Category RSS

Calendar

April 2018
M T W T F S S
« Mar    
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30  

Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




sunrise

“A Rg-véda egyik himnusza így szól: “óm tad-visnóh paramam padam szadá pasjanti szúrajah, divíva csaksur-átatam ”. Szentséges Urunk isteni lábai a fejünk felett ragyogó naphoz foghatók. Mintha gondviselőnk vigyázó tekintete kísérne minket figyelemmel. Bennünket nem az objektív, hanem a szubjektív valóság érdekel, próbáljunk ebben a szubjektív viszonyrendszerben élni. Sose gondoljuk nagynak, magabiztosnak vagy éppen szilárd talajon állónak magunkat. Ne feledjük, tudatunk fölött ott a legfelsőbb tudat, mindig éber gondviselőnk figyelő szemének sugarában élünk. Ne alant keressünk támaszt, hisz fölülről száll ránk az oltalom. Õ a mi védelmezőnk, az Ő isteni világának oltalmában állunk.”[1]

Szvámí Tírtha: Itt két nagyon fontos téma kerül említésre: a szubjektív és az objektív valóság. Sríla Srídhar Mahárádzs szövege, szavai nagyon különlegesek. Pontosan kell értenünk, mi, mit is jelent valójában. Általában a látható, objektív valóságra vagyunk kondicionálva: ami pedig az, hogy ’én állok a középpontban és én figyelek meg mindent, ami körülöttem létezik. Az az objektív világ, és én vagyok az a személy, aki szemléli.’ Azonban Srídhar Mahárádzs ezt teljesen megfordítja. Néha, az ellentétes technika, hogy ugyanazt a dolgot más szemszögből nézzük, újfajta megértéshez vezet. Hasonlóan, az a látásmód, amely felcseréli a szubjektív és objektív oldalakat, egy sokkal teljesebb és átfogóbb képet tud adni a valóságról. Mivel ő így fogalmaz, hogy: “Én vagyok a tárgy, akit megfigyelnek. Nem ‘Én figyelem az Istent’, hanem Ő áll a középpontban. Ő a szuper szubjektív valóság, aki körülnéz.”

Már sokszor beszélgettünk az egoizmusról és azt gondoljátok, hogy egyszerűen a fejet hajtás elegendő. Azonban ez nem így van. Radikálisan meg kell változtatnunk a látásunkat, hogy feladhassuk ezt a hamis tévképzetet, miszerint mi vagyunk a világegyetem középpontjában, és mi figyeljük meg mindazt, ami körülöttünk történik. Inkább azt kellene megértenünk, hogy létezik valaki, aki megfigyel. Isten az a valaki, az a személy, aki körülnéz. Tehát, mi és mindenki más, és természetesen a világ valamennyi objektuma, a tárgya az Ő szemlélődésének. Ez egy nagyon finom elgondolás, de nagyon fontos. Nem arról van szó, hogy eljövök a templomba, hogy láthassam Istent, hanem azért jövök a templomba, hogy megmutassam magam, hogy láthasson engem. Mivel nem én vagyok a középpont, hanem Ő. Ily módon kicserélhetjük a mi szubjektív egocentrizmusunkat, valami másra – arra, hogy Ő áll a középpontban és Ő figyel bennünket.

Srídhar Mahárádzs arról is említést tesz, hogy támogatásunk nem alulról, hanem felülről érkezik. Az evolúcióelmélet szerint az anyagi részecskék egyszer csak összeállnak, és végül a sár elkezd gondolkodni, érezni. Jól hangzik! Szerintem ez egy kicsit elképesztő, hogy véletlenül a részecskék egyesülnek, hogy például megformáljanak téged. Csak képzeljétek el, hogy valaki véletlenszerűen elkezd különböző részeket és elemeket összerakni a pusztaságban! Mennyi ideig tartana, például egy számítógép véletlenszerű összeállítása? Tehát ez azt jelenti, hogy azt hiszed, hogy a támogatás alattunk, nem pedig felettünk van – te vagy a gyümölcs, valami nagy dolognak a tetején, ami alattad van. Mi szintén hiszünk az evolúcióban, de a lelki evolúcióban – hogy létezik egy forrás, és mi ettől a magasabb valóságtól függünk. Természetesen nem kritizálom a tudományos elméleteket, mert ez a tudósokra tartozik. Ők azt mondják, hogy az anyag válik egyre bonyolultabbá, összetettebbé; hasonlóképpen azt is mondhatjuk, hogy a magasabb szintből jön létre az anyag. Ugyanazzal a logikával, ugyanazzal a háttérrel ez az elképzelés is alátámasztható. Ezt úgy hívják, hogy sűrűsödési elmélet, amikor egyre sűrűbbé és sűrűbbé válik az anyag. Tehát a finomabb elkezd összeállni, és egyre sűrűbb, tömörebb lesz.

Máskülönben ez nagyon szép dolog, hogy az anyagi háttértől függünk, mert ha megértjük azt, hogy a testi valónk e kozmikus anyaghoz tartozik, ez segít nekünk abban, hogy jobban illeszkedjünk ehhez a környezethez. De ha azt megértjük, hogy egy magasabb valóságtól függünk, akkor az a háttér sokkal lelkesítőbb.

 

(folytatása következik)

[1] Sríla Srídhar Mahárádzs: Szeretetteljes kutatás az elveszett szolga után című könyvéből



Leave a Reply