Category RSS

Calendar

October 2018
M T W T F S S
« Sep    
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031  

Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




traditional-indian-motif-jaipur

(részlet Szvámí Tírtha 2012. májusi szófiai előadásából)

Kezdjünk el a szent életű Prahládról olvasni! Ez Bhakti Vallabh Tírtha Mahárádzs könyve, aki Bhakti Dajita Mádhava Mahárádzs tanítványa volt, ő pedig Bhaktisziddhánta Szaraszvatí tanítványa. Napjainkban ő a rangidős vaisnava e bolygón – nem csupán a korát tekintve, hanem ő az, aki a legnagyobb tiszteletnek örvend, ezért nagy figyelmet kell szentelnünk a szavainak.

Prahlád szent élete. A legtöbben alapvetően ismeritek a történetet, mégis új utakra érdemes rálelnünk ugyanannak a történetnek az elmesélése közben azért, hogy új következtetéseket szűrhessünk le a régi történetekből, amelyeket már több százszor hallottunk. Ezt hívják fejlődésnek – ugyanazt a dolgot ismételitek, mégis új ízt ad – ez a fejlődés. Ez tökéletes ellenkezője az anyagi világnak, ahol mindig valami újabbat kell megtapasztalni ahhoz, hogy ugyanazt a régi ízt érezzük, ám a lelki életben ugyanazt a dolgot csináljuk, és mégis új és élő ízt fog hozni. Ez tehát egy nagyon egyedi folyamat. Nincs szükség új mantrák kitalálására ahhoz, hogy a vágyakozásunkat kielégítsük. Ahogy Shríla Prahbupád is elmondta, miután három vagy ötezer tanítványa lett: „Most már elég tej áll rendelkezésünkre, ideje összesűríteni.”

Tehát Prahlád szent élete Hiranjakasipu megszületésével kezdődik. „Valamikor a három világ körüli utazásaik során a Brahmá fejéből kipattant négy bölcs – a Kumárák – bejelentés nélkül érkeztek Vaikunthára, a Legfelsőbb Úr hajlékára. Habár a négy Kumára valójában nagyon idős, kinézetük egy kis gyermekéhez hasonlatos, és mezítelenül utaznak. Úgy történt, hogy Vaikuntha két ajtónállója, Dzsaj és Vidzsaj meglátta, hogy a négy Kumára közeledik. Mivel azt hitték, közönséges gyermekek, megakadályozták, hogy belépjenek Vaikunthára, és így szóltak hozzájuk: „Honnét érkeztetek? Nem vagytok tudatában annak, hogy ide senki emberfia be nem teheti a lábát előzetes engedély nélkül?” Bár a négy Kumára egymás után többször is megkísérelt belépni Vaikunthára, Dzsaj és Vidzsaj mindannyiszor visszafordította őket. Végül feldühödve a négy Kumára megátkozta a kapuőröket ezt kiabálván: „Ti csirkefogók! Megtiltottátok, hogy belépjünk anélkül, hogy a megfelelő ítélőképességet gyakorolnátok és csupán büszkeségből tettétek ezt! Az Úr lakhelyén a tudatlanság és a szenvedély nem létezhet, éppen ezért nem vagytok alkalmasak arra, hogy az Úr Madhuszúdan lótuszlábainál lakozzatok. Emiatt megátkozunk titeket azzal, hogy lezuhanjatok erről a helyről és démonként szülessetek meg anyagi testben!”És a bölcsek erőteljes átka lesújtott Dzsajra és Vidzsajra, akik azonnal letaszíttattak emelkedett helyzetükből. Látva rémes állapotukat a négy Kumára megsajnálta őket és ígéretet tett, hogy három emberöltő után fel fognak szabadulni az átkuk hatása alól.”

Látjátok, ha diszharmónia van, jönnek a következmények! Ez egy nagy kérdés: vajon Vaikunthán létezik-e diszharmónia, avagy nem? Ám ne feledjétek, Dzsaj és Vidzsaj csupán kapuőrök, kint vannak. Egyszer elhangzott egy ilyen kérdés: „Hol van az illúzió határa? Hogyan leljünk rá az illúzió és a valódi lelki létezés közötti határra?” Úgy gondolhatjátok, hogy ez egy filozófiai kérdés, pedig nem, ez topográfiai kérdés, hiszen az illúzió végső határa a templom bejárata. Addig a pillanatig, addig a küszöbig az illúzió uralkodik, de azon túl az isteni energia az úr.

 

(folytatása következik)

 

 



Leave a Reply