Calendar

December 2018
M T W T F S S
« Nov    
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31  

Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




reincarnation (1)

(részlet Szvámí Tírtha 2012 májusában, Szófiában tartott előadásából) 

(az előző hétfői előadás folytatása)

Amikor a szolgák megérkeztek, hogy a (királyi) testet a hamvasztásra szállítsák, a királynők nagyon szorosan átölelték a testet és jajveszékelésük egyre hangosabbá vált. Már a nap is nyugovóra tért, ám ők mégsem akarták elhagyni férjük tetemét. Sírásuk és jajveszékelésük Jamarádzs lakhelyéig is elért, az ő fülébe is eljutott.”[1] Jamarádzs a halál ura az óind hagyomány szerint, tehát ő az, aki megvizsgálja az emberek szívét. „Ez a jajveszékelés olyannyira zavarta az elméjét, hogy úgy határozott, egy fiú alakjában felkeresi a király családját és személyesen beszél velük. Miután odaért, így szólította meg őket: „Hát ez igazán elképesztő! – szólt – ti felnőtt emberek vagytok, nálam idősebbek, mégis azt látom itt, hogy nyomós ok nélkül sírtok és jajveszékeltek. Hiszen láttatok már magatok körül meghalni embereket, mégis úgy tűnik, hogy nagy a ragaszkodásotok. Tudnotok kell, hogy valamennyi emberi lény ismeretlen helyről érkezik, és ismét vissza is kell oda térniük. Ez elkerülhetetlen, mivel mindazoknak, akik megszületnek, egyszer meg is kell halniuk. Akkor miért keseregtek?”

Erős szavak, ugye? Természetesen nem szeretnénk elválni a szeretteinktől, de végső soron semmi ok a siránkozásra.

Ki látott már holttestet? Sokan… Mi volt az érzésetek – a test maga az az ember volt, akit szerettetek?

Jamuna: Nem.

Szvámí Tírtha: Nagyon más volt, nagyon különböző. Idegen, ismeretlen. Valami hiányzott belőle, ugye? Használnunk kell hát az eszünket – nem a test az, amit szerettünk, valami más. Ez után kell kutatnunk.

Kisgyerek létemre nálatok nagyobb megértéssel rendelkezem erről. Szüleinktől az életet kapva ezeknek a szenvedéssel teli anyagi formáknak az áldozatává váltunk. Magunkra utaltnak és védtelennek látszunk, mégis van valaki, aki oltalmaz bennünket, különben nem volnánk képesek életben maradni édesanyánk méhében, és valami vérengző vadállat könnyedén felfalna bennünket. Ó, tudatlan emberek! A mi oltalmazónk a Legfelsőbb Úr, akinek egyedüli akaratából teremtetett, kapott oltalmat és pusztul el majd ez a világ. Hozzá képest minden mozgó és mozdulatlan élőlény nagyon jelentéktelen. Teljes hatalmában áll teremteni és pusztítani, Számára minden lehetséges. Ha valaki véletlenül elejt egy tárgyat az úton utazás közben és elveszíti azt, Isten oltalma alatt senki sem fog hozzányúlni, és képes lesz újra megtalálni azt. Míg Isten oltalma nélkül hiába zárjuk el és őrizzük a tulajdonunkat a házunkban, el fogjuk veszíteni és tönkre fog menni.”

Egyetértetek? Úgy vélem mindannyian emlékeztek Jézus tanításaira, aki azt mondta: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincset a földön, ahol moly rágja és rozsda marja, s ahol betörnek és ellopják a tolvajok!” Próbáljátok meg máshol! A kincsed legyen a szívedben.” [2]

Az Úr kegyes pillantása által az emberek még akkor is megmenekülhetnek, miután már elvesztek a dzsungelben. Minden egyén a saját karmája szerinti ölt testet, és amikor a karma letelik, a test el fog tűnni. Mi ennek a testnek az értéke? Ez a test folyamatosan szenved a születés, növekedés, fennmaradás, veszteség, hanyatlás és pusztulás hat változásától.”

Itt valami nagyon fontosról tesznek említést – az előző életetek karmája fog segíteni nektek testet ölteni. Ebben az értelemben a karma nem büntetés, hanem lehetőség a karmátok felégetésére.

[1] A felolvasás folytatódik Bhakti Vallabh Tírtha Mahárádzs: A szent életű Prahlád c. könyvéből

[2] Máté evangéliuma, 6. 19.

 



Leave a Reply