Category RSS

Calendar

July 2017
M T W T F S S
« Jun    
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31  



Extra kiadások issues

Jul

17

aging

Szvámí Tírtha: Vizsgáljuk meg, kik is vagyunk valójában! Segítenétek megválaszolni ezt a kérdést? Mi az első reakciótok, ha felteszik nektek a kérdést: ’Kik vagytok?’ Mit válaszolnátok?

Válasz: Bolgárok.

Szvámí Tírtha: Ez igaz. Mások?

Válasz: Az egész részei.

Szvámí Tírtha: Nagyon jó. Igen? Menjünk sorjában, próbáljuk meg ezt – nagyon érdekes eredményeket fogunk kapni. Kezdhetjük veled? Kik vagyunk?

Válasz: Az isteni tudatosság részei.

Válasz: E világ tanoncai.

Válasz: Szolgák.

Válasz: Ó! Nagyon magas elképzelés. Dzsáj! Kérlek, segítsetek!

Válasz: Vagyok, ami vagyok.

Szvámí Tírtha: Nagyon misztikus, szép válasz. Igen, tessék?

Válasz: Elmondom majd négyszemközt a lecke után.

Szvámí Tírtha: Köszönöm, várom a válaszodat. És te?

Válasz: Európai vagyok.

Szvámí Tírtha: Jó. Igen, tessék?

Válasz: Szeretet által születtünk, tehát maga vagyunk a szeretet, ez az én véleményem.

Válasz: Egy csoda szemtanúi vagyunk.

Válasz: A fény gyermekei vagyunk.

Szvámí Tírtha: Nagyon szép. Ezek a meghatározások, azonosítások nagyon szépek és nagyon okosak. Tudjátok, sokszor az emberek ilyen válaszokat adnak, mint: “Az én nevem ez és ez, ez a foglalkozásom, a családi állapotom ez és ez. Hiszen ezek az életünk alapvető feltételei, ám ezek bármikor megváltozhatnak. Egyszer egy szintén nagyon kellemes körben ülve ezt a témát vitattuk meg, amikor egy nagyon kedves és finom fiatal férfi így válaszolt erre a kérdésre: “ Vadállat vagyok.” – mondta ezt ő fiatal férfi létére. Erre meg kellett tőle kérdeznem: “És megszelídíthető?“

Tehát különböző elképzeléseink vannak önmagunkról. Összegyűjtöttem általánosságban az emberek válaszait, és azt kell, hogy mondjam, hogy a legtöbb embernek van egyfajta lelki válasza erre a kérdésre. Az emberek több mint 80 %-a olyan válaszokat adott, mint hogy ’Ember vagyok.’ Az egész része.’ ’Kereső.’ – nagyon pozitív válaszok. Csak néhányan adtak olyan választ, mint hogy ‘Nem tudom.’ És szintén csak néhányan adtak negatív válaszokat, mint például: ‘Semmit sem érek.’ ’Üres vagyok.’, Nulla vagyok.’ – nagyon kevés ember adott ennyire nihillista választ. Ez azt jelenti, hogy a többség véleménye szerint nagyszerűek vagyunk, megvan a küldetésünk ezen a Föld nevű bolygón. Talán ez még nem egészen világos, ám meg kell találnunk a megfelelő választ e küldetés teljesítéséhez.

Ám ha megpróbáljuk megvizsgálni magunkat a mi tradíciónk szerinti értelemben például, akkor meg fogjuk érteni, hogy nem a testek vagyunk – kérlek, próbáljátok ezt észben tartani, nagyon egyszerű. Mindannyian kissé becsesebbnek érezzük magunka a test alkotórészeinél. Testünk körülbelül 75%-a vízből áll, és bár a víz ára is emelkedik, de mégsem oly becses, igaz? Ezen kívül van néhány csontotok, néhány egyéb alkotórész – tehát ha mindezt összeadjuk, ez összesen kb. 100 leva. Ám kissé becsesebbnek érzitek magatokat, mint 100 leva, ugye?

Tehát ha megértjük, hogy nem ezek a testek vagyunk, rögtön egy magasabb tudatszintre kerülünk ez által. Hiszen a test megszületett, így el is fog tűnni, az identitásérzésünk mégis megmarad. Amikor fiatalok vagyunk, így gondoljuk: ’Én’, amikor idősebbek lesztek, ugyanígy gondolkoztok erről, és amikor megöregszetek, még mindig. Az identitásérzésetek ugyanolyan. Bár nagyon nehéz látni, hogy ez ugyanez a test, hiszen az életkor sokat változtat rajtatok. Habár a test, amely ezekből az anyagi alkotórészekből áll, meg fog halni, ám az identitásérzésünk, a tudatosságunk ugyanaz marad. Ezért a nem állandóból az állandóba kell eljutnunk. Kutatnunk kell az állandó identitásunk után, valami után, amely sosem fog bennünk megváltozni.

Kérdés: Megosztanád velünk a Te válaszodat, amit a kezdeti kérdésre adnál?

Szvámí Tírtha: Az én válaszom? Magyarul létezik egy ilyen szólás: “akasztják a hóhért”. Az én válaszom az, hogy próbálok a lelki tanítómesterem szolgája lenni. Éppen ezért nagyon boldog vagyok, amiért valaki közülünk megemlítette, hogy “Szolgák vagyunk.” vagy hogy “Szolga vagyok”. Hiszen ez egy nagyon magas pozíció. Bár mindenki szeretne mesterré válni ebben a világban, azok, akik kifinomult megértéssel rendelkeznek, tudják, hogy szolgálni sokkal jobb. Ajándékot kapni jó, ugye? Na de adni – sokkal örömtelibb! Hasonlóképp, ha tudunk valamit adni, ha oda tudjuk adni az életünket, az energiánkat, a szolgálatainkat a Legfelsőbbnek, vagy a Legfelsőbb képviselőjének, például egy lelki tanítómesternek – akkor nagyon szerencsések vagyunk. Tehát, nagyon röviden ez a válaszom.

Általában az emberek így válaszolják meg ezt a kérdést: “Kereső ember vagyok.” Sokszor mondják azt, hogy “Nagyon nyitott vagyok, és kutatok.” Ez népszerű, ugye? Ám én nem szeretem ezt a választ. Hiszen ha kereső ember vagy, az azt jelenti, hogy még nem találtál ez idáig semmit sem. Egy kereső helyzetből tovább kell fejlődnünk, találó emberré kell magunkat felfelé minősítenünk. És ha találtatok valamit, akkor gyakorlóvá kell válnotok. Hiszen ha a létezés magasabb szintjét kutatjuk, tennünk is kell érte valamit. A lelki gyakorlatok segítenek eljutni erre a magasabb síkra.

 

 



там

Miért gyűltünk ma este össze? Azért, hogy ünnepeljük a lélek boldogságát, és hogy megtaláljuk a mi személyes boldogságunk útját. Nagyon egyszerűen fogalmazva: ha másokért élünk, a mi életünk is áldásos lesz. Bár itt a Humor és a Szatíra Házában[1] gyűltünk össze, mindazonáltal érezzük, mennyi szenvedés és mekkora nélkülözés van ebben a világban. Ha egyedül vagyunk, szép dolog meditálni vagy imádkozni valamennyi élőlény jólétéért, mindenki tökéletes életéért, mindenki békéjéért, ám ha egyesítjük erőinket, akkor meditációnk és fohászunk ereje is sokkal nagyobb. Úgy vélem, mindannyiunknak van erről ebben az életben szerzett tapasztalata. Amikor egyedül küzdesz az élet nehézségeivel, boldogulsz valahogyan, ám ha van segítséged, van menedéked, az úgy sokkal könnyebb.

Bár tudtam, hogy a bolgár nemzet mennyire erős, és megannyi megpróbáltatást élt át az elmúlt évezredben, tegnap tanultam erről valamit. Találkoztam egy szerzetes testvérrel, és amikor azt kérdeztem tőle, hogy “Egyedül végzed itt a szolgálatodat?”, ő így felelt: “Igen, egyedül vagyok, ám egy harcos egyedül is harcos.” Tehát még ha egyedül is vagyunk, akkor is a legmagasabb eszményeinkért kell küzdenünk. És ez a nagyon ősi tradíció, a jóga sokat tud segíteni nekünk abban, hogy ráleljünk az önmagunkhoz vezető útra, és megtaláljuk a boldogsághoz vezető ösvényt.

A jóga kapcsolatot jelent. De pontosan mik közötti kapcsolatot? A jóga kapcsolat az önvaló, a valódi belső identitásunk és a Legfelsőbb között. Kicsit több mint egy egyszerű vallás, és minden bizonnyal több, mint fizikai gyakorlat. Mondhatjuk úgy is, hogy a jóga egy misztikus belső ösvény, amely elvezet benneteket a hamis egótoktól jómagatokig.

Sok különféle jógaiskola létezik. Némelyik ilyen iskola az aszketikus gyakorlatokat részesíti előnyben; mások inkább a helyes cselekedetekkel, vagy a rituális cselekedetekkel foglalkoznak.  Megint mások az egyén tudását próbálják bővíteni, az istennel kapcsolatos tudást állítják a középpontba.  És létezik egy nagyon különleges iskola, amelyhez én is tartozom – ez az ember érzelmi lényével foglalkozik. Ezt az iskolát bhaktinak, bhakti-jógának hívják. A bhakti az isteni szeretet ösvénye.

Tehát ha egyetértünk abban, hogy a jóga általában egy misztikus ösvény, amely elvezeti az embert Istenhez, akkor engedjetek meg egy kérdést: mi a legmegfelelőbb és legintenzívebb módja embertársaink megértésének? Vajon a tudás, vagy a cselekedet? Avagy a szeretet? Az a legvalószínűbb, hogy a szeretet. Ó, és van egy másik tényező – gyűlölet által is nagyon közel kerülhetünk egy személyhez. Mindig arra a személyre fogtok gondolni, és végtelen sok jellemvonását fogjátok felismerni. Sajnos azonban ez a kapcsolat nem valami pozitív.

Mondhatjuk tehát, hogy a legintenzívebb kapcsolatot, a legmegfelelőbb látásmódot a szeretet által érhetitek el. Ezért próbáljuk meg Istent keresni egy nagyon intenzív összeköttetésen, az isteni szereteten keresztül.  A bölcsek azt mondják, hogy ha valaki az Abszolút Igazságot keresi, a szeretet által, szeretettel tegye! Persze, mivel különfélék vagyunk, mást és mást értünk azon, hogy mi is a szeretet. De ennél a pontnál ez nem számít, mert azt mindannyian értjük, hogy ez számunkra valami nagyon értékes.

[1] A Humor és Szatíra Háza – múzeum a bulgáriai Gabrovőban, Szvámí Tírtha nyilvános előadásának színhelye

 



rasa-dance

Neli kérdése: Mi az ‘én, engem, enyém’  és a ‘Te, téged, tiéd’ megnyilvánulása a lelki világban?

Szvámí  Tírtha: Nagyon szép kérdés! Röviden, mivel erről még legalább egy hétig tudnánk beszélni, ez a filozófia és az odaadás konfliktusa avagy harmóniája – nézőponttól függően. Hiszen hosszú időn keresztül a filozófia e három területet érinti: ‘én, engem, enyém.’. Nagyon sok különféle filozófiai nézőpont és iskola foglalkozik ezekkel a témákkal, mint például az ontológia, az esztétika  – mi a helyzet az emberi lénnyel, mi a cél, mi a létezés értelme, mik a dimenziók, és mi a hasznuk. Tehát az ‘én, engem, enyém’ középpontjában a személyiség áll. És ha ezt a lelki életre, vagy általában a vallásos életre vonatkoztatjuk, akkor az ‘én, engem, enyém’ azt jelenti, hogy én ismerem magamat és odaadom magam.

Tehát ez az odaadó szolgálat filozófiai része: ‘Én, a Tiéd.’ Nagyon szép, ha az emberek megértik, hogy ők Istenhez tartoznak. Ez az első lépcső. Ám nem az utolsó. Hiszen a filozófia mögött, a tattva mögött ott van a rasza is. Az elmélet mellett ott van a boldogság és az érzés. Tehát a filozófián túl, a következtetésen túl, a tattván túl ott van erre a rasza-típusú válasz is, ez pedig a következő: ‘Te az enyém.’ Tehát ‘Én a Tiéd’ – az első lépcső – ez csupán filozófia, meghódolni. Ám később előhozakodhatsz a te igényeiddel: ‘De Te az enyém!’ Érzitek a kettő közötti különbséget?

Természetesen itt sem szabad ezeket összekevernetek. Először igent kell mondanunk Krsnára. Talán a lelki fejlődésetek magasabb szintjén lehetnek nektek is igényeitek, elvárásaitok. Tehát a filozófia azt jelenti, hogy “én a Tiéd”, és az isteni vallás, avagy préma azt jelenti, hogy “Te az enyém.”

És egy másik nézőpontból megvizsgálhatjuk ezt – hogy az alany (ashraya) és a tárgy (vishaya) egymást keresik. Ki az alany? Az alany a tanítvány, és a tárgy Krsna. Tehát a tárgy megpróbálja megtalálni és szolgálni az Istent, míg kicsit később meg kellene értenünk, hogy a tárgy megpróbál alanyként viselkedni – Krisna könyörületes Istenként szintén keresi az Ő szeretett szolgáit. Tehát az ashraya-tattva és a vishaya-tattva egymást keresik. Ha csak ezt halljuk, az nem mond nekünk semmit. Ám ha megértük hogy keresünk, vannak érzelmeink, megpróbáljuk azt Krsnának adni – tehát olyanok vagyunk, mint  az imádat alanyai, Ő pedig imádatunk tárgya – ez nagyon szép, ez olyasmi, mint hogy “Én a Tiéd”. A magasabb szint az, amikor megértjük, hogy Ő is invitál, vonz és kutat utánunk. E módon Ő így fog szólni: “De Te az Enyém.” Tehát az Én a tiéd ellenpontja a Te az Enyém. Mi a válasz erre a kifejezésre? Én a Tiéd? Az egyetlen válasz, hogy Te az Enyém. Ez olyasmi, mint egy tanítványból fakadó felajánlás: “Én a Tiéd”, és utána Krsna így szól: “Igen, Te az Enyém”. Talán ezek a kifejezések félúton találkoznak. Ám mi történik akkor, ha ezek mégsem találkoznak? Akkor felcserélődnek a szerepek, és utána így fogtok szólni: “Te az enyém”, és Krsna pedig így válaszol majd: ” Én a tiéd.”  Örökösen egymás nyomában.



garland for the Lord

Kérdés: Az állhatatosan végzett odaadó szolgálat szintjéről szeretnék kérdezni – úgy hallottam, az után következik, hogy valaki megtisztult a szennyeződésektől, így van?

Szvámí Tírtha: Igen, az állhatatosság a megtisztulás után következik, amikor senki sem tud eltéríteni téged a bhaktáktól.  Ez az állhatatosság. Ki a szolga? A szolga egy olyan személy, aki mindig készen áll arra, hogy téged szolgáljon. Vegyük például a kutyát – a kutya mindig kész arra, hogy a mesterét szolgálja. Néha kap élelmet, máskor nem. Néha dédelgetik, máskor megütik. Nem számít, mindig a mesterével marad és mindig szolgálatkész – elkötelezett. Egy valódi kutya állandóan elkötelezett.

Mi van velünk? Ameddig Krsna szépen gondunkat viseli, nagyon jó bhakták vagyunk. Amint valami nehézség adódik, elkezdünk panaszkodni Rá. Ebben az értelemben még egy egyszerű kutyától is megtanulhatjuk, hogyan kell valóban elköteleződni egy mester mellett. De természetesen Isten szolgálata sokkal többet követel tőlünk és sokkal nagyobb meghódolás szükséges hozzá. A mi elköteleződésünk alapja nem a félelem, az agresszió, vagy az anyagi természetű törekvés, hanem Krsna vonzereje.

Ez a titok – mindent a vonzerő működtet, Krsna, a magnetikus erő. Valójában Rádhika a magnetikus erő, mindenesetre ez Krsnán keresztül nyilvánul meg. Ez olyan, mint amilyenek ti vagytok. Ugyebár van két kezetek. Mi a jobb kezetek? A jobb kezetek az elektrikus erő. És mi a bal kezetek? Az a magnetikus erőtök. Aktív és passzív. Aktív, mint a kemény munka; passzív, mint a vonzás. Ehhez hasonlóan, bármink is van, le kell mondanunk róla, fel kell ajánlani Krsnának, és utána a lehető legjobb módon elvégezni. Mindenünk, amink csak van tökéletesíthető. A szem tökéletessége például az, ha látjuk Krsna gyönyörű alakját. A fül tökéletessége az, ha halljuk az Ő édes üzenetét. Bármi, amink csak van, tökéletesíthető. Ám állandóan elkötelezettnek kell lennünk, és ez nem valamiféle hivatalos rutin vagy elvárás, hanem a lélek természetes kifejeződése. Hiszen a lélek eredeti funkciója az, hogy szeretetteljesen szolgálja Krsnát. Ha ezt meg tudjátok tenni, nagyon közel kerültök az eredeti helyzetetekhez. És mi fog eltéríteni? A tökéletlenségek, a tisztátalanságok. Ezért ha teljesen el akarunk köteleződni, elég tisztának kell lennünk. Ám ezek az állandó eksztatikus állapotok – vibháva, anubháva – nagyon magas szinten jönnek el. Ez olyasmi, mint a bhakti második kilenc gyakorlata magasabb szinten.

 



Golden!

E szinteket együttesen sztháji-bhávának, az odaadó szolgálat során megnyilvánuló szakadatlan istenszeretetnek nevezik. E szintek mellett a vibháva és anubháva szintekkel is találkozunk. Amikor az eksztatikus szeretet magasabb szintje a száttvika és a vjabhicsárí jellemzőivel keveredik, a bhakta változatos nektári ízekként tapasztalja meg Krsna szeretetének transzcendentális boldogságát.” [1]

Most következik a vibháva, a sztháji-bháva és az anubháva jellemzése. A vibháva olyasmi, mint egy előzetes indíték, az eksztázis oka – a Krisna iránti érzelmek felkeltése a bhakták szívében. Milyen elemek tudják felkelteni ezeket az isteni érzéseket bennetek? Például Krsna nevének hallása – amikor meghalljuk az Ő nevét, akkor bizonyos érzelmek jelennek meg az arcunkon. Vagy amikor látunk egy képet Krsnáról, beleremegünk, elnémulunk. Emlékezzetek csak arra az orvosra, aki a királyt szolgálta, és elájult, amikor meglátott egy pávatollas legyezőt a király körül, mert azonnal eszébe jutott a pávatoll Krsna fején. Tehát ha valami összekapcsol titeket szeretett Istenetekkel, akkor előtörnek ezek az érzések. A név, a forma, valami, ami kedves Neki, valami, ami Vele kapcsolatos – mind-mind segít felidézni Őt, kapcsolódni Hozzá. Mint az anya – amikor meglátja a felnőtt gyereke régi játékait, melyekkel odahaza játszott, és így szól: „Ó, a drágám!” – rögtön emlékezni fog rá. hogy „most a drága fiam nagy autókkal játszik, amikor kicsi volt, ezzel a kisautóval játszott.” Tehát valami, ami a szeretteddel kapcsolatos segít emlékezni, kapcsolódni. Ez még egy újabb ok, amiért társulnunk kell a bhaktákkal – hiszen ha megláttok egy bhaktát, rögtön Krsnára emlékeztek: „Igen, ő Krsnának szentelte az életét. Igen, ő olyannyira szép tagja Krsna gópí-csapatának!” E módon elősegíthetjük, hogy mindig az Istenen meditáljunk, folyamatosan kapcsolódjunk hozzá.

És ha megvannak ezek az impulzusok, akkor ezek visszatükröződhetnek azokban a másodlagos tünetekben, amelyekről korábban szó volt a felsorolt tizenhárom fajta között – nevetés, hempergés és ilyesmik. Nagy kérdés, hogy vajon ezt az eksztázist megélhetjük-e jól nevelt módon, létezik-e vajon olyan eksztázis, amit képesek vagytok uralni? Úgy vélem, az atomi részecskék súrlódását lehet irányítani – úgy hívják, hogy atomerőmű. Ám ha ez egy bombában megy végbe, akkor az egyszerűen felrobban. Óvatosnak kell lennünk ezekkel az energiákkal; és meg kell, hogy mondjam nektek, az eksztázis e tizenhárom típusa még nem a végső jel – léteznek ezeknél sokkal pusztítóbb tünetek is. Ezek az eksztázis vagy érzelmek nagyon különleges fajtái, hasonlatosak a pusztító tünetekhez.

Mindazonáltal ne féljetek! Hiszen Maháprabhut az Arany Avatárnak hívják, és ő olyan, mint egy aranyló vulkán, amin keresztül ezek az isteni érzelmek olyan intenzíven törnek ki, hogy lávaként égnek el, ugyanakkor olyannyira édesek, mint a nektár. Ezek nélkül tehát nem lehet élni, ugyanakkor felemésztenek.

Ám mindaddig, amíg a vibháva, a sztháji-bháva és az anubháva különböző fajtáiról csak a könyvekben olvasunk, az pusztán elmélet. Amint rálátásotok lesz, meg fogjátok érteni, hogy mi is ez. És akkor elkezditek ezeket a tüneteket és ezt a folyamatot általában még jobban imádni, hiszen ez nagyon gyönyörű, magas és állandó eredményekhez vezet majd el. A három tünet, a három eredmény, amelyet a jóga gyakorlásával általában elérhetsz az a barátság vagy a barátságos közeledés mindenhez, a második az együttérzés, és a harmadik az elméd belső békéje.

Tehát kérlek benneteket, hogy ilyen szellemben folytassátok! Tartsátok uralmatok alatt az eksztázist, amit átéltek, hogy ne hozzatok zavarba másokat, és csak a megfelelő helyen gyakoroljátok a spirituális eksztázisnak ezeket a magas szintű változatait!

[1] .Csaitanja Csartámrta, Madhja-lílá, 19.180-181.

 



6 goswamis

Folytatjuk a Csaitanja-csaritámrta felolvasását, nemrégiben az isteni szeretet különböző fokozatait vitattuk meg, és cukorhoz hasonlítottuk – a magtól a cukorkáig. A következő vers így szól:

„E szinteket együttesen sztháji-bhávának, az odaadó szolgálat során megnyilvánuló szakadatlan istenszeretetnek nevezik. E szintek mellett a vibháva és anubháva szintekkel is találkozunk. Amikor az eksztatikus szeretet magasabb szintje a száttvika és a vjabhicsárí jellemzőivel keveredik, a bhakta változatos nektári ízekként tapasztalja meg Krsna szeretetének transzcendentális boldogságát.”[1]

Eddig miről is olvashattunk itt? Ez olyan, mint az isteni szeretet tudományos elemzése. És ezek a különböző fázisok valójában az isteni szeretet nagyon magas fokai. A sztháji-bháva avagy tartós hangulat, tartós érzelmek, amikor az odaadó szolgálatod sosem változik. Tehát ez egy állandó és tartós elkötelezettség, mondhatjuk úgy is. Nem csupán elkötelezettség, mert az akár passzív is lehet, hanem olyan, mint egy nagyon is aktív, odaadó szolgálat.

Ezeken a lépcsőfokokon túl létezik a vibháva és az anubháva. Mi is a vibháva? A vibháva a bháva eredete, vagyis a bháva előzetes szükségszerűségei, amelyek inspirálják a bhávát, az érzelmeket. Hívhatjuk különleges extázisnak, és az anubháva olyan, mint egy eredmény, ezeknek az érzelmeknek az eredménye – egyfajta al-eksztázisnak nevezhetjük. Ezek az anubhávák, vagy az extázis alárendelt kifejezésmódjai tizenhárom kategóriába sorolhatók. Felolvassuk ezeket? Nem fogtok mind a tizenháromra emlékezni, de semmi baj, legalább egy halovány képet kaptok arról, hogy mi is lehet ez.

Tehát az első a tánc, ezt ismerjük. A második a földön hempergés, ezt általában nem gyakoroljuk. A harmadik az éneklés, azután a kiabálás, majd az ugrálás következik, az eksztatikus kírtan ugráló kírtan. Azután a hatodik a hangos zajkeltés, majd az ásítás. Tehát ha egy testvéretek ásít a leckén, akkor ne gondoljátok, hogy tamaszban van – lehet, hogy ez csak a puszta eksztázis. A következő a nehézlégzés, amikor valami a szívedet nyomja és nagyon mélyen lélegzel, nem törődve a közvéleménnyel – szerintem ezt ismerjük. A következő a nyálcsorgás. Azután a harsogó nevetés, vad nevetés, ingadozás, majd csuklás.

Ezek az extázis tünetei, avagy alárendelt kifejezésmódjainak tizenhárom típusa. Tehát ha egy tiszta vaisnava érkezik az otthonodba, és nagyon hangosan kiabál az ajtónál, hevesen táncol és magasra ugrál, mialatt körbe-körbe köpköd, mit sem törődve a közvéleménnyel és néha a földön gurul – ne gondold, hogy megőrült. Különösen ha erős szavakkal követeli a praszádát – ez az erős eksztázis újabb tünete.

És ez tényleg nem vicc – sosem tudhatjuk, mi rejlik egy másik ember szívében. Például már annyiszor hallottunk az Istenség eksztatikus szeretetéről, vagy a kírtan végén mi az a különleges érzés? Tehát az ott van! És ha hagyjátok, hogy ezek az impulzusok működjenek bennetek, elképzelhető, hogy a földön hemperegve végzitek.

„Ezek az ízek olyanok, mint amikor joghurtot, kandiscukrot, ghít [tisztított vajat], feketeborsot és kámfort keverünk össze, és olyan finomak, akár az édes nektár.”[2]

Ezt tehát Srí Csaitanja Maháprabhu utasítása Rúpa Gószvámínak. Rúpa Gószvámí olyannyira meghódolt Maháprabhu előtt, hogy őt tartották Maháprabhu másik felének. Maháprabhu pedig bizonyos tanítványokat választott ki bizonyos érzelmek kifejezésére. Például Rúpa Gószvámí kezdett az egész szampradája sásztra-gurujává válni, mivel Ő elemezte az isteni szeretetet, amely a Bhakti Raszámrta Szindhuban, azaz Az odaadó szolgálat nektári óceánjában található – el tudjátok tehát képzelni, ezek mennyire magas szintű témák! Amíg annak a könyvnek létezik még egy magasabb minősége is, az Uddzsvala Nílamani… A mi hitünk valamennyi tudományos kategóriáját és magyarázatát az ő értelmezésének köszönhetjük. Testvére, Szanátan lett kiválasztva a szabályozó elvekre – ő gyűjtötte össze valamennyi ajánlást és útmutatást arra, hogyan is gyakoroljuk helyesen a bhakti folyamatát. És valahol az ő könyveiben szerepel, hogy a varnásram-dharmát tökéletesen kell csinálni  körülbelül 25 életen keresztül (nem emlékszem pontosan a számra), hogy utána elkezdhesd a bhakti gyakorlását. Mennyi élet van hát mögöttetek, amiben tökéletesen végeztétek a varnásram-dharmát? Egyébként valamely feltétel nélküli isteni kegy folytán most itt vagyunk. E formai szabályozóelveken kívül Szanátan Gószvámí az igazságnak néhány nagyon magas aspektusát is közvetítette, mint például a Srímad Bhágavatam kiemelése. És akkor ott volt még az a nagyon magasszintű tanítvány, Raghunáth dász Gószvámí  – ő is olyan, mint egy rasza-ácsárja. Egyik könyvének a címe: A bánat bokrétája[3] (Vilápa-kuszumanydzsali) melyben nagyon finom információk szerepelnek. Közben a Gószvámík legfiatalabbika, Dzsíva Gószvámít filozófussá választották, és Ő a Hat Szandarbhájában (értekezésében) gyakorlatilag az odaadó gyakorlás felsőbbrendűségének valamennyi bizonyítéka benne foglaltatik.

Tehát ezeket a tanítványokat mind-mind Maháprabhu választotta ki, hogy különleges céljukat teljesítsék. Még amikor Maháprabhu csupán valami egyszerű dolgot kíván véghezvinni, akkor is sok célt ér el. Még amikor az ifjabb Haridászt[4] büntette meg, nem csupán nagyon erősen megalapozta a dharma-elvet, hanem megvédte tanítványát a visszaeséstől. Segített elérnie a felszabadulást, a tökéletességet. Vagyis ha Maháprabhu valamit el akar érni, ismeri annak módját is. És olyan meghódolt tanítványok által, mint a Gószvámík, az ő követői, könnyű volt ezeket az isteni vágyakat véghezvinni.

1.Chaitanya Charitamrita, Madhya-lila, 19.180-181
2.Chaitanya Charitamrita, Madhya-lila, 19.182
3.Vilápa-kuszumanydzsali
4.Chaitanya Charitamrita, Antya-lila,  2

 



Go-Ra

Szvámí Tírtha: A szeretet iskoláját éljük, erről szól az életünk. E bolygón, a földön életünk három dologról szól: élünk, szeretünk és távozunk. Ez az életfeladatunk.

Rukmini: Élhetünk és szerethetünk az eltávozás után is.

Szvámí Tírtha: Bizonyára. De mi ebbe az iskolába járunk, a szeretet tudományát kell elsajátítanunk. Az emberek különböző síkokon találkozhatnak, és különböző szinteken gyakorolhatják a szeretet-képességeiket. Az egyik ezek közül egész egyszerűen a nemi vonzalom, amit szexusnak hívunk – nem túl magas szint. Kint mindenki műveli ezt, különösen tavasz idején – mindenkit megszédít olyankor. A szexuális vonzalom alapja az „én örömöm; mindegy, hogy kivel, de boldog akarok lenni.” Ez egy nagyon alapvető síkja a szeretet valamiféle megértésének. A következő lépés az erotikus vonzalom, erotikus szeretet, amikor nem annyira az én saját nemi örömöm áll a középpontban, hanem amikor kész vagyok megosztani érzéseket, érzelmeket, kész vagyok megosztani az életemet valakivel. Ez nagyon népszerű manapság – örömöt megosztani, boldogságot adni a másiknak, ám itt is van egy testi elköteleződés. Azonban ha továbblépünk a szeretet gyakorlásának következő lépcsőfokára, amit filiának hívnak – ez olyasmi, mint az emberek testvérisége – akkor már nincs szükség testi elköteleződésre. Ekkor szeretni tudod a másikat pusztán azért, mert létezik.

Tehát az első síkon a legfőbb „az én örömöm”, és hogy „szeretek, mert nekem jó.” A második síkon „szeretek, mert neked jó” – ebben legalább benne van a szolgálatkészség, hiszen”adni is akarok valamit, nemcsak kapni.” A harmadik síkon, a testvériség síkján ez érvényes: „Szeretlek, mert létezel. Értékelem a létezésedet. Kedves vagy nekem, mert létezel.” Ez elég magas? Úgy gondolom, ez már eléggé magas szint és nagyon ritka – ha becsülni tudjuk embertársainkat pusztán azért, mert léteznek. Legtöbbször a létezésük inkább aggaszt bennünket. Harc, fejfájás, gyűlölet, ez meg az… Értelmezzétek megfelelően, és akkor képesek lesztek szeretni másokat pusztán azért, mert léteznek. Ezt nem lehet megtenni egy lelki nézőpont nélkül. Lehetetlen! Lehetetlen! Különben csak a hibákat és a hiányosságokat látjátok!

De ez még nem a vég. A végső szint az agapé, vagy lelki szeretet. Ennek a mottója: „A szeretetért szeretlek. A szeretet kedvéért szeretlek. Nem azért, mert létezel, nem azért, hogy én boldog legyek, nem azért, mert te vagy boldog – a legmagasabb elvért.” Ez különösen ritka. Ha egy-két emberrel találkozol ezen a síkon, nagyon szerencsés vagy ebben az életben. Mivel ők nem számítóak, és nekik mindenki ugyanabban az értelemben kedves. Tehát láthatod, hogy visszatér a hasonló hangulat, mert ami az első síkon így fogalmazódik meg: „Mindegy, hogy kivel, de élvezni akarok.” az ezen a nagyon magas síkon így hangzik: „Mindegy, hogy kivel, de szolgálni akarom az isteni szeretetet.” De látható a fejlődés – az egyik nagyon alapvető, brutális, önző a másik pedig nagyon magas és emelkedett.

És mondhatjuk, hogy az ezután következő fokozat, a legmagasabb lépcső az istenszeretet. Erről szól ez a könyv [1] – erről beszéltünk: préma-bhakti és szádhana-bhakti és a többi. De azt tudnotok kell, hogy ez nem egy elemi iskolai tankönyv, hiszen az istenszeretet a végső kapcsolat a lélek és a felsőlélek között. És egy még magasabb fok: a Rádhá és Sjáma közötti kapcsolat, vagy Góvinda és Rádhá kapcsolata. És ha még ezen is túl akarsz jutni, akkor egy nagyon sűrített formát kapsz, ez pedig a Gaura.

Szerintem tehát ez az, amit meg kell tanulnunk. És néha családtagokként, néha aszkétaként, máskor prostituáltként, néha nőként, néha férfiként, brahmacsáriként vagy grihasztaként képezzük magunkat ebben a tudományban – nem számít. Hosszú távon meg kell értenünk, hogy gyakorolni kell ezt az iskolát, el kell járnunk ebbe az iskolába, hiszen ez a mi végső kifejezésmódunk – a szeretetre való képességünk. Ha pedig találkoztok, mondjuk a lélektársatokkal, ez a kapcsolat a különböző életeken át meghosszabbítható. Talán néha férj és feleségként, vagy közeli rokonként, vagy nagyon kedves barátként, néha nagy ellenségként, vagy lelki kapcsolatban – hittestvérekként, vagy guru és tanítvány kapcsolatában.

Rukmini: …tehát, az általad szeretett emberek közötti különbség csupán a te odaadásodon múlik? Te döntöd el, hogy ki a különlegesebb a másiknál, így van ez?

Szvámí Tírtha: Ameddig különbséget teszel, nem vagy a legmagasabb síkon. Ezt csupán Csaitanja Maháprabhu filozófiájából érthetjük meg – acsintja-bhédábhéda-tattva – egyidejű egyezőség és különbözőség valamely ismeretlen, misztikus módon. Hiszen természetesen ki kell alakítanunk azt a hozzáállást, amikor a szeretetünk nem egy érzés, hanem paradigma. Nem csupán egy érzés, hanem egy tudatállapot. Hiszen az érzelmek változnak, jönnek és mennek, de alapvető világlátásunknak, paradigmáinknak nem kell változnia. Amint megértettük, hogy az istenszeretet a legmagasabb, hogyan tudnánk azt megváltoztatni? Nem tudunk megváltozni. Ha megtaláltad a legjobbat, akkor megtaláltad.

Tehát ajánlatos, hogy meglegyen ez az általános nézetünk. Ugyanakkor, a relatív síkon annak megfelelően kell viselkednünk. Hiszen itt-ott vannak szabályok és előírások: „Férfi vagyok, nő vagyok, szülő vagyok és gondoskodnom kell a gyerekeimről”- ezeket nem szabad feladnotok. Még egy megvalósított tanítványnak, aki tényleg tudatában van annak, hogy ’nem a test vagyok’, is a saját neme szerinti nyilvános WC-t kell választania.

1. Csaitanja-csaritámrta

 



proper transaction

Krpádhám kérdése: A harmadik kérdésem a következő: hogyan nyilvánul meg kifelé a gurunak való odaszentelődés? Mi tartozik ide – érzelmek, tettek, néhány filozófiai fejtegetés?

Szvámí Tírtha: Ez nagyon messzire mutat. Odaadás…mi is az odaadás? Az odaadás jelenti azt, amikor odaadod mindazt, amid van. Oda tudod adni a filozófiai megértésedet? Ha az nincs meg neked, nem tudod azt odaadni. Átadhatjuk a gyakorlatainkat? Mi a te lelki gyakorlatod? Nagyon gyengécske, jelentéktelen. Tehát ha ellenőrzöd a listádat, hogy végül mivel is rendelkezel, arra fogsz jutni, hogy „csak két dologgal rendelkezem. Az egyik az életem, az életerő. Ennek pedig létezik egy másik megnyilvánulása, ez pedig a szeretet.” Ez a két dolog az, amink van. A meghódolás azt jelenti, hogy ezt a két dolgot odaadod valakinek. Odaadom az életemet, és a szeretetemet.

Egyszer megtörtént, hogy egy nagyon jómódú fiatalember találkozott egy lelki tanítómesterrel, és így szólt: „Ó, végre találkoztam veled! Amikor kicsiny fiúcska voltam, volt egy álmom, amelyből egy hívogató szempárra emlékszem. És íme, veled találkozva ezt a szempárt ismertem fel. Az isteni szeretet annyira fontos nekem, hogy mindent kész vagyok érte feladni! Kérlek, taníts meg az odaadásra!”. Így amikor a mester megkérdezte: „Nagyon jó, hogy eljöttél, kedves fiam. Foglak Téged tanítani, de mit fogsz odaadni?” A fiú helyesen válaszolt: „Odaadom az életemet.”  Akkor a tanítómester rögtön válaszolt neki, mindenféle hivatalos szerep nélkül így szólt: „Rendben van, kész vagyok odaadni neked a szeretetemet.”

Ez tehát a megfelelő csere. Az egyikük odaadja az életet, a másik pedig a szeretetet. Melyik az erősebb? Sosem tudhatjuk. Ám ez az a csere, amelyet keresünk – ha odaadsz valamit, amivel te rendelkezel, sokkal többet kapsz vissza. Az odaadó élet, a lelki gyakorlatok NEM az anyagi értelemben értendőek, hiszen anyagi síkon sokat adsz, ám cserébe nem kapsz gyakorlatilag semmit sem. Lelki értelemben csupán egyetlen dolgot adsz – csupán egyet, nem sokat – az életedet. Ám akkor valami nagyon is erőteljes, nagyon mély és hatalmas dolgot kapsz. Ez tehát a megfelelő csere.

 



candy

 “A préma fokozatos fejlődését a cukor különböző állapotaihoz lehet hasonlítani. Először ott van a cukornád magja, aztán jön a cukornád, aztán a nádból kivont lé. Amikor ezt a levet forralni kezdik, először folyékony melasz képződik, azután szilárd lesz belőle, majd cukor, kristályos cukor, kandiscukor és végül kemény cukorka.”[1]

Melyik lépcsőfokon vagytok ti? Elvetettétek már a magokat? Vagy már a kikristályosodott kemény cukorka állapotában?

Ezért szeretnénk ehhez az iskolához tartozni, hiszen a legjobbat nyújtja nekünk. Az édes íz legjobbikát.

Kripadham: Volna egy kérdésem, tulajdonképpen három. Lehetséges-e ugyanazokat az eredményeket elérni egy olyasvalakinek, aki nem annyira elkötelezett a guru iránt, ám nagyon-nagyon elkötelezett a lelki gyakorlat iránt? A második kérdés…

Swami Tirtha: Lassabban, lassabban! Nem tudok sok kérdésre egyszerre válaszolni, csak sorjában. A fokozatosság elvét kell követnünk: egy kérdés – egy válasz. Ám valójában ez egy misztikus folyamat, egy kérdésre akár több száz válasz is adható, attól függően, hogy milyen mélységben tudjátok megérteni a válaszokat. Tehát a te kérdésed lényege ez: hogy, ha  elkötelezzük magunkat a gyakorlat mellett, vagy ha egy mester mellett kötelezzük el magunkat, vajon ugyanazokat a célokat érhetjük-e el?

Kripadham: Elérhetjük-e ezeket a magasságokat, megkaphatjuk-e a cukorkákat? Ha a lelki gyakorlatok mellett köteleződünk el, ám nem annyira erős a kapcsolatunk a guruval, lehetséges-e megkapnunk a cukorkákat?

Szvámí Tírtha: Hát, lássunk egy példát az anyagi világból. Hol rejtőznek a cukorkák? Egy különleges boltban, amelyet a bolt tulajdonosa óv. Átlagos napokon csak a megfelelő vásárlóknak osztogat belőle, röviden csak azoknak, akik hajlandóak megfizetni az árát. Ám nagy néha, ünnepélyes alkalmakkor ingyen osztogatja a cukorkákat. Akkor hozzájuthatsz egy darabhoz, ha szerencsés vagy. De ez annyira édes és vonzó, hogy szeretnél belőle még egyet kapni. Mégis, nagyon keményen kell dolgoznod, hogy hozzájuss a másodikhoz. Ha a bolttulajdonos jó barátja vagy, lesz bejárásod a belső részbe. Máskülönben nagyon is jól értesült lehetsz a cukorkákról, elolvashatod a sásztrákat, kikeresheted az internetről a tudnivalókat, és ott ácsoroghatsz a kirakat előtt, de az nem az íz.

Tehát, azt mondanám, hogy nem tudjuk elérni ugyanazokat az eredményeket pusztán azáltal, hogy bizonyos lelki gyakorlatokat követünk, és megpróbáljuk elégedetté tenni a lelki tanítómesterünket, mivel az egyik a hosszú ösvény, a másik pedig a lerövidített út. És mivel mi egy alászálló folyamat részesei vagyunk, a végeredmény nem a mi erőfeszítéseinktől függ, hanem ez valami olyasmi, ami megadatik nekünk, alászáll.

Ám hogy tegyük elégedetté a tanítómesterünket? Hogy legyünk a bolttulajdonos jó barátai? Kövessük az utasításokat! Ha azt mondja: „Kedves fiam, követned kell valamennyi filozófiát, szabályt és tanítást végezd ezt és ezt a lelki gyakorlatot a megtisztulás érdekében!” , akkor nekünk azt meg kell tennünk. Akkor tudjuk elérni a cukorkákat. Mivel azonban a guru szévak-bhagaván, kapcsolat nélkül gyakorlatilag lehetetlenség megérteni az odaadó szolgálat mélyebb aspektusait.

Ugyanakkor az sem fog nektek segíteni, ha pusztán egy lelki tanítómester fanatikus követői lesztek, vagy a guruizmust gyakoroljátok a valódi meghódolás helyett. Mi a második kérdésed?

[1] Chaitanya Charitamrita, Madhya-lila, 19.179



shyam-shyama

(az előző hét folytatása)

 

Tehát az anartha jelentése: “nem megfelelő érték és nem megfelelő cél.” Az illúzió ugyanis kétféle módon hat a lélekre. Ezek: az ávaranátmika és a viksépátmika – azt jelentik, hogy ’elvonni a figyelmet” és „befedni az igazságot”. Ez az illúzió két funkciója – be fogja fedni az igazságot azért, hogy ne legyél képes látni azt; és mivel nem látjuk az igazságot, valami mással kell foglalatoskodnunk, mivel muszáj elfoglalni magunkat. Tehát az illúziónak e két szerepe van. Ezért ajánlatos megszabadulni az anartháidtól. A Sríla Rúpa gószvámí által megadott sorrendben ezt hívják anartha-nivrtti-nek, ennek jelentése: „Ne gyakorold az anarthákat, ne kövesd azokat.”

Ám hogyan is tudunk igazán megszabadulni az anartháinktól, a hiányosságainktól? Ki kell-e fejlesztenünk valamiféle ’anartha-tudatosságot’ – visszamenve az eredendő bűnhöz; mint az ’ördög-tudatosság’, az „ördög cselvetése’, a ’sátán mosolya’, vagy a májá – az illúzió trükkjei? Ha félelemre alapozzuk a lelki fejlődésünket: ’Félek a májától, az illúziótól, félek a nem is tudom pontosan, hogy mitől…’ – ez nem fog segíteni. Hiszen ezen a módon egyfajta májá-tudatosság fejlődik ki, nem pedig Krsna-tudatosság. A saját korlátainkon való gondolkodás helyett miért nem gondolkozunk Krsna gyönyörűséges tulajdonságain? Hiszen valójában az anartha-nivrtti egyenlő az artha-pravrttivel. Azt hiszem, ez mindenki számára világos. Az artha-pravrtti jelentése: „csiszold az értékeket!” Ez a módja a nem helyes értékektől és nem megfelelő célkitűzésektől való megszabadulásnak. Ezért az elköteleződés egy lelki tanítómester szerető gondoskodása melletti odaadó szolgálatban jelenti az artha-pravrttit – az értékek csiszolását. E módon könnyedén megszabadultok majd valamennyi anarthától, összes meglévő hibátoktól. Ezelőtt aligha beszélhetünk bármilyen isteni célhoz való komoly csatlakozásról, akkor velünk született természetünk nem tud kibontakozni.

Tehát az anartha-nivrttit – a hibáktól való megtisztulást – az artha-pravrtti, az értékek csiszolása fogja elősegíteni. Akkor leszel állhatatos az isteni szolgálatban (nisthá). Az állhatatosság jelentése pedig: ’Jó időkben és rossz időkben is az Isten feltétel nélküli szolgája vagyok’. „Nagyon könnyű jó szolgának lenni, amikor a helyzetünk könnyű.  Amikor jó a csillagállás, és mindenki csak engem támogat, mondván: „Milyen jó, hogy eljöttetek, dzsáj!” És amikor én is jó időszakomban vagyok, egy könnyű időszakban. Ám amikor nehézségek jelennek meg, amikor időről-időre learatjátok az előző cselekedeteitek gyümölcseit, akkor megérthetitek az állhatatosságot. Hogy mennyire tartjátok ébren a hiteteket.

Az állhatatosság rendületlen hitet és gyakorlást jelent, és akkor gyönyörű eredmény fog keletkezni – ezt hívják rucsinak – íznek. 1984-ben praszádot fogyasztottunk, és egy bhaktát nagyon elvarázsolt a dáhl, …nem, várjatok csak egy percet, ez nem is dáhl volt, hanem kofta, igen, kofta. Őt olyannyira elvarázsolta a kofta, hogy így szólt: „nem csak raszája van, hanem rucsija is. A magasabb íz fog benneteket elégedetté tenni. Ez a rucsi természetesen a kezdetektől fogva ott van, de inkább csak rejtett formában. Ki kell fejlesztenünk a képességet a magasabb ízek megízlelésére. Hiszen mi is történik veletek kezdetben, amikor találkoztok a bhaktákkal? ’Ó, nagyon érdekes, nagyon vonzó, csábító!’ Ez az íz miatt van, a magasabb íz miatt. Mi történik veled később? Még jobban képes leszel megízlelni ezt az ízt. Ez a megfelelő folyamat a lelki életben. Később pedig a bhakti magasabb fokai tárulnak majd fel.

Mivel az odaadó szolgálatnak kilenc alapvető gyakorlata létezik, mint a sravanam, kírtanam, stb.; vannak az odaadásnak magasabb gyakorlatai is. Idővel egy magasabb szintű műveléshez kell eljutnunk. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy fel kellene adnunk a sravanamot és a kírtanamot, de azt, hogy még nagyobb mélységet, még több értéket kell adnunk ezekhez a gyakorlatokhoz.

Azt mondják, a szádhana-bhakti eljuttathat titeket egy bizonyos fokú megvalósításhoz, ám az Isten eksztatikus szeretetét a Legfelsőbb adja. A mi kötelességünk csiszolni magunkat, a megtisztuláshoz szükséges valamennyi alapelvet követni – dharma és param-dharma. Akkor vagytok felkészültek az isteni áldások befogadására.

Krsna eksztatikus szeretetének ezt a fázisát így írják le: a szív teljesen megolvad, megszabadul valamennyi anyagi vágytól, és a lelki érzelmeid nagyon erősek. Ez fogja meghozni a legmélyebb elköteleződést Krsna iránt. Ha kihagysz egy vagy két lépcsőfokot, nem fogsz helyes síkra érkezni. Nem elegendő a lágy ám teljesen szennyezett szív; nem elegendő a tiszta ám jégkeménységű szív sem. A mi gyakorlatunkban tehát különböző minőségeknek kell egybeolvadnia, hogy közelebb tudjunk jutni gyönyörű ideáljainkhoz.

„A préma a különböző szinteken keresztül fokozatosan fejlődve a következő alapvető vonásokkal rendelkezik: gyengédség, gyűlölet, szeretet, ragaszkodás, további ragaszkodás, az eksztázis és a mély eksztázis.”[1] Tehát sznéha, mána, pranaja, rága, anurága, bháva, mahá-bháva – ezek a bhakti gyakorlásának magasabb szintjei. Amint említettem az odaadó szolgálatnak vannak magasabb fokozatai, nemcsak az alapelvek léteznek. El kell érnünk ezt a magasabb szintet is.

 1.  Chaitanya Charitamrita, Madhya-lila, 19.178