akik fenntartják az univerzumot. Meggyőződhetsz arról, hogy Én vagyok a forrása és a feloszlása minden anyaginak és lelkinek. Óh, bőség meghódítója, Nálamnál nincsen felsőbb igazság. Minden Rajtam nyugszik, mint gyöngysor a fonálon. Óh, Kunti fia, Én vagyok a víz íze, a Nap és a Hold fénye, az om szótag a védikus mantrákban, a hang az éterben, és az emberi képesség. Én vagyok a föld eredeti illata, a tűz heve, az élők élete, valamint minden aszkéta vezeklése. Óh, Prtha fia, tudd meg hát: Én vagyok minden lét eredeti magja, az értelmesek értelme, a hatalmasok bátorsága. Óh, Bháraták ura, Én vagyok az erő az erősekben, azokban, akik vágy és szenvedély nélküliek; és Én vagyok az a nemi élet, amely nem ellenkezik a vallásos elvekkel. Mindegyik létállapot az Én energiámból nyilvánul meg, legyen az a jóság, a szenvedély vagy a tudatlanság kötőerejében. Tudd meg, hogy bizonyos értelemben Én vagyok minden, de mégis független mindentől. Rám nem hatnak az anyagi természet kötőerői. A három kötőerőtől megtévesztett világ nem ismer Engem, aki a gunák felett állok, aki kimeríthetetlen vagyok. Az anyagi természet három kötőerejéből álló Isteni energiámat nagyon nehéz legyőzni. De akik átadták magukat Nekem, azok könnyen túllépnek rajta.”[1]

Tehát, ily módon láthatjuk a Legfelsőbb Urat mindenben, mint ahogy a gyöngyök nyugszanak a fonálon – és valójában ez alkotja a gyönyörű nyakéket. Hasonlóképp tartsátok ti is az aranyszalagot a kezetekben, hogy összetartson bennünket! Most épp olyanok vagytok, mint gyöngyök a fonálon – gyönyörű ékesség az Úr nyakában. Bár a szalag nem látható, mert a kezetekkel elfeditek, mégis ez az alapszabály és az erő, mely összetart bennünket. Próbáljátok megérezni ezt az egyesítő erőt, próbáljátok meglátni ennek a csodálatos jelenlétét valamennyi varázslatos megnyilvánulásban! Mert “Nincs igazság, ami magasabb rendű lenne Nálam! /Nálamnál nincsen felsőbb igazság. Minden Rajtam nyugszik, mint gyöngysor a fonálon.” Köszönöm! Helyet foglalhattok én pedig elveszem az aranyfonalat. Nos, mi volt a benyomásotok?

Jasódá: Mint egy kép a Gítából, Isten univerzális formájáról – minden arc egymás felé fordul körben, mint egy korona.

Manydzsari: Éreztem a többiek közelségét és ez olyasvalami, amitől nem tudunk elmenekülni.

Krpádhámá: Úgy éreztem, hogy mindannyian összekapcsolódunk egy hullámformában, és ha valaki megmozdul, akkor valamennyien körülötte hullámzunk. Tehát, óvatosnak kell lennünk, miként mozgunk, mert hullámokat keltünk.

Rádhá-kunda: Azt éreztem, hogy a szalag él, mint egy élőlény.

Hozzászólás: Energia, hő, jelenlét.

Jamuná: A végén álltam és úgy éreztem, hogy leeshetek.

Szvámi Tírtha: Én melletted álltam.

Paramánanda: Azt éreztem, hogy ami összekapcsol bennünket az a szeretet megtartó ereje és emiatt sohasem lehetünk egyedül, nem számít mennyire is szeretnénk azt.

Lílávatár: Én csak a mellettem álló embereket éreztem, de tudtam, hogy a szalagon többen vannak.

Hozzászólás: Úgy éreztem, mint a rózsafüzért, és hogy Krsna áll minden mögött, nem számít, hogy mi nem látjuk, hogy valamennyi körülmény, és minden, ami történik, ugyanígy kapcsolódik egymáshoz.

Lílávatár: Egyfolytában attól féltem, hogy ha valaki meghúzza a szalagot, akkor mindannyian leesünk.

Szvámi Tírtha: Azt gondolom, hogy senki sem húzza a szalagot, de valaki szeretné a kezetekbe adni. Boyan, mi volt a te benyomásod?

Boyan: Hasonló, mint amit Kripa említett. Felelősség egymás iránt.

Szvámi Tírtha: Hányszor olvastuk már ezeket a verseket a Gítából? Több százszor, igaz? “Én vagyok a víz íze. Minden mögött ott vagyok.” Néha, úgy tűnhet, mintha rutin lenne. De ne feledjétek, hogy Ő az aranyszalag az életetekben! Ő a fenntartó. Ő alkotja a nyakláncot. Ti csupán egyéni szétszóródott gyöngyök vagytok. De, ha ott van az alapelv, mely létrehozza a rendet ezek között a gyöngyök között, akkor ez az egység különleges erejét adja. Az egyének megsokszorozódott ereje, pedig nem az egy meg egy az kettő, hanem határtalan. Tehát, ha képesek vagyunk az életünket ezekre az isteni elvekre alapozni, akkor van esély, hogy felemeljük magunkat.

 

(folytatása következik)

 

[1] Bhagavad-gítá 7.1-14

 



Jun

23

brahmin reading

(folytatása az előző pénteki leckének)

 

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy igen nagy tudású bráhmana, aki nagyon komolyan tanulmányozta a szentírásokat. A legkedvesebb olvasmánya a Bhagavad-gítá volt, melyben Krsna számos alkalommal a következőket mondja: “Támogatni foglak, gondoskodom rólad, Én veled leszek.” Bár a mi bráhmanánk igen nagy tudással rendelkezett, de a hite nagyon parányi volt. Valahányszor ezeket a szavakat olvasta “Én ott vagyok, gondoskodom rólad”, mindig kételkedett. Volt egy piros tintás tolla és bármikor ezt olvasta, aláhúzta, hogy: “Én ott vagyok, gondoskodom rólad“- mindig bejelölte ezeket a részeket. Azonban, ha te egy ilyen nagy tudású bráhmana vagy, és az összes idődet a Bhagavad-gítá kritikus tanulmányozására szenteled, akkor nem marad sok időd, hogy a megélhetésedről gondoskodjál. Tehát a mi bráhmanánk igen szegény volt. Emellett házas ember és családos is volt. S tudjátok, ha a családfő szegény, akkor a ház úrnője elégedetlen. Szóval a feleség így szólt a férjéhez, ehhez a nagy tudású bráhmanához: “Óh, már megint a Gítát jelölgeted ezzel a piros tintával? Jobban tennéd, ha valami alamizsna után néznél, gabonafélét hoznál.” Nos, tehát, ha a ház úrnője mond valamit, akkor még a nagy tudású bráhmanáknak is el kell fogadniuk azt. Tehát, a mi szegény bráhmanánk elindult, hogy valami aznapi betevő után nézzen.

Tudjátok, a férfiak néha nagyon szeretik a filozófiát és az elméleteket, míg a hölgyeknek általában sokkal nagyobb hitük van. Szóval, így szólt a ház úrnője: “Óh, felejtsd el a piros tintádat és csak menj! Krsna majd megsegít bennünket valahogy!” Így hát a barátunk elindult és nagyon nehéz napja volt – elment otthonról, megpróbált valamit keresni, igyekezett némi segítséghez jutni nem sok sikerrel. Ezalatt az asszony otthon maradt és várta, hogy valami történjen. Egyszer csak észrevett két fiút, akik az úton közeledve egy nagy kosarat cipeltek a fejükön. A fiatalok bekopogtak az ajtón és menedéket kértek az asszonytól. “Van egy kis problémám” mondta a fiúk egyike. “Mi lenne az?” érdeklődött a feleség. “Az, hogy kicsit fáj a hátam.” “Miféle fájdalom, kedvesem?” “Hadd tegyem le először a kosaram. Talán, te is jól jársz vele. Van gyümölcs, némi rizs, meg ez meg az a kosárban a tiéd.” “Ez nagyon kedves, fiam, de mi a problémád?” “Nagyon fáj a hátam.” “Mutasd!” – mondta az asszony. Majd meglátta, hogy a fiú hátán korbácsütések nyomai vannak. A háta véres volt – mert ha megkorbácsolnak valakit, akkor piros hegek maradnak utána. Az asszony teljesen ledöbbent: hogy lehet az, hogy ezt a kisfiút így megverték? Nem értette, hogy mi történik! Nagyon meghökkent és hirtelen természetes anyai ösztönök ébredtek benne, asszonyként, szerette volna a sebeket begyógyítani. Azonnal hozott valami gyógyírt, hogy lekezelje a fiú hátán lévő sebeket. Mialatt a kenőccsel ellátta a sebhelyet, számolta a vágásokat. Majd hirtelen megértette: “Óh, várjunk csak egy pillanatra, a fiú hátán épp annyi sebhely van, amennyi piros tintás aláhúzás található a Gítában!” Majd észrevette, hogy ez egy kissé szokatlan kisfiú. A bőrének volt egy különös árnyalata. Ezek után nagyon boldogan gyógyította a sebeket…, majd hirtelen a fiúk eltűntek. A másik fiú fehér, míg emez feketés volt. Amint megértette, hogy mi történik, – hogy Isten eljött hozzá, hogy megsegítse, mint ahogy azt igazán hitte, – azt is megértette, hogy a férje hitetlensége olyan Krsna hátán, mint a korbácsütés.

Majd, az ember is hazatért, természetesen üres kézzel, az asszony pedig hatalmas lakomát főzött. A férj nagyon lehangolt volt: “Ismét egy nagyon nehéz nap, semmi sem történt, semmi sem sikerült nekem.” Nem csak az kedvetlenítette el, hogy egész nap kinn kellett lennie, hanem az is, hogy egyáltalán nem volt biztos abban, hogy lesz-e vacsorája. Általában ettől a férjek eléggé nyugtalanok szoktak lenni. Viszont, amikor benyitott, látta, hogy hatalmas lakoma várja. Úgyhogy, fölöttébb meg volt lepve, és érdeklődni kezdett a feleségétől: “Óh, mi történt itt?” Akkor a feleség elmesélte, hogy miként jött a két fiú egy nagy kosárnyi ennivalóval. Ezek után azt is elmondta, hogy ez az odaadás diadala volt, mivel valamennyi ételt maga az Úr, a Legfelsőbb biztosította a számukra. Természetesen beszélt a korbácsütések sebhelyéről is, mert amíg gyógyította Krsnát, Ő ezt mondta neki: “Bármikor, ha a bhaktáim nem hisznek Bennem, az olyan, mint a kínzás Nekem.”

Szóval, ez egy történet, mely leírja a Legfelsőbb támogatását és gondoskodását. Emberekként, oly sok figyelmet és rengeteg gondoskodást kapunk a Legfelsőbbtől. Oly sok mindent biztosít a számunkra, oly sok képességet: szemet, hogy lássuk Őt, kezeket, hogy szolgáljuk Őt, elmét, hogy Őrá gondolkodhassunk. Végtelen képességeink vannak. Emellett még levegőt is biztosít, hogy lélegezhessünk, vizet, hogy ihassunk, és földet, hogy megművelhessük, az élet egy csoda. Minden körülöttünk az Ő feltétel nélküli és nagyon különleges kegye. Mi csak élvezzük a jótéteményeit mindennek, amije csak van, energiájának, áldásainak, és olyan természetesnek veszünk mindent. Úgy, mintha minden ingyen lenne. Krsna elég önzetlen ahhoz, hogy mindezen energiáit egy az Általa elrendezett szép rendszeren keresztül kínálja nekünk. A mi feladatunk pedig, hogy hálásak és a hívei legyünk. Az nem túl szép, ha az energiáinak a gyümölcsét élvezzük, anélkül, hogy kifejeznénk tiszteletünket az energia forrása iránt. Ez az, amit tennünk kell.

 



garuda

Az elmúlt napokban eszmecserét folytattunk egy csodálatos folyamat néhány fontos eleméről, miszerint hogyan hozhatunk létre szeretetteljes kapcsolatot Istennel. Ez a saranágati, azaz a meghódolás folyamata. Az első két lépése a folyamatnak: a hátrányos dolgoktól való tartózkodás illetve a kedvezőek gyakorlása. A következő két elem: a saját személyes jó tulajdonságaid, mint az alázatosság és önátadás. Végezetül, további két összetevő maradt, melyet meg kellene vitatnunk – mégpedig, a szilárd hit abban, hogy Krsna a fenntartó és hogy mindentől megvéd bennünket. Megvizsgálnátok, hogy melyik is ezek közül az első?

Paramánanda: Pálana-sakti az első – szilárd meggyőződés abban, hogy Krsna megvéd bennünket.

Szvámí Tírtha: Mégis, ezzel inkább holnap foglalkoznánk. Ma, pedig a fennmaradó témát kellene megvitatnunk, mégpedig azt, hogy Krsna mindennek a fenntartója. A mai nap folyamán meglátogattunk egy monostort, melyet az Úr Visnu hátasállatáról neveztek el. Az indiai tradícióban Garudának, itt Bulgáriában pedig szokol[1] -nak hívják – a Szokolszki monostorban jártunk. Mi állt a monostor kupolájának a tetején?

Jasódá: Isten mindennek a fenntartója.

Szvámí Tírtha: Pontosan! Isten, aki mindent fenntart. Ezt személyes útmutatásnak vettem, hogy a mai napon a következő témát vitassuk meg, mégpedig azt, hogy Isten, Krsna a fenntartója mindennek. Ha általánosságban megvizsgáljuk a Legfelsőbb Urat, akit elterjedt néven angolul God-nak szólítanak, akkor azt találjuk, hogy ez a név olyan, mint egy kód, egy kódolt név. E név három betűje leírást ad a Legfelsőbb három fő tulajdonságáról. Az első betű “G”, mely generátort, tehát Teremtőt jelent és vajon, mit jelenthet a második, az “O” betű…?

Válasz: Mindenható. (Omnipotent.)

Szvámi Tírtha: Nem. “O” Operátor – fenntartó. A harmadik betű, a “D” Destruktort, azaz pusztítót jelent. Tehát ez a három funkció: teremtés, fenntartás és pusztítás. Ezek a legfőbb tevékenységei Istennek. Ez azt jelenti, hogy mint Teremtő, Ő a forrása mindennek; Ő a fenntartója a mindenségnek; és a végső pusztulás után minden benne nyugszik meg. Ekként áradnak szét belőle az energiák fenntartván mindent, majd visszahúzódnak – ez a teremtés ciklikus folyamata. Ha módunkban állna a legkönnyebbet választani – elpusztítani, elindítani vagy fenntartani valamit – nos, melyiket választanátok?

Válasz: Elpusztítani.

Szvámí Tírtha: Igen, elpusztítani valamit az nagyon könnyű. A Lelki Tanítómestered hosszú évek során felépít egy missziót, majd jössz te és mindent könnyűszerrel elpusztítasz. Ugye, ezt nagyon könnyű megtenni, míg elindítani valamit az nagyon nagy erőfeszítést kíván.  Nagyon keményen kell dolgoznod ahhoz, hogy valamit elkezdjél. Azt gondolom, hogy abban egyetérthetünk, hogy valamit fenntartani – viszont a legnagyszerűbb dolog. Istennek, az a tevékenysége, hogy az egész teremtett világmindenséget fenntartja – pedig a legcsodálatosabb feladat. A fennmaradt szentírásokban sokhelyütt megtalálható ez a gondolat: Isten mindenkiről gondoskodik, mindenkit megsegít és fenntart mindent. Hogy ezt valóban megérthessük, hittel kell rendelkeznünk. Ha csupán ismeretünk vagy információnk van ezekről, az nem elég ahhoz, hogy az Úr csodálatosságát megláthassuk. Ahhoz, hogy észrevegyük, hogy Krsna mindennek a fenntartója, ahhoz tudnod, kell, hogy Ő ott van. Tehát nem hiányzik a képből. A teremtés valamennyi elemében jelen van. Legfőképp azokban, amelyek gyönyörűek.

(folytatása következik)

 

[1]  сокол (ejtsd: “szokol”) –  magyarul sólyom