Category RSS

Calendar

May 2018
M T W T F S S
« Apr    
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031  



Archive for May 14th, 2018

traditional-indian-motif-jaipur

(из лекция от Свами Тиртха, май 2012, София)

Започваме да четем за светия живот на Прахлада. Това е една книга на Бхакти Валлабх Тиртха Махарадж, ученик на Бхакти Дайита Мадхава Махарадж, който е ученик на Бхактисиддханта Сарасвати. Днес той е един от най-старшите ваишнави на тази планета – старши не само по възраст, но и по уважение. Затова нека с голямо внимание четем думите му.

„Светият живот на Прахлада”. Повечето от вас като цяло знаят историята. При все това трябва винаги да намираме нови начини да навлизаме в една и съща история и да извличаме нови изводи от старите разкази, които сме слушали стотици пъти. Това се нарича напредък. Повтаряте едно и също нещо, а то ви носи нов вкус – това се нарича развитие. То е напълно противоположно на материалните неща, където непрестанно се налага да намирате нещо ново, за да добиете все същия стар вкус; в духовния живот ние правим старите неща, ала те ни донасят все нов и нов, жив вкус. Така че това е много уникален процес. Не се налага да измисляме нови мантри, за да удовлетворяваме желанието си. Както е казал Шрила Прабхупад, след като е приел три или пет хиляди ученици: „Сега имаме достатъчно мляко. Време е да го кондензираме.”

И така, светият живот на Прахлад започва с раждането на Хиранякашипу. „Веднъж, докато пътешествали из трите свята, четиримата мъдреци, родени от ума на Брахма – Кумарите – пристигнали ненадейно пред Ваикунтха, обителта на Върховния Бог. Макар четиримата Кумари всъщност да са много стари, на вид те изглеждат като малки деца и се движат навред голи. Станало така, че двамата вратари на Ваикунтха – Джай и Виджай – видели четиримата Кумари да приближават. Мислейки ги за обикновени деца, те не им позволили да влязат във Ваикунтха, обръщайки се към тях със следните думи: „Откъде се взехте? Не знаете ли, че никой не може да влиза тук без предварително разрешение?” Макар четиримата Кумари отново и отново да се опитвали да влязат във Ваикунтха, Джай и Виджай продължавали да ги пропъждат. Накрая, разгневени, четиримата Кумари прокълнали вратарите, възклицавайки: „Негодници! Вие ни забранявате да влезем без да сте способни на правилно разграничаване и единствено от гордост! В обителта на Бога качествата невежество и страст не могат да съществуват. Така че вие не сте достойни да живеете в лотосовите нозе на Бог Мадхусудхан. Затова ви проклинаме да паднете от това място и да се родите като демони в материални тела.” И отвеяни от могъщото проклятие на мъдреците, Джай и Виджай незабавно пропаднали от своята извисена позиция. Виждайки злочестата им участ, четиримата Кумари се смилили над тях и им обещали, че след три живота ще се избавят от ефекта на проклятието им.”

Виждате ли, ако има дисхармония, ще дойдат последствия. Това е голям въпрос – дали във Ваикунтха е възможно да съществува някаква дисхармония или не? Но не забравяйте, Джай и Виджай били само вратари, те стояли отвън. Веднъж имаше въпрос: „Къде е пределът на илюзията? Как да намерим границата между илюзията и истинското духовно битие?” Може да си помислите, че това е философски въпрос. Но всъщност е топографски въпрос. Защото сетната граница на илюзията е входната врата на храма. До този момент, до този праг властва илюзията, но оттатък господства божествената енергия.

 

(следва продължение)

 



traditional-indian-motif-jaipur

(from a lecture of Swami Tirtha, May 2012, Sofia)

We shall start our readings about the holy life of Prahlada. This is a book of Bhakti Vallabh Tirtha Maharaj, a disciple of Bhakti Dayita Madhava Maharaj, who is a disciple of Bhaktisiddhanta Saraswati. Today he is one of the most senior vaishnavas on this planet – senior not only by age, but by respect. Therefore we should pay great attention to his words.

The holy life of Prahlada. Most of you basically know the story. Yet we should always try to find some new ways to enter into the same story and to extract new conclusions from the old stories that we have heard hundreds of times. This is called progress. You repeat the same thing and it will give you a new taste – it’s called progress. This is completely the opposite of the material stuff where you have to find something new to get the same old taste; but in spiritual life we do the same things and yet it will bring new and new alive taste. So this is a very unique process. We don’t have to invent new mantras in order to satisfy our eagerness. Like Shrila Prabhupad said after he had three or five thousand disciples: “Now we have enough milk. It’s time to condense it.”

So, the holy life of Prahlada begins with the birth of Hiranyakashipu. “Once in the course of their travels around the three worlds, the four sages born from the mind of Brahma – the Kumaras – arrived unannounced at Vaikuntha, the residence of the Supreme Lord. Although the four Kumaras are actually very old, their appearance is like that of small children, and they also travel around naked. It so happened that the two doorkeepers of Vaikuntha – Jay and Vijay – saw the four Kumaras approaching. Thinking them to be ordinary children, they prevented them from entering Vaikuntha, addressing them thus: “Where have you come from? Are you unaware that no one can enter here without prior permission?” Although the four Kumaras repeatedly tried to enter Vaikuntha, Jay and Vijay kept turning them away. Finally, becoming angry, the four Kumaras cursed the gatekeepers exclaiming: “You, rascals! You are prohibiting us from entering without exercising proper discrimination and out of pride only! In the abode of the Lord the qualities of ignorance and passion cannot exist. Thus you are not qualified to reside at the lotus feet of the Lord Madhusudhan. We therefore curse you to fall down from this place and be born as demons with material bodies.” And from the blow of the sages’ powerful curse Jay and Vijay immediately felled from their exalted position. Seeing their miserable plight, the four Kumaras took pity on them and promised them that after three lifetimes they will be relieved from the effect of their curse.”

You see, if there is disharmony, then consequents will come. This is a big question – whether in Vaikuntha there might be any disharmony or not? But don’t forget, Jay and Vijay are only gatekeepers, they are outside. Once there was a question: “Where is the limit of illusion? How to find the limit between illusion and real spiritual existence?” You might think that this is a philosophical question. But no, this is a topographical question. Because the last limit of illusion is the entrance door of the temple. Until that moment, until that threshold it’s illusion dominating, but beyond that it’s divine energy dominating.

 

(to be continued)

 



traditional-indian-motif-jaipur

(részlet Szvámí Tírtha 2012. májusi szófiai előadásából)

Kezdjünk el a szent életű Prahládról olvasni! Ez Bhakti Vallabh Tírtha Mahárádzs könyve, aki Bhakti Dajita Mádhava Mahárádzs tanítványa volt, ő pedig Bhaktisziddhánta Szaraszvatí tanítványa. Napjainkban ő a rangidős vaisnava e bolygón – nem csupán a korát tekintve, hanem ő az, aki a legnagyobb tiszteletnek örvend, ezért nagy figyelmet kell szentelnünk a szavainak.

Prahlád szent élete. A legtöbben alapvetően ismeritek a történetet, mégis új utakra érdemes rálelnünk ugyanannak a történetnek az elmesélése közben azért, hogy új következtetéseket szűrhessünk le a régi történetekből, amelyeket már több százszor hallottunk. Ezt hívják fejlődésnek – ugyanazt a dolgot ismételitek, mégis új ízt ad – ez a fejlődés. Ez tökéletes ellenkezője az anyagi világnak, ahol mindig valami újabbat kell megtapasztalni ahhoz, hogy ugyanazt a régi ízt érezzük, ám a lelki életben ugyanazt a dolgot csináljuk, és mégis új és élő ízt fog hozni. Ez tehát egy nagyon egyedi folyamat. Nincs szükség új mantrák kitalálására ahhoz, hogy a vágyakozásunkat kielégítsük. Ahogy Shríla Prahbupád is elmondta, miután három vagy ötezer tanítványa lett: „Most már elég tej áll rendelkezésünkre, ideje összesűríteni.”

Tehát Prahlád szent élete Hiranjakasipu megszületésével kezdődik. „Valamikor a három világ körüli utazásaik során a Brahmá fejéből kipattant négy bölcs – a Kumárák – bejelentés nélkül érkeztek Vaikunthára, a Legfelsőbb Úr hajlékára. Habár a négy Kumára valójában nagyon idős, kinézetük egy kis gyermekéhez hasonlatos, és mezítelenül utaznak. Úgy történt, hogy Vaikuntha két ajtónállója, Dzsaj és Vidzsaj meglátta, hogy a négy Kumára közeledik. Mivel azt hitték, közönséges gyermekek, megakadályozták, hogy belépjenek Vaikunthára, és így szóltak hozzájuk: „Honnét érkeztetek? Nem vagytok tudatában annak, hogy ide senki emberfia be nem teheti a lábát előzetes engedély nélkül?” Bár a négy Kumára egymás után többször is megkísérelt belépni Vaikunthára, Dzsaj és Vidzsaj mindannyiszor visszafordította őket. Végül feldühödve a négy Kumára megátkozta a kapuőröket ezt kiabálván: „Ti csirkefogók! Megtiltottátok, hogy belépjünk anélkül, hogy a megfelelő ítélőképességet gyakorolnátok és csupán büszkeségből tettétek ezt! Az Úr lakhelyén a tudatlanság és a szenvedély nem létezhet, éppen ezért nem vagytok alkalmasak arra, hogy az Úr Madhuszúdan lótuszlábainál lakozzatok. Emiatt megátkozunk titeket azzal, hogy lezuhanjatok erről a helyről és démonként szülessetek meg anyagi testben!”És a bölcsek erőteljes átka lesújtott Dzsajra és Vidzsajra, akik azonnal letaszíttattak emelkedett helyzetükből. Látva rémes állapotukat a négy Kumára megsajnálta őket és ígéretet tett, hogy három emberöltő után fel fognak szabadulni az átkuk hatása alól.”

Látjátok, ha diszharmónia van, jönnek a következmények! Ez egy nagy kérdés: vajon Vaikunthán létezik-e diszharmónia, avagy nem? Ám ne feledjétek, Dzsaj és Vidzsaj csupán kapuőrök, kint vannak. Egyszer elhangzott egy ilyen kérdés: „Hol van az illúzió határa? Hogyan leljünk rá az illúzió és a valódi lelki létezés közötti határra?” Úgy gondolhatjátok, hogy ez egy filozófiai kérdés, pedig nem, ez topográfiai kérdés, hiszen az illúzió végső határa a templom bejárata. Addig a pillanatig, addig a küszöbig az illúzió uralkodik, de azon túl az isteni energia az úr.

 

(folytatása következik)