Category RSS

Calendar

December 2016
M T W T F S S
« Nov   Jan »
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031  



Archive for December, 2016

pushpanjali

Néhány lélek nagyon szerencsés, mert drágaköveket tarthat a kezében, vagy mert már nagyon fiatal korban elkezdheti szolgálni a bhaktákat. Számoljátok csak ki, hogy hány évet, hány életet vesztegettünk el! De ha elkezdjük szolgálni a feljebbvalóinkat, és kapcsolatba kerülünk a bhaktákkal, akkor el kell kezdődnie az életünk egy új fejezetének. Mindennek el kell múlnia, de pár dolog meg fog maradni. Mi marad velünk? Az, ami maradandó. Minden, ami mulandó eltűnik, elhalványul, de minden, ami az állandó, lelki síkon létezik örökre velünk fog maradni.
Azt kezdtük el megbeszélni, hogy miképpen gyakoroljuk az meghódolás folyamatát, a saranágatit. Volt hat elem: az alázatosság és az önátadás; a kedvező dolgok gyakorlása és a kedvezőtlenek elkerülése; s aztán Krsna elfogadása mint egyedüli fönntartóé és védelmezőé. Ezt a hat gyakorlatot párokra osztják – az első kettő a belépő, a második kettő a saját szubjektív hozzájárulásunk, és a harmadik kettő pedig Krsna objektív jellemvonása, a Legfelsőbbhöz való viszonyulás. Nos, hol kezdjük?
Válasz: Az elejétől.
Szvámí Tírtha: Az elejétől, rendben. Tehát először a keserű pirulát szeretnétek; mert majd tudnunk kell, hogy mi a kedvező és mi a kedvezőtlen a lelki gyakorlatainkban. Egy kedvező szolgálatot folyamatosan gyakoroltok – összejöttök és bekapcsolódtok a szent nevek zengésébe. Nem kétséges, hogy ez egyesíti a bhaktákat, és ez egyike azoknak a legkedvezőbb – úgy értem a legkedveltebb – szolgálatoknak, amiket Krsna elfogad, ami számára nagyon kedves. Mert szereti, hogyha emlegetik, ha hívják, pontosan ugyanúgy, mint ahogy mindegyikünknek tetszik, ha a nevünkön szólítanak bennünket.
De, igen, kezdjük az elején: mi a kedvező és mi a kedvezőtlen. Ebből a két verzióból melyikről szeretnétek először hallani?
Válasz: Mi a kedvezőtlen.
Szvámí Tírtha: Biztos?
Megjegyzés: A kettő ugyanaz, csak fordítva.
Szvámí Tírtha: Jó meglátás, de a kedvezőtlenek olyanok, mint a korlátok, a kedvezőek, pedig mint az ajánlások, tehát egy kissé különböznek. Jó, kezdjük az elsővel! Ez a lista Sríla Rúpa gószvámítól származik, aki a lelki élet 64 különféle gyakorlatát nevezi meg.[1]  Elég érdekes, hogy Krsnának és Rádháránínak is 64 kiváló tulajdonságát sorolják fel egy listán. Tehát van egy párhuzam, van valamiféle kapcsolat az összes 64 típus vagy kiváló tulajdonság között. Mint ahogy beszéltünk róla, van, aki szerint a Bhagavad Gítá pesszimista, mások azt állítják, hogy optimista, de tulajdonképpen realista. Rúpa gószvámí optimista, a pozitív oldallal kezdi – mit kell tenni a lelki gyakorlatok során. Úgy látom, még nem vagyunk Rúpa gószvámí szintjén, mert benneteket jobban érdekel az, ami kedvezőtlen; de ez reális. Miért? Mivel az első, amit el kell kerülni szolgálat és mantrazengés közben – az a sértés. Ha igaz lélek vagy, meg tudsz sérteni valakit? Hibázhatunk, de hogy megsértsünk valakit – azt nem! Ugyanis a hiba azt jelenti, hogy nem tudod, és hibát követsz el, de ez nem szándékos. Nem mondanám, hogy a sértés azt jelenti, hogy rosszak a szándékaid, de mégis jelentheti esetleg azt, hogy bár ismered a szabályt, nem tartod be. De mi a szanszkrt kifejezés a vétségre? Aparádha. Miből származik?
Válasz: Rádhá ellen.
Szvámí Tírtha: Igen, apa-rádha. Apa azt jelenti, hogy „ellen”, rádha pedig ebben a kontextusban azt jelenti, hogy árádhanam – imádat, szolgálat. Árádhanam az igazi szolgálat.[2]  Ha nem vagy ebben a hangulatban, ebben a szeretetteljes, pozitív, gondoskodó hangulatban, akkor ez aparádha. Tehát ez nem a hibák hosszú listája, hanem az, ami az igazi szolgálat hangulatával ellentétes. A különböző Puránákban megtalálható az aparádhák felsorolása. Hosszú a lista, például tilos ráülni az oltárra – ez egy aparádha. Bejössz a templomba, és ráülsz az oltárra. Ti nem csinálnátok ilyet, nem is jutna eszetekbe, de ha ez rajta van az aparádhák listáján – realistának kell lennünk – akkor előfordul. Vagy a másik: gyaloghintóval tilos belépni a templomba. Általában ti nem tesztek ilyet; s még sok-sok más, vég nélküli szabály és előírás. De mi a lényeg? Próbálj ráhangolódni, próbáld megragadni, hogy mi a szolgálat igazi hangulata!
Egyszer lecke volt a templomban és a gyerekek elmentek virágot szedni. Egy picinyke kislány az aprócska kezeiben virágot hozott, és fel akarta ajánlani az oltáron, de akkor hirtelen megjelent valaki, aki ismerte az összes szabályt és előírást, meg az aparádhák listáit és azt mondta neki: „Nem, nem, nem! Ezt nem ajánlhatod fel! Nem tiszta a kezed, és ilyen meg olyan vagy.” Úgy vélem, ez aparádha volt! Mert ez az, ha valaki, például egy gyerek, nyitott szívvel jön: ’Szedtem virágot Krsnának, fel akarom ajánlani’, s ahelyett, hogy támogatnánk az érzést, hogy „Igen, bármid van, hozd csak el a templomba, add Istennek, legyen meg a kapcsolat, végezz szolgálatot’, összezúzom az aparádhák listájával, hogy megmentsem a gyermeket attól, hogy az örök pokolban sínylődjön.
Tehát, meg kell értenünk a lényeget, mi a lényeg? Ha valaki szolgálatot szeretne végezni, segítsünk benne! Ez az árádhanam – az imádat, a szolgálat igazi hangulata. Később elő lehet állni a szabályokkal és előírásokkal, nincs ezzel semmi probléma. De szerény véleményem szerint, ez az eset nagyon rossz nyomot fog hagyni ebben a gyerekben. Szóval az aparádha az az árádhanam ellentéte. Az aparádha a szeretetteljes, szolgálatkész hangulatnak az ellentéte. S mint a szentírásokból tudjuk: árádhanánám szarvésám visnór árádhanam param – „A szolgálatok összes fajtája közül Visnu imádata a legmagasabb.”[3] ..
A szolgálatra vonatkozó szabályoknak se vége, se hossza, de szerencsére létezik egy bűvös mantra a szolgálatot végzők számára, ez a „bocsánatkérő mantra”: vidhi-hínam mantra-hínam jat kinycsid upapáditam – „Bármit is tettem a mantrák megfelelő ismeretének a hiányában, vagy a szabályok megfelelő ismeretének hiányában, kérlek, bocsásd meg Uram, mert tiszta szívből ajánlottam fel a szolgálatodra!” Miért szükséges ez? Mert a vidhi szabályok szerint, a tradíció szigorú szabályai szerint be kellett volna tartani a tisztaságra vonatkozó szabályokat és rítusokat, egy csomó komplikált dolgot. Sríla Prabhupád ezt mondta a tanítványainak: „Ha elmondanám nektek az összes tisztaságra vonatkozó szabályt, ki sem jönnétek egész nap a fürdőszobából.” Szóval, jobb megtanulni a bocsánatkérő mantrát.
(folytatása következik)
 
1. Rúpa gószvámí a szádhana-bhakti 64 mozzanatát sorolja fel a Bhakti-raszámrta-szindhuban.
2. Az aparádha (sértés, vétek, bűntett), és az árádhana szavak közös gyöke a rádh ige, melynek jelentése: elvégez, bevégez, sikerre visz, boldoggá tesz. – Rádhá neve is a rádh igéből származik.
3. Padma-purána


pushpanjali

Some souls are very fortunate because they can hold the precious stones in their palms, or they can start serving the devotees at a young age. Just calculate how many years, how many lifetimes we have wasted! But, if we start serving our superiors and being connected to the devotees, then a new chapter of our life should start. All things must pass, but some few things will stay. What will stay with us? That is permanent. Everything that is impermanent will pass, fade away, but everything that is on the permanent, spiritual platform will stay with us forever. We started to discuss how we should practice this process of dedication, sharanagati. There were the six elements: humility and dedication of the self; practice of the favorable things to devotion and avoidance of unfavorable; and then accepting Krishna as a maintainer and a protector. These six practices are categorized in pairs – the first two is like the entrance, the second two is your subjective contribution and the third two is like an objective feature of Krishna, approach to the Supreme. So, where should we start?
Answer: From the beginning.
Swami Tirtha: From the beginning, all right. So, you want the bitter pills first. Because then we have to know what is favorable and what is unfavorable in our spiritual practices. You have been practicing one very favorable service – coming together, joining and singing the holy names. No doubt, this will bring unity for the devotees and this is one of the most favorable, I mean most beloved service that Krishna accepts, something very dear to Him. Because He likes to be mentioned, He likes to be called out, just like we all like when our names are called.
But let’s start at the beginning, yes. What is favorable and what is unfavorable. From these two versions which one you would like to hear first?
Answer: The unfavorable.
Swami Tirtha: Are you sure?
Comment: It should be the same. Only vice versa.
Swami Tirtha: That’s a good point, but as the unfavorable is like limitations and the favorable is like recommendations they are nevertheless a little different. So, let’s start with the first. This list is coming from Srila Rupa Goswami and he identifies 64 different practices of spiritual life. And interesting enough, there are 64 excellences of Krishna and Srimati Radharani also, that are mentioned in a list[1]. So, there is a parallel, there is some connection between all these different 64 types or excellences. As we discussed, some considered Bhagavad Gita as pessimistic, others as optimistic, but practically it is realistic. Rupa Goswami is optimistic: he starts with the positive – what should be done in the spiritual practice. I see that we are not on the level of Rupa Goswami yet, because you are more interested in the unfavorable, but this is realistic. Why? Because the first that should be avoided is the offences while serving and chanting. If you have a sincere soul can you commit offences? Mistakes we can make, but offences – no. Because mistake means that you don’t know and you commit some mistake, but this is not intentional. I wouldn’t say that offence means you have a bad intention, but still it might mean that although you know the rule, you do not follow it. But what is the Sanskrit word for offence? Aparadha. Coming from?
Answer: Against Radha.
Swami Tirtha: Yes, apa-radha. Apa means “against” and radha in that contexts means aradhanam – worship, service. Aradhanam is the real service. If you don’t have this mood, this loving, positive cultivation mood – then this is an aparadha[2]. So this is not the long list of mistake, it’s the failure of getting the real mood. Because in different Puranas you will find the list of aparadhas. It’s a long list. For example, it is forbidden to sit on the altar – this is one aparadha. You come into the temple and you just sit on the altar. You wouldn’t do it, you wouldn’t think of that, but if it is on the list of aparadhas – we have to be realistic – some have this idea. Or the other: that you should not enter the temple in a palanquin[3] . Usually you wouldn’t; and many, many other unlimited rules and regulations. But what is the essence? Try to get the mood, try to capture the mood – what is the proper mood of service.

Once there was a lecture at the temple and the children went out collecting flowers. So, one small little girl in her small little hands brought some flowers. She wanted to offer that on the altar, and all of a sudden somebody entered, who knew all the rules and regulations and lists of aparadhas and told her: “No, no, no! You cannot offer that! Your hands are not clean, and you are like this and like that.” I think that was an aparadha! Because if somebody like a kid comes with an open heart: ‘Ah, I have collected some flowers for Krishna, I want to offer it,’ instead of promoting this feeling that ‘Yes, whatever you have, just bring it to the temple, give it to God, be connected, have the service mood,’ I crush it down with the list of aparadhas – To save the kid from rotting in an everlasting hell.
So, we should get the point, what is the point? If somebody wants to do some service, let’s help this service to happen. This is the real mood of aradhanam – worship, or service. Later on you can come with your rules and regulations, no problem. But in my humble opinion this happening will bring a very bad imprint on that kid. So, aparadha is the opposite of aradhanam. Aparadha is the opposite of this loving, serving mood. And as we know from the scriptures: aradhanam sarvesam visnor aradhanam param – “From all the different types of services, the worship of Sri Visnu is the highest.” [4]
So, there are unlimited rules of service and fortunately there is one magic mantra for those who serve – and this is “the mantra of forgiveness”: mantra-hīnam vidhi-hīnam jat kincid upapāditam – “Whatever I had done without the proper knowledge of mantras, or without the proper knowledge of rules, please excuse that, my Lord, because I wanted to offer it from sincere heart to serve You.” Why? Because according to the vidhi rules, according to the strict rules of tradition you should have followed rules of purity and rituals, and so many complicated things. Srila Prabhupada said to his disciples that “If I would tell you all the rules of purity, you wouldn’t come out from the bathroom for the whole day.” So, better we learn this mantra for forgiveness.
 
(to be continued)
1. Rupa Goswami: Bhakti-Rasamrta-Sindhu
2. The words aparadha and Radha have the same root. It is the verb radh.
3. a kind of covered chair for one passenger, consisting of a large box carried on two horizontal poles by four or six bearers.
4. Padma Purana

 



pushpanjali

Hay almas afortunadas por poder llevar en sus manos piedras preciosas – pueden ponerse a servir a los devotos desde la más tierna edad. Pensad cuantos años, cuántas vidas hemos despilfarrado! Sin embargo, una vez puestos a servir a los mayores y a los superiores, comenzara un nuevo capítulo en nuestra vida. Todo pasa, algunas cosas permanecen. Que es lo que va a permanecer? Lo que es constante, lo inconstante pasara, llegara a ser ceniza, pero todo lo que permanece constante, en un nivel sin cambios ni variaciones, el nivel espiritual permanecerá con nosotros para siempre.
Hemos comenzado a discutir de cómo debemos seguir y practicar el proceso de la devoción dedicada, el Sharanagati. Hay seis elementos: humildad y dedicación del alma; practicar cosas y doctrinas favorables a la devoción dedicada y evitar lo desfavorable; y luego aceptar a Krishna por respaldo y protector. Estas seis practicas se presentan categorizadas en parejas – las primeras dos constituyen la entrada, las dos siguientes son vuestro aporte individual y la tercera pareja presenta características objetivas de Krishna, la actitud y el ánimo frente al Supremo. Bueno, desde donde vamos a comenzar?
Respuesta: Desde el comienzo
Swami Tirtha: Bueno pues, comenzamos desde el comienzo. Queréis tomaros primero las píldoras amargas. Tendremos de comprender lo que resulta favorable o desfavorable en nuestras prácticas espirituales. Estáis practicando un servicio muy favorable – estáis reunidos todos juntos aquí y habéis adherido al canto de los Nombres Santos. No cabe duda, ello va a reforzar la comunidad de los devotos dedicados y será un servicio entre los más favorables y amados que Krishna acepte – es algo que Le parece muy apreciable. A Él le gusta estar nombrado y llamado, al igual que a nosotros nos gusta cuando alguien nos llame por nuestro nombre.
Por lo tanto, vamos a comenzar desde el comienzo. Que es lo que resulta favorable o desfavorable? Entre dos versiones, cual es la que queréis oír primero?
Respuesta: De lo desfavorable
Swami Tirtha: Estáis seguros?
Comentario: Debería ser simple – una misma cosa pero al revés.
Swami Tirtha: Es una buena idea, pero puesto que lo desfavorable es más bien restricción, mientras que lo favorable es recomendación, las dos cosas son un poco diferentes una de la otra. De Shrila Rupa Goswami tenemos una lista en la que indica 64 diferentes prácticas de la vida espiritual. Es interesante que existan semejantes listas con 64 cualidades perfectas de Krishna y Shrimati Radharani. Hay un paralelo, una conexión entre todas estas 64 perfecciones. Como ya hemos hablado, algunos consideran los textos de la „Bhagavad Gita” como pesimistas, otros creen que son optimistas, pero en la práctica, los textos son realistas. Rupa Goswami es optimista y comienza con lo positivo – que es lo que hay que se debe hacer en una práctica espiritual.Veo pues que aquí no estamos en el nivel de Rupa Goswami, puesto que os interesa lo desfavorable – por lo tanto es una actitud realista. Por qué? Pues lo primero que hay que evitar es causar agravios durante el servicio o durante el canto y recitación de mantras. Teniendo alma sincera, acaso podéis causar agravios? Podemos hacer errores pero causar agravios – no. Hacemos un error por ignorancia, no es algo premeditado. No podría decir que el agravio siempre sobreentiende premeditación o mala intención, paro puede significar que conocéis la regla y sin embargo, no la respetáis. Que palabra del sanscrito usamos por agravio? Aparadha. De donde origina?
Respuesta: Contra Radha.
Swami Tirtha: Si, apa-radha. Apa significa contra y Radha en este contexto significa aradhanam – adoracion. Servicio Aradhanam es el verdadero servicio. Con no tener este animo, esta disposición de amar a cultivar lo positivo – entonces esto será aparadha. No se trata pues de esta larga lista de errores sino de fallar en adquirir el ánimo debido. En las diferentes Purani ya podéis encontrar listas de aparadhas. Hace falta venir al templo y sentarse en el altar. Por supuesto, no lo haréis y ni siquiera lo pensareis pero si figura en la lista de las aparadhas – seamos realistas – a alguien se le ha ocurrido la idea. Otra cosa más – no debéis entrar al templo llevado en un palanquín (silla o camilla cubierta). Habitualmente no lo haréis y además hay un sinnúmero de reglas y prohibiciones. Y que es lo esencial? Aspirad a adquirir el ánimo, a percibir el ánimo debido – a daros cuenta cual es el verdadero ánimo de servicio.
Una vez en el templo había una conferencia mientras que los niños recogían flores afuera. Una niña trajo en sus manitos varias florecillas. Quería ofrendarlas en el altar, pero de repente entro alguien que conocía todas las reglas y prohibiciones, toda la larga lista de aparadhi y dijo: “No, no, no! No puedes ofrendar! Tusa manos no están limpias y por el estilo: eso y aquello…
Pues yo creo que en aquel caso se trataba de aparadha! Puesto que cuando alguien venga con corazón infantil abierto: „He recogido unas florecillas para Krishna y quiero ofrendarselas,” – en vez de animar esta emoción diciendo: „Si, cualquier cosa que tengas, tráela simplemente al templo, haz un don a Dios, permanece contactada y ten animo de servir,” en vez de decirlo, aplastas a la gente con la lista de las aparadhas – con motivo de „salvar” a la niña de pudrirse en el eterno infierno.
Debemos comprender la esencia y que es lo esencial? Siempre que alguien quiera realizar un servicio, debemos ayudarlo a realizarlo. Este será el ánimo real de apardhanam – adoración y servicio. Más tarde ya podréis hablar de reglas y prescripciones, no hay problema. A mi modesta opinión, este evento dejara una huella negativa en esta niña. Aparadhanam es pues lo contrario del ánimo afectuoso a servir. Y como sabemos de las Escrituras: aparadhanam sarwesham vishnor aparadhanam param – “Entre los diferentes tipos de servicio, la adoración a Shri Wishnu es el superior.”
A pesar de la existencia de un sinnúmero de reglas del servicio, hay felizmente una mantra mágica para los que estén realizando servicio – es la „mantra del perdón”: mantra-hinam vidhi quinchad upapadisham – “Al haber hecho un error por no conocer correctamente las mantras, por no conocer debidamente las reglas, Te ruego, perdónamelo, Dios mío, ya que quería hacer ofrenda para Ti con el corazón sincero y hacerlo en Tu servicio.” Por qué? En acuerdo con las reglas vidhi, respetando las severas reglas de la tradición, deberíais seguir las prescripciones de limpieza y pureza, deberíais respetar las prescripciones de pureza, deberíais seguir ritos y tantas otras cosas muy complicadas. Shrila Prabhupada dijo a sus discípulos; “Si debo hablaros de todas las reglas de pureza, ya no saldréis del baño a lo largo del día.” Por esta razón más vale aprender esta mantra del perdón.
(Sigue continuación)


pushpanjali

Някои души са големи късметлии, защото могат да държат скъпоценни камъни в дланите си – могат да започнат да служат на преданите още в съвсем ранна възраст. Помислете си колко години, колко животи сме пропилели! Но ако започнем да служим на по-старшите и сме свързани с преданите, тогава започва нова глава в живота ни. Всичко отминава, ала някои неща остават. Кое ще остане? Това, което е постоянно. Всичко непостоянно ще отмине, ще изтлее, но всичко онова, което е на неизменното, духовно ниво ще пребъде с нас завинаги.
Започнахме да обсъждаме как следва да практикуваме процеса на отдадеността, шаранагати. Има шест елемента: смирение и посветеност от душа; практикуване на благоприятните за предаността неща и избягване на неблагоприятните; и след това приемане на Кришна за поддръжник и закрилник. Тези шест практики са категоризирани по двойки – първите две са като входа, вторите две са вашият субективен принос, а третите две са обективни характеристики на Кришна, отношение към Върховния. И така, откъде да започнем?
Отговор: От началото.
Свами Тиртха: От началото, добре. Значи искате най-напред горчивите хапчета. Защото тогава трябва да разберем какво е благоприятно и какво неблагоприятно в нашите духовни практики. Вие практикувахте едно много благоприятно служене – събрахте се заедно и се присъединихте към възпяването на светите имена. Без съмнение, това ще усили общността на преданите и е едно от най-благоприятните, най-любими служения, които Кришна приема – то е нещо, което Му е много скъпо. Защото Той обича да бъде споменаван, обича да бъде викан, точно както всички ние обичаме някой да назовава името ни.
Но нека започнем от началото, да. Какво е благоприятно и какво неблагоприятно. От двете версии коя искате да чуете първо?
Отговор: Неблагоприятното.
Свами Тиртха: Сигурни ли сте?
Коментар: Би трябвало да е едно и също, просто наобратно.
Свами Тиртха: Това е добра мисъл, но тъй като неблагоприятното са по-скоро ограничения, а благоприятното – препоръки, те все пак са малко различни. И така, нека започнем с първото. От Шрила Рупа Госвами имаме един списък, където той посочва 64 различни практики в духовния живот. Интересното е, че има и такива списъци с по 64 съвършени качества на Кришна и Шримати Радхарани. Така че има някакъв паралел, има някаква връзка между всички тези 64 видове или съвършенства. Както говорихме, някои считат „Бхагавад Гита” за песимистична, други за оптимистична, но на практика тя е реалистична. Рупа Госвами е оптимист, той започва с позитивното – какво трябва да се прави в духовната практика. Виждам, че все още не сме на нивото на Рупа Госвами, защото вие сте повече заинтересувани от неблагоприятното – обаче това е реалистично. Защо? Защото първото, което следва да се избягва, са оскърбленията докато служим и мантруваме. Ако сте с искрена душа, нима можете да извършите оскърбления? Грешки можем да правим, но оскърбления – не. Защото грешка допускаме когато не знаем нещо, но това не е преднамерено. Не бих казал, че е оскърблението подразбира лошо намерение, но въпреки това може да означава, че макар да знаете правилото, при все това не го следвате. Но коя е санскритската дума за оскърбление? Апарадха. Откъде идва?
Отговор: Против Радха.
Свами Тиртха: Да, апа-радха. Апа означава „против”, а Радха в този контекст значи арадханам – обожание, служене. Арадханам е истинското служене. Ако нямате това настроение, това любящо настроение на позитивно култивиране – тогава това е апарадха. Така че не става въпрос за дългия списък с грешки, а за пропуска да добием вярното настроение. Защото в различните Пурани ще намерите списък с апарадхи. И списъкът е дълъг. Например, забранено е да се сяда на олтара – това е един вид апарадха. Идвате в храма и просто сядате на олтара. Не бихте сторили това, не бихте си го и помислили, но щом го има в списъка с апарадхите – нека бъдем реалисти – значи някой има такава идея. Или пък друго – не трябва да влизате в храма на паланкин. Обикновено не бихте го направили; и много, много други безкрайни правила и забрани. Но каква е есенцията? Стремете се да добиете настроението, да доловите настроението – кое е вярното настроение на служене.
Веднъж в храма имаше лекция, а децата отвън беряха цветя. Едно малко момиченце в мъничката си ръчичка донесе няколко цветчета. Тя искаше да ги поднесе на олтара, но изведнъж влезе някой, който знаеше всички правила и забрани, целия списък с апарадхи и ѝ каза: “Не, не, не! Не можеш да ги поднесеш! Ръцете ти не са чисти, пък това, пък онова.” Аз смятам, че именно това беше апарадха! Защото ако някой дойде по детски с открито сърце: „Набрах малко цветя за Кришна и искам да ги поднеса,” вместо да насърча това чувство: „Да, каквото и да имаш, просто го донеси в храма, подари го на Бог, бъди свързан, имай това настроение на служене,” аз го смачквам със списъка на апарадхите – за да „спася” детето да не гние във вечен ад.
Така че трябва да разберем същината, а каква е същината? Ако някой иска да извърши някакво служене, нека подпомогнем това служене да се случи. Това е истинското настроение на арадханам – обожание или служене. По-късно можете да говорите за правилата и предписанията, няма проблем. Но по мое скромно мнение, тази случка ще остави много лош отпечатък върху това дете. И така, апарадха е обратното на арадханам. Апарадха е обратното на любящото настроение на служене. А както знаем от писанията: арадханам сарвешам вишнор арадханам парам – “От всички различни видове служене, обожанието на Шри Вишну е най-висше.”
Така че съществуват безкрайно много правила в служенето и за щастие има една магическа мантра за тези, които служат – това е „мантрата за прошка”: мантра-хинам видхи-хинам джат кинчид упападитам – “Каквото съм сгрешил без правилно познаване на мантрите, без правилно познаване на правилата, моля Те, извини го, мой Господи, защото исках да го поднеса с искрено сърце в служене на Теб.” Защо? Защото според правилата на видхи, според строгите правила на традицията, би трябвало да следвате предписания за чистота, и ритуали, и толкова много сложни неща. Шрила Прабхупада рекъл на своите ученици: “Ако ви кажа всички правила за чистота, няма да излизате от банята по цял ден.” Затова по-добре да научим тази мантра за опрощение.
(следва продължение)


pushpanjali

Некоторые души очень удачливые, потому что могут держать драгоценные камни в своих ладонях – могут начать служить преданным еще в совсем раннем возрасте. Подумайте сколько лет, сколько жизней мы утратили впустую! Но если начнем служить более старшим и свяжем себя с преданными, тогда начинается новая глава в нашей жизни. Все проходит, но некоторые вещи остаюся. Что останется? То, что постоянно. Все непостоянное пройдет, отцветет, но все то, что на неизменном, духовном уровне, останется с нами навсегда.
Мы начали обсуждать как следует практиковать процесс самоотдачи, шаранагати. Есть шесть элементов: смирение и посвященность от души; практикование благоприятных для преданности вещей и избежание неблагоприятных; и потом принятие Кришны защитником и поддержником. Эти шесть практики категоризированы попарно – первые две как вступление, вторые две это ваш субъективный вклад, а третьи две есть объективные характеристики Кришны, отношение к Верховному. И так, откуда нам начать?
Ответ: С начала.
Свами Тиртха: С начала, хорошо. Значит хотите сначала с горьких пилюль. Потому что тогда надо понять что благоприятно и что неблагоприятно в наших духовных практиках. Вы практиковали одно очень благоприятное служение – собрались вместе и присоединились к воспеванию святых имен. Без сомнения, это усилит сплоченность преданных и оно есть одно из самых благоприятных, самых любимых служений, которых Кришна принимает – это нечто очень Ему дорогое. Потому что Ему нравится быть упомянутым, любит чтоб Его звали, точно как все мы любим, чтобы кто-то называл наше имя.
Но давайте начнем с начала, да. Что благоприятно и что неблагоприятно. Из двух версий которую хотите услышать первой?
Ответ: Неблагоприятную.
Свами Тиртха: Вы уверены?
Коментар: Должно быть одно и то же, только наоборот.
Свами Тиртха: Неплохо подмечено,  но так как неблагоприятное это скорее всего ограничения, а благоприятное – рекомендации, они все таки несколько отличаются. И так, давайте начнем с первого. От Шрила Рупы Госвами у нас есть один список, где он указывает на 64 различных практик в духовной жизни. Интересно, что есть и такие списки с 64 совершенствами Кришны и Шримати Радхарани. Так что есть такая параллель, есть какая-то связь между всеми этими 64 видами или совершенствами. Как мы говорили, некоторые считают „Бхагавад Гиту” пессимистической, другие оптимистической, но на практике она реалистичная. Рупа Госвами оптимист, он начинает с позитивного – что надо делать в духовной практике. Вижу, что мы все еще не на уровне Рупа Госвами, потому что вы больше заинтересованы неблагоприятным – однако это реалистично. Почему? Потому что первое, что следует избегать, это оскорбления во время служения и повторения мантры. Если у вас искренная душа, неужели можете совершить оскорбления? Ошибки можем делать, но оскорбления – нет. Потому что ошибку допускаем, когда не знаем что-то, но это не преднамеренно. Я бы не сказал, что оскорбление подразумевает плохое намерение, но вопреки тому может означать, что хотя знаете правило, вы его не следуете. Но какое санскритское слово для оскорбления? Апарадха. Откуда приходит?
Ответ: Против Радхи.
Свами Тиртха: Да, апа-радха. Апа означает „против”, а Радха в этом контексте значит арадханам – обожание, служение. Арадханам это настоящее служение. Если у вас нет этого настроения, этого любящего настроения позитивного культивирования – тогда это апарадха. Так что речь идет не о длинном списке с ошибками, а о недостижении настоящего настроения. Потому что в разных Пуранах найдете список с апарадхами. И список этот длинный. Например, запрещено садится на алтарь – это один вид апарадхи. Приходите в храм и просто садитесь на алтарь. Вы не сделали бы это, вы бы об этом и не подумали, но раз это есть в списке с апарадхами – давайте быть реалистами – значит у кого-то есть такая идея. Или же другое – не надо входить в храм на паланкине. Обычно вы бы не сделали это; и много, много других бесконечных правил и запретов. Но в чем эссенция? Стремитесь приобрести настроение, уловить настроение – какое верное настроение служения.
Однажды в храме была лекция, а дети вышли собирать цветы. Маленькая девочка в своей маленькой ручонке принесла несколько цветков. Она хотела их поднести на алтаре, но вдруг вошел кто-то, кто знал все правила и запреты, весь список с апарадхами и сказал ей: “Нет, нет, нет! Не можешь предлагать это! Руки у тебя не чистые, да еще то да се.” Я считаю, что именно это была апарадха! Потому что если кто-то прийдет по детски с открытым сердцем: „ Я собрал немного цветов для Кришны и хочу их поднести,” вместо того чтобы поощрить это чувство: „Да, что бы у тебя ни было, просто принеси его в храм, подари его Богу, будь связанным, имей это настроение служения,” я его раздавливаю списком апарадх – чтобы „спасти” ребенка от вечного гниения в аду.
Так что надо понять сущность, а в чем сущность? Если кто-то хочеть сделать какое-то служение, давайте поможем этому служению чтоб произошло. Это настоящее настроение арадханам – обожание или служение. Потом можете говорить о правилах и предписаниях, нет проблем. Но по моему скромному мнению, этот случай оставит очень плохой отпечаток на этом ребенке. И так, апарадха это обратное арадханам. Апарадха обратное любящему настроению служения. А как мы знаем из писаний: арадханам сарвешам вишнор арадханам парам – “Из всех разных видов служения, обожание Шри Вишну самое высшее.”
Так что существует бесконечно много правил в служении и к счастью есть одна магическая мантра для тех, кто служит – это „мантра прощения”: мантра-хинам видхи-хинам джат кинчид упападитам – “Что я согрешил без правильного знания мантр, без правильного знания правил, прошу Тебя, извини его, мой Господи, потому что я хотел его поднести с искренним сердцем служа Тебе.” Почему? Потому что согласно правилам видхи, согласно строгим правилам традиции, следовало бы соблюдать предписания относительно чистоты и ритуалов, и столько еще сложных вещей. Шрила Прабхупада сказал своим ученикам: “Если я вам скажу все правила относительно чистоты, вы не станете выходить из бани целыми днями.” Поэтому лучше научить эту мантру опрощения.
(следует продолжение)

 



love-your-soul

Question of Yashoda: I have a question about ‘loving yourself’. What does this mean in the bhakti path? Can it be not only an ego trip?

Swami Tirtha: Remember jive-doya, name-ruchi, vaishnava-sevana[1].

Jive-doya means mercy to the living entity – that is a compassionate and loving kindness to all living beings, including ourselves. Then the question comes, what is real mercy? We need to administer the best remedy that will help us during this material life on the planet Earth and also save our souls in eternity. So this merciful attitude is to make the spiritual practice for ourselves and also to help others to find their ways.

Name-ruchi means, we need to generate spiritual power to maintain the services, the feeling so to say for the merciful attitude and also to get a higher taste so that we can find our own enthusiasm. Mantra-japa meditation is the source of this spiritual power and also we need to remember that real mantra is not only for our own benefit, but rather this quality of chanting is also good for the mantra itself. If we cultivate, it helps to maintain the spiritual tradition – in this way our individual practice is more like a real service.

Vaishnava-sevana – and finally we can channel our generated spiritual energies in the proper direction by serving the devotees. And actually this is to make the devotee around us spiritually happy. The way to do this is: jive-doya – preaching, serving in merciful mood to other beings, and name-ruchi – properly and enthusiastically chanting of the holy names. This is how the circle is closed, and then we can start again on a higher platform.

‘Love yourself’ for me means we include ourselves on the list of those whom we appreciate as well. Life is so simple. We are eternal souls, we belong to the Supreme, and there is a living and loving connection. All else is secondary.

[1] „Hear, Sanatana! Kindness to all living beings, taste for the holy name, and service to vaishnavas – apart from these there is no other dharma”./ jive daya name ruchi, vaishnava-sevana | iha chara dharma nahi suna sanatana || (attributed to Lord Caitanya, often quoted or alluded to by Srila Bhaktisiddhanta Sarasvati, e.g. in Caitanya Bhagavata Adi Khanda 1.1 purport, original source unknown)

 

 



love-your-soul

Jasódá kérdése: Volna egy kérdésem önmagunk szeretetével kapcsolatban. Mit jelent ez a bhakti ösvényén járva? Elkerülhető-e az „ego-trip”, az önajnározás?

Szvámí Tírtha: Emlékezzetek erre dzsívé dajá, námé rucsi, vaisnava szévana[1]!

Dzsívé dajá jelenti az élőlények iránti könyörületet, amely együttérző és szeretettel teli kedvesség valamennyi élőlény iránt, ideértve önmagunkat is. Ekkor felmerül a kérdés, hogy mi is a valódi könyörület. A legjobb gyógyírt kell alkalmaznunk, amely segíteni fog bennünket ebben az anyagi létben a Földön, és meg is menti a lelkünket az örökkévalóság számára. Tehát ez a könyörülettel teli hozzáállás saját magunk számára lelki gyakorlatul szolgál, továbbá segít másoknak is rálelni a saját útjukra.

Námé rucsi azt jelenti, hogy lelki erőt kell gerjesztenünk szolgálataink fenntartásához, a könyörületes hozzáálláshoz szükséges érzés megteremtéséhez, és hogy megtapasztaljunk egy felsőbb ízt is, s ezáltal ráleljünk saját lelkesedésünkre. A mantra-dzsapa meditáció a forrása ennek a lelki erőnek, és emlékeznünk kell rá, hogy a valódi mantra nem csupán a mi javunkat szolgálja, hanem az ilyen minőségű mantrazengés a mantrának magának is jót tesz. Ha gyakoroljuk, akkor segít fenntartani a spirituális tradíciót – ily módon a saját egyéni lelki gyakorlatunk még inkább valódi szolgálattá válik.

Vaisnava-szévana – s végül a saját magunk által generált spirituális energiát a helyes irányba tudjuk terelni a bhakták szolgálata által. Valójában ez a körülöttünk élő bhakták lelki boldogságának elősegítését jelenti. Hogy kell ezt csinálni? Dzsívé dajá – prédikálás, más élőlények könyörületes szolgálata, és námé rucsi – a szent nevek helyes és lelkes zengése. Így zárul be a kör, majd kezdhetjük újra egy magasabb síkon.

’Szeresd magadat’ számomra azt jelenti, hogy jómagunk is szerepel az általunk megbecsültek listáján. Az élet olyan egyszerű! Örökkévaló lelkek vagyunk, a Legfelsőbbhöz tartozunk és élő és szeretetteljes kapcsolat van közöttünk. Minden egyéb másodlagos.

[1]„Halld, Szanátan! Szerető kedvesség minden élőlény iránt, vonzódás a Szent Névhez és a vaisnavák szolgálata. Ezeken kívül nincs más kötelesség. Dzsívé dajá, námé rucsi, vaisnava szévana | ihá cshárá dharma náhi suna szanátana || (Az Úr Csaitanjának tulajdonított mondás, Bhaktisziddhánta Szaraszvati gyakran idézi vagy utal rá. Pl. Csaitanja Bhágavata Adi Khanda 1.1., magyarázat – az eredeti forrás ismeretlen.)

 



love-your-soul

Въпрос на Яшода: Искам да попитам за това „да обичаш себе си” – какво означава то по пътеката на бхакти? Възможно ли е да не е просто пътешествие на егото?

Свами Тиртха: Спомняш ли си: дживе-доя наме-ручи ваишнава-севана[1].

Дживе-доя означава милост към живите същества, тоест състрадателна и любяща доброта към всички живи същества, включително и към самите нас. Тогава идва въпросът: какво е истинска милост? Трябва да дадем най-доброто лекарство, което ще помогне по време на този материален живот на планетата Земя, а също и да спасим душите си във вечността. Така че това милостиво отношение означава да извършваме духовна практика самите ние, а също и да помагаме на останалите да намерят пътя си.

Наме-ручи значи, че е нужно да генерираме духовна сила, за да поддържаме служенето, за да чувстваме нуждата от това милостиво отношение, а също и за да получим по-висш вкус, да можем да намерим своето вдъхновение. Мантра-джапа медитацията е източникът на тази духовна сила и също трябва да помним, че истинската мантра не е само за наша собствена облага, но че качеството на мантруването е добро и за самата мантра. Ако култивираме това, ще помогнем за поддържането на духовната традиция и по този начин нашата индивидуална практика повече ще заприлича на истинско служене.

Ваишнава-сева – и накрая можем да канализираме своите генерирани духовни енергии във вярната посока като служим на преданите. Всъщност това означава да правим преданите наоколо си духовно щастливи. Начинът да го сторим е: дживе-доя – да проповядваме, да служим с милостиво отношение на останалите същества, и наме-ручи – вдъхновено, във вярното настроение да възпяваме светите имена. По този начин кръгът се затваря и после можем да започнем отново на по-висше ниво.

„Да обичаш себе си” за мен означава да включим и нас самите в списъка на онези, които ценим. Животът е толкова простичък. Ние сме вечни души, принадлежим на Върховния и помежду ни има жива и любяща връзка. Всичко останало е второстепенно.

 

[1] „Слушай, Санатана! Доброта към всички живи същества, вкус към святото име, и служене към ваишнавите – освен това не съществува друга дхарма”./ дживе дая наме ручи ваишнава-севана | иха чхара дхарма нахи шуна санатана || (тези думи се приписват на Бог Чайтаня, Шрила Бхактисиддханта Сарвасвати често ги цитира или споменава, например в коментара към „Чайтаня Бхагавата”, Ади Кханда 1.1, оригиналният източник е неизвестен)

 



walkingpath

Question: You mentioned that by chanting the Holy Names slowly the heart is purified, how slowly it is happening?

Swami Tirtha: Depends on the practitioner. But again another proof that you come from the banks of the Ganges is that you have the same expression, the same word – „бавно”[1]. Little distortion happened throughout the centuries that now it means slowly. But there previously it had another meaning and it meant “full of emotions” – bhavno full of emotions you have to chant the Holy Names! So, from “emotions” in Kali Yuga we came to “slow”.

Anyway, how slow or how fast the process is – I think the process is very quick if we practice it properly. If you don’t do it correctly, then very weak results will be there. Nevertheless, the process itself is very powerful. And you can see if somebody applies the process, or not. When somebody follows he is a very nice person, immediately improving the character and the habits. If the person gives up the practice, he will fall down back to the same level that he started from. So, from this you can see that the process, the following of the process is very powerful, it helps you. Your very quick perfection to be achieved in two years is actually not your achievement; this is the result of your practice. So, until you follow the practice you will enjoy the results. Whenever you give up the practice you will lose the results, I mean on the manifest platform. Do you follow, do you understand what I mean? Therefore it is recommended to “follow this process permanently and also very selflessly. Because then it will fully satisfy the heart and soul.”[2] So, I think the process of perfection is very powerful and very quick.

Kripadham: You said in a non-egoistic way, what does it mean? What does it mean to follow the process in a selfless way?

Swami Tirtha: Usually people want to achieve results or success very quickly and most of the people want to enjoy the fruits. Our version is that we want to cultivate the process and leave the results up to Krishna. So, in good times or bad times, in respect or disrespect we just follow the process. Even if we are successful, so to say, or non-successful, we should cultivate the process nicely and leave the fruits up to Krishna.

We started meeting here the devotees before ten years. Ten years – is it a long time, or a short time? I think it’s a long time. In ten years your kids grow up. The beginning, the first steps are practically unseen, so insignificant. But don’t forget, even the longest trip starts with the first steps. And then after ten years we all sit here, glorify the Lord by chanting His Names and meeting each other. So, if you see that, if you observe the process that you follow nicely, that you try to cultivate according to principles, then later on you should also follow that cultivation. Try to understand what I mean. For many years of work you have achieved something – that you are sitting here. Sometimes you might feel that this is not a very big achievement, but it is great. Because what would happen if you don’t cultivate for those long years? One thing is for sure – you wouldn’t be sitting here. So, this is a fruit of your efforts for the last many years. Don’t stop! Go on practicing and after the next ten years we shall again come together and share what we had seen, what we have noticed during this period. Don’t be lured by the obvious results, the secret is hidden deeper.

Question: I would like to go back to the quote from the Bhagavad Gita – why it is said that one in one hundred thousand can return back home, back to Godhead? What does it mean – that only one is serious enough? Because I know that finally that depends on the mercy of Krishna if he’ll return or not.

Swami Tirtha: Many are invited, but few are selected.

Comment: Then what does it depend on?

Swami Tirtha: Try to enter deeper the rasa and then you will understand. Maybe now you are in the trap of intellectual understanding. Don’t try to understand the words of God or to analyze. It’s enough to respect, worship.

Comment: Didn’t He give them so that finally somebody can understand His point?

Swami Tirtha: Many can understand. But how shall we understand? This is the question – how to understand? Looks like I am very far away from understanding these words. This question is very similar to one question to Srila Gurudeva. Usually devotees want to improve their chanting, their spiritual practice of the prayer of the Holy Name, so somebody asked: “How can I improve my chanting?” Good question, isn’t it? And what was Gurudev’s answer? He said: “To improve your chanting you should serve those who chant properly. Because through your service mood their power and their blessings will come to you and then you will be able to chant properly.” So, if you want “to understand” the words of God, then better you serve those who understand the words of God properly. Then due to your service mood this knowledge or this understanding will come to you.

Do you agree? Everybody agrees? Everybody? Are you so neophytes?! No criticism, no doubts, no questions? Well, the proper understanding will come to you due to your service, or due to some other reason?

Prema: Due to Their mercy.

Swami Tirtha: Obviously. Our service, our service mood is only to show the willingness that we are ready to do it. But the results will come from Krishna, from the superiors. This is the proper mood that we should acquire and this is rare to achieve. From thousands one can really understand.

[1] „”slowly” in Bulgarian sounds similar to the Sanskrt “bhavena” which means “with emotion”

[2] Shrimad Bhagavatam 1.2.6



walkingpath

Kérdés: Említetted, hogy a szent nevek zengése által lassan a szív is megtisztul; milyen lassan történik ez?

Szvámí Tírtha: A gyakorlótól függ. De egy újabb bizonyíték rá, hogy ti (bolgárok) a Gangesz partjairól származtok, hogy ugyanaz a kifejezés, ugyanaz a szó a „бавно”[1] megvan nálatok is. Egy kis torzulás történt az évszázadok folyamán, most azt jelenti, hogy lassan. De ott előzőleg más értelme volt, azt jelentette, hogy „telve érzelmekkel” – bhávno (бхавно) – érzelmekkel telve kell a Szent Neveket zengenetek! Tehát az „érzelmekből” a kali-jugában „lassú” lett. 

Különben, hogy milyen lassú vagy milyen gyors a folyamat – azt gondolom, hogy a folyamat nagyon gyors, ha rendesen gyakoroljuk. Ha nem csinálod helyesen, nagyon gyenge lesz az eredmény. Azonban a folyamat maga nagyon hathatós. S lehet látni, hogy valaki gyakorolja-e vagy sem. Amikor valaki követi, akkor nagyon kedves, nagyon jó ember, azonnal nemesedik a jelleme, tökéletesednek a szokásai. Ha ez az ember abbahagyja a gyakorlást, akkor visszaesik ugyanarra a szintre, ahol kezdte. Tehát ebből látható, hogy a folyamat, a folyamat követése nagyon hathatós, nagy segítségedre van. Az általad két év alatt elért tökéletesség valójában nem a te teljesítményed, ez a gyakorlatod eredménye. Tehát mindaddig, amíg követed a gyakorlatot, élvezni fogod az eredményeket. Valahányszor abbahagyod a gyakorlást, elveszíted az eredményeket. Úgy értem, hogy a szemmel látható szinten. Tudjátok követni, értitek, hogy mire gondolok? Ezért ajánlják azt, hogy „megszakítás nélkül kövesd ezt a folyamatot, és nagyon önzetlenül is. Mert akkor teljesen elégedetté teszi a szívet és a lelket.”[2] Tehát úgy gondolom, hogy a tökéletesedés folyamata nagyon hathatós és nagyon gyors.

Krpadhám: Azt mondtad, hogy nem egoista módon, ez mit jelent? Mit jelent a folyamat önzetlen követése?

Szvámí Tírtha: Az emberek általában nagyon gyorsan akarnak eredményeket vagy sikert elérni, s a legtöbb ember élvezni akarja a gyümölcsöket. A mi verziónk az, hogy mi művelni akarjuk a folyamatot, és az eredményt Krsnára hagyjuk. Tehát jó időkben vagy rossz időkben, ha tisztelnek, vagy ha nem, mi éppúgy követjük a folyamatot. Még ha sikeresek vagyunk, vagy, hogy úgy mondjam sikertelenek is, művelnünk kell szépen a folyamatot és Krsnára hagyni a gyümölcsöket. Tíz éve kezdtünk el itt találkozni a bhaktákkal. Tíz év – ez hosszú vagy rövid idő? Azt gondolom, hogy hosszú idő. Tíz év alatt felnőnek a gyerekeitek. A kezdet, az első lépések gyakorlatilag nem láthatók, annyira jelentéktelenek. De ne feledjétek, még a leghosszabb utazás is az első lépéssel kezdődik. S aztán tíz év elteltével itt ülünk mindannyian és a Szent Nevek zengésével dicsőítjük az Urat és azzal, hogy találkozunk egymással. Tehát, ha megfigyelitek, vannak bizonyos alapelvek, melyek szerint igyekeztek szépen követni ezt a folyamatot; s majd később is ebben a szellemben kell művelnetek a folyamatot. Próbáljátok megérteni, hogy mire gondolok! Sok éves munkával elértetek valamit – azt, hogy most itt ültök. Néha úgy érezhetitek, hogy ez nem valami nagy eredmény, pedig az. Mert mi történt volna, ha nem művelitek a folyamatot ezek alatt a hosszú évek alatt? Egy dolog biztos, most nem ülnétek itt. Tehát ez az elmúlt sok-sok év gyümölcse. Ne hagyjátok abba! Folytassátok a gyakorlást, és tíz év múlva megint összejövünk és megosztjuk, hogy mit láttunk, hogy mit vettünk észre ez alatt az idő alatt. Ne tévesszenek meg a nyilvánvaló eredmények, a titok mélyebben rejtőzik.

Kérdés: Szeretnék visszatérni a Bhagavad Gítá-idézetre – miért mondják azt, hogy százezerből egy térhet csak haza, vissza Istenhez? Ez mit jelent – azt, hogy csak egy van olyan, aki elég komoly? Mert én tudom, hogy az végül is Krsna kegyén múlik, hogy visszatér-e vagy sem.

Szvámí Tírtha: Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.

Megjegyzés: Akkor mitől függ?

Szvámí Tírtha: Próbáljatok mélyebben belemerülni a raszába, s akkor meg fogjátok érteni. Lehet, hogy az intellektuális megértés csapdájába kerültetek. Ne próbáljátok megérteni vagy analizálni Isten szavait! Elég tisztelni és imádni.

Megjegyzés: Hát nem azért adta őket, hogy végül valaki meg tudja érteni, hogy mit akar?

Szvámí Tírtha: Sokan értik. De hogyan fogjuk mi megérteni? Ez a kérdés: hogyan értsük meg. Úgy tűnik, hogy nagyon messze vagyok attól, hogy megértsem ezeket a szavakat. Ez nagyon hasonló egy kérdéshez, amit Gurudévnek tettek fel. Általában a bhakták szeretnének javítani a dzsapázásukon, a Szent Név zengésének spirituális gyakorlatán, tehát valaki megkérdezte: „Hogyan tudnék jobban dzsapázni?” Jó kérdés, ugye? És mi volt Gurudév válasza? Azt mondta: „Ahhoz, hogy jobban tudjál dzsapázni szolgálnod kell azokat, akik helyesen csinálják, mert a szolgálatkészségeden keresztül az erejük és áldásuk rád száll, és akkor te is képes leszel megfelelően dzsapázni.” Tehát ha „meg akarod érteni” Isten szavait, akkor az a legjobb, ha azokat szolgálod, akik jól értik azt. Aztán a szolgálatkészségednek köszönhetően ez a tudás vagy ez a megértés eljut hozzád. Egyetértetek? Mindenki egyetért? Mindenki? Ennyire kezdők lennétek? Semmi kritika, nincsenek kétségek, nincsenek kérdések? Nos, a helyes megértés a te szolgálatodnak köszönhetően fog eljutni hozzád, vagy valamilyen más okból

Préma: A kegyük által.

Szvámí Tírtha: Nyilvánvalóan. A szolgálatunk, a szolgálatkészségünk csak arra való, hogy kimutassuk a hajlandóságunkat arra, hogy készen állunk. De az eredmények Krsnától, a feljebbvalóktól jönnek majd. Ez a helyes hozzáállás, ezt kell elsajátítanunk, és ezt ritkán sikerül megvalósítani. Sok ezer közül csak egy érti meg igazán.

 

 

[1]  “lassan” a bolgár nyelvben nagyon hasonlóan hangzik, mint a szanszkrt bhávéna, ami azt jelenti, hogy “érzelemmel

[2] Srímad Bhágavatam 1.2.6.