Category RSS

Calendar

January 2018
M T W T F S S
« Dec   Feb »
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031  



Archive for January 1st, 2018

fractal

Kripadhájm kérdése: Ez egy olyan téma, melyet valójában két részre osztanék. Az első rész: találkozás és elválás az isteni szeretetben. A második rész: elválás és találkozás az isteni szeretetben.

Szvámí Tírtha: A mi hagyományunk nagyon költői. Mit gondoltok, létezik bizonyosság, képesek vagyunk bármit is objektívan észlelni? Lehetséges ez?

Kamen: Igen.

Szvámí Tírtha: Hogyan?

Kamen: Talán amikor nem azonosítjuk magunkat az egóval.

Szvámí Tírtha: Ez egy jó meglátás. Mindazonáltal hadd osszam meg veletek az én megértésemet erről: úgy érzem, semmilyen lehetőségünk nincs az objektivitásra. Csupán egyetlen dolgot tehetünk, amit élvezhetünk – ez az értelmezés. Hiszen az upanisadokban ezt olvashattuk: jató vácsó nivartanté aprápja manaszá szaha” „Tőle a szó visszafordul, gondolat őt el nem éri;
Ismervén a boldog Istent, nem kell semmitől sem félni.
1 Tehát az emberi magyarázatok, mint a szavak, az emberi megértés, mint a gondolatok visszatérnek, tehetetlenek.

Ennek ellenére megpróbáljuk leírni az anyagi valóságot, a minket körülvevő objektív világot valahogyan. Például megpróbálunk fizikai törvényeket és szabályokat keresni arra, hogy vajon hogyan működik az univerzum. Avagy a matematika alapján úgy gondoljuk, hogy kétszer kettő mindig négy. Sok dolgot veszünk adottnak: ’Ez így és így evidens.’ És sosem kérdőjelezzük meg: ’Vajon a kétszer kettő tényleg négy? Vagy talán három, néha pedig öt…? Hiszen megegyeztünk ezekben az értelmezésekben, ezekben a törvényekben. Ám a huszadik században a tudósok egyetértettek abban, hogy alig képesek az objektív valóság fellelésére, hiszen minden áramlik, még az anyag is egy összesűrített energiához hasonlítható. És akkor fedezték fel a kvantumelméletet – ha megfigyelőként lép be az ember a rendszerbe, akkor az másfajta módon kezd el működni.

Lassan-lassan tehát még az úgynevezett tudományos módon is szembesülnünk kell azzal, hogy nem vagyunk képesek megragadni az objektív valóságot. Csupán meg tudjuk magyarázni, hogy ’ennek a részecskének itt kell maradnia’ – de az nem marad. ’Valamennyi számítási képességemet bevetve ennek így kell működnie, de mégsem így működik.’ Habár a rendszer megfelelően funkcionál.

Éppen ezért alig létezik bármilyen bizonyosság, ám ez kissé elméletinek tűnik. Mikor is voltak Bulgáriában legutóbb a választások? Mostanság? Akkor biztosan emlékeztek a plakátokra – csak mosolygós arcokat láthattunk rajtuk, ugye? Szép smink és nagyon szép a retusálás. Ha pedig ugyanazzal a politikussal találkozik az ember személyesen, akkor csúnya, öreg, megkeseredett arcú személy, habár nagyon békés, ígéretes, nagyon jó és megbízható emberként akarják magukat feltüntetni. De mi is az igazság? Létezik a megfigyeléseinkben objektivitás? Mindenki azt mondja: „Ó, csökkenteni fogjuk az adókat!” S mi történik, amikor megválasztjátok őket? Adót emelnek – vagyis négyévente bekapjátok a horgot. Hiszen nincsen semmiféle objektív megfigyelés, csupán értelmezés. Mi magyarok szintén hasonlítunk ebben – nagyon jók vagyunk abban, hogy hibáinkat sikertörténetként tüntessük fel. Nem tudom, ti hogy vagytok ezzel, de ebben a művészetben nagyon jók vagyunk.

De akkor hogyan tudjuk megkülönböztetni a valósat a valótlantól? Ha még az anyagi világot is ennyire nehéz jellemezni, mennyire lehetetlen az isteni világot körülírni? Pedig az isteni világ is szeretne feltárulni, és szerencsére annak a legfelsőbb valóságnak egy nagyon költői kifejezésével találkoztunk.

1 Taittiríja-upanisad 2.9.1.

 

 



fractal

Въпрос на Крипадхам: Всъщност темата на въпроса ми е разделена на две. Първата част е: среща и раздяла в божествената любов. А втората част е: раздяла и среща в божествената любов.

Свами Тиртха: Нашата традиция е много поетична. Как мислите – възможно ли е документиране, можем ли обективно да наблюдаваме каквото и да било?

Камен: Да.

Свами Тиртха: Как?

Камен: Може би когато не се отъждествяваме с егото.

Свами Тиртха: Това е добра бележка. Все пак, ако ми позволите да споделя моето разбиране за това: усещането ми е, че няма шанс за документация. Можем да направим само едно, да се радваме само на едно – и това е интерпретацията. Защото, както четохме в Упанишада: ято вачо нивартанте апрапя манаса саха – „Върховният Бог е такъв, че от Него думите и мислите рикошират и се връщат, тъй като не проумяват.”[1] Така че човешките обяснения под формата на думи и човешкото разбиране под формата на мисли се завръщат в неспособността си.

При все това ние се стремим по някакви начини да описваме материалната реалност, обективния свят, който ни заобикаля. Опитваме се да открием някакви физически закони и правила как работи вселената. Или си мислим, въз основа на математиката, че две и две е винаги четири. Толкова много неща вземаме за даденост: „Очевидно е, че е така.” И никога не си задаваме въпроса: „Дали две и две е четири? Дали пък не е три, а понякога пет…?” Защото сме се съгласили с тези интерпретации, съгласили сме се с тези закони. Но през двадесети век учените стигнаха до извода, че едва ли могат да открият някаква обективна реалност. Защото всичко е плаващо, дори материята е сгъстена енергия. А след това откриха Квантовата Теория – ако влезеш в дадена система като наблюдател, тя започва да действа по различен начин.

Значи малко по малко, дори по тъй наречения научен метод трябва да признаем, че не можем да уловим обективната реалност. Можем само да обясним, че „тази частица трябва да стои тук – но тя не стои! Според всичките ми изчисления това трябва да работи по такъв и такъв начин, но то не работи така!” При все това, системата функционира правилно.

Така че едва ли съществува някаква документация. Но това звучи малко теоретично. Кога бяха последните избори в България? Наскоро? Значи си спомняте билбордовете. Само усмихнати лица, нали? Много хубав грим, много хубав ретуш. А ако срещнете същия политик лично, се оказва грозен и стар човек с кисела физиономия. Въпреки че искат да се представят за много спокойни, многообещаващи, добри, благонадеждни. Но къде е реалността? Къде е обективността на нашето наблюдение? Всички казват: „Ние ще намалим данъците!” А щом ги изберете какво се случва – вдигат данъците. И на всеки четири години вие се хващате на въдицата! Защото не съществува обективно наблюдение, само интерпретация. Ние, унгарците, също споделяме тази черта. Много сме добри в това да интерпретираме провалите си като истории на успеха. Не знам за вас, но нас много ни бива в това изкуство.

Ала тогава как да открием кое е истинско и кое неистинско? Щом дори материалната сфера е толкова трудно да бъде описана вярно, колко по-невъзможно е да се опише божественият свят? При все това божественият свят също иска да се разкрие. И за щастие сме се натъкнали на много поетично изражение на тази върховна реалност.

 

(следва продължение)

 

[1] „Тайттирия Упанишад” 2.9.1

 



fractal

Question of Kripadham: It’s a topic actually divided into two. The first part is: meeting and separation in divine love. And the second part is: separation and meeting in divine love.

Swami Tirtha: Our tradition is very poetic. What do you think – is there documentation, can we objectively observe anything? Is it possible?

Kamen: Yes.

Swami Tirtha: How?

Kamen: Maybe when we don’t identify ourselves with the ego.

Swami Tirtha: That’s a good point. Nevertheless if you let me share my understanding about this, I feel that there is no chance for documentation. There is only one thing that we can do and that we can enjoy – it’s interpretation. Because as we had read in the Upanishad: yato vacho nivartante aprapya manasa saha – “God Supreme is that from where words and thoughts return, because they cannot understand.”[1] So human explanations, like words, and human understanding, like thoughts they return, incapable.

Nevertheless we try to describe the material reality, the objective world around us in some ways. Like we try to find some physical laws and rules how the universe works. Or we think on the basis of mathematics that two multiplied by two is always four. There are so many things we take as provided: ‘It’s evident that it is like this.’ And we never question: ‘Whether two multiplied by two is four? Or maybe three; and sometimes five…?” Because we agree on these interpretations, we agree on these laws. But in the Twentieth Century the scientists agreed that hardly they can find objective reality. Because everything is floating, even matter is like a condensed energy. And then they found out the Quantum Theory – if you enter a system as an observer, then the system starts to work in a different way.

So slowly-slowly, even in a so called scientific manner we have to face that we cannot catch objective reality. We can only explain that ‘this particle should stay here’ – but it does not! ‘With all my capacities of calculation it should work like this, but it doesn’t work like this.’ Although the system functions properly.

Therefore there is hardly any documentation. But this sounds a little theoretical. When did the elections in Bulgaria happen last time? Recently? So then you remember the billboards. There were only smiling faces, right? Very nice make-up and very nice retouch. And if you meet the same politician personally, he will be a very ugly, old and sour-faced person. Although they want to interpret themselves as very peaceful, very promising, very good, reliable. But where is the reality? Where is the objectivity of our observation? Everybody will say: “Ah, we shall reduce the taxes!” And when you choose them, what happens – they will raise the taxes. And every fourth year you catch the hook! Because there is no objective observation, only interpretation. We Hungarians also share this feature. We are very good in interpreting our failures as success stories. I don’t know how you are, but we are very good at this art.

But then how to find what is real and what is unreal? If even the material sphere is so difficult to describe properly, how much it is impossible to describe the divine world?! Yet the divine world also wants to reveal itself. And fortunately we have met a very poetic expression of that supreme reality.

 

(to be continued)

[1] Taittiriya Upanishad 2.9.1