Calendar

December 2018
M T W T F S S
« Nov    
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31  

Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




33301701_1761058060597645_7889329910244704256_n

(Szvámí Tírtha, 2013.01.4-ei szófiai esti előadása)

 

 

Kérdés: Tudjuk, hogy vannak olyan tiszta személyek, akik az állandó kegyelmi állapotban és boldogan élnek. Ehhez olyan megfelelő érzékekkel kell rendelkezniük, melyek lehetővé teszik a számukra, hogy érzékelhessék ezt az úgymond lelki boldogságot. Azt hallottam, hogy a mi érzékeink az elménk által be vannak fedve és a boldogságunkat, gyötrelmeinket szintén ez az elme, s az anyagi érzékek takarják. Tehát mi módon tesznek szert ezek a tiszta személyek a tiszta érzékekre? Mik ezek az érzékek?

Szvámí Tírtha: Amelyek által érzékelhetik a lelki boldogságot? Nos, a megtisztulásnak számos különböző útja és gyakorlata létezik. Olyannyira, hogy a szenteket ötezer évvel ezelőtt ugyanez foglalkoztatta. Ugyanezeket a kérdéseket tették fel. Amikor ez a juga kezdődött, akkor egy nagy találkozóra gyűltek össze a jógik és a szentek. Volt közöttük egy tiszteletre méltó személy, akitől kérdezhettek, és aki tanácsokat adott: “Oly sok különböző gyakorlat, vallás és út létezik. Melyik a legmegfelelőbb? Kérünk téged, mondd meg nekünk melyik a legkiválóbb, mert számtalan lehetőség létezik!” Akkor Szúta gószvámí így válaszolt: sza vai pumszám paró dharmó/ jató bhaktir adhóksadzsé –“Az emberiség legmagasabb rendű hivatása (dharmája) az, amely által az ember eljuthat a transzcendentális Úrnak végzett szeretetteljes odaadó szolgálatig.” S ez az odaadó szolgálat a következő kell, hogy legyen: ahaitukj apratíhatá/ jajátmá szupraszídati – Ennek az odaadó szolgálatnak töretlennek kell lennie, valamint mentesnek minden indítéktól, hogy teljes elégedettséget nyújtson az önvalónak.”[1]

Tehát, nem ezt vagy azt az utat határozta meg, hanem “az az út, melyen keresztül megszakítatlan és önzetlen szeretetet érhetsz el az Istenség iránt”. Az a legkiválóbb út. Pontosíthatom, hogy ez még érthetőbb legyen? Ezt bhakti-jógának hívják. A jóga ’kapcsolatot’, a bhakti pedig ’szeretetet’ jelent. Tehát, szeretetteljes, élő kapcsolat a Legfelsőbbel. S mi a legjobb módja a bhakti-jóga gyakorlásának? Csaitanja Maháprabhu hozta el számunkra a csodálatos folyamatot, melynek lényege a Szent Nevek dicsőítése, s részletezte azt, ami a Miatyánkban elhangzik: “Szenteltessék meg a Te Neved!” Tehát nekünk van egy speciális mantránk a dicsőítésre. A mantra egy különleges formája a meditációnak, a szó két szógyök összekapcsolásával keletkezett – az egyik a manasz és a másik a trájaté – az elme felszabadítása. A mantra az intellektusunk felszabadítására szolgál. Tehát, amit nagy általánosságban kétezer évvel ezelőtt Jézus megemlített: “Szenteltessék meg a Te Neved!” – azt Maháprabhu 522 évvel ezelőtt pontosította és erre kért: “Haré Krsna, zengjétek a Haré Krsnát! Ez az elme felszabadító mantrája.

S amint már beszéltünk róla: a kali-jugában három fő mantra létezik. Az egyik az óm, melyet mindenki ismer. A második a Haré Krsna, Haré Krsna, Krsna Krsna, Haré Haré, Haré Ráma, Haré Ráma, Ráma Ráma, Haré Haré. Ez olyan, mint a szív imája. ”Ó, Uram, ó, a Legfelsőbb Szeretetenergiája, kérlek, fogadjatok szolgátoknak!” Ugye milyen csodálatos ima? Mindig így kell fohászkodnunk. Ha mindig eszerint gondolkozol és így érzel a szívedben, történhet veled bármi rossz? Ki tudsz menni így a világba és kegyetlen dolgokat művelni? Hazamenni és megverni a feleséged és a gyerekeid? Ez lehetetlen. ”Ó, Uram, ó, a Legfelsőbb Szeretetenergiája, kérlek, fogadjatok szolgátoknak!” Ez a legjobb mód, ennek a különleges útnak a gyakorlásához, melyet Csaitanja Maháprabhu kijelölt. S ez a módja annak, ahogy ennek a tradíciónak a szentjei elnyerték dicsőséges helyzetüket. Ezt a csodálatos Haré Krsna maha-mantrát nem lehet rutinból zengeni. Ez egy mélyen érzelmes fohász, mely felszabadítja az elmét. Tehát, ha meg szeretnél szabadulni a bonyodalmaktól, akkor ne feledkezz meg erről a mantráról.

A harmadik mantra pedig az óm namó bhagavaté vászudévája a végső menedék, ha veszélybe kerülnél – külső vagy belső veszélybe.

 

[1] “Srímad Bhágavatam”, 1.2.6.

 



Leave a Reply