Category RSS

Calendar

September 2017
M T W T F S S
« Aug    
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930  



Archive for September, 2017

nm.ssm

(continúa la conferencia del viernes pasado) 

Radha Krishna prana mora – “La Divina Pareja es mi prana. Ellos son mi vida, mi fuerza vital.” Podemos estudiar e investigar esta teoría fe un modo intelectual; también tenemos otra opción – podemos llegar a sentirla profundamente en nuestro corazón. Para cierta gente en general y para los devotos en la práctica Dios o Krishna se sitúa muy lejos – como concepto. Sin embargo Krishna ha llegado a saberlo. No obstante, Él quiso ejercer Su rasgo muy especial – la merced. Es krishna omnisapiente? Es Él un sábelotodo? Qué piensas t, Paramananda?

Paramananda: Creo que sí. He oído decir que El no conoce enteramente pero en general se mantiene el concepto que Él es omnisapiente.

 Swami Tirtha: Sí, debes ser muy atento si hablas con teólogos. Este concepto dinámico de Dios es muy difícil a comprender para los que solo tienen fe en teoría. Los que tienen fe viva saben que Dios va creciendo: „Оh, mi Dios es tan perfecto que en cada instante puede llegar a crecer más y más aún! Él puede manifestar su saber completo desempeñando el papel que algo no sabe.” Así que cuando estéis lejos, cuando os sentís lejos de Él, Él lo comprende, Él lo siente. Cuando os sentís abandonados, cuando os sentís solos, Él se apena: “Cómo no Me puedes llegar a ver? Cómo puedo llegar a darte los ojos que te hacen falta para ello? Cómo puedo llegar a abrazarte?” Se somete en cuestión no solo Su divino saber sino también su omnipotencia. “Cómo que no llego a alcanzarte? Cómo que no puedo ayudarte? Ah, me siento tan debil, tan solitario.” Luego esta falta de saber se desvanece, este ímpetu emocional se retira y Él se pone a hacer uso de su cerebro: “Me llaman el omnipotente pero en efecto me veo limitado. Quien puede ayudarme? Dios, ayudame por favor! Pero si Dios soy yo, acaso puedo ayudarme? Que es lo que puedo hacer? He oído que existe alguien todavía más omnipotente. Quién? Aquí están Mis servidores. Debo pedirles a que vengan en tu ayuda. Puedo extender mi merced a través de ellos. Puesto que te sientes solitario, voy a darte compañía. A través de ellos Me vas a llegar a comprender.”

Por esta razón vaishnava es un principio sagrado, Ellos, los vaishnavas, son el segundo Yo de Dios destinado a vosotros, personalmente a vosotros. El amigo es vuestro segundo Yo en vuestro apoyo, y un vaishnava es vuestra segunda vida, vuestra segunda prana. Es un objeto muy sagrado; es objeto de devoción – son los santos que llegamos a encontrar. Los santos que llegamos a encontrar son en realidad objeto de respeto y dedicada devoción. Los santos no dependen de sus propias cualidades; dependen de vuestra abierta voluntad, de vuestra visión – de si llegáis a ver y percibir sus cualidades de santidad. Podéis llegar a encontrar el mayor de los santos pero al estar ciegos y estúpidos, vais a apenarlo. Podéis llegar a encontrar a un pequeño santo, muy pequeño pero estando suficientemente afortunado y puro, ya llegareis a reconocer su belleza y su poderosa grandeza.

En realidad Shrila Shridhara Maharaj dice que “En la vida spiritual no hay periferia, el centro puede estar dondequiera.” Llegáis a comprender el sentido de la sentencia? Aquí y ahora la divina perfección siempre es posible. No debemos ir a buscar en otro sitio. Debéis enfocaros a purificaros en un grado suficiente para que vosotros mismos lleguéis a ser centro del Universo. Hay muchos centros, cada uno es un centro. Es algo maravilloso y no disminuye por lo tanto la importancia del centro – va multiplicándose. Claro que esta bella expresión se menciona tanto en la tradición Yogi como en la tradición oculta. Se suele decir que el saber es un círculo cuyo centro está por doquier mientras que la periferia está en ninguna parte. En comparación con la versión de Shrila Shridhara Maharaj ello suena a seco. Si queréis hallar el centro del Universo, debéis encontrar a un santo. Los santos viven intensamente en devota dedicación y esto puede ocurrir. Por esta razón un vaishnava es un objeto muy sagrado. Si queréis buscar a Dios, si queréis encontrar a Dios, existe un sitio en el que Le vais a encontrar – es el corazón de un puro devoto dedicado. El siempre esta allí. Potencialmente esta también en vuestros corazones. Solamente vosotros podeis alcanzar la plataforma de un puro

vaishnava, de un puro devoto dedicado. Solamente entonces va a manifestarse completamente y totalmente Su presencia. Es por esta razón que adoramos a los vaishnavas, para que ellos puedan abrir sus corazones. Por esta razón adoramos también a Narrotama Dasa Thakura quien revela su corazón. Dice: “Radha-Krishna prana mora – La Divina Pareja es mi vida. Mientras yo viva – jivane marane, jivo-va maro-va y no obstante yo viva o muera – Ellos son mi eterno refugio.”

Hemos comenzado nuestra discusión sobre el tópico del sentido de la vida. Aquí hay algo en que meditar. No, no para vosotros – para mí también.

Pregunta de Prema: Jaya pregunta dónde está Bhakti Abhay Narayan Maharaj?

Swami Tirtha: No puedo responder. Por lo tanto, dondequiera que estuviese, estoy seguro que está conectado con sus más dedicados devotos. No me conviene establecer teorías, no es asunto mío afirmar si la Divina Pareja está aquí o allá. Sin embargo ya sé que está conectada con algunos y que algunos están en conexión con Ella. No sé si esta respuesta llega a satisfacer a Jaya. Por lo tanto, vosotros podéis pensar en el tópico.

 

 



nm.ssm

(az előző pénteki lecke folytatása) 

Rádhá-Krsna prána móra – “Az Isteni Pár az én pránám (életerőm). Ők az életem, az életerőm. ” Ezt az elméletet intellektuális módon tanulmányozhatjuk és tanulhatjuk, illetve van egy másik lehetőségünk– mélyen átélhetjük a szívünkben. Néhány ember számára általában, és néhány bhakta számára gyakorlatilag, Isten vagy Krsna nagyon távoli, mint egy koncepció. Azonban Krsna mindezt érzékeli, és ezért szeretné egy nagyon különleges tulajdonságát gyakorolni – ez pedig a kegyesség.  Mindentudó a Jóisten? Tudomása van mindenről? Mit gondolsz Paramánanda?

Paramánanda: Úgy gondolom, igen. Bár hallottam, hogy vannak olyan dolgok, amelyekről nem igazán tud, de általában a mindentudó elképzelést támogatják.

Szvámí Tírtha: Igen, de légy óvatos, amennyiben teológusokkal beszélsz. Ennek oka az, hogy ezt a dinamikus Isten koncepciót nagyon nehéz megérteni azoknak, akiknek elméleti hitük van. Azok, akiknek élő a hitük, tudatában vannak annak, hogy Isten egyre inkább gyarapszik: “Óh, az én Istenem olyan tökéletes, hogy minden pillanatban egyre hatalmasabb és hatalmasabb lesz! S a mindentudását azáltal tudja megmutatni, hogy eljátssza, hogy nem tud valamiről.” Tehát, amikor távol vagy Tőle, vagy úgy érzed, hogy távol vagy, Ő ezt megérti és teljesen átérzi. Amikor elhagyatottnak és magányosnak érzed magad, ez nagyon fájdalmas a számára: “Hogy lehet az, hogy nem látsz engem? Miként adhatnék neked szemeket, hogy láss? Miként ölelhetnélek át?” Nem csupán az Ő teljes isteni tudása kérdőjeleződik meg, hanem a mindenhatósága is.  “Hogyan lehetséges, hogy nem juthatok el hozzád? Hogy lehet az, hogy nem tudok neked segíteni? Óh, olyan gyengének és magányosnak érzem magam.” Majd hirtelen ez a kis hibás tudatlanság eltűnik, a túláradó érzelmeknek nyoma vész, és Krsna elkezdi az eszét használni. “Mindenhatóként ismernek, de vannak korlátaim. Ki segíthetne rajtam? Istenem, kérlek, segíts! De Isten – én vagyok, én nem tudok segíteni saját magamon! Mit tegyek? Bár, hallottam valakikről, akik még inkább képesek mindenre. Kik azok? Ezek az én szolgáim. Meg kell kérnem őket, hogy menjenek el hozzád. Ki kell terjesztenem a kegyemet rajtuk keresztül, mert olyan elhagyatottnak érzed magad, társakat adok a számodra. S általuk megismerhetsz Engem.”

Ezért a vaisnava egy szent alapelv. Általuk terjeszti ki önmagát a Jóisten a számodra, személyesen a te számodra. Egy barát a te másik éned, egy vaisnava a második életed, a második pránád, életerőd. Ezért a vaisnavák nagyon szentek; ezért imádandóak – a szentek, akikkel találkozunk. S a szentek nem a tulajdonságaik révén lesznek szentek; hanem a te hozzájuk való viszonyulásod, megérzésed által, ha meglátod a szent minőséget bennük. Találkozhatsz akár a legnagyobb szenttel, de ha vak és ostoba vagy, akkor csak sértést követsz el ellenük. Azonban, ha csak egy kis szenttel találkozol is, de elég szerencsés és tiszta vagy, akkor felismered a szépségét és a nagyságát.

Sríla Srídhar Mahárádzs szerint “A lelki életben nincs periféria, mindenhol ott van a középpont.” Értitek mit jelent ez? Az isteni tökéletesség itt és most lehetséges. Nem kell máshová elmennünk. Összpontosítanod kell és olyannyira meg kell tisztítanod magad, hogy a Világmindenség középpontja lehessél. Oly sok középpont van, mindenki egy középpont. Ez gyönyörű, és nem csökkenti a fontosságát és erejét az Abszolút középpontnak – megsokszorozza azt. Természetesen ezt a gyönyörű gondolatot a jóga hagyománya is említi, és az okkult tanításokban is szerepel. Azt mondják, hogy a tudatosság olyan, mint egy kör, melynek a középpontja mindenütt ott van, és sehol sincs széle. De ez túl száraz Sríla Srídhar Mahárádzs verziójához képest. Ha szeretnéd a világmindenség középpontját megtalálni, akkor találnod kell egy szentet. Mert ők olyan erőteljesek és olyan intenzíven élik ezt az odaszentelt életet, hogy ez megtörténik. Ezért a vaisnava nagyon szent. Mert ha Isten után szeretnél kutatni, ha szeretnéd Istent megtalálni, akkor van egy biztos hely, ahol megtalálhatod – ez egy tiszta bhakta szíve. Ő mindig ott van. Feltételezhetően Ő ott van a te szívedben is. Csupán neked kell egy tiszta vaisnava, tiszta bhakta szintjére kerülnöd. Ekkor az Ő jelenléte teljes egészében nyilvánul meg.

Ezért imádjuk a vaisnavákat, hogy ők felfedhessék a szívüket. Ezért imádjuk Naróttam Dász Thákurt, aki felfedi a szívét. Ezt mondja: “Rádhá-Krsna prána móra – Az Isteni Pár az én életem.  Akár élek – dzsívané marané, dzsívó vá maró vá ” akár élsz, akár halsz” – Ők az én örök menedékem.”

A beszélgetésünket onnan indítottuk, hogy mi az élet értelme. S itt van valami, amin meditálhattok. Nem, nem csak ti – én is.

Préma-latá kérdése: Dzsaja azt kérdezi, hogy hol van Bhakti Abhaj Nárájan Mahárádzs?

Szvámí Tírtha: Erre nem tudok válaszolni. De bárhol is van, abban biztos vagyok, hogy a legodaadóbb bhaktái körében van. Nem az én dolgom, hogy elméleteket gyártsak arról, hogy itt van, vagy ott van vagy visszajön, vagy ott marad – ez nem az én dolgom. De abban bizonyos vagyok, hogy néhányan kapcsolatban vannak vele. Nem tudom, ez a válasz mennyire felel meg Dzsajának, de majd te eldöntöd.

 



nm.ssm

(продолжение с предыдущей пятницы) 

Радха-Кришна прана-мора„Божественная Пара это моя прана. Они моя жизнь, моя жизненная сила.” Можем изучать и исследовать эту теорию интеллектуально; а есть и другая возможность – можем чувствовать это глубоко в своем сердце. Для некоторых людей, а практически и для некоторых бхакт, Господь, или Кришна, очень далеко – просто одна концепция. Но Кришна замечает это. Поэтому Он хочеть упражнить Свою очень специальную характерную черту – это милость. Является ли Господь всеведущим? Знает ли Он все? Как ты думаешь, Парамананда?

Парамананда: Думаю, что да. Я слышал, что есть некоторые вещи, которых не совсем знает, но в целом поддерживается концепция о Его всезнании.

Свами Тиртха: Да, будь внимателен, если разговариваешь с богословами. Потому что эту динамическую концепцию о Боге очень трудно понять тем, у которых лишь теоретическая вера. Те, у которых живая вера, знают, что Бог растет: „О, мой Господь столь совершенен, что может становиться все более великим и более великим каждый миг! И Он может проявить свое полное знание, играя роль, что не знает чего-то.” Так что, когда вы далеко, когда вы чувствуете себя далеко от Него, Он понимает, улавливает это. Когда чувствуете себя брошенными, когда чувствуете себя одинокими, Он мучается: „Как это так не можешь Меня увидеть? Как дать тебе глаза? Как тебя обнять?” Не только Его полное божественное всезнание поставлено под сомнение, но и Его всемогущество. „Как это так, что Я не могу достичь тебя? Как это так, что Я не могу тебе помочь? О, Я чувствую себя таким слабым и одиноким.” Но тогда эта нехватка понимания просто исчезает, эта эмоциональная подавленность проходит и Он начинает использовать свой мозг. „Меня называют всемогущим, но очевидно Я ограниченный. Кто может Мне помочь? Господи, прошу тебя, помоги мне! Но Я есть Господь, так что не могу себе помочь! Что мне делать? Я слышал, что есть кто-то еще более всесильный. Кто это? Это Мои слуги. Надо попросить их, чтоб они пришли к тебе. Я должен расширить мою милость через них. Так как ты чувствуешь себя одиноким, Я дам тебе компанию. И через них ты соумеешь понять Меня.”

Поэтому ваишнава это священный принцип. Ваишнавы это второе Я Бога, специальное продолжение Бога для вас, лично для вас. Друг это ваше второе я, а ваишнава это ваша вторая жизнь, вторая прана. Поэтому святые, которых встречаем, являются таким священным объектом почитания и обожания. И святые не зависят от своих качеств, а от вашей готовности принять их, от вашего взгляда – видите ли вы у них качества святости. Можете встретить и самого великого святого, но если вы слепы и глупы, только оскорбите его. А можете встретить и совсем маленького святого, но если вы везучие и достаточно чисты, распознаете его красоту и величие.

Всущности, Шрила Шридхара Махарадж говорит, что „В духовной жизни нет периферии, везде центр.” Понимаете что это означает? Здесь и сейчас божественное совершенство возможно. Нет надобности идти куда-то. Необходимо сфокусироваться и очиститься настолько, чтоб могли стать центром вселенной. И есть так много центров, каждый это центр. Это прекрасно и не уменьшает силу и значимость центра – умножает его. Конечно, это красивое выражение упомянуто и в йогийской традиции, и в оккультной традиции. Они говорят, что сознание это такой круг, чей центр везде, а его периферия – нигде. Но это слишком сухо в сравнение с версией Шрила Шридхара Махараджи. Поэтому, если хотите найти центр вселенной, надо найти святого. Потому что они настолько мощно и интенсивно живут в посвященности, что это произойдет. Поэтому ваишнава настолько святой объект обожания. Потому что если хотите искать Бога, если хотите найти Бога, есть одно надеждное место, где вы Его найдете – это сердце чистого преданного. Он всегда там. Потенциально Он и в вашем сердце. Единственно надо достичь уровня чистого ваишнава, чистого преданного. Тогда Его присутствие проявится вполне, всецело.

Поэтому обожаем ваишнавов, чтобы они могли открыть свои серца. Поэтому обожаем Шрила Нароттама даса Тхакуру, который раскрывает свое сердце. Он говорит: „Радха-Кришна прана-мора Божественная Пара это моя жизнь. Независимо живу ли – дживане маране, дживо-ва маро-ва – „без значения будешь ли жить или умрешь” – Они мое вечное прибежище.”

Мы начали свой разговор о смысле жизни. Вот вам кое что, на чем можете медитировать. Нет, не только вы – я тоже.

Вопрос Премы: Джая спрашивает где Бхакти Абхай Нараян Махарадж?

Свами Тиртха: Не могу ответить на этот вопрос. Но где бы он ни был, я уверен, что он связан со своими самыми посвещенными преданными. Не мое дело строить теории здесь он или там, станет ли возвращаться здесь или останется там – это не мое дело. Но знаю, что он связан с некоторыми и некоторые связаны с ним. Не знаю насколько этот ответ удовлетворяет Джаю. Но вы можете подумать над ним.

 



nm.ssm

(continues from the previous Friday) 

Radha Krishna prana mora – “The Divine Couple is my prana. They are my life, my life force.” We can study and learn this theory intellectually; and we have another option – we can feel it deeply in our hearts. For some people generally, and for some devotees practically, God, or Krishna, is very far away – like a concept. But Krishna notices this. Therefore He wants to exercise His very special feature – this is the mercy. Is God omniscient? Does He know everything? What do you think, Paramananda?

Paramananda: I think yes. I’ve heard there are some things He is not entirely aware of, but generally the omniscient concept is supported.

Swami Tirtha: Yes, be careful if you talk to theologians. Because this dynamic concept of God is very difficult to be understood by those who have theoretical faith. For those who have living faith, they will know that God grows: ‘Ah, my God is so perfect that He can become greater and greater every moment! And He can show His complete knowledge by playing the game of not knowing something.’ So when you are far away, when you feel far away from Him, He understands, He feels that. When you feel abandoned, when you feel alone, He is tortured: “How is it that you cannot see Me? How should I give you the eyes? How can I embrace you?” Not only His complete divine knowledge is questioned, but His omnipotence is also questioned. “How is it that I cannot reach you? How is it that I cannot help you? Ah, I feel so weak and lonely.” But then this lapse of knowledge is just gone, this emotional overwhelming feeling is just gone and He starts to use His brain. “I am called omnipotent, but I am limited. Who can help? God, please, help! But God – it’s Me, I cannot help Myself! What to do? Yet I have heard about somebody more omnipotent. Who is that? These are my servants. I have to ask them to go to you. I have to extend My mercy through them. Because you feel so lonely, I will give you a company. And through them you will understand Me.”

Therefore vaishnava is a sacred principle. They are extended second selves of God to you, personally to you. A friend is your second self, a vaishnava is your second life, your second prana. Therefore this is a very sacred object; it’s a worshipable object – the saints that we meet. And saints don’t depend on their qualities; it depends on your willingness, on your vision also if you see the saintly qualities of them. You can meet the greatest saint, but if you are blind and stupid, you will offend him. While you can meet a very small saint, but if you are fortunate and if you are pure enough, you will recognize his beauty and his greatness.

Actually Shrila Shridhara Maharaj says that “In spiritual life there is no periphery, everywhere is a center.” Do you understand what it means? Here and now divine perfection is possible. We don’t have to go to other places. You have to focus and purify yourself so much that you can become the center of the Universe. And there are so many centers, everybody is a center. It’s beautiful and it doesn’t diminish the power and the importance of the center – it multiplies. Of course this beautiful expression is mentioned in the yogic tradition and also in the occult tradition. They say that consciousness is such a circle whose center is everywhere and its periphery is nowhere. But it’s too dry compared to the version of Shrila Shridhara Maharaj. Therefore, if you want to find the center of the Universe, you have to find a saint. Because they so powerfully and so intensely live this dedicated life that this will happen. Therefore a vaishnava is a very sacred object. Because if you want to search for God, if you want to find God, there is one sure place where you will find Him – that is the heart of the pure devotee. He is always there. Potentially He is there in your heart also. Only you have to come to the platform of a pure vaishnava, pure devotee. Then His presence will manifest totally, completely.

Therefore we worship the vaishnavas, so that they can reveal their hearts. Therefore we worship Narrotama Dasa Thakura who reveals his heart. He said: “Radha-Krishna prana mora – The Divine Couple is my life. Whether I leave – jivane marane, jivo-va maro-va ‘whether you live or you die’ – They are my eternal shelter.”

We started our discussion about the meaning of life. Here is something for you to meditate on. No, not for you – for me also.

Question of Prema: Jaya asks where is Bhakti Abhay Narayan Maharaj?

Swami Tirtha: I cannot answer that question. But wherever he is, I am sure that he is connected to his most dedicated devotees. It’s not my business to make theories about whether he is here, or there, or coming back, or staying there – it is not my business. But I know that he is connected to some, and some are connected to him. I don’t know how much this answer satisfies Jaya. But you can think of it.

 

 



nm.ssm

(продължава от предишния петък) 

Радха-Кришна прана-мора„Божествената Двойка е моята прана. Те са моят живот, жизнената ми сила.” Можем да изучаваме и изследваме тази теория интелектуално; а имаме и друга възможност – можем да чувстваме това дълбоко в сърцето си. За някои хора, а практически и за някои бхакти, Господ, или Кришна, е много далеч – просто една концепция. Но Кришна забелязва това. Затова Той иска да упражни Своята много специална характерна черта – това е милостта. Господ всеведущ ли е? Знае ли Той всичко? Ти как мислиш, Парамананда?

Парамананда: Мисля, че да. Чувал съм, че има някои неща, които не знае съвсем, но като цяло се поддържа концепцията за всезнанието Му.

Свами Тиртха: Да, бъди внимателен, ако разговаряш с теолози. Защото тази динамична концепция за Бога е много трудно да бъде разбрана от онези, които имат теоретична вяра. Тези, които има жива вяра, знаят, че Богът расте: „О, моят Господ е толкова съвършен, че може да става все по-велик и по-велик всеки миг! И Той може да прояви своето пълно знание, като играе ролята, че не знае нещо.” Така че когато сте далеч, когато се чувствате далеч от Него, Той разбира, долавя това. Когато се чувствате изоставени, когато се чувствате сами, Той се измъчва: „Как така не можеш да Ме видиш? Как да ти дам такива очи? Как бих могъл да те прегърна?” Не само пълното Му божествено всезнание е поставено под въпрос, но и Неговото всемогъщество. „Как така не мога да те достигна? Как така не мога да ти помогна? О, чувствам се толкова слаб и самотен.” Но тогава тази липса на знание просто изчезва, този емоционален изблик на чувства отминава и Той започва да използва ума си. „Наричат Ме всемогъщ, но явно съм ограничен. Кой може да Ми помогне? Господи, моля те, помогни ми! Но Аз съм Господ, така че не мога да си помогна! Какво да сторя? Чувал съм, че има някой още по-всесилен. Кой е това? Това са Моите слуги. Трябва да помоля тях да идат при теб. Трябва да протегна милостта си чрез тях. Понеже се чувстваш толкова самотен, аз ще ти дам компания. И чрез тях ще съумееш да разбереш и Мен.”

Затова ваишнавата е свещен принцип. Ваишнавите са вторият аз на Бога, специално продължение на Бога, дадено за вас, лично за вас. Приятелят е вашият втори аз, а ваишнавата е вашият втори живот, втора прана. Затова светците, които срещаме, са толкова свещен обект на почитание и обожание. И светците не зависят от своите качества, а от вашата отвореност към тях, от вашата визия – дали виждате качествата на светостта у тях. Може да срещнете и най-великия светец, но ако сте слепи и глупави, само ще го оскърбите. А може да срещнете и съвсем малък светец, но ако сте късметлии и сте достатъчно чисти, ще разпознаете неговата красота и величие.

Всъщност, Шрила Шридхара Махарадж казва, че „В духовния живот няма периферия, навсякъде е център.” Разбирате ли какво означава това? Тук и сега божественото съвършенство е възможно. Няма нужда да отиваме някъде другаде. Трябва да се фокусирате и пречистите дотолкова, че да можете да станете центърът на вселената. И има толкова много центрове, всеки е център. Това е прекрасно и не намалява силата и значимостта на центъра – преумножава ги. Разбира се, този красив израз е споменат и в йогийската традиция, и в окултната традиция. Те казват, че съзнанието е такъв кръг, чийто център е навсякъде, а периферията му – никъде. Ала това е твърде сухо в сравнение с версията на Шрила Шридхара Махарадж. Затова, ако искате да откриете центъра на вселената, трябва да намерите светец. Защото те толкова мощно и интензивно живеят в посветеност, че това ще се случи. Затова ваишнавата е толкова свят обект на обожание. Защото ако искате да търсите Бога, ако искате да намерите Бога, има едно сигурно място, където ще Го намерите – това е сърцето на чистия предан. Той е винаги там. Потенциално Той е и във вашето сърце. Единствено трябва да стигнете до нивото на чист ваишнава, чист предан. Тогава присъствието Му ще се прояви напълно, изцяло.

Затова обожаваме ваишнавите, за да могат те да разкрият сърцата си. Затова обожаваме Шрила Нароттама даса Тхакура, който разкрива сърцето си. Той казва: „Радха-Кришна прана-мора Божествената Двойка е моят живот. Независимо дали живея – дживане маране, дживо-ва маро-ва – „без значение дали ще живееш или ще умреш” – Те са моят вечен подслон.”

Започнахме нашия разговор за смисъла на живота. Ето нещо, върху което можете да медитирате. Не, не само вие – аз също.

Въпрос на Према: Джая пита къде е Бхакти Абхай Нараян Махарадж?

Свами Тиртха: Не мога да отговоря на този въпрос. Но където и да е, сигурен съм, че е свързан със своите най-посветени предани. Не е моя работа да правя теории дали е тук или е там, дали ще се връща тук или ще остане там – това не е моя работа. Но знам, че е свързан с някои и някои са свързани с него. Не знам доколко този отговор удовлетворява Джая. Но вие може да помислите върху него.

 

 



Sep

18

give

Swami Tirtha: Yoga has many different elements, many different schools, many different stages. There are so many popular forms of yoga – like hatha, integral yoga, laya, mantra, raja-yoga, etc. But if we examine the original sources of the Indian scriptures, they classify three main paths of yoga: one is activity, the second is knowledge, the third one is love. Which one should we discuss? It’s your choice.

Somebody: Karma-yoga.

Swami Tirtha: Karma-yoga? Very good! But how can we speak about karma-yoga theoretically? Karma-yoga means action. So, if we visit a yoga center and we wipe the floor – this is karma-yoga. Or we go to a yoga temple and we cultivate the garden – this is karma-yoga. If you cultivate your own garden – this is karma. If you cultivate the garden of the saints or of the temple – this is karma-yoga, because a special element is added to our activities. What is that? It’s called dedication.

Comment: We work for divinity.

Swami Tirtha: Correct! We are not attached to the fruits of our actions. Is it easy – to work without being attached to the fruits? It’s not easy. Why? Because we are motivated by the fruits. I hope most of you have a job. This is important! But if your boss says: “Hey, my dear, please work more without getting a lev.” – where is your motivation? Is it easy to do this? ‘They expect more and they don’t give any fruits to me?’ Selfless activity is very difficult. Because beyond this material motivation we have to find a divine motivation.

At the same time we all know that to give is better than to receive, right? You had this New Year’s celebration when you exchange gifts. What is better – to get something or to give something? Well, to get something is not bad. I don’t say that this is bad – it’s a good feeling. Because this is an expression of attention, of love, that ‘you are important for me, I take care of you’ – it’s nice to receive. But to give… I think you all have the taste that to give something and to make the other person happy about it – that’s a very sweet feeling! It’s the same with God. It’s very nice to receive His blessings. He provides the air, for example. And so far you can breathe freely. So far. For the water we have to pay already. But He provides the water, it’s not the water system. There are so many blessings we receive from the Supreme – our life, our intelligence, our ability to work, our feelings, everything we got from the divine source. But sometimes we forget to remunerate this. We think that the divine system works on different principles than the material system. Material system means that you push the button and you have the electricity. Or you turn the tap and you get some water. You can enjoy the benefits of the system for a month. Then at the end of that month you will find something in your post-box. It’s a very important factor. Because if you don’t satisfy this little piece of paper, next month you push the button – nothing comes, you turn the tap – nothing comes.

So we know that if we want to enjoy the benefits, we also have to contribute. How much do we contribute to the Supreme Lord? He gives us life, body, understanding, abilities – so many things! How can we pay that bill? That bill is also landing in our spiritual post-box. But we want to ignore that, we want to forget about that. If we do this, we should not be surprised if the supply stops. In what way does the supply stop? You will get sick, you will get troubled, you will have some conflicts, difficulties. If we are not in harmony with the divine plane of this whole universal existence – so if we don’t know the know-how – we shall commit mistakes. Therefore we have to perform karma-yoga correct. Because by this slowly-slowly, in little proportions, we can pay the spiritual bills. If we act selflessly, it will bring very good results.

And this is not a question of money. It is said: if you don’t have anything, still you have to donate. Sounds weird, right? But if you don’t have anything, still you will have some ashes – you can donate that. Something! If we give something, we shall receive. This is the secret art of action.

 

(to be continued)

 



Sep

18

give

Szvámí Tírtha: A jógának sok különböző eleme van, többféle jógaiskola és fokozat létezik. A jógának számos népszerű fajtája ismert – mint a hatha, az integrált jóga, a laya, a mantra, és a raja-jóga, stb. Ám ha az indiai szentírások eredeti forrásait megvizsgáljuk, a jógának három ösvényét különböztetik  meg: az első a cselekvés, a második a tudás, a harmadik a szeretet. Melyikről beszéljünk részletesebben, válasszatok Ti!

Valaki: Karma-jóga.

Szvámí Tírtha: Karma-jóga? Nagyon jó! De hogy tudnánk a karma-jógáról elméletben beszélni? A karma-jóga cselekvést jelent, tehát ha elmegyünk egy jógacentrumba és felsöpörjük a padlót, az a karma-jóga. Vagy ha elmegyünk egy templomba és gondozzuk a kertjét – ez a karma-jóga. Ha művelitek a saját kerteteket – az is karma. Ha szentek kertjét, vagy egy templom kertjét gondozzátok – ez is karma-jóga, mivel a cselekedetünkhöz egy különleges elem is társul. Vajon mi? Az odaadás.

Megjegyzés: Az Isten szolgálatáért dolgozunk.

Szvámí Tírtha: Helyes! Nem ragaszkodunk tetteink gyümölcseihez. Könnyű dolog úgy dolgozni, hogy ne ragaszkodnátok munkátok gyümölcseihez? Nem könnyű. Miért? Mivel a munka jutalma motivál minket. Remélem, majdnem mindegyikőtöknek van állása – ez fontos dolog! Ám ha a főnököd így szól majd: „Hé, kérlek dolgozz többet anélkül, hogy egyetlen levát is kapnál érte!” – akkor hová lesz a motivációd? Könnyű ezt megtenni? ’Ők egyre többet várnak el, és nem kapok cserébe semmit?’ Az önzetlen cselekvés nagyon nehéz, hiszen e mögött az anyagi motiváció mögött meg kell találnunk az isteni motivációt.

Ugyanakkor mindannyian tudjuk, hogy jobb adni, mint kapni, ugye? Van ez az Újévi Ünnepségetek, amikor megajándékozzátok egymást. Melyik jobb? Kapni valamit, vagy adni valamit? Hát, kapni valamit nem rossz. Nem mondom, hogy rossz – nagyon jó érzés, hiszen a figyelem és szeretet kifejezése, azt jelenti, hogy ’fontos vagy nekem, törődöm veled’ – szép dolog kapni. De adni…. Azt hiszem, valamennyien megízleltétek már, hogy milyen érzés adni valamit a másiknak és ezáltal boldoggá tenni őt – ez egy nagyon édes érzés! Ugyanez a helyzet a Jóistennel is. Nagyon szép dolog megkapni az áldásait. Ő adja a levegőt például – mostanáig nem kell érte fizetnünk. Mostanáig. De Ő adja a vizet is, nem pedig a vízmű. Megannyi áldást kapunk a Legfelsőbbtől – az életünket, az értelmünket, a munkára való képességünket, az érzéseinket – mindent az isteni forrástól kaptunk. Ám néha elfelejtjük ezt viszonozni. Úgy hisszük, hogy az isteni rendszer más elvek mentén működik, mint az anyagi. Az anyagi rendszer azt jelenti, hogy megnyomjuk a gombot és van áramunk, avagy kinyitjuk a csapot és folyik a víz. A rendszer előnyeit élvezhetjük egy hónapig, majd a hónap végén benyújtják a számlát. Ez egy nagyon fontos tényező, hiszen ha nem egyenlítitek ki a papíron szereplő összeget, a következő hónapban hiába nyomjátok meg a gombot, nem jön semmi, vagy hiába nyitjátok ki a csapot – semmi sem folyik belőle.

Tehát tudjuk, hogy ha élvezni akarjuk az előnyöket, nekünk is hozzá kell járulnunk anyagilag. Mennyivel járulunk hozzá a Legfelsőbb Úrnak? Ő ad nekünk életet, testet, megértést és képességeket – megannyi dolgot! Hogyan fizessük ki azt a számlát? Az a számla is a mi lelki postaládánkba kerül, ám mi ezt figyelmen kívül akarjuk hagyni, el akarunk róla feledkezni. Ha ezt tesszük, nem kell meglepődnünk azon, ha az ellátás leáll. Milyen módon áll le az ellátás? Beteg leszel, bajba kerülsz, lesz néhány nézeteltérésed, nehézséged. Ha nem vagyunk harmóniában ezzel az egész univerzális létezéssel – vagyis ha nem tudjuk a know-how-t – akkor követünk el hibákat. Ezért a karma-jógát helyesen kell gyakorolnunk, hiszen ezáltal lassan-lassan, kicsinyenként törleszthetjük a lelki adósságainkat. Ha önzetlenül cselekszünk, az nagyon jó eredményeket hoz majd, és ez nem pénz kérdése. Azt mondják: Ha nincs semmid, akkor is adakoznod kell. Hátborzongatóan hangzik, ugye? De ha nincs semmid, mégis van egy kevéske hamud – adományozd azt. Valamit! Ha valamit adunk, kapni is fogunk. Ez a cselekvés titkos művészete.

 

 

 



give

Свами Тиртха: Йога има множество различни елементи, множество различни школи, множество различни степени. Има толкова много популярни форми на йога – например хатха, интегрална йога, лая, мантра, раджа-йога, и т.н. Но ако разгледаме оригиналните източници на индийските писания, те класифицират три главни пътя в йога: единият е дейността, вторият е познанието, третият е любовта. За кой от тях да говорим? Изборът е ваш.

Някой: Карма-йога.

Свами Тиртха: Карма-йога? Много добре! Но как можем да говорим за карма-йога теоретично? Карма-йога означава действие. Така че ако отидем в един йога-център и измием пода – това е карма-йога. Или отиваме в някой йога-ашрам и копаем в градината – това е карма-йога. Ако копаете в своята градина – това е карма. Ако копаете в градината на светците или на храма – това е карма-йога, защото към дейностите ви се добавя един специален елемент. Кой е той? Нарича се посветеност.

Коментар: Работим за божественото.

Свами Тиртха: Точно така! Не сме привързани към плодовете на своите действия. Това лесно ли е – да се работи без привързаност към плодовете? Не е лесно. Защо? Защото ние сме мотивирани от резултатите. Надявам се, повечето от вас имат работа. Това е важно! Но ако шефът ви каже: „Скъпи мой, моля те да работиш повече, но няма да получиш за това и лев” – къде е мотивацията ви? Лесно ли е да се направи това? „Очакват повече, а за мен няма никакъв резултат.” Безкористната дейност е нещо много трудно. Защото отвъд тази материална мотивация, трябва да открием божествена мотивация.

Същевременно всички знаем, че да даваш е по-добре, отколкото да получаваш? Празнувахте Нова Година, когато обменяте подаръци. Кое е по-добре – да получиш нещо или да подариш? Е, не е зле да получиш нещо. Не казвам, че е лошо – хубаво чувство е. Защото е израз на внимание, на обич, на това, че „ти си важен за мен, аз се грижа за теб” – хубаво е да получиш. Обаче да дадеш… Мисля, че всички сте изпитвали това, че да дадеш нещо, с което да зарадваш другия – това е много сладостно чувство! Същото е и с Господ. Много е хубаво да получаваме Неговите благословии. Той ни осигурява въздуха, например. И засега можете да дишате безплатно. Засега. За водата вече трябва да плащаме. Обаче Той е този, който осигурява водата, не е водопроводната система. Толкова много благословии получаваме от Върховния – живота си, интелигентността си, способността ни да работим, нашите чувства, всичко получаваме от божествен източник. Само дето понякога забравяме да се отплатим. Мислим си, че божествената система работи на различен принцип от материалната. Материалната система означава: натискаш копчето и потича ток. Или завърташ крана и има вода. И можете да се наслаждавате на облагите от системата за месец. Сетне, в края на месеца, ще намерите нещо в пощенската си кутия. Това е много важен фактор. Защото ако пренебрегнете това мъничко листче хартия, следващия месец ще натиснете копчето и нищо няма да потече, ще завъртите крана – нищо.

Така че ние знаем – щом искаме да се радваме на облагите, трябва и да допринасяме. Доколко допринасяме на Върховния Бог? Той ни дава живота, тялото, разбирането, способностите – толкова много неща! Как можем да изплатим тази сметка? Тя също идва в духовната ни пощенска кутия. Но ние искаме да я пренебрегнем, искаме да я забравим. Ако правим така, не бива да се изненадваме ако доставката спре. В какво може да се изразява това спиране? Ще се разболеете, ще имате проблеми, ще имате някакви конфликти, трудности. Ако не сме в хармония с божествения план на цялото вселенско битие – т.е. ако не знаем как правилно да действаме – ще правим грешки. Затова трябва да изпълняваме карма-йога правилно. Защото по този начин бавно-бавно, на малки части, можем да изплатим духовните си сметки. Ако действаме безкористно, това ще доведе до много добри резултати.

И не става въпрос за пари. Казано е: ако нямаш нищо, пак трябва да правиш дарения. Звучи странно, нали? Но и нищо да нямаш, поне малко пепел ще имаш – нея можеш да дариш. Нещичко! Ако дадем нещичко, ще получим. Това е тайното изкуство на действието.

 

(следва продължение)

 

 



Overcome

Radha-Krishna prana mora[1] – “La Divina Pareja  Shri Shri Radha y Krishna, Ellos son mi vida. No obstante yo viva o muera, no tengo otro refugio que Ellos!” Os agradezco mucho por haber venido a esta conferencia vespertina, puesto que hoy debemos discutir del sentido de la vida, un tema muy serio. Todos aquí estáis muy dedicados y decididos en practicar siguiendo el camino espiritual, por lo tanto no debemos  llevar una discusión elemental, debemos enfocarnos en la más alta meta de nuestra existencia.

Me viene a la mente una historia. Había un sabio que permanecía sentado en el mercado distribuyendo bendiciones a diferentes tipos de gente. Primero vino un joven príncipe. El sabio le dijo:

“Vive largo tiempo!” Todos a su alrededor quedaron satisfechos:   ”Si, es buena la bendición! Larga vida!” El segundo  fulano fue un yogi. Tambien recibió su bendición: “Muere pronto!” Muchos quedaron sorprendidos: “Qué bendición es la de morir pronto?!” El tercer fulano era carnicero; También recibió su bendición. El mensaje fue enigmático. „Ni vivir, ni tampoco morir” Nadie comprendió la bendición hasta que  por fin llegó un vaishnava. También recibió su bendición en forma de mensaje enigmático: “Vivir o morir, no importa….” La gente alrededor quedó asombrada; “Qué sabio es éste?” Ya sabéis, esos  sadhus y sabios  y estos  rishi-munis son personas muy extrañas. Resulta muy difícil comprender  sus modales. La gente había quedado satisfecha con la primera bendición: “Queda bien, larga vida es algo bueno!” “Muere pronto!”, el Segundo mensaje  – qué mensaje tan  asombroso, tan temible! Pero la tercera y la cuarta bendición parecían más bien unas adivinanzas. Nadie sabía  lo que significaban. Se pusieron a cuestionar al santo sabio:   “Podemos aceptar tu primera bendición, pero qué sabio eres tú!? Diferente gente viene y le das diferente bendición? El mensaje debe ser uno e igual para todos – bendición!” Entonces el sabio comenzó a explicar lo que había querido decir. En definitiva, esta historia había ocurrido en  ocurrió  en Cali Yuga ’Ma jivo, ma maro – verdaderos  santos sabios. No hay problema cuando se ponga en duda a un falso sabio pero a veces hasta los verdaderos sabios deben dar explicaciones.

Así que, el sabio dijo: “Primero vino un joven príncipe. Como (el príncipe)  podría adquirir la perfección? Puesto que cada uno busca a adquirir perfección.  “Como podrida adquirirla? Para el príncipe la perfección es  una  larga vida, para poder practicar  dharma y aplicar usando mientras tanto su poder real, sirviendo tanto  a la divinidad como a la gente y purificarse. Y finalmente, después de una larga vida, podría volver a su casa, volver a Dios.” “Sí,  estamos de acuerdo” – dijeron los que estaban escuchando. “Pero que es lo que nos puedes decir del yogi? Aquel yogi también pedía  bendición para adquirir la perfección y que es lo que  respondiste diciendo: ”Muere pronto! Qué  bendición es aquella?” “Sí , sí, es que el yogi estaba en muy ensimismada  meditación, había cumplido  ya con todas las tapasvrata y  japa, pues en todo. Qué  es lo que le quedaba por hacer? Cuanto más rápido se abandone este planeta Tierra, tanto más pronto se va a llegar a la perfección.”  “Aha!”  –  se dijo la gente. “Ahora ya comprendemos.  Bueno, aceptamos tu explicación pero entonces, lo del carnicero? Le dijiste: „Ma jivo, ma maro – Ni vivir, ni tampoco morir” – Qué  es esto? ” El santo sabio respondió diciendo:  “Bueno,  que significa ‘no vivas’? No vivas, puesto que, al seguir practicando tu profesión, seguirás acometiendo  los mismos errores otra vez y otra vez más… Llegaras a crear y a acumular una tremenda cuenta  de reacciones karmicas  y esto está muy mal para ti. Por esta razón no debes vivir

Ma jivo – no vivas.  Sin embargo, cuando mueras, debes encararte con las consecuencias. Deberás pagar el precio  por las tonterías que has acometido. Un precio amargo. Por esta razón, no mueras.

No deberías vivir, ni tampoco morir!“ Todos quedaron asombrados: „ Sí ! Ha acometido tantos pecados, oh…debe de estar salvado de las consecuencias. Tu si, que eres grande, eres nuestro sabio, nuestro  muni! Tu  sí que le has dado verdadera bendición! Este fulano no debe vivir, tampoco debe morir! Pero y aquel  vaishnava, nuestro  local  bhakta! Qué es lo que dirás de él? Por qué no importa si vive o muere? ‘Jivo-va, maro-va’. Cuál  es el sentido de  este mensaje tan poético!?” Entonces el santo sabio respondió: “Ah, nuestro  bhakta también es una persona que ha adquirido la perfección.

Al seguir viviendo, estará  con Radha y Krishna. Si muere, también estará con la Divina Pareja. Entonces, para el vida o muerte resulta igual.”

Sin embargo Kali Yuga viene rápidamente. Nosotros hemos llegado a un grado en el que  para muchos  vivir o morir  resulta igual. Por lo tanto, no estamos en la misma plataforma. „Estoy sufriendo ahora, también voy a sufrir después.” Cuando hayamos el nivel suficiente para   comprender que „La Divina Pareja es mi único refugio”, entonces estar  en vida y a Su servicio en esta misma forma del cuerpo resultaría igual que estar a Su servicio en cualquier otra forma o en cualquier otro nivel.

Palabras Fuertes! No hay que aceptarlas por la simple obediencia. Tratad de ponderar,  aspirad a penetrar profundamente en el sentido y en la comprensión. Ya veréis, sin realizaciones, no podréis llegar a imitar este nivel. En el momento  de experimentar este sentimiento tan intenso, va a cambiar vuestra vida. Partiendo de una vida limitada, llena de angustias ya llegareis al nivel de una vida llena de bendición. Este es el camino y el modo a seguir para  superar la cuestión de la muerte. Venid a un grado perfecto de la vida – entonces vais a adquirir  la perfección.

 

(sigue continuacion)

 

[1] Primer verso de la canción de Narottama  dasa Thakura



Overcome

Rádhá-Krsna prána móra[1] – “Az Isteni Pár Srí Srí Rádhá és Krsna az én életem. Akár élek, akár halok, rajtuk kívül nincs más menedékem!” Nagyon köszönöm, hogy eljöttetek, mert ma az élet értelméről kell beszélnünk, ami egy nagyon komoly téma. S mivel mindannyian nagyon elkötelezett és céltudatos lelki gyakorlók vagytok, ezért nem beszélhetünk alapszinten az élet értelméről.

Egy történet jutott az eszembe. Volt egyszer egy bölcs, aki a piactéren üldögélt és áldásokat osztott a különböző embereknek. Először egy fiatal herceg érkezett, akinek a bölcs azt mondta, hogy “Élj, hosszú életet!” Mindenki, aki körülötte állt és hallotta ezt az áldást nagyon elégedett volt: ”Igen, ez egy szép áldás! Hosszú élet!” Majd jött a második, aki egy jógi volt. Ő szintén kapott áldást: “Legyen korai halálod!” Ez a válasz sokakat meglepett: “Miféle áldás ez: legyen korai halálod?!” Majd harmadjára egy hentes jött és ő is áldásban részesült. Ez pedig egy nagyon rejtélyes üzenet volt: “Se ne élj, se ne halj!” Senki sem értette ezt az üzenetet, míg végül egy vaisnava érkezett, aki szintén egy titokzatos üzenetet kapott: “Akár élsz, akár halsz…” Szóval, körös-körül mindenki nagyon megdöbbent: “Miféle bölcs ez?” Tudjátok, hogy ezek a szádhuk és bölcsek és rsik és munik nagyon furcsa emberek. Nagyon nehéz megérteni pontosan mire is gondolnak.

Az első áldással nagyon elégedettek voltak az emberek: “Rendben, hosszú élet, szép!” “Legyen korai halálod!” A második üzenet – milyen meglepő és félelmetes üzenet! Viszont a harmadik és a negyedik, olyanok voltak, mint a rejtvények. Senki sem értette. Így elkezdték kérdezgetni a szentet: “Az első válaszodat el tudjuk fogadni, de miféle bölcs vagy te!? Különböző emberek fordulnak hozzád áldásért és te eltérő üzeneteket adsz a számukra? Egyfajta üzenetet kellene adnod – áldásokat!” Erre magyarázatba fogott a bölcs. Ez a történet mindenképpen a kali-jugában esett meg, ahol a bölcseknek magyarázkodniuk kell. Korábban jobban tisztelték őket, nagyobb elismerést kaptak. Bármit tettek vagy bármit mondtak, nem kellett azt megmagyarázniuk. Most még a valódi szenteket is megkérdőjelezik. Az nem probléma, ha a hamisakat kérdőjelezik meg, de előfordul, hogy még az igaziaknak is magyarázkodniuk kell. Tehát, ezt válaszolta: “Elsőként egy fiatal herceg jött. Hogyan érheti el a tökéletességet?” Mivel mindannyian a tökéletességet szerették volna elérni. “Ő mi módon érheti el? Az uralkodó tökéletessége a hosszú élet, amíg gyakorolhatja a dharmát, és a királyi kötelezettségeit. S ezen az isteni szolgálaton keresztül, miközben az alattvalókat szolgálja, megtisztítja saját magát. Majd végül, egy hosszú életet befejezvén, hazatérhet, vissza Istenhez.” “Igen, egyetértünk!” – mondta a közönség. “S, mi a helyzet a jógival? A jógi szintén a tökéletesség áldását kérte, majd ekkor ezt mondtad: “Legyen korai halálod!” Miféle áldás ez?” “Igen, igen, mivel ő nagyon komoly meditációt folytat, ezért teljesítette, az összes tapaszt és vratát és dzsapát, és mindent. Tehát, mi maradt a számára? Ha gyorsan elhagyja ezt a Föld bolygót, nyomban elnyeri a tökéletességet.” “Aha!” – mondták mindannyian. “Most már megértettük. Rendben, elfogadjuk a magyarázatodat, de mi van a hentessel? A következőket mondtad neki: “Má dzsívó mó maro – ne is élj, ne is halj” – mit jelent ez?” Majd a bölcs így válaszolt: “Mit jelent az, hogy “ne élj”? Ne élj, mert amennyiben folytatod a munkádat, a szakmádat, akkor újra és újra ugyanazokat a hibákat követed el. Hatalmas adósságot teremtesz és halmozol fel karmikus visszahatásokból, mely nagyon kedvezőtlen a számodra. Tehát, jobb, ha nem élsz. Ma jivo – ne élj! Ha meghalsz, szembe kell nézned a következményekkel. Bármiféle ostobaságot követtél is el azelőtt, meg kell fizetned az árát. S ez pedig keserű lesz. Tehát, inkább ne halj meg! Élned és halnod sem kellene!” Mindenki megdöbbent: “Igen! Oly sok hibát követett el és óh …meg kell őt menteni a visszahatásoktól. Óh, te olyan nagyszerű vagy, bölcs muni! Valódi áldást adtál! Nem szabad élnie és nem szabad meghalnia! De mi a helyzet a vaisnavával, a mi helybéli bhaktánkkal! Mi van ővele? Miért akár él, akár hal? “Jivo-va, maro-va”. Ez mit jelent? Te annyira költőien fogalmazol!” Akkor így válaszolt a szent: “Óh, a mi bhaktánk, szintén egy megvalósított személy. Ha él, Rádhá Krsnáért él, ha meghal, akkor is az Isteni Párral van. Tehát, számára az élet vagy halál ugyanazt jelenti.”

De a kali-juga gyorsan haladt. S mára eljutottunk egy olyan szakaszba, ahol az élet és halál sokak számára egyenlő. De nem ugyanazon a szinten. “Most szenvedek és utána is szenvedni fogok.” De, ha sikerül arra a megvalósításra jutni, hogy “az Isteni Pár az egyetlen menedékem”, akkor életben lenni, és Őket szolgálni ebben a testben ugyanazt jelenti, mint más formában és más.

Erős szavak! De ne fogadd el ezeket csupán engedelmességből! Próbálj eltűnődni, és mélyen belemerülni ebbe a gondolatba! Látni fogod, hogy megvalósítás nélkül, nem lehet ezt a szintet imitálni. De amint ez az intenzív érzés megnyilvánul benned, az életed is meg fog változni. Egy korlátozott és problémás életből egy áldott szintre kerülsz. Mert ez a módja annak, hogy legyőzzük a halállal kapcsolatos kérdéseket. Érkezz meg az élet tökéletes szintjére – és eléred a tökéletességet.

 

(folytatása következik)

[1] Naróttam Dász Thákur dalának első versszaka