Category RSS

Calendar

December 2017
M T W T F S S
« Nov    
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031



Magyar issues

vaishnava

(az előző pénteki lecke folytatása)
Ha az anyagi síkon minden a félelmen alapul, és ha valaki elkülönülve érzi magát a Legfelsőbbtől, fél Tőle, akkor tudakozódnunk kell a boldogságról, a boldogság természetéről. Ánandaszja mímámszá. A mímámszá olyan, mint az elemzés, az ánanda végső elemzése. Tehát ez a boldogságra vonatkozó kérdés:
“Vegyünk egy ifjút, igazat, tanultat, aki tettre kész, gondolatában állhatatos s erős testalkatú.“ [1] Nahát! Minden együtt van! Itt a boldogság! Nos, fiatal, képzett, erős, egészséges, gazdag és bölcs vagy! Mi szükséges még? Sajnálom, de az üzenet szerint: egy fiatal tizenhat évesből, nagyon hamar válsz egy idős hatvan évessé. Akkor az ifjúság, már csak egy régi álom, csupán olyan, mint egy emlék; az erő eltűnt, csak emlékeid vannak a dicsőséges múltról, az energia minimalizálódik, a halál közeledik, stb. De térjünk vissza a boldogsághoz! Nem csak fiatal és erőteljes, stb., hanem “Legyen övé a föld minden gazdagsága!” Ez jól hangzik, élvezheted a Föld összes vagyonát. “Ez egy emberi boldogság.”
S hol van az én boldogságom? Az teljesen jelentéktelen – csupán elenyésző százalék. Mivel nem vagyok fiatal és nem vagyok jó. Nem vagyok tanult. Nem vagyok tettre kész. Nem vagyok állhatatos a gondolataimban. Nem vagyok erős testalkatú. S nem rendelkezem a Föld összes vagyonával. Szóval, hol van az én boldogságom, ha mindezek a pozitív dolgok csak egy kis emberi boldogságot adnak?
De a tudakozódás tovább folytatódik: “Száz emberi boldogság a tündéremberek egy boldogsága, no meg azé az emberé, aki járatos a védákban és már legyőzte vágyait.”
Tehát a Föld valamennyi boldogsága megszázszorozva, csupán egy kis boldogságnak felel meg a magasabb lények világában, a tündérembereknél.  Talán még nem találkoztatok velük, de léteznek. Mint az emberördögök, találkoztatok már ilyenekkel? A tündérek hasonlóak, két lábuk van, de egy kicsit más a személyiségük.
Tehát elnyerheted ezt a magasabb szintű boldogságot, ha jól ismered a védákat és nincsenek anyagi vágyaid. Szóval, akár a tiéd a Föld valamennyi gazdagságának a százszorosa, akár nem, akkor is járatosnak kell lenned a védák tanulmányozásában. Igen! Mentessé tudsz válni valamennyi anyagi vágytól? Ez együtt jár – ha járatos vagy a védák tanulmányozásában, akkor nincsenek anyagi vágyaid.
Tehát, most már a boldogság magas szintjén járunk. De a vizsgálódás tovább folytatódik. “Száz tündérember boldogság az isteni tündérek egy boldogsága, no meg azé az emberé, aki járatos a védákban és már legyőzte vágyait.”
Tehát ez tízezerszer magasabb, mint az emberi boldogság. Ez egy hosszú vizsgálódás,  úgyhogy el fogok veszni a matematikai számításokban. “Száz istentündér boldogság az ősatyák egy boldogsága huzamos világukban.  Tehát ez az ősatyák szintje. Pitr-lóka, ahol az ősatyák élnek. Ők nagyon-nagyon hosszú ideig élnek és élvezik a boldogságot. “No meg azé az emberé, aki járatos a védákban és már legyőzte vágyait.” Ez azt jelenti, hogy milliószor magasabb szinten vagyunk, mint az emberek.
(folytatása következik) 
1. A szövegben szereplő idézetek a Taittirija-upanisadból származnak


reflection

(az előző pénteki lecke folytatása)

 

Tehát, Isten bármit tesz, az jól megteremtett. S ezt[1] követi valami nagyon fontos: “Ez a gyönyörűen megteremtett dolog – ez a lét lényege.” Ez a fordítás egy kicsit száraz. Mert hogyan is szól ez az eredeti szóhasználatban? Rászó vai szah – “Ő maga a lelki íz (rasza), Ő a lényeg”. Megértésünk alapján azt kell látnunk, rá kell jönnünk, hogy Krsna vagy Isten, mindennek a végső eredete – Ő a létezés lényege. De a rasza nem csupán “a lényeg”, a rasza maga a “boldogság”. Sőt, rasza a “kapcsolat”. Végül is tehát mi a rasza? Ez a szeretetteljes kapcsolat lényege. Rászó vai szah, kérlek, emlékezzetek erre. “Ő a lényeg, Ő a boldogság.”

 „Mert ezt a lényeget elnyerve boldog lesz az ember. Máskülönben ki létezhetne, ki   lélegezhetne, ha az éteri űrben nem volna ott e boldogság? Hisz egyedül tőle jön a boldogság. Mikor az ember megszabadul a félelemtől, s békésen pihen a láthatatlan, testetlen, határozatlan, támasz nélküli (Brahmanban), akkor érte el a rettenthetetlenséget. Ám ha a legcsekélyebb különbséget látja abban, bizony rettegésben lesz része. Ez a félelem azonban azt rettenti, aki bölcsnek csak hiszi magát (s nem az igazi bölcset).” 

Tehát, amíg a különbséget látod, addig félelem van. Ha egységben érzed magad a Legfelsőbbel, akkor eltűnik a félelem. Mit is jelent ez? Függ attól az iskolától, mely a magyarázatot adja. Valaki úgy mondja, úgy magyarázza, hogy “minden egy”. Mi is azt mondjuk, hogy “minden egy”, de hozzátesszük, hogy “minden különböző is egyben”. Mert ha minden egy, akkor csak egy leves van, és senki sem érezheti meg a leves ízét. A leves nem érezheti önmagát. Ha minden különböző, akkor csak az emberek vannak, de nincs leves. Így a leves megkóstolásához szükség van a levesre, és szükség van a személyekre is. Ez azt jelenti, hogy ha minden egy, akkor minden összekeveredik – ez olyan, mint a létezés nagy egyvelege; ha minden különálló – akkor nincs kapcsolat közöttük. S a lényeg a boldogság, ahogy ezt eddig megértettük. Annak érdekében, hogy megtapasztalhassuk ezt a boldogságot, némi egyezőségre és némi különbözőségre van szükségünk. Ugyanis nincs a dolgok között áramlás, ha valami nagyon különálló, vagy túl közeli. Hiszen a találkozás, a szeretet kölcsönössége – ez a lényeg. Amikor ezt az elkülönülést érezzük – mely a mi értelmezésünkben azt jelenti, hogy elidegenedtünk, akkor kirekesztődtünk az isteni harmóniából. Ha kizáródtál az isteni körből, akkor megrémülve érezheted magad. Amikor a Jóisten, Krsna átölel bennünket, akkor eloszlik a félelem. Ismeritek ezeket az ostoba matricákat, amiket az autókra szoktak ragasztani, “Félelemnélküliség – No fear”. Ez egy Upanisad tanítás: Élvezd Isten ölelését és eltűnik a félelem! De ha azt érzed, hogy távolság van közted és a Legfelsőbb között, akkor ott van a félelem. S ez az igazság ismerőjének a félelme, aki nem igazán bölcs, csak annak hiszi magát, aki tudását nem ülteti át a gyakorlatba

A következő vers így magyarázza ezt: “Tőle rettegve fú a szél, tőle rettegve a Nap kél, Őt rettegve végzi dolgát Agni, Indra és a halál.” Tehát, a Legfelsőbb Isten a végső hatalom, aki a világmindenségnek ezeket a különböző feladatait működteti. Általa fúj a szél, általa kél fel a Nap, általa ég a tűz, uralkodik Indra, és teljesedik be rajtad a halál. S ezeknek az alárendelt végrehajtó elveknek a motivációja a félelem. Ezek az anyagi szabályok. Az anyagi szféra alapja a félelem. Mit szeretnél – anyagi vagy lelki megoldást? Jobb, ha a lelkit választjuk, mely nem félelmen alapul. Mi olyan, különleges megoldás után kutatunk, mely az anyagi lehetőségek korlátain túlmutat – beleértve a halált és a szenvedést is. Ezért van szükségünk a megvilágosodás útjára.

(folytatása következik)

1. Taittiriya Upanisad



врабчета

Mindenekelőtt szeretnék mindenkit üdvözölni. Nagyon boldog vagyok, hogy eljötettek! Mint tudjátok, hogy a lecke előtt a szobámban tartózkodom és csak hallgatom az ajtónyitásokat, ami segít, hogy lelkileg ráhangolódjak. Mert ez valami nagyon valóságos – hogy reggelente összegyűlünk, hogy a lelkiséget kutassuk.  El kell, hogy mondjam nektek, hogy mindig eltűnődöm azon, hogy milyen sokat adtok azzal, hogy nekem szentelitek a figyelmeteket, rám szánjátok az időtöket és azon merengek, hogy én mit is adhatnék nektek? Mely teljesen jelentéktelen. Abban reménykedem, hogy ha egyszerűen csak szépen végezzük a szolgálatunkat az mindenki javát szolgálja, beleértve mindazokat, akik eljöttek, maradtak és ideértve azokat is, akik majd a jövőben el fognak jönni.

Most pedig fókuszáljunk egy fontos témára – a boldogságra. Ez egy nagyon archaikus téma. Az emberiség kezdete óta kíváncsiak vagyunk arra, hogy mi az a boldogság. De elég tudni, hogy mi az? Nem, mi szeretnénk megtapasztalni. Hasonló módon, nem elég ismeretekkel rendelkezni Istenről, meg kell Őt tapasztalni.

De ne ugorjunk annyira előre. Maradjunk először a boldogságnál. Hajdanán, az upanisadok idejében, összegyűltek a szentek, hogy eszmecserét folytassanak a boldogságról. Olvastuk már ezt a szakaszt?

Ez a fejezet a “Taittiríja-upanisadban” található. A neve, címe, valamennyi upanisádnak, egy leíró cím. A “Taittiríja-upanisadban” a tittiri madárról kapta a nevét. Sajnos, nem tudom az angol elnevezését, mely egy apró madár (fogoly) és egy történet is kapcsolódik hozzá. Történt egyszer, hogy nézeteltérés alakult ki egy misszióban – valami nagyon súlyos tévedés történt, mely halálesetet is eredményezett. Ekkor a mester arra kérte a tanítványokat, hogy meditáljanak, imádkozzanak, hogy ellensúlyozzák a hibát. Viszont volt egy bhakta, aki azt mondta, hogy “A meditációtok nagyon hatástalan. Majd én megmutatom nektek, hogyan kell ezt csinálni.” Természetesen ezzel nagyon megsértette a mestert: “Takarodj innen és add vissza mindazt a tudást, amit neked adtam!” Ezután, úgy mondják, hogy kihányta mindazt a tudást, melyet korábban szerzett. De mivel nagyon komoly gyakorló volt, az összes többi tanítvány, ilyen tittiri madárrá változott és elkezdte felcsipegetni ezeket a tudásdarabkákat. Ezért hívják ezt az Upanisad-ot Taittiríjának, “Tittirihez tartozónak”. S íme a beszélgetés:

“Brahman (vagy a Brahman-elv) a boldogság. Kezdetben nemlétező (szubtilis) volt ez a világ. Abból keletkezett a lét (a durvább forma), majdpedig jött a létezés. A (Brahman) önmagát tette önvalóvá, így tökéletesnek mondják.

Tehát, valamennyi vizsgálódás a kezdeteknél, a legelején kezdődik – a világ teremtésénél. S itt leírják: először ez a világ, az anyagi szféra nem létezett.  Majd hirtelen felbukkant a létezés. S tudjátok a Bhagavad-gítából, hogy eleinte minden avjakta (megnyilvánulatlan)volt, majd megérkezett a megnyilvánult, majd újra pralaja fog jönni – megnyilvánulatlan. Éppúgy, mint a nyár és tél, valamennyi időeltolódás és változás. De ez csak az anyagi szférára vonatkozik. A lelki világban nincs változás, sem halál.

“Valójában, ami tökéletes, az a létezés lényege.” Szukrtam az eredeti szó, „jól megteremtett”. Tehát, ha Isten szeretne teremteni vagy bemutatni ennek a világnak a megnyilvánulását, akkor az tökéletes. Ez egy jó munka. Bármit is tesz, az tökéletes. Ne próbálj hibát keresni az ő munkájában. Ő tökéletes; bármit is tesz, tökéletes. Ő a végső ok, és te is egyfajta eredmény vagy. Ez azt jelenti, hogy te is … igen, tökéletes vagy! De sajnos most egy kis illúziófelhő borít téged. Tehát, csak azt kell eltávolítanunk, majd végül előtűnik az egyszerűen tökéletes, eredeti lélek.

 

(folytatása következik)



Шад Бхуджа

Kérdés: A szeretetteljes odaadás az a minőség, ami a külső motivációt belsővé változtatja?

Szvámí Tírtha: Felszínesen közelítve, azt gondolhatjuk, hogy ezek azok a tényezők, de valójában csodálatos isteni elrendezés történik, mivel lehetetlen az istenszeretetet megakadályozni. Rádhiká eljön.

Hozzászólás: Mármint úgy értem, hogy a mi szeretetünk Isten iránt.

Szvámí Tírtha: Ez hol található? Valóban létezik valami, mivel nem üres kagylók vagyunk. Létezik már valami, de fejleszteni kell. Készen kell állnunk, hogy ha valami feltárulkozik, valami ismeretlen a titkos isteni elrendezésen keresztül. Azt sohasem tudhatjuk, hogy ez miként működik. Léteznek dolgok, amiket meg kell tennünk és bizonyos dolgokat elérhetünk önerőből, de az igazi gyümölcs máshonnan származik.

Éppúgy, mint a gyógyítás. A gyógyulás függ az orvostól, a gyógyszerektől, a kórháztól, magától a betegségtől, az időt is beleértve – oly sok tényező játszik szerepet. S mi is rendelkezünk egy nagyon különleges képességgel, az öngyógyítással. Mindezek a tényezők aktiválják majd a gyógyulási folyamatunkat. De végső soron az egészség nem függ ettől. Ez egy isteni ajándék.

Ugyanígy, felkészíthetjük magunkat, gyakorolhatunk. De azt mondják, hogy a préma-bhakti, vagyis a spontán istenszeretet független. Önszántából érkezik. Tehát, nem olyasvalami, amit megragadhatsz, sokkal inkább ő ejt rabul bennünket. S amikor eljön, az ellenállhatatlan. Nem tehetünk érte semmit, egyszerűen csak ott van. Sohasem tudhatjuk, miként működik, mert ez egy titkos folyamat, de abban bizonyosak lehetünk, hogy ez egy nagyon hatásos és nagyon erőteljes folyamat. Mi is rendelkezünk némi erőforrással, de oly sok mindent kapunk fentről is. Mert ez egy alászálló folyamat, mely fentről érkezik.

A belső motiváció egy nagyon magas szintű tisztaság és komolyság. Mivel nem foglalkoztok az elvárásokkal, a hagyományokkal vagy bármi mással, viszont nagyon is meghatározó, hogy élő és szeretetteljes kapcsolatban legyünk a Jóistennel – ezért ez más. Mégis mindazok, akiknek élő és szeretetteljes kapcsolatuk van, követnek bizonyos szabályokat.

Krpádhámá kérdése: Ha valaki más módon közelít a Jóistenhez és zengi a maha-mantrát, ő milyen eredményre számíthat? Hová jut?

Szvámí Tírtha: A név bármit megadhat. Akármit is szeretnél, megkaphatod. Soha sem próbáltam, de azt mondják, hogy a maha-mantrával még anyagi előnyöket is szerezhetsz. Ha szeretnéd, még a felszabadulást is elérheted. Soha sem próbáltam. Az istenszeretetet is elnyerheted. Tehát ez függ a mi felfogásunktól. Amit akarsz, megkaphatod.  Néha picit többet, máskor kicsit kevesebbet, de fogsz kapni valamit.  Miért?  Mert, ha belefogunk, el is fogjuk érni. Ne feledjétek, mert bár nagyon egyszerűnek hangzik, mégis nagyon sokatmondó. Ha elkezded, el fogod érni.

S ahogy említetted a Szent Nevek zengésének többféle nézőpontja ismeretes. Például néhány neofita a gyöngyszemeken mantrázik, de a fejlettebbek, a gyöngyszemek között mantráznak. Nem tudom, hogy ellenőrizted-e már azt, hogy a málád gyöngyei között a fonálon vannak még apró kis csomók. Tehát a nagy és nyilvánvaló dolgok a neofiták számára, és a kis és rejtett dolgok a fejlettebb gyakorlók számára tárulnak fel.

Mindenesetre … Ahhoz, hogy elérjük a mantrázás eredményét, el kell kezdeni. Elindulás nélkül nem érheted el. És a megtisztulás azt jelenti, hogy a mi elképzelésünk – a mantrázásról, társulásról, magáról Istenről – egyre tisztább és finomabb lesz.

Már sokszor beszéltünk arról, hogy ha nagyon hatékonyan és tömör formában szeretnéd zengeni Rádhá and Góvinda neveit, akkor mit is kell mondanod? Gó-Ra, Gó-ra! A kali-jugában nincs időnk olyan hosszú mantrát zengeni, mint Góvinda-Rádhé – túl hosszú. “Mondjátok a rövidebb változatát, a rövidítését”. Gó-ra! Amire már tudsz emlékezni, Gó-ra.

Van egy templom Vrindávanban, ahol Csaitanja Maháprabhunak egy különleges megjelenési formája látható, három eltérő formában mutatja meg magát, mint Krsna, Ráma és Csaitanja – Krsnaként fuvolát, Rámaként íjat, Csaitanjaként vizes csajkát tartva. Tehát, a felfogásodnak megfelelően, megtalálsz mindent. Isten egy nagyon sokszínű személyiség. Tehát a hívásod szerint fog válaszolni neked. Ha megkéred, hogy: “Mutasd meg a nagyságodat!”, Ő meg fogja mutatni. De, ha így imádkozol, hogy: “Mutasd meg irgalmadat!”, Meg fogja mutatni.

Tehát, minden bizonnyal a megvalósításunk a gyakorlatunktól függ. Vishvanáth Csakravartí Thákur azt mondja, hogy a gyakorlásodtól függően éred el a tökéletességet. Bármit is gyakorolsz, amíg ezen a szádhana szinten vagy, azt a fajta tökéletességet fogod elérni.

 



очи в очи

Mi a szeretet? A szeretet nem valami különleges dolog, nem valamiféle elmélet, nagyon is gyakorlatias. Szolgálatot jelent – szolgálatot végezni, gondoskodni. Ha ki szeretnéd fejezni valaki iránt a szeretetedet, az pofonegyszerű – csak egy aprócska szolgálatot nyújtasz a számára. A mantrázással, megfelelően követve a folyamatot, lehetőséget kapunk egy különleges szolgálatra, különleges módon társulhatunk a Legfelsőbbel. Valójában, a Legfelsőbbhöz fűződő eredeti kapcsolatunk a mantrázás gyakorlatán keresztül tárul fel. Nem csak általánosságban, mivel nagyon könnyű azt felfogni, hogy a Legfelsőbbhöz tartozunk. De a mélyebb megértés szerint – mi a te személyes feladatod, mi a te különleges szolgálatod, milyen kapcsolatban állsz Vele.

Ezért a bhakti a szeretetteljes kutatás az elveszett Úr iránt és a szeretetteljes kutatás az elveszett szolga után, egy nagyon különleges folyamat. Mert oly sok levelet küldtek már a Jóistennek: “Kérlek, add meg nekem ezt! Segíts nekem abban!” Minden reggel, amikor megnézi a leveleit: „Ugyanaz, ugyanaz, ugyanaz..! Csak kérnek!” De amikor meghallja a szanszára-dávánala-lídha-lókát [1] főként a szófiai ásramban, akkor így szól: ”Hé, ez valami különleges! Ez tetszik! Végre nem egy átlagos imádság, “adj nekem ezt, adj nekem azt”, ezek készek arra, hogy ők adjanak valamit a számomra.”

Tehát ez a bhakti folyamatának a különlegessége. Készen állunk arra, hogy mi adjunk valamit. Krsna meglehetősen gazdag. Nem igazán van szüksége semmire ebből az anyagi világból, mert gyakorlatilag minden az Övé. Ha mindened megvan, akkor nincs igazán semmire sem szükséged. Ha hiányt szenvedsz valamiben, akkor pedig nagyon is szeretnél birtokolni. Az egyetlen dolog, amire Krsna vágyik, az egy nagyon különleges jellemzője az emberi fajnak, melyet szeretetnek neveznek. .

Ezért vaishnavákként elég okosnak és érzékenynek kell lennünk, hogy azonosíthassuk ezt a nagyon különleges hozzájárulást, melyet mi tehetünk a Legfelsőbbért. Más, különböző hitű, vallású és felekezetű testvéreink elküldhetik kéréseiket a Jóisten felé. De ti, kérlek, a tettrekészségeteket ajánljátok Felé. A dicsőítés az, amivel a vaishnavák Hozzá tudnak folyamodni. Általában az imák, dicsőítések így szólnak: ” Óh, Te oly nagyszerű és hatalmas vagy!” De csak képzeld el magadat, amikor valaki közeledik hozzád és így szól: “Óh, Te oly nagyszerű és hatalmas vagy!” ez azt jelenti, hogy oly messzire helyez el, hogy lehetetlen dolog, hogy elérjen téged. Mit tehetsz akkor? Belefogsz a szeretetteljes kutatásba az elveszett szolga után, aki készen áll arra, hogy közelebb kerüljön hozzád, aki nem csupán bízik benned, de szeret is. Aki nem átlagos hittel rendelkezik, de élő és szeretettejes a hite. Krsna ezek után kutat, a velük való kölcsönösséget keresi. Úgyhogy álljatok készen!

Ez a mi különleges felajánlásunk – eksztatikus, szeretetteljes dicsőítés. Mert általában két dolog történik ebben a világban. Az egyik az isteni akarat, mely létezik, és mindent működtet, a másik pedig az isteni szeretet, mely segíti ezt a vágyat, az isteni vágyat megvalósulni. Ez rendkívül fontos. Nincs ezen kívül semmi sem. Ezért el kell döntened, hogy az isteni akaratot, vagy az istenszeretetet, vagy Krsnát, vagy Rádhát szeretnéd szolgálni. Ezt el kell eldönteni.

Kérlek, emlékezzetek! Semmi más nem történik, csak az isteni akarat. Minden képpen meg fog történni, mert Ő annyira nagyszerű és hatalmas. Ő minden. De, ha elég okosak vagyunk, akkor azt kell, mondjuk, hogy “igen” és abban a pillanatban az isteni vágy szépen teljesülni fog. Ellenkező esetben előfordulhat, hogy némileg kíméletlenül történik meg. Tehát a lelki intelligenciánk kell, hogy segítsen bennünket, hogy kellőképpen szépen történjenek a dolgok.

[1] Egy istenes ének: ” Gurvástaka” első sor

 



Vrindavana (1)

(az előző pénteki lecke fordítása)

 

Olvassunk el Sríla Srídhar Mahárádzs “Szeretetteljes kutatás az elveszett szolga után” című könyvének nyolcadik fejezetéből egy részletet, melynek címe a Szent Név:

    “Krsna szent neve azért oly hatásos, mert isteni természetű. Krsna szent neve végtelen, és bármilyen nemkívánatos vonástól megtisztíthat bennünket, feltéve, ha igazi lelki tartalommal tölti el. A szent név nem puszta fizikai hangutánzat, a nyelv s az ajkak játéka. Az ilyen hangrezgés még nem a szent név. Krsna, Hari, Visnu vagy Nárájan neve csak akkor az igazi, ha transzcendens töltése, isteni háttere van. Ez a legfontosabb elv a szent név zengése során.” 

Az istenszeretet útján a legfőbb gyakorlatunk a mantrák zengése (isten neveinek állandó recitálása), mellyel kifejezzük odaadásunkat Isten iránt. Valamennyi különböző imádság kiváló és elfogadott, de az imádságnak ez a fajtája – amikor a Legfelsőbbet a nevén szólítod – nagyon bensőséges. S ez a nagyon különleges mantra, a Hare Krsna maha-mantra a Legfelsőbb három különböző nevéből, vagy aspektusából áll. Az egyik Krsna, a mindenkit vonzó. Hará a Legfelsőbb szeretetteljes energiája, aki segít kifejezni Isten iránti szeretetünket. S Ráma, mint a boldogság képviselője, mely a Legfelsőbbel való gyönyörű kapcsolatból származik, vagy Krsna másik megközelítése szerint, aki a boldogságot adja a szeretetenergiának és számotokra is.

Léteznek elsődleges és másodlagos nevei a Legfelsőbbnek. Amíg a másodlagos nevek felszabadulást eredményeznek, addig az elsődleges nevek a Legfelsőbb lótuszlábaihoz vezetnek el. Ebben az értelemben a mantra olyan, mint egy képlet, olyan, mint egy eszköz, mely valamilyen célhoz segít eljutni. Kérlek, bocsássatok, meg, de természetesen ez egy nagyon alapszintű megértés, de ez is benne van. Ha gyönyörűen, a szívünk legmélyéről zengjük a mantrákat, akkor valami változás fog történni bennünk. Annak érdekében, hogy elérjük az isteni célt, rendelkeznünk kell egy isteni eszközzel. Tehát a szent név egy isteni eszköz. De nekünk is hozzá kell tennünk valamit – teljes odaadást, teljes istenképet. Annak érdekében, hogy visszavezessen a lelki világba a nevet spirituális erővel kell felruházni. Ez azt jelenti, hogy annyira meg kell tisztítanunk a tudatunkat, hogy ezek az isteni energiák megnyilvánulhassanak.

   “Bennünket nem a közönséges hangok, hanem a mély lelki tartalommal bíró hang érdekel. A fizikai imitáció nem a tényleges szent név, ez nem isteni hang, nem a hangzó Isten. Világi síkról csak világi koncepció fakad, Krsna neve azonban spirituális hátterű isteni hang: a fizikai hang isteni üzenetet hirdet.A hang egy nagyon fontos energia, éppúgy, mint a rádióadásoknál, létezik egy hordozó hullám, melyeken keresztül érkezik az igazi üzenet, melyet dekódolhatunk, értelmezhetünk. Tehát a lényeg mélyére kell hatolnunk, hogy megértsük a jelentését.

Nem a kapszula a gyógyszer, hanem a tartalma. Egyik kapszula olyan, mint a másik, ám meglehet, az egyik gyógyszert rejt, a másik pedig mérget. Nem a kapszulán múlik, nem az a gyógyszer. Ehhez hasonlóan a szent név hangzó alakja sem Isten, Krsna benne rejlik a hangban. A hangalakot a megfelelő isteni szellem kell áthassa, s nem világi érzések.Ez olyasvalami, amit nekünk kell hozzáadnunk – az odaadásunkat, fohászainkat, hogy a szent név feltárulhasson.

Még Sankara személytelen filozófiájának követői is elismerik, hogy a szent név nem korlátozódik a fizikai hangra. Szerintük a szent név mentális síkon áll, s a jóság minőségébe tartozik. Sajnálatos módon az illúzió termékének tekintik a szent nevet, s arra a következtetésre jutottak, hogy Krsna, Hari, Káli vagy Siva neve mind egy és ugyanaz. A makulátlan szent név isteni hangja a félreértések szféráján túlról származik. Az illúzió hatalma a legfelsőbb anyagi bolygóig, Szatjalókáig terjed. Ezen túl fekszik a Viradzsá-folyam s a tudat világa, Brahmalóka, majd pedig a lelki égbolt, a Paravjóma következik. A makulátlan szent név innen, a lelki világból származik, s az alaposabb vizsgálódás föltárja, hogy Krsna szent neve pedig egyenesen a lét legmagasabb síkjáról, Gólókáról származik. Ezek szerint a szent név csak akkor tekinthető ténylegesen Krsna szent nevének, ha a lelki világ legfelsőbb síkjáról, Vrndávanból származik. A puszta fizikai hangrezgés még nem Krsna szent neve. A makulátlan szent név igaz tartalmának megértése nemcsak a félreértések világából szabadít ki, hanem Krsna vrndávani szolgálatába is bevezet. Vrndávanba csak a hamisítatlan, a Vrndávanból származó szent név emel fel bennünket.”

Ez nagyon furcsa, nagyon érdekes dolog, hogy azáltal, hogy hangot képezünk a hangképző rendszerünkkel, meginvitálhatunk valami isteni energiát, elérhetjük az isteni síkot. Ezért mondja Sríla Srídhar Mahárádzs sokszor, hogy: “ez nem ajakgyakorlat”. Épp erről beszélgettünk, hogy napjainkban, ha valaki azt mondja, hogy “Igen, jövök.” Jelent ez bármit is? Amikor ezt kérdezem, néhány idealista a következőt válaszolja: “Igen, igen, ez azt jelenti, hogy talán eljönnek”. De a realisták, azt mondják, hogy ez azt jelenti, hogy “Nem fognak eljönni.” Míg a pesszimisták ezt felelik: “Ez már egyáltalán nem jelent semmit”. Tehát a szavak elvesztették a hitelüket. Akkor mit mondjak az isteni hangról, az isteni szavakról? Vissza kell állítanunk szavaink hitelességét. A transzcendens eléréséhez nem elég néhány testrészünket használni. Helyezd mindenedet az ajkadon és nyelven túlra. Amikor igazán szükségünk van rá, pontosan tudjuk, hogyan kell imádkozni, azonnal tudjuk. Ezért jó kisebb bajokba keveredni. Nos, nem túl nagyon, mert akkor elveszíted a türelmedet. S valami nagyon fontos volt még itt megemlítve – csak ez a tiszta, eredeti név biztosíthatja számodra Krsna szolgálatát a lelki világban.

 

 

 



iran-isfahan

Számos iskola és vallási vonal ismeretes. Tisztelnünk kell a Legfelsőbb valamennyi különböző megközelítési módját. Bhaktivinód Thákur azt mondja: “Bármikor adódik időd az imádságra, púdzsára, és éppen egy másik vallás templomában tartózkodsz, nyugodtan menjél be, és lásd úgy, hogy “Ebben a templomban az én Uramat imádják. Talán a formaságok némileg különböznek, esetleg más szavakat használnak, de ez az én Uram”.

Mert amíg korlátolt tudatszinten vagyunk, addig a különbségeket látjuk, de amikor lelki szintre kerülünk, akkor az egységet látjuk. Csak gondoljatok bele, hogy mennyi konfliktus, háború és összetűzés történt Isten nevében ezen a Földön! Mindeközben a Legfelsőbb Úr elmerülve szemlél bennünket és csak mosolyog: “Óh, még mindig nem értik. Adjunk még egy kis időt nekik”.

Különbözőek az emberek, eltérő elképzelésekkel a Legfelsőbbről és az útról is. De mi a bhakti, a préma-bhakti különleges sajátossága? Miért Krsna?

Általában a vallási gyakorlataikban az emberek Istenhez fordulnak, ha szükségük van valamire, vagy szenvednek, amikor valamilyen segítséget kérnek. “Óh, Uram, add meg nekem ezt, add meg nekem azt!”  De a bhakti, az önzetlen odaadó szolgálat más. Mi is egy kéréssel fordulunk Krsnához: “Kérlek Uram, mondd meg, hogyan szolgálhatlak Téged?” Tehát, épp fordítva van. Nem oly módon, hogy “Te szolgálj engem így és úgy!,” hanem “Miként szolgálhatlak Téged a Te utadon, ahogy Te szeretnéd?” Ebben a folyamatban csupán egy elengedhetetlen tényező van, melyet meghódolásnak hívnak. Ha rendelkezel ezzel, akkor az egész kölcsönösség életbe fog lépni.

Tehát, ha visszatérünk a vallás általános fogalmához, amellett, hogy Isten áldásáért esedeznek, általában az embereket arra tanítják, hogy ők keresik Istent. S erre létezik egy könyv Sríla Srídhar Mahárádzstól egy különleges címmel – “Szeretetteljes kutatás az elveszett szolga után”. Szeretetteljes kutatás nem az Úr, hanem a szolga után. Hogy lehetséges ez? Ki kutat ki után? Elvesztettük Istent, tehát ezért kutatunk Utána. Viszont ebben a könyvben úgy tűnik Ő vesztett el téged, és Ő kutat utánad. S miféle kutatás ez? Egy szeretetteljes kutatás. “Szeretetteljes kutatás az elveszett szolga után”.

Tehát annak érdekében, hogy kutassanak utánad, először el kell tévedned. Ha ott vagy, s mindig készen állsz, akkor Krsna nem fog utánad kutatni. Tehát, ezért kerültél ilyen dicsőséges helyzetbe – elveszve az illúzióban. Ily módon invitálva meg az isteni keresést. Próbáljátok csak megérteni, milyen gyönyörű ez az elképzelés, micsoda megújítása ez az összes vallási koncepciónak – hogy láttassa és bebizonyítsa azt, hogy nem csupán az embereknek van szükségük a Legfelsőbbre, hanem Neki is szüksége van ránk!

(folytatása következik)



dedication

 

(az előző pénteki lecke folytatása)

 

Kérdés: Helyesen szoktuk mondani a maha-mantrát, de már annyira hozzászoktunk, hogy néha az elme elkalandozik.

Szvámí Tírtha: Pontosan.

Kérdés: Mit tehetünk ez ügyben?

Szvámí Tírtha: Folytasd a dzsapázást, mert hogy is hívják ezt a folyamatot? Bhakti-jóga, igaz? Bhakti annyit jelent, mint “odaadás” és amikor az odaadásod nagyon erőteljes – nem okoz problémát, ha a jógának kissé híján vagy, mármint a kontrollnak. Viszont, ha nincs odaadásod, akkor nagyon szigorú kell, hogy legyél az önkontrollban. Tehát, azt mondhatjuk, hogy létezik: szádhana és préma-bhakti. Szádhana azt jelenti, hogy kontrolláljuk a folyamatot. Préma pedig az odaadás feltétel nélküli áramlását jelenti. Tehát, vagy ezt, vagy azt kell követnünk, de valamit gyakorolnunk kell.

De ez egy nagyon fontos gyakorlati kérdés: miként összpontosítsuk az elménket? Ugyanis, mivel annyira elvakít bennünket az illúzió, azt gondoljuk, hogy egy rutinszerű gyakorlat révén valami komolyat érhetünk el. Nem! Rutinnal csupán rutint érhetsz el, odaadással pedig odaadást.

De eredendően, lelkek vagyunk, a Legfelsőbb Úr szerves részei, hasonlóak Őhozzá. Ezért ezt kell kutatnunk. Madarat tolláról, embert barátjáról. Ha más a természeted, akkor nem tudsz utána kutatni. Ezért kaptunk egy esélyt, hogy hazatérhessünk, hiszen tartozunk valahová, van egy igazi otthonunk. S azáltal, hogy megtanuljuk az elménket összpontosítani, el tudjuk érni a célt. Az elme összpontosítása olyan, mint egy általános gyakorlat, amily s ha ezt minőségi módon tudod csinálni, akkor úgy fogod a mantráidat zengeni, úgy fogsz társulni, s ezt viszed az összes többi szolgálatodba bele. Mivel fegyelmezettek vagyunk és fókuszálunk. Még a vállalkozásodban, vagy családodban is komoly sikereket érhetsz el, ha így összpontosítasz.

S tudjátok, számtalanszor beszéltünk arról, hogy ez egy személyes filozófia, hogy Isten egy személy, de néha olyan személytelenül bánunk Vele. Csak képzeljetek el valakit, aki ezt mondja: “Óh, én szolgálni szeretnélek téged!” mégis hanyagul végzi a szolgálatot. Hogyan érzed akkor magad? Igencsak rosszul érzed magad, nagyon elhagyatottnak. Ebben az értelemben Isten, Krsna is roppantul hasonlít hozzánk, nekünk is szükségünk van személyes figyelemre, gondoskodásra. Néha még sértést is követünk el ezzel a személytelen, hanyag hozzáállással. S ezt szeretnénk felajánlani Krsnának? A Neveit zengeni, bár nem igazán vesszük Őket komolyan? Vagy azt mondjuk, hogy gondolunk Rá, de egyáltalán nem is gondolunk Rá? Ez nem lesz gyümölcsöző. Nagyon, nagyon odaadóaknak kell lennünk.

De szerencsére Krsna oly vonzó az elménk számára, hogy nem túl nehéz Rá összpontosítani. Nevei annyira elbűvölőek, hogy segít legyőzni korlátainkat. Meg kell próbálnunk megfelelő körülményeket teremteni a mantrázásunk számára. Üljünk le reggel, gyújtsunk gyertyát, füstölőt – akik munkába vagy máshová rohannak azok is és legalább egy fél órát szenteljünk a lelki gyakorlatainkra! Amíg elég a füstölő mondhatod a mantráidat, kezdheted odaadó énekekkel, mondhatsz néhány imát, néhány kört, elolvashatsz egy slókát a Gítából, majd indulhatsz is. Mert, ha nem így teszel, akkor mi különböztet meg bennünket a szomszédainktól? Semmi! Óh, nem: van némi különbség – ő jobb mint mi mert ő nem tett fogadalmat, hogy Istent szolgálja! Én megfogadtam, de mégsem teszem. Akkor az milyen? Nem valami szép. Egyszer “Igent!” mondtam, és mégsem teszem. Tehát. próbáld összpontosítani az energiáidat, az elmédet, mindenedet, s majd meglátod, hogy sokkal jobb lesz a napod!

Természetesen ez nem vonatkozik azokra, akik ásramokban élnek. Számukra a fél óra nem elégséges. Nekik többet kell tenniük. Mennyivel többet?

Válasz: Egész nap (a lelki gyakorlatokkal kell foglalkozniuk).

Szvámí Tírtha: Igen, így van, és mi a helyzet a szvámíkkal? Nekik mennyit kell eltölteniük lelki gyakorlatokkal?

Válasz: Egy egész életet.

Szvámí Tírtha: Nem, az nem elég. Nem olyan könnyű ez. Csak nemrégiben értettem meg, amikor egy bhakta azt mondta nekem, hogy “Óh, Gurudév, látom, hogy 28 órát dolgozol értünk!” Nyelvbotlás volt, de azon nyomban megértettem, hogy miért érzem olyan kimerültnek magam. Ezt nem tudtam! Tehát, legyetek óvatosak! Kezdjétek fél órával! Mert el kell, hogy mondjam nektek, hogy ez a Krsna mohó. Először azt mondja: “Én boldog vagyok egy kis virággal! Adj nekem egy kis vizet!” De nézd csak meg a következő verset: “….és ajánld fel Nekem mindenedet![1] Tehát csak nyugodtan, nem kell annyira sietni. Ha mindig azt mondod Neki, hogy “Igen”, akkor minden anyagi javadat el fogod veszíteni, de ez az út a lelki gazdagság megszerzéséhez.

[1] Bhagavad-gítá 9.27.



burning-incense

Paramánanda kérdése: Kérdésem a mindennapi gyakorlatokra vonatkozik. Mennyire fontos a mantrák, imák megfelelő kiejtése? Milyen összefüggésben van ez a megértéssel?

Szvámí Tírtha: Nos, azt javaslom, hogy ez ügyben keress fel egy nagyon erőteljes szlovéniai matadzsit, gópit, aki igen járatos a különböző nemzetek bhakta gyakorlatainak terén, s vele konzultálj! Néha ízelítőt ad a különböző népek eltérő mantrázási stílusairól, hogy az oroszok, a japánok, az orisszai bhakták milyen módokon dzsapáznak – mindannyian másmilyen stílusban. Néha még azt sem lehet felismerni, hogy az a maha-mantra, de biztos vagyok benne, hogy a Jóisten megérti.

Tehát, gyakorlatilag lehetetlen az eredetit lemásolni, azonban minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk azért, hogy közelebb kerüljünk a helyes kiejtéshez. De rendkívül fontos, amit említesz, mert 84 millió teremtő mantra létezik ebben az univerzumban, mely egy rendkívül nagy szám. Olyanok ezek, mint a teremtés kódjai. Brahmá ezeket a mantrákat használja újra és újra a világ teremtéséhez. Csakúgy, mint egy használati útmutatót arra, hogy hogyan kell összeszerelni egy készletet. Mint például, amikor a gyerekek kapnak egy repülőmodellező készletet vagy valami hasonlót: “Ezt rakd ide, azt tedd oda!” Szóval, képzeld el, ha nem megfelelően olvasod el a mantrákat! Akkor fordítva kerülnek fel a szárnyak, a hátulja kerül előre és az ülések kívül lesznek, ugye? Tehát a mantráknak megfelelőeknek kell lenniük. Ezek teremtő mantrák is, mert megértésre tehetünk szert általuk, hogyan folytassuk tovább lelki életünket/haladjunk a lelki életben. Azonban, mit tegyünk, ha nem tudunk megfelelően mantrázni – ne is csináljunk semmit? Nem, helyesebb, ha megtanulunk egy mantrát. Melyiket? Létezik egy bocsánatkérő mantra. Vidhi-hínam mantra-hínam jat kinycsid upapáditam“Kedves Uram! Kérlek, bocsásd meg nekem bármit tettem a megfelelő mantrák, szabályok ismeretének hiányában és fogadd el alázatos felajánlásomat!” S ha bármilyen hiba is adódott – bármit követtél is el, valamit, amiről még csak nem is tudsz, valami helytelen dolog – a maha-mantra áldásával, az odaadás kegyéből áthidalhatod ezt a kis hézagot. Azonban, ha odaadással sem rendelkezel, és a mantrát sem ismered – az nagyon sajnálatos. Azt nem bánom, ha valaki nem tudja rendesen a matrákat, de van odaadása. Azonban, ha odaadók vagyunk, akkor illő helyesen megtanulni a mantrákat.

Van egy klasszikus történet erről. Egyszer egy fiatal brahmacsári azt mondta az ásramban az idős szvámínak: “Szvámídzsi, említetted, hogyan ajánljak fel egy füstölőt: három körzés a lábhoz, három körzés ide, majd oda…” De ha a számolásra koncentrálok, akkor nem tudok Krsnára gondolni!” S mi volt a mester válasza: “Drága fiam, ha Krsnán meditálsz, akkor helyesen fogod felajánlani a füstölőt.” Tehát a szabályok követése, nem gátolja meg a meditációnkat, hanem segíti azt.

Egyszer két gazfickó a Szent Neveket akarta zengeni, de “Krsna és Ráma” helyett a “Krusna” és “Ramó” neveket zengték. Majd végül két démonnal találkoztak, akiket Krusnának és Ramónak hívtak. Szóval, vigyázzatok, próbáljátok helyesen kimondani a Szent Neveket!

 

 

(folytatása következik)

 



Go-Ra

(az előző pénteki lecke folytatása)

 

Több száz alkalommal jöttem ebbe az ásramba, de ez alkalommal eltévedtem. S azt gondoltam magamban: “Nos, akárhogy is van, meg kell találnunk ezt az ásramot.” Tehát, úgy döntöttem, hogy a spirituális GPS-emre hagyatkozom. S így szóltam magamhoz: “Nos, ha bár egyikét sem ismerem ezeknek az utaknak, de ha elég intenzív a kutatásom, akkor oda kell, hogy találjak.” Tehát elindultam, erre-arra fordultam – mindenfelé csupa ismeretlen helyek és utcák, amelyeket soha sem láttam eddig! Az ásramhoz közelítvén azt éreztem, hogy ennek a spirituális GPS-nek jól kell működnie. De még akkor is, amikor már tudtam, hogy jó úton járok az út olyan újnak, ismeretlennek tűnt. Amikor a villamos keresztezte az utat, s ráismertem, hogy ez az a hely, de mégis olyan volt, mintha sohasem jártam volna erre azelőtt – ilyen érzésem volt. Végül is megérkeztünk, találkoztunk néhány bhaktával a sarkon. Aztán, azon gondolkodtam, hogy miért volt az, hogy még azok az utak is, melyeken már több százszor jöttem, olyan ismeretlennek, idegennek tűntek. Majd megértettem az okát. Általában találkozni szoktunk a bhaktákkal egy megbeszélt helyen és együtt szoktunk jönni, csak követnem kell őket. Nem kell ellenőriznem a sarkokat, az utak nevét és különböző dolgokat, egyszerűen csak követem őket, és már célhoz is értem.

Látjátok, hogy mi a lényeg? A lelki élet, az isteni valóság nem olyan, mint Szófia – sokkal hatalmasabb és bonyolultabb. Jóval kanyargósabb. Csupán egyben tér el: nem lehet megfordulni. A lelki világban minden létezik, ami itt is, csupán U-alakú kanyar nincs.

Szeretném megosztani veletek, hogy ez az egész történés olyan volt, ami a filozófiánkat támasztja alá – ha van egy vezetőd, akkor könnyebben célba jutsz. Természetesen kalauz nélkül is eljuthatsz a célba, lehetőség van egyes célállomások elérésére, de ha van egy vezetőd, sokkal inkább biztonságban vagy. S bármiféle gyakorlati erőfeszítés nélkül odaérhetsz, ha megfelelően követed a jóakaród útmutatását. Látjátok, hogy ezek a kis ostoba dolgok, mint az eltévedés, segítenek, hogy megérthess valamit. Ezért az útmutatás, lelki jó tanács egy imádatra méltó dolog a számunkra, mert ez segít abban, hogy pontosan és könnyedén rátaláljunk arra az útra, mellyel elérjük a végső célt. Mert a helybéliek ismerik az utakat, a helyi szokásokat, szabályokat. Ezért olyan vezetőt kell találnunk, aki ismerős azon a helyen és akkor minden könnyű lesz.

Tehát a bensőséges kapcsolat kibontakozásának első lépése, hogy találjunk egy vezetőt. Ezért mondják, hogy: ” a guru képessé tesz, és a guru eltiporhat.” Ez nagyon fontos. S szerencsére számos guru és útmutató van. Ha szem elől téveszted az egyiket, találhatsz egy másikat. Ha például nem látod Bhaktivinód Thákur lábnyomait, mert ő 150 évvel ezelőtt élt, akkor elolvashatod a könyveit és kapsz útmutatást. Vagy felkutathatod a követőit, akik jelenleg is itt vannak, és akkor megfelelő útmutatást találsz. Ezért mondja Krsna, hogy “A lelki úton nincs veszteség …ezen az úton már egy kis fejlődés is megvédi az embert a félelem legveszélyesebb fajtájától.”[1] Mert ez a megvilágosodás útja, és ha ezt követjük, akkor lépésről lépésre közelebb kerülhetünk a végső bizalmas kapcsolathoz.

Ha megismered az imáink értelmét, akkor látni fogod, hogy ezek a különböző imák olyanok, mint a haladás, fokozatos fejlődés lépései. Először egy lelki tanítómesterhez fordulunk, majd a guruk együtteséhez – a guru intézményéhez – így a mesterek és szellemi vezetők közössége fog segíteni bennünket. Majd az imáinkban megtalálhatók a szent helyek és a szent képviselőik – természetesen a gószvámik, a vaisnavák, akik az isteni igazság legközelebbi képviselői, Tulaszi Dévi is említésre kerül stb., majd végül Maháprabhut említik. Elég intenzív ez? Én úgy hiszem. S a mantrája épp a mahámantra előtt van. Mintha fogná a kezünket és segítene bennünket belépni a templom szentélyébe: “Jöjj velem! Itt van a lényeg – Hare Krsna.”

Tehát a legelejétől – óm agjána az utolsó segítségig – Csaitanja Maháprabhu – mindenki benneteket segít. Mert mi teszi boldoggá a lelki tanítómestert? Ha látja, hogy a tanítványai fejlődnek a lelki életben. Ez az igazi boldogság. Ezért akarnak segíteni a guruk azoknak, akik hozzá fordulnak segítségért, hogy áldottak legyenek. Tehát ezek az imák segítenek koncentrálni, elvezetni bennünket, hogy emlékezetünkbe véssük az elméletet, melyet aztán átültethetünk a gyakorlatba.

S amikor elkezded zengeni a mahámantrát, először vissza kell térned a kezdő ponthoz: “Óm agjána – Óh, Gurudév, köszönöm!” Olyan ez, mint egy visszapillantás a vállad fölött, de ha előre tekintesz, természetesen ott is szenteket találsz. S ekkor újabb lépcsőfokok állnak előtted a lelki fejlődés útján.

[1] Bhagavad-gítá 2.40.