Category RSS

Calendar

January 2018
M T W T F S S
« Dec    
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031  

Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




RKDance

A taoizmus szimbólumokban beszél. Kétségtelenül keleti – de csak szimbólumok. A Tao te King (Az Út és Erény könyve) első verse így szól: „A tao a leírhatatlan; ha valamit képes vagy leírni az nem a tao.”[1] Olyan ez, mint egy puzzle, mint egy találós kérdés. Mit is jelent? Rendben, vizuálisan jobban jelenítik meg, mivel használják a jint és a jangot – van az egység, és van a különbözőség. És mindegyik tartalmazza a másik egy picinyke részét is, hiszen a fekete mezőben ott van egy fehér csepp, és a fehér mezőben ott a fekete. Ez egy kissé száraz. Elmondja ugyan a történetet, mégis kissé száraz.

Szeljük át a Himaláját déli irányban! Ők szintén használnak szimbólumokat ugyanannak az igazságnak – az egység és különbözőség elvének – a leírására, de itt ez annyira költői! Úgy mondják, hogy a fekete Isten és a fehér Istennő találkoznak – ezek tehát nem csupán egymás körül pörgő parányi festett felületek, hanem ez olyan, mint egy tánc, egy romantikus történet, egy mozdulat – gyönyörűséges! Sokkal gyönyörűségesebb, persze kétségtelen, hogy a másik is szép. Mégis ez sokkal káprázatosabb, és érzelemdúsabb.

De vajon mi megértjük a jelentést? Szinte soha. Mégis, ha megvizsgáljátok a jin-jangot – ha visszatérhetünk erre egy perc erejéig – tudjátok, hogy az egy kör, és milyen alakja van a két mező közötti felosztásnak? S-alakú, ugye? Ívelt görbéhez hasonló. A nyugati esztétika az S betűt a ’szépség vonalának’ nevezi. Látjátok, a két mező közötti elválasztó vonal a szépség vonala. Akárhol látjátok ezt a formát, nyugaton mindenütt a szépség vonalaként értelmezik. Mégis a ’szépség vonala’ ismét egy elméleti esztétikai értelmezés. De láttátok már Krsna alakját? Ő ebben a formában áll, ez egy háromszorosan hajlott testtartás, a tribanga – három ívben hajló testtartás – ez az ’S’.

Ott van az tehát mélyen rejtve a taoizmusban, a tao szimbólumában, a jin-jang formában. A nyugati esztétika nagyon elméleti módon magyarázza, pedig ha a nyugat valamennyi tudásának és észak valamennyi szimbólumának forrását azonosítjuk, akkor rálelünk a mögöttük rejlő személyre, a személyes Istenre. Krsna ebben a káprázatos három ívben hajló alakjában fuvolázik.

Bármikor hallunk, olvasunk vagy megemlékezünk ezekről a Róla és a társairól szóló gyönyörű történetekről – a találkozásról és elválásról – mindig ez ismétlődik. Ám ezt annyira költőien magyarázzák, érzelmekkel telve, hogy az személyesen is megérintsen bennünket –  és ez egy nagyon hatékony, megindító módja annak, hogy a dolgokat elmagyarázzuk az embereknek. Mivel érezzük a találkozás boldogságát és az elválás fájdalmát, így ha az isteni igazság a mi nyelvünket használja arra, hogy megmutassa arcait, akkor meg fogjuk érteni, hogy mi is történik.
(folytatása következik)

[1] „Az út, mely szóba-fogható,/ nem az öröktől-való..” . Weöres Sándor fordítása



Leave a Reply