Calendar

September 2018
M T W T F S S
« Aug   Oct »
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930



Archive for September 2nd, 2018

dhruva divya-darshana

(from a lecture of Swami Tirtha, May 2012, Sofia)

Question of Kripadham: Gurudev, in connection with the story of Hiranyakashipu I’m reminded of another story in Shrimad Bhagavatam, about Dhruva Maharaj. If I’m correct he wanted to become king and also made a penance and finally he got what he wanted. But he achieved it for a shorter time; and another personality appeared as a result – Vishnu. Could you please explain what the difference between these two cases is?

Swami Tirtha: There’s a big difference. Actually this book contains two stories – one is Prahlad’s story and the other is Dhruva’s story. Why? Because Mahaprabhu was listening to these stories many, many times. Therefore Shrila Bhakti Ballabh Tirtha Maharaj repeats and teaches us through these stories.

And what is the difference? The big difference is that although Dhruva had an ambition ‘I want to rectify a mistake, I want to achieve a position’ – so we can say material motivation – meanwhile he met Narada. He met his spiritual master, who asked: “What do you want, my dear son?” “Well, I want to achieve this and that…” Narada said: “Very nice! If you want to achieve that, I can give you the best mantra for that.” Then Dhruva started to do his also very severe penance and meditation – but under instruction. And who is Narada Muni? He is the apostle of bhakti. So, what can you expect from such a guru? Of course devotion and ecstasy manifested at the end – divya darshan came, Dhruva met God. While who was Hiranyakashipu’s spiritual master? It was his mind. He was performing heavy penance, no doubt, but what kind of ecstasy was found there? And you see, he ‘only’ met Brahma.

So, my dear ones, if you want to follow the instructions of your mind-spiritual master, you can do it. But I tell you, you will have a hard time. Because today your mind will tell you one thing, tomorrow will tell you something else. That master is very difficult to satisfy. While usually what happens with an external spiritual master? For the rest of your life he will tell you only one and the same thing: “Please, do your service!” No jumping here and there, only one. “Why don’t you chant the holy names with a pure heart and soul?” So if you follow, if you decide, if you have your sankalpa with your external spiritual master,again you will have a hard time. Because it’s difficult to listen to the same message during your lifetime – ‘Come on, it’s so boring! I’m going mad! I’ve heard, you told me so many times to be a nice devotee; do you have something else to say? Give me something new!’ It’s difficult to tolerate a spiritual master. As he is obsessed. He is obsessed with this Krishna, obsessed with this prema. And he has no other topic. We cannot discuss football with our master, because he will say: “Football? Yes, the gopas play football with Krishna.” All the time he comes with these Krishna things.

And actually what happens at the end? You meet your spiritual master. Dhruva met the goal of his master, the worshipable God Supreme of his master. Because Narada worships Krishna; so if you follow the instructions of your spiritual master, you will meet the beloved one of your spiritual master. Because what is the essence of Narada? The essence of Narada Muni is Krishna. And what is the essence of Hiranyakashipu’s guru, his mind? It’s Brahma – ‘give me this, give me that’. This is the difference.

So, if you follow your guru, you can meet his heart. If you follow your mind, there will be also some results. Decide for yourself.

Question of Harilila: It is amazing that Brahma came, although he knew that Hiranyakashipu wanted to take his position. I make a parallel: when you desire something from your spiritual master, he is ready to give it to you, to give his qualities to you. It’s quite strange that he made this. He appreciated even the bad disciple.

Swami Tirtha: Well, Hiranyakashipu was a good disciple. His intention was little impure. Bur otherwise he was very intent in his service. Still, until we ask insignificant external things from our superiors or from Krishna, they will give them easily. What is the only thing that they don’t give easily?

Hayagriva: Pure bhakti.

Swami Tirtha: Correct. Prema they don’t give so cheap. Why? Because even Krishna knows that prema is stronger than Him. ‘If I give prema to this person, he will be able to control Me.’ And it’s very difficult to tie Krishna up, to have Him in one place for a long time. He is so free! We envy His freedom so much! Therefore we have this very weak idea of the free will of the soul. Because we want to imitate a certain little amount of His freedom. If you see Krishna here, when you want to see Him the second time there, He is already in another place. He is moving very fast. But if somebody is in jail, he cannot move that fast. So what can you do? Let’s put Krishna into a jail. Where is that jail? Inside the heart – that is the place for Krishna. There you can tie Him up with the bonds of divine love. To repeat the prayers of our previous acharyas: “Ah Krishna, You are so free, it’s impossible to tie You up. You are running so fast away from me. Yet I want to put You into the jail of my heart and bind You up with the chains of my love, so that You can never leave. So that You ever stay with me.”[1] This is the prayer of a devotee.

[1] Bilvamangal Thakur: Shri Chauragraganyam Purushashtakam-

 

 



dhruva divya-darshana

(részlet Szvámí Tírtha Szófiában tartott 2012. májusi tanításából)

Krpadhám kérdése: Gurudév, Hiranjakasipu történetének kapcsán a Shrímad Bhágavatam egy másik története jut eszembe Dhruva Mahárádzsról. Ha nem tévedek, király akart lenni, és szintén vezeklést vállalt, s végül elérte azt, amit szeretett volna. Ám ez sokkal rövidebb idő alatt ment végbe, és egy másik személyiség jelent meg ennek eredményeként: Visnu. Rá tudnál nekünk világítani arra, hogy e két eset miben különbözik egymástól?

Szvámí Tírtha: A kettő között óriási különbség van. Valójában a könyv két történetet tartalmaz, az egyik Prahlád mahárádzsról szól, a másik pedig Dhruva története. Vajon miért? Mert Maháprabhu számtalanszor meghallgatta ezeket a történeteket, s ezért ismétli őket Sríla Bhakti Vallabh Tírtha Mahárádzs, s általuk tanít bennünket.

Miben rejlik a különbözőség? A hatalmas különbség az, hogy bár Dhruvának is anyagi motivációja volt, mégpedig az, hogy jóvá szeretett volna tenni egy hibát, s egy bizonyos helyzetet szeretett volna elérni, de közben találkozott Náradával, lelki tanítómesterével. Nárada megkérdezte, hogy vajon mi járatban van. „Azt szeretném elérni, hogy…”- felelte Dhruva. Nárada válasza így hangzott: „Ez nagyon jó! Ha azt szeretnéd elérni, megadhatom számodra a célod eléréséhez szükséges legjobb mantrát!” Ez után Dhruva nekilátott, hogy elvégezze nemkülönben kemény vezeklését és meditációját, de a tanítómestere útmutatása szerint. Vajon kicsoda Nárada Munii? Ő a bhakti apostola. Mit várjunk hát egy ilyen gurutól? Természetesen azt, hogy az odaadás és az extázis végül megnyilvánuljon – eljött a divja darsan, Dhruva találkozott a Jóistennel. Ki is volt Hiranjakasipu tanítómestere? A saját elméje. Kétségtelen, hogy kemény vezeklést vállalt, de volt ebben bármi extatikus? Ugye értitek, „csupán” Brahmával találkozott.

Ha tehát az elmebéli „lelki” gurutok útmutatásait kívánjátok követni, megtehetitek, de bizonyos vagyok afelől, hogy nehéz dolgotok lesz! Hiszen az elme az egyik nap az egyik dolgot akarja, ám másnap már valami egészen mást szeretne, összevissza csapong – az ilyen mestert kemény feladat elégedetté tenni. Mi történik akkor, ha külső lelki tanítómestert választotok? Az életed hátralevő részében csupán egyetlen dolgot fogsz hallani tőle: „Kérlek, végezd a szolgálatodat!” Ne ugrálj ide-oda, csupán a szent neveket zengd szívvel-lélekkel! Tehát ha úgy döntötök, az a szankalpátok, hogy a lelki tanítómestert követitek, akkor is nehéz idők fognak jönni, mert nem egyszerű, unalmas, sőt őrjítő egy egész életen át ugyanazt az üzenetet hallgatni. Inkább újdonságokra éhezünk, és szívesen kérdeznénk meg tanítómesterünktől, hogy „Nem tudnál ezúttal valami mást mondani számomra, mert már annyira belefáradtam abba, hogy mindig azt hallgassam, hogy legyek jó tanítvány!” A lelki tanítómester elviselése nehéz feladat, mivel ő egy megszállott – Krsna és a legmagasabb fokú istenszeretet, a préma megszállottja, semmilyen más témáról nem lehet vele beszélgetni – még a fociról sem, mert így válaszol: „Foci? Igen, a gópák Krsnával fociznak.” Mindig mindenről csak Krsna jut eszébe.

Hogy ér véget a történet? Találkoztok a lelki tanítómesteretekkel, ahogy Dhruva is találkozott tanítómesterének szíve választottjával, az általa imádott Legfelsőbb Istennel. Mivel Nárada Krisnát imádja, ha követitek a lelki tanítómesteretek útmutatásait, az ő szíve választottjával fogtok találkozni. Mi is Nárada esszenciája? Nárada Muni esszenciája Krsna. És mi Hiranjakasipu gurujának, vagyis az elméjének az esszenciája? Brahmá – ’add meg nekem ezt, add nekem azt’. Ez a különbség.

Ha tehát úgy döntötök, hogy a gurut követitek, találkozhattok a szíve választottjával. Ha pedig az elméteket követitek, akkor is számíthattok valamiféle eredményre. A döntés a ti kezetekben van!

Harilílá kérdése: Ámulatba ejtő, hogy Brahmá eljött annak ellenére, hogy tudta, hogy Hiranjakasipu az ő helyét akarja elfoglalni. Párhuzamot vonnék: amikor vágytok valamire a lelki tanítómesteretektől, ő kész arra, hogy megadja nektek, hogy a képességeiből ti is részesüljetek. Fölöttébb furcsa, hogy Brahmá ezt tette – még a rossz tanítványt is nagyra értékelte.

Szvámí Tírtha: Nos, Hiranjakasipu jó tanítvány, csupán a szándéka volt kissé tisztátalan, egyébként nagyon elszántan végezte a szolgálatát. Mindazonáltal amíg jelentéktelen külső dolgokat kérünk a feljebbvalóinktól, avagy Krsnától, azt könnyedén megadják számunkra. Mi lehet az egyetlen dolog, amit nem egykönnyen lehet megkapni?

Hajagríva: A tiszta bhakti.

Szvámí Tírtha: Így van, a prémát (a tiszta istenszeretetet) nem adják olyan könnyen, hiszen még Krsna is tudja, hogy a préma Nála is erősebb. ’Ha prémával ajándékozom meg ezt az embert, akkor ő a szeretetével képes lesz rabul ejteni engem’ Krsnát megkötözni, Őt egy helyben tartani embert próbáló feladat, hiszen Ő annyira szabad! Hogy mi mennyire irigyeljük ezt a szabadságot!  Ennek egy elenyésző részét még imitálni is szeretnénk, ezért van valami homályos elképzelésünk a lélek ’szabad akaratáról’. Ha az egyik pillanatban itt látod Krsnát, s ugyanott akarsz vele találkozni a következő alkalommal, Ő már rég másfelé jár. Nagyon gyorsan változtatja a helyét. De ha valakit bebörtönöznek, nem tud szabadulni olyan gyorsan. Akkor hát mit tehetünk? Zárjuk börtönbe Krsnát, méghozzá vessük Őt szívünk tömlöcébe, az a megfelelő hely a számára, ott aztán megkötözhetitek Őt az istenszeretet köteleivel. Az előttünk járó ácsárják szavaival élve így hangzik egy bhakta fohásza: ’Ó, Krsna, Te annyira szabad vagy, lehetetlen Téged megkötözni, oly gyorsan kereket oldasz előlem! Mégis szeretnélek szívem tömlöcébe vetni és megkötözni szeretetemmel, hogy soha többé ne tudj engem elhagyni, s örökké velem maradj!’[1]

[1] Bilvamangal Thákur: Himnusz a legkiválóbb isteni tolvajhoz

http://slokamala.blogspot.com/2010/07/bilvamangal-himnusz-legkivalobb-isteni.html

 



dhruva divya-darshana

(от лекция на Свами Тиртха, май 2012, София)

Въпрос на Крипадхам: Гурудев, във връзка с историята за Хиранякашипу си спомних една друга история от „Шримад Бхагаватам” за Дхрува Махарадж. Ако не греша, той искал да стане цар, също извършил отречение и в крайна сметка получил каквото искал. Обаче го постигнал за по-кратко време; и друга личност му се явила в резултат – Вишну. Би ли обяснил моля разликата между тези два случая?

Свами Тиртха: Има голяма разлика. Всъщност книгата, от която четем, съдържа две истории – едната е за Прахлада, а другата за Дхрува. Защо? Защото Махапрабху слушал тези истории много, много пъти. Затова и Шрила Бхакти Баллабх Тиртха Махарадж ги повтаря и ни учи чрез тези истории.

И в какво се състои разликата? Голямата разлика е, че макар Дхрува да имал амбицията „Искам да поправя дадена грешка, искам да постигна дадена позиция” – тоест, можем да кажем материална мотивация – междувременно той срещнал Нарада. Срещнал духовния си учител, който го попитал: „Какво искаш, мой скъпи синко?” „Ами, искам да постигна това и това…” Нарада казал: „Много добре! Щом искаш да го постигнеш, ще ти дам най-добрата мантра за това.” Тогава Дхрува започнал да извършва своите също много сурови отречения и медитации – само че под инструкция. А кой е Нарада Муни? Той е апостолът на бхакти. Какво може да очаквате от такъв гуру? Разбира се, че накрая ще се проявят преданост и екстаз – Дхрува срещнал Бога, получил дивя-даршан. А кой бил духовният учител на Хиранякашипу? Собственият му ум. Без съмнение, той извършвал тежко отречение, но що за екстаз има в него? И виждате, той срещнал „само” Брахма.

И така, скъпи мои, ако искате да следвате насоките на своя духовен учител – ума, можете да го правите. Но ви казвам, че ще ви е тежко. Защото днес умът ви казва едно, утре съвсем друго. Този учител е много трудно да бъде удовлетворен. Докато обикновено какво се случва с външния духовен учител? До края на живота ви ще ви повтаря все едно и също нещо: „Моля те, изпълнявай служенето си!” Без скачане насам-натам, само едно. „Защо не възпяваш светите имена с чисто сърце и душа?” Така че ако решите да следвате външния си духовен учител, ако вложите своята санкалпа, отново ще ви бъде тежко. Защото е трудно да слушаш цял живот едно и също послание – „Аман! Толкова е скучно, полудявам! Чух; толкова пъти вече ми каза да бъда добър преданоотдаден; нямаш ли какво друго да ми кажеш? Дай нещо ново!” Трудно се понася духовния учител. При това, той е обсебен. Обсебен е от този Кришна, обсебен е от тази према. За него няма друга тема. Не можем да си говорим за футбол с нашия учител, защото той ще рече: „Футбол ли? Да, гопалите играят футбол с Кришна.” Непрекъснато все за кришнарски неща говори.

И всъщност какво се случва накрая? Срещаш духовния си учител. Дхрува срещнал онзи, който бил целта на неговия духовен учител, обожаемия Върховен Господ на своя учител. Защото Нарада обожава Кришна; така че ако следвате напътствията на духовния си учител, ще срещнете възлюбения на духовния си учител. Защото каква е самата същност на Нарада? Същността на Нарада Муни е Кришна. А каква е същността на гуруто на Хиранякашипу, неговия ум? Брахма – „дай ми това, дай ми онова”. В това е разликата.

Така че ако следвате своя гуру, можете да срещнете сърцето му. Ако следвате своя ум, и това ще има своите последици. Отсъдете за себе си.

Въпрос на Харилила: Удивително е, че Брахма е дошъл макар да е знаел, че Хиранякашипу иска да заеме неговата позиция. Правя паралел: когато някой желае нещо от своя духовен учител, той е готов да му го даде, готов е да му даде своите качества. Доста е странно, че го е направил. Той цени дори лошия ученик.

Свами Тиртха: Е, Хиранякашипу е добър ученик. Вярно, намерението му било леко нечисто. Но инак той бил много решителен в служенето си. Ала докато искаме незначителни, външни неща от своите наставници и от Кришна, те лесно ще ни ги дават. Кое е единственото, което не дават лесно?

Хаягрива: Чистата бхакти.

Свами Тиртха: Правилно. Према не дават толкова евтино. Защо? Защото дори Кришна знае, че према е по-силна от Него. „Ако дам према на този човек, той ще може да Ме контролира.” А е много трудно да вържеш Кришна, да Го задържиш на едно място дълго време. Той е толкова волен! О, как завиждаме на волността Му! Затова и имаме тази толкова жалка идея за свободната воля на душата. Защото искаме да подражаваме поне на мъничко от Неговата свобода. Ако видите Кришна тук, когато погледнете втори път Той вече е другаде. Движи се толкова бързо. Но ако някой е в затвора, няма как да се движи толкова бързо. Така че какво можем да сторим? Нека сложим Кришна в затвор. Какъв е този затвор? Вътре в сърцето – там е мястото на Кришна. Там можете да Го завържете с въжетата на божествената любов. Можем да повторим молитвите на предходните ачарии: „О Кришна, Ти си толкова свободен, невъзможно е да бъдеш завързан. Бягаш толкова бързо надалеч от мен. Но аз искам да те поставя в затвора на сърцето си и да те окова с веригите на своята любов, за да не можеш никога да си тръгнеш. За да останеш завинаги с мен.”[1] Такава е молитвата на един предан.

[1] Цитат от песен на Билвамангала Тхакура