Category RSS

Calendar

October 2018
M T W T F S S
« Sep    
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031  



Magyar issues

heart-lantern

(Szvámí Tírtha, 2013.01.05-ei esti tanítás, Kjusztendil)

 

 

„Elmédet szögezd Rám, az Istenség Legfelsőbb Személyiségére, és Velem kapcsolatban használd minden értelmedet; így kétségtelen, hogy mindig Velem fogsz élni.”[1] Ez a végső válasz az élet valamennyi problémájára, kérdésére és kételyére. Rögzítsd elméd a Legfelsőbbre, gondolj Rá és Vele kapcsolatban használd minden értelmedet! Így kétség kívül mindig Vele fogsz élni.

Néha úgy véljük, hogy ezt nehéz megvalósítani. Azonban ez nem így van. Na, jó, nem annyira nehéz, mivel a Legfelsőbb Úr nagyon kedves téma az élőlényeknek. S nagyon könnyű olyasvalakire gondolni, akit szeretsz. Szeretjük a családtagjainkat, az édesanyák semmihez sem foghatóan szeretik gyermekeiket Ez a szeretet nagyon erős kifejezése. S az emberek szeretik a kutyájukat és a kisállataikat. Azonban mennyire szeretjük a Jóistent, akitől valamennyi élőlény származik, s akihez tartozik? Tehát a hit egy eleven hit. A hitünknek nagyon praktikusnak kell lennie. Azt mondják, hogy Isten közelebb van hozzád, mint a bőröd. De hol is van pontosan? Egy nagyon különleges helyen.

Egyszer, a Legfelsőbb Úr egy kérdéssel fordult az angyalokhoz: “Szükségem van egy kis szünetre. Olyannyira túlterheltek már az emberek mindazokkal a problémákkal, melyeket a Földön okoznak. Állandóan ezek az imák, és az a sok kérés. Mutassatok nekem egy rejtekhelyet, ahol senki sem háborgat, ahol nyugalomban lehetek! Mutassatok egy helyet, ahol ezt megtehetem!” Az angyaloknak támadt egy ötlete: “Létezik egy titkos hely. Menj, s rejtőzz el az emberek szívében! Ott senki sem fog keresni Téged.”

Ő közelebb van hozzád, mint a saját bőröd. Természetesen ez olyan, mint egy vidám kis történet, de valójában, igaz. Mert a szívünkben található egy üreg. S ha megtisztulsz és egy magasabb tudatszintre jutsz, ez a parányi hely a szívedben olyan hatalmassá válik, hogy magába tudja fogadni az egész világegyetemet. Ily módon férhet el a Jóisten szíved parányi rejtekén. Ezt hívják a szív titkos zugának, egy titkos barlangnak a szívben. Tehát az életenergiád a szívedből származik. Míg a szíved dobog, addig létezel. S amikor önmagadra mutatsz, akkor nem a fejedet érinted meg, hanem a szívedet, mondván: “Én így gondolom.” Tehát, mindannyian tudjuk, hogy az élet a szívünkben van. Mert a lélek, ez a spirituális energia, a szívünkbe költözött, a szívünkben lakozik. Ez az élet helye.

Különböző energiacsatornák indulnak a szívből. Erről nagyon szép leírást ad a jóga. Az összes energia ezeken a csatornákon keresztül jut be ebbe a test-elme együttesbe. 72000 csatorna létezik a testünkben. Van egy fő csatorna, mely a szívből kiindulva eléri a koponyatetőt, s ezt hívják a ‘fénycsatornának’. S amennyiben ez kapcsolódik a Naphoz – természetesen nem csupán a világegyetem anyagi napjára gondolva, hanem a lelki Napra – s ha ez a Nap beragyogja ezt az utat, akkor a lelked könnyedén áthaladhat e csatornán. Ekkor az élet nagy problémája, a halál, átjáróvá válik, mely nem valaminek a vége, hanem valami új fejezetnek a kezdete.

Ezért létezik egy nagyon szép fohászunk. Aszató má szad-gamaja / tamaszó má dzsjótir gamaja / mrtjór má’mrtam gamaja. “A valótlanból vezess a valóságosba, a sötétségből vezess a világosságba, a halálból vezess a halhatatlanságba!” Kérlek, emlékezzetek erre a fohászra! A szenvedés az valótlan. Tehát, amikor egy ilyen valótlan helyzetben vagytok, emlékezzetek e fohász első részére: “A valótlanból vezess a valóságosba!” A Legfelsőbb valóság pozitív létezés, legfelsőbb tudás és boldogság – szat-csit-ánanda. Ha azt érzitek, hogy a sötétség már-már elemészt, elhatalmasodik rajtatok, emlékezzetek az imánk második részére: „A sötétségből vezess a világosságba!” S ne feledkezzetek meg az utolsóról:“ A halálból vezess a halhatatlanságba!” Kedveseim, ezt vigyétek magatokkal, hasznotokra lehet.

[1] Bhagavad-gítá 12.8.

 



Oct

11

namaste

(Szvámí Tírtha, 2013.01.05-ei esti tanítása, Kjusztendil)

(az előző pénteki lecke folytatása)

A réges-régi időkben egy furcsa történet játszódott le egy erdőben. Öt fivér száműzetésben járt ebben a hatalmas erdőben, s nagyon megszomjaztak. Szerettek volna vizet találni. Ezért a legidősebb testvér így szólt a fiatalabbakhoz: “Kérlek, keressetek vizet!” A legfiatalabb elindult, s nem túl messze talált egy kisebb tavat. Mivel nagyon szomjas volt, szeretett volna először maga inni, majd a testvéreinek is vinni a vízből. Azonban mi történt, amikor megérintette a vizet? Egy dörgő hang hallatszott: „Állj! Ne nyúlj a vizemhez! Én a tó szelleme vagyok. Válaszolj a kérdéseimre, aztán vehetsz a vizemből! Erre az ifjú így felelt: „Ó, engem nem érdekelnek a kérdéseid, én szomjas vagyok. Én inni akarok, s úgy cselekszem, ahogy a kedvem tartja.” Majd vett egy kis vizet, és azon nyomban holtan rogyott össze. Ez idő alatt a többiek vártak: „Hol van a kisöcsénk?” Majd a második testvér is útra kelt. Ő is rátalált a tóra, ahol megpillantotta halott öccsét. Kétség kívül nagyon megdöbbent, azonban ő is nagyon szomjas volt, tehát inni szeretett volna. A tó szelleme pedig így szólt: „Állj! Ne vegyél a vizemből! Mielőtt innál, válaszolnod kell a kérdéseimre, máskülönben te is meghalsz, mint a testvéred.” “Nem érdekel, először innom kell.” Vele is ugyanaz történt. Három testvére hiába várta a vizet. Még ketten eredtek útnak: ők is eljutottak a tóhoz, ahol testvéreik holtan hevertek, és velük is ugyanaz történt. Miután egyik öccse sem tért vissza, a legidősebb fiú is elindult ivóvizet keresni, és látta, hogy a négy testvére a parton fekszik. Majd ő is hallotta a hangot: „Állj! Ne igyál a vizemből! Felelj a kérdéseimre!”  S a legidősebb testvér kellőképpen bölcs volt, hogy így feleljen: „Rendben, válaszolhatok a kérdéseidre”.

A tó szelleme belekezdett a több, mint száz kérdésbe. Természetesen nem fogom valamennyi kérdést most elismételni, csupán néhányat. Így szólt az egyik: „Melyik a legmegdöbbentőbb dolog a Földön?” S egy nagyon mély válasz érkezett Judhisthirától, a legidősebb testvértől: “A legmegdöbbentőbb dolog, hogy eleink idős korukban mind eltávoztak, mégis mindazok, akik élnek azt gondolják, hogy ők ez alól kivételek lesznek.” Ez nagyon elképesztő! Mindenki eltávozik, mégis úgy gondolod, hogy te nem fogsz.

Majd egy másik kérdés így szólt: „Mi újság van a világban?” Furcsa kérdés. Nem épp ilyen kérdést várnál egy ilyen szituációban. De épp annyira amennyire furcsa volt a kérdés, a válasz is az volt: „Nos, mi történik? Az élet főzi az élőlényeket az emberi lét üstjében.“ Rendkívül szokatlan válasz. De mit is jelent ez pontosan? Azt, hogy az üst alatti tűzifa a Nap – az idő. Tudjátok, ha egy finom szabdzsit (zöldségekből készült főzelék) szeretnétek készíteni, akkor a burgonyát s egyéb zöldségeket apró darabokra kell vágni, s puhára főzni. Erről szól az élet. Olyanok vagyunk, mint a nyers burgonya; időre és hőre van szükségünk, hogy megpuhuljunk.

Majd így szólt egy további kérdés: „Ki a boldog ezen a Földön?” Na, ezt a kérdést már értjük – ki boldog? A válasz pedig így szólt: „Mindazok, akiknek nincsen tartozásuk, boldogok. Aki megfizette valamennyi tartozását.” Úgy vélem, ez nagyon gyakorlatias; természetesen akkoriban nem bankhitel volt, amit vissza kellett fizetni. Sokkal inkább Istennek, az istenségeknek, a tanítóknak, az élőlényeknek szóló felajánlásokról, az irántuk érzett háláról van itt szó – az ilyen fajta járandóságokat is meg kell fizetnünk. Tehát boldogok mindazok, akik megfizették tartozásukat.

Volt egy másik kérdés, ami így szólt: “Mi a legnagyobb kudarc?“ Mi a ti válaszotok erre? A válasz így szólt: “A legnagyobb bukás a győzelem.” Majd jött egy újabb kérdés: “Ki a legnagyobb ellenséged?” Mi a ti válaszotok erre?

Válasz: Önmagam.

Szvámí Tírtha: Helyes! A legnagyobb ellenségem én magam vagyok! Majd egy gyönyörű kérdés következett egy még csodálatosabb válasszal: „Mi a tér? Mutass példát a térre!” S a válasz szavak nélküli volt, csupán a két tenyér összeérintése (anydzsali mudrába). Ez a tér! Tehát a kezedben összegyűjtheted az egész világegyetemet. De össze is kell tenni a kezeinket, hogy hódolatunkat ajánlhassuk a Legfelsőbbnek. Ez a legjobb példa a térre, mert ez az egész világ Általa és Számára teremtetett. Tehát bármink is van. fel kell használnunk imáinkban, az Úr dicsőítésére.

Majd elérkezett az utolsó kérdés “S mi a teendő? Hogyan nyerhető el a tökéletesség?” S egy nagyon fontos válasz érkezett: „Kövessétek a szentek példáját!” Mert ez a biztonságos útja az isteni cél elérésének.

Tehát a legidősebb fivér válaszolt valamennyi kérdésre. S ezután mi történt? Vehetett a vízből; sőt – a tó szelleme beleegyezett, hogy teljesítse egy vágyát. „Valamennyi kérdésemre olyan szépen, olyan tökéletesen feleltél, hogy készen állok teljesíteni egy kívánságodat! Kérj egy áldást, és én teljesítem!” Judhisthira így szólt: „Fel tudnád éleszteni a testvéreimet?”

Tehát, ha tudsz felelni az életünk kihívásaira vonatkozó kérdésekre, akkor ez által nagy erő birtokába juthatsz, s így nagyon mélyreható módon tudsz segíteni és szolgálni más élőlényeket. Végül kiderült, hogy a tó szelleme tulajdonképpen ennek a hősnek az isteni apja volt. Tehát láthatjátok, hogy még az ilyen szokatlan történetek és bonyolult helyzetek is isteni ellenőrzés, felügyelet alatt állnak.

 



namaste

(Conferencia vespertina de Swami Tirtha, el 05.01.2013, Kyustendil)

(Continua la conferencia del pasado viernes)

En tiempos de antaño había una historia extraña en un bosque. Cinco hermanos exilados andaban muy sedientes por el enorme bosque. Querrían hallar agua. El hermano mayor dijo a sus dos hermanos menores: “Por favor, debéis hallar agua! El menor de todos se puso a caminar. Había hallado un lago no lejos de allí. Quiso beber un poco ya que estaba muy sediento y luego traer agua a sus hermanos. Pero al tocar el agua, oyó una voz gritando: „párate! No toques mi agua! Soy el espíritu de este lago. Debes responder mis preguntas y entonces podrás tomar de mi agua!” El joven dijo: “Oh, no me interesan tus preguntas. Estoy sediento, quiero beber y hare lo que me dé la gana! Quiso tomar agua y en el momento cayó muerto. Mientras tanto los hermanos estaban esperando. “Donde esta nuestro hermano menor?” Entonces se encamino el Segundo hermano. También hallo el lago y vio a su hermano yaciente muerto. Se sorprendió sin duda, pero también estaba muy sediento y quería beber. El espíritu del lago dijo gritando: “.Parate! No tomes de mi agua! Primero debes responder mis preguntas. Si no lo haces, te matare como hice con tu hermano. “No me importa. Primero tengo que beber.” Ocurrio igual. Los tres hermanos seguían esperando agua. Los dos se encaminaron y hallaron el lago y sus hermanos muertos, con ellos ocurrió igual Finalmente, como no regresaban los hermanos, el mayor de todos se encamino a buscarlos y a buscar agua, y vio a sus hermanos yacientes. Entonces también oyo la voz gritando: “Parate! No debes beber de mi agua! Primero tienes que responder mis preguntas!” El hermano mayor era suficientemente sabio para responder: “Bueno, voy a responder tus preguntas.”

El espíritu del lago hizo más de cien preguntas. Por supuesto, no vamos a repetirlas, solo mencionaremos algunas de ellas. Una de las preguntas fue: “Que es lo más asombroso en el planeta Tierra?” La respuesta fue muy perspicaz, puesto que Yudhishtira, el mayor de los hermanos dijo: “Lo más asombroso es que todos de las generaciones pasadas se han ido. Sin embargo, los que están viviendo ahora creen que serán una excepción.” Es asombroso! Todos se han ido y tú crees que contigo no ocurrirá igual.

Había también otra pregunta: “Que hay de Nuevo en el mundo” Una pregunta extraña. En aquella situación tal pregunta fue inesperada. No era usual aquella pregunta y tampoco fue usual la respuesta. El hermano respondió diciendo: “Bueno, que es lo que pasa? La vida está cociendo a los seres vivos en la caldera de la existencia humana. “ Muy extraña la respuesta pero que es lo que significa en realidad? Significa que el fuego debajo de la caldera es el sol, el tiempo. Ya sabéis, si queréis cocinar un buen cocido sabji, debéis cortar las patatas y los demás vegetales en pedacitos y luego ponerlos a estofar para ablandarlos. Es lo que pasa en la vida humana. Somos unas patatas crudas, necesitamos tiempo y calor para ablandarnos.

Había otra pregunta: “Quien es feliz en esta Tierra?” Debemos entender – quien es feliz? La respuesta fue: “Los que no tengan deudas serán felices. Los que habrán pagado sus deudas.” Creo que esto es muy práctico: claro que en aquellos tiempos no se trataba de pagar créditos bancarios. Más bien se trataba de las ofrendas y de la gratitud que se debían brindar a Dios, a las divinidades, a los maestros y gurús, a los que estaban vivos – todas estas deudas que se debían pagar. Serán felices los que habrán pagado sus deudas.

Y otra pregunta: „Cuál es la mayor derrota?“ Que es lo que vais a responder? La respuesta del sabio hermano fue: „La mayor derrota es la victoria.” Siguió otra pregunta: „Quien es tu mayor enemigo?” Y cual es vuestra respuesta?

Respuesta: Soy yo.

Swami Tirtha: Correcto. Mi Mayor enemigo soy yo! Vino después una hermosa pregunta y la respuesta fue aún más hermosa: „Que es el espacio? Dame un ejemplo de espacio!” La respuesta fue sin palabras, con elevadas las dos palmas de las manos (como en la mudra Anjali). Esto es el espacio! En las manos podéis recoger el universo entero. Debemos pues juntar nuestras manos y brindar a Dios nuestro respeto. También es el mejor ejemplo de espacio. Puesto que el universo ha sido creado por el Supremo. Y creado también para El. Debemos transformar en plegaria y glorificación todo lo que poseemos, todo de lo que disponemos.

Finalmente llego la última pregunta: “Y que es lo que se debe hacer? Como adquirir la perfección?” Vino entonces una respuesta muy importante: “Seguir por los pasos de los Santos.” Este es el más seguro camino para llegar al divino destino.

De este modo el mayor de los hermanos respondió todas las preguntas. Y que es lo que ocurrió? Pudo tomar agua y aun más – el espíritu acordó con cumplir con un deseo suyo. “Has respondido mis preguntas muy bien, a la perfección! Estoy listo a cumplir con un deseo. Pideme allgo y Yo lo hare!!” El fulano dijo: “Puedes resucitar a mis hermanos?”

Bueno pues, si sois capaces de dar respuesta a los desafíos de la vida, podréis recibir un poder enorme para ayudar, respaldar y server a otros seres vivos de un modo muy profundo y oportuno. En fin de cuentas, el espíritu del lago fue el divino padre del héroe. Ya veis, las situaciones inhabituales y complicadas están regidas y observadas por las divinidades.

 



ocean_1024

(Szvámí Tírtha, 2013.01.05-ei esti tanítás, Kjusztendil)

(Az előző pénteki lecke folytatása)

De akik az érzékek szabályozásával, s azáltal, hogy egyenlőek mindenkivel szemben, teljesen az Abszolút Igazság személytelen aspektusát, a megnyilvánulatlant imádják, amely túl van az érzékek felfogásán, s mindent-átható, felfoghatatlan és mozdulatlan, az ilyen személyek, akik mindenki jólétéért fáradoznak – végül is elérnek Engem”.[1]

Tehát, akár így vagy akár úgy, előbb vagy utóbb hazatérhetünk, vissza Istenhez. Mi tehát a különbség? A következő versben megtudhatjuk: Rendkívül nehéz előrehaladniuk azoknak, akiknek elméje a Legfelsőbb személytelen, megnyilvánulatlan aspektusához vonzódik. Ezen az úton mindig nagyon fáradságos az előrejutás a megtestesült lények számára.”[2]

Általában a könnyű megoldásokat szeretjük – mutass nekem gyors és hatékony módszert a boldogság elnyeréséhez! Hogyan váljunk gazdaggá 30 nap alatt; vagy miként tanulj meg szuahéli nyelven két alkalom során; vagy hogyan érjünk el isteni tökéletességet egy hétvégi tréning által. Ezek rendkívül népszerű dolgok; mindig gyors és hatásos módszereket szeretnénk. ’A valódit akarom!’ Ugyanez történik a lelki törekvők esetében: némely spirituális törekvés nehéz, mások könnyebbek. Mert ha Istent elképzelhetetlennek próbáljuk elképzelni, akkor nehézségbe ütközünk. Hogyan tudod elképzelni az elképzelhetetlent? Ez ugye lehetetlen. Ezért ez a fajta elméleti megközelítés nagyon bonyolult és rendkívül nehéz.

Óh, Prthá fia, gyorsan felszabadítom a születés és halál óceánjából azt, aki minden tettét Nekem felajánlva Engem imád, eltérés nélkül átadja magát Nekem, odaadó szolgálatban él, és elméjét Rám szögezve mindig Rajtam meditál.”[3]

Ebben a versben valami nagyon fontos dologról van szó – a születés és halál óceánjáról. Nem azért születtünk, hogy meghaljunk. Ha lehetőséget kaptunk arra, hogy ezen a Föld nevű bolygón élhessünk, akkor kell, hogy legyen valami magasabb és nagyon fennkölt célja is ennek a létezésnek. Bár ez a világegyetem oly módon van elrendezve, hogy ha valaminek van kezdete, akkor végének is kell lennie. Bármiféle anyagi dolognak van kiindulási- és végpontja. Azonban az ember ezen a szinten felül állt. Mindannyian ugyanolyan spirituális tulajdonságokkal rendelkezünk. Ha a testet vizsgálod, akkor anyagi minőségeket találsz – a felépítése, az anyaga, a funkciói – ez a biológia szintje. Azonban azt is érzed, hogy te valami több vagy ennél. Nem csupán ez a 60 kg anyag. Érzed: “Ennél több vagyok!” Ezt a lelki önazonosítást kell megszilárdítani magunkban, hogy megszabaduljunk a születés és halál óceánjából. Mert az élet egyik fő problémája a halál. Általában a legtöbb ember fél ettől a témától, mert nem szeretünk erre gondolni.

 

(folytatása következik)

[1] Bhagavad-gítá 12.3-4.

[2] Bhagavad-gítá 12.5.

[3] Bhagavad-gítá 12.6-7.



Sanakadi curse Jaya Vijaya

(Szvámí Tírtha 2012. májusi, szófiai tanításából)

(Az előző hétfői tanítás folytatása)

Dragi: Ha megnézzük a képet, hogy Nrszinhadév hogyan öli meg Hiranjakasiput, láthatjuk, hogy valamennyi feltétel ténylegesen teljesül.

Szvámí Tírtha: Igen, igen, a történetnek ez a része később következik majd, mivel a Legfelsőbb Úr oly nagyszerű szolgájának, mint Brahmának az áldásai mindig valóra kell, hogy váljanak. A Jóisten megvédi a bhaktáit és a méltóságukat. Ha egy bhakta így szól: „Legyen így!” – akkor az meg fog történni, mivel a Legfelsőbb Úr támogatja őt. Ám legyen bármilyen okos is egy ember, az nem elég, hogy megakadályozza az isteni akarat beteljesülését.

Krpadhám kérdése: A történetben az áll, hogy a félistenek aggódnak, mivel már előre tudják, hogy mit is fog kérni Hiranjakasipu. Hasonlóképpen szerintem Visnu híveként Brahmá is tudta, hogy miben sántikál Hiranjakasipu, hogyan nyerhette el mégis Hiranjakasipu az áldást?

Szvámí Tírtha: Miért ne? Te is apa vagy, tudod milyen az, amikor a nagyfiad úgy gondolja, hogy megtesz valamit, te látod a tettének jövőbeli eredményeit és a szándékot, de mégis hagyod, hogy megtegye!

Kripadhám: Néha igen, néha nem.

Szvámí Tírtha: Ez alkalommal igen volt, de ne feledjétek, hogy semmi sem történik véletlenül a történetben! Hiranjakasipunak meg kellett tapasztalnia mindezt a vezeklést és hatalmat, másként nem tudott megszabadulni ettől a kondicionálástól. Hiszen fel kellett őt szabadítani – ő nem egyszerűen a Jóisten ellenlábasa volt, célja volt annak, hogy ebbe a helyzetbe került.

Éppen úgy, mint Júdás – róla sokan gondolják azt, hogy elárulta Jézust, ami igaz is. Gyötrelmes szerep, ám valójában Júdás nélkül nincsen keresztrefeszítés, és nincsen feltámadás – vagyis nélkülözhetetlen szereplője ennek a lenyűgöző történetnek. A mi történeteinkben is hasonló a helyzet – ha az isteni tervnek vannak ellenségei, azok szükségszerű szereplők, nélkülük nem tud beteljesülni az isteni akarat.

Jasódá kérdése: Azt mondják az írások, hogy amikor a Jóisten személyesen öl meg valakit, az a legnagyobb áldás, és hogy az illetőnek nem kell már újra születnie ebben a világban. Amennyire én tudom, Hiranjakiasipunak és Hiranjáksának ez az első születése, s ezt még kettő követte. Mi erre a magyarázat?

Szvámí Tírtha: Egyezséget kötöttek. Eredetileg Hiranjakasipu és Hiranjáksa, ez a két hatalmas démontestvér a mennyben szolgált, ám elkövettek egy kicsinyke hibát. Ahogy arról már olvastunk, nem engedték meg a Kumáráknak, Brahmá szent fiainak, hogy belépjenek a kapun, ezért a Kumárák megátkozták őket: „Ilyen mentalitásnak nincs helye itt a mennyei bolygón, így legközelebb a Földön kell megszületnetek!” Még Visnu is eljött, akkora híre ment ennek, és így szólt: „Nézzenek oda! Mi történik a királyságomban? Mi ez a zajos veszekedés?”  Akkor elmondták Neki, hogy Dzsaj és Vidzsaj milyen hibát követett el, s hogy hangzott el az átok. A négy Kumára bráhmin, és egy bráhmin szavának mindig teljesülnie kell, mit lehet hát tenni? Dzsaj és Vidzsaj így fohászkodott: „Kérlek, töröld el ezt az átkot!” De erre a Legfelsőbb Úr így válaszolt: „Hogyan változtathatnám meg a bhaktáim adott szavát? Ha ők megátkoztak benneteket, akkor az be is fog teljesedni, én nem tudom megakadályozni. De talán adhatok Nektek egy lehetőséget. Mindenképpen az anyagi síkon kell megszületnetek, de választhattok: vagy tizenkétszer bhaktaként születtek meg, vagy háromszor démonként. Melyiket választjátok?” Dönteniük kellett, így gyorsan kiszámolták: „Háromszor démonnak születni gyorsabb, és utána visszatérhetünk az eredeti helyzetünkbe, és tovább szolgálhatunk Téged.” Ez volt a végső szavuk – azért, hogy ezek a testvérek megtalálhassák az útjukat hazafelé, vissza a Jóistenhez.

A történet folytatásában tehát ezekként a démoni erőként kellett megszületniük, nem volt választásuk – ez alatt a bűnös, negatív befolyás alatt álltak. De még ennek a negatív hatásnak is volt egy pozitív célja: segíteni nekik, hogy visszatérhessenek. Vissza a Jóistenhez.



krishna-arjun

(Szvámí Tírtha, 2013.01.05-ei esti tanítás, Kjusztendil)

Gyakorlatilag, India legfontosabb spirituális szent könyve a Bhagavad-gítá. Ez épp annyira meghatározó a világ keleti fele számára, mint a Biblia a mi kultúránkban. Olyan, mint az életről s az istenről szóló tudomány enciklopédiája. A Gítá 700 verset tartalmaz, amely nem annyira sok. Léteznek olyan szentek és tudósok, akik fejből tudják mind a 700 verset. S azt mondják, hogy aki ismeri a Gítát, az elnyerheti a felszabadulást. De tudjátok, hogy mi, a világ nyugati felén élünk, s nincs túl sok időnk, hogy ezeket a slókákat, az ősi szentírások szanszkrt nyelvű verseit megtanuljuk – mind a hétszázat. De az esély nem veszett el, mert 18 fejezetből áll, és azt mondják, ha nem tudod az egészet, csak egy fejezetet – az már elég a felszabaduláshoz. Ez még mindig meglehetősen hosszú, de szerencsére, ha nem tudod az egész fejezetet, csak egy verset – az már elég a tökéletességhez. S ha még ez is sok, abban az esetben, ha nem vagy képes az egész versre emlékezni, csupán a felére, az is elég a felszabaduláshoz.

Tehát, hol kezdjük – az egész könyvvel, vagy csak egy fél verssel? Nos, alázatosan javaslom, ha egyetértetek velem, hogy tanulmányozzunk egy fejezetet. Természetesen egy szentírás valamennyi fejezete rendkívül fontos, mégis azt szeretném, hogy az egyik legfontosabb fejezetet, a 12-et vitassuk meg.

Ez a könyv egy eszmecsere Isten, Krsna és egy nagyon kedves bhaktája, szolgája, barátja, Ardzsuna között. Ardzsuna egy harcos, akinek az isteni igazságért kell küzdenie. A szentírás épp az igazságért vívott nagy háború kezdő pillanatáról szól. S Ardzsunának, ennek a harcosnak, kétség támad a szívében: ”Harcoljak vagy sem?” Nektek is vannak kétségeitek néha, hogy így vagy úgy kellene tennetek? Mindig szembe kell néznünk ezekkel a választásokkal. Tehát, Ardzsuna nem tudta, hogyan cselekedjen helyesen, mitévő legyen, mi a legjobb a számára. Ezért Krsnához fordult, aki a segítője volt ebben a harcban: “Kérlek, vezess engem! Mondd meg mi a legjobb a számomra!” Milyen szerencsés helyzet! Csak képzeljétek el saját magatokat, amikor kétségeitek vannak, és Isten a segítőtök! Tehát vágjunk a közepébe ennek a párbeszédnek!

Ardzsuna így kérdezett: Ki tekinthető tökéletesebbnek: aki mindig megfelelően imád Téged az odaadó szolgálatban, vagy aki a személytelen Brahmant, a megnyilvánulatlant imádja?”[1]

Nagyon komoly kérdés. Hogyan imádjuk a Legfelsőbbet, miként közeledjünk Hozzá megfelelően? Ki Isten? Csupán egy fény? Esetleg egyfajta finom fizikai energia? Vagy talán valamiféle lila köd? Holmi légnemű anyag, vagy mi is pontosan? Vagy talán egy személy? Csak képzeljétek el magatokat – megkérdezhetem a neved?

Válasz: Iva, Ivának hívnak.

Szvámí Tírtha: Ó, nagyon jó. Tehát, ha valaki azt mondja: “Nos, Iva egy nagyon kedves, finom személyiség” vagy azt mondja, hogy: “Iva egy energianyaláb.” – melyik a helyesebb megközelítés? Ha valamiféle ködnek, vagy egy személynek tekintenek? Ez a kérdés ugyanarról szól: Mi a Jóisten alapvető jellemzője? Hogyan közelítsünk a Legfelsőbbhöz – általános hittel vagy személyes kapcsolaton keresztül közelítsünk Hozzá?

Majd Krsna így folytatja: “Aki elméjét személyes formámra rögzíti, s mindig nagy, transzcendentális hittel imád Engem, azt a legtökéletesebbnek tekintem Én.”[2] Egyenes kérdésre, egyenes válasz! Melyik a jobb: egy egyenes és személyes közeledés Hozzád, vagy valamiféle általános elképzelések Rólad? S a Legfelsőbb Úr így válaszolt: “Az a jobb, ha valaki nagyon bensőséges módon, mint személyhez közelít Hozzám, ha mély szeretetteljes és élő kapcsolat fűzi Hozzám.”.

(folytatása következik)

[1] Bhagavad-gítá 12.1.

[2] Bhagavad-gítá 12.2.

 



demons-demigods fight

(Szvámí Tírtha, 2013.01.05-ei szófiai reggeli tanítása)

Kérdés: Léteznek ördögi, démonikus lények, melyek néha hatalmukba kerítenek bennünket? Milyen a természetük, mondanál nekünk pár dolgot róluk? Az angyalokhoz viszonyítva, kevésbé fejlettek a lelki megvalósításukat tekintve?

Szvámí Tírtha: Nos, jó pár dolgot mesélhetek róluk, de miért kellene oly sok szót vesztegetni rájuk? A mi tradíciónkban ezt a kettősséget úgy magyarázzák, mint a félistenek és a démonok közötti versengést, ami meglehetősen feketén-fehéren hangzik. Déva, isten, félisten, ragyogó személyiséget jelent, olyan személyt, aki fénylik. Olyan ez, mint a világosság és a sötétség közötti örök konfliktus. S azt gondolhatnátok, hogy: ‘Ó a démonok nagyon alacsony szintű lények, bukottak, nagyon rosszak.’ Azonban a mi megértésünk őket illetőleg némileg különbözik ettől. Néha, a démonok egy magas szintű társadalom, egy nagyon emelkedett civilizáció képviselői. Minden csodálatos és jól szervezett. Nagyon hasonló a nyugati társadalmakhoz. Minden szép, jól szervezett, nagyon hatékony – de Isten nélkül. Ez az, ami napjainkban tapasztalható – az úgynevezett “fejlett társadalom”. De lelki szempontból ez az emberiség primitív szintje. Legtöbbünknek nincs kapcsolata az abszolút szinttel, hitetlenek vagyunk, és nincsenek lelki gyakorlataink. Bár a technikai vívmányokat tekintve fejlődünk, de mind lelkileg, mind pszichológiailag sok szenvedésben van részünk.

Kétség kívül vannak előnyei ennek a kultúrának – megnyomsz egy gombot, és felgyullad a fény, mely valószínűleg addig fog megjelenni, amíg fizeted a számlákat; ha nem, akkor nyomkodhatod a gombot, mégsem lesz világosság. Ez annyit jelent, hogy azért, hogy az energiaellátás előnyeit élvezhesd, neked is be kell fektetned az energiádat, valamit kell adnod cserébe. Ezt a szabályt mindenki ismeri. Légy egy kicsit szélesebb látókörű! Az energiát az élethez a fő szolgáltató nyújtja – Isten. Nyomkodjuk az élet gombját, mindig szeretnénk az élet adta előnyöket élvezni, de elfelejtjük kifizetni a számlákat Neki – nem imádkozunk, nem szolgáljuk Őt, nincsenek felajánlásaink, nem nyújtunk semmit a Számára – csupán az előnyöket szeretnénk élvezni. Nos, ez a szolgáltató meglehetősen türelmes, ad három hónap haladékot, de azután a rólunk való gondoskodás mértéke csökken.

Mindenesetre, visszatérve a kérdéshez: a démonok nem egyértelműen rosszak, még a félistenek is követnek el hibákat, vannak hiányosságaik. Még a legfehérebb liliomnak is van árnyéka. De valójában, mi itt a lényeg? Az, hogy ugyanahhoz a családhoz tartoznak. Igazából a démonok és a félistenek testvérek, ugyanattól az atyától, de más-más anyától származnak, tehát rokonok. S, mint tudjátok, amint fent úgy lent – a családi ügyekben mindig vannak itt-ott konfliktusok. De ezek a félistenek, démonok családi ügyei. Harcolnak, de ez nem olyan komoly, mert csupán a szerepüket tejesítik be. Mindazonáltal azt ajánlják, hogy váljatok angyalokká. Szerintem, ezzel egyetérthetünk – kövessétek az angyalokat!

 



darkness is lack of light

(Szvámí Tírtha, 2013.01.05-ei szófiai reggeli tanítása)

Kérdés: Először is elnézést szeretnék kérni magáért a kérdésért a mestertől és a hallgatóságtól egyaránt. Szeretném megkérdezni, hogy létezik-e a gonosz? Vajon létezik-e olyan személyiség, mint a főördög, Sátán? S az isteni szférában van-e ellentét jó és gonosz között, vagy ez csupán itt a földön az emberek világában létezik?

Szvámí Tírtha: Ez egy nagyon helyénvaló kérdés, nem kell elnézést kérned. De az ördög abban az értelemben, a klasszikus, úgymond keresztény értelemben, nem létezik. Az az ördög nem kívül van, az az ördögi mentalitás bennünk él. Mert ki is tulajdonképpen az ördög – aki az isteni rend ellen lázad. Mi vagyunk ezek a lázadók, s nem fogadjuk el Isten feltételeit. Ő pedig azt mondta: “Rendben, meglehet a saját véleményed, de akkor próbáld is ki ott.” Tehát, az ördög nem kívül van, ez a lázadó bennünk létezik. Ezért a lelki világban nincs diszharmónia. Ott harmónia van. A kettősségek – mint jó és rossz, ördög és angyal – csupán a relatív síkon léteznek, nem abszolút szinten. Abszolút szinten csak angyalok, szeráfok és arkangyalok léteznek. Természetesen én most más nyelvet és más neveket használok az isteni vagy félisteni lényeknek ezekre az osztályaira, de odaát, ott nincs diszharmónia.

Tehát valójában az ördög vagy az anti-Isten nem létezik. Míg az illúzió, igen. De az illúzió természete az, hogy nem létezik. Valami viszont van, hogy megmutassa, hogy mi az, ami nincs. Ez némileg komplikáltnak hangzik. Arisztotelész azt mondja: “Bármi, ami nem létezik, nem létezőként létezik.” Rágódhattok ezen, de ez azt mutatja, hogy Arisztotelész nagyon pozitivista volt, az élet mellett állt ki, a létezés mellett, mert így szól: “A nem-létezés nem létezik.” Az egyetlen dolog, ami nem létezik, az a nem-létezés. Minden létezik! S, ha azt gondolod, hogy valami nem létezik, akkor az nem-létezőként létezik a számodra. Ez úgy tűnhet, hogy csak játék a szavakkal, de nem az. Mert mi a sötétség?

Harilílá: A fény hiánya.

Szvámí Tírtha: Helyes, nem tudunk pozitív definíciót adni a sötétségre, csupán negatívat – ‘a fény hiánya’. Tehát a sötétség nem létezik. Amikor sötétség van, nem létezik a fény. Hasonlóképpen, miben áll az ördög valódi létezése? A látásmódodtól függ. Sokan annyira félnek az ördögtől, hogy ördög-tudatosságot alakítanak ki. Mindenben, ami velük történik, az ördög trükkjeit vélik felfedezni. Ily módon teremted meg a saját ördögödet. Azonban, ha mindenütt az isteni kegyet szeretnéd látni, akkor egy teljesen más látásmódod lesz.

Azonban, ha az ördögre, mint egy olyan hibára, egy olyan funkcióra tekintünk, mely elválasztja az embert az isteni tudatosságtól, akkor természetesen ez az erő létezik, de ezt illúziónak hívják. Ez egy megszemélyesült energia, melyről első pillantásra azt gondolhatjuk, hogy: “Ó, ez az ördög lehet!”; mert elválasztja a lelkeket Istentől, tehát ez az ördögi program. De valójában az illúzió, ami egy nőies erő, az anyagi létezés börtönének az igazgatónője. S bár igazgatóként gyakorlatilag a börtönben él, azonban rá más szabályok vonatkoznak. Ő nem bűnöző. Az a szerepe, azt a szolgálatot kell teljesítenie, hogy gondoskodjon azokról, akik ezt az utat választották, akik ilyen „bűnöző” módon viszonyulnak a Jóistenhez.

 



36176651_484554975313301_8668948083142295552_n

(Szvámí Tírtha, 2013.01.05-ei szófiai reggeli tanítása)

Harilílá kérdése: Azt hallottam, hogy ha szeretnél valamit elérni, akkor segíts másokat abban, hogy elnyerjék ugyanazt. Ez így van az anyagi, és remélem, a lelki szférában is. Szeretnél fejlődni a lelki úton, s szeretnéd, hogy mások is haladjanak, úgyhogy a te javadra is szolgál, ha segítesz másokat. Azonban, mivel nem vagy tökéletes, mit is adhatsz a számukra, anélkül, hogy beszennyeznéd őket? Mint ahogy említetted, amíg nem vagy tökéletes, addig másokat sem tudsz tökéletessé tenni. Ha nem vagy tiszta, mit is adhatsz a számukra? Mit nyújthatsz nekik a saját lelki utadból, hogy hasznukra, s saját hasznodra is váljék?

Szvámí Tírtha: Nos, lehet, hogy mi nem vagyunk képesek tökéletességet adni másoknak, de Krsna igen. S amíg nekem korlátaim vannak, a mesterem és a parampará nem korlátozottak. Tehát, abban az esetben, ha “porszem” kerül a gépezetbe – ami előfordul – a feljebbjáróid belépnek és segítségedre sietnek.

Tehát gondosan meg kell válogatnunk a példaképeinket. Nagyon óvatosnak és eltökéltnek kell lennünk, és nagyon magas példát kell keresnünk. S tudnod kell, mit tanulhatsz egy embertől. Ha ostoba dolgoknak szenteled magad, akkor ostobaságot fogsz elérni. Azonban a bhakti jóga egyik meghatározása az, hogy távol tartod magad az ostobaságoktól. S itt (a bhakti jógában) létezik egy isteni hierarchia – ámbár én vagyok a legjelentéktelenebb része ennek a rendszernek, de az üzenet valós. Meglehet, hogy nekem nem sikerült teljes megvalósításra jutnom, lehet, hogy nem vagyok a fényben, úgymond nincs teljes megvalósításom, de ha tudom az irányt, és másoknak is elmondom, hogy “arra kell menni” – az egy fontos segítség.

De ismét óvatosnak és szerencsésnek kell lennünk. Mert egy vérbeli századparancsnok így kiált: “Utánam!”, míg a nagyhatalmú generálisok, akik a védelmi rendszerük biztonságát élvezik, azt mondják, hogy: “Előre!” Válasszatok helyesen!

De mások lelki útjának segítése, szolgálata – ez egy nagyon dicsőséges szolgálat. S ez a legjobb beteljesülés – ha láthatom mások fejlődését. Talán, nem annyira érzem a saját fejlődésemet, de ha látom azt, hogy másvalaki a lelki gyakorlatai révén, mennyivel teljesebb életet él, akkor az megnyugtató a számomra is. Tehát alaposan tanulmányoznunk kell a filozófiát, hogy megértsük az egész rendszert, és nagy összpontosítással kell, hogy végezzük a gyakorlatainkat is. S alapvetően beszélj a megvalósításaidról! Ez a módja, hogy elkerüljük a fanatizmust: komoly tanulmányok, s beszélj a megvalósításaidról, arról, amit már elértél!

De tisztában kell lenned az iránnyal. A tökéletesség létezik, a Legfelsőbb Úr ott van, Aki mindennek a forrása, Akihez visszatérhetünk, s létezik a folyamat, mely által lelki eszményeinket elérhetjük. Tehát, egyszerű. Megvan a cél, az út, s te is ott vagy. Rakd össze a rendszert!

 



chapati

(Szvámí Tírtha, 2013.01.5-i szófiai reggeli tanítása)

(az előző pénteki lecke folytatása)

Hadd meséljek el nektek el egy valóban megtörtént esetet. Egyszer ünnepeltünk egy eseményt Májápurban – ez az a hely ahol Maháprabhu megjelent – és találkoztam egy idősebb baráttal, aki mély baráti kapcsolatban állt Gurudévvel. Egyszer csak hirtelen így szólt: “Szeretnél találkozni egy szahadzsijával?” Tudjátok a szahadzsija olyan, mint a legveszélyesebb eretnek, egy imitátor. Kicsit meghökkentem, de azt válaszoltam, hogy: “Igen!” Majd elindultunk és szűk kis utcácskákon, átjárókon mentünk keresztül. Tudjátok a szokásos látkép ilyen nagyon, nagyon elszigetelt szent helyen Indiában, félig összedőlt épületek s még a templomoknak is igen furcsa formájuk van. Ezzel kapcsolatban meglehetősen nyugodtak – nem kritikaképpen, de nem igazán törődnek a külsőségekkel, formaságokkal. Majd letértünk a fő útról és hirtelen egy varázslatos kertbe érkeztünk. Minden gyönyörű volt odabent; kívül szemét és romok; belül pedig olyan csodálatosan zöld minden, mint a smaragd. Nagyon szép bokrok, gyönyörű formára nyírva, nagyon békés hangulat és egy pompás pavilon állt a varázslatos kert közepén. Minden tiszta – mindazok, akik már jártak Indiában tudják mit jelent ez, igen szokatlan! Tehát, minden csodálatos. Volt ott egy szolgáló, aki szintén nagyon nyugodtan járt körbe. Pár percet kellett várnunk és végül megjelent a barátunk. Nagyon szép ruhában, dekoratív hajjal – egy férfi. Nagyon finom hangulatú, az aurája pedig gyöngéd és szelíd/érzékeny. Az idősebb barátom, Sríla Tripurári Máhárádzs már régóta ismerte ezt a személyt. Régi ismerősökként kezdtek beszélgetni és a barátunk is mesélt a tevékenységeiről – fontos könyveket fordít angolra. Tehát, minden nagyon szépnek tűnt. Majd végül megkérdezte: “Mondjátok meg nekem, hogy valóban szahadzsijának tartanak?” Majd Tripurári Mahárádzs megpróbálta megbékíteni ezt a személyt. Miután elbúcsúztunk és eljöttünk onnan, így szólt hozzám: “Látod, ő még nincs ott! Ő még nincs azon a megvalósított szinten. Még mindig foglalkoztatja, hogy mit gondolnak mások – vajon ezt vagy azt gondolják-e róla.” Ha te már egy megvalósított személy vagy, akkor már nem igazán érdekel, hogy az emberek nagy szentnek vagy nagy csalónak tartanak-e. Meg kell találnod a saját egyensúlyodat. Nem mások véleményétől, nem a magad által épített imidzstől kell, hogy függjön bármi. Ahogy a korábban említett “igen”  emberünk mindent elfogadott: “Igen, ez vagyok én, igen az vagyok én”, egy igazán megvalósított személy elfogadja, hogy: “Igen, én ilyen vagyok”. Tehát, vajon dicsőséges dolog-e a lelki tanítómesterünk “igen” emberévé válni?

Válasz: Igen.

Szvámí Tírtha: Ó, óvakodjatok attól, amikor a Lelki Tanítómesteretek elkezd dicsőíteni benneteket: “Ó kedvesem, olyan szerencsés vagyok, hogy a mi csapatunkba tartozol!” “Igen, Gurudév! Te valóban szerencsés vagy.” “Ó, kedvesem, olyan vagy, mint a  védőangyalom! “ “Igen, Gurudév!” Tehát, vigyázzatok, hogy akartok-e “igen” emberré válni vagy sem.

De sohasem tudhatjátok, hogy miként is vélekedik a jóakarótok rólatok. Lehet, hogy azt gondolod, hogy: “Ó, az én mesterem sohasem foglalkozott velem az egész életem során. Mindig a konyhában készítettem neki csapátikat, amíg a hittestvéreimmel, s nem velem beszélgetett!” De ha van egy plusz füled, mely a szobáig elér, s hallhatnád, amit beszélgetnek: “Ó, ez a fiatalember, ahogy a csapátikat készíti, nagyon csodálatos! Ő a legkedvesebb bhaktám!” Tehát, sohasem tudhatjátok, hogy mennyire elégedett veletek a elöljárótok.

Ugyanígy van ez Krsnával kapcsolatban is – sohasem tudhatod, ki a legkedvesebb a számára. Ez kifürkészhetetlen! Ezért kell nagyon szépen bánnunk mindenkivel. Mert sohasem tudhatod ki Krsna kiválasztottja. Ez nagyon fontos – sohasem tudhatod, ki kedves Krsnának. S ő nem a főpapokért jött el sohasem. Ő a szegényekért jött el.