Category RSS

Calendar

August 2018
M T W T F S S
« Jul    
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031  



Magyar issues

knight

(Szvámí Tírtha, 2013.01.5-i szófiai reggeli előadása)

Megértettük, hogy meg kell próbálnunk két dolgot megvalósítani az életünkben párhuzamot vonva a természetbeni példákkal. Ha szeretnél megtisztulni, akkor használnod kell az életedben a lelki tudást – hogy felégesd a karmád, melyet életeken át gyűjtöttél. Olyannak kell lenned, mint mikor a nád ég, mely nagyon gyorsan, könnyen és erőteljesen ég. S a másik párhuzam, hogy olyan tisztának kell lennetek, mint a lótuszvirág levele, hogy ne alakuljanak ki új karmikus visszahatások. Ennek elérése érdekében alkalmazni kell a cselekvés tudományát. Mindannyian egyetértettünk abban, hogy szeretnénk tiszta lelkekké válni – és ez csupán oly módon lehetséges, ha visszatérünk az eredetünkhöz. Nem szükséges semmi rendkívüli dolgot elérni, mindez már megadatott. Majd a következő vers így szól:

A jógik feladják a ragaszkodást, s csakis a megtisztulás kedvéért cselekednek testükkel, elméjükkel, értelmükkel vagy akár az érzékeikkel.”[1]

Ez egy rendkívül mélyenszántó vers, mert meglehetősen szokatlan helyzetben jellemez egy jógit – aktív jógiként. Ez nem holmi mozdulatlan fickó, aki a Himalája egyik barlangjában rejtőzik, mélyen a meditációjába merülve, ez egy újfajta jógi, aki aktív. A tradíció alapján megértettük, hogy minden cselekedetnek van visszahatása. Mégis itt egy szent embert vázol a szentírás, aki nagyon aktív és a legnagyobb valószínűséggel nem tapad hozzá kedvezőtlen visszahatás.

Ha szeretnél szent emberré válni, akkor különböző lehetőségeid vannak. Hősfigurává is válhatsz, ha a dicsőséges tettek útját követed, éppúgy, mint a középkori lovagok, akik mindig az isteni igazságért harcoltak, mialatt szerelmes költeményeket írtak az imádott hercegnőhöz. Ezt a két dolgot művelték. Gyakorlatilag mindenkit megöltek, de a szívükben költők voltak, gyengéd szerelmesek, karddal a kezükben. Tehát, ez az egyik lehetőség – trubadúrrá válhattok.

Ha nem egy nehéz karddal a kezedben nősz fel, illetve nincsen költői vénád, akkor létezik egy másik lehetőség a számodra – fakírrá is válhatsz. Ő nem karddal és érzelmekkel dolgozik, hanem apró kis vasdarabkákkal – szögekkel. Van egy szöges ágya, mellyel kínozza önmagát, hogy olyan végső erőre tegyen szert, mellyel legyőzheti a testét. Azonban a szöges ágy néha kissé veszélyes. Volt egy barátom, akinek volt egy szöges ágya, és nem is volt problémája mindaddig, amíg az ágyon feküdt. Azonban, amikor nem használta, egy takaróval fedte be éppúgy, mint egy normál ágyat. Viszont volt egy polca az ágy felett, és egyszer, amikor az édesanyja bement, hogy levegyen egy könyvet a polcról, ráállt az ágyra … Tudjátok ebben a korban egy ilyen bökős ágy, egy kissé veszélyes.

Tehát, ha a kard és a szögek nem a te utad, akkor létezik még egy lehetőség – a Védánta filozófia tudósa lehetsz. Véda tudást jelent; anta pedig végsőt. Tehát a Védánta a tudás koronája. A Védánta filozófia tudósává válni, egy meglehetősen kimerítő feladat. Először is a szanszkrt nyelvet kell tökéletesen elsajátítani. Beszél itt bárki szanszkrtül alapszinten? Második: keresned kell egy személyt, aki tanít téged. Van itt valaki, aki teljesen ismeri a Védánta filozófiát? Majd végül, képessé kell válnunk arra, hogy megszerezzük ezt a tudást. S elmondhatom nektek, hogy ez a tudás, meglehetősen bonyolult. A Védánta filozófia szentírásai két csoportba sorolhatók az egyik az upanisad irodalom. Az upanisad titkos tanítást jelent. Az upanisadok kategorizálása a négy különböző Véda alapján történik – minden Védának megvan a saját külön upanisadja. Ez rendkívül bonyolult irodalom, mert összetett elméleti és filozófiai kutatás; a másik pedig, hogy szimbolikus nyelvet használ. Tehát, ha nem ismered a kulcsot, hogy miként lehet megfejteni a szimbólumokat, akkor el fogsz veszni ebben a rengetegben. S minimum 108 fő upanisad létezik. Némelyik hosszú, némelyik rövid; szerencsére a vaisnaváknak szóló viszonylag rövid. Ezek a bhakták nagyon elfoglaltak – a szolgálataik végzésével, főzéssel, púdzsával és a köreik mondásával – nem marad túl sok idejük nagyon bonyolult analitikus tanulmányokra. Tehát, a mi upanisadunk rövid, s a végső igazságról szólni röviden – ezt hívják ékesszólásnak. A lényegről röviden – ez az igazi ékesszólás. Ezért rövid a titkos tanításunk. Van egy kérdés: melyik a legjobb út a tökéletesség megszerzése érdekében ebben a korban? S a válasz: “Haré Krsna, Haré Krsna, Krsna Krsna, Haré Haré, Haré Ráma, Haré Ráma, Ráma Ráma, Haré Haré”. Ezt a tizenhat szótagból álló mantrát zengve gyorsan elérhető a tökéletesség a jelen korban. Ez a titkos tanítás.[2]

Majd a rövidebb, hosszabb upanisadok különböző tanításait szútrákba gyűjtötték össze. A szútra ‘vezérfonalat’ jelent, s ezeknek a legfontosabb tanításoknak az alapvető gyűjteményét Védánta-szútrának vagy a Védánta filozófia lényegének nevezik. Ez 555 szútrából áll. Ismét nagyon bonyolult. Tehát van némi nehézség ezzel a típusú tudással.

Nos, tehát, ha a kard, a szögek vagy a bonyolult tudás útját nem érzed magadénak, akkor még mindig van egy lehetőséged. S ez pedig az, hogy megpróbálsz odaadó szolgálatot végezni. Ez messze túlmutat a száraz elméleti tudáson, a test sanyargatásán, s még a hőstetteken is, mert ennek a célja a Legfelsőbb szeretetteljes szolgálata.

[1] Bhagavad-gítá 5.11.

[2]  Kaliszantarana-upanisad

 



Mahaprabhu dancing

(Szvámí Tírtha, 2013.01.4-ei szófiai esti előadása)

Kérdés: Miként tudjuk szebben szolgálni a Legfelsőbbet azáltal, hogy embertársainkat szolgáljuk? Tudnál némi gyakorlati tanáccsal ellátni bennünket?

Szvámí Tírtha: Ez egy nagyon szép kérdés, nagyon szép téma. Bár vannak, akik megértik, sok ember nem, hogy miért is kell szolgálnunk Istent. Mégis kevesen fognak bele ebbe az odaadó szolgálatba, s még kevesebben fogják elnyerni annak eredményét. Azt is megértettük, hogy egy önzetlen bhakta, Isten önzetlen szeretetteljes híve, semmit sem vár cserébe. Például, ha van egy nagyon engedelmes, igen kedves régóta hűséges szolgálód, szeretnél gondoskodni róla, szeretnéd szolgálni valami módon őt. Ugyanígy történik ez Isten esetében is – ha valaki nagyon szépen szolgálja, Ő is szeretne cserébe adni valamit. De a valóban tiszták nem várnak semmi viszonzást Istentől. S itt nagyon óvatosnak és figyelmesnek kell lennünk. Mert, ha ilyen bhaktákat kezdesz szolgálni – akik még Istentől sem fogadnak el semmilyen szolgálatot – s te mégis tudod valahogy szolgálni őket, az azt jelenti, hogy te még Magánál Istennél is erősebb vagy. Mert olyasvalamit tudtál tenni, amit Ő nem. Természetesen ez egy komoly feladat, hogy egy ilyen léleknek bármilyen apró szolgálatot tehess. De ez a szépség benne – szolgálva Isten odaadó híveit, valami nagyon jó dolgot tehetünk.

Hozzászólás: Azonban a kérdésem arra vonatkozott, hogy általában miként szolgálhatom embertársaimat. Nem a legkiválóbb embert, nem a szent embert, hanem másokat.

Szvámí Tírtha: Rendben. Azt mondják, hogy: ”Ha valaki éhes, és neked van kenyered, de nem osztod meg – ez a te felelősséged. Ha valamilyen tudás birtokában vagy, és valaki tudatlanságban van körülötted, s nem osztod meg a tudásodat – ez is a te felelősséged.” Ezért a központjainkban ételt osztunk, hogy elégedetté tegyük az emberek testét, és megosztjuk a tudást, hogy hogyan tehetik tökéletessé az életüket – elégedetté téve ezzel a lelküket.

De mi a legjobb módja mások szolgálatának? Ha először magadon segítesz. Mert ha önmagad megtisztítod, akkor ragyogni fogsz, és mások is követni fogják a példádat. Ha én magam sötétségben vagyok, hogyan segíthetnék másokon, hogy a fénybe érjenek? Először magamnak kell a fénybe jutnom, azért, hogy másokat is oda vezethessek: “Hé! Itt van a világosság!”

Hozzászólás: De lehet, hogy az én életem nem lesz elég ehhez.

Szvámí Tírtha: Isten tudja. S az Ő kegye erősebb, mint az te ellenállásod.

Kérdés: Kell-e Istenre várnunk, hogy bizonyos szituációkban küldjön embereket, akiknek segíthetünk?

Szvámí Tírtha: Nos, azt tanácsolnám, hogy először fohászkodj azért, hogy küldjön valakit, aki neked tud segíteni! Mert ha minket megmentenek, akkor tudunk másokat megmenteni. Ezt a mi tradíciónkban leszármazási láncolatnak, tanítványi láncolatnak hívják. Hogyan szüretelik a mangót? A mangó egy nagyon ízletes, sérülékeny, puha gyümölcs és rendkívül értékes is. A mangófa roppant magas és a legfinomabb gyümölcsök a legtetején teremnek. Tehát, mit tudsz tenni? Fogsz egy botot és levered a mangót? Akkor összetörik! Nem, ez meglehetősen különlegesen zajlik – sok ember mászik fel a fára. Azok, akik a legtetején vannak, gyűjtik a gyümölcsöt és lejjebb adják az alattuk lévőknek, s ők az alattuk lévőknek, majd végül az leér a földre – hozzád. Ez azt jelenti, hogy a gyümölcs eredeti megőrzött formájában jut el hozzád. Ez a láncolat képes a gyümölcsöt az egyik helyről a másikra eljuttatni. Hasonlóképp, ha eléred azt a személyt, aki fölötted áll, akkor ő is eléri azt, aki fölötte áll, ők elérik azokat, akik fölöttük állnak és ily módon a felszabadulás útjának láncolata töretlen marad – Istenig visszamenően.

Ezért meg kell találnunk a segítőnket, a mi személyes megmentőnket. S ahogy a pólódon olvasható: “Harcolnunk kell az igazság győzelméért.” Tehát, ha Csaitanja Maháprabhu hadseregéhez szeretnél csatlakozni, akkor ez egy fölöttébb dicsőséges küzdelem. Azt nem tanácsolnám, hogy Krsna hadseregéhez csatlakozz, mert a Mahábháratában Krsna serege Krsna ellen harcolt. Ez egy másik történet. Nos, igen óvatosnak kell lennünk, hogy melyik sereghez csatlakozunk. De Csaitanja Maháprabhu hada jól fel van szerelve különböző fegyverekkel. Ez egy nagyon dicsőséges hadsereg. Ez az elit alakulat. De mik is Maháprabhu fegyverei? Isten képes elhárítani bármikor, bármiféle ellenállást. Néhány kis villámcsapás, némi földrengés, kis világvége játék – és már vége is. Csaitanja Maháprabhu nem használt ilyen fegyvereket. Ő egy avatár – s nem a filmre gondolok – nem, Ő a kegy avatárja. Tehát, az Ő fegyverei nagyon különlegesek. Két-három fő fegyvere létezik. Az egyik a Srímad Bhágavatam, mely a lelki tökéletesség elérésének útmutatója. Egy másik fegyvere a szádhu-szanga – társulás a szentekkel. S a harmadik a fő-fő fegyvere a Szent Név. Azonban, ha ezekkel sem tudja megtörni az ellenállásunkat – a Srímad Bhágavatam ismereteivel, tudományával, a szentek édes ölelésével, vagy a szív gyönyörű fohászával, a mahá-mantrával – ha nem tud legyőzni bennünket ezekkel, akkor van még egy extra fegyvere. Ez pedig a mahá-praszádam, a megszentelt étel, mely mindenkit legyőz, ez biztos.

 



gopis 1

(Szvámí Tírtha, 2013.01.4-ei szófiai esti előadása)

Krsna-prémí kérdése: Korábban említetted, hogy mindannyian cipeljük korábbi karmánk batyuját. Összefüggésben van ez talán a nemünkkel? Ha nőként vagy férfiként születtünk, ez függhet a prárabdha-karmánktól?

Szvámí Tírtha: Tehát, hogy a nemünket a karmánk határozza meg? Igen. Miként és miért történik mindez? A nagyon szenvedélyes férfiak a következő életben nőként fognak megszületni. Erről további részletekkel szolgálhatok, amennyiben szeretnétek. Természetesen mindent a korábbi tetteink és az isteni áldás határoz meg. Miért? Mivel az emberi testet egy fához hasonlítják, és a szívet pedig ennek a fának a legnagyobb ágához. Két madár foglal helyet ezen az ágon. Az egyik madár a lélek, aki próbálja a fa gyümölcseit élvezni. Néhanapján édes gyümölcsöket, máskor édeseket és savanyúakat, megint máskor pedig keserűeket választ. De ez a kis butuska kismadár folyamatosan csipegeti a gyümölcsöket. Reményvesztetten is reménykedve. Míg a másik madár, a Felsőlélek, aki az istenit képviseli, a belső vezetőnk, csupán megfigyel. Mindaddig, míg az egyéni lélekmadárka el nem kezd figyelni a mesterre, az anyagi élet kettősségeit kell élveznie és elszenvednie. Azonban, ahogy figyelme a belső vezetőre a Paramátmára irányul, minden aggodalma szertefoszlik. Tehát a Paramátma, az isteni képviselő, kísér bennünket valamennyi tapasztalásunkon keresztül, Ő olyan feltételeket teremt a számodra, hogy azokra a különleges tapasztalatokra szert tehess, amikre szükséged van. S az Úr útmutatása által öltünk férfi, vagy női testet. Azonban, a lélek valójában se nem férfi, se nem nő. Nem öreg és nem fiatal; nem ember és nem állat. A lélek szat-csit-ánanda.

Mégis a nemek szerinti megosztottság az egész teremtett világban megtalálható, ezért sokan úgy gondolják, hogy a nemek egyesítésével boldogok lehetnek. Mint azt az ógörög hagyományban Platón tanította: az ember eredetileg egy gömbölyű egész volt, melyet kettéhasítottak – az egyik feléből lett a férfi, a másikból pedig a nő. Majd bizonyos testrészek kerültek különböző pontokon elhelyezésre – a hölgyeknél elöl, a test felső részén, a férfiak esetében meg lent. S a két nem tagjai úgy vélekednek, ha ezeket egyesítik, akkor boldogok lesznek. Az indiai tradícióban ezt másként magyarázzák. Létezik Sivának egy nagyon különleges formája, amikor megfeleződik – egy olyan emberi testben ábrázolják, melynek két keze és két lába van, viszont függőlegesen két részre osztódik. A jobb oldala férfi, Siva, és a bal oldala pedig nő, ő Párvatí – ez az Ardha-nári-ísvara. Ardha annyit jelent, hogy ‘fél’, nári ‘nő, asszony’, ísvara pedig ‘Úr’. Tehát ő az az Úr, aki félig nő. Tehát az indiai ikonográfia így egyesíti a férfi és női pólusokat. Az általános misztika pedig az androgünt használja.

Ezek után, mi hogyan viszonyulunk ehhez a témához? Nos, semmi kivetnivaló nincs abban, ha a férj magához öleli a női energiát a feleségében; azonban szigorúan a saját feleségéről van szó, nem pedig más feleségéről. Ez így rendben is van, egy családos esetében nagyon könnyen megvalósítható a nemek egyesítése, azonban mi a helyzet az aszkétákkal? Miként tudják magukhoz ölelni a női energiát? Ezt igen nehéz megvalósítani! Ha az aszkéták hölgyeket kezdenek ölelgetni, az nem igazán helyénvaló – ezt nem tanácsos tenniük. ‘Ez csupán egy lelki gyakorlat az emelkedettebb egység megvalósításához!’ Nem, ez nem helyénvaló. Még akkor sem, ha nekik is meg kell valósítani ezt a magasabb egységet. Nem hölgyeket kell ölelgetniük, hanem a női minőséget kell magukba fogadniuk. Ezért mondják azt, hogy Rádhárání kegye nélkül egyetlen szannjászí sem lehet sikeres a lelki életben. A női minőség segíti a lelki fejlődés sikerességét.

Természetesen a nemek szerinti megosztottság, mint férfi-nő, igen fontos és megfelelően kell kezelnünk. Ha a férfiak túlontúl szenvedélyesek, akkor legközelebb átlagos hölgyekként fognak megszületni. Azonban, ha ezek a férfiak szenvedélyesen gyakorolják a bhakti-jógát, akkor szintén hölgyekként fognak megszületni, de egy magasabb oktávon – mint gópík. Ez a mi törekvésünk. Mutassatok még egy olyan vallást, ahol a férfiak készek arra, hogy legközelebb nőként szülessenek meg!? Ez lehetetlen! Ez bizonyítja azt, hogy a bhakti-jóga egy magasan isteni, transzcendentális folyamat.

S ez nem vicc. De azért, mind a hölgyeknek, mind a férfiaknak felül kell kerekedniük a nemek adta megkötöttségen. Olyanokká kell válnunk, mint az angyalok – akiket nem kötnek az anyagi kuszaságok, csak Isten dicsőítésének és a szolgálatnak élnek. Tehát, kövesd az angyalokat!

Kérdés: Akkor hogyan lesznek gyerekeink?

Szvámí Tírtha: Ez különbözőképpen lehetséges. A biológiai továbbörökítés útján; illetve létezik más típusú szaporodás is. Például, egy férfinak lehet saját, biológiai gyermeke, míg egy prédikátornak pedig lelki gyermekei “születhetnek”. Ez is egyfajta továbbörökítés. S ha képes vagy egy magasabb szintre emelkedni, akkor pusztán a gondolatoddal is teremthetsz. Ezt hívják kefalogenezisnek. Éppúgy, mint Brahmá, akinek fiai az elméjéből születtek – minden gond nélkül. Tehát, különböző módjai vannak a továbböröklődésnek. Ne ragaszkodjatok túlontúl, ennek a legáltalánosabb módjához!

Kérdés: Olyan ez, mint amikor valaki azért születik nőként, hogy valamit megtapasztaljon az érzésein keresztül, és férfiként pedig azért, mert meg kell értenie valamit?

Szvámí Tírtha: Úgy hiszem ez egy igen jó magyarázat, mivel a férfiak az elméjüket terhelik túl, a hölgyeket pedig az érzelmeik zavarják meg.

Kérdés: Kérhetünk tanácsot arra vonatkozólag, hogy miként tudnánk megszabadulni ettől a nehéz fejtől, melyet a férfiak hordoznak?

Szvámí Tírtha: A tökfejtől? Nos, az eszetek „szívesítésére” és a szívetek „eszesítésére” van szükség – egyesítsétek ezeket a képességeteket, mellyel rendelkeztek, az intellektuális és az érzelmi oldalt! Ha sikerül egy magasabb egységet megvalósítani, e kétféle képesség magasabb szintézisét, akkor közelebb kerülünk egyfajta ideális helyzethez. De a nehéz fej megregulázására kértetek tanácsot, ugye? Ez roppant egyszerű: fejet kell hajtanunk Isten előtt. Ez a fej megfelelő módon történő használata. Ki kell fejeznünk tiszteletünket a Legfelsőbb tekintély iránt.



33301701_1761058060597645_7889329910244704256_n

(Szvámí Tírtha, 2013.01.4-ei szófiai esti előadása)

 

 

Kérdés: Tudjuk, hogy vannak olyan tiszta személyek, akik az állandó kegyelmi állapotban és boldogan élnek. Ehhez olyan megfelelő érzékekkel kell rendelkezniük, melyek lehetővé teszik a számukra, hogy érzékelhessék ezt az úgymond lelki boldogságot. Azt hallottam, hogy a mi érzékeink az elménk által be vannak fedve és a boldogságunkat, gyötrelmeinket szintén ez az elme, s az anyagi érzékek takarják. Tehát mi módon tesznek szert ezek a tiszta személyek a tiszta érzékekre? Mik ezek az érzékek?

Szvámí Tírtha: Amelyek által érzékelhetik a lelki boldogságot? Nos, a megtisztulásnak számos különböző útja és gyakorlata létezik. Olyannyira, hogy a szenteket ötezer évvel ezelőtt ugyanez foglalkoztatta. Ugyanezeket a kérdéseket tették fel. Amikor ez a juga kezdődött, akkor egy nagy találkozóra gyűltek össze a jógik és a szentek. Volt közöttük egy tiszteletre méltó személy, akitől kérdezhettek, és aki tanácsokat adott: “Oly sok különböző gyakorlat, vallás és út létezik. Melyik a legmegfelelőbb? Kérünk téged, mondd meg nekünk melyik a legkiválóbb, mert számtalan lehetőség létezik!” Akkor Szúta gószvámí így válaszolt: sza vai pumszám paró dharmó/ jató bhaktir adhóksadzsé –“Az emberiség legmagasabb rendű hivatása (dharmája) az, amely által az ember eljuthat a transzcendentális Úrnak végzett szeretetteljes odaadó szolgálatig.” S ez az odaadó szolgálat a következő kell, hogy legyen: ahaitukj apratíhatá/ jajátmá szupraszídati – Ennek az odaadó szolgálatnak töretlennek kell lennie, valamint mentesnek minden indítéktól, hogy teljes elégedettséget nyújtson az önvalónak.”[1]

Tehát, nem ezt vagy azt az utat határozta meg, hanem “az az út, melyen keresztül megszakítatlan és önzetlen szeretetet érhetsz el az Istenség iránt”. Az a legkiválóbb út. Pontosíthatom, hogy ez még érthetőbb legyen? Ezt bhakti-jógának hívják. A jóga ’kapcsolatot’, a bhakti pedig ’szeretetet’ jelent. Tehát, szeretetteljes, élő kapcsolat a Legfelsőbbel. S mi a legjobb módja a bhakti-jóga gyakorlásának? Csaitanja Maháprabhu hozta el számunkra a csodálatos folyamatot, melynek lényege a Szent Nevek dicsőítése, s részletezte azt, ami a Miatyánkban elhangzik: “Szenteltessék meg a Te Neved!” Tehát nekünk van egy speciális mantránk a dicsőítésre. A mantra egy különleges formája a meditációnak, a szó két szógyök összekapcsolásával keletkezett – az egyik a manasz és a másik a trájaté – az elme felszabadítása. A mantra az intellektusunk felszabadítására szolgál. Tehát, amit nagy általánosságban kétezer évvel ezelőtt Jézus megemlített: “Szenteltessék meg a Te Neved!” – azt Maháprabhu 522 évvel ezelőtt pontosította és erre kért: “Haré Krsna, zengjétek a Haré Krsnát! Ez az elme felszabadító mantrája.

S amint már beszéltünk róla: a kali-jugában három fő mantra létezik. Az egyik az óm, melyet mindenki ismer. A második a Haré Krsna, Haré Krsna, Krsna Krsna, Haré Haré, Haré Ráma, Haré Ráma, Ráma Ráma, Haré Haré. Ez olyan, mint a szív imája. ”Ó, Uram, ó, a Legfelsőbb Szeretetenergiája, kérlek, fogadjatok szolgátoknak!” Ugye milyen csodálatos ima? Mindig így kell fohászkodnunk. Ha mindig eszerint gondolkozol és így érzel a szívedben, történhet veled bármi rossz? Ki tudsz menni így a világba és kegyetlen dolgokat művelni? Hazamenni és megverni a feleséged és a gyerekeid? Ez lehetetlen. ”Ó, Uram, ó, a Legfelsőbb Szeretetenergiája, kérlek, fogadjatok szolgátoknak!” Ez a legjobb mód, ennek a különleges útnak a gyakorlásához, melyet Csaitanja Maháprabhu kijelölt. S ez a módja annak, ahogy ennek a tradíciónak a szentjei elnyerték dicsőséges helyzetüket. Ezt a csodálatos Haré Krsna maha-mantrát nem lehet rutinból zengeni. Ez egy mélyen érzelmes fohász, mely felszabadítja az elmét. Tehát, ha meg szeretnél szabadulni a bonyodalmaktól, akkor ne feledkezz meg erről a mantráról.

A harmadik mantra pedig az óm namó bhagavaté vászudévája a végső menedék, ha veszélybe kerülnél – külső vagy belső veszélybe.

 

[1] “Srímad Bhágavatam”, 1.2.6.

 



burning-dry-reed

(Szvámí Tírtha, 2013.01.4-ei szófiai esti előadása) 

“Aki ragaszkodás nélkül végzi kötelességét, és minden eredményt átad az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, azt nem éri bűn, mint ahogyan a víz sem éri a lótuszlevelet.”[1] 

Mindannyian tiszta lelkekké szeretnénk válni. A megtisztulás azt jelenti, hogy mentessé válunk a karmától. A karma kötöttséget jelent, és a felszabadulás a karmától való mentességet, a kötelékektől való megszabadulást jelenti. Miként lehet ezt elérni? Két módon – az egyik a nehezebb a másik a könnyebb út. Melyikről szeretnétek hallani?

Válasz: A könnyebbről.

Szvámí Tírtha: Nem, kezdjünk inkább a nehezebbel! Tehát, a nehezebb út a tudás. Az isteni tudás, jóllehet Istennel kapcsolatos, meglehetősen hosszú ideig tart a tanulmányozása, begyűjtése és az egésznek a megvalósítása. Azonban rendkívül hatásos. Úgy mondják, hogy még a karmikus visszahatásoktól is megszabadít. A lelki tudás vezet a lelki tudatossághoz.

Tehát taglaljuk kicsit hosszabban ezt a nehezebb utat! A karmánk minimum két különböző módon működik. Amennyiben ezen a Föld nevű bolygón születtél, ez azt jelenti, hogy azt választottad, beleegyeztél abba, hogy egy bizonyos csomag karmával fogsz dolgozni. Ezt úgy hívják, hogy prárabdha-karma – mely életeken keresztül felhalmozódott, és most pedig megnyilvánul az életedben. Tehát ez az a batyu, amivel érkezünk, a másik adag pedig az, amit most teremthetünk. A megtisztuláshoz ezért két dolog szükséges. Az egyiket a nád égetéséhez hasonlítják, mivel az nagyon gyúlékony – nagy lánggal, gyorsan ég, és nem szenesedik el. A karmátok másik felét a lótuszvirág levelén lévő vízcsepphez hasonlítják. Tehát a prárabdha-karmát, a korábban felhalmozódott karmát, a lelki tudásod által kell felégetned. Az isteni tudás tüze oly erős, hogy rendkívül könnyedén felégeti a korábbi karmád maradványait. Azonban ez nem elég, mivel elég bölcsnek kell lenned ahhoz, hogy ez alatt ne hozz létre új karmát. Ezért annyira elkötelezetteknek kell lennünk Isten iránt, hogy a lótuszvirághoz, s annak a leveléhez válunk hasonlatossá. Mivel, ha esőcseppek érik a lótusz levelét, nem tudnak ráragadni, hanem legördülnek róla és eltűnnek. Ezt lefordítva a jelen helyzetünkre: annyira elkötelezetteknek kell lennünk a Legfelsőbb iránt, mint amilyen a lótuszlevél. Ha egy karmikus visszahatásnak hatással kellene lennie rád, akkor, annak le kell gördülnie és nem köthet meg.

Ezért a megtisztulás, a teljes, totális megtisztulás, akkor következik be, ha a korábbi karmikus batyud felégetődik az isteni tudás által, és annyira az Istenség Legfelsőbb Személyiségének rendeled alá magad, hogy nincsenek hatással rád a jelen világ történései. A másik kérdés pedig az, hogy: ”Mi is az az isteni tudás, mely felégeti a karmámat?” Ez az a téma, melyet a következő alkalommal fogunk tárgyalni. Csak, hogy fenntartsuk a kíváncsiságotokat.

Tehát, ha tiszta lelkekké szeretnétek válni, akkor próbáljátok fegyelmezni a testeteket és az elméteket, cselekedjetek odaadással, harmóniában Krsna akaratával és akkor mindenkit becsülni fogtok. Majd várjatok még egy kicsit – néhány életnyit – és mindenki becsülni fog titeket.

[1] Bhagavad-gítá 5.10.

 



woman-bird

(Szvámí Tírtha, 2013.01.4-ei szófiai esti előadása)

“Az Isteni tudatban élő, bár lát, hall, érint, szagol, eszik, mozog, alszik és lélegzik, mindig tudja, hogy ő maga tulajdonképpen nem tesz semmit. A beszéd, ürítés, elfogadás, a szem kinyitása és behunyása közben állandóan tudatában van annak, hogy csupán az anyagi érzékek foglalkoznak tárgyaikkal, ezért felettük áll.”[1]

Ez a vers egy misztikus megtapasztalást említ. Miközben a testi funkciók működését szemléled, aközben teljesen tudatos vagy arról, hogy ez nem te vagy. Ezek csupán az érzékek, az elme, a testi funkciók, melyek reagálnak a külvilág impulzusaira. Tehát, kérlek, néha merüljetek el a test, s a tevékenységeitek működésének vizsgálatában. Ha jön valami kihívás, próbatétel, akkor előbb reagáltok, utána esetleg elgondolkoztok. Előbb gondolkozzatok, kérlek, és aztán cselekedjetek! Az sokkal jobb lesz.

Nagyon könnyű idézni ezt a verset ürügyként, ha másokkal szemben hibázunk. Akkor elmondhatod, hogy: “Ó, ez nem az én hibámból történt.” Ezek csupán az érzékszerveid, az elméd, mely most így reagál. Hogy hangzik ez? Nem valami jól – még hallani sem, nem hogy erről beszélni. A misztikus megtapasztalás ebben az értelemben az, hogy egy kis távolságot tartunk miközben meg tudjuk figyelni az életet, miközben meg tudjuk figyelni a tapasztalatainkat, amik bennünket érnek az életben, miközben megfigyeljük a test és az elme komplex működését. Mert valójában a lelkünk ebben a test-elme komplexumban tiszta és tökéletes. De mivel az illúzió fátyla borítja, ezért a testben zajló történésekkel, érzésekkel és tevékenységekkel azonosítjuk magunkat.

Valamiképpen ez egy nagyon érzékeny téma, mivel ennek ellenére érezzük a boldogságot, a fájdalmat. Azonban, ha egy kicsit közelebbről megvizsgálod, akkor – ha használod a szánkhjádat, analizáló képességedet – akkor megfigyelheted, hogy a test-e az, mely a fájdalmat és a boldogságot érzi? Csupán próbálj meg egy hullának okozni fájdalmat, vagy örömet – egyáltalán nem fog reagálni. Tehát, nem a test az, mely a fájdalmat érzi. Akkor talán a lélek az, aki a fájdalmat és boldogságot érzékeli? Nos, akármilyen anyagi behatással lehetetlen elérni a lelket. Akkor hol van a fájdalom és az öröm?

Jamuná: Az elmében.

Szvámí Tírtha: Igen, ez a kettő között van – a testi keretek határán túl, de a lelki tapasztalásokon innen. A kettő között – ez az elme szintje, az asztrál szint. Ezért mindazok, akik nem tartják testüket és elméjüket ellenőrzés alatt, fájdalmat és boldogságot fognak érezni. Ellenben azok, akik szabályozzák ezeket, nem mondanám, hogy nem éreznek fájdalmat vagy boldogságot, de az ő belebonyolódásuk némileg különböző. Nem azonosulnak a fájdalommal és a boldogsággal. Azt mondhatjuk, hogy egy tiszta lélek nem azonosítja magát a testi érzésekkel.

[1] Bhagavad-gítá” 5.8-9.



двама

(részlet Szvámí Tírtha 2012 májusában, Szófiában tartott előadásából) 

(az előző hétfői tanítás folytatása) 

“A lélek a durva és a finom fizikai testben lakozik, de nem ott születik. Nem megy át olyan változásokon, mint a test, mert az önvaló természete nagyon különbözik a testétől. Miképpen a ház tulajdonosa is különbözik a háztól magától, az önvaló a test tulajdonosa, ezért különbözik tőle. Csupán az anyagi kötődés miatt gondolják az emberek hogy „Ez az anyagi test vagyok.” Föld, víz, tűz és levegő alkotják kezdetben az emberi testet, de a természet törvényei által ezek felbomlanak, a test pedig eltűnik. A lélek ellenben sohasem semmisül meg.”[1]

Próbáljatok erre emlékezni! A test anyagból vétetett, az anyaghoz tér vissza; mi mint lelkes lények a Lélektől, Istentől származunk, ezért a Jóistenhez fogunk visszatérni.

„Talán nehéznek találjátok az önvaló elkülönítését a testtől, hiszen megszoktátok, hogy együtt látjátok őket. A tűz példájával tudom megvilágítani a számotokra. A tűz a fában rejlik, de csupán az égés során figyelhetjük meg könnyen a fa természetének különbözőségét a tűzétől, amely nagyon intenzív és ragyogó. Hasonlóképpen, a lélek az élőlény testében és érzékszerveiben lakozik, de azt érzékelhetjük, hogy ezektől különbözik.”

Úgy hiszem, ezekkel az állításokkal egyet tudunk érteni, ám a lelket és a testet együtt szoktuk látni. Általában a holttesteket nem tanulmányozzuk sokáig – az Isten szerelmére! Sajnos a lelket sem figyeljük meg a testtől elválasztva, hiszen e tekintetben vakok vagyunk. Tehát úgy gondoljuk, hogy ezek mindig együtt vannak. És néha összetévesztjük az egyiket a másikkal. De aztán a kisfiú így folytatja:

Ó, ostoba emberek! Annyit siránkoztok e test fölött még akkor is, ha holtan fekszik előttetek! Nem ment el sehová – akkor miért siránkoztok? A test még itt van, akkor a testet siratjátok? Ez az ember meg szokott hallgatni benneteket, és szokott válaszolni a szavaitokra, de most nem teszi ezt. Kérlek, ne bánkódjatok emiatt! Azt az embert, aki valójában meghallgatott és válaszolt, soha senki sem látta. A test, melyet látni szoktatok, még mindig itt van, megnézhetitek – éppolyan, mint annak előtte. Éppen ezért semmi szükség a test miatt keseregni!

A lélek kelti életre és védi meg a testet, ám ha a test többé nem hallgat, és nem válaszol, az azt jelenti, hogy nincs tudatánál. A lélek az összes tárggyal az érzékeken keresztül tartja a kapcsolatot, de nem azonos a test érzékszerveivel. A lélek csupán tudatosságból áll. A durva fizikai test az öt durva elemből és a tíz érzékszervből épül fel, melyek a finom fizikai testet borítják – ennek összetevői az elme, az értelem és az ego. A durva fizikai test fedi be a lelket is, amely ezekhez a dolgokhoz a jó é s rossz cselekedetek által kapcsolódik. Ez a megértés csak azok számára lehetséges, akik az Istent imádják.”

Ez azt jelenti, hogy most már értjük, hogyan szabaduljunk meg a legnagyobb kesergéstől, hiszen szerettünk elvesztése hatalmas fájdalom, ugye? Ám ha megértjük, hogy a test az anyagból származik és oda is tér vissza, míg a lélek Istentől származik és a Jóistenhez tér vissza, miért is kéne siránkoznotok?

Néha mások halála miatt siránkozunk, de sajnos egy apróságra kell, hogy emlékeztesselek benneteket: a halállal mindannyiunknak szembe kell nézni, előbb vagy utóbb. Tehát ez azt is jelenti, hogy nem kell keseregnünk a saját halálunk miatt. Az életeteken kesereghettek, ha kihagyjátok ezt a lehetőséget. Ám azok, akik Istent imádják, megérthetik ezt.

[1][1] A felolvasás folytatódik Bhakti Vallabh Tírtha Mahárádzs A szent életű Prahlád c. könyvéből – Párbeszéd Jamarádzs, a halál istene és egy nemrégiben elhunyt személy rokonai között.

 

 

 



Replica Terracotta Warriors near Xian in Shaanxi province, China.   Original Warriors - [url=file_closeup.php?id=4597152][img]file_thumbview_approve.php?size=3&id=4597152[/img][/url] [url=file_closeup.php?id=4484726][img]file_thumbview_approve.php?size=3&id=4484726[/img][/url] [url=file_closeup.php?id=4597176][img]file_thumbview_approve.php?size=3&id=4597176[/img][/url] [url=file_closeup.php?id=4484566][img]file_thumbview_approve.php?size=3&id=4484566[/img][/url]

(részlet Szvámí Tírtha 2013. január 4-én, Szófiában tartott előadásából)

(az előző hétfői lecke folytatása)

Mindannyian sok leckét tanultunk már meg arról, milyen tökéletlen emberekkel találkozni; ezért csak tiszta lelkek szeretnénk lenni. Ez nem túl nagy feladat. Rendben, kis erőfeszítéssel jár, idővel, türelemmel. De megjön, eredetileg tiszták vagytok, lételméleti tisztaságotokat csupán az illúzió felhője fedi be/lepi/takarja, mégis ott van.

Egyszer az én kedves tanítómesterem megkérdezte az egyik tanítványát: „ Mi a koncepciód/az elképzelésed arról, ki vagy te?” Ő azt mondta: ’Ó, Gurudév, én semmi vagyok!’ Gurudév nagyon rosszkedvű lett/zaklatott lett: „Nem, ez ellentmond a filozófiánknak! Te vagy valaki, te vagy valami!”

Tehát kik vagytok ti eredetileg? Isteni tulajdonságokkal bíró/rendelkező lélekszikrák vagytok – szat, csit, ánanda. Örökkévaló lelkek vagytok, teljes tudással bírók, természetüknél fogva áldottak. Tehát a lelki út azt jelenti, hogy a hamis önazonosságból visszatérünk eredeti identitásunkhoz. Ez nagyon egyszerű. A halálból, a tudatlanságból visszatérünk az örökkévalóhoz, a teljes tudáshoz és áldáshoz. És ez azonnal megtörténik, ha tiszta lelkek vagytok. Mi módon lehet ezt a helyzetet elérni/ebbe a helyzetbe kerülni? Odaadásban kell élnünk, ahogy a vers is említi. „Az elméjén és érzékein uralkodó, odaadással dolgozó tiszta lélek kedvel mindenkit, és mindenki kedveli őt. Az ilyen embert, bár állandóan dolgozik, sosem kötik tettei.”[1] Az Istennek való odaadással. Ha önmagadért élsz, nem élsz senkiért, ha a Jóistenért élsz, mindenkiért élsz.

A harmadik szükséges előfeltétel az elme és az érzékek szabályozása. Akkor valami meg fog történni, lesz valami eredménye – mindenkivel kedves leszel, és mindenki kedvesen fordul feléd. Mit gondoltok – melyik a könnyebb? Nagyrabecsülni és szeretni mindenkit, vagy hogy mindenki szeressen titeket?

Válasz: „Én mindenkit szeretek.”

Szvámí Tírtha: Az könnyebb, szerintem nagyon realisztikus vagy. Hát, én idealista és optimista vagyok, de egyetértek veled. Az könnyebb – ha a szerény oldalunkat mutatjuk, és háttérbe húzódunk. Mivel azt hiszem, csupán különleges isteni kegy által történik az, hogy mindenki elkezd titeket szeretni. Bármit meg lehet kritizálni. Ha elértek valamit, mindig fog érni kritika benneteket: „Ó, nézzétek csak ezt az embert, mennyi mindent összegyűjtött!” Ha semmit sem értek el, akkor is jön a kritika: „Ó, ez az ember annyira lusta, még semmit sem sikerült elérnie!” Bármit is tesztek, jönni fognak a megjegyzések.

Tehát valamennyire én is egyetértek: könnyebb megváltoztatni a mi hozzáállásunkat az emberek felé, nagyon szeretetteljes, és nagyon egyszerű módon tisztelni másokat, és várni, akkor várnunk kell. Várni, amíg mások is osztják majd a véleményünket. Az anyagi sík, az anyagi élet azt jelenti, hogy mindenki domináns akar lenni, mindenki az élvonalban akar állni. A lelki hangulat éppen az ellenkezője – mindenki az utolsó sorban szeretne állni.

Volt egyszer egy vita a templomban, és a matadzsik petíciót adtak be  a templom vezetőjének. Ez egy hosszabb lista volt, egyik pontja így szólt: „Szeretnénk mi is az első sorban állni az áratin.” látjátok, mivel általában a férfiak állnak elől, a nők pedig hátul az árati alatt, az imádat ??folytatódik (ezt itt nem értem) – olyan ez, mint egy általános formalitás. Amikor ezt meghallottam, azt mondtam: „Várjatok egy percet, valaki itt nem megfelelően prédikál ezen a helyen!” Mivel ha valakinek ez a nagyon szerencsés és méltóságteljes/tiszteletreméltó helyzete van, hogy a hátsó sorban állhat – ami a mi filozófiánk szerinti, mi utolsók akarunk lenni – és ha valakinek ez a helyzet adatott meg: „Hátul maradhatok!”, de előre akarnak kerülni, akkor ott valami nem működik / rosszul működik. Tehát kétszer is gondoljátok meg, mi a vágyatok!

Ezekből a tanításokból megérthetitek, hogy ’Talán jobb, ha az utolsó sorban ülök a leckén, mivel egyszerű lélek vagyok.” Akkor végül mindenki a folyosón fog ülni, igaz, mivel ’egyszerű ember vagyok’. Ám egy nagyon nagyrabecsült tanítómester így szólt: ’Hát, néhányan az első sorban ülnek, mert megérdemlik. Mások az első sorban ülnek, mert nem érdemlik meg. Néhányan a hátsó sorban ülnek, mert megérdemlik; míg néhányan a hátsó sorban ülnek mert nem érdemlik meg. ’Istenem! hogy ez mennyire bonyolult – hova is kéne ülnöm? Ha előre ülök, talán helyes, talán rossz. Ha hátulra ülök, talán megvádolnak majd. Ám mielőtt teljesen zavarba jönnétek, ne foglalkozzatok túl sokat azzal, hogy előre vagy hátra! Csak üljetek le, és hallgassátok a leckét!

És ápoljuk ezt a törekvést a lelkünkben is – mindenkit értékeljünk nagyobbra, mint saját magunkat. Hiszen ha elég tiszták vagytok, akkor ez a hangulat fog sugározni belőletek és mások is követni fogják a példátokat. Tehát ha mindenkit őszintén próbálunk tisztelni és mindenkivel szelíden és nagyon kedvesen bánunk, akkor, bár ez nem a mi dolgunk, mégis elvárhatjuk, hogy mások is szépen bánjanak velünk.

1 Bhagavad-gítá, 5.7



single-lotus-flowers

(Szvámí Tírtha, 2013.01.04-ei szófiai reggeli előadása)

Köszönöm, hogy eljöttek az előadásra és mivel 1988 óta látogatok Szófiába, tiszteletbeli bolgárnak érzem magam. Remélem, ezzel nem bántom meg Önöket! Azonban ez az Önökkel történő találkozás egy nagyon különleges lehetőség a számomra, mivel számtalanszor beszélünk az állandó szolgálatról. S ez éppenséggel egy olyan szolgálat, melyet a lelki tanítómesteremtől kaptam. Tehát, bármikor, amikor ide utazom, az egy nagyon édes emlékezés őrá. S Önök mindannyian az örök kötelességemre emlékeztetnek, mely annyit jelent, hogy Önök az én megmentőim. Tehát, hálás köszönetem a lehetőségért, hogy emlékezhetek mindarra, amit tanultam, hogy megoszthatom, amit kaptam, mert ez a módja annak, hogy megsokszorozzuk a kincseinket.

Szeretném folytatni azt a beszélgetést, melyet a munka, a cselekedet művészetéről kezdtünk el. Természetesen ennek a kérdésnek a taglalása végtelen, mivel mindig cselekszünk. De meg kell tisztítanunk a tetteinket, összhangba kell hoznunk őket az isteni akarattal, meg kell próbálnunk az emberiség, illetve saját lelki gyarapodásunk szolgálatára használni őket. Tehát, ha ezen a három lelki szinten tevékenykedünk – önnön érdekünkért, mások szolgálatáért, Isten dicsőségéért – akkor nagyon áldásos lesz az életünk. Úgy hiszem ez egyszerű és érthető mindenki számára, bár embertársaink közül sokan nem is tudnak erről. Talán meg kell mondanunk nekik, hogy: “Tudsz arról, hogy létezik egy magasabb célja is az életünknek? Nem csupán azért születtünk, hogy meghaljunk!” Ily módon, s ezért van az, hogy elenyészően kevesen halnak meg bölcsen, míg a többség ostobán éli az életét. Tehát, lehetőséged van választani a dicsőséges halál és az ostoba élet között.

Azonban, hogy megértsük saját kötelességünket ismét a Bhagavad-gítára, az Isteni Énekre kell összpontosítani figyelmünket. Amint már megbeszéltük korábban, minden tettünknek van visszahatása. Számos következménye van cselekedeteinknek, s ha szeretnél ezektől mentes lenni, akkor logikusnak tűnik, hogy abba kell hagyni a cselekvést.. Ha nincs bevitel, akkor nincs kimenet sem. Éppúgy, mint a testünkben, ha nem viszel be élelmet, akkor nem lesz végtermék sem. Ne hibáztasd a rendszert! Ha van bevitel, akkor van kimenet is. Ez logikus. Ezért meg kell találni a módját annak, hogyan táplálkozzunk, anélkül, hogy ürülék keletkezne, hogyan cselekedjünk a kedvezőtlen visszahatások nélkül. A megoldás pedig nem a cselekedetek elhagyása, hanem az isteni tervvel történő harmonizálás.

Azt is megértettük, hogy a tettek által elnyerhető a felszabadulás. Azonban anélkül, hogy szeretetteljes és élő kapcsolatot hoznánk létre a Legfelsőbbel, ez az elméleti felszabadulás nem fogja elégedetté tenni a lelkünket. Míg azok, akik a Legfelsőbb odaadó szolgálatába merülnek, kétség kívül elérik Őt. Tehát, innen folytatnánk a Bhagavad-gítá verseit. Kérlek, hallgassátok figyelmesen, mert ezek maga Isten szavai. S ha Ő készen áll arra, hogy megossza a bölcsességét velünk, akkor nekünk is készen kell lennünk, hogy meghallgassuk a tanácsait.

“Az elméjén és érzékein uralkodó, odaadással dolgozó tiszta lélek kedvel mindenkit, és mindenki kedveli őt. Az ilyen embert, bár állandóan dolgozik, sohasem kötik tettei.“[1] 

Ez a vers komoly elvárást fogalmaz meg. Három embertípust, kritériumot említ: az egyik, aki odaadással dolgozik; a másik, aki egy tiszta lélek; és a harmadik, aki uralkodik az elméjén és az érzékein. Tehát, szeretnétek tiszta lélekké válni? Természetesen, igen, mindannyian szeretnénk megtisztulni. Mi a tisztaság? Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy mi a tisztaság, mert ismerjük azt is, amikor valami tisztátalan. Képzeljék el, hogy néha találkozom olyan emberekkel, akik nem hisznek abban, hogy a tökéletesség lehetséges. Ez borzasztó! Ekkor mindig azt mondom: “Nem, nem, nem! Kérlek, ne mond ezt! Az lehetséges, hogy te még nem találkoztál olyan személlyel, aki megvalósította a tökéletességet, de ne vesd el ennek az esélyét; a lehetősége adott.” Ki az, aki már találkozott tökéletes emberrel? Ó, nagyon sokan?! Valaki két kézzel is szavaz. De, úgy vélem, hogy mindenkinek fel kellene tennie a kezét, ha azt kérdezném, ki találkozott már tökéletlen emberrel. Ha találkozunk a tökéletlenséggel, akkor fel fogjuk ismerni a tökéletességet.

Egyszer találkoztam egy tanárral, aki valójában egy misztikus tanító volt. S tudjátok, hogy a kiváló tanítók, úgy beszélnek, hogy például, ha valakit szeretnének tanítani, akkor egy másvalakihez beszélnek oly módon, hogy az illető is magára ismerjen. Tehát, ha én egy jó tanár vagyok, és szeretnék útmutatást nyújtani a számodra, akkor oly módon beszélek másvalakihez, hogy te is megértsd. Áttételes módon sokkal izgalmasabb. Tehát, volt egy találkozónk egy tekintélyes úriemberrel, aki ilyen áttételes módon adott iránymutatást a számomra. Végig a két órás megbeszélés alatt, a barátomra fordította minden figyelmét, azonban én azt éreztem, hogy nekem szól minden szava. Mindenesetre azt mondta neki, hogy: “Ha létezik egy szélhámos szent, egy hamis szent, akkor figyelj jól, mert az azt jelenti, hogy létezik igaz szent is. Láttál már valaha hamis 75 dollárost? Nem, mert nincs eredeti 75 dolláros. De ha találkozol egy hamis százdollárossal, akkor nagyon figyelmesnek kell lenned, mert ez azt jelenti, hogy van eredeti is.”

Tehát, ha találkozol a tökéletlenséggel, figyelj jól – mert akkor a tökéletesség is létezik!

 

(folytatása következik)

 

[1] “Bhagavad-gítá” 5.7.

 



Shyamasundara

(Szvámí Tírtha, 2013.01.04-ei szófiai reggeli előadása)

Csak a tudatlanok mondják, hogy az odaadó szolgálat (karma-jóga) különbözik az anyagi világ analitikus tanulmányozásától, a szánkhjától. A nagy tudásúak szerint, aki helyesen halad a két út egyikén, az mindkettő eredményét elnyeri.“[1]   

Giridhári kérdése: Úgy tűnik, van némi ellentét e között a két út között, az analitikus tanulmányozás és a misztikus megtapasztalás között. Szükséges-e, valamelyik út választása vagy harmonikusan egyesíthetjük mindkettőt?

Szvámí Tírtha: Nos, úgy vélem, hogy a legjobb az odaadás útját választani, mely még a jóga általános misztikáján is túlmutat. Mert mi is Csaitanja Maháprabhu különleges hozzájárulása a teológiai értelmezés általános történetéhez? Ez a szeretetmisztika, a lelki szeretet misztikája. Ez jóval túl van a jóga általános miszticizmusán.

Azonban azt gondolom, hogy abban egyet érthetünk, hogy ha megfelelően elemzed a mulandó és az állandó, az anyagi és a lelki dolgokat, akkor valamilyen lelki látásmódra fogsz jutni. Ez egy misztikus élmény lesz – túl fogsz látni az anyagi keretek határán. Ha valaki ezt a misztikus megközelítést választja, akkor képes lesz szépen elkülöníteni a helyes és a helytelent – így ismét elnyeri a többi út gyümölcseit. Míg a valódi odaadás, a direkt odaadás misztikus tapasztalata ezt jelenti:

 

prémánydzsana-ccshurita-bhakti-vilócsanéna
szantah szadaiva hrdajésu vilókajanti
jam sjámaszundaram acsintja-guna-szvarúpam
góvindam ádi-purusam tam aham bhadzsámi
[2]

 

Góvindát imádom, az őseredeti Urat, akit a szeretet írjával megkent szemű tiszta bhakták felfoghatatlan, számtalan tulajdonságban bővelkedő gyönyörű kékesfekete Sjámaszundar formájában mindig a szívükben látnak.” Vagyis a szívedben, a legbelső létedben közvetlenül megtapasztalod Istent, Emiatt „Góvindát imádom, az őseredeti Urat.” Tehát ez az odaadás alternatívája. Ne pazarolj túl sok időt az analízisre! Ne aggódj, ha a misztikus tapasztalásaid kissé váratnak magukra! Csak folytasd tovább a mantrázást s eléred céljaidat! Nem látok ellentmondást, mert van egy magasabb koncepció, amely minden korábbit magába foglal.

Giridhári: Lehet, hogy ezt a szöveget más módon kell olvasnunk: mivel mindkét út a másik eredményét is nyújtja, így lehetetlen csak az egyiken járni.

Szvámí Tírtha: Nagyon jó, hogy emlékeztetsz, mivel ha rendelkezünk az odaadás többletével, akkor a karmánk, karma-jógává fog válnia cselekedeteink, lelki cselekedetekké alakulnak; a tudásunk pedig gjána-jógává. Ha a karmához hozzáteszed az odaadást, akkor karma-jógává fog válni; ha a tudásodat is odaadással bővíted, akkor gjána-jógává válik. Így mi történik abban az esetben, ha hozzá tesszük az odaadást a jógához? Akkor jóga – jógává fog válni? Jóga a négyzeten, helyes. Ez a jóga magasabb szintje, önmagával szorozva – a kapcsolat megsokszorozódott a kapcsolat által. Jóga a négyzeten.

[1] Bhagavad-gítá 5.4.

[2] Brahma-szanhitá, 5.38.