Calendar

December 2018
M T W T F S S
« Nov    
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31  

Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




Bhaktivinoda_and_family

(az előző hétfői lecke folytatása)

Kripadhám kérdése: Vajon megérthetjük a végső célt, a préma-bhaktit, ha még nem értettük meg az előző célokat, mint például a különböző dharmákat az életünkben?

Szvámí Tírtha: Nagyon jó kérdés, hiszen néha az elején úgy gondoljuk, hogy ’igen, lehetséges’. Utána a végső fázisban nem gondoljuk, hanem meg vagyunk róla győződve, hogy lehetséges. De a közbülső szakaszban jobb ragaszkodni a kötelességetekhez, mivel a megtisztulás nem olyan egyszerű és nem olyan gyors, mint azt az elején gondolnánk. Hiszen csinálod, csinálod, csinálod, és a végén évek múltán így kiáltasz fel: „Ó! Lemaradtam az egész életemről!’ Éppen ezért az általános indiai hagyomány azt javasolja, hogy keresztül kell menni az élet valamennyi különböző szakaszán, mindegyik ásramon – akkor érsz célba. Természetesen ez nem hangzik valami meggyőzően az én számból, hiszen én néhányat kihagytam. Mégis érdemes különbséget tennünk az anyagi elköteleződés és a valódi lelki fejlődés között, Krsna nem a lemondott rendbe tartozók tulajdona, hiszen Ő ott lakik mindenkinek a szívében, tehát mindenki képes ezt a kapcsolatot feleleveníteni és ápolni. És ahogy Shríla Shrídhár Mahárádzs kifejezte, néha a brahmacsári vagy a grhasztha sokkal forróbb szeretettel kötődik Krsnához, mint néhány aszkéta. Ez tehát nem az ásramodtól, vagy a külső helyzetedtől függ, hanem a belső elkötelezettségedtől.

Ám általában azt mondhatjuk, hogy közép- és hosszútávon hogy ha valaki nem megállapodott a munkájában és az életében egyaránt, akkor a lelki gyakorlatokban is kevésbé megbízható.

 

Elmesélek egy megtörtént esetet. Volt egy nagyon erős grhaszta közösség és volt egy lelki tanítómesterük. Ez a lelki tanítómester egyszer nyilvánosan ilyen megjegyzést tett: „Ha a szannjászról prédikáltok, nagyon jó grhasztáitok lesznek; ha a grhaszta-ásramokról prédikáltok, akkor csupán grha-médhík lesznek közöttetek”. Grha-médhí az az ember, aki anyagi életet él és élvezi a családi életet. Amikor ez történt, volt ott egy aszkéta vendégségben. Tudjátok, van ez a nagyon különleges védelmi rendszerünk, úgy hívják, hogy ’szelektív hallás’. Tehát gyakorlatilag az egész grhaszta közösség használta mindkét  fülét, mikor megkapták ezt az üzenetet: az egyiken be, a másikon ki. Ám a mi szannjászí barátunk nagyon odafigyelt: ’Ó, nagyon erős üzenet.’ Tehát emlékezetébe véste, és amikor legközelebb találkoztak, idézte a csapat mesterét. Így szólt: ’Ha a szannjászról beszélsz, nagyon jó grhasztáid lesznek, ha grhaszta-ásramról beszélsz, csak griha-médhhík lesznek közöttetek. Mindenki meghökkent, sőt sértve érezte magát – olyannyira, hogy nem is mertek erre rákérdezni vagy reagálni. Évek múltával valaki eljött ehhez a szannjászíhoz és azt kérdezte: „Emlékszel arra a kifejezésedre?” „Melyikre? „ „Arra, amit a szannjászíkról, grhasztákról és griha–médhíkről mondtál. Mivel mindenki sértve érezte magát hogy ’ez az újonc támadni akar bennünket, megtámadni az erős családi intézményünket.” Tehát amikor végül ez a felszínre került, megkérdezték: „És honnan vetted ezt a támadó megjegyzést? Akkor ő így szólt: „Ez egy közvetlen idézet a lelki tanítómesteretektől, hoppá”

Tehát néha hibázunk. Próbálunk elbújni, nem szeretjük bírálatnak kitenni magunkat. Ne legyetek grha-médhík, legyetek grhaszták! Ó, bocsánat, tévedtem! Szannjász! Az egyetlen alternatíva a szannjász, hiszen mi is a grhaszta jelentése? „Egy ember, aki otthon marad”, a stha azt jelenti „egy helyen maradni”. Grha – az otthon, a stha az a személy, aki otthon van. A stabilitás is innen származik. Megbízhatót jelent, nem pusztán ide-oda ugrálást. Hiszen a grhaszta kell, hogy a többiek támasza legyen a társadalomban, nem csupán a saját családjáé, hanem mindenki másé, akinek támogatásra vagy segítségre van szüksége.

Erre nagyon szép példát láttam Gurudév egyik barátjánál, Srípád Srutasvara Prabhunál. Hat gyerekük volt, szerintem el tudjátok képzelni, hogy milyen hat gyermek gondját viselni. Ám szinte mindig legalább egy vendéget fogadtak az otthonukba – csak azért, hogy a vendéget is szolgálják. Nagyon meghitt viszonyt ápoltak Gurudévvel – olyannyira, hogy amikor Gurudév meglátogatta azt a várost, nem is a templomba ment, hanem ehhez a családhoz. Ez a személy egy nagyon-nagyon példás grhaszta volt – hogyan kell másokat szolgálni, hogyan kell a családját  védelmezni. Minden héten, ha jól tudom kétszer – egyszer ő, egyszer pedig a felesége – elmentek a templomba főzni. És a feleség mindig rajta tartotta a szemét a brahmacsárikon – vajon szükségük van-e zoknira, vajon van-e elég gyógyszerük. Nagyon szép volt látni, hogyan osztották meg a család figyelmét másokkal.

 

(folytatása következik)

 



Leave a Reply