Category RSS

Calendar

September 2018
M T W T F S S
« Aug    
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930



Archive for September, 2018

The_Fish_(Matsya)_Incarnation_of_Vishnu

(from a lecture of Swami Tirtha, May 2012, Sofia)

(continues from the previous Monday)

Question of Yashoda: I want to ask, what happened to Brahma when Hiranyakashipu took his position?

Swami Tirtha: Well, the demons are highly polished and cultured beings. So, as he was worshiping Brahma to get the blessings, in one way he respected him also. Yet it was said that by his power and by his domination all the three worlds were under his influence. And you know, when there is a different rule, a different ruler, we have to survive. Just like you, the Bulgarian nation, you had the Turkish yoke. You survived! Although all your power, all your assets, everything was dominated by a foreign power. Still you have found ways to survive, and to maintain what you have internally, deeply, in hidden ways – so many chances were there.

As the goal of Hiranyakashipu was to fight Vishnu, God, therefore he designed all these tricks and all these domination wars. Because it is said that the worshipers of the Supreme – with their prayers, with their sacrifices, with their services – they so to say feed God. So Hiranyakashipu thought: ‘If I stop them doing their spiritual services and no worship is going to the Supreme, He will become weak. Then in this way it will be very easy for me to fight Him off.’ This was his intention. Therefore he didn’t care for Brahma or other up or down grades of living beings, because he wanted to dominate. He had magic powers, as he was also praying for yoga-siddhis, the mystic powers of yoga.

These siddhis are very interesting, but very secondary results of any spiritual practice. Because the motivation of Hiranyakashipu was power, to dominate over everything and use all the energy against God. While our motivation should be: dominate over yourself, control yourself, be a servant of all and use all the energy for the positive service of the Lord. This is the difference between a loving and serving approach to the Supreme and an opposition party. We should decide which side we take.

Yashoda: It was interesting that Hiranyakashipu mentioned so many possibilities who should not kill him, but he forgot Vishnu.

Swami Tirtha: Very good point. You see, all his glorification was directed to Brahma, who is the minister, he is not the king. But he considered Brahma to be the Supreme. And therefore he devised all these different means to protect himself, because Hiranyakashipu considered Vishnu not to be God, but a demigod, subordinate to Brahma. And he knew that sometimes Vishnu is very tricky. Sometimes He appears as a fish to save the Vedas. Other times He appears as a human being – like Rama or Buddha, or other incarnations. Therefore he said: “No human being, no demigod, no demon, no weapon, no animal should be able to kill me.” Actually first he asked from Brahma: “Give me immortality.” Then Brahma said: “Sorry, I cannot give you that. It’s beyond my capacities.” Then he started to think: “All right, if you cannot give me immortality, then give me that nobody should be able to kill me.” “All right, that I can give.” Or “Give me that I should be killed neither in the air nor on the ground, not inside nor outside.” So he tried to defend himself in every possible way.

But although he wanted to fight Vishnu, he forgot about Him. Somehow He was not included in his picture. So that is the difference between a demon and a bhakta. The demon is very cleverly using his brain, but forgetting about God. The bhakta sometimes with big dedication is just doing some nonsense, but never forgetting God. So this is the difference. One is very clever, yet forgetful; and this one, the lover of God can remember only very few things, but even that engages him so much that sometimes he forgets practical things.

The best example is when one devotee wanted to offer to God a banana. Usually you know we sanctify our food – first give it to the Lord and then whatever is left we take. So in her big dedication, with real devotion she was peeling the banana, throwing away the flesh and offering the peeling: “Ah my Lord, this is for You. You like bananas so much – please, accept this!” You know, sometimes devotees make little mistakes. But fortunately enough, God Supreme needs neither the skin, nor the fruit itself; He needs only one thing and that is called loving dedication. This is what we have to give. That is the best offering, the most tasty for Him. “Ah, this little insignificant thing comes with some dedication!”

(to be continued)

 



The_Fish_(Matsya)_Incarnation_of_Vishnu

(részlet Szvámí Tírtha Szófiában elhangzott 2012. májusi tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Jasódá kérdése: Szeretném megkérdezni, hogy mi történt Brahmával, amikor Hiranjakasipu elfoglalta a pozícióját?

Szvámí Tírtha: Nos, a démonok nagyon kifinomult és kulturált lények, tehát mivel ő Brahmát imádta, hogy részesüljön az áldásokból, ezért egyfajta tisztelettel is volt iránta. De azt olvastuk, hogy hatalma és dominanciája miatt mindhárom világ Hiranjakasipu befolyása alá került. S tudjátok, ha megváltozik az uralkodó személye, a rendszer, azt is túl kell élnünk. Éppúgy, mint ti, a bolgár nemzet, bár török uralom alatt álltatok, mégis túléltétek! Bár minden hatalmatok, vagyonotok felett egy idegen hatalom rendelkezett, ennek dacára is találtatok módot a túlélésre, hogy legbelül, mélyen, különféle rejtett úton-módon megőrizzétek, amitek van – sokféle lehetőség kínálkozott.

Hiranjakasipu célja az volt, hogy harcoljon Visnu, a Jóisten ellen, ezért tervelte ki az összes trükköt és hatalmi harcot. Ugyanis azt tartják, hogy a Legfelsőbbet imádók „táplálják” a Jóistent a szolgálataikkal, fohászaikkal, áldozataikkal, ezért hát így gondolkozott: ’Ha megakadályozom, hogy szolgálatokat végezzenek, és a Legfelsőbb semmilyen imádatban nem részesül, akkor majd elgyengül. És akkor ily módon könnyedén le lehet majd győzni őt!’ Ez volt a szándéka, ezért nem törődött Brahmával, vagy egyéb, felsőbb és alsóbb rendekhez tartozó élőlényekkel, hiszen ő akart uralkodni. Varázserővel rendelkezett, mivel a jóga-sziddhik, a jóga misztikus hatalmának elnyeréséért is fohászkodott.

Ezek a sziddhik nagyon érdekesek, ám bármely lelki gyakorlatnak csak másodlagos eredményei. Míg Hiranjakasipu motivációja a mindenek feletti uralkodás volt, és az, hogy minden energiáját a Jóisten ellenében használja fel, addig a mi motivációnk az kell, hogy legyen, hogy tudjunk uralkodni saját magunkon, tudjuk fegyelmezni önmagunkat, és valamennyi energiánkkal a Jóisten pozitív szolgálatán munkálkodjunk. Ez a hatalmas különbség a Legfelsőbbhöz fűződő szeretetteljes és szolgálatkész hozzáállás, illetve az ellenkezője között – nekünk kell eldönteni, hogy melyik oldalra állunk.

Jasódá: Hiranjakasipu megannyi lehetőséget említett, mikor azt kérte, hogy ki ne ölhesse meg őt – érdekes módon azonban Visnura nem gondolt.

Szvámí Tírtha: Nagyon jó észrevétel, köszönöm. Láthatjuk, hogy Hiranjakasipu dicsőítésének középpontjában Brahmá állt, aki csupán a miniszter, nem pedig a király. De ő Brahmát tartotta a Legfelsőbbnek, s azért fundálta ki ezeket a különféle módokat, hogy megvédje magát – hiszen Hiranjakasipu Visnut nem Istennek, hanem félistennek tartotta, Brahmá alávetettjének. Azt tudta, hogy Visnu néha nagyon is furfangos: néha halként jelenik meg, hogy megmentse a Védákat, másszor emberként – mint Ráma vagy Buddha, vagy egyéb inkarnációkként. Ezért mondta azt, hogy:„Sem ember, sem félisten, sem démon, sem fegyver, sem állat ne tudjon megölni engem.” Valójában először halhatatlanságot kért Brahmától, ám Brahmá ezt válaszolta: „Sajnálom, azt nem tudom neked megadni, az a lehetőségeim határán túl van.” Erre Hiranjakasipu elkezdett gondolkodni: „Jó, ha halhatatlanságot nem adhatsz, akkor viszont add meg azt, hogy senki se tudjon megölni.”  Ebbe Brahmá beleegyezett. Vagyis azt is kérte Hiranjakasipu, hogy sem a levegőben, sem a földön, sem, bent, sem kint ne tudják megölni. Tehát minden lehetséges módon megpróbálta megvédeni magát.

Bár harcolni akart Visnu ellen, mégis megfeledkezett Róla, valahogy kikerült a látóteréből. Ez tehát a különbség a démon és a bhakta között – a démon nagyon okosan használja az eszét, ám elfeledkezik a Jóistenről. A bhakta néha nagy odaadással követ el valami ostobaságot, ám sosem feledkezik meg a Jóistenről – ez tehát a különbség. Az egyik nagyon okos ám mégis feledékeny; a másik pedig, a Jóisten szerelmese, csupán néhány dologra emlékszik, de még az is annyira lefoglalja, hogy néha megfeledkezik a gyakorlati dolgokról.

Erre a legjobb példa az, amikor az egyik bhakta banánt akart felajánlani a Jóistennek. Általában megszenteljük az ételt – először a Legfelsőbbnek ajánljuk fel, majd ami megmarad, megesszük. Tehát ez a bhakta nagy odaadással, igazi odaszentelődéssel meghámozta a banánt, kidobta a húsát és felajánlotta a héját: „Ó, Uram, ez a Tiéd! Annyira szereted a banánt – kérlek, fogadd ezt el!” Tudjátok a bhakták néha hibáznak egy kicsikét, de szerencsére a Legfelsőbb Úrnak sem a héjra, sem a gyümölcsre nincsen szüksége – csupán egyetlen dologra: szeretetteljes odaadásra. Ez az, amit adnunk kell, ez Számára a legjobb és legízletesebb felajánlás. „Á, ez a jelentéktelen kis lény, hogy igyekszik a kedvemben járni!”

 



The_Fish_(Matsya)_Incarnation_of_Vishnu

(от лекция на Свами Тиртха, май 2012, София)

(продължава от предишния понеделник)

Въпрос на Яшода: Искам да попитам какво е станало с Брахма когато Хиранякашипу заел неговата позиция?

Свами Тиртха: Демоните са много възпитани и културни същества. Тъй като обожавал Брахма, за да получи благословиите му, той по някакъв начин го и уважавал. Но се казва, че заради силата и господството му, всичките три свята били под негова власт. А знаете, когато властта и властимащите се сменят, се налага да оцеляваме. Както вие, българите, сте били под турско робство, но сте оцелели. Въпреки че всичките ви сили, всичките ви ресурси, всичко е било под чужда власт. При все това вие сте намерили начини да оцелеете и да съхраните това, което имате съкровено, дълбоко, по скрит начин – така че има много възможности.

Тъй като целта на Хиранякашипу била да се сражава с Вишну, Бога, затова той измислил всички тези номера и войни за власт. Защото се казва, че поклонниците на Бога със своите молитви, приношения и служене така да се каже хранят Бога. Затова Хиранякашипу си рекъл: „Ако им попреча да извършват духовното си служене и към Бога не възлизат приношения, Той ще става все по-слаб. Тогава за мен ще е много лесно да Го надвия.” Такова било намерението му. Затова нехаел за Брахма, нито за останалите същества нагоре или надолу в йерархията, понеже желаел да властва. А притежавал и магически сили, тъй като си изпросил и йога-сиддхите, мистичните могъщества на йога.

Тези сиддхи са много интересни, ала съвсем второстепенни резултати от коя да е духовна практика. Мотивацията на Хиранякашипу била власт, да господства над всичко и да използва цялата си сила срещу Бога. Докато нашата мотивация би следвало да бъде да властваме над себе си, да контролираме себе си, да служим на всички и да влагаме енергията си в позитивно служене на Бога. Това е разликата между любящото, служещо отношение към Бога и обратното. Трябва да решим на коя страна сме.

Яшода: Много е интересно, че Хиранякашипу спомена какви ли не възможности кой да не го убие, обаче забрави за Вишну.

Свами Тиртха: Много добре отбелязано. Виждате, цялата му възхвала беше насочена към Брахма, който е министърът, той не е царят. Обаче Хиранякашипу си мислел, че Брахма е Върховният. Затова измислил всички възможни начини да се защити, тъй като смятал, че Вишну не е Господ, а някакъв полубог, подчинен на Брахма. И знаел, че понякога Вишну е много лукав. Един път се появява като риба, за да спаси Ведите. Друг път идва като човешко същество – например Рама, Буда или други въплъщения. Затова той казал: „Нито човешко същество, нито полубог, нито демон, никакво оръжие, никакво животно да не може да ме убие.” В действителност най-напред той поискал от Брахма: „Дай ми безсмъртие.” Ала Брахма казал: „Съжалявам, не мога да ти дам това. Отвъд възможностите ми е.” Тогава той започнал да измисля: „Добре, щом не можеш да ми дадеш безсмъртие, дари ми благословията никой да не може да ме погуби.” „Добре, това мога да ти даря.” Или „Дари ми благословията да не бъда убит нито във въздуха, нито на земята, нито вътре, нито навън.” Опитвал се да се защити по всякакъв възможен начин.

Но макар че искал да се бие с Вишну, той Го забравил. Някак си Той не бил включен в картинката. Ето това е разликата между един демон и един бхакта. Демонът много умно използва мозъка си, обаче забравя за Бога. Бхактата понякога с голяма посветеност върши глупости. Но никога не забравя Бога. Така че това е разликата. Единият е много умен, обаче забравя; а другият, влюбеният в Бога, може да запомни едва няколко неща, но дори те го занимават толкова много, че понякога забравя практическите неща.

Най-добрият пример е когато една предана искала да поднесе на Бога банан. Обичайно, знаете, ние освещаваме храната си – най-напред я поднасяме на Бога, а сетне приемаме каквото е останало. И така, в огромната си посветеност, с истинска преданост тя белела банана, изхвърляйки самия плод и поднасяйки обелката: „О, мой Господи, това е за Теб. Ти толкова много обичаш банани – моля Те, приеми този!” Знаете, понякога бхактите правят малки грешки. Но за щастие Богът не се нуждае нито от обелката, нито от плода; Той има нужда от едно едничко нещо и то се нарича любяща посветеност. Това е, което трябва да вложим. То е най-доброто приношение, най-вкусното за Него. „О, това дребно, незначително нещо е придружено от такава посветеност!”

(следва продължение)



demons-demigods fight

(from a lecture of Swami Tirtha, 05.01.2013, morning, Sofia)

Question: Are there evil, demoniac entities that sometimes posses us? What is their nature, can you tell us something about them? Are these entities somehow less progressed than the angels in their spiritual path?

Swami Tirtha: Well, I can tell you many things about them, but why should they be discussed too much? In our tradition this duality is described like the competition between the demigods and the demons, which sounds quite black and white. Deva, god, demigod means shining personality, a person of shine. So, this is like the eternal conflict between light and darkness. And you might think that: ‘Oh, the demons are very low class, very fallen, very bad entities.’ But no, our understanding is a little different about them. Sometimes they represent a very high class society, a very elevated civilization. Everything is nice, well organized. Very similar to the western societies. Everything is nice, well organized, very effective – but without God. This is what we have today – it’s a so called ‘developed civilization’. But from the spiritual point of view this is a primitive state of human beings. Most of us are not connected to the absolute platform, we have no faith, and we have no practice. Although technically we are progressing, but spiritually and even psychologically we are suffering like anything.

No doubt there are some pros of this culture – you push the button and the light will come, most probably, until you pay your bills; if you don’t pay your bill, you will push the button, but no light. That means, in order to receive the benefits of the energy supply you also have to dedicate your energy, give something in exchange. Everybody knows this rule. Become a little bit broad-minded. The energy of life is provided by the main provider – God. We push the button of life, we always want to enjoy the benefits of life, only we forget to pay our bill to Him – no prayers, no service, no offering, no nothing – we only want to enjoy the benefits. Well, this provider is quite patient, He can give you three months moratorium, but then the supply will decrease.

Anyway, returning to your question: demons are not bad totally, while demigods also have their small little mistakes or shortcomings. Even the whitest lily has a shadow. But actually what is the main point here? That they belong to the same family. Actually the demons and the demigods are brothers and sisters, coming from the same father, but from different mothers. So, they are relatives. And you know, as it is up there, it’s the same down here – in the family affairs there are always some little conflicts here and there. But this is a family affair for the demigods and the demons as well. They fight, but this is not so serious. Because they only fulfill their roles. Nevertheless it is suggested to become like an angel. I think we can agree on that point – follow the angels.

 



demons-demigods fight

(Szvámí Tírtha, 2013.01.05-ei szófiai reggeli tanítása)

Kérdés: Léteznek ördögi, démonikus lények, melyek néha hatalmukba kerítenek bennünket? Milyen a természetük, mondanál nekünk pár dolgot róluk? Az angyalokhoz viszonyítva, kevésbé fejlettek a lelki megvalósításukat tekintve?

Szvámí Tírtha: Nos, jó pár dolgot mesélhetek róluk, de miért kellene oly sok szót vesztegetni rájuk? A mi tradíciónkban ezt a kettősséget úgy magyarázzák, mint a félistenek és a démonok közötti versengést, ami meglehetősen feketén-fehéren hangzik. Déva, isten, félisten, ragyogó személyiséget jelent, olyan személyt, aki fénylik. Olyan ez, mint a világosság és a sötétség közötti örök konfliktus. S azt gondolhatnátok, hogy: ‘Ó a démonok nagyon alacsony szintű lények, bukottak, nagyon rosszak.’ Azonban a mi megértésünk őket illetőleg némileg különbözik ettől. Néha, a démonok egy magas szintű társadalom, egy nagyon emelkedett civilizáció képviselői. Minden csodálatos és jól szervezett. Nagyon hasonló a nyugati társadalmakhoz. Minden szép, jól szervezett, nagyon hatékony – de Isten nélkül. Ez az, ami napjainkban tapasztalható – az úgynevezett “fejlett társadalom”. De lelki szempontból ez az emberiség primitív szintje. Legtöbbünknek nincs kapcsolata az abszolút szinttel, hitetlenek vagyunk, és nincsenek lelki gyakorlataink. Bár a technikai vívmányokat tekintve fejlődünk, de mind lelkileg, mind pszichológiailag sok szenvedésben van részünk.

Kétség kívül vannak előnyei ennek a kultúrának – megnyomsz egy gombot, és felgyullad a fény, mely valószínűleg addig fog megjelenni, amíg fizeted a számlákat; ha nem, akkor nyomkodhatod a gombot, mégsem lesz világosság. Ez annyit jelent, hogy azért, hogy az energiaellátás előnyeit élvezhesd, neked is be kell fektetned az energiádat, valamit kell adnod cserébe. Ezt a szabályt mindenki ismeri. Légy egy kicsit szélesebb látókörű! Az energiát az élethez a fő szolgáltató nyújtja – Isten. Nyomkodjuk az élet gombját, mindig szeretnénk az élet adta előnyöket élvezni, de elfelejtjük kifizetni a számlákat Neki – nem imádkozunk, nem szolgáljuk Őt, nincsenek felajánlásaink, nem nyújtunk semmit a Számára – csupán az előnyöket szeretnénk élvezni. Nos, ez a szolgáltató meglehetősen türelmes, ad három hónap haladékot, de azután a rólunk való gondoskodás mértéke csökken.

Mindenesetre, visszatérve a kérdéshez: a démonok nem egyértelműen rosszak, még a félistenek is követnek el hibákat, vannak hiányosságaik. Még a legfehérebb liliomnak is van árnyéka. De valójában, mi itt a lényeg? Az, hogy ugyanahhoz a családhoz tartoznak. Igazából a démonok és a félistenek testvérek, ugyanattól az atyától, de más-más anyától származnak, tehát rokonok. S, mint tudjátok, amint fent úgy lent – a családi ügyekben mindig vannak itt-ott konfliktusok. De ezek a félistenek, démonok családi ügyei. Harcolnak, de ez nem olyan komoly, mert csupán a szerepüket tejesítik be. Mindazonáltal azt ajánlják, hogy váljatok angyalokká. Szerintem, ezzel egyetérthetünk – kövessétek az angyalokat!

 



demons-demigods fight

(от лекция на Свами Тиртха, 05.01.2013, сутрин, София)

Въпрос: Съществуват ли зли, демонични същества, които понякога ни обсебват? Каква е тяхната природа, можете ли да ни кажете нещо за тях? Тези същества по някакъв начин по-малко напреднали ли са от ангелите по техния духовен път?

Свами Тиртха: Мога да ви кажа доста неща за тях, но защо да говорим толкова много? В нашата традиция тази двойственост е описана като съревнование между полубоговете и демоните, което звучи доста чернобяло. Дева, бог, полубог означава сияйно, светещо същество. Така че това е като вечния конфликт между светлината и мрака. И може да си речете: „О, демоните са толкова ниска класа, те са много пропаднали, много лоши същества.” Ала не, нашето разбиране за тях е малко по-различно. Понякога те са представители на висшето общество, на много издигната цивилизация. Всичко е хубаво, добре организирано. Много наподобява западните общества. Всичко е прекрасно, организирано, ефективно – обаче без Бог. Именно това имаме днес – това е тъй-наречената „развита цивилизация”. Но от духовна гледна точка това е примитивно състояние на човешко съществувание. Повечето от нас не са свързани с абсолютното ниво, нямаме нито вяра, нито практика. Макар да напредваме технически, духовно или дори психологически страдаме дълбоко.

Без съмнение тази култура има своите предимства – натискаш копчето и светва, стига да си си платил сметките; ако не си платил, и да натискаш копчето, няма да има светлина. Това означава, че за да получавате облагите на доставената енергия, вие също трябва да посветите своята енергия, да дадете нещо в замяна. Всеки знае това правило. Разширете малко повече светогледа си. Енергията на живота се осигурява от главния доставчик – Бог. Ние натискаме копчето на живота, винаги искаме да се наслаждаваме на благодатта на живота, само дето забравяме да си плащаме сметките към Него – няма молитви, няма служене, няма приношения, няма нищо – искаме единствено да ползваме благата. Е, този доставчик е доста търпелив, може да ви даде тримесечна отстъпка, обаче след това доставката ще намалее.

Но да се върнем на въпроса: нито демоните са напълно лоши, нито пък полубоговете са без грешки и недостатъци. И най-бялата лилия има сянка. Но всъщност кое е главното тук? Че те принадлежат на едно и също семейство. В действителност демоните и полубоговете са братя и сестри, имат един и същ баща, но различни майки. Така че те са близки родственици. А както знаете, каквото е там горе, такова е и тук долу – в семейните взаимоотношения винаги има някакви дребни конфликти. Обаче това са си семейни дела межди полубоговете и демоните. Карат се, бият се, но не е толкова сериозно. Тъй като те просто изпълняват ролите си. Въпреки това, препоръката е да станем като ангели. Мисля, че можем да се съгласим по този въпрос – нека следваме ангелите.



demons-demigods fight

(Conferencia matutina de Swami Tirtha, el 05.01.2013,Sofía)

Pregunta: Acaso existen seres demoniacos que a veces lleguen a poseernos? Que naturaleza tienen estos seres, podéis decirnos algo más? A   caso estos seres que van siguiendo su camino espiritual pueden llegar a ser de algún modo menos progresistas que los ángeles?

Swami Tirtha: Bueno, existen y puedo deciros muchas cosas pero a que sirve tanto hablar? En nuestra tradición esta dualidad queda descrita como una emulación entre demiurgos y demonios, lo que suena bastante blanco-negro. Deva, dios, demiurgo significa una persona resplandeciente, un ser que despide luz. Es como el eterno conflicto entre luz y tinieblas. Podéis pensar: ‘Oh, los demonios son de clase muy baja, son muy caídos, seres muy bajos.’ Pero no, nuestra comprensión es algo diferente. A veces son representantes de la alta sociedad, de la civilización muy elevada. Todo allí es bueno, bien organizado. Se parece mucho a las sociedades del Occidente. Todo es (parece) magnifico, bien organizado, muy eficaz – sin Dios por lo tanto. Es lo que literalmente tenemos hoyen día – la llamada “civilización desarrollada.” Sin embargo, desde punto de vista espiritual se trata del estado primitivo de la existencia humana. La mayoría de nosotros no estamos conectados al nivel absoluto, no tenemos fe ni practica real. A pesar de un adelanto técnico, espiritual y hasta sicológicamente estamos sufriendo por dentro.

No cabe duda que este tipo de cultura tiene sus ventajas – presionando un botón viene la luz, con tal que hayamos pagado las cuentas, ya que sin haber pagado previamente las cuentas puedes presionar sin demora el botón, la luz no vendría. Todo ello significa que para recibir beneficios de la energía concedida, debéis asimismo dedicar energía propia, contribuir al intercambio. Cada uno conoce esta regla.

Habrá que ampliar un poco la idiosincrasia. La energía vital viene del proveedor principal – Dios. Nosotros presionamos el botón de la vida, queremos gozar sin cesar bienaventuranzas en la vida, olvidando por lo tanto el pago de las cuentas debidas a El – sin plegarias, sin servicio, sin ofrendas, nada de esto – solo ansiamos gozar de los beneficios. Y el proveedor aguanta bastante, puede aplazar la deuda en tres meses, pero en consecuencia los suministros irán disminuyendo.

Vamos a volver a la pregunta que has formulado: Los demonios no son malos en su totalidad, los demiurgos tampoco son castos e inmaculados. Aun el más blanco lirio tiene sombras. En realidad que es lo más importante? Pertenecen a la misma familia. En realidad demonios y demiurgos son hermanos y hermanas, tienen un solo padre pero las madres son diferentes. Son parientes. Ya sabéis que lo que ocurre allá arriba es igual a lo que ocurre aquí abajo en las relaciones familiares siempre aparecen menudos conflictos.

Son cosas de la familia, cosas entre demiurgos y demonios. Pueden reñir y hasta pelearse, no es algo tan serio. Simplemente desempeñan sus papeles. A pesar de ello, se nos recomienda llegar a ser ángeles. Pienso que en esto podemos ponernos de acuerdo – vamos a seguir a los ángeles.



demons-demigods fight

(из лекции Свами Тиртхи, 05.01.2013, утром, София)

Вопрос: Существуют ли злые, демонические существа, кторые иногда обладают нами? Какая у них природа, можете ли сказать нам что-то о них? Являются ли эти существа менее развитыми, чем ангелы на своем духовном пути?

Свами Тиртха: Я могу вам рассказать многое о них, но зачем уделять им столько внимания? В нашей традиции эта двойственность описана как соревнование между полубогами и демонами, что выглядит слишком черно-белым. Дева, бог, полубог означает сияющая личность, личность света. Так что это как вечный конфликт между светом и тьмой. И можете подумать: „О, демоны они столь низкого класса, они очень павшие, очень плохие существа.” Но нет, наше понимание о них немного другое. Иногда они представители высшего общества, очень развитой цивилизации. Все хорошо, хорошо организовано. Очень напоминает западные общества. Все прекрасно, организирано, эффективно – однако без Бога. Именно это у нас сегодня – это так называемая „развитая цивилизация”. Но с духовной точки зрения это примитивное состояние человеческого существования. Большинство из нас не связаны с абсолютным уровнем, нет ни веры, ни практики. Хотя мы развиваемся технически, духовно или даже психологически глубоко страдаем.

Несомненно, эта культура имеет свои предимства – нажимаешь кнопку и свет зажигается, по всей вероятности, если ты оплатил счета; если не заплатил, нажимаешь на кнопку, но света нет. Это означает, что для того, чтобы получать пользы доставляемой энергии, вы тоже должны посвятить свою энергию, дать что-то в замен. Каждый знает это правило. Будьту более проницательными. Энергия жизни обеспечивается главным поставчиком – Богом. Мы нажимаем на  кнопку жизни, всегда хотим наслаждаться благами жизни, только вот забываем оплачивать свои счета к Нему – никаких молитв, никакого служения, никакого приношения, нет ничего – хотим только пользоваться благами. Ну, этот поставщик довольно терпеливый, может дать вам трехмесячный мораторий, но потом поставка будет уменьшатся.

Но давайте вернемся к вашему вопросу: ни демоны совсем плохие, ни полубоги безгрешны и без недостатков. И у самой белой лилии есть тень. Но всущности что здесь главное? Что они принадлежат к одной семье. В действительности демоны и полубоги братя и сестры, у них один и тот же отец, но разные матери. Так что они близкие родственники. А как знаете, что там наверху, такое же и здесь внизу – в семейных взаимоотношениях всегда есть какие-то мелкие конфликты. Однако это семейные дела между полубогами и демонами. Сорятся, дерутся, но это не так серезно. Так как они просто выполняют свои роли. Тем не менее, лучше быть как ангелы. Думаю, у нас будет согласие по этому вопросу – давайте следовать за ангелами.



footprintstop

(от лекция на Свами Тиртха, май 2012, София)

(продължава от предишния понеделник)

Досега Хиранякашипу, демонът, който очаква благословиите, говореше в прослава: „О, толкова си велик, толкова си прекрасен!” А сега следват изискванията му.

„О господарю, ако искаш да изпълниш желанието ми за благословия, тогава моля те, дари ми само следното дребно нещо: нека да не мога да бъда убит от никое същество, сътворено от теб.” Но това е само първото, той има дълъг списък. „Освен това нека не мога да бъда убит нито вътре, нито навън; нито през деня, нито през нощта.” Каква всъщност била целта му? „Искам да съм безсмъртен.” Затова той започнал да използва интелигентността си, стремейки се да открие всички възможни начини за защита. „Нека не бъда убит от теб, Брахма, нито от Шива, нито от който и да било друг полубог или същество; нито с никакво оръжие. Нека не бъда убит нито на земята, нито във въздуха; нито от никое човешко същество или животно, като например тигър. Нито човешко същество, нито неподвижна материя, полубог, демон или грамадна змия да не може да ме погуби. Моля те, дари ми благословията да не бъда убит от никое от тези неща! О господарю, никой не може да ти противостои в бой. Ти си господарят на всички живи същества и на техните владетели. Затова моля те, осигури ми същата позиция. Моля те, дай ми осемте сиддхи, мистичните съвършенства на йога, както и всеки резултат, който може да бъде постигнат чрез практикуване на йога и тапася (отречение).” Дълъг списък, а? „Дай ми това, дай ми онова!”

„След като изслуша тези молби и изисквания на Хиранякашипу, Брахма отвърна: „Скъпи синко, давам ти всички благословии, които ми поиска, макар в действителност това да е трудно постижимо за когото и да било.” После Брахма се завърна в своята обител.

И така, по благословиите на Брахма, Хиранякашипу получи всичко, което бе пожелал, наред с много силно и могъщо златисто тяло. Тогава той си спомни за убийството на своя брат, който бе погубен от Вишну, и незабавно изпита силна омраза към Вишну, Върховния Бог. Този велик асура, Хиранякашипу, стана върховен господар на останалите асури, както и на полубоговете и човешките същества. Той властваше освен това над гандхарвите – райските певци; нагите – космическите змии; сиддхите – съвършените същества, гарудхите, чараните, видядхарите, ришите, Яма и неговите следовници, древните мъдреци и питрите – предците; въобще над всички във вселената.”

И така, в този свят има престижни позиции – като полубог или цар. А има и не толкова престижни позиции, като например якша – якшата е магьосник-демон-воин. Ракшаса пък е още по-малко престижно. Ракшаса е гигантски човекоядец. Пишaча е дори още по-страшно – пишача е вещица на метла. Но има и прети; претите са демони на мъртвите тела, на труповете.

Ямуна: Вампири? Прототипи на вампирите? Зомбита?

Свами Тиртха: Стига, това са съвременни измишльотини, скъпи мои. Това е холивудската версия на подобен род същества; така че моля, придържайте се към традицията. Но какво е прета? Прета е като призрак. Как можете да разпознаете един призрак?

Ямуна: Той е полупрозрачен.

Свами Тиртха: Полупрозраен!? Може би това пак е някаква холивудска версия, обаче си има признак, по който може да се разпознае, че някой е прета. Защото понякога те може да изглеждат досущ като хора. Този тип същества изглеждат съвсем като човеци, но имат някои специфични черти, по които може да се разпознае кой какъв е. И специалният признак за прета е… Обичайно пръстите на краката ви са напред; обаче при претите са назад. Не е смешно! Техните стъпала са обърнати назад. Какво означава това? Обикновено като вървите по пясъка, отпечатъците от стъпките ви показват вашата посока. Вървите напред и стъпките ви също са напред. Но какво става, ако не знаете вярната посока? Какво става ако сте прета? Въпреки че вървите в една посока, стъпките ви ще сочат в обратната. Значи макар да изглежда, че имате напредък, в действителност вървите назад. Това е прета – призракът на мъртвите тела. Те вървят в погрешна посока. Виждате ли символиката? Това наистина не е за забавление, посланието е сериозно. Защото днешното общество върви в погрешна посока. Затова можем да кажем, че всеки е прета, всеки не намира посоката. Вървите нанякъде, а стъпалата ви отиват на обратно. Нещо е напълно сбъркано.

И така, Хиранякашипу станал господар и на престижните, божествени, царски йерархии, и на по-низшите същества, като духове и дяволи. „След като завладя техните господари и царе, той отне властта и позицията им и стана върховният властелин в трите планетарни системи Сварга, Мартя и Патала.” Патала са адските планети, низшите планетарни системи. Мартя-лока е Земята и подобните планети, където смъртта е окончателната сила. Мартя значи „смърт”. Така че името на планетата ни е Смърт. А Сварга са по-висшите планетарни системи, които изглеждат като рай. Ето това се случило, след като получил благословията си – той станал изключително могъщ. Победил предводителите на всички тези различни групи живи същества, а после им отнел властта и силата.

(следва продължение)

 

 



footprintstop

(részlet Szvámí Tírtha Szófiában elhangzott 2012. májusi tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Ez idáig Hiranjakasipu, az áldásokra várakozó démon csak dicsőítette Brahmát: „Oly nagyszerű vagy, annyira kegyes!” Most pedig a kéréseivel hozakodik elő: „Ó, Uram, ha kegyesen megadod nekem azt az áldást, amire vágyom, akkor kérlek, add meg, hogy egyetlen általad teremtett élőlény kezétől se érjen utol a halál!” És ez még csak az első a hosszú-hosszú listán. „Add meg nekem, hogy ne ölhessenek meg sem bent, sem kint, sem nappal, sem éjjel!” Mi volt ezzel a célja? A halhatatlanság – ezért hát eszét összeszedve keresni kezdte, hogy hogyan védheti meg magát minden lehetséges veszélytől. „Add meg, hogy halálomat ne okozhassa sem Te, Brahmá, sem Siva, vagy semmilyen félisten vagy démon! Ne ölhessenek meg sem a földön, sem a levegőben! Ne ölhessen meg semmilyen fegyver, semmilyen emberi lény és semmilyen állat, mint például a tigris! Add meg, hogy semmilyen élő vagy élettelen lény ne okozhassa halálomat! Add meg továbbá, hogy ne pusztítson el semmilyen félisten vagy démon, és semmilyen hatalmas kígyó az alsóbb bolygókról! Mivel senki sem képes megölni téged a csatatéren, és te vagy valamennyi élőlény és uralkodó ura, kérlek, hadd kerüljek én is ugyanabba a helyzetbe! Add meg nekem a jóga misztikus képességeinek mindegyikét, melyeket csak hosszadalmas lemondásokkal és a jóga gyakorlásával lehet elérni!” Jó hosszú lista, igaz? ’Add meg nekem ezt, add meg nekem azt!’

„Miután meghallgatta Hiranjakasipu fohászait és kéréseit, Brahmá így szólt: „Óh, Hiranjakasipu! Azokat az áldásokat, melyeket kértél, nem kaphatja meg mindenki. Óh, fiam, én mégis megadom neked valamennyit, annak ellenére, hogy oly ritka az, aki elérheti őket!” Majd Brahmá visszatért otthonába.

Brahmá áldásainak elnyerésével Hiranjakasipu ragyogó, aranyszínű testet kapott, hs akkor eszébe jutott fivére halála, akit Visnu pusztított el, így szívében rögtön gyűlöletet érzett a Legfelsőbb Úr, Visnu iránt. Ez a hatalmas aszura, Hiranjakasipu, lett az összes többi aszura, valamennyi félisten és emberi lény legfelsőbb ura. Leigázta a gandharvákat – az isteni énekeseket, a nágákat – a kozmikus kígyókat, a sziddhákat – tökéletes lényeket, a garudákat, a csaranákat, a vidjádharákat, a rsiket, Jamarádzsot és követőit, az ősatyákat – vagyis pitriket, és ebben az univerzumban mindenkit.”

Vannak tehát tekintélyes pozíciók ebben a világban, mint a félisten vagy a király. Ám vannak kevésbé köztiszteletnek örvendők is, mint például a jaksák – a jaksa egy varázsló démon harcos, a ráksasza még kevésbé tekintélyes – ők az emberevő óriások. A pisácsa még sokkal súlyosabb – seprűnyélen lovagló boszorkányt jelent. De vannak még préták is – a préta a hulladémon.

Jamuná: Vámpírok? A vámpírok prototípusai? Zombik?

Szvámí Tírtha: Ugyan már! Ezek új találmányok, kedveseim! Ez csupán a hollywoodi verziója ezeknek a lényeknek, így kérlek, maradjunk a hagyománynál! Mi is a préta? A préta olyan, mint egy szellem – honnét ismerjük fel a szellemet?

Jamuná: Áttetsző.

Szvámí Tírtha: Áttetsző!? Ez megint valami hollywoodi verzió lehet – van egy jel, egy jelzés, amiről felismerheted, ki is az a préta. Néha ugyanis nagyon emberi formát ölthetnek, pontosan úgy néznek ki, mint az emberek, ám van néhány sajátos tulajdonságuk, amiről felismerhetjük, ki kicsoda. A préta különleges ismertetőjegye pedig az, hogy a lábujjai nem előre állnak, ahogy általában szokott lenni, hanem hátrafelé mutatnak. Nem túl vicces! A lábfejeik hátrafelé állnak. Mit jelent ez? Általában ha a homokban lépdelsz, a lábnyomaid megmutatják az irányt – lépsz egyet előre, és a lépések is előre mutatnak. De mi történik, ha nem ismered a helyes irányt? Mi történik akkor, ha te préta vagy? Hiába mész az egyik irányba, lábnyomaid az ellenkező irányba mutatnak. Ez azt jelenti, hogy bár úgy tűnik, hogy haladsz, valójában hátrafelé mész. Ez tehát a préta – a hulladémon, akik rossz irányba halad. Értitek az ebben rejlő szimbolikus jelentést? Ez tényleg nem mulatságos, mert igazán fontos, mély üzenetet hordoz. Ugyanis a jelenlegi társadalom rossz irányba halad. Mondhatjuk tehát, hogy gyakorlatilag mindenki préta, nem találja a helyes irányt. Elindultok az egyik irányba, ám lábnyomaitok az ellentétes irányba mutatnak – vagyis valami teljesen elromlott ebben a kondicionálásban.

Hiranjakasipu lett tehát a tekintélyes, isteni, mennyei, királyi rendeknek, valamint ezeknek az alsóbb rendű élőlényeknek – mint például a szellemeknek és ördögöknek – az ura. „Uraik és királyaik leigázása után átvette tőlük a hatalmat és a pozíciójukat, és mindhárom bolygórendszer – Szvarga, Martja és Pátála – legfelsőbb urává vált.” Pátála a pokoli bolygókat, az alsó bolygórendszereket jelenti. Martja-lóka a Föld és a hasonló bolygók, ahol a halál a végső hatalom. A Martja jelentése halál, tehát a bolygó neve Halál. A Szvarga a felső bolygórendszerek neve, ezek a mennyei bolygók. Ez történt tehát az áldás eredményeképpen – Hiranjakasipu rendkívüli hatalomra tett szert, meghódította az élőlények különböző csoportjainak vezetőit, majd megszerezte a hatalmukat és energiájukat.