Calendar

January 2018
M T W T F S S
« Dec   Feb »
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031  



Archive for January 15th, 2018

sita

(продължава от предишния понеделник)

 

 

Знаете, че едното без другото не може да съществува – без среща няма раздяла и без раздяла няма среща. Те се предполагат една-друга, тъй като това е начинът да се засили тяхната интензивност.

Трябва да ви кажа, че да общуваш пряко, лично, с нашия духовен учител – това беше много наситено преживяване. Обаче раздялата е дори по-интензивна. Така че Кришна, като главния режисьор на всички пиеси и театрални постановки в тази голяма вселена, познава всички драматургични похвати, които покъртително да ви предадат историята. Затова Той използва и двете крайности – срещата и раздялата. Трябва да опитаме и двете. Ако Ромео и Жулиета не умираха накрая, никой нямаше да слуша тази история. Не е ли така? Ала понеже присъстват двете крайности – най-силният плам и най-великото страдание – макар че е много болезнено да се гледа театъра и всички са облени в сълзи, въпреки това казват: „Толкова е хубаво!”

Или „Рамаяна” – същото е! Раздялата между Сита и Рама е толкова болезнена! При все това, всеки гледа историята стотици пъти, за да дочака Тяхната среща. Хем знаем как се развива историята, но сме готови да се въвлечем в настроението на раздялата и на срещата.

Кое е първо – раздялата или срещата? Всъщност, в анализа на духовните чувства, който прави Шрила Рупа Госвами в „Бхакти Расамрита Синдху”, той описва едно много специално настроение, а именно пурва-рага. Рага означава „привързаност”, а пурва значи „предшестваща” или „първа”. Това е чувството, когато влюбените нямат възможността да се срещнат, те са разделени, но много очакват срещата. И въпреки че са разделени, при все това са свързани. Това е позитивната интерпретация на пурва-рага. Щом има силно желание, те ще се срещнат. И тогава какво ще се случи? Отново пурва-рага, същото чувство ще се прояви, ала този път по обратния начин. Макар да са заедно, те ще се боят, че отново ще бъдат разделени. А това е болезненото тълкувание на пурва-рага. Така че кое е първо – никога не знаем.

Ямуна: А кое е последно?

Свами Тиртха: Субективно погледнато, последното е раздялата. Защото „последно” означава, че това е краят на историята, нали? И когато „Ромео и Жулиета” свърши в театъра, вие се прибирате вкъщи и срещате жена си. Така че след непосилната раздяла в смъртта, вие се срещате. Но шегата настрана; казах „субективно” тъй като всички ние сме разделени от прегръдката на Върховния, от гръдта на Бога. И краят на историята ще дойде, когато намерим пътя си обратно.

Днешният ден е тук. Не се тревожете дали сме били разделни преди, не се страхувайте, че ще се разделим отново. Ще бъде много необичайно това, което ще кажа сега: живейте за днес. Разбира се, ние знаем, че живеем във вечността, затова ако развиете съзнание за раздяла, ще я чувствате вечно; но ако развиете съзнание за среща, тогава ще се срещаме вечно. Трудно е да се направи този квантов скок над измеренията. Но ще ви напомня думите, че времето се стапя. Понякога времето просто се стапя.

 

(следва продължение)

 



sita

(az előző hétfői lecke folytatása)

 

Tudjátok, hogy az egyik nélkül a másik nem létezhet – találkozás nélkül nincsen elválás és elválás nélkül nincsen találkozás. Ezek kölcsönösen feltételezik egymást, hiszen ez a módja az intenzitás fokozásának.

Meg kell, hogy valljam nektek, hogy közvetlenül, személyesen társulni a lelki tanítómesterünkkel az egy nagyon – nagyon intenzív élmény volt, ám az elválás egy kicsit még intenzívebb. Krsna, e hatalmas univerzum valamennyi színházi előadásának és színdarabjának végső rendezője, Ő az, aki a dramaturgia valamennyi sablonját ismeri, amely átütő erővel mondja el nektek a történetet. Ezért Ő mindkét végletet használja – a találkozást és az elválást is, mert szükségünk van erre a két ízre. Ha Rómeó és Júlia nem halna meg a végén, senki sem hallgatná meg azt a történetet, igaz? De mivel a két véglet ott van – a legizzóbb égés és a leghatalmasabb szenvedés – bár nagyon fájdalmas megnézni a színdarabot, és mindenki a könnyeivel küszködik, mégis mindenki így kiált fel: ‘Ez annyira szép!’

Vagy a Rámájana – ugyanaz! Szítá és Ráma elválása annyira fájdalmas! Mégis mindenki százszor is megnézi a történetet arra várva, hogy Ők újra találkoznak. Tudjuk, hogy alakul a történet, mégis készen állunk az elválás és találkozás újbóli átélésére.

Melyik van előbb – az elválás vagy a találkozás?  Rúpa gószvámí lelki érzésekről szóló elemzésében, a Bhakti-raszámrta-szindhu c. művében egy nagyon különleges hangulatot említ, melynek neve púrva-rága. A rága ’’vonzalmat’, ’ragaszkodást’ jelent, a púrva pedig ‘előzőt’ vagy ’elsőt’. Az egy olyan érzés, amikor a szerelmeseknek nincs lehetőségük a találkozásra, külön vannak, de él bennük egy nagyon erős várakozás a találkozásra. Tehát habár külön vannak, mégis együtt. Ez a púrva-rága pozitív értelmezésre. De ha megvan az intenzív vágy,  akkor találkozni fognak. És mi fog akkor történni? Ismételt púrva-rága, ugyanaz az érzés fog előjönni, de most már az ellenkező módon. Bár együtt vannak, megvan az a rossz előérzetük, hogy ismét szétválnak majd. És ez a púrva-rága fájdalmas magyarázata. Melyik van hát előbb? Sosem tudjuk.

Jamuná: Melyik az utolsó?

Szvámí Tírtha: Szubjektíven az utolsó az elválás, hiszen az ‘utolsó’ azt jelenti, hogy ez a történet vége, igaz? És amikor a Rómeó és Júlia véget ér a színházban, hazamentek és találkoztok a feleségetekkel, tehát miután a halál végleg elválasztott benneteket, találkozni fogtok. A viccet félretéve – ahogy mondtam ’szubjektíven’, mivel mi mindannyian el vagyunk választva a Legfelsőbb ölelésétől, a Jóisten keblétől. A történet vége az lesz, amikor megtaláljuk a visszafelé vezető utat.

Térjünk vissza a jelenbe! Ne aggódjatok már előre az elválás miatt, ne féljetek az újbóli elválástól! Most egy nagyon szokatlan dolgot fogok mondani: Éljetek a mának! Természetesen tudjuk, hogy az örökkévalóságban élünk, tehát ha elválás-tudatot fejlesztetek ki, akkor örökké azt fogjátok érezni; ha pedig találkozás-tudatosak leszünk, akkor örökké találkozni fogunk. Nehéz ezt a kvantumugrást dimenziókon felülemelkedve megvalósítani, mégis szeretnélek Benneteket ezekre a szavakra emlékeztetni: Az idő elolvad. Néha az idő egész egyszerűen szertefoszlik.

 

(folytatása következik)



sita

(continues from the previous Monday)

You know that without the one the other cannot exist – without meeting there is no separation and without separation there is no meeting. They presuppose each-other, because this is a way to make it more intensive.

I have to tell you, to associate directly, personally with our spiritual master – it was a very intensive experience. But the separation is a little more intensive. So Krishna, as the ultimate director of all the plays and theatre performances in this grand universe, He knows all the patterns of dramaturgy that will smashingly tell you the story. Therefore He uses both extremes – the meeting and the separation. We need these two tastes. If Romeo and Juliet didn’t die at the end, nobody would listen to that story. Isn’t that? But because the two extremes are there – the highest burning and the greatest suffering – although it’s very painful to watch the theatre and everybody is in tears, still everybody says: ‘It’s so nice!’

Or the Ramayana – same! The separation between Sita and Rama is so painful! Still everybody is watching the story hundreds of times to wait until They meet again. We know how the story goes, still we are ready to join the mood of separation and meeting.

Which is first – separation or meeting? Actually in Rupa Goswami’s analysis about the spiritual feelings in Bhakti-rasamrita-sindhu, he quotes a very special mood and this is the purva-raga. Raga means ‘attachment’ and purva means ‘previous’ or ‘first’. That is such a feeling when the lovers don’t have the possibility to meet, they are separated, but they have a very high expectation to meet. So although they are separated, nevertheless they are united. This is the positive interpretation of purva-raga. But if there is an intensive desire, they will meet. And then what will happen? Again purva-raga, the same feeling will appear, but now in an opposite way. Although they are united, they will have the apprehension to be separated again. And that’s the painful explanation of purva-raga. So, which is first – we can never know.

Yamuna: Which is last?

Swami Tirtha: Subjectively the last one is separation. Because ‘last’ means that this is the end of the story, right? And when the Romeo and Juliet finishes at the theatre, you go home and you meet your wife. So after extreme separation in death, you will meet. But apart from jokes – I said ‘subjectively’ as we are all separated from the embrace of the Supreme, from the bosom of God. The end of the story will be when we find our way back.

The present day is here. Don’t worry about being separated before, don’t be afraid of being separated again. Now it will be very unusual what I say: live for today. Of course we know we live in eternity, so if you develop separation consciousness, you will perceive that eternally; if we develop meeting consciousness, then we shall meet forever. It’s difficult to have this quantum jump over the dimensions. But I will remind you of the words that ‘time melts’. Sometimes time just melts.

 

(to be continued)