Category RSS

Calendar

January 2018
M T W T F S S
« Dec   Feb »
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031  



Archive for January, 2018

15578420_10207672884929706_3327236070923887344_n

Въпрос: Каква е градацията на настроенията в „Шикшащака”?

Свами Тиртха: Началото е философията на предаността. Тя разкрива пътя през всички различни степени на емоционално развитие. Накрая достигаме до отчаяното разбиране, че нямаме избор. И затова не сме готови да оставим избор и на Бога.

Защото какво е философията? Философията е чаматкар, изкуството на чаматкар. Чаматкар значи „да бъдеш удивен”. Така че философия означава да бъдеш удивен от красотата на творението, от величието на Бога. Да бъдеш смаян – това е философията. Без съмнение, подобно определение за философия е малко в сферата на раса. Но при все това то е много близо до истината.

Първият стих описва славата на святото име: как то лее благославящия си дъжд над човешките същества, окъпва душата и пречиства сърцето… Дори само първият стих има седем пласта. И след това, ако продължите стъпка по стъпка, ще видите как отчаяно Махапрабху изразява Своите чувства. Разбирате ли, отчаяно!

Но тъй като имаме „Златния аватар” преведена, моля ви, обърнете се към тази книга. Защото когато първия път прочетохме с бхактите тълкуванието на Шрила Шридхара Махарадж към последния стих на „Шикшащака” всички бяха зашеметени, дълбоко вглъбени в медитация и казаха: „Това е твърде висше!”

Така че ако приемем „Шикшащака” сериозно, ще бъдем много добри предани, без съмнение. И там, в неговото тълкувание, постепенният процес е описан напълно: от това удивление, през чувството за смирение, че „макар да си дал Своите свети имена, аз не изпитвам привличане към тях”. После през някои практични насоки като „бъди по-смирен от стрък трева”; сетне чувството на раздяла: „О Говинда, без Теб светът е пуст!” След това високата амбиция: „Моля Те, стори ме прашинка под Твоите лотосови нозе”, не „в нозете Ти”. И накрая отчаяното признание, че „Каквото и да правиш, Аз Ти принадлежа”.

Но както говорихме преди, не съществува описание, само интерпретация. Така че какво означава „Аз Ти принадлежа”?

Отговор: „Ти си Мой”.

Свами Тиртха: Да. „Ти Ми принадлежиш”. Благодаря!

И така, истина, красота, „линията на красотата”, символи и сухи философски принципи – всички те избледняват пред интензивността на „Шикшащака”. Затова, моля ви, четете и изучавайте тези осем стиха!



15578420_10207672884929706_3327236070923887344_n

Question: What is the gradation of the moods in Shikshashtakam?

Swami Tirtha: The beginning is devotional philosophy. It shows you the path through all the different stages of emotional development. Finally we reach the desperate realization that we have no choice. And therefore we are not ready to give any choice to the Supreme either.

Because what is philosophy? The philosophy is chamatkar, the art of chamatkar. Chamatkar means ‘to be astonished’. So philosophy is to be astonished by the beauty of creation, by the greatness of God. To be astonished – this is philosophy. No doubt, this is a little rasic explanation of philosophy. But anyway it is very close to the truth.

The first verse describes the glories of the holy name like: it provides the blessings rain over the human beings, bathes the soul and purifies the heart… There are seven layers of the first verse only. And then if you go step by step, you will see how desperately Mahaprabhu expresses His feelings. You see, desperately!

But as we have the Golden Volcano translated, please refer to that book. Because when we first read that book with the devotees, after reading the explanation of Shrila Shridhara Maharaj to the last verse of Shikshashtakam, everybody was stunned, deeply meditating inside and said: “That’s too high!”

So, if we take it seriously, we shall be very good devotees, no doubt. And there, in his explanation, the gradual process is described fully: from this astonishment, through the feeling of humility that ‘Although You have given Your holy names, I have no attraction.’ Then through some practical advice that ‘Be humbler than a blade of grass’; then the feeling of separation: ‘Ah Govinda, the world without You is empty!’ Then the high ambition: ‘Please make me a particle of dust at Your lotus feet’, not ‘in Your lotus feet’. And finally this desperate confession that ‘Whatever You do, I belong to You!’

But as we described before, there is no description, only interpretation. So what is the meaning of this “I belong to you’?

Answer: ‘You are Mine’.

Swami Tirtha: Yes, ‘You belong to Me.’ Thank you!

So, truth, beauty, the line of beauty, symbols and dry philosophical tenets – they all fade by the intensity of the Shikshashtanam. Therefore please, read and study these eight verses!

 



15578420_10207672884929706_3327236070923887344_n

Kérdés: Melyek a kedélyállapotok fokozatai a Siksástakamban?

Szvámí Tírtha: Az eleje vallásos filozófia, az érzelmi fejlődés különböző fokozatain átvezető ösvényt mutatja meg. Végül eljutunk addig a reménytelen felismerésig, hogy nincs választásunk, éppen ezért nem állunk készen arra sem, hogy választást kínáljunk a Legfelsőbbnek.

Mi is a filozófia? A filozófia csamatkára, a csamatkára művészete – a csamatkára meglepetést jelent, tehát a filozófia azt jelenti, hogy meglepődünk a teremtés gyönyörűségén, a Jóisten nagyszerűségén. Meglepettnek lenni – ez filozófia, bár kétségtelen, hogy ez a filozófiának kissé raszikus magyarázata. Mindenesetre nagyon közel áll az igazsághoz.

Az első versszak a szent nevek zengésének dicsőségét írja le, mint például: „áldások özönét zúdítja az emberekre, megfürdeti a lelket és megtisztítja a szívet”. Csupán az első versszaknak hét rétege van, de lépésről lépésre továbbhaladva látni fogjátok, Maháprabhu hogyan fejezi ki érzéseit – látjátok: kétségbeesetten és elszántan.

Mivel Az arany avatárt már lefordították, kérem, hogy forduljatok ahhoz a könyvhöz! Mert amikor először olvastuk a bhaktákkal, Sríla Shrídhar Mahárádzsnak a Siksástakam utolsó verséhez fűzött magyarázata után mindenki így kiáltott fel: „Hű, ez nagyon magas!”

Tehát ha komolyan vesszük, kétségtelenül nagyon jó tanítványok leszünk. És ott, ő a magyarázatában teljes egészében leírja ezt a fokozatos folyamatot: a meglepettségtől az alázatosság érzésén keresztül „Bár Te nekem adtad a Szent Neveket, nem vonzódom hozzájuk”. Majd néhány gyakorlati tanácson át „légy alázatosabb a fűszálnál’, aztán az elválás érzésén át „Ó, Góvinda, nélküled üres lett az egész világ!”. Utána egy nagyon magas szintű törekvés: „Vessél engem szent lábaid porába!” s végül az elszánt vallomás, hogy: „Bármit is teszel, Hozzád tartozom.”

De ahogy már a korábbiakban is szóltunk róla, nincsen leírás csupán interpretáció. Mi tehát ennek a jelentése: „hozzád tartozom”?

Válasz: „Te az enyém vagy.”

Szvámí Tírtha: Igen, „Te hozzám tartozol.” Köszönöm szépen!

Tehát igazság, szépség, a szépség vonala, szimbólumok és a száraz filozófiai tételek mind-mind elhalványulnak a Siksástakam intenzitásában. Éppen ezért kérlek benneteket, olvassátok és tanulmányozzátok ezt a nyolc verset!

A Siksástakam B.R. Shrídhar fordításában: http://www.kagylokurt.hu/3114/orientacio/csaitanja-mahaprabhu-nyolc-instrukcio.html



syrceto

Pregunta de Ilko: Con mi esposa hablamos frecuentemente del libre albedrio.- hasta qué grado existe. Se ha dicho que ni siquiera una hierbecilla no se mueve sin la voluntad de Dios. Acaso existe el libre albedrio?

Swami Tirtha:En tu familia quien afirma que existe libre albedrio? Lo afirma tu esposa. Y quien dice que no lo hay? Tú lo afirmas. Ya veis – es la unidad hermosa y armoniosa de la energía femenina y masculina Los hombres son más intelectuales. Y pensándolo bien, ya veréis que no hay suerte ni casualidad. En un sentido el libre albedrio existe. Todo está predeterminado. Sin embargo el corazón amante de la esposa o de la madre no puede ponerse de acuerdo con ello. Por qué? Las damas no tienen el mismo aproche intelectual y teórico para con la suprema verdad. su aproche es más bien emocional. Desde el punto de vista de los hechos, no disponemos de libre albedrio, lamento mucho. Por lo tanto, piénsalo bien – existe enorme diferencia entre estos dos aproches. Si de algún modo podemos llegar a adquirir un aproche intuitivo para con la realidad, llegaremos tal vez a revelar nuestra propia libertad.

No sé hasta qué grado he respondido a tu pregunta ni si mi respuesta te ayuda para el tópico..

Por lo tanto, me gusta mucho el modo de presentar dos ideas diferentes. Puesto que en el dorado punto de cruce la cita será posible. Podemos estar predeterminados por karma, la ley de acción y reacción, acto y consecuencia, lo que es control consecutivo del Supremo. . O tal vez nos encontremos bajo la directa observación de la Divina Providencia. No veo demasiada libertad en todo ello. Acercándonos aún más, nos encontraremos en el alcance del poder del amor divino. No somos sujetos sin objetos de este amor que nos viene abrazando e invitando a danzar.,

En el medio, en un nivel neutro de Brahman, tal vez exista una pequeña libertad – cuando estemos más allá de la materia, en el umbral de la existencia espiritual, de la realidad activa. Sin embargo ello se aparece al vacío absoluto (vacuum) y de nuevo no es la verdadera y real libertad.

El problema principal es que en la esfera física, en el nivel de la materia no podemos llegar a aceptar esta falta de libre albedrio. Por qué? Ya que estamos pensando objetivamente: „Quiero ser el centro. Quiero ser libre. Dándonos cuenta que no somos ni estamos libres para hacer cualquier cosa, lo que nos dé la gana, nos vamos a rebelar. Sin embargo, en la plataforma nos encontramos dominados por la Voluntad Divina. Espiritual – de nuevo hace falta el libre albedrio. Puesto que El toca la flauta y no lo hacemos nosotros. Nosotros danzamos – por lo menos lo esperamos. Sea dicho entre nosotros dos: cuando era joven, creía en el libre albedrio. Ya no lo creo.

Harilila: Cicero que es logico tener alguna voluntad libre. Ya que el mundo material es un lugar desde el que las almas pueden volver a Dios. Y como van a expresar su voluntad de hacerlo sin el libre albedrio?

Swami Tirtha: Por esta razón acabo de decir que en la realidad emocional tenemos algo de libre albedrio. Si existiese la oportunidad da libre albedrio, se encontraría en el nivel emocional de la realidad. Y de nuevo se ven reveladas la grandeza y la belleza de la devoción.

Ser bhakti nos va a llevar al libre albedrio, entonces estaremos listos a darnos aquella libertad que se nos ofrece. Puesto que con nuestro libre consentimiento decimos nuestro “yes” a Krishna. Una vez que habéis dicho vuestro “yes”, acaso podéis decir “no”? Volvemos a perder nuestra libertad..

.Harilila: La cuestión es quien dice ‘Si’? ‘Si significa voluntad, libre albedrio..

Swami Tirtha: Un punto de vista muy importante. Puesto que al observar y analizar el universo, vais a notar que en los últimos centenarios todo queda dominado por la voluntad humana. Estamos tan orgullosos con esta voluntad humana que queremos solucionar todos los problemas y responder a todas las cuestiones. – por otra parte son problemas y cuestiones creados por nuestros propios y previos actos Todas nuestras adquisiciones visibles resultan de la fuerza de la voluntad humana. De este modo hemos alcanzado el límite de este tipo de progreso – el progreso material. Ha venido el tiempo de cambiar el papel dominante de la voluntad por otra cosa. Hasta el momento hemos obrado para crear una trampa en la que está sufriendo la humanidad. Debemos encontrar un nuevo aproche, un nuevo modo de obrar. La mente humana tiene tres funciones – cuales son ellas?

Hayagriva: Pensar, desear y…

Swami Tirtha: Y?

Hayagriva: Sentir!

Swami Tirtha: No hay que olvidarlo, por favor. – es el bhaktiyoga. Entonces, la primera función de la mente es pensar, – ella tiene su puesto en la historia de la humanidad. La expresión de la voluntad, el poder de la voluntad como segunda función de la mente ha llegado a crear las condiciones actuales en el planeta Tierra. Debemos pues hallar la entrada de la tercera función. Si estáis esperando el cambio de posición de los polos y el fin del mundo en este mes de Diciembre, esperáis a lo que debería acabarse – la era de la voluntad. Y debe comenzar un nuevo grado, una nueva fase – la era del sentir.

 



syrceto

Ilko kérdése: Gyakran beszélgetünk feleségemmel a szabad akaratról – milyen mértékben létezik. “Még egy fűszál sem görbülhet Isten édes akarata nélkül”, azt mondják. Létezik egyáltalán olyan, mint szabad akarat?

Szvámí Tírtha: Nálatok ki mondja azt, hogy van szabad akarat? A feleséged. Illetve ki mondja azt, hogy nincs szabad akarat? Te. Látod, ez a női és a férfi energiák gyönyörű és harmonikus egysége. Azért, mert a prabhuk inkább intellektuálisan gondolkoznak. S ha elgondolkozol, illetve elemezni kezded, rájössz, hogy semmi sincs véletlenül. Tehát, egyik értelemben nincs szabad akarat, minden eleve elrendelt. Azonban egy feleség, egy édesanya szerető szíve ezzel nem tud egyetérteni. Miért? Mert a hölgyek nem intellektuálisan közelítik meg a Legfelsőbb Igazságot. Ők érzelmileg állnak hozzá ehhez a kérdéshez és érzelmi szempontból van szabadságunk. Sajnálom, a tények alapján nem létezik szabadság. Teljes mértékben egyetértek veled. Azonban érzelmileg közelítve Istenhez, mindenképpen többet és még többet tudsz adni Neki. Tőled függ.

Nem tudom mennyire sikerült választ adnom a kérdésedre vagy támpontot ehhez a témához? De gondolkodjatok el azon, hogy milyen nagy a különbség e között a kétféle megközelítés között! S ha valahogy sikerül közelebb kerülni a valóság intuitív megközelítéséhez, akkor a magunk számára is lelhetünk némi szabadságot.

Azonban nagyon tetszik, hogy ti ezt a kétféle elképzelést egyaránt képviselitek, mert általában az arany középpontban tudnak találkozni az elképzeléseitek. Akár a karma, akció-reakció, mint a Legfelsőbb másodlagos ellenőrző rendszere határoz meg bennünket, akár közvetlenül az isteni gondviselés irányítása alatt állunk, én nem igazán látok túl sok szabadságot itt. Azonban, ha közelebb megyünk, akkor sokkal inkább az Isteni szeretet határoz meg bennünket. Mi nem az alanyok, hanem a tárgyak vagyunk – tehát magához ölelhet és táncba hívhat bennünket.

Talán a semleges Brahman szinten létezik némi szabadság – amikor már túl vagy az anyagon és a lelki lét, az igaz valóság előtt állsz. De az megint csak olyan, mint egy vákuum, tehát az nem igazán szabadság.

Az anyagi síkon, anyagi szinten a fő probléma az, hogy nem tudjuk elfogadni a szabad akaratunk elvesztését. Miért? Mert szubjektív látásmóddal úgy gondolkozunk, hogy: ” Én akarok a középpontban állni, szabad akarok lenni”. S amikor észreveszed, hogy nem tehetsz meg bármit, amit szeretnél, akkor lázadni kezdesz. De lelki síkon az Isteni akarat határoz meg bennünket – és ott megint csak nem létezik szabad akarat. Mivel Ő játszik a fuvolán, nem pedig te. S mi pedig táncolunk, remélhetőleg.

Csak magunk között szólva, amikor fiatal voltam, hittem a szabad akaratban. Most már nem.

Harilílá: Úgy vélem, hogy logikus azt gondolni, hogy létezik némi szabad akarat, mert az anyagi világ egy olyan hely, ahonnan a lelkek visszatérhetnek Istenhez. S miként fejezhetnék ki szeretetüket, ha nem lenne szabad akaratuk?

Szvámí Tírtha: Ezért mondtam azt, hogy érzelmi szinten van némi szabad akaratunk. Ha van némi esélyünk a szabad akaratra, akkor az a valóság érzelmi szintjén van. S ez ismét megmutatja a szépségét és nagyszerűségét az odaadásnak. Tehát a bhakti hozza el a számunkra a szabad akaratot, és amikor készen állunk feladni ezt a szabadságot, megadatik a számunkra. Mert önkéntes beleegyezéssel mondjuk Krsnának azt, hogy “igen”. S ha már egyszer “igent” mondtál, mondhatod azt, hogy “nem”? Megint csak elvesztettük a szabad akaratunkat.

Harilílá: A kérdés az, hogy ki mondja azt, hogy “igen”? “Igen” annyit jelent, hogy akarat.

Szvámí Tírtha: Nagyon fontos kérdés. Mivel, ha egy kicsit megfigyeled és megvizsgálod ezt a világot, akkor látni fogod, hogy az elmúlt néhány száz évben mindenben az emberi akaraterő dominált. Annyira büszkék vagyunk erre, hogy meg akarunk oldani minden kérdést, minden problémát – amelyeket a korábbi tetteink eredményeztek. Minden, amit csak láthatunk az emberi akaraterő eredménye. S ez által elértük az ilyen típusú fejlődés határát – az anyagi fejlődését. Ezért itt az ideje, hogy ezt a nagyon meghatározó akaraterőt kicseréljük valami másra. Eddig működött ez a fajta hozzáállás, és azt a csapdát eredményezte, melytől most szenved az emberiség. Tehát egy újfajta megközelítést, egy új utat kell találnunk. S az emberi elme háromfajta funkcióval rendelkezik. Mi ez a három funkció?

Hajagríva: Gondolkodás, akarat és …

Szvámí Tírtha: És?

Hajagríva: Érzés!

Szvámí Tírtha: Erről ne feledkezzetek meg kérlek – ez a bhakti-jóga. Tehát a gondolat az első funkciója az elmének, mely helyet kapott az emberi történelemben. Akarat vagy akaraterő az elme második funkciója. amely ezt a jelenlegi állapotot hozta létre a Földön. Meg kell lelnünk a harmadik funkcióhoz vezető utat. Tehát, ha a pólusváltást,[1] vagy a világvégét várod ebben a decemberben, akkor ez az, ami véget ér – az akaraterő kora.

S egy új szakasz, egy új fázis kezdődik – az érzések kora.

[1] 2012-ben a Föld mágneses pólusainak felcserélődése és az esetleges világvége foglalkoztatta az emberiséget.

 



syrceto

Question of Ilko: We are often talking with my wife about the free will – to what extent it exists. Even a grass cannot move without the will of God, it is said. Is there such a thing as free will?

Swami Tirtha: In your family who says that there is free will? It’s your wife. And who says that there is no free will? You, yourself. You see, this is the beautiful and harmonious unity of the female and the male energies. Because the prabhus are more like intellectual. And if you think, if you analyze, you will see that nothing is by chance. So, in one sense there is no free will. Everything is determined. But the loving heart of a wife or a mother cannot agree with that. Why? Because ladies are not intellectually approaching the supreme truth. Their approach is emotional, and on the emotional side we have freedom. On the basis of facts there is no freedom, sorry. I fully agree with you. But on the emotional approach definitely you can give more, or even more to God. It depends on you.

I don’t know how much this point answers your question or helps this topic. But think, there is a big difference between these two approaches. And if we can also somehow catch on this intuitive approach of reality, then we might also find some freedom for ourselves.

But I like so much that you represent these two different ideas. Because usually on the golden middle point you can meet. Either we are determined by karma, action-reaction, which is like a secondary control of the Supreme, or we are directly under the control of Divine providence. I don’t see too much freedom here. And the closer we go, the more we are dominated by Divine love. We are not the subjects, but we are the objects – so it will embrace us, invite us to this dance.

Maybe in between, on Brahman, on this neutral platform, there is some little freedom – when you are beyond matter, and when you are in front of spiritual existence, active reality. But that is just like a vacuum, so again that is not real freedom.

The main problem is that in the material sphere, on the material plane we cannot agree with the loss of our free will. Why? Because we think subjectively: ‘I want to be the center, I want to be free.’ And when you observe that you are not free to do whatever you like, then you revolt. But on the spiritual plane we are dominated by the Divine will – again there is not so much free will. Because He plays the flute, it’s not you. And we dance, hopefully.

And just between you and me: when I was young I believed in free will. Not anymore.

Harilila: I think it’s logical to have some free will, because the material world is like a place from where the souls have to return to God. And how can they express their love without having free will?

Swami Tirtha: Therefore I said that in the emotional reality we have some little free will. If there is any chance for free will, this is on the emotional plane of reality. And again that shows the beauty and the greatness of devotion. So, bhakti will bring us to free will, but then we are ready to give up this freedom given to us. Because with our free consent we say “yes” to Krishna. Once you have said “yes”, can you say “no”? Again we have lost our freedom.

Harilila: The question is who says ‘yes’? ‘Yes’ means will.

Swami Tirtha: Very important point. Because if you observe and analyze the world a little bit, you will see that for the last few hundred years everything is dominated by the human willpower. We are so proud of our willpower that we want to resolve all the questions, all the problems – created by our previous activities. All the achievements that we can see are results of the human willpower. And by this we have come to the limit of this type of progress – material progress. Therefore this is time to exchange the dominating willpower with something. This approach worked so far and created the trap that all humanity suffers. So, we have to find a new approach, a new way. And the human mind has three functions. What are the three functions of the mind?

Hayagriva: Thinking, willing and…

Swami Tirtha: And?

Hayagriva: Feeling!

Swami Tirtha: Don’t forget about that, please – this is bhaktiyoga. So, thinking the first function of the mind, it had its place in human history. Willing, or the willpower, as the second function of the mind, has created this present condition on the planet Earth. We have to find the entrance to the third function. So, if you expect a shift in the poles, or the end of the world this December, then this is what should end – the era of willpower. And a new stage, a new phase should start – the era of feeling.

 



syrceto

Вопрос Илко: Часто разговариваем с моей супругой о свободной воле – до какой степени она существует. Сказано, что даже травинка не пошевельнется без воли Бога. Есть ли такая вещь как свободная воля?

Свами Тиртха: В вашей семье кто говорит, что есть свободная воля? Твоя супруга. А кто говорит, что нет свободной воли? Ты. Видите ли, это есть красивое и гармоничное единение женских и мужских энергий. Потому что мужчины более интеллектуальны. И если думаете, если анализируете, вы увидите, что ничто не случайно. Так что в некотором смысле не существует свободная воля. Все предоопределено. Но любящее сердце супруги или матери не может с этим согласиться. Почему? Потому что женщины не стремятся к абсолютной истине теоретически. Их подход эмоционален, а с точки зрения эмоциональности, у нас есть свобода. На основании фактов нет свободы, извините. Я вполне согласен с тобой. Но в эмоциональном плане определенно можем дать больше, и даже еще больше Богу. Это зависит от нас.

Не знаю насколько это отвечает на твой вопрос или помагает этой теме. Но подумай, существует огромная разница между этими двумя подходами. Если и мы сумеем как-то приобрести этот интуитивный подход к реальности, может быть тоже успеем найти известную свободу для себя.

Но мне очень нравится как вы представляете эти две разные идеи. Потому что обычно в золотой точке сечения можете встретиться. Мы или обусловлены кармой, законом действия и последствий, который является как вроде вторичный контроль Верховного, или же находимся под прямым контролем божественного провидения. Не видно какой-то свободы здесь. А чем больше приближаемся, тем более попадаем под властью божественной любви. Мы не субъекты, а ее объекты – она нас обнимает, она нас приглашает в свой танец.

Может быть по середине, на неутральном уровне брахман, существует некая маленькая свобода – когда ты за пределами материи, но ты перед порогом духовного бытия, активной реальности. Однако это почти как вакуум, так что опять не настоящая свобода.

Главная проблема в том, что во физической сфере, на уровне материи мы не можем согласиться с этим отсуствием свободной воли. Почему? Потому что рассуждаем субъективно: „Хочу быть центром, хочу быть свободным.” Но замечая, что вы не свободны делать что вам хочется, вы восстаете. Но в духовной равнине мы подвластны божественной воле – там снова нет свободной воли. Потому что Он играет на флейте, а мы нет. Мы танцуем – в лучшем случае.

И между нами говоря: когда я был молод, я верил в свободную волю. Уже нет.

Харилила: Думаю, что логично иметь какую-то свободную волю, потому что материальный мир это один вид место, откуда душам надо вернуться к Богу. А как они могли бы выразить свою любовь без свободной воли?

Свами Тиртха: Поэтому я сказал, что в эмоциональной реальности, у нас есть некоторая свободная воля. Если вообще существует шанс для свободной воли, то он на эмоциональном уровне реальности. Это снова раскрывает красоту и величие преданности. Бхакти приводит нас к свободной воле, но тогда мы готовы отказаться от предоставленной нам свободой воли. Потому что с нашим свободным согласием мы говорим „да” Кришне. А если ты раз сказал „да”, неужели можешь сказать „нет”? Снова теряешь свою свободу.

Харилила: Вопрос в том кто говорит „да”? „Да” означает воля.

Свами Тиртха: Это очень важно. Потому что если понаблюдаете и анализируете немного мир, увидите, что за последние несколько сот лет все было доминировано силой человечекой воли. Мы так гордимся человеческой волей, что хотим разрешить все вопросы, все проблемы – которые со своей стороны созданы нашими собственными предыдущими делами. Все постижения, которые видим, результат силы человеческой воли. Таким образом мы достигли предела этого вида развития – материального прогресса. Поэтому пришло время заменить доминирующую силу воли чем-то. Этим подходом мы действовали до сих пор и создали этот капкан, в котором страдает все человечество. Поэтому нам надо найти новый подход, новый способ. Человеческий ум имеет три функции. Каковы три функции ума?

Хаягрива: Мышление, выражение воли…

Свами Тиртха: И?

Хаягрива: Чувствование!

Свами Тиртха: Не забывайте это прошу вас – это бхакти-йога. И так, мышление – первая функция ума – имеет свое место в человеческой истории. Выражение воли, сила воли как вторая функция ума, создала настоящие условия на планете земля. Надо найти вход к третьей функции. Так что если ждете перемещение полюсов или конец света в этом декабре, именно это то, что должно закончится – эра воли. И должна начаться новая степень, новая фаза – эра чувствования.

 



syrceto

Въпрос на Илко: Често разговаряме със съпругата ми за свободната воля – до каква степен тя съществува. Казано е, че дори една тревичка не помръдва без волята на Бога. Има ли такова нещо като свободна воля?

Свами Тиртха: Във вашето семейство кой казва, че има свободна воля? Твоята съпруга. А кой казва, че няма свободна воля? Ти. Виждате ли, това е красивото и хармонично единение на женските и мъжките енергии. Защото мъжете са повече интелектуални. И ако мислите, ако анализирате, ще видите, че нищо не е случайно. Така че в един смисъл не съществува свободна воля. Всичко е предопределено. Но любящото сърце на една съпруга или майка не може да се съгласи с това. Защо? Защото жените не подхождат към абсолютната истина теоретично. Техният подход е емоционален, а от гледна точка на емоционалността, ние имаме свобода. От гледна точка на фактите, не разполагаме със свобода, съжалявам. Напълно съм съгласен с теб. Ала в емоционално отношение определено можем да дадем повече, и дори още повече на Бога. Това зависи от нас.

Не знам доколко това отговаря на въпроса ти или подпомага темата. Но замисли се, съществува огромна разлика между тези два подхода. Ако и ние съумеем някак да придобием този интуитивен подход към реалността, може би също ще успеем да открием известна свобода за себе си.

Но много ми харесва как вие представяте тези две различни идеи. Защото обикновено в златната пресечна точка можете да се срещнете. Или сме обусловени от карма, закона за действие и последица, който е като вторичен контрол на Върховния, или се намираме под прекия контрол на божественото провидение. Не виждам кой знае каква свобода тук. А колкото повече се доближаваме, толкова повече попадаме под властта на божествената любов. Ние не сме субектите, а обектите ѝ – тя ни прегръща, тя ни кани в своя танц.

Може би по средата, на неутралното ниво на брахман, съществува някаква малка свобода – когато си отвъд материята, но си пред прага на духовното битие, на активната реалност. Обаче това е досущ като вакуум, така че пак не е истинска свобода.

Главният проблем е, че във физическата сфера, на нивото на материята ние не можем да се примирим с тази липса на свободна воля. Защо? Защото разсъждаваме субективно: „Искам да съм центърът, искам да съм свободен.” Но забелязвайки, че не сте свободни да правите каквото ви се ще, вие въставате. Ала в духовната равнина сме подвластни на божествената воля – там отново няма свободна воля. Защото Той свири на флейтата, а не ние. Ние танцуваме – в добрия случай.

И между нас двамата казано: когато бях млад, вярвах в свободната воля. Вече не.

Харилила: Мисля, че е логично да имаме някаква свободна воля, защото материалният свят е един вид място, откъдето душите трябва да се върнат при Бога. А как биха могли да изразят любовта си без свободна воля?

Свами Тиртха: Затова казах, че в емоционалната реалност, ние имаме известна свободна воля. Ако въобще съществува шанс за свобода на волята, той е на емоционалното ниво на реалност. Това отново разкрива красотата и величието на предаността. Бхакти ни довежда до свободната воля, ала тогава ние сме готови да се откажем от дадената ни свобода. Защото драговолно казваме „да” на Кришна. След като веднъж си казал „да”, нима можеш да кажеш „не”? Отново губиш своята свобода.

Харилила: Въпросът е кой казва „да”? „Да” означава воля.

Свами Тиртха: Това е много важно. Защото ако понаблюдавате и анализирате малко света, ще видите, че за последните няколкостотин години всичко се доминира от силата на човешката воля. Толкова се гордеем с човешката воля, че искаме да разрешим всички въпроси, всички проблеми – които от своя страна са създадени от собствените ни предишни дела. Всички постижения, които виждаме, са резултат на силата на човешката воля. По този начин сме достигнали предела на този вид развитие – материалния прогрес. Затова е дошло времето да заменим доминиращата сила на волята с нещо. С този подход сме действали дотук и сме създали капана, в който страда цялото човечество. Затова нека изнамерим нов подход, нов начин. Човешкият ум има три функции. Кои са трите функции на ума?

Хаягрива: Мислене, изразяване на воля…

Свами Тиртха: И?

Хаягрива: Чувстване!

Свами Тиртха: Не го забравяйте моля – това е бхакти-йога. И така, мисленето – първата функция на ума – има своето място в човешката история. Изразяването на воля, силата на волята като втора функция на ума, е създала настоящите условия на планетата земя. Трябва да намерим входа към третата функция. Така че ако очаквате изместване на полюсите или края на света този декември, именно това е, което трябва да свърши – ерата на волята. И трябва да започне една нова степен, една нова фаза – ерата на чувстването.

 

 



Radha-Lalita

(continues from the previous Monday)

Question of Kripadham: Usually we speak about meeting and separation as a consequence. And we have heard many times that in the divine world time does not exist. So, from this point of view there can be no consequence. My question is if Krishna theoretically can feel simultaneously meeting and separation, does this refer to His devotees as well?

Swami Tirtha: Well, our tradition has a little different opinion about time in the spiritual sky. For example in the Brahma Samhita it is described that in Shvetadvip, in the divine realm, time exists as an eternal and blissful moment. Why? Because although there is a totality of existence of different lilas, nevertheless, in order to expand Krishna’s taste and pastimes, there is a necessity also for sequence. And that sequence is served by the spiritual version of time. So it provides the ‘before and after’ sequence, but it does not mean that it diminishes anything.

You remember sometime the devotees asked Shrila Prabhupad: “Prabhupad, is there any snow in the spiritual sky?” A little perplexing question! Then after thinking for a while he said: “Yes! But without the cool effect.” So, without the inconvenience. Because how can we steal the experience of snow from God?! This is also for Him, for His happiness! Like the kids are always very happy if the snow starts to come. In the same way, if Krishna needs the sequence, this will be provided, this will be served by the spiritual time factor.

But our stories describe – again in a very poetic and in a very emotionally intensive way – what happens if Shrimati Radharani feels separation from Krishna. What is the description, Yashodka?

Yashoda: Close to death.

Swami Tirtha: Close to?! That is only on the first page. Go to the next page. Yes, correct. It is so nicely described that She is stunned, She crumbles, She cannot move. In a very desperate and sad mood She can only sit on the ground and write with Her finger in the dust. This is one of the highest types of ecstasies.

But we have heard that, you know, the sadhana-bhakti is only for the beginners, so minimum we should come to the raganuga-platform – to follow the example of the great ones. So, until this Krishna is here, we are active – because usually devotees are very happy to make a personality cult, they make their gurus into God. So until our Krishna, our God is here we are active, we show how much we are busy in our service. But as we have learned in the shastras, in the rasic scriptures, whenever our Krishna is not here – so when Gurudev withdraws – then in a very rasic mood we crumble. We sit on the floor for weeks, doing nothing, due to deep ecstasy and the feelings of separation. Right, because we are raganugas! Please, don’t imitate.

 



Radha-Lalita

(az előző hétfői téma folytatása)

Kriphadhám kérdése: Általában a találkozást és elválást valami következményeként szoktuk emlegetni, és már sokszor hallottuk, hogy az isteni világban az idő nem létezik. Ebből a nézőpontból tehát nem lehet következmény. Az a kérdésem, hogy ha Krsna egyidejűleg képes érezni a találkozást és elválást, ez vajon a bhaktáira is vonatkozik?

Szvámí Tírtha: A tradíciónk egy kissé más véleményen van a lelki világban fellelhető időről. Például a Brahma-szanhitában az áll, hogy Svétadvípán, az isteni fennhatóság alatt az idő örökkévaló és boldog pillanatként létezik. Miért? Mert bár a különböző lílák mind egyszerre léteznek, mindazonáltal ahhoz, hogy Krsna ízlése és hangulatai kibontakozhassanak, szükséges egyfajta sorrendiség is, és ezt a sorrendet szolgálja az idő lelki változata. Ez adja tehát az ’előttiséget’ és ’utániságot’, de nem jelenti azt, hogy ettől bárminek a jelentősége csökkenne.

Emlékeztek arra, hogy egyszer a bhakták megkérdezték Sríla Prabhupádot: „Prabhupád, létezik hó a lelki világban?” Egy kissé zavarba ejtő kérdés! Erre ő kis gondokozás után így felelt: „Igen! De a hideghatás nélkül.” Vagyis a kényelmetlenség nélkül, hiszen hogyan merészelnénk ellopni a Jóistentől a hó megtapasztalásának élményét? Ez Őérte is van, az Ő boldogságára! Ahogy a gyerekek is nagyon boldogok, ha leesik az első hó, hasonlóképpen, ha Krsnának sorrendre van szüksége, az is rendelkezésre áll, a lelki időtényező fogja ezt a szerepet betölteni.

Ám a történeteink – ismét nagyon is költőien és intenzív módon érzelmekkel telve – leírják, hogy mi történik ha Srímatí Rádhárání érzi a Krsnától való elválást. Hogyan is szól e leírás, Jasodka?
          Jasódá: Közel a halálhoz.

Szvámí Tírtha: Közel?! Ez csak az első oldalon szerepel, lapozzunk a következő oldalra! Igen, helyes! Szépen leírja, hogy kábult, összeomlik, nem tud megmozdulni. Nagyon kétségbeesett hangulatában csupán arra képes, hogy a földön ülve ujjaival a homokba írjon – ez az eksztázis egyik legmagasabb foka.

De azt hallottuk, hogy a szádhana-bhakti csupán a kezdőknek szól, vagyis minimum el kell jutnunk a rágánuga síkjára, a nagyok példáját követve. Tehát mindaddig, ameddig ez a Krsna itt van, mi is aktívak vagyunk, hiszen a bhakták általában nagyon boldogok, hogy személyi kultuszt csinálhatnak, gurujukat Istenné emelhetik. Tehát amíg Krsna, a mi Jóistenünk itt van, nagyon aktívak vagyunk, megmutatjuk, mennyire szorgosan csináljuk a szolgálatainkat. Ám ahogy a sásztrákban, , a raszikus szentírásokban is olvashattuk, amikor Krsna már nincs itt – vagyis amikor Gurudév visszavonul – akkor egy nagyon raszikus hangulatban mi is összeomlunk. Hetekig ülünk a földön, semmittevésben a mély eksztázisnak és az elválás érzésének köszönhetően. Igen, hiszen rágánugák vagyunk! Kérlek, ezt ne utánozzátok!