Category RSS

Calendar

December 2017
M T W T F S S
« Nov    
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031



Extra kiadások issues

падаща звезда (1)

“Ó, Vaisnava Gószvámí, kérlek, légy irgalmas hozzám! Rajtad kívül senki sem képes megtisztítani a bűnbeesett lelkeket. Hol találhat az ember egy ilyen kegyes személyiséget, kinek puszta jelenlététől minden bűn messzire költözik? A Szent Gangesz folyóban való sokszoros fürdés megtisztítja az embert, de a Te hatalmad olyan nagy, hogy a bűnbeesett lelkek megtisztulnak, ha csak láthatnak Téged. A szent Név feloldozza azt, aki sértést követett el az Őr Hari ellen, de a személyed ellen vétkezőnek nincs esélye az üdvösségre. Szíved mindig az úr Góvinda pihenőhelye, az Úr Góvinda pedig azt mondja: ’A vaisnavák a szívemben laknak.’ Szent lábad porát kívánom csak minden lehetséges jövőbeli életemben. Kérlek, tekintsd Naróttamát magadénak s légy kedves iránta.”[1]

Tehát, kedveseim, ez a szöveg, ez a fohász megmutatja nekünk, hogyan közelítsünk az istenihez és a feljebbvalóinkhoz. Sok különféle módszer létezik a megtisztulásra, ám a legjobb módja az, hogy azokat szolgáljuk, akik tiszták. Krsna kivételes ereje személyes módon nyilvánul meg.

Ahogy nemrégiben megvitattuk, a szentek, a bhakták számunkra a szentséget jelentik, egy felszentelt intézmény – nélkülük a sötétben botorkálunk. Nem számít, hogy csitkanák, a tudatosság lelki szikrái vagytok –ahhoz az égbolton átszáguldó üstököshöz vagytok hasonlatosak, amely a sötétségből érkezik és a sötétségbe tart. A múlt  – történelem, a jövő – misztérium, a jelen nap az pedig ajándék.

Az ismeretlenből érkezés és az ismeretlen célállomás felé tartás lineáris ösvénye helyett, amikor aprócska bolygónk átszeli az univerzumot , találkozik egy nagy tárggyal – Naphoz hasonlatossal. A pályátokon haladva a sötétségben hirtelen találkoztok a Nappal. Mi történik veletek? Irányt váltotok. A semmiből érkezés és a semmi felé tartás helyett elkezdetek valamihez vonzódni, körpályátok kezd kialakulni. Vajon mit jelent, ha a Nap körül keringünk? Azt jelenti, hogy mindig süt ránk a nap. Ha a Nap közelségét élvezhetjük, azt jelenti, hogy megkapjuk az energiáját. Tehát mindig maradjatok a fényben!

A mi életünk az üstökösökéhez hasonlatos. Bizonyos forrásokból jövünk – ki tudja milyen forrásokból – és általában az emberek ezt az életet megfelelő cél nélkül tapasztalják meg. Azonban én meg tudom osztani az én tapasztalatomat. Amikor a bhaktákkal találkoztam, az életem elkezdett megváltozni, és ez a változás még nem ért véget. Sokat kell még tisztulnom és sok dolgot kell még legyőznöm, de ez a változás, ez az isteni fény annyira figyelemreméltó, hogy egyszerűen ellenállhatatlan.

[1] Éi-báró karuná kóró … – vallásos ének (bhadzsan), szerzője Naróttam dász Thákur

 



sower

Testvéreink közül néhányan kifejezték abbéli szándékukat, hogy csatlakoz nának a vaisnavák családjához, mely egy nagyon is ígéretes esemény. Éppen ezért meg kell, hogy osszak veletek néhány inspiráló gondolatot az avatás fontosságáról. Elegendő egyszer új életet kezdeni; már ebből is láthatjátok, mennyire magas és mennyire misztikus is a mi folyamatunk. Hiszen nem kell elhagynunk a testünket ahhoz, hogy új életet kezdjünk, csupán az előző tudatszintet kell elhagyni  ahhoz, hogy újra megszülethessünk.

Három dologba nyerhetünk beavatást: a tudományba, a misztériumba, a harmadik dolgot pedig majd később mondom el nektek. Mi legyen tehát az első dologgal? Csatlakozni akartok a nagy tudományokhoz? Természetesen! Ezért kezdjük el a tanulmányainkat. Azáltal, hogy valamely iskolához csatlakoztok, gyakorlatilag beavatást kaptok abba a különleges témába, tudományba. Mi a legnagyobb tudomány a Föld nevű bolygón? A legnagyobb tudomány a Földön az, hogy hogyan éljünk. Néhány ember úgy érzi, feleslegesek ezek a rituálék, beavatások, ám mi tudjuk, mennyire fontos ez. Hiszen általa nyerhetjük el mindazoknak az áldását, akik már művelik azt a tudományt.

Mégis néha úgy véljük, hogy a tudomány túlzottan hétköznapi, és valami mást keresünk. Amikor úgy látjuk, hogy egy anyagi alapú tudás nem vezet sehova, azt gondoljuk: ’A misztérium – az majd segíteni fog! Adjatok nekem beavatást egy misztériumba!” Mi a legnagyobb misztérium a Földön? Nem a „hogyan éljünk”, hanem az élet maga. A legnagyobb misztérium az életnek nevezett tapasztalat. De még mekkora megtapasztalás! Ne feledjétek: ez egy titok! Azt jelenti, hogy személyes, magányos megtapasztalásoktól függ, melyeket gyakorlatilag sohasem érthetsz meg – hiszen misztérium. Ha képesek vagyunk megérteni vagy elemezni valamit, az nem misztérium, egyúttal pedig elveszíti a vonzerejét. Néhány dolognak tehát rejtve kell maradnia – ám nem a hibáitoknak.

Miután beavatást nyertetek a tudományba és utána a misztériumba – elégedettek vagytok? Néhány ember igen, ők szerencsések! Minket azonban ez nem tesz elégedetté, nekünk szükségünk van egy harmadik fokozatra.

A harmadik beavatás az isteni szeretetbe való beavatás. Meglehetősen furcsa, de ezek egymásra épülő fokozatok – egyre magasabb, mondhatni átfogóbb szintek. Tehát valamennyi tudomány része a misztériumnak, és valamennyi misztérium az isteni szeretetben összegződik. Ez azt jelenti, hogy az istenszeretet felöleli az összes tudást. Azáltal, hogy az egyiket megkapod, mindegyikbe bebocsátást nyersz. Tehát ha elég értelmesek vagytok, nem vesztegetitek az időtöket a tudományokba és a misztériumokba való beavatással. Természetesen az összes ilyen iskolát és szintet nagyra becsüljük, de az élet hosszú mégis rövid, és szükségünk van egy rövidre zárásra, egy közvetlen kapcsolatra.

Ugyanakkor az avatás nem egy diplomaosztó bankett, nem az utazásotok vége, ez csupán a kezdet. Talán nem a kezdet, de ebben az emberéletben vegyük ezt egy nagyon jelentős és gyönyörű kezdetnek.

A Csaitanja-csaritámrtában az áll, hogy a guru és Krsna kegyéből az ember szívében az isteni szeretet kúszónövényének magját ültetik el. Valamennyiünkben megvan ez a lehetőség, mégis ápolni kell.

Az avatás napja nagyon fontos az életünkben, hiszen ez az életünk legszebb napja. Kedves barátaim, emlékezzetek az avatásotok napjára és nézzétek meg azt a képet, ami az avatásotokon készült! Ezután nézzetek bele most a tükörbe, és látni fogjátok a különbséget. Ha jobb a kép, szépen haladtok. Ha a tükörben nem látszik rajtatok ugyanaz a fény és extázis, akkor vissza kell térnetek arra a pontra. Hogy miért? Mert valami történik ekkor.

Ahhoz, hogy a tudományokba bevezetést nyerjünk, vizsgákat kell tennünk. Ahhoz, hogy a misztériumokba beavatást nyerjünk, próbáknak kell alávetnünk magunkat. Ahhoz, hogy az isteni szeretetbe beavatást nyerjünk, csupán ’igen’-t kell mondanunk. Miért? Mert ez az Isteni könyörületen múlik.  Minden egyéb csereüzlet, ez pedig alászálló isteni kegy.

 



shipwreck

Kérdés: Vajon az isteni terv milyen mértékben a saját tervünk?

Szvámí Tírtha: Hát, az az odaadásotokon múlik. Az isteni terv tökéletes. Van néhány tendencia ebben az életben, ami mindenképpen be fog következni, akár a hozzájárulásunkkal, akár anélkül. Ebben az értelemben objektívak, tőlünk függetlenek. Az emberi hozzájárulás az isteni tervhez kétségtelenül hozhat rossz eredményeket. Tehát bármilyen hiba, hiányosság vagy diszharmónia van körülöttünk, azt mindig az eltorzult emberi törekvésekre tudjuk visszavezetni. A törekvésekkel nincs probléma, a baj a torz törekvésekkel van.

A Bhagavad-gítában, amely India legfontosabb szentírása, Isten így szól: “Mindenki, minden tekintetben az Én utamat járja.”1 Mit is jelent ez? Azt, hogy minden rendben van? Bármit is teszel az, az isteni terv szerint való? Már megbocsássatok, de egy ösvényen lehet egyik irányba közlekedni, és mehetsz az ellenkező irányba is. Mégis ugyanazon az ösvényen mozgunk, de az irány létfontosságú. Ezért a vers második fele így szól: “Mindenkit aszerint jutalmazok meg, amilyen mértékben átadja magát Nekem.“1 Tehát minél inkább készen állunk ’igent’ mondani az isteni tervre, annál inkább harmóniába kerülünk ezekkel az isteni tendenciákkal.

Az isteni terv az isteni terv – önmagában tökéletes. A mi terveink kissé korlátozottak és kicsit gyengék. Ám ha mi is magunkévá tesszük az isteni tervet, a mi tervünk is tökéletessé válik.

Kérdés: Szerinted mi a különbség az isteni terv és a karma között? Második kérdésem pedig az, hogy mit értesz “lelki gyakorlat” alatt és te melyik gyakorlatot követed?

Szvámí Tírtha: A karma mint szabály szintén az isteni terv része. Ám ez nem a végső erő, amely az igazságot érvényre juttatja. Hiszen a karma akciót és reakciót jelent. Olyan ez, mint egy fizikai törvény az ember erkölcsi szintjeire kiterjesztve. Akik vakok, azok a véletlenben hisznek, akik értelmesek azok pedig a karmában. Ők tudják, hogy ha van egy akció (tett), akkor lesz egy reakció is (következmény). Ám akik bölcsek, azok az isteni kegyelemben hisznek, és mondhatom, hogy ez a Legfelsőbb végső terve. Hiszen, tudjátok, azt mondják, ha bajban vagy, azonnali segítségre van szükséged. Minél nagyobb a baj, annál nagyobb segítségre van szükséged. Azt mondják ma akkora nagy a baj, hogy gyakorlatilag az összes mentőmellényt szét kellene gyorsan osztogatni. Hiszen ez a világ egy történelmi szempontból süllyedő hajó, még mielőtt megfulladnánk, meg kell tanulnunk úszni.

A karma tehát ott van, de a karma nem egy örök törvény. Ha megtanuljuk, hogyan kell helyesen cselekedni, akkor felülírhatjuk a karmikus mintánkat. Hiszek az isteni gondviselésben, az isteni kegyelemben, amely a karmán túl van. A karma csupán igazságosságot jelent, míg a kegyelem túlmutat rajta, képes áthidalni a különbséget. Csak képzeljük el, hogy valamennyi ostoba cselekedetünkért meg kell fizetni – először is ez egy hosszú lista, és hosszú idő. Ám ha helyes módszert alkalmazunk – az odaadás és az önátadás útját – vagy beleegyezünk az az isteni tervbe, vagyis egyszerűen fogalmazva megtanulunk ’igent’ mondani Istennek, akkor törlődik a múlt. Akkor tiszta lappal kezdtek. Ám néha vagyunk olyan ostobák, hogy újrakezdjük a hosszú listát. Azonban alapvetően lehetséges magasabb síkra kerülni az isteni kegyelem által.

A lelki gyakorlatokra vonatkozó kérdéseddel kapcsolatban… A Bhagavad-gítára utalnék, hogy rámutassak a tradíció nagyszerűségére. Az áll benne, hogy a lelki gyakorlatnak különböző módjai vannak. Az egyik az, hogy tevékenységeinket az isteni célnak szenteljük oda. Néhány egyszerű példával élve: templomot építünk. Vagy ellátogathatunk szent helyekre is: például a Rila-hegységben fekvő Hét-tóhoz. Avagy tanulmányozhatjuk a szentírásokat, és ezzel dicsőíthetjük az Urat. Vagy adományozás segítségével megoszthatjuk azt, amink van a rászorulókkal. A meditáció is szerepel a lelki gyakorlatok között. Létezik a lemondás, tapaszja2, és van néhány mód a lelkierő gyűjtésére is. De nekünk van speciális mantra-meditációnk is. A meditáció kapcsolatot jelent, a mantra pedig az elme felszabadítását. Ez egy olyan kötött fohász- és meditációs forma, amely felszabadítja az elmét és a tudatot. Ez az az általános gyakorlat, amit mi követünk.

Ám ha eléggé elkötelezettek és elszántak vagyunk, akkor eljuthatunk egy olyan síkra, ahol minden cselekedetünk meditáció. Az evés, az alvás, a főzés a munka, a gyereknevelés – bármit is csinálsz, az meditáció. Ha megfelelő látásmóddal rendelkezünk, és a tudatunk is megfelelő, bármit is csináljunk, az segíteni fogja az isteni terv megnyilvánulását.

Kérdés: Vajon az emberi elme megkapta-e a képességet arra, hogy elpusztítsa ezt a világot? Az emberi akaraterő tényleg képes elpusztítani ezt a világot?

Szvámí Tírtha: Lehetséges volna, de nem valószínű. Elmondom, hogy miért. A mi tradíciónknak van véleménye a bolygónk jövőjéről, a bolygórendszerekről és az emberek maximális képességeiről is. Ami tehát az univerzum időfaktorát illeti, a Földet is ideértve – efelől nyugodtak lehetünk, sokáig fennmarad még, habár ez a juga a legrövidebb a különböző jugák, világkorszakok közül. Négy korszakot különböztetünk meg: az arany, az ezüst, a bronz és a vaskort. Szerintem ki tudjátok találni, vajon most melyikben élünk, ez nem az aranykor. Mindamellett ez az utolsó kor, a vaskor elég hosszú is. Ha pedig egy korszak lezárul, akkor egy újabb veszi kezdetét – tehát ne aggódjatok!

A kérdés másik oldala, a teremtmények képességeire vonatkozó – tényleg rendelkezünk pusztító erőkkel, de vannak konstruktív erőink is. Azt mondják, ha valaki a jóga misztikus ágának gyakorlója, különleges képességekre tehet szert – ezeket sziddhiknek hívjuk. Mint például a vízen járás, átjárás a falon, vagy mások gondolataiban való olvasás, a múlt a jelen és a jövő ismerete – bizonyos képességekre szert tudunk tenni. Egyszer volt egy barátom, aki így szólt: “Amikor meditálok, látom, mi van a konyhaszekrényben.” Erre azt mondtam: “Én is látom, de én kinyitom az ajtót.“ Tehát ezekre a képességekre szert lehet tenni – nem nagy dolog.

De az egyik legnagyobb teljesítmény: a világok teremtésére való képesség. Ez aztán nagyon észveszejtő! Általában azt hisszük, hogy a világok teremtése az a Jóisten fennhatósága, de ha belegondolunk, például az internetre mondhatjuk, hogy az az emberek által teremtett virtuális realitás. Vagy ha egy ásram, egy lelki közösség példáját vesszük, amely ebben az anyagi világban olyan, mint egy lelki menedék – ez is egy olyan új világ megteremtése, ahol a harmónia dominál. Tehát helyesen kell értelmeznünk az embereknek ezt a képességét a világok teremtésére. És ha lehetséges, hogy rendelkezünk ezzel a képességgel, akkor adott a pusztításra való képességünk is. De nem valószínű.

 



Nov

20

mist is withdrawn

Kérdés: Szeretnélek megkérdezni arról, hogy vajon most jársz-e először Bulgáriában, és hogy sikerült-e néhány helyre ellátogatnod az országunkban? Ezzel kapcsolatban még érdekelne, hogy hogyan érzékeled az országunk és az itteni emberek energiáját?

Szvámí Tírtha: Hát, kérdésed első részére válaszolva – hogy vajon ez-e az első alkalom, amikor ide látogatok vagy sem. Éppen számolgattam… tanítómesterem 1988-ban küldött először Bulgáriába. Hány év is telt el azóta? Körülbelül 25 év, ugye? Elég sok idő.

Kérdésed második részére válaszolva: elég szerencsésnek érzem magam, hogy már viszonylag sok helyütt jártam itt, Bulgáriában. Már az első néhány évben is láttam, hogy nagyon sok ember jógázik. Még barátaim is vannak, akikkel első látogatásomkor találkoztunk először – akik az idő tájt még jógát gyakoroltak és tanultak, most pedig oktatják azt. Tudjátok, az idők változnak, de a jóga állandó. Én is úgy érzem, hogy igen, itt adott egy spirituális háttér, s érzéketek is van a spirituális élethez – ám a siker rajtatok múlik.

Ugyanakkor a nemzeti identitásunk nem örökre szól. Relatív síkon nagyon fontos, mert ide születtünk, tanulnunk kell, tennünk kell itt valamit; de végső soron valamennyien testvérek vagyunk. Hiszen a Jóisten a legfelsőbb apa, mindenki eredete – vagyis azon a lelki síkon mindannyian összetartozunk.  S aztán a különböző identitásaink – nemzeti, helyi, szakmai, családi, nemi – ezek különböző szinteken valósulnak meg. Valamennyi szinten szépen kell teljesítenünk.

Úgy érzem és az a benyomásom, hogy ti melegszívűek vagytok. Azt is érzem, hogy az itteni nők nagyon erősek, és remélem, hogy a férfiak is azok.  De ez az érzelmi többlet jó kiindulópont ahhoz, hogy a fej uralmától eljussatok a szív dominanciájáig.

Rukmini: Az volna a kérdésem, hogyan segítsük, hogy végbemenjen ez az átmenet, és eljussunk a fejből a szívig, illetve hogyan tudjuk fejleszteni a szívünket? Hogyan segítsük az elménket, hogy kibontakozzon a harmadik képességünk – az érzést?

Szvámí Tírtha: A válasz valamennyi ’hogyan’ kezdetű kérdésedre az, hogy végezd a lelki gyakorlataidat, dzsapázz többet! Hiszen ez egy nagyon kifinomult változás. Ám amint elkezdjük, meg fog történni. A megfelelő haladás azt jelenti, hogy megfelelő lelki minőségre teszünk szert. Vagy mondhatjuk azt, hogy nem szert teszünk, hanem segítjük azokat ismételten megnyilvánulni. Hiszen mi az isteni fa gyümölcsei vagyunk, tehát isteni minőségeken osztozunk, isteni tulajdonságokkal rendelkezünk, lelki tulajdonságokkal. Amit tennünk kell csupán annyi, hogy fellebbentjük a téves elképzelés, az illúzió fátylát. És minél megvilágosodottabbakká válunk, a napsütés annál jobban behatol a rendszerünkbe.

Tehát ’hogyan,,,’? Folytassátok a gyakorlást! Rá fogtok lelni.



knigi

Kérdés: Elárulnád nekünk, megtaláltad-e önmagad, életed célját és küldetését? Hogyan történt? Kíváncsiak vagyunk.

Szvámí Tírtha: Hogy megtaláltam-e önmagam, azt nem tudom, ez nem olyan fontos. Ám hogy megtaláltam-e a küldetésemet…? Nem bánjátok, ha kissé személyes leszek? Kérlek Benneteket, nézzétek ezt el nekem! Nagyon csalódott voltam az élettel kapcsolatban. Hiszen a filozófiámat használtam, és látjátok, a filozófia annyira megkeserít – elégedetlenek lesztek. Azon elmélkedtem, hogy mi haszna ennek az életnek, amit itt a Földön töltünk el vagy hatvan évig? A semmiből érkezünk, válunk valamivé, és a semmiben végezzük. …Számomra nem nyert értelmet. Logikus az úgy? Elkezdtem egy életcél után kutatni ebben az életben. Talán ez? Nem. Talán az? Még csak az sem. De akkor egyik iskolatársam meglátogatott, miután már két éve nem is találkoztunk, és az asztalomra tett két könyvet az ősi indiai filozófiáról, s így szólt: ’ez érdekes lehet számodra:’

Igaza lett, hiszen akkor leltem rá azokra, akik nemcsak olvasnak és így gondolkoznak, hanem gyakorolják is ezt. Tudjátok, az elméleteket – több száz és ezer elmélet létezik, könyvtárak teltek meg ezekkel. De hol van a gyakorlat? Tehát amikor megtaláltam azokat az embereket, akik ezt gyakorolták, nemcsak prédikáltak, nagyon megörültem és így szóltam: ’Végre van itt valami, ami nemcsak a polcokon porosodik, hanem élő elv!’. A tisztaságuk volt vonzó. Ezután nem sokkal találkoztam a csapat gurujával, és ez a kutatásom végét jelentette, mivel ő az összes kérdésemet megválaszolta. Amikor megértettem, hogy nemcsak test vagyunk, hanem örökkévaló lelkek, akkor ez az életen átívelő utazás magasabb értelmet nyert.

Sokszor akarunk lelki barátokra lelni. Én is barátokat kerestem, de meg kell, valljam a lelki testvéreimet találtam meg. Ez egy sokkal magasabb, sokkal intenzívebb kapcsolat, hiszen azt jelenti, hogy osztozunk az életünkön. Ez pedig az egyik legnagyobb kincs amink csak van – az élet. Létezik még egy kincsünk, úgy hívják szeretet. Végülis lélekként ezzel a két dologgal rendelkezünk – élet és szeretet. És valójában ez az, amit oda kell szentelnünk a Legfelsőbb Úrnak.

Ez tehát így történt, semmi különös. Néhány könyvvel kezdődött – itt is van néhány könyvünk. Ha tehát valaki olvasni akar, talán érdekes lehet számára.

Jamuná kérdése: A szentírások tele vannak történetekkel, és az élet is sok történet írója. A szerelem is történetek során tárul fel. Három emberi tényezőt is említettél: gondolkozás, akarat, érzés. Ha ezekre tökéletes példákat kellene nekünk adni, milyen történeteket mesélnél el?

Szvámí Tírtha: Az hosszú ideig tartana. Az emberi emlékezet leghosszabb rögzített története Indiából származik, úgy hívják, hogy Mahábhárata – hétszer hosszabb, mint az Iliász és az Odüsszeia együttvéve. Ez a könyv szól a gondolkozásról, az akaratról és az érzésről.

 



divine tree

Beszélgettünk erről a mondásról (Az alma nem esik messze a fájától) . Bizonyos értelemben mi is gyümölcsök vagyunk – lélekként egy isteni fa gyümölcsei. A jóga ősi bölcsessége szerint az egyéni lélek olyan, mint egy kiáradó energia, mint egy isteni eredetű tudatszikra. Tehát a végső, eredeti identitásunk az lelki. Mivel az alma nem esik messze a fájától, természetünknél fogva mi is nagyon közel vagyunk a forrásunkhoz. Csupán egyetlen probléma akad ebben a rendszerben – ezt illúziónak hívják. Olyan, mint egy délibáb – mutat valamit, ami nem is létezik, segít megfeledkezni a valós identitásunkról. Ily módon végig kell járnunk a testi lét összes megtapasztalását.

Hogyan leljünk rá a kivezető útra? A vallás ösvényét, a lelki megvilágosodás ösvényét a nagy szentek lábnyomai jelzik. A lelki tekintély hiánya manapság az emberiség nagy csapdája. Az ősi Indiában a társadalmi rendszer tetején a bráhmanák voltak, a lelki elit, utána következett az adminisztratív elit, majd a társadalom gazdasági erői, végül a fizikai erőt képviselő réteg. A társadalom valamennyi különböző része végezte a saját dolgát, elősegítve így az egész társadalom gyarapodását. A lelki elitet tartották a társadalom fejének, az államigazgatási réteg volt a társadalom karja, a gazdasági rész pedig a törzs, maga a test, amíg a fizikai erőt a lábak képviselték. Ha teljes testünk van, az nagyon szépen tud működni. Ha elveszítjük az egyik kezünket, vagy a lábunkat, attól még el tudjuk látni a teendőinket. Ám ha elveszítjük a fejünket, az nagyon nehezen fog működni – a fej tehát fontos. A társadalom feje a lelki tekintély – nagyon jelentőségteljes.

Ezért az emberi életünk célja nem csak egy ésszerű és kényelmes létezés ezen a Földön, sokkal inkább önmagunk maradandó része után kell kutatnunk. Ápolni azt, hiszen mindennek, ami elkezdődött egyszer vége szakad. Testi identitásunk, ahogyan megszületett, úgy el is múlik egyszer, ám lelki identitásunk sosem születik meg és távozik el, hiszen örökéletű! Mégis oly kevés figyelmet szentelünk az örökkévaló részünknek. Ezért hát azt javasolom, irányítsátok figyelmeteket kissé máshová, és szenteljetek több figyelmet az örökkévaló részeteknek, hiszen minden a legmagasabb síkokon dől el. Ha már megszületett a döntés, annak a következményeit és a hatásait az alsóbb szinteken is érezni fogjátok. Amikor úgy döntötök, hogy ’meg akarom lelni a valódi identitásomat’, annak lesznek következményei az életetekben.

Milyen következményekre számíthatunk? Mik az emberi lét alapvető törekvései? Általában egy kicsit jobb helyzetet szeretnénk, kicsit több vagy sokkal több pénzt, stb. – nagyon alapvető ösztöneink vannak, nagyon alapvető törekvéseink. Nem tudom megígérni, hogy amint egy igazi lelki gyakorlatot fogtok elkezdeni, akkor valamennyi anyagi vágyatok kielégül majd. Nem tudom azt mondani, hogy a világ valamennyi bősége rátok száll majd. De – ha bármit ígérhetek egyáltalán – azt megígérhetem, hogy ha törekvéseitekben sikeresek lesztek, elégedett emberekké váltok majd. Annyi sok tanártól, mestertől tudunk tanulni, és tudjuk, hogy a guruk, szvámík és tanítók nagy tiszteletnek örvendenek. Ám, néha a kutyáktól is tudunk tanulni. Miért? Mert a kutya annyira törekszik, mégis oly kevéssel beéri. Ha tehát megvan a lelki látásmódunk – az életünkre, az örökkévalóra, vagy a magasabb dimenzióra nézve – akkor elégedett életünk lesz.

Nagy művészet elégedettnek lenni. Ez egy jógagyakorlat – az elégedettség gyakorlása. Annyi okunk van elégedettnek lenni – és van néhány okunk panaszkodni is. Ám ez is a ti választásotok – panaszkodtok a miatt, ami nektek megadatott, vagy elégedettek vagytok vele.

Meg kell tehát határozni életünk célját; majd tenni is kell valamit érte, spirituálisan is aktívnak kell lennünk, meg kell próbálnunk szépséget és harmóniát teremteni az életünkben e két elvre alapozva. Tudom, hogy ez túl általánosan hangzik, ám rá kell lelnetek a saját utatokra, segítenetek kell abban, hogy ez a változás végbemenjen – a fej uralmától jussatok el a szív dominanciájáig! Ez mindössze harminc centi, nem valami hosszú út. Ha lehet egy szerény javaslatom, azt kívánom nektek, hogy találjátok meg a menedéketeket, a vezetőtöket, a lelki iskolátokat, tradíciótokat, mert az nagyon sokat segít abban, hogy tisztán megértsétek a célt, a gyakorlatot és az eredetet. Lelki almákként ne pottyanjatok túl messzire az isteni fától!

 



three pillars

Szvámí Tírtha: Három ajándék adatott meg az emberiségnek. Az első a filozófia, a második a vallás, a harmadik pedig a művészet. Ezek közül melyik a legelfogadhatóbb?

Válasz: A művészet.

Szvámí Tírtha: Igen, én is arra gondoltam, mivel általában úgy gondoljuk, a filozófia túlzottan összetett, nem nekünk való. A vallás – bár az ember nagyon fontos része – mégis megkérdőjelezhető vagy korrumpálódott sok szempontból. Mi marad? A művészet.

Ám ha erre az emberiség számára rendelkezésre álló három pillérre összpontosítunk… Az első a filozófia – és ez gyakorlati filozófia. Ez a tudomány fogja nekünk a célt meghatározni – hogy létezik egy legfelsőbb cél. A vallás fogja megmutatni e legfelsőbb igazsághoz vezető utat, míg a művészet gyönyörűvé fogja varázsolni azt.

Próbáljátok hát megtalálni életeteknek ezeket a pilléreit! Először is: mik azok az alapvető elvek, melyekkel egyetértetek? Mi az életetek célja? Van-e lelki vagy transzcendentális távlatotok? Mi a lelki törekvésetek? Másodszor: meg kell vizsgálnunk, milyen a gyakorlatunk. Nem elég magas célokat kitűzni, valamit tenni is kell érte. Tehát a filozófiánkat aktív elvekké kell átalakítani. Harmadszor pedig meg kell találnunk a harmóniát és a szépséget az életünkben – ezt senki sem tudja megtenni helyettünk. Rá kell lelnünk azokra a belső erőforrásainkra, amelyek segítenek meghatározni a célunkat, követni a gyakorlatunkat, és szépen elérni céljainkat.

Másrészt háromféle egyéb információforrás áll rendelkezésre ezekről a kérdésekről. Az első az ősi tradíció – a tradíciók sokat elárulnak az emberi lét jelentéséről, ezért kiváltképp hasznos dolog egy tradícióhoz tartozni. A tradíció azt jelenti, hogy egy ősi szellemi iskola előnyeit élvezed. Ha az ember őszinte gyakorló, a múlt valamennyi bölcse és szentje a segítségére lesz.

A második információforrás az emberi értelem – hiszen ’homo sapiens’-ként emlegetnek minket, igaz? Ennek a jelentése: „értelmes lény”. Kérlek, hogy használjátok tudásotokat, eszeteket a legjobb cél érdekében! Még akkor is, ha már az elején rávilágítottunk, hogy az akaraterő és az ember értelme sok előnyhöz juttat bennünket, ám egyúttal sok baj forrása is.

A harmadik információforrás az intuíció – ez nagyon népszerű napjainkban. ’Nagyon mély meditációba merültem, hogy el tudjam dönteni, mikor locsolom meg a virágaimat.’ A komoly eszközöket komoly célokra kell használnunk. Nem szabad lejáratnunk a legjobb képességeinket.

Ha tehát elemezzük e három információforrást – tradíció, tudás és intuíció – látnunk kell az emberi ész korlátait, be kell látnunk intuíciónk esetleges helytelen alkalmazásának hibáit; ám a tradíció sokat tud segíteni. Nagyon nehéz először egyedül meglelni az utunkat és keresztülverekedni magunkat az összes nehézségen. De ha követjük az ösvényt, ha azok nyomában járunk, akik már elérték az emberi élet célját, akkor sokkal könnyebb.

Ezért hát ez a sóvár érdeklődés mostanság a tradíciók iránt. Jómagam is csatlakoztam egy tradícióhoz, amely az indiai gondolkodásmódot vallja magáénak, mondhatni a hinduizmus része. Ez egy jógaiskola; a jóga az ember és a Legfelsőbb közötti kapcsolat. Eddig sikerült ebben a tradícióban valamennyi szükséges iránymutatást fellelnem, amelyek kijelölik számomra a helyes utat.

 

 



giri

Ezekben a napokban egy új időszak veszi kezdetét. Megannyi új kifejezés terjed az emberek között a világ jövőjével kapcsolatban. A pólusváltás, a maja időszámítás vége, vagy a kali juga – oly sok ismeretlen kifejezés, ami nem létezett ezelőtt. De mi ez az emberekben létező várakozás? Nagyon könnyű az embereket jövendőmondással vagy jóslással motiválni – amelyek sosem fognak beteljesedni. Ha a világvége nem ma történik, akkor elhalaszthatjuk a következő évre. Úgy láttam, az emberek nagyon rugalmasak a hitüket illetően. Ám ha mégis valamiféle változásra számítunk, mi is legyen az? Legyen ez egy piciny eltolódás a fejből a szív felé. Bármi, amit ebben az anyagi világban élvezünk, az gyakorlatilag az emberi agy műve. A világot ma az emberi akaraterő uralja, és kétségtelenül ennek a világnak is megvannak a maga előnyei: megkönnyíti és kényelmesebbé teszi az életet, de ennek megvan az ára. Hiszen egy kényelmes élet megteremtésével egyben csapdát is létre hoztunk, amelyből mi magunk aligha tudunk kiszabadulni. Habár élvezzük az anyag adta lehetőségeket, belül hatalmas kihívásokkal nézünk szembe.

Mi történik az emberek fejében? Szerencsére ez előlünk el van rejtve, mert ha tudnánk olvasni az emberek gondolataiban, nagyon nehéz idők jönnének. Az elmében alapvetően három dolog történik: az egyik a gondolkodási képesség – intellektuális vagy kognitív kapacitás. A második az akaraterő. A harmadik pedig az érzelem. Az elme nem azonos az aggyal, ne értsétek félre! Az elme olyan, mint egy belső érzékelés, a hatodik érzék. A három funkció tehát még egyszer: gondolat, akarat és érzés.

Tehát a mai világot az akaraterő irányítja. Ha bármi változásra vagy átalakulásra van szükségünk, a harmadik számú képesség felé van szükség egy kicsi eltolódásra – az érzés felé. Természetesen az érzés a gondolkozás nélkül ismét problematikus lehet, de ha mindkét képesség pozitív gyümölcseit egyesítjük, akkor gyorsabban fejlődhetünk. Úgy vélem mindannyian egyetértünk abban, hogy az igazán fontos döntéseink a szívben születnek. Normál esetben az agyunkkal döntünk, minden probléma nélkül. Ám ha például veszélybe vagy extrém helyzetbe kerülünk, egy nagyon különleges képesség lép működésbe, ez pedig az intuíció, ami nagyon erősen az érzéshez kapcsolódik. Meg kell tanulnunk a mesterévé válni ennek a képességnek, az intuíciónak, hiszen ezen a módon váratlan következtetésekre juthatunk, amelyek néha sokkal jobb lehetőségek, mint bármely intellektuálisan vagy elméletben megalkotott válasz.

Ez a változás a világban is végbemegy majd, ha önmagunkon kezdjük el. A lelki gyakorlat során jó tanácsként szokták hangoztatni, hogy ’légy te magad a változás, amit kívül látni szeretnél’. Bár azt várjuk, hogy mindenki más kezdjen el megváltozni, és ’akkor talán majd én is igent mondhatok’, de abban, hogy segítsük ezt a tendenciát, és leküzdjük a nehézségeket, nekünk is kell működnünk.

Hadd említsek itt meg egy gyönyörű történetet az indiai hagyományból, amely ezt támasztja alá. A történet Krsnáról, az Istenről szól, aki egyszerű tehénpásztor-fiúként jelent meg a földön. Az ég urát, Indrát felbosszantotta, hogy abban a faluban ahol Krsna lakott, nem mutatták be az egyetemes harmóniához szükséges áldozatokat, ezért a menny és eső ura hatalmas felhőszakadást zúdított erre a falura. Az összes falulakó óriási veszélyben volt, és végül fohászkodni kezdtek a velük élő Istenhez: „Kérlek, ments meg bennünket!” Így Krsna felemelt egy hegyet, hiszen a hegy alkalmas rá, hogy megvédje a polgárokat, egymással társulva be tudtak húzódni a hegy oltalmába. Tudjátok, a Jóisten annyi kis csodára képes itt is – ott is, ez neki nem probléma, bár éppen egy kisfiú képében játszadozott. Mi történt? Az édesapa és a falu idősebb tagjai, akik összegyűltek, és a pásztorbotjukkal –amivel a tehenekre is vigyáztak – segítettek a hegyet tartani. Nem törték a fejüket azon, hogy „Várj egy percet, ez a kisfiú fel tudja emelni a hegyet, miért segítenék én Neki? Meg tudja Ő azt egyedül is csinálni.’ Nem! Érzelmileg annyira melléálltak, hogy a saját botjukkal ők is tartották a hegyet.

Ehhez hasonlóan alakulnak majd a tendenciák ebben a világban is. Megvan az isteni terv a Földre és erre a világra. De azért, mi is közreműködhetünk benne: ragadjuk meg kicsiny botunkat, és emeljük fel ezt a hegyet! Még ha aprócska is a segítségünk, akkor is ezt kell tennünk.

 



everything

Köszönöm, hogy eljöttetek, mindenkit meleg szeretettel üdvözlök! Kérlek, bocsássátok meg az egyik nagy hiányosságomat – nem beszélem a nyelveteket. Valamit azért mégiscsak megtanultam bolgárul: „Крушата не пада по-далече от дървото”1 Ez egy közmondás, de mély lelki értelemmel is bír.

Mindannyiunknak van egy közös tapasztalata – mindannyian élünk. Ez egy közös tapasztalat valamennyi ember és valamennyi élőlény számára. Körülbelül 25 évvel ezelőtt a lelki tanítómesterem így szólt: „Ne feledd: minden mindennel összefügg!” Azóta is ezen tűnődöm: „Vajon ez mit jelent? Hol találhatom meg ennek a nyitját, a választ erre az összefüggésre?” Azért remélem, eljutunk néhány olyan pontra, amely segít nekünk megérteni ezt az ’hálózatot’.

Az embereknek nagyon nehezére esik önmaguk meghatározása. Ha be kell mutatkozni, akkor elmondjuk a nevünket, a családi állapotunkat, a munkánkat, stb, ám ezek bármely pillanatban megváltozhatnak. Azonban valami mégis állandó ezeken a változó tulajdonságokon túl is. Valójában ennek az örökkévaló résznek, ennek a változatlan oldalunknak a keresése nagyon fontos az életünkben. Egy nagyon kivételes időszakot élünk, megannyi elvárás és változás közepette. Nehéz rálelni a lényegre, ami változatlan – pedig az identitásunk nem változik. Ami változik az a felszínes, ami állandó az pedig a lelki oldal. Tehát az emberek köztes helyzetben vannak. Mindannyian ugyanazon tulajdonságokkal rendelkezünk – egy picit angyaliak vagyunk, és egy picit állatiak. Egy részünk földhözragadt, másik részünk az égben szárnyal. Az emberi élet általában ennek a köztes helyzetnek a megtapasztalása. A középső helyzetet kétféleképpen lehet megérteni vagy elmagyarázni. Az egyik magyarázat szerint ’sem itt, sem ott ’. A másik magyarázat szerint ’ amint itt, úgy ott’. Tehát megvan az esélyünk arra, hogy vagy elidegenedünk mindkét célállomástól – az anyagitól és a lelkitől – és egyfajta légüres térbe (vákumba) kerülünk, amely nem igazán fog kielégíteni bennünket; vagy egyesítjük mindkét szférát azért, hogy normális és megbízhatóan jó szinten éljünk az anyagi szférában, és emellett lelki előnyökhöz is jussunk.

A múlt, a múlt szelleme az elkülönülésről szól. Ha visszatekintünk, valamennyi különféle probléma és konfliktus általában eltávolítja egymástól az embereket, elég csupán a családi, a nemzeti, vagy vallási ügyekre gondolnunk – megannyi különbség van jelen. Annyi konfliktus volt a múltban, de mi a helyzet a jövővel? Úgy vélem, egy jobb jövő vár majd ránk, ha tudakozódunk és megtaláljuk az egységhez vezető utat.

Ez nem csupán elméleti kérdés, nagyon is gyakorlati. Ebben a szobában mi is egységben vagyunk, ugye? Mindannyian itt vagyunk, ebben a teremben, ugyanabban a környezetben. Van tehát egy egységes elv, amely ebben a szobában megnyilvánul. Ugyanakkor ott van a különbözőség elve is, hiszen ti hallgattok, én beszélek – ez egy cserét jelent. Tehát csak akkor beszélhetünk cseréről, ha egyszerre jelen van az egység és a különbözőség elve is. Mindkét aspektus nagyon fontos ahhoz, hogy ez a kommunikáció létrejöjjön.

(folytatása következik)

1 Az alma nem esik messze a fájától – bolgár közmondás is.

 



anjali-mudra

Kriphadám kérdése: Tudnál nekünk a mantra jelentéséről beszélni – miért állnak össze egyes szavak mantrává, mi a jelentésük és miért kell zengeni őket?

Szvámí Tírtha: Köszönöm ezt a kérdést. Először is magát a szót kell megvizsgálnunk – mantra – mi is az az a mantra? Valójában két szó van összekapcsolva ebben az egyetlen kifejezésben: manas és trayate – az olyan nagy erejű fohászt vagy meditációs formát jelent, amely felszabadítja az elmét – tehát a mantra célja az egyén tudatának a megtisztítása. Ha énekeled a mantrákat, akkor egy nagyon lassú és nagy erejű változás kezdődik majd a szívedben, a tudatodban; mivel a hangrezgés a meditációnkban összekapcsolódik egy nagyon magas szintű spirituális valósággal. Ha otthon egyedül ülünk csendes meditációnkban, semmi egyebet sem csinálva, akkor az nagyon hathatós. Ám ha hasonló gondolkozású emberekkel társulunk, akkor az együttes meditációnk segíti a többieket. Még ha egyedül gyenge is vagyok, az ugyanolyan lelkiségű emberek társaságában erősebbé válok. S ha csendben ülve egy csoportban magunkban mantrázunk, akkor az sokkal hatásosabb, mint ha egyedül ülünk otthon. Ám ha hangosan ki is mondjuk a mantrákat – mi több, el is zengjük őket – az még hathatósabb. A mantrák éneklésénél csak egyetlen hathatósabb mód létezik: a kirtan – amikor táncolsz, és közben énekelsz. Ez a legmagasabb rendű.

És akkor most beszéljünk a mantrák szavairól! Vannak közöttük egy szótagosak, vannak sok-sok szótagosak is – hosszúak; tehát sok különféle mantra létezik különféle célokra. Hiszen a mantra olyan, mint egy kód – egy kód hogy elérjünk eredményeket, jó eredményeket. Az egyik jó eredmény az, ha az elmétek békességre lel. A második, ami magasabb, ha képesek lesztek elérni a felszabadulást – ez egy nagyon magas megvalósítás. A következő lépés az, hogy nagyon közel és nagyon intim kapcsolatba kerülsz az Istenség Legfelsőbb Személyiségével, Krsnával. A különféle mantrák tehát különböző eredményekhez juttathatnak téged. Úgy vélem, ez józan ésszel felfogható, logikus. Éppen ezért e sok különféle mantra közül a maha-mantra a leghatékonyabb. A Hare Krsna mantrát maha-mantrának hívják ebben a korban – a kali-jugában ez a felszabadulás nagy erejű mantrája. Hare az isteni szeretet, Krsna a Jóisten, és Rama a boldogság, amit ez által az egység által, meditáció által elérhetünk. Ezeket a neveket ismételjük ebben a mantrában. Egyszerű, próbáljuk meg együtt: Hare Krishna, Hare Krishna, Krishna Krishna, Hare Hare/ Hare Rama, Hare Rama, Rama Rama, Hare Hare. Simple; let’s try together. Hare Krishna, Hare Krishna, Krishna Krishna, Hare Hare/ Hare Rama, Hare Rama, Rama Rama, Hare Hare…Tehát mindig gondoljatok erre: Isten, szeretet és boldogság!

A mantrák zengése a lelki tudománynak magas fokú művészete. Hiszen ahogy tapasztaltuk, ez egy hangrezgés, megrezegteti a saját rendszerünket. Tehát ha a Jóisten neveit elzengjük – bármi is legyen az a vallásunk szerint, nem számít – akkor Őhozzá kapcsolódunk. Pontosan úgy, mint amikor az édesanya a gyerekeit a nevükön szólítja. Általában az édesanyák nagyon boldogok, amikor a gyerekeik nevét kiáltják. Mondanátok nekem egy nagyon is általános nevet?
Valaki: Iván.

Szvámí Tírtha: Iván. Szép, de egy anya ünnepélyesen így szólna: ’Iván!’ Különbözőképp hangsúlyozva mondhatjátok ki a nevet – ettől függően a fiatok vagy futva rohan hozzátok, vagy talán oda sem jön, és ezt gondolja magában: ’Ó, jobb lesz, ha távol maradok, édesanyám mérges.’. A névvel tehát kapcsolatot teremtünk – hasonlóképpen, amikor Isten neveit zengitek, Ő oda fog figyelni erre: ’Ó, valaki a nevemen szólít Engem!’. Tehát nagyon pozitívan kell Őt emlegetnünk.

A mantrákat pedig a mudrákkal lehet megtámogatni. A mudrá eredeti jelentése pecsét, tehát ha van egy megfelelő mudrád, az is segíteni fogja a kommunikációt. Például vannak olyan mudrák, amelyek a tökéletes tudást, vagy az áldásokat, vagy a föld felé történő kapcsolódást segítik elő – e módon leföldelheted magad. Létezik egy mudra a tanításra is. Ezek a különböző mudrák szintén üzenetet rejtenek magukban és a Jóisten oda fog figyelni rájuk. Ez a mudra az összezárt tenyerekkel nagyon szép, anjali-mudrá a neve, angyalit jelent. Ám ha te egy másik mudrát mutatsz az ég felé, például az öklödet – a jelentés nem túlzottan szép.

Megannyi mód létezik érzéseink kifejezésére, hogy kapcsolódhassunk, hogy a meditációnk szépen gyarapodjon. És kérem elnézéseteket, ha néha kicsit viccesek vagyunk, de szerintem a lelki életnek nagyon boldognak kell lennie. Úgy mondják, savanyú képpel nem léphetünk be a mennyországba.

Nagyon köszönöm mindannyiótoknak, hogy eljöttetek, legyetek áldottak! Kérlek, tápláljátok ezt az isteni rezgést a szívetekben, segítsetek magatoknak és másoknak!