Calendar

December 2018
M T W T F S S
« Nov    
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31  



Magyar issues

malabeads

(Szvámí Tírtha, 2013.01.06-i szófiai reggeli tanítása)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Nem tudjuk igazán megtalálni a lila köd pontos megnevezését. Bár maga a lila köd is egy elnevezés, tudjátok mit értek ez alatt. Azonban Isten nevét képesek vagyunk megérteni. Ez az istenségről szóló tudomány nagyon rejtett területe, s ugyanakkor ez egy nyílt titok. Úgy hiszem, mindannyian ismeritek az Úrhoz szóló fohászt: „Szenteltessék meg a Te neved!” Ez a kereszténység legerőteljesebb és legelterjedtebb imájában található. Dicsőség a Te szent neveidnek! Azonban ez itt abba is marad – nincs további hangsúly és nincsenek további részletek. Persze, különösen az ortodox hagyományban megtalálható a Jézus ima, a Jézus mantra is. Tehát a ti tradíciótokban ennek a mantrának légzéstechnikával együtt történő ismétlése, rózsafüzér, stb. – minden formaságával együtt létezik. Ez nagyon közel áll a keleti mantra terápiához. S ha az iszlámot is vesszük – ott hány neve is van Istennek? Kilencven-kilenc; plusz még egy rejtett név, mely csupán a mennyben ismert. Nekik is van saját rózsafüzérük. Láthatjátok, hogy a szent név, Isten neve mindenütt jelen van. Például a zsidó tradícióban úgy vélik, Isten neve olyan szent, hogy tilos komoly indok nélkül kimondani.

Valamennyi tradíció foglalkozik a szent névvel. Saját hagyományunk is nagyon sok figyelmet összpontosít a szent névre. Miért is ilyen általános alapelv ez a különböző tradíciókban? Mert ebben a világkorszakban, a kali-jugában harér náma harér náma harér námaiva kévelam, kalau násztjéva násztjéva násztjéva gatir anjathá[1] „Nincs más útja a tökéletesség elérésének, mint a Szent Név.”

Mi történik akkor, ha egy édesanya a nevén szólítja a fiát? Feltehetően szót fogad és jön. Ez ugyanaz, nagyon hasonló. Ha megfelelő hangulatban közeledünk, akkor az a személy, akit hívunk el fog jönni. Tehát, ha az imáidban, a mantráidban így szólítod meg: “Ó, lila köd!” Isten ekképp fog válaszolni: “Ó, ez nem Én vagyok! Ők csupán a lila ködre vágynak körülöttem. Ezt megadhatom.” Azonban, ha valaki a következőképp szólítja: “Ó, kedves Góvindám! Ó, Krsna, kérlek, jöjj el hozzám!” Akkor eljön. “Ó, ez Én vagyok!”

Mivel a Szent Névnek isteni befolyása és tulajdonságai vannak, ezért a név és a megnevezett nem különbözik egymástól. Az isteni névnek hatalma van a megnevezett személy fölött. Tehát a Szent Név, a mantrák által meginvitálhatod Istent. Ezért olyan fontos a Szent Név. Ezért ez egyfajta személyes, egyéni meditáció, s egyben a Legfelsőbbnek egy közös dicsőítése.

Istennek számos neve létezik. Van egy gyönyörű elnevezésű szanszkrt lista, melyet Visnu-szahaszra-námának, “Visnu ezer nevének” hívnak. Krsna, Góvinda nevei is szerepelnek benne. Tehát léteznek elsődleges és másodlagos nevei a Legfelsőbbnek. A másodlagos nevek elhozzák a fa virágát, az elsődlegesek pedig a fa gyümölcsét. S néhány különleges név pedig lelki ízt ad a számodra. 

Tehát a Szent Név megalapoz egy élő és szeretetteljes kapcsolatot a Legfelsőbbel.

[1] Brhan Náradíja-purána

 



27655456_10216135727614296_1389218670978477074_n

(Szvámí Tírtha 2013.01.06-i szófiai reggeli tanítása)

(az előző pénteki tanítás folytatása) 

Krpádhámá kérdése: Szeretnélek kérni, hogy ha lehetséges, világítsd meg a Srímad Bhágavatam középső részének a mélyebb értelmét, és magyarázd el, hogy miért olyan fontos a Szent Név, mi a valódi jelentése? Kérlek, mondd el, miért olyan fontos ez a folyamat ebben a korszakban! S mit rejt? 

Szvámí Tírtha: Mint ahogy már a beszélgetésünk elején említettem, három dolog segíti a kutatásunkat – az intellektus, az intuíció és a tradíció. A dharma-irodalom vizsgálatával jutottunk közelebb a tradícióhoz. Ha még pontosabbak szeretnénk lenni, ez préma-irodalom, de általánosságban az ember kötelességéről szól, a dharmáról. A dharma, megértésünk szerint nem azonos a “vallás” fogalmával. Mivel az emberek spirituális kutatása három szinten nyilvánul meg. Az első és legfontosabb a hit. Mi is valójában a hit? Ez nem egyfajta hiedelem, hanem szeretet által nyert bizonyosság. Ez a definíciója. Kérlek, próbáljatok erre emlékezni, rendkívül fontos – a hit szeretet által nyert bizonyosság! S természetesen itt a “szeretet” nem egy férfi és nő közötti romantikus affér. Hanem a valóság megközelítésének módja, az Abszolút Igazság szeretetteljes megközelítése – ez maga a hit.

Majd ezt követi a vallás, mely formát ad az emberek hitének. S tudjátok, ha formáról beszélünk, akkor van, ami belül van, s van, ami már nem. Néha segít a forma, néha pedig korlátoz, azonban mindenképpen szükségszerű.

Mi a harmadik szint? A harmadik szint az egyház vagy szervezet. Láthatjátok, hogy a hit – az isteni! A vallás az valami, ami a kettő között van; az egyház: épületek, szervezetek és pénz, mely a gyertyák árából folyik be… Tehát ez valami más. Az egyik az egyik, a másiknak pedig más a feladata. Természetesen nem szeretnék semmit sem bírálni, csak hogy lássuk, hogyan épül fel az egész. Az egyik teljesen isteni, a másik pedig inkább olyasvalami, ami emberi befolyás alatt áll, több hibával és hiányossággal. Azonban azt hiszem, látjátok, hogy milyen szerepeket töltenek be ezek a különböző aspektusok.

S minthogy itt is hármasságról beszéltünk, az Abszolútról szóló különböző koncepciók is háromfélék lehetnek. Az első egy általános hit, egy általános elképzelés, hogy létezik valami magasabb. “Nem tudom mi is az, nem tudom, miként létezik, mert lehetetlen megközelíteni. Nem tudom elérni. Képtelen vagyok felfogni – mert olyasvalami, ami túl van mindenen.” Ilyen benyomás alapján az emberek azt gondolhatják, hogy “Igen, Isten egy energia!” Ha egy barátod “energianyalábnak” nevezne, nem lennél képes megölelni őt. Vagy „lila ködnek” hívna – ez egy kissé sértőnek hangzik Isten számára. Ez tehát egy nagyon tág, általános felfogás, minden részlettől mentesen, különösebb megértés nélkül. Ezt az indiai hagyomány Brahman megvalósításnak hívja. Brahman a létezés és az örökkévalóság egyetemes életelve. Tehát, a két koncepció. ami ehhez a szinthez kapcsolódik: az örökkévalóság és a létezés. Azt gondolom, hogy ez nagyszerű! Ez egy valós alternatívája annak a tapasztalásnak, hogy az élet korlátokhoz kötött és mulandó ezen a Föld nevű bolygón.

Azonban létezik az Abszolút Igazságnak egy magasabb megértése, melyet immanens Istennek hívnak – Aki mindenben rejtett módon jelen van. Ez a Paramátmá vagy felsőlélek, mely az emberek szívében van jelen. Ő átjárja az egész létezést. Ez az isteni jelenlét még a legfinomabb atomrészecskében is ott van. Ezáltal megérthetjük, hogy egy szent világban, isteni környezetben élünk – mindent áthat Isten szent jelenléte. Ez csodálatos és még emelkedettebb elképzelés, mint az előző volt.

Azonban a nagy szentek azt mondják, hogy ez még nem a legvégső felfogása a Legfelsőbbnek. A végső, a Bhagaván vagy a személyes Isten, aki korlátlan hatalommal rendelkezik. A mi megértésünk szerint Ő Krsna, a mindenkit vonzó Isten. S a Srímad Bhágavatamban megtalálható a Róla szóló leírás. Valamennyi istenes életet élő, különböző gyakorló közelít ehhez a Legfelsőbb valósághoz, és háromféle fő elképzelésük van ezzel a magasabb Igazsággal kapcsolatban. Az első a Brahman elképzelés, melyet energia-elvnek nevezhetünk. A második a Paramátma – a Legfelsőbb mindent átható, mindenütt jelenlévő aspektusa. A harmadik pedig, a Legfelsőbb végső aspektusa, a személyes Isten.

(folytatása követketik)

 



222915_113007992117543_112302102188132_123894_2588711_n

(Szvámí Tírtha, 2013.01.06-i szófiai reggeli tanítása)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

A Srímad Bhágavatam vagy Bhágavata-purána legeleje egy meditációra történő meghívás. Azonban ezt egy dicsőítés előzi meg. Meglehetősen furcsán az ómmal kezdődik – mintegy hivatkozásként, jelezve, hogy: ’Ugyanahhoz a vonalhoz tartozunk, és ugyanazt képviseljük’. A dicsőítő mantra így szól: Óm namó bhagavaté vászudévája –Óm, tiszteletteljes hódolatomat ajánlom a legfelsőbb értelemnek, Vászudév Krsnának!” Ez Krsnának egy aspektusa. Majd ez a meghívás következik: “Dzsanmádj-aszja jató’nvajád itaratas csárthésv-abhigjah szvarát”[1] – “Minden a végső forrásból származik. Valamennyi megnyilvánulás ezt az eredeti isteni forrást tükrözi. Ez a Legfelsőbb Úr szvarát, azaz független. Tehát, kérlek, meditáljunk ezen a Legfelsőbb Úron!” Az első vers a következő: “Jöjj és csatlakozz a meditációnkhoz!” Ez érdekes! Ez felkelti a figyelmeteket! ‘Itt történik valami. Itt valamit lehet tenni, melyre meghívást kaptam.’ S ha megpróbálom elképzelni a hajdani időket, amikor a szentek, a jógik és a rsik összegyűltek, úgy érzem, a mai összejövetelünk nagyon hasonló ahhoz. Mert ma ti eljöttetek ide (a Véda Házba), s én sajnálom, hogy elkéstem. Mint tudjátok az örökkévalóságban élünk, azonban miközben késve ide tartottunk, ily módon jobban érezhető volt a vonzerő, melyet képviseltek. Szerettünk volna idesietni, iderohanni, mert ezt az invitálást éreztem tőletek: “Jöjj és csatlakozz a meditációnkhoz!” Tehát, hasonló módon invitál bennünket ez a könyv is: “Jöjj, csatlakozz a meditációhoz! A Legfelsőbbről cserélünk eszmét!” 

Ez a meghívás két módszert tartalmaz: eszmecserét és meditációt. Az eszmecsere nem egy szóbeli cselekedet. Ez nem az igazság megkérdőjelezése vagy kétségbe vonása, hanem arra ad módot, hogy elmélyüljünk egy témában. Ezért amikor hasonlóképpen összegyűlünk, akkor a kölcsönös vizsgálódás által mélyebbre juthatunk. Létezik egy kölcsönösség, mely növeli a minőségét és a mennyiségét is a tudakozódásunknak. Ez upanisad, a szent és titkos tanításokról folytatott eszmecsere. A másik módszer, mely ebben az invitálásban található: a meditáció. Ez a végső forráshoz történő kapcsolódás, a spirituális elemeid feltöltése, hogy érintkezésbe léphess a határtalan isteni lehetőségekkel. Ha isteni oltalom alatt állunk, akkor védve vagyunk, és a meditációnk táplálja a szeretett Istenünkkel való kapcsolatot. Nos, ezek az itt ajánlott módszerek. Meditáljatok az Abszolút Igazságon!

Ez a kezdet, s mi a befejezés? Mielőtt rátérnénk, hogyan fejeződik be, tekintsük át a Bhágavata-purána tíz fő témáját! Ezek: az első teremtés, a másodlagos teremtés, bizonyos korszakok különféle vezetői, a manvantarák, az üdvözülés módja, a végső menedék, Krsna. S időközben sok-sok téma kerül feldolgozásra. A Védák és a királyok különböző leszármazási vonalairól is szó esik ebben a műben; továbbá az idők leírását is tartalmazza. Vannak a jövőre vonatkozó próféciák is, előrejelzések, amik – szerencsére vagy sajnos, nem tudom pontosan megmondani – de valóra váltak. Ugyanis ezek arról szólnak, hogy ez a korszak, amiben élünk, a kali-juga, nagyon nehéz lesz. S ez így van. De a jelen kor nehézségeinek leírása után, kijelenti, hogy ez egy nagyon dicsőséges korszak. Tehát először arról hallunk, hogy ez egy nagyon nehéz kor, majd azt tudjuk meg, hogy ez egy nagyon dicsőséges korszak. Furcsa! Ez nem egy könnyű kor a lelki gyakorlatok szempontjából, s aztán megtudod, hogy: „Még a félistenek is arra várnak, hogy a kali-jugában szülessenek meg, mert ez annyira dicsőséges.” Hogy is van ez? S ekkor következik a Srímad Bhágavatam legfontosabb verse: Isten szent neve meg tudja szabadítani az embereket a legszörnyűbb bűnöktől, s az erre a korszakra javasolt önmegvalósítási mód – Isten szent neveinek zengése. Ezért dicsőítsük hát a szent nevek dicsőítését! Ez a Srímad Bhágavatam végkicsengése. Egy általános meghívással kezdődik: “Jöjj és csatlakozz a meditációnkhoz!” S ez után a hosszú képzés után, miután végigvezette az olvasót a tudás valamennyi különféle fejezetén, az egyre mélyülő megértés különféle szakaszain, mi a gyümölcse, az érett gyümölcse a meditációnak, amihez csatlakoztál az elején? Dicsőítsük Isten szent neveit!

Ebből látszik, hogy ami magként létezett a kezdetekkor, az óm, végül gyümölccsé érett. S hogy a Bhágavatam lényege a szent név  dicsőítése, ami belépőül szolgál az Istennel való kapcsolat, az Isteni élet megízleléséhez.

 

 

(folytatása következik)

[1] Srímad Bhágavatam, 1.1.1

 



Nov

22

was-the-forbidden-fruit-an-apple

(Szvámí Tírtha, 2013.01.06-i szófiai reggeli tanítása)

(az előző pénteki tanítás folytatása) 

Amikor közel 30 évvel ezelőtt a Védánta-szútra tanulmányozásába kezdtem, akkor Gurudévám azt mondta nekem: „Kérlek, fordíts le néhány fejezetet!” 25 évnyi munka után tudtuk befejezni ezt a feladatot. Természetesen közben voltak kis szünetek is, de ez egy bonyolult mű, egy nagyon logikus rendszer. Állítások, viták és érvelések sorakoznak benne az igazság megállapításának érdekében. Ezért azt mondhatjuk, hogy ez a logikai referencia, vagy a logikának, mint a filozófia egyik ágának a hivatkozási alapja. Azonban, mivel a szútrák nagyon rövid formulák, nagyon nehéz megérteni valódi jelentésüket. Így abban, hogy az emberek megértsék a tudás lényegének a lényegét, egy isteni erővel felhatalmazott személy, Vjásza volt nagy segítségünkre. Ő természetes magyarázatokat adott a Védánta-szútrához. S a Védánta-szútrának ez a természetes magyarázata a Bhágavata-purána.

Purána annyit jelent, mint ‘régi, ősi’, Bhágavata pedig ‘Istenhez fűződő’. Tehát, ez egy ősi írásmű, mely Istennel kapcsolatos és 18000 verset tartalmaz. Ez így bonyolultnak hangzik. A kezdet, az óm sokkal egyszerűbb volt – most pedig ilyen hosszú írásművet kell olvasnunk, tanulmányoznunk. Azonban azt mondom, megéri.

A szent szövegek e rendszeréből láthatjuk az Isteni tudás láncolatát. Az óm Istentől származik és Őt képviseli. A Róla szóló tudás nyilvánul meg ezen irodalom valamennyi fejezetén keresztül, és végül a legérettebb, legkidolgozottabb formájában ér el a Bhágavata-puránához. Természetesen számos egyéb Purána is létezik, mint a 18 fő Purána és a 18 másodlagos Purána. Általában ezek hosszú művek, összességében több száz, több ezer verset tartalmaznak. De közülük ez a legfontosabb Purána. Azokra vonatkozik, akik szattvában vannak, akik nagyon közel állnak a tisztasághoz. S úgy tartják, ez a Védák fájának érett gyümölcse.

Ez rendkívül érdekes. Azt hallottuk, hogy az óm a mag. Most pedig itt láthatod a gyümölcsöt. S mi a lényege a fának? Nem a fa, mint anyag, nem a levelek s még csak nem is a virága, hanem a gyümölcse. S mi a gyümölcs lényege? Az íze. A gyümölcs lényege az íze. Tehát ugyanaz a kinyilatkoztatás, ugyanaz az üzenet van itt megadva: az óm; a teljes, univerzális rezgés van itt is jelen. Ami csak megtalálható az óm-ban, mint isteni hangvibrációban, az ebben a könyvben fejeződik ki. Azonban 18000 versre emlékezni kétség kívül rendkívül nehéz. Mit javasoltok, ha szeretnénk néhány fontos elemet kiragadni? Mely verseket válasszuk ki ebből a 18000 versből? Nézzük, mivel kezdődik, mi található a végén, és mi a lényeg!

(folytatása következik)

 



hindu-scriptures

(Szvámí Tírtha, 2013.01.06-i szófiai reggeli tanítása)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Az óm egy misztikus formula; ez annyit jelent, hogy minden benne van ebben a hangban – minden, ami a teremtésben, a létezésben rejlik, s benne van az összes utána következő szó is. Tehát ez egy nagyon koncentrált forma, szimbolikus megnyilvánulása az isteninek s a teremtésnek egyben. Ezért azt mondhatjuk, hogy ez az első szó az indiai kinyilatkoztatásban, a teremtésben. Sőt ez az első szava a szentírásoknak s a filozófiának is. 

Később ez az isteni üzenet bontakozik ki egyre részletesebben. S mi a következő lépése az isteni hang fejlődésének? A mantra. Az óm is valójában egy mantra, azonban egy nagyon sűrített magforma. Az ezt követő valódi mantra, a dicsőítés meditációs formája, a Gájatri mantra. A mantra, mint tudjátok, az elme, a tudat felszabadításának hang vibrációja. S a Gájatri egy különleges mantra, a Nap dicsőítésének a mantrája. Mert a Nap hozza a világosságot és életet a világmindenségbe. S ismét elmondhatjuk, hogy ez nem egyszerűen szavak és kifejezések gyűjteménye. Ez egy jelentőségteljes ima – fohász a megvilágosodásért. S akkor az isteni fény, az isteni erő eljön hozzád. Azonban, mivel különféle szótagokból áll, jóval összetettebb, mint maga az óm mantra. A Gájatri mantra jelentése: “Ó, Isteni Nap, kérlek, világosíts meg engem, és segíts beteljesedni a meditációmat!” Ezt a mantrát, a Védák, a tudás anyjának is hívják, mert az isteni Napot képviseli, mely a megvilágosodást hozza a számunkra.

Eztán pedig maga a Véda következik. A véda szanszkrit szó, “tudást, bölcsességet” jelent. Az óm egy szótagú; a mantra néhány szóból áll; a Védák pedig több ezer himnuszból. Négy fő Véda létezik. Az első himnuszokat, a második dallamokat tartalmaz, a harmadik áldozati mantrák, a negyedik pedig általános imák és utasítások gyűjteménye. E négy mű összessége tartalmaz minden lehetséges és az élethez szükséges gyakorlati útmutatást, tudást.

Azonban láthatjátok, hogy kezd bonyolulttá válni a rendszer. Most már több ezer himnusznál tartunk. Ki képes ezt végigtanulmányozni? Ugyanazt a tudást magyarázzák, mint ami megtalálható az óm mantrában, az eredeti formulában, azonban jóval terjedelmesebben. A négy Védától aztán eljutunk a védikus irodalom következő gyűjteményéhez, a Védák alapvető tanításához, melyet Védántának, más szóval Upanisadoknak is hívnak. Az Upanisadok titkos tanítások. Upa-ni-szad annyit jelent, hogy “valaki mellé ülni”. Szad – ‘ül’; upa ‘valami mellé’. Mit jelent mindez? Közelebb húzódunk valamiféle titkos tanításhoz – és semmi sem történik. Nem, az Upanisad annyit jelent, hogy a tanítóhoz kell közelebb ülnünk. Olyan emberhez közelítünk, aki tud, s ez által a közeli kapcsolat által isteni tudáshoz juthatunk.

Eddig csak négy Védánk volt, most már van 108 Upanisadunk. Egyre bonyolultabbá válik a rendszer! Ez annyit jelent, hogy ugyanaz a tudás virágzó formában jelenik meg. Tehát egyre több aspektusát, mélységét láthatod és tapasztalhatod meg. Az Upanisadok nem csupán szent, hanem titkos tanítások is egyben – s ez az jelenti, hogy rejtett jelentéseket, szimbolikus kifejezéseket tartalmaznak. Szóval, ha nincs hozzájuk megfelelő kulcs, akkor nem fogod megérteni őket. Az előző korok bölcsei látták, hogy ennek a tudásnak a lényegét egyetlen könyvbe kell tömöríteni – s ezt hívják “szútrának”. A szútra olyan, mint egy fonál. S ez a fonál az Upanisadok alapvető üzenete. Mivel az Upanisadok, mint irodalmi alkotások a véda-bölcselet csúcsát, koronáját képviselik (Védánta), azt a szútrát, mely tartalmazza a védikus Upanisadok valamennyi információját, Védánta-szútrának nevezik. (a Bölcselet csúcsának vezérfonala) Ez rendkívül tömény, éppúgy, mint a sűrített tej. Nem 555 könyvet, csupán ennyi szútrát, rövid kis aforizmát tartalmaz.

(folytatódik)

 



индийски гълъб

(Szvámí Tírtha, 2013.01.06-i szófiai reggeli tanítása)

Azt kell, hogy mondjam, hogy mindannyian máshonnan érkeztetek. A testetek ugyan ehhez az országhoz tartozik, azonban a lelketek máshová való. Tehát, ebben a tekintetben mindannyian ugyanahhoz a királysághoz tartozunk. Életünk célja ezen a Földön, hogy jól végezzük a kötelességünket, s ezalatt ne veszítsük szem elől örök hivatásunkat sem.

Nemrégiben hallottam azt a postagalambokról, melyeket információ továbbítására használnak, hogy napjainkban jóval nehezebben tájékozódnak. Sokkal hosszabb idő alatt teszik meg ugyanazt a távolságot, mint korábban. Valahogy jóval nehezebben tájékozódnak, mint korábban. S, ha ez megesik ezekkel a parányi állatkákkal, akik a tájékozódás szakértői, úgy gondolom, hasonlóképp számunkra is rendkívül nehéz megtalálni a helyes utat. Talán egyre nehezebb és nehezebb, mivel egy nehéz korban élünk, amely nem kedvez a lelki gyakorlatok számára.

Azonban minél több problémánk van, annál inkább meg akarjuk találni a megoldást. Ezért, hogy a megfelelő útra találjunk, bizonyos segítségre, útmutatásra van szükségünk. S ebben a tekintetben, alapjában véve nekünk, embereknek az információszerzésre három forrás áll rendelkezésünkre. Az egyik a tradíció, a második az inspiráció vagy intuíció, s a harmadik az intelligencia.

Az elmúlt párszáz évben, különösen a nyugati civilizációban az intelligencia útját követik. S láthatjuk ennek eredményét – környezeti problémák, válság, válság nyomán. Kétség kívül, létezik technikai fejlődés, azonban jóval több a belső szenvedés, nagyobb a szív üressége. Tehát a lelki útkeresésünkben nem igazán javaslom ezt az utat. 

Nézzük az intuíciót! Sajnálom, hogy ezt kell, hogy mondjam, de az intuíciós képességünk majdhogynem hozzáférhetetlen a legtöbbünk számára. S abban az esetben, amikor emberek intuíciós erővel rendelkeznek, azt többnyire jelentéktelen dolgokra használják – mint például, miként oldjanak meg hétköznapi problémákat, hogyan legyenek sikeresebbek, mi módon szerezzenek több pénzt. Ez valójában az intuitív erővel való visszaélés. Amíg a létezésünk, a tudatunk nem tisztul meg, azt javasolnám, hogy az intuíció egy nagyon bizonytalan eszköz, egyáltalán nem biztonságos. 

Végül, mi maradt még? A tradíció. Azonban országainkban a tradíció számos történelmi tényező hatására megbénult és megtört. A politikai változások (Oszmán Birodalom), az eszmerendszerek változásai károsítják vagy akár meg is bénítják a hagyományos rendszereket. De ha lelki kutatásokba kezdesz, előbb vagy utóbb találkozol az indiai hagyománnyal. Akár a jógán, az ájurvédán vagy a meditáción keresztül; a legtöbb gyakorlat, a lelki látásmód az indiai hagyományban gyökereznek. Ezért azt tanácsolom, hogy ott keressünk útmutatást. Nagyon jó a tradícióra hagyatkozni. Ha megpróbáljuk az indiai hagyományt megismerni, akkor megtisztíthatjuk intelligenciánkat és intuíciós képességeink is javulni fognak. Ezért javaslom azt, hogy hatoljunk mélyebbre az indiai hagyományba. 

S mivel már régebb óta gyűltök össze ebből a célból, a mai beszélgetésünk témája az indiai szentírások egy csodálatos darabja, kincse, a Bhágavata-purána. Az az elképzelésem, hogy megpróbáljuk feltérképezni az indiai kinyilatkoztatott szentírások rendszerét. Ebben megkeressük a Bhágavata-purána helyét, és megvitatjuk néhány alapvető pontját ennek a szentírásnak.

Ez az írásmű, ez a könyv egy meditációval kezdődik. Mivel a meditáció, és különösképpen a hangmeditáció, a Legfelsőbbhöz való közeledés egy módja. Ha a szent óm mantrát zengjük, az nagyon erőteljes, rendkívül hatásos. Az indiai hagyomány az isteni hang kinyilatkoztatásán alapul. S az indiai kinyilatkoztatás első szava, ebben az ősi hagyományban az óm. Valójában ez inkább egy hang, egy szent vibráció. Ez nem igazán egy olyan szó, mely direkt jelentést hordoz, sokkal inkább az isteni hangzást hozza ebbe az univerzumba. S miként érzed, hogy a koponyád kerekded alakú, éppúgy az univerzumnak is gömbölyded formája van. S ez az isteni hangvibráció egy nagyon pozitív rezonanciát kelt ebben a mi saját univerzumunkban. Hasonlóképpen, ha a világot hatja át az isteni hangrezgés, akkor az a káoszból képes rendet teremteni. Ezért az óm, mint isteni hangrezgés útmutatóul szolgál az egész teremtés számára. S jelentéssel is bír, nem csupán egy értelmetlen isteni hang. A jelentése “igen”. ‘Igen! Amit keresel, az létezik!’ Ez egy nagyon pozitív megerősítése a kutatásunknak, a vágyunknak, hogy megtaláljuk a harmóniát, az abszolút szépséget, a tökéletességet. 

(folytatódik)



Letter

(Szvámí Tírtha, 2013.01.05-ei esti tanítás, Kjusztendil)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Elmesélhetek egy történetet? Egyszer egy gyönyörű templomot látogattunk meg Indiában. Ez egy híres hely, itt született Krsna, amikor a Földön megjelent. Ez egy viszonylag kis város, 5000 templommal. Tehát, gyakorlatilag valamennyi ház és otthon egy templom, illetve léteznek nagyobbak is, olyanok, mint a katedrálisok. Egyszer meglátogattuk a város egyik legjelentősebb templomát. Amikor az esti ceremónia véget ért, épp távoztunk a templomból, amikor hírtelen a templom főbejáratánál egy rendkívül figyelemre méltó idős úr jött velünk szembe. Ő érkezett, mi távoztunk. Annyira lenyűgözött, hogy megkérdeztem: “Lefényképezhetném? Készíthetek egy fotót?” S tudjátok, az indusok kétféle módon közelítenek a fényképezkedéshez – vagy szeretik, vagy gyűlölik. Ő azok közé tartozott, akik kedvelik a fotózást. Beleegyezett. Csodálatos haj, gyönyörű szakáll, pompás ruházat, nagyon elbűvölő személy. Egy kicsit pózolt a képhez. S amíg fényképet készítettünk róla, így szólt: “Krsna, Isten szolgálatán kívül semmi sem valós.” Majd folytatta: “Apropó, én vagyok ennek a templomnak a vezetője,” s belépett a kapun.

Nos, tehát az élet tele van váratlan meglepetésekkel. Azt gondolod, hogy: ‘Ó, ez egy megnyerő idős ember, aki betér ebbe a templomba’. Nem, ő egy titkos próféta, vagy egy kitűnő szent a legkiválóbbakból. S nem csupán a külső megjelenése, a szavai is nagyon komolyak voltak. Miként a közös imánk szólt: “a valótlanból vezess a valóságosba”. Tehát mi a valóság? Isten, a Legfelsőbb szolgálata. Ez a valós valóság. S valójában ez a valóság egy misztikus tapasztalás.

Egyszer egy barátom megkérdezett egy tanítót: “Kedves Mester elmondanád, miként működik az üzlet? Hogyan történik? Mi a siker titka?” A Mester így válaszolt: “Ó, ennek két oldala van: az egyik a gyakorlati, a másik pedig a misztikus”. Mindenki nagyon meglepődött: ’Most hallhatjuk az üzletről a misztikus magyarázatát. Hogyan legyünk sikeresek 30 nap alatt.’ A Mester így folytatta: “Nos, az üzlet sikerességének gyakorlati aspektusa az, hogy imádkozol; s a misztikus pedig, hogy megtörténik.” Azt gondolnátok, hogy a misztikus része a dolognak az imádkozás, és a gyakorlati oldal a megvalósulás – azonban nem! A gyakorlatunknak a Legfelsőbbel, mint mindenek forrásával történő élő, szeretetteljes kapcsolatnak kell lennie. S a misztikus része a dolognak az, hogy nem tudjuk, miként működik, de valami módon mégis működik. Helyezzük át a figyelmünket, legyen Isten a középpontban! S ha mondjuk a fohászainkat, zengjük a mantráinkat, ha meditálunk, akkor fejleszthetjük ezt a benső érzékenységet. A mantrák zengése és különösképpen a szent név a valóságnak egy magasabb szintjére juttat bennünket rendkívül gyorsan.

Kérdés: Miként tudjuk mások negatív hozzáállását lepergetni magunkról?

Szvámí Tírtha: Rendkívül könnyen! Ha a postás egy olyan levelet szeretne kézbesíteni neked, mely nem neked szól, akkor azt mondod: “Ez nem az én levelem.” Tehát, hasonló módon, ha valakitől egy negatív üzenetet kapsz, vissza kell utasítanod a csomagot, levelet: “Ez nem hozzám tartozik.” S amennyiben ez komoly, akkor el tudod hárítani ezt a negatív hatást.

S ha imádkozol, átadod magad az isteni oltalomnak, akkor semmi rossz nem történhet veled. Mert a Nap és a Hold ott vannak a tenyeredben. S ha ezeket összeteszed, ez a végső megpecsételése az oltalomnak. Mert ahol a Nap és a Hold együtt vannak, oda semmi rossz be nem férkőzhet. Ezek benne vannak a tenyeretekben, mindig összekapcsolódva, örök egyesülésben. Akkor semmi bántódásotok nem eshet.

 



key

(Szvámí Tírtha, 2013.01.05-ei esti tanítás, Kjusztendil)

Jadunáth kérdése: Számtalanszor kutatunk Isten után az életünkben, azonban nem mindig vagyunk bizonyosak benne, hogy ott van-e, vagy sem. Nem tudjuk, miként érhetnénk el Őt. Máskor úgy véljük megtaláltuk, majd újra nyomát vesztjük, amíg elérkezik a pillanat, amikor már nem vagyunk teljesen bizonyosak, hogy ott van-e, vagy sem. Vajon számon tart-e bennünket? Van-e személyes kapcsolatunk Vele, ill. visszakaphatjuk azt? Miért tévedünk el folyton? Van-e mód arra, hogy ezt az élő kapcsolatot megtaláljuk és ott is maradjunk? Csupán annyira, hogy még ne haljunk bele…

Szvámí Tírtha: Ez egy bonyolult és terjedelmes téma, de kezdjük a végén, ha nem bánjátok. Azt mondják, hogy – s ez egy súlyos üzenet, tehát készüljetek fel – ‘Halj meg, hogy élhess!’ Meg kell halnunk azért, hogy élhessünk. Természetesen én nem egy öngyilkos szekta propagandistája vagyok. Tehát, mit is jelent ez pontosan? Meg kell halnunk önmagunk számára, a hamis önazonosságunk számára, és egy magasabb tudatszinten kell megszületnünk, ahol fény, boldogság, örökkévalóság, isteni harmónia, béke, mint természetes környezetünk létezik. Természetesen, mindannyiunkat számon tart a Legfelsőbb Úr. Ő mindenható, és tudása mindent magába foglal, tehát nem feledkezik el rólatok. A fő kérdés az, hogy mi számon tartjuk-e Istent? Ez az a kérdés, amit fel kell tennünk magunknak: ‘Mennyire bízom, mekkora a hitem? Mennyire valóság ez a számomra?’ A lelki fejlődés az, hogy minden anyagit megfelelő perspektívából szemlélünk – mert az ittlétünknek van egy anyagi vetülete, de egyre tisztább lelki látásmóddal tekintünk majd mindenre..

S tudjátok, hogy ez nem is olyan bonyolult. A jelenlévők legtöbbje itt hölgy; mit gondoltok, az élet nehéz vagy könnyű?

Válasz: Könnyű.

Szvámí Tírtha: Látjátok, ha a férfiaktól kérdezném, hogy könnyű vagy nehéz-e az élet, azt mondanák: “Ó, nagyon bonyolult!” Mert mindannyian különböző módon közelítünk ehhez a gyönyörű tapasztalatokkal teli témához, melyet életnek hívnak. Mi a tapasztalatok világában élünk. Minket nem a külső dolgok zavarnak meg, hanem a ránk gyakorolt hatásuknak a tükröződése. Tehát nagyon könnyű: minden visszatér oda, ahonnan vétetett. A test az anyagból vétetett, s oda is tér vissza. A lelkünk az isteni szintről származik, s oda is tér majd vissza. Ennyi. Bonyolult ez? Nem! Ami egy picit bonyolult az az, hogy ‘hogyan valósítsuk ezt meg?’ De különféle helyeken azért kapunk tanácsot és útmutatást erre vonatkozólag is.

Tehát az igazi lelki fejődés nem azt jelenti, hogy valami új dologra kell szert tenni. Csak az eredeti lelki természetünket kell újraélesztenünk. Mert mi nem ez a haldokló, tudatlan és szenvedő test vagyunk csupán. Hanem örökkévaló, teljesen tudatos és szüntelenül boldog lelkek. Ez az átalakulás, ez az új önazonosság, melyet meg kell szereznünk. Ez bennetek van. Csak ébresszétek fel ezt az eredeti tudatállapototokat.

A következő kérdés az, hogy ’Hogyan? Miként tudom feléleszteni eredeti lelki tudatosságomat?’ Éppúgy, ahogy a kezdeti kérdésünk hangzott: Melyik a legjobb út, a legmegfelelőbb közeledés a Legfelsőbbhöz? Vajon ezek az elméleti fejtegetések, vagy a szeretetteljes imádat, a szeretetteljes szolgálat? Tehát, a lelki gyakorlatok végzésével segíthetjük elő, hogy az isteni tudatosságunk váljon uralkodóvá.

Pár évvel ezelőtt egy kutatást végeztek Franciaországban: hogy mire, mennyi időt szentelünk az életünk során. Természetesen ez az internet és a számítógépek elterjedése előtt volt, mert napjainkban az életünk nagy részét a monitor előtt ülve vesztegetjük. De, mint egy történelmi visszatekintésként: például kulcskereséssel – mennyi időt vesztegetünk el az életünkben? Találgassatok! Függ az egyéntől, de az átlag három hónap. Mennyi időt töltünk alvással? Nos, függ a személytől, de 25-30 évet alszunk. Az életünk felét átalusszuk! Mennyi időt szentelünk az olvasásnak? Mit gondoltok? Nyolc hetet. S ez a felmérés még a számítógépek térhódítása előtti időből származik. S ha elvégzed ezt a számítást – mennyi időt vesztegetsz evéssel és így tovább, akkor végül rájössz, hogy: ‘Várjunk csak, bár mondjuk 60-70 évet élek, a valódi időm az csak maximum pár év, ugye?!’ Az első húsz év ostobaságokkal telik el. Az utolsó húsz – úgyszintén. Mindeközben kell aludnunk, dolgoznunk és pénzt keresnünk… és mennyi időt tudunk szentelni örökkévaló lelkünknek? Kedves hölgyek, ha bementek egy drogériába, akkor több száz méternyi különböző kenőcsöt, kenceficét meg mindenfélét találhattok a test ápolására. Azonban mennyi gyógyírra leltek a lelketek számára?

Tehát szembe kell néznünk a valósággal. A figyelmünket nagyrészt a külsődleges dolgok ejtik rabul. Túlságosan a mulandóra koncentrálunk. Légy tudatában az idődnek, használd megfelelően! Isten azért adott intelligenciát a számunkra, hogy helyesen használjuk az időnket. Tehát, szenteljetek több figyelmet az örök lelketek számára!

Ez a módja az eredeti tudatosságunk felélesztésének. Az imák rendkívül fontosak. Istent szolgálata, a templomba járás vagy az otthoni oltár nagyon fontos. Az olvasás nyolc hetéből legalább egyet a szentírások olvasására áldozni, szintén rendkívül fontos.

 

(folytatása következik)

 



heart-lantern

(Szvámí Tírtha, 2013.01.05-ei esti tanítás, Kjusztendil)

 

 

„Elmédet szögezd Rám, az Istenség Legfelsőbb Személyiségére, és Velem kapcsolatban használd minden értelmedet; így kétségtelen, hogy mindig Velem fogsz élni.”[1] Ez a végső válasz az élet valamennyi problémájára, kérdésére és kételyére. Rögzítsd elméd a Legfelsőbbre, gondolj Rá és Vele kapcsolatban használd minden értelmedet! Így kétség kívül mindig Vele fogsz élni.

Néha úgy véljük, hogy ezt nehéz megvalósítani. Azonban ez nem így van. Na, jó, nem annyira nehéz, mivel a Legfelsőbb Úr nagyon kedves téma az élőlényeknek. S nagyon könnyű olyasvalakire gondolni, akit szeretsz. Szeretjük a családtagjainkat, az édesanyák semmihez sem foghatóan szeretik gyermekeiket Ez a szeretet nagyon erős kifejezése. S az emberek szeretik a kutyájukat és a kisállataikat. Azonban mennyire szeretjük a Jóistent, akitől valamennyi élőlény származik, s akihez tartozik? Tehát a hit egy eleven hit. A hitünknek nagyon praktikusnak kell lennie. Azt mondják, hogy Isten közelebb van hozzád, mint a bőröd. De hol is van pontosan? Egy nagyon különleges helyen.

Egyszer, a Legfelsőbb Úr egy kérdéssel fordult az angyalokhoz: “Szükségem van egy kis szünetre. Olyannyira túlterheltek már az emberek mindazokkal a problémákkal, melyeket a Földön okoznak. Állandóan ezek az imák, és az a sok kérés. Mutassatok nekem egy rejtekhelyet, ahol senki sem háborgat, ahol nyugalomban lehetek! Mutassatok egy helyet, ahol ezt megtehetem!” Az angyaloknak támadt egy ötlete: “Létezik egy titkos hely. Menj, s rejtőzz el az emberek szívében! Ott senki sem fog keresni Téged.”

Ő közelebb van hozzád, mint a saját bőröd. Természetesen ez olyan, mint egy vidám kis történet, de valójában, igaz. Mert a szívünkben található egy üreg. S ha megtisztulsz és egy magasabb tudatszintre jutsz, ez a parányi hely a szívedben olyan hatalmassá válik, hogy magába tudja fogadni az egész világegyetemet. Ily módon férhet el a Jóisten szíved parányi rejtekén. Ezt hívják a szív titkos zugának, egy titkos barlangnak a szívben. Tehát az életenergiád a szívedből származik. Míg a szíved dobog, addig létezel. S amikor önmagadra mutatsz, akkor nem a fejedet érinted meg, hanem a szívedet, mondván: “Én így gondolom.” Tehát, mindannyian tudjuk, hogy az élet a szívünkben van. Mert a lélek, ez a spirituális energia, a szívünkbe költözött, a szívünkben lakozik. Ez az élet helye.

Különböző energiacsatornák indulnak a szívből. Erről nagyon szép leírást ad a jóga. Az összes energia ezeken a csatornákon keresztül jut be ebbe a test-elme együttesbe. 72000 csatorna létezik a testünkben. Van egy fő csatorna, mely a szívből kiindulva eléri a koponyatetőt, s ezt hívják a ‘fénycsatornának’. S amennyiben ez kapcsolódik a Naphoz – természetesen nem csupán a világegyetem anyagi napjára gondolva, hanem a lelki Napra – s ha ez a Nap beragyogja ezt az utat, akkor a lelked könnyedén áthaladhat e csatornán. Ekkor az élet nagy problémája, a halál, átjáróvá válik, mely nem valaminek a vége, hanem valami új fejezetnek a kezdete.

Ezért létezik egy nagyon szép fohászunk. Aszató má szad-gamaja / tamaszó má dzsjótir gamaja / mrtjór má’mrtam gamaja. “A valótlanból vezess a valóságosba, a sötétségből vezess a világosságba, a halálból vezess a halhatatlanságba!” Kérlek, emlékezzetek erre a fohászra! A szenvedés az valótlan. Tehát, amikor egy ilyen valótlan helyzetben vagytok, emlékezzetek e fohász első részére: “A valótlanból vezess a valóságosba!” A Legfelsőbb valóság pozitív létezés, legfelsőbb tudás és boldogság – szat-csit-ánanda. Ha azt érzitek, hogy a sötétség már-már elemészt, elhatalmasodik rajtatok, emlékezzetek az imánk második részére: „A sötétségből vezess a világosságba!” S ne feledkezzetek meg az utolsóról:“ A halálból vezess a halhatatlanságba!” Kedveseim, ezt vigyétek magatokkal, hasznotokra lehet.

[1] Bhagavad-gítá 12.8.

 



Oct

11

namaste

(Szvámí Tírtha, 2013.01.05-ei esti tanítása, Kjusztendil)

(az előző pénteki lecke folytatása)

A réges-régi időkben egy furcsa történet játszódott le egy erdőben. Öt fivér száműzetésben járt ebben a hatalmas erdőben, s nagyon megszomjaztak. Szerettek volna vizet találni. Ezért a legidősebb testvér így szólt a fiatalabbakhoz: “Kérlek, keressetek vizet!” A legfiatalabb elindult, s nem túl messze talált egy kisebb tavat. Mivel nagyon szomjas volt, szeretett volna először maga inni, majd a testvéreinek is vinni a vízből. Azonban mi történt, amikor megérintette a vizet? Egy dörgő hang hallatszott: „Állj! Ne nyúlj a vizemhez! Én a tó szelleme vagyok. Válaszolj a kérdéseimre, aztán vehetsz a vizemből! Erre az ifjú így felelt: „Ó, engem nem érdekelnek a kérdéseid, én szomjas vagyok. Én inni akarok, s úgy cselekszem, ahogy a kedvem tartja.” Majd vett egy kis vizet, és azon nyomban holtan rogyott össze. Ez idő alatt a többiek vártak: „Hol van a kisöcsénk?” Majd a második testvér is útra kelt. Ő is rátalált a tóra, ahol megpillantotta halott öccsét. Kétség kívül nagyon megdöbbent, azonban ő is nagyon szomjas volt, tehát inni szeretett volna. A tó szelleme pedig így szólt: „Állj! Ne vegyél a vizemből! Mielőtt innál, válaszolnod kell a kérdéseimre, máskülönben te is meghalsz, mint a testvéred.” “Nem érdekel, először innom kell.” Vele is ugyanaz történt. Három testvére hiába várta a vizet. Még ketten eredtek útnak: ők is eljutottak a tóhoz, ahol testvéreik holtan hevertek, és velük is ugyanaz történt. Miután egyik öccse sem tért vissza, a legidősebb fiú is elindult ivóvizet keresni, és látta, hogy a négy testvére a parton fekszik. Majd ő is hallotta a hangot: „Állj! Ne igyál a vizemből! Felelj a kérdéseimre!”  S a legidősebb testvér kellőképpen bölcs volt, hogy így feleljen: „Rendben, válaszolhatok a kérdéseidre”.

A tó szelleme belekezdett a több, mint száz kérdésbe. Természetesen nem fogom valamennyi kérdést most elismételni, csupán néhányat. Így szólt az egyik: „Melyik a legmegdöbbentőbb dolog a Földön?” S egy nagyon mély válasz érkezett Judhisthirától, a legidősebb testvértől: “A legmegdöbbentőbb dolog, hogy eleink idős korukban mind eltávoztak, mégis mindazok, akik élnek azt gondolják, hogy ők ez alól kivételek lesznek.” Ez nagyon elképesztő! Mindenki eltávozik, mégis úgy gondolod, hogy te nem fogsz.

Majd egy másik kérdés így szólt: „Mi újság van a világban?” Furcsa kérdés. Nem épp ilyen kérdést várnál egy ilyen szituációban. De épp annyira amennyire furcsa volt a kérdés, a válasz is az volt: „Nos, mi történik? Az élet főzi az élőlényeket az emberi lét üstjében.“ Rendkívül szokatlan válasz. De mit is jelent ez pontosan? Azt, hogy az üst alatti tűzifa a Nap – az idő. Tudjátok, ha egy finom szabdzsit (zöldségekből készült főzelék) szeretnétek készíteni, akkor a burgonyát s egyéb zöldségeket apró darabokra kell vágni, s puhára főzni. Erről szól az élet. Olyanok vagyunk, mint a nyers burgonya; időre és hőre van szükségünk, hogy megpuhuljunk.

Majd így szólt egy további kérdés: „Ki a boldog ezen a Földön?” Na, ezt a kérdést már értjük – ki boldog? A válasz pedig így szólt: „Mindazok, akiknek nincsen tartozásuk, boldogok. Aki megfizette valamennyi tartozását.” Úgy vélem, ez nagyon gyakorlatias; természetesen akkoriban nem bankhitel volt, amit vissza kellett fizetni. Sokkal inkább Istennek, az istenségeknek, a tanítóknak, az élőlényeknek szóló felajánlásokról, az irántuk érzett háláról van itt szó – az ilyen fajta járandóságokat is meg kell fizetnünk. Tehát boldogok mindazok, akik megfizették tartozásukat.

Volt egy másik kérdés, ami így szólt: “Mi a legnagyobb kudarc?“ Mi a ti válaszotok erre? A válasz így szólt: “A legnagyobb bukás a győzelem.” Majd jött egy újabb kérdés: “Ki a legnagyobb ellenséged?” Mi a ti válaszotok erre?

Válasz: Önmagam.

Szvámí Tírtha: Helyes! A legnagyobb ellenségem én magam vagyok! Majd egy gyönyörű kérdés következett egy még csodálatosabb válasszal: „Mi a tér? Mutass példát a térre!” S a válasz szavak nélküli volt, csupán a két tenyér összeérintése (anydzsali mudrába). Ez a tér! Tehát a kezedben összegyűjtheted az egész világegyetemet. De össze is kell tenni a kezeinket, hogy hódolatunkat ajánlhassuk a Legfelsőbbnek. Ez a legjobb példa a térre, mert ez az egész világ Általa és Számára teremtetett. Tehát bármink is van. fel kell használnunk imáinkban, az Úr dicsőítésére.

Majd elérkezett az utolsó kérdés “S mi a teendő? Hogyan nyerhető el a tökéletesség?” S egy nagyon fontos válasz érkezett: „Kövessétek a szentek példáját!” Mert ez a biztonságos útja az isteni cél elérésének.

Tehát a legidősebb fivér válaszolt valamennyi kérdésre. S ezután mi történt? Vehetett a vízből; sőt – a tó szelleme beleegyezett, hogy teljesítse egy vágyát. „Valamennyi kérdésemre olyan szépen, olyan tökéletesen feleltél, hogy készen állok teljesíteni egy kívánságodat! Kérj egy áldást, és én teljesítem!” Judhisthira így szólt: „Fel tudnád éleszteni a testvéreimet?”

Tehát, ha tudsz felelni az életünk kihívásaira vonatkozó kérdésekre, akkor ez által nagy erő birtokába juthatsz, s így nagyon mélyreható módon tudsz segíteni és szolgálni más élőlényeket. Végül kiderült, hogy a tó szelleme tulajdonképpen ennek a hősnek az isteni apja volt. Tehát láthatjátok, hogy még az ilyen szokatlan történetek és bonyolult helyzetek is isteni ellenőrzés, felügyelet alatt állnak.