Category RSS

Calendar

September 2018
M T W T F S S
« Aug    
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930

Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




rasa-dance

(az előző pénteki lecke folytatása)

Kérdés: Mi a legjobb módja az egótól való megszabadulásnak?

Szvámí Tírtha: Mások szolgálata. Egyéb kérdés?

Szárvabhauma kérdése: Amint említetted, hogy Isten a teremtő (generátor), fenntartó (operátor) és pusztító (destruktor), mégis a legjelentősebb tulajdonsága Krsnaként az, hogy kívülálló marad. Összehasonlíthatjuk-e Istennek ezt a tulajdonságát a mi személyes családi életünkkel? Amikor például, eleget teszünk kötelességünknek, de bizonyos szempontból kívülállók is maradunk.

Szvámí Tírtha: Nos, ha van olyan meghatalmazottad, aki elvégzi a teremtő, fenntartó és a pusztító feladatokat, abban az esetben félre is állhatsz. De egyvalamiről azért ne feledkezz meg: ahhoz, hogy fenntarthass valamit, oda kell szentelned magad! Ez nem helyettesíthető. S ez egy nagyon általános lelki szabály, hogy csak úgy hagyhatod el a jelenlegi helyzetedet, ha megtalálod az utódodat. Vegyük például a királyt: mint tudjuk, a kellő időben a királynak le kell mondania a királyságról, és az erdőbe kell vonulnia, hogy meditáljon és megtisztuljon. De ezt nem teheti meg mindaddig, amíg nincs utóda. Ha ez nem így történik, akkor csupán problémát okozol, mely nem szolgálja a te lelki érdekeidet sem.

Másrészt, fordítsuk meg ezt a kérdést! Te vajon elégedett lennél-e akkor, ha a társad egy helyettesítőt venne igénybe, ahelyett, hogy odaszentelné magát? Ha bizonyos dolgokat megtartana magának? Azt hiszem, nem lennél elégedett.

S ugyanakkor egyet kell, hogy értsek veled. A lelki életnek két fő aspektusa van: az egyik a magán-, a személyes élet, a másik a közösségi. Közösség, úgymint szádhu-szanga vagy a nagyon különleges típusú szádhu-szanga – a családi kapcsolataink; ez is szádhu-szanga. Tehát, mindenképpen oda kell szentelnünk magunkat ezeknek a különböző szerepeknek. S ugyanakkor meg kell őriznünk örök eszményeinket is.

Tehát a válaszom “igen is, meg nem is”, jobban mondva “nem és igen”! Részemről nem lennék elégedett egy olyan tanítvánnyal, aki azt mondja, hogy: “Ó, igen, igen, Gurudév, de…” Hogyan bízhatnék egy olyan személyben, aki mindig kívülálló marad? Jómagam teljes szabadságot adok mindenkinek, hogy ki- vagy belépjen, azokkal viszont, akik szándékosan a körön kívül szeretnének maradni, nem tudok együtt táncolni. Csak azokkal tudok táncba menni, akik készek táncolni. De ha tudatosan azt mondod: ”Én kívül állok. Itt vagyok, de kint!”, akkor ne panaszkodj majd, hogy “Te nem fogadsz el engem.” Mert te akartál kívül maradni! Azért, hogy megkaphassuk a praszádamból a részünket, a kegyet, teljes mértékben kapcsolódnunk kell. Akkor ez harmonikus lesz. Kétség kívül, némi diszharmónia megfűszerezi az életet. De azt hiszem, mindannyian értitek, mire gondolok.

 



Leave a Reply