Category RSS

Calendar

January 2018
M T W T F S S
« Dec   Feb »
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031  



Archive for January 8th, 2018

RKDance

A taoizmus szimbólumokban beszél. Kétségtelenül keleti – de csak szimbólumok. A Tao te King (Az Út és Erény könyve) első verse így szól: „A tao a leírhatatlan; ha valamit képes vagy leírni az nem a tao.”[1] Olyan ez, mint egy puzzle, mint egy találós kérdés. Mit is jelent? Rendben, vizuálisan jobban jelenítik meg, mivel használják a jint és a jangot – van az egység, és van a különbözőség. És mindegyik tartalmazza a másik egy picinyke részét is, hiszen a fekete mezőben ott van egy fehér csepp, és a fehér mezőben ott a fekete. Ez egy kissé száraz. Elmondja ugyan a történetet, mégis kissé száraz.

Szeljük át a Himaláját déli irányban! Ők szintén használnak szimbólumokat ugyanannak az igazságnak – az egység és különbözőség elvének – a leírására, de itt ez annyira költői! Úgy mondják, hogy a fekete Isten és a fehér Istennő találkoznak – ezek tehát nem csupán egymás körül pörgő parányi festett felületek, hanem ez olyan, mint egy tánc, egy romantikus történet, egy mozdulat – gyönyörűséges! Sokkal gyönyörűségesebb, persze kétségtelen, hogy a másik is szép. Mégis ez sokkal káprázatosabb, és érzelemdúsabb.

De vajon mi megértjük a jelentést? Szinte soha. Mégis, ha megvizsgáljátok a jin-jangot – ha visszatérhetünk erre egy perc erejéig – tudjátok, hogy az egy kör, és milyen alakja van a két mező közötti felosztásnak? S-alakú, ugye? Ívelt görbéhez hasonló. A nyugati esztétika az S betűt a ’szépség vonalának’ nevezi. Látjátok, a két mező közötti elválasztó vonal a szépség vonala. Akárhol látjátok ezt a formát, nyugaton mindenütt a szépség vonalaként értelmezik. Mégis a ’szépség vonala’ ismét egy elméleti esztétikai értelmezés. De láttátok már Krsna alakját? Ő ebben a formában áll, ez egy háromszorosan hajlott testtartás, a tribanga – három ívben hajló testtartás – ez az ’S’.

Ott van az tehát mélyen rejtve a taoizmusban, a tao szimbólumában, a jin-jang formában. A nyugati esztétika nagyon elméleti módon magyarázza, pedig ha a nyugat valamennyi tudásának és észak valamennyi szimbólumának forrását azonosítjuk, akkor rálelünk a mögöttük rejlő személyre, a személyes Istenre. Krsna ebben a káprázatos három ívben hajló alakjában fuvolázik.

Bármikor hallunk, olvasunk vagy megemlékezünk ezekről a Róla és a társairól szóló gyönyörű történetekről – a találkozásról és elválásról – mindig ez ismétlődik. Ám ezt annyira költőien magyarázzák, érzelmekkel telve, hogy az személyesen is megérintsen bennünket –  és ez egy nagyon hatékony, megindító módja annak, hogy a dolgokat elmagyarázzuk az embereknek. Mivel érezzük a találkozás boldogságát és az elválás fájdalmát, így ha az isteni igazság a mi nyelvünket használja arra, hogy megmutassa arcait, akkor meg fogjuk érteni, hogy mi is történik.
(folytatása következik)

[1] „Az út, mely szóba-fogható,/ nem az öröktől-való..” . Weöres Sándor fordítása



RKDance

(continues from the previous Monday)

 

 

Daoism speaks in symbols. Oriental, no doubt – but only symbols. The first verse of “Tao te ching” is: “The dao is what you cannot describe; if something can be described, this is not the dao.” It’s just like a puzzle, like a riddle. What does it mean? All right, visually they describe it better, because they use the yin and yang – there is the unity; and the diversity. And one contains a little part of the other, because in the black field there is a white drop and in the white field there is a black drop. A little dry. Tells the story, but a little dry.

Let’s cross the Himalayas in the southern direction. They also use symbols to describe the same truth – the unity and the diversity principle – but here it is so poetic! They say that the black God and the white Goddess meet. So these are not only some little painted surfaces, revolving around each-other. But this is like a dance, like a romance, like movement – this is beautiful! It is more beautiful; the other one is also beautiful, no doubt. But this is more beautiful, more emotions are also added.

But do we understand the meaning? Hardly ever. Yet, if you examine yin-yang, if we return one step for a moment – you know it is a circle and what is the shape of the division between the two fields? It’s an S, right? Going like in a curve. In the western aesthetics the S is called ‘the line of beauty’. You see, the demarcation line between the two fields is the line of beauty. Wherever you see this design, it’s interpreted in the west as the line of beauty. Yet ‘line of beauty’ is again a theoretical point of aesthetics. But have you seen the form of Krishna? He is standing in this form. This is the threefold-bending form – Tribanga, bending at three places – this is the S.

So, it’s very hidden there in Daoism, in the symbol of dao, yin-yang. It is very theoretically explained in the western aesthetics. While if you identify the source of all the knowledge of the west and all the symbolism of the north, you will find the person behind, the personal God. Krishna plays His flute in this beautifully bending form.

And whenever we read, or we hear, or we remember these beautiful stories of Him and His partners – meeting or separating – this is repeated. But it is explained in such a poetic way that is surcharged with a personal touch, surcharged with emotions. And this is an effective way, a very touching way to explain the things to human beings. Because we feel the happiness of meeting and we feel the pain of separation. So if the divine truth shows its faces using our language, so to say, then we shall understand what’s going on.

(to be continued)



RKDance

(продължава от предишния понеделник)

Даоизмът говори в символи. Източни, без съмнение – но просто символи. Първият стих в „Дао дъ дзин” е: „Дао не може да бъде описано; ако можете да опишете нещо, то не е дао.” Това е като гатанка, като ребус. Какво означава? Визуално го обрисуват по-добре, понеже използват ин и ян – съществува единство, съществува и многообразие. И в едното се съдържа мъничка част от другото, защото в тъмния фон има бяла капка, а в белия фон има черна. Малко е суховато. Предава истината, но по сух начин.

Нека прекосим Хималаите в южна посока. Там също ползват символи, за да опишат същата истина – принципа на единството и многообразието – обаче по толкова поетичен начин! Те казват, че черният Бог и бялата Богиня се срещат. Не става дума само за някакви нарисувани повърхнини, въртящи се една около друга. Това е танц, романс, движение – толкова е красиво! По-красиво е; другото също е красиво, без съмнение. Но това е по-красиво, повече чувства са вложени.

Но нима проумяваме смисъла? Едва ли някога бихме могли. Ала да се върнем една стъпка за момент: ако разгледате ин-ян – знаете, те са в кръг, а каква е формата на линията, разделяща двата фона? S, нали? Линията е като извивка. В западната естетика S се нарича „линията на красотата”. Виждате, разделителната линия между двете полета е линията на красотата. Където и да видите този дизайн, на запад се интерпретира като линията на красотата. При все това „линията на красотата” отново е теоретична тема от естетиката. Обаче виждали ли сте формата на Кришна? Той е застанал точно така. Неговата поза с три извивки, Трибанга – това е S.

Така че това е много скришно в Даоизма, в символа на дао, ин-ян. Много теоретично е обяснено в западната естетика. Ала ако откриете източника на цялото знание на запада и на целия символизъм на севера, ще намерите личността, която стои отзад – личностния Бог. Кришна свири на Своята флейта в тази прекрасна извита форма.

И всеки път, когато четем, слушаме, или си спомняме тези красиви истории за Него и Неговите спътници – как се срещат или пък разделят – това се повтаря. Но е изразено по такъв поетичен начин, че е наситено с личен досег, наситено е с чувства. И това е един много въздействащ, много докосващ начин да се обяснят нещата на човешките същества. Защото ние чувстваме щастието на срещата, усещаме и болката на раздялата. Затова ако божествената истина ни разкрие лицата си, говорейки на нашия език, така да се каже, тогава ще разберем какво се случва.

 

(следва продължение)