Category RSS

Calendar

July 2018
M T W T F S S
« Jun    
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031  

Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




in my heart

Mahádév kérdése: Mondhatjuk azt, hogy a hit, mint egy elvont téma sokkal inkább az aisvarja-raszához köthető, és hogy létezik még valami, mely hozzáadható a hithez, amit általában mádhurja-raszának hívunk, ami a tiszta préma? Beszélhetünk arról, hogy elméletileg ezek ugyanazok, de létezik némi finom különbség a két dolog között?

Szvámí Tírtha: Kezdjük Rúpa gószvámí besorolásával: ádau sraddhá[1] – az első lépés a hit, vagy talán jobb, ha a földszinten kezdjük. Mi az, ami megelőzi a hitet? Előtte van a szukrti. Szukrti, avagy az öntudatlan jócselekedet, fog elvinni oda, hogy legyen hitetek a tiszta személyekben és a tiszta folyamatokban. Ha elég szerencsések vagyunk, hogy ily módon szenteljük oda a hitünket, akkor a megfelelő emberekkel kezdünk el társulni – ádau sraddhá tatah szádhu-szangah. S a társulás egy nagyon különleges fajtája, amikor elkötelezzük magunkat, hogy egy bizonyos tanítást követünk. Majd, gyakorlatilag az elöljárók útmutatását követve belekezdhetünk a bhadzsana-krijába, vagyis az odaadás, az imádat gyakorlatába. A bhadzsana-krijá vagyis a gyakorlati bhadzsan erdménye, mondhatjuk az, hogy megtisztultok. Ezt hívják anartha-nivrttinek – mentessé válunk a rossz cselekedektől. Tehát, miként érhetjük el ezt a szintet? Ha az anartháidra (hibás cselekedetekre) fókuszálsz, és mindig arra gondolsz, hogyan ne műveld a rossz szokásaidat, akkor anartha tudatúvá válsz, mindig az anartháidra fogsz gondolni. Ezért előzi ezt meg a bhadzsana-krijá. A bhadzsana-krijá másként megközelítve artha-pravritti – azaz a lelki értékek előnyben részesítése. Tehát, a lelki folyamatot követve mentessé válhatunk a hibáktól, gyengeségeinktől. Majd a ragaszkodásoktól való megszabadulás során a különböző szinteket elhagyva eljutunk a bháva és a préma szintjére. Tehát a hit ebben a megvilágításban olyan, mint egy bevezető az egész folyamatba, melynek a másik vége a tiszta, extatikus szeretet.

A bhakti egy nagyon misztikus folyamat. Tehát valóban igaz, hogy az eszköz és a cél ugyanaz. Ha a cél a Legfelsőbb extatikus, tiszta szeretete, akkor annak egyenértékűnek kell lennie az első lépéssel – úgymint a bevezető hittel. S mégis van  egy kis különbség a kettő között.

Azonban ez akkor igaz, hogyha a hitre úgy tekintünk, mint a különböző vallások általános gyakorlatára, s ez maximum a Legfelsőbb, fenséges arculatának a megismeréséhez visz el. Ez az aisvarja-féle megközelítés. De Krsna kétszer is említi a Gítában – nagyon ritkán ismétli ugyanazt az üzenetet kétszer – hogy “csak odaadás által ismerhetnek meg Engem, úgy ahogy vagyok.[2] Tehát, csupán odaadás által ölelhetjük a keblünkre a Legfelsőbbet. Tehát, a hit nem elég hozzá. Hinni kell benne, hogy meg fogjuk kapni a meghívást. De ez a meghívástól függ, nem pedig a hitünktől. Ez a különbség. Hisszük, hogy az isteni szeretet visz bennünket tovább.

De vizsgáljuk meg ugyanezt a körülöttünk élő szádhuk vonatkozásában! Azt mondhatjuk, hogy a hit egyenlő az elmélettel vagy az elmével – ez olyan, mint egy lelki tény. Ha a gurut elmével fogadod el, elméletileg, akkor számos problémád lesz. Ha pedig szívből fogadsz el egy szádhut, érzelmekkel, akkor nagyon közel kerülhetsz hozzá. Mert a guru egy nagyon különös elvet képvisel – felemelhet vagy eltiporhat. S mi a Legfelsőbb Igazsághoz való érzelmi közeledés iskolájába szeretnénk beiratkozni, ezért kedvezőbb, ha szívből fogadjuk el a szádhut. De ajánlott, hogy először vizsgálódjunk, utána engedjünk a szeretetnek. Nem pedig ellenkezőleg: először gyorsan megszeretjük, aztán megpróbáljuk elemezni őt. Én öt évig vártam a mesteremre, majd elkezdtem gyötörni.

Ebben az értelemben a hit és a szeretet eltérőek. Az eredmény teljesen különböző lesz. Az egyik elméleti, a másik pedig a valóság, a lényeg. S mi nem csupán az emberi vagy világi érzelmekről beszélünk, sokkal inkább isteni érzelmekről!  Mert az átmánk, a lelkünk végső soron ánanda-maja, mely annyit jelent, hogy „örömlényegű”. Ez az érzelmi önvalód. Létezik egy egzisztenciális énünk, ez a szat aspektus; van egy intellektuális, értelmi énünk is – ez a csit, a tudatos rész; s van egy érzelmi énünk, mely az ánanda szinten van.

(folytatása következik)

 

[1] Bhakti-raszámrta-szindhu, 1.4.15-16

[2] Bhagavad-gítá 18.55; 11.54



Leave a Reply