Category RSS

Calendar

October 2017
M T W T F S S
« Sep    
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031  



Magyar issues

burning-incense

Paramánanda kérdése: Kérdésem a mindennapi gyakorlatokra vonatkozik. Mennyire fontos a mantrák, imák megfelelő kiejtése? Milyen összefüggésben van ez a megértéssel?

Szvámí Tírtha: Nos, azt javaslom, hogy ez ügyben keress fel egy nagyon erőteljes szlovéniai matadzsit, gópit, aki igen járatos a különböző nemzetek bhakta gyakorlatainak terén, s vele konzultálj! Néha ízelítőt ad a különböző népek eltérő mantrázási stílusairól, hogy az oroszok, a japánok, az orisszai bhakták milyen módokon dzsapáznak – mindannyian másmilyen stílusban. Néha még azt sem lehet felismerni, hogy az a maha-mantra, de biztos vagyok benne, hogy a Jóisten megérti.

Tehát, gyakorlatilag lehetetlen az eredetit lemásolni, azonban minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk azért, hogy közelebb kerüljünk a helyes kiejtéshez. De rendkívül fontos, amit említesz, mert 84 millió teremtő mantra létezik ebben az univerzumban, mely egy rendkívül nagy szám. Olyanok ezek, mint a teremtés kódjai. Brahmá ezeket a mantrákat használja újra és újra a világ teremtéséhez. Csakúgy, mint egy használati útmutatót arra, hogy hogyan kell összeszerelni egy készletet. Mint például, amikor a gyerekek kapnak egy repülőmodellező készletet vagy valami hasonlót: “Ezt rakd ide, azt tedd oda!” Szóval, képzeld el, ha nem megfelelően olvasod el a mantrákat! Akkor fordítva kerülnek fel a szárnyak, a hátulja kerül előre és az ülések kívül lesznek, ugye? Tehát a mantráknak megfelelőeknek kell lenniük. Ezek teremtő mantrák is, mert megértésre tehetünk szert általuk, hogyan folytassuk tovább lelki életünket/haladjunk a lelki életben. Azonban, mit tegyünk, ha nem tudunk megfelelően mantrázni – ne is csináljunk semmit? Nem, helyesebb, ha megtanulunk egy mantrát. Melyiket? Létezik egy bocsánatkérő mantra. Vidhi-hínam mantra-hínam jat kinycsid upapáditam“Kedves Uram! Kérlek, bocsásd meg nekem bármit tettem a megfelelő mantrák, szabályok ismeretének hiányában és fogadd el alázatos felajánlásomat!” S ha bármilyen hiba is adódott – bármit követtél is el, valamit, amiről még csak nem is tudsz, valami helytelen dolog – a maha-mantra áldásával, az odaadás kegyéből áthidalhatod ezt a kis hézagot. Azonban, ha odaadással sem rendelkezel, és a mantrát sem ismered – az nagyon sajnálatos. Azt nem bánom, ha valaki nem tudja rendesen a matrákat, de van odaadása. Azonban, ha odaadók vagyunk, akkor illő helyesen megtanulni a mantrákat.

Van egy klasszikus történet erről. Egyszer egy fiatal brahmacsári azt mondta az ásramban az idős szvámínak: “Szvámídzsi, említetted, hogyan ajánljak fel egy füstölőt: három körzés a lábhoz, három körzés ide, majd oda…” De ha a számolásra koncentrálok, akkor nem tudok Krsnára gondolni!” S mi volt a mester válasza: “Drága fiam, ha Krsnán meditálsz, akkor helyesen fogod felajánlani a füstölőt.” Tehát a szabályok követése, nem gátolja meg a meditációnkat, hanem segíti azt.

Egyszer két gazfickó a Szent Neveket akarta zengeni, de “Krsna és Ráma” helyett a “Krusna” és “Ramó” neveket zengték. Majd végül két démonnal találkoztak, akiket Krusnának és Ramónak hívtak. Szóval, vigyázzatok, próbáljátok helyesen kimondani a Szent Neveket!

 

 

(folytatása következik)

 



Go-Ra

(az előző pénteki lecke folytatása)

 

Több száz alkalommal jöttem ebbe az ásramba, de ez alkalommal eltévedtem. S azt gondoltam magamban: “Nos, akárhogy is van, meg kell találnunk ezt az ásramot.” Tehát, úgy döntöttem, hogy a spirituális GPS-emre hagyatkozom. S így szóltam magamhoz: “Nos, ha bár egyikét sem ismerem ezeknek az utaknak, de ha elég intenzív a kutatásom, akkor oda kell, hogy találjak.” Tehát elindultam, erre-arra fordultam – mindenfelé csupa ismeretlen helyek és utcák, amelyeket soha sem láttam eddig! Az ásramhoz közelítvén azt éreztem, hogy ennek a spirituális GPS-nek jól kell működnie. De még akkor is, amikor már tudtam, hogy jó úton járok az út olyan újnak, ismeretlennek tűnt. Amikor a villamos keresztezte az utat, s ráismertem, hogy ez az a hely, de mégis olyan volt, mintha sohasem jártam volna erre azelőtt – ilyen érzésem volt. Végül is megérkeztünk, találkoztunk néhány bhaktával a sarkon. Aztán, azon gondolkodtam, hogy miért volt az, hogy még azok az utak is, melyeken már több százszor jöttem, olyan ismeretlennek, idegennek tűntek. Majd megértettem az okát. Általában találkozni szoktunk a bhaktákkal egy megbeszélt helyen és együtt szoktunk jönni, csak követnem kell őket. Nem kell ellenőriznem a sarkokat, az utak nevét és különböző dolgokat, egyszerűen csak követem őket, és már célhoz is értem.

Látjátok, hogy mi a lényeg? A lelki élet, az isteni valóság nem olyan, mint Szófia – sokkal hatalmasabb és bonyolultabb. Jóval kanyargósabb. Csupán egyben tér el: nem lehet megfordulni. A lelki világban minden létezik, ami itt is, csupán U-alakú kanyar nincs.

Szeretném megosztani veletek, hogy ez az egész történés olyan volt, ami a filozófiánkat támasztja alá – ha van egy vezetőd, akkor könnyebben célba jutsz. Természetesen kalauz nélkül is eljuthatsz a célba, lehetőség van egyes célállomások elérésére, de ha van egy vezetőd, sokkal inkább biztonságban vagy. S bármiféle gyakorlati erőfeszítés nélkül odaérhetsz, ha megfelelően követed a jóakaród útmutatását. Látjátok, hogy ezek a kis ostoba dolgok, mint az eltévedés, segítenek, hogy megérthess valamit. Ezért az útmutatás, lelki jó tanács egy imádatra méltó dolog a számunkra, mert ez segít abban, hogy pontosan és könnyedén rátaláljunk arra az útra, mellyel elérjük a végső célt. Mert a helybéliek ismerik az utakat, a helyi szokásokat, szabályokat. Ezért olyan vezetőt kell találnunk, aki ismerős azon a helyen és akkor minden könnyű lesz.

Tehát a bensőséges kapcsolat kibontakozásának első lépése, hogy találjunk egy vezetőt. Ezért mondják, hogy: ” a guru képessé tesz, és a guru eltiporhat.” Ez nagyon fontos. S szerencsére számos guru és útmutató van. Ha szem elől téveszted az egyiket, találhatsz egy másikat. Ha például nem látod Bhaktivinód Thákur lábnyomait, mert ő 150 évvel ezelőtt élt, akkor elolvashatod a könyveit és kapsz útmutatást. Vagy felkutathatod a követőit, akik jelenleg is itt vannak, és akkor megfelelő útmutatást találsz. Ezért mondja Krsna, hogy “A lelki úton nincs veszteség …ezen az úton már egy kis fejlődés is megvédi az embert a félelem legveszélyesebb fajtájától.”[1] Mert ez a megvilágosodás útja, és ha ezt követjük, akkor lépésről lépésre közelebb kerülhetünk a végső bizalmas kapcsolathoz.

Ha megismered az imáink értelmét, akkor látni fogod, hogy ezek a különböző imák olyanok, mint a haladás, fokozatos fejlődés lépései. Először egy lelki tanítómesterhez fordulunk, majd a guruk együtteséhez – a guru intézményéhez – így a mesterek és szellemi vezetők közössége fog segíteni bennünket. Majd az imáinkban megtalálhatók a szent helyek és a szent képviselőik – természetesen a gószvámik, a vaisnavák, akik az isteni igazság legközelebbi képviselői, Tulaszi Dévi is említésre kerül stb., majd végül Maháprabhut említik. Elég intenzív ez? Én úgy hiszem. S a mantrája épp a mahámantra előtt van. Mintha fogná a kezünket és segítene bennünket belépni a templom szentélyébe: “Jöjj velem! Itt van a lényeg – Hare Krsna.”

Tehát a legelejétől – óm agjána az utolsó segítségig – Csaitanja Maháprabhu – mindenki benneteket segít. Mert mi teszi boldoggá a lelki tanítómestert? Ha látja, hogy a tanítványai fejlődnek a lelki életben. Ez az igazi boldogság. Ezért akarnak segíteni a guruk azoknak, akik hozzá fordulnak segítségért, hogy áldottak legyenek. Tehát ezek az imák segítenek koncentrálni, elvezetni bennünket, hogy emlékezetünkbe véssük az elméletet, melyet aztán átültethetünk a gyakorlatba.

S amikor elkezded zengeni a mahámantrát, először vissza kell térned a kezdő ponthoz: “Óm agjána – Óh, Gurudév, köszönöm!” Olyan ez, mint egy visszapillantás a vállad fölött, de ha előre tekintesz, természetesen ott is szenteket találsz. S ekkor újabb lépcsőfokok állnak előtted a lelki fejlődés útján.

[1] Bhagavad-gítá 2.40.



FB_IMG_1503730304139

Három bizalmas kapcsolat létezik a lelki életben. Az első az útmutatás, a második a tanítás és a harmadik az ima vagy a bhadzsan. Tehát, lépésről lépésre közelebb kell kerülnünk a legfőbb igazsághoz. Ahogy felkel a Nap, ugyanolyan módon tisztítja tudatosságunkat a Legfelsőbb Igazság fénye. A Nap lépésről lépésre, nagyon lassan emelkedik, és mielőtt megjelenne a horizonton már fényt ad. De amikor teljes pompájával felragyog, akkor lesz valójában élő és igazi kapcsolatod Isten szemével. S napfelkeltekor, olyan gyorsan emelkedik, hogy néhány perc alatt már nagyon magasan van. A napfelkelte kezdetén még nyugodtan bele tudsz tekinteni Isten szemébe, képes vagy elviselni azt. Később már kicsit nehezebb – és amikor fent van, már nem tudsz a napfénybe nézni. A jógában léteznek bizonyos gyakorlatok, elsősorban az aszketikus típusú lemondásban, mely szerint a Napba bámulnak, amikor magasan van, és nem vakítja el őket. De kérlek, ezt ne próbáljátok meg! Ne próbáljatok hirtelen a Legfelsőbb arcába pillantani! Meg fogtok vakulni.

Ezért kövessük inkább a lépésről lépésre gyakorlatát! De tudom, hogy a bolgárok nagyon hősiesek és szeretnétek komoly eredményeket elérni, tehát, ha azt mondom, hogy: “Kérlek, ne próbáljátok meg!”, akkor természetesen azt mondjátok: “Igen, én ezt ki szeretném próbálni – belebámulni a Napba!” Mert ez egy nagyon bátor eredmény. De el kell, hogy mondjam nektek, hogy a lépésről lépésre folyamat követése jóval bátrabb tett. Sokkal hősiesebb, mert itt fel kell adnod saját kis önös becsvágyadat. Ott meg tudod mutatni az ambícióidat, itt félre kell tenned őket. Tudod, aki legyőzi a másikat, az erős; aki pedig legyőzi önmagát az bölcs.

Tehát, követnünk kell ezt a lépésről lépésre kibontakozó folyamatot. Végül valami nagyon bensőséges hangulatot fogunk elérni. De mi a kezdet? Óm agjána-timirándhaszja gjánánydzsana-salákajá csaksur unmílitam jéna taszmai srí guravé namah. Ez az első lépés. Ez azt jelenti, hogy: “Az illúzió elvakított engem, nem látom a napfényt. Még ezt a fényes színt sem látom, mely a napfény hírnöke. Sötétségben vagyok, mélyen beburkol a sötétség.” Ez olyan rossz?

Pavitra: Ez, egy szempont.

Szvámí Tírtha: Helyes. Mert akik a sötétben alszanak, nagyon jól érzik magukat. Amikor Indra valamilyen véletlen folytán disznóként kellett, hogy megszülessen a Földön, elégedett volt azzal. Amikor a félistenek jöttek és kérlelték, hogy: “Óh, kedves Indra! Vissza tudnál térni a királyi tisztségedbe, mert szükségünk van a védelmedre?” Indra így felelt: “De annyira jó itt! Remek testem, gyönyörű gyermekeim vannak és minden olyan szép itt. Miért kellene elmennem innen?”

Tehát, ha mélyen illúzióba esünk, kellemesen érezzük magunkat. Tegnap Dámódár megjegyezte: “Halljunk valamit a boldogságról!” Ha illúzióban vagy, nagyon boldog vagy. Amikor elkezded felismerni a spirituális megvilágosodás távlatát, akkor kihívások elé kerülsz, néha még ki is ábrándulsz. Mert olyan ragyogó, olyan magas és olyan távoli! Mégis olyan vonzó! „Nem tudok ellenállni, akármennyire távolinak is tűnik, mennem kell! Képes vagyok feladni a boldogság iránti vágyamat is.” Készen állsz erre? De akkor, nos, nem mondanám, hogy azonnal, de lépésről lépésre fogsz valamit tanulni a boldogságról és a lelki megvilágosodás erejéről. Tehát, “Bár vak vagyok, elvakított az illúzió, de jött valaki, aki a tudomány fáklyalángjával felnyitotta elvakult szemeimet. Felnyitotta szemeimet az isteni tudás gyógyírjével. A Gurum adta a szambandha-gjánát, a tudást, arról, hogy hová tartozom, ezért tiszteletteljes hódolatomat ajánlom neki.” 

(folytatása következik)



tumblr_ns6hn2cHZm1s24z1vo1_500

Damódar kérdése: Mikor olvastam egy leckét, rájöttem, hogy egyáltalán nem értem azt, hogy mi is a boldogság. Korábban azt, gondoltam, hogy a boldogság valami módon kapcsolódik a jószerencséhez, de abban a leckében az állt, hogy a boldogság egy tulajdonság, éppúgy, mint a személyiségünk egyéb jellemzői. Tehát úgy tűnik, hogy nem igazán függ külső tényezőktől. Kérhetnénk, hogy világítsd meg ezt a témát?

Szvámí Tírtha: Nos, talán jobb, ha egy olyan embert kérdezel, aki boldog, mert elmondhatja a személyes tapasztalatát. De elméletileg én is mondhatok valamit. Egyesek úgy gondolják, hogy a boldogság az élet végső célja, mint egy általános, univerzális elv, amelyre mindenki vágyik: “Igen, boldog szeretnék lenni!” De el kell, hogy mondjam, ez csak az újoncok, neofiták célja. Olyan ez, mint a demo verzió: “Boldog lehetsz!” Mert valójában nem elég, ha csupán a boldogságra törekszünk, csak az motivál bennünket. A boldogság nem egy cél, hanem egy eszköz, mondhatni, egy másodlagos hatás. Amennyiben összekevered a célokat az eszközökkel, akkor nagy hibát követsz el, mert ha el is éred, sohasem leszel igazán boldog.

Tehát, a boldogság nem egy cél, hanem valaminek az eredménye. Ezért, amire törekszünk, ami a célunk, az nem a boldogság, hanem életünk küldetése kell, hogy legyen. Ha ez lesz a legfőbb célunk, akkor boldogok leszünk – ha így teszel, ha ezért élsz. Ez jellemez egy szentet, akit valami magasabb cél vezérel, mint ez a földi élet. Ez azt jelenti, hogy meghaladja önmagát. Ha túlléped anyagi korlátaidat, és valami magasabbnak szenteled magad, akkor nyilvánvaló, hogy az alacsonyabb síkok harmonizálódnak. Vagy, ha mégsem válnának harmonikusabbá és egyre több problémát tapasztalnál, akkor is képes leszel feldolgozni őket, boldogan szembe fogsz tudni nézni velük. Ezért azt mondhatjuk, hogy megvalósított síkon képes vagy mosolyogva szembenézni a megpróbáltatásokkal. Miként érhető el ez a sík? Nagyon egyszerű. Azt gondolhatjátok, hogy ez nagyon bonyolult, de nem az. Csupán, múld felül önmagad! Úgy értem, hogy az anyagi önmagadat. Lépj a lelki síkra! Szat-csit–ánanda – te természetszerűleg, születésedtől fogva boldog vagy. A létezésed boldogságot jelent. Szóval, egyszerűen a lelki síkra kell kerülnünk – ezzel a feltétellel megadatik. Ezért a boldogság nem egy érzés, hanem; a boldogság egy tudatállapot. Vagy azt is mondhatjuk, hogy olyan, mint egy paradigma, mint egy világnézet. A mi paradigmánk az ánanda (boldogság).

Tehát, ne a boldogságot kutasd – akkor rá fogsz lelni. Ha kutatod, akkor elveszíted. Miért? Mert ki a boldogság legfőbb adományozója? Ki ő?

Hajagríva: Az Úr Csaitanja.

Szvámí Tírtha: Óh, igen! Róla mindig elfeledkezem! De, említsetek valaki mást, ha kérhetem.

Valaki: Laksmí Déví lenne?

Szvámí Tírtha: Nagyon alap koncepció.

Krpádhámá: Rádhárání?

Szvámí Tírtha: Rádhá. Helyes! Ő a boldogság legfőbb adományozója. Neki női természete van – és a hölgyek képesek leginkább boldogságot nyújtani. Van egy másik olvasata is a történetnek, de erről most nem beszélnék. Amikor az Úrnőt hiányolod – az nagyon fájdalmas. Ő a boldogság művészetének ismerője. S a szépség, a boldogság egészséges érzései, nem létezhetnek keserű fájdalom és a szenvedés totális intenzitása nélkül. Ő olyan, hogy ha birtokolni akarod, elmenekül, viszont, ha szolgálni szeretnéd Őt, akkor eljön, veled marad. Ezért ugyanígy van ez a boldogsággal, ha meg akarod szerezni, elveszíted. Szóval, ne feledjétek, hogy a boldogság nem egy érzés, mert az érzelmek jönnek, mennek. A boldogság egy belső hangulat. Ha szeretnénk összefoglalni az üzenetet, azt mondhatjuk: “Ne veszítsd el az Úrnőt!”

De gyakorlatilag hol van a mi boldogságunk? Mert elméletileg és teológiai szempontból természetesen egyetértünk, és azt mondjuk, hogy: igen, igen. ” De hol van az én boldogságom?” Csak nézd meg az anyákat, az ő boldogságuk olyan nyilvánvaló. Vagy nézz rá egy vaisnavára, az ő boldogságuk is olyan egyértelmű. A lelki testvérei azonnali boldogságot jelentenek a számára. Vagy nézd meg a mestert, a gurut – azonnal meg fogod érteni, hogy őt mi teszi boldoggá. Mert mi mindannyian egy rendszer részei vagyunk. Néha tanítómester vagy, néha szolga. De ha megnézed ezt az irányt vagy azt az irányt, meg fogod találni a boldogságod tárgyait és forrásait. Az egyik oldalon a mestered, a gurud, a parampará, a másik oldalon látod a testvéreidet, látod a követőidet stb. Ők mindannyian a boldogság ihletői a számunkra. S ez nem jelenti azt, hogy a boldogság külső forrásától függünk. Nem, ők olyanok, mint a tükrök, megsokszorozzák a belső ánandát. Ezért a rendszer, az ánanda rendszer részei vagyunk.

De teljesen egyetértek veled, amikor azt mondod, hogy a boldogság egy tulajdonság. S ezt a tulajdonságot fejleszthetjük; ápolhatjuk a boldogságunkat. Edzheted magad, hogy egyre boldogabb légy. Valójában ez a szádhu-szanga, a boldogságra való képzés – a közös evés, tánc, éneklés. Ennek mindenki örül. Remélem, megértitek, hogy ez nem vicc. Ha képesek vagyunk ezt valóban, mint egy lelki gyakorlatot megtenni, akkor biztosan örök jó tulajdonságok kerülnek felszínre.

 



nm.ssm

(az előző pénteki lecke folytatása) 

Rádhá-Krsna prána móra – “Az Isteni Pár az én pránám (életerőm). Ők az életem, az életerőm. ” Ezt az elméletet intellektuális módon tanulmányozhatjuk és tanulhatjuk, illetve van egy másik lehetőségünk– mélyen átélhetjük a szívünkben. Néhány ember számára általában, és néhány bhakta számára gyakorlatilag, Isten vagy Krsna nagyon távoli, mint egy koncepció. Azonban Krsna mindezt érzékeli, és ezért szeretné egy nagyon különleges tulajdonságát gyakorolni – ez pedig a kegyesség.  Mindentudó a Jóisten? Tudomása van mindenről? Mit gondolsz Paramánanda?

Paramánanda: Úgy gondolom, igen. Bár hallottam, hogy vannak olyan dolgok, amelyekről nem igazán tud, de általában a mindentudó elképzelést támogatják.

Szvámí Tírtha: Igen, de légy óvatos, amennyiben teológusokkal beszélsz. Ennek oka az, hogy ezt a dinamikus Isten koncepciót nagyon nehéz megérteni azoknak, akiknek elméleti hitük van. Azok, akiknek élő a hitük, tudatában vannak annak, hogy Isten egyre inkább gyarapszik: “Óh, az én Istenem olyan tökéletes, hogy minden pillanatban egyre hatalmasabb és hatalmasabb lesz! S a mindentudását azáltal tudja megmutatni, hogy eljátssza, hogy nem tud valamiről.” Tehát, amikor távol vagy Tőle, vagy úgy érzed, hogy távol vagy, Ő ezt megérti és teljesen átérzi. Amikor elhagyatottnak és magányosnak érzed magad, ez nagyon fájdalmas a számára: “Hogy lehet az, hogy nem látsz engem? Miként adhatnék neked szemeket, hogy láss? Miként ölelhetnélek át?” Nem csupán az Ő teljes isteni tudása kérdőjeleződik meg, hanem a mindenhatósága is.  “Hogyan lehetséges, hogy nem juthatok el hozzád? Hogy lehet az, hogy nem tudok neked segíteni? Óh, olyan gyengének és magányosnak érzem magam.” Majd hirtelen ez a kis hibás tudatlanság eltűnik, a túláradó érzelmeknek nyoma vész, és Krsna elkezdi az eszét használni. “Mindenhatóként ismernek, de vannak korlátaim. Ki segíthetne rajtam? Istenem, kérlek, segíts! De Isten – én vagyok, én nem tudok segíteni saját magamon! Mit tegyek? Bár, hallottam valakikről, akik még inkább képesek mindenre. Kik azok? Ezek az én szolgáim. Meg kell kérnem őket, hogy menjenek el hozzád. Ki kell terjesztenem a kegyemet rajtuk keresztül, mert olyan elhagyatottnak érzed magad, társakat adok a számodra. S általuk megismerhetsz Engem.”

Ezért a vaisnava egy szent alapelv. Általuk terjeszti ki önmagát a Jóisten a számodra, személyesen a te számodra. Egy barát a te másik éned, egy vaisnava a második életed, a második pránád, életerőd. Ezért a vaisnavák nagyon szentek; ezért imádandóak – a szentek, akikkel találkozunk. S a szentek nem a tulajdonságaik révén lesznek szentek; hanem a te hozzájuk való viszonyulásod, megérzésed által, ha meglátod a szent minőséget bennük. Találkozhatsz akár a legnagyobb szenttel, de ha vak és ostoba vagy, akkor csak sértést követsz el ellenük. Azonban, ha csak egy kis szenttel találkozol is, de elég szerencsés és tiszta vagy, akkor felismered a szépségét és a nagyságát.

Sríla Srídhar Mahárádzs szerint “A lelki életben nincs periféria, mindenhol ott van a középpont.” Értitek mit jelent ez? Az isteni tökéletesség itt és most lehetséges. Nem kell máshová elmennünk. Összpontosítanod kell és olyannyira meg kell tisztítanod magad, hogy a Világmindenség középpontja lehessél. Oly sok középpont van, mindenki egy középpont. Ez gyönyörű, és nem csökkenti a fontosságát és erejét az Abszolút középpontnak – megsokszorozza azt. Természetesen ezt a gyönyörű gondolatot a jóga hagyománya is említi, és az okkult tanításokban is szerepel. Azt mondják, hogy a tudatosság olyan, mint egy kör, melynek a középpontja mindenütt ott van, és sehol sincs széle. De ez túl száraz Sríla Srídhar Mahárádzs verziójához képest. Ha szeretnéd a világmindenség középpontját megtalálni, akkor találnod kell egy szentet. Mert ők olyan erőteljesek és olyan intenzíven élik ezt az odaszentelt életet, hogy ez megtörténik. Ezért a vaisnava nagyon szent. Mert ha Isten után szeretnél kutatni, ha szeretnéd Istent megtalálni, akkor van egy biztos hely, ahol megtalálhatod – ez egy tiszta bhakta szíve. Ő mindig ott van. Feltételezhetően Ő ott van a te szívedben is. Csupán neked kell egy tiszta vaisnava, tiszta bhakta szintjére kerülnöd. Ekkor az Ő jelenléte teljes egészében nyilvánul meg.

Ezért imádjuk a vaisnavákat, hogy ők felfedhessék a szívüket. Ezért imádjuk Naróttam Dász Thákurt, aki felfedi a szívét. Ezt mondja: “Rádhá-Krsna prána móra – Az Isteni Pár az én életem.  Akár élek – dzsívané marané, dzsívó vá maró vá ” akár élsz, akár halsz” – Ők az én örök menedékem.”

A beszélgetésünket onnan indítottuk, hogy mi az élet értelme. S itt van valami, amin meditálhattok. Nem, nem csak ti – én is.

Préma-latá kérdése: Dzsaja azt kérdezi, hogy hol van Bhakti Abhaj Nárájan Mahárádzs?

Szvámí Tírtha: Erre nem tudok válaszolni. De bárhol is van, abban biztos vagyok, hogy a legodaadóbb bhaktái körében van. Nem az én dolgom, hogy elméleteket gyártsak arról, hogy itt van, vagy ott van vagy visszajön, vagy ott marad – ez nem az én dolgom. De abban bizonyos vagyok, hogy néhányan kapcsolatban vannak vele. Nem tudom, ez a válasz mennyire felel meg Dzsajának, de majd te eldöntöd.

 



Overcome

Rádhá-Krsna prána móra[1] – “Az Isteni Pár Srí Srí Rádhá és Krsna az én életem. Akár élek, akár halok, rajtuk kívül nincs más menedékem!” Nagyon köszönöm, hogy eljöttetek, mert ma az élet értelméről kell beszélnünk, ami egy nagyon komoly téma. S mivel mindannyian nagyon elkötelezett és céltudatos lelki gyakorlók vagytok, ezért nem beszélhetünk alapszinten az élet értelméről.

Egy történet jutott az eszembe. Volt egyszer egy bölcs, aki a piactéren üldögélt és áldásokat osztott a különböző embereknek. Először egy fiatal herceg érkezett, akinek a bölcs azt mondta, hogy “Élj, hosszú életet!” Mindenki, aki körülötte állt és hallotta ezt az áldást nagyon elégedett volt: ”Igen, ez egy szép áldás! Hosszú élet!” Majd jött a második, aki egy jógi volt. Ő szintén kapott áldást: “Legyen korai halálod!” Ez a válasz sokakat meglepett: “Miféle áldás ez: legyen korai halálod?!” Majd harmadjára egy hentes jött és ő is áldásban részesült. Ez pedig egy nagyon rejtélyes üzenet volt: “Se ne élj, se ne halj!” Senki sem értette ezt az üzenetet, míg végül egy vaisnava érkezett, aki szintén egy titokzatos üzenetet kapott: “Akár élsz, akár halsz…” Szóval, körös-körül mindenki nagyon megdöbbent: “Miféle bölcs ez?” Tudjátok, hogy ezek a szádhuk és bölcsek és rsik és munik nagyon furcsa emberek. Nagyon nehéz megérteni pontosan mire is gondolnak.

Az első áldással nagyon elégedettek voltak az emberek: “Rendben, hosszú élet, szép!” “Legyen korai halálod!” A második üzenet – milyen meglepő és félelmetes üzenet! Viszont a harmadik és a negyedik, olyanok voltak, mint a rejtvények. Senki sem értette. Így elkezdték kérdezgetni a szentet: “Az első válaszodat el tudjuk fogadni, de miféle bölcs vagy te!? Különböző emberek fordulnak hozzád áldásért és te eltérő üzeneteket adsz a számukra? Egyfajta üzenetet kellene adnod – áldásokat!” Erre magyarázatba fogott a bölcs. Ez a történet mindenképpen a kali-jugában esett meg, ahol a bölcseknek magyarázkodniuk kell. Korábban jobban tisztelték őket, nagyobb elismerést kaptak. Bármit tettek vagy bármit mondtak, nem kellett azt megmagyarázniuk. Most még a valódi szenteket is megkérdőjelezik. Az nem probléma, ha a hamisakat kérdőjelezik meg, de előfordul, hogy még az igaziaknak is magyarázkodniuk kell. Tehát, ezt válaszolta: “Elsőként egy fiatal herceg jött. Hogyan érheti el a tökéletességet?” Mivel mindannyian a tökéletességet szerették volna elérni. “Ő mi módon érheti el? Az uralkodó tökéletessége a hosszú élet, amíg gyakorolhatja a dharmát, és a királyi kötelezettségeit. S ezen az isteni szolgálaton keresztül, miközben az alattvalókat szolgálja, megtisztítja saját magát. Majd végül, egy hosszú életet befejezvén, hazatérhet, vissza Istenhez.” “Igen, egyetértünk!” – mondta a közönség. “S, mi a helyzet a jógival? A jógi szintén a tökéletesség áldását kérte, majd ekkor ezt mondtad: “Legyen korai halálod!” Miféle áldás ez?” “Igen, igen, mivel ő nagyon komoly meditációt folytat, ezért teljesítette, az összes tapaszt és vratát és dzsapát, és mindent. Tehát, mi maradt a számára? Ha gyorsan elhagyja ezt a Föld bolygót, nyomban elnyeri a tökéletességet.” “Aha!” – mondták mindannyian. “Most már megértettük. Rendben, elfogadjuk a magyarázatodat, de mi van a hentessel? A következőket mondtad neki: “Má dzsívó mó maro – ne is élj, ne is halj” – mit jelent ez?” Majd a bölcs így válaszolt: “Mit jelent az, hogy “ne élj”? Ne élj, mert amennyiben folytatod a munkádat, a szakmádat, akkor újra és újra ugyanazokat a hibákat követed el. Hatalmas adósságot teremtesz és halmozol fel karmikus visszahatásokból, mely nagyon kedvezőtlen a számodra. Tehát, jobb, ha nem élsz. Ma jivo – ne élj! Ha meghalsz, szembe kell nézned a következményekkel. Bármiféle ostobaságot követtél is el azelőtt, meg kell fizetned az árát. S ez pedig keserű lesz. Tehát, inkább ne halj meg! Élned és halnod sem kellene!” Mindenki megdöbbent: “Igen! Oly sok hibát követett el és óh …meg kell őt menteni a visszahatásoktól. Óh, te olyan nagyszerű vagy, bölcs muni! Valódi áldást adtál! Nem szabad élnie és nem szabad meghalnia! De mi a helyzet a vaisnavával, a mi helybéli bhaktánkkal! Mi van ővele? Miért akár él, akár hal? “Jivo-va, maro-va”. Ez mit jelent? Te annyira költőien fogalmazol!” Akkor így válaszolt a szent: “Óh, a mi bhaktánk, szintén egy megvalósított személy. Ha él, Rádhá Krsnáért él, ha meghal, akkor is az Isteni Párral van. Tehát, számára az élet vagy halál ugyanazt jelenti.”

De a kali-juga gyorsan haladt. S mára eljutottunk egy olyan szakaszba, ahol az élet és halál sokak számára egyenlő. De nem ugyanazon a szinten. “Most szenvedek és utána is szenvedni fogok.” De, ha sikerül arra a megvalósításra jutni, hogy “az Isteni Pár az egyetlen menedékem”, akkor életben lenni, és Őket szolgálni ebben a testben ugyanazt jelenti, mint más formában és más.

Erős szavak! De ne fogadd el ezeket csupán engedelmességből! Próbálj eltűnődni, és mélyen belemerülni ebbe a gondolatba! Látni fogod, hogy megvalósítás nélkül, nem lehet ezt a szintet imitálni. De amint ez az intenzív érzés megnyilvánul benned, az életed is meg fog változni. Egy korlátozott és problémás életből egy áldott szintre kerülsz. Mert ez a módja annak, hogy legyőzzük a halállal kapcsolatos kérdéseket. Érkezz meg az élet tökéletes szintjére – és eléred a tökéletességet.

 

(folytatása következik)

[1] Naróttam Dász Thákur dalának első versszaka



satsang

(az előző pénteki lecke folytatása)

 

Szvámí Tírtha: Jama és nijama, a tilalmak és az ajánlások – ezek a szabályok, mint a jóga alapelvei, az erkölcsi hátteret adják, az életmód alapját. Amennyiben aktívabb gyakorlóvá szeretne válni az ember, akkor el lehet sajátítani az ülő helyzeteket, vagy szat-szangra járni, légző gyakorlatokat és mélyebb meditációt lehet végezni. Az alapszakaszok a jóga bevezető fokozatai, majd a leghaladóbb szinteken valódi kapcsolat alakul ki az egyén és a Legfelsőbb között.

Kérdés: És mit jelent a szat-szang?

Szvámí Tírtha: A szat-szang egy nagyon érdekes szó. A közvetlen, szó szerinti jelentése “találkozás az igazsággal”. Általában viszont, amikor az emberek azt mondják, hogy szat-szang, az azt jelenti, hogy összejönnek megvitatni bizonyos Istennel kapcsolatos témákat, vagy, hogy gyakoroljanak. Mégis, valójában a lényeg, találkozni az igazsággal. Ez az oka az összejövetelünknek, ezért kell a közös gyakorlás, ezért kell hallgatnunk a leckéket, ezért szükségesek közös gyakorlatok vagy tanulmányok – hogy képesek legyünk találkozni az igazsággal. Szat-szang.

Kérdés: Szeretném megkérdezni, hogy tanítható-e a jóga gyerekeknek? Létezik-e határvonal? Miként látja mindezt?

Szvámí Tírtha: Feltétlenül, szükség lenne rá! Indokolt lenne a gyerekek ilyen irányú tanítása, mert az anyagi rendszerben történő oktatás körülbelül öt-hat vagy hét éves kortól kezdődik. Ez a megfelelő idő, hogy az emberek oktatása elkezdődjön, hogy kezdetét vegye az elméjük vagy az intellektuális módon történő oktatásuk. Amennyiben megvalósítjuk a béke, a megértés, az együttműködés, a Legfelsőbbel való kapcsolat alapelveit, vagy ezeket az isteni tudatszinteket, ha ezeket kora gyerekkorban kialakítjuk, akkor ez nagyon természetes lesz a gyerekek számára. Mit sem szólva az egészségügyi hatásról. Jógikus életmód szerint élni, az nagyon egészséges. Nem csupán a testmozgás, hanem a lelki hatása miatt is, könnyedébben megtalálhatják a személyes belső békét. Ily módon új módszereket tanulhatnak meg, hogyan nézzenek szembe a kihívásokkal, miként oldják meg saját problémáikat. Szóval, úgy gondolom, hogy nagyon jó, ha olyan korán kezdjük, amennyire csak lehetséges.

Kérdés: Végezetül, mit mondana annak az embernek, aki a jóga gyakorlásába szeretne kezdeni?

Szvámí Tírtha: Ne tétovázzon, kezdje el!



together

Kérdés: Létezik definíciója a jógának? Mit jelent a jóga a szentírások szerint?

Szvámí Tírtha: Nos, Patanydzsali Muni a Jóga-szútráiban ezt mondja: “amikor az, elme nyughatatlansága megszűnik, ezt hívjuk jógának”. Csitta-vrtti-niródhah. Tehát, a jóga az, amikor megállítjuk a csittánk (tudatosságunk) zavaró hatásait. Ezt pedig különböző módszerekkel érhetjük el. Tehát, ez egyike a jóga definícióknak. Mondjuk, hogy ez a technikai vagy gyakorlati definíciója a jógának, amit tapasztalni fogsz, vagy amilyen állapotot elérhetsz a jóga gyakorlása által.

Egyébként, ha magát a szót vizsgáljuk, akkor az kapcsolatot jelent. Ez visszatükrözi azt a korábban említett elképzelést, miszerint a jóga összeköti az élőlényt a legfelsőbb tudatossággal. A Bhagavad-gítában például a jóga egy másik definícióját találod, mely szerint a nagyon bensőséges Istenkapcsolat az, amit szintén jógának hívnak

Bizonyos értelemben meg kell különböztetnünk az általános vallásosság és a jóga útjait. Mivel, a jógát nem feltétlenül egy szervezet keretein belül gyakoroljuk, ezért a jóga egy belső misztikus út, míg a vallások általában valamilyen formális szervezetben való részvételt jelentenek. Ha valamelyik vallási közösséghez tartozol, akkor kereszténynek, vagy buddhistának, vagy ennek, vagy annak nevezed magad. De ezek az elnevezések formálisak, csak a külsőségeket érintik. A lényegnek ugyanannak kell lennie – religare, a vallás azt is jelenti “visszakapcsolódni”. Tehát a formaságokon túl, mely olykor megoszt embereket, meg kell próbálnunk visszatérni ahhoz az általános tudatállapothoz, a tudat eredeti állapotához – mely az isteni harmóniához való kapcsolódást jelenti.

Kérdés: Hallottam még egy jóga definíciót a Bhagavad-gítából, mely szerint a jóga a tettek tökéletessége, a tökéletes cselekvés. Mondanál nekünk valamit erről a definícióról? Mivel az első, a Patanydzsali-féle, mint ahogy említetted sokkal inkább gyakorlatias, míg a másik inkább általános, bár szintén valamiképp gyakorlatias is.

Szvámí Tírtha: Igen, mert a végső dolgoknak nagyon egyszerűnek és egyben praktikusnak is kell lenniük. A jógának van néhány alapelve. Ha követjük ezeket az alapelveket, akkor először is gyakoroljuk a jógát, másrészt pedig sokkal könnyebben érhetjük el az eredményeit. Elmondhatjuk, hogy a jógának is van “tízparancsolata”. Öt elv megtiltja, hogy olyan értelmetlen, negatív tevékenységeket hajtsál végre, melyek nem kedvezők a lelki élet gyakorlása szempontjából; és öt ajánlás, mely segít a lelki szint elérésében. S ha követjük ezt az 5 plusz 5 alapelvet, akkor tökéletesíthetjük cselekedeteinket.

A jóga erkölcsi tanításokkal kezdődik. A jóga első két fokozata közül az első szint a szabályozó elvekről, a “nem”-ekről szól, mi az, amit kerülnöd kell – ezeket nevezik jamáknak. Az öt fő dolog, amitől tartózkodnunk kell: az első az ahinszá – az erőszakmentesség. A második a szatja, az igazság, igaznak lenni, kerüljük el a hazugságot! A harmadik az asztéja, a „nem lopás” vagy ne kívánd más tulajdonát! A negyedik a brahmacsarja, légy hűséges és szabályozd a szexuális életed! Az ötödik az aparigraha – add fel a birtoklás érzetet és a birtoklás utáni vágyat! Mindazok, akik követik ezt az öt “ne tedd” alapelvet, a nagy fogadalmat gyakorolják, ez az úgynevezett mahá vrata. Lemondani az emberi élet ezen alapvető késztetéseiről, nagyon hasznos a lelki fejlődés szempontjából. Az öt “tedd meg”-et pedig nijamának hívják. Az első a saucsa, tisztaság; a második a szantósa vagy elégedettség; a harmadik a tapasz, egyszerű élet; a negyedik a szvádhjája a szentírások tanulmányozása vagy a Védák zengése; az ötödik az ísvara-pranidhána odaszentelődés Ísvarának. Ezekkel a különböző gyakorlatokkal eltérő célokat, a jóga különböző áldásait nyerheted el. Három áldás érhető el nagyon jó, ha ezt tudod. A jóga három áldása vagy azok a jutalmak, képességek és eredmények, melyek elnyerhetők a következők: az első a barátság vagy barátságos hozzáállás; a második az együttérzés; és a harmadik a belső béke vagy belső boldogság.

Tehát, miről is van itt szó – erőszakmentesség. Azt hiszem, hogy egy ilyen erőszakos és vad világban, amilyenben napjainkban élünk, nagyon praktikus és nagyon is szükséges, hogy az alap hozzáállásunkat az erőszaktól és versengéstől a béke és együttműködés szintjére emeljük. Tehát a hűség egy alapvető elvárás; továbbá, a pszichés, testi és mentális tisztaság is elvárandók – ne vágyódj mások tulajdona után! Tehát néhány gondolat nagyon közel áll a Biblia tízparancsolatához. A pozitív ajánlások közé tartozik például az elégedettség – elfogadni mindazt, amink van, a körülményeinket. Azt hiszem ez nagyon fontos. Bár megteremtettük a kényelem és a technikai vívmányok civilizációját, mégis hiányzik a belső béke és mindenki panaszkodik. Ehelyett jobban tesszük, ha egyszerűbb és kielégítőbb életmódra váltunk, és akkor talán sikerül megvalósítani az elégedettség kultúráját.

 

(folytatása következik)

 



Aug

25

meditation

Kérdés: Számos jógaiskola ismeretes. Miért léteznek a különböző jógaiskolák? Mi a különbség illetve a közös bennük?

Szvámí Tírtha: Napjainkban sokféle elnevezést adtak a különböző jóga gyakorlatoknak, mivel korunkban a jóga még nyugaton is igen népszerűvé kezd válni. Ezért néha az emberek különböző neveket adnak, mint “integrál jóga” meg ilyesmik. Bár, ha visszatekintünk a klasszikus jóga típusokra, akkor azt találjuk, hogy számszerűleg sokkal behatároltabbak. Száz-kétszáz évvel ezelőtt az akkoriban élő szaktekintélyek a jógát bizonyos alapelvek szerint osztályozták. Ezek az alapelvek a következők voltak: hatha-jóga – hatha a Nap és a Hold hatásainak egyesítése; aztán karmajóga, karma, mint az ember boldogulásával összefüggő tevékenységek, a megfelelő módon történő cselekvés; továbbá rádzsa-jóga, ami egyesíti az aszketizmust, vagyis az ászanákat és a tudás útját; és végezetül hozzáveszik még a bhaktijógát, az odaadás, az istenszeretet útját. Tehát a történelmi hátteret vizsgálva általában ezeket találjuk.

Azonban, ha még távolabbra tekintünk vissza a múltba, akkor azt találjuk, hogy a kinyilatkoztatott indiai szentírásokban gyakorlatilag csupán háromféle jóga típus létezik – a fő gondolatiság és gyakorlat tekintetében. Az egyik a cselekvés útja – a karma jóga; a másik a tudás útja – ez a gjána jóga; és az odaadás útja. Ezek az osztályozások India kinyilatkoztatott szentírásain, a Védákon alapulnak, és különböző információkat tartalmaznak az említett témákkal kapcsolatban.

 A karma, tevékenység, de nem egyszerű akció-reakció, hanem a megfelelő cselekvés ismerete, a rituális cselekedetek ismerete – hogyan kell áldozatot bemutatni, hogyan tisztítsuk meg létezésünket, hogyan menjünk keresztül a szentségeken– mindezekről szól a cselekvés útja. Tehát bizonyos szempontból azt is mondhatjuk, hogy ez a hősi cselekedetek, a hősök útja. Mindig az erkölcsi normáknak és elvárásoknak megfelelően kell cselekednünk, nagyon hűen, nagyon tiszta módon, nagyon igaz módon. Tehát ez a karma-jóga nézőpontja – a cselekvés útja.

A második a tudás útja, ahol megpróbálod elemezni és megvizsgálni az életet – az anyagi világot kívülről és a saját testi-szellemi felépítésedet. Ezen elemzés és a szentírások alapos tanulmányozása által, bizonyos következtetésekre jutsz. Mert az isteni tudás, melyet ezen ösvény ápolásával elérhetsz, felszabadít az anyagi létezés kötelékeitől – felszabadulhatsz általa.

Végezetül a harmadik jógatípus a bhakti-jóga, az odaadás útja, ez inkább a legfelsőbb igazság érzelmi megközelítését segíti az isteni érzelmek fejlesztésével, hogy közelebb jussunk saját spirituális tudatosságunkhoz, identitásunkhoz és hogy élő, szeretetteljes kapcsolatot építsünk ki a Legfelsőbbel.

Tehát az egyik a te saját tevékenységedet, a másik a tudatosságodat és a harmadik az érzelmi odaadásodat érinti. Így gyakorlatilag az emberi tevékenység, az emberi élet valamennyi fő területét magába foglalja különböző módokon. Természetesen valamennyi jógaiskola – akár a karma, a gjána, a bhakti jógáról vagy akár a legutóbbi iskolákról ejtünk szót, mint a rádzsa-jóga, a hatha-jóga, stb. – tartalmaz közös elemeket.

Egyik közös elem, a meditáció. Ez nagyon népszerű kifejezés, néha apró félreértésekkel. Mert a meditáció azt jelenti, hogy saját tudatosságodat a korlátlan isteni tudathoz kapcsolod. Ez olyan, mintha az emberi tudatosság és a Legfelsőbb Úr, vagy pedig legfelsőbb tudás között csatornát létesítenénk. Különböző meditációs technikák léteznek, de az a legkedvezőbb, ha iránymutatás alatt, vagy előírásokat és szabályokat követve gyakorlunk.

A jóga másik általános jellemzője a jógások életmódja, látásmódja, a jógikus szemlélet: a békesség, az ahimszá – az erőszakmentesség – a szatvikus életmód; mindezek a jóga megfelelő gyakorlása érdekében ajánlottak.

Egyébként a különbségek, mint például a különböző meditációs technikák, léteznek. De a lényeg az, hogy összekapcsoljuk tudatosságunkat a legfelsőbb tudatossággal. Néha, a felkelő napon, máskor pedig egy gyertya fényén meditálnak. Tehát különböző módszerek vannak, különböző meditációs technikák, de a lényeg, hogy kapcsolatban legyünk a Legfelsőbbel.

Szintén egy nagyon különleges típusú meditáció, a hang meditáció. Gyakorlatilag valamennyi jógaiskolában zengik az om mantrát, ami egy univerzális hang vibráció, mely nagyon jelentős volt a teremtés kezdetén és erőteljesen képes a létezés illetve a tudat rezgését megváltoztatni. S létezik néhány nagyon művészi mód is a meditációra, amikor emberek olyan művészi képességeket ajánlanak fel, mint az éneklés, a tánc vagy néhány festmény Isten szolgálatában és ezek a felajánlások szintén módjai lehetnek hálánk kifejezésének. Tehát, számos különböző út létezik, de a cél ugyanaz – az egyéni tudat összekapcsolása a Legfelsőbb Úrral.



shiva-shakti

Kérdés: Mahárádzs, a jóga mára már nagyon népszerű. Beszélne nekünk a jóga történetéről – arról hogy hogyan és mikor jelnet meg a jóga és hogyan jutott el hozzánk?

Szvámí Tírtha: Nos, a jóga a Legfelsőbbel való kapcsolat vagy az emberi tudat és a legfelsőbb tudat közötti élő és szerető összeköttetés megalapozásának egy módja. Ez egy örök ösvény, tehát rendkívül nehéz visszakövetni a történelmi távlatait, mivel a kinyilatkoztatás útján szállt ránk, a világ teremtésekor kezdődött, a történelmi háttér a feledés homályába vész.

De ha mégis meg akarjuk lelni a valódi eredetét a gyakorlati jógának, akkor pár évszázadot, mondjuk, egy évezredet kell visszamennünk az időben, mert az idő tájt Indiában az általános állapotok nagyon izgalmasan alakultak. Ez volt az az időszak, amikor a hat klasszikus filozófiai iskola, a hat darsan[1] kialakult Indiában. Valójában nem kialakult, hanem inkább fejlődésnek indult azzal, hogy igyekeztek találkozni, kérdéseket megvitatni, és néha átvenni elképzeléseket egymástól – mivel a jóga, mint misztikus ösvény, az indiai filozófiai rendszerek hat iskolájának egyike. Az összes többi különféle rendszer, mint például a logika és a védánta – ezek különböző elsődleges iskolák – hozzájárult valamivel az emberek spirituális látóköréhez. A jóga adta az általános gyakorlatot. Valójában tehát a jóga lépcsőfokai és a jóga módszerei jelen vannak az összes többi iskolákban is, az összes többi gyakorlatban is. A meditációt, a jógát mint életmódot, a jóga néhány elvét és célját gyakorolják az indiai tradicionális filozófia különböző más iskoláiban is. A történelmi időkben a jóga legnagyobb alakjai abban az időben tűntek fel – az előző évezred fordulója táján. A létező és élő hagyományt ők sűrítették össze szútrákba. A szútra, mint irodalmi műfaj olyan értekezés, ami nagyon tömör formában sűríti össze és tolmácsolja az üzenetet, az iskola lényegét. Gyakorlatilag tehát Patanydzsali Jóga-szútrák című műve a jóga legismertebb és legfontosabb forrásainak csupán egyike. Ez körülbelül ezer évre vezethető vissza történelmileg. Más különben a jóga tudománya örök ösvény.

Sivát tekintik a legnagyobb jóginak. Ő a jógi archetípusa, aki az emberiségnek számtalan különböző jógatartást mutatott meg. Ezek ezrei közül kiválasztottak 108-at, mint a legfontosabb jóga pozíciókat vagy ászanákat. S gyakorlatilag Sivát mindig a jóga valamiféle formájában ábrázolják – meditációban, jógatartásban, vagy jóga múdrában.

Kérdés: Igaz, hogy Siva a feleségének tanította meg először a jógatartásokat, tehát a jóga egy szerelmi viszony?

Szvámí Tírtha: Siva nem képzelhető el Sakti más néven Dévi nélkül. Tehát kétségtelenül nagyon-nagyon sok tekintetben együtt vannak. S ugyanakkor Siva nemcsak misztikus jógi, hanem egy nagyon sokoldalú jellem is; mert ő az, aki elpusztítja a világot, s az isteni szeretet nagy alakjaként is ismeretes. Nagyon sokféle aspektus keveredik Siva jellemében.

[1] Hat darsana: nyjája (logika), vaisésika (atomelmélet), szánkhja (a szellem és az anyag vizsgálata), jóga (az önvalóról szóló tudás), mímámszá (gyümölcsöző cselekedetek tudománya) és védánta (Istenről való tudatosság tudománya)