Category RSS

Calendar

October 2016
M T W T F S S
« Sep   Nov »
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31  



Archive for October, 2016

%d1%82%d0%b0%d1%82%d0%b0%d1%81%d1%82%d1%85%d0%b0

Въпрос: Кое според вас е вярно: че битието определя съзнанието или че съзнанието определя битието?

Свами Тиртха: Това е известната тема на марксистката теория, но ако изследваме, трябва да разберем, че камъкът не може да предопределя мисленето. Защото камъкът съществува, ала въпреки това не може да мисли. Това е един вид еволюция на фосила: когато материята започва да се организира по някакъв незнаен, мистичен начин и накрая камъните започват да мислят и чувстват. Не е ли доста странно? Ние имаме различна версия. Вярваме, че духът, или съзнанието, е първото нещо, което от по-финото ниво се втвърдява, овеществява се и на материално ниво.

И така, животът произлиза от живот – съгласни ли сте с това? Животът не произлиза от мъртва материя. Животът идва от живот, съзнанието идва от съзнание и любовта идва от любов.

Така че аз казвам, че съзнанието определя материалното обкръжение. Затова се казва, че тялото ни, например, е отражение на нашите мисли. Понякога допускаме грешки, нали, в начина си на мислене. По-добре да имаме добри мисли. А ако пречистваме съществуването си, ако овладяваме сетивата и ума си и ако търсим вътрешната си цялост, тогава ще открием истинска си идентичност, която е неизменна. Защото ние сме сат-чит-анандам – вечни души, изпълнени със съзнание и блаженство. Материята, материалният свят са съвсем второстепенни в сравнение с това. Но също така можем да кажем, че светът наоколо ни е отражение на мислите, на ума, на съзнанието на хората, живеещи сега. Затова нека създадем една по-добра вселена. Нека работим за това заедно. Други въпроси?

Въпрос: Имам един въпрос, който е често задаван, но аз все още нямам истински отговор за себе си. Щом се казва, че изначално ние сме духовни искри, каква е причината да паднем в този материален лабиринт? Чувала съм отговори, че причината са нашите материални желания, но как можем да имаме материални желания ако сме духовни души, които още не са се докоснали до материята?

Свами Тиртха: Това е сложен въпрос. Ала без да влезете в лабиринта не можете да намерите пътя за навън. Така че, за да намерим обратно пътя към дома, пътя към Бога, ние трябва да бъдем разделени. Душата изначално се намира в междинна позиция. Тя може да избира между божественото влияние и материалното влияние. Тъй като искрицата е съвсем мъничка, тя през цялото време е под контрол. Понякога това е божественото въздействие, друг път – материалното въздействие. Така че ако има изкривяване в желанията, както ти каза, тогава поемаш в материална посока. Но как точно се случва е много трудно да се проследи. Едно нещо обаче знаем: че сме тук. Това напълно го съзнаваме – тук сме. Пък как сме дошли…? По някаква грешка или с добра причина; но тъй или инак целта е да намерим път навън. И ако към нас е протегната някаква помощ, някаква насока, трябва да ги приемем.

Затова с цялото си сърце мога да ви препоръчам една много важна книга, това е „Бхагават Гита”. Тя е толкова значима в Индия колкото Библията в западния свят. Това е „Песента на Бога” или „Божествената песен”. Тя е досущ като енциклопедия на всички различни теми от духовната реализация: йога, медитация, прераждане, карма, действие и последица… и окончателното съвършенство също е включено там. Затова съм сигурен, че за вас би било много полезно да изучавате тази наука.

 



%d1%82%d0%b0%d1%82%d0%b0%d1%81%d1%82%d1%85%d0%b0

Kérdés: Mit gondol, melyik helyes: a létezés határozza meg a tudatot vagy a tudat határozza meg a létezést?

Szvámí Tírtha: Nos, ez volt a marxista elmélet híres témája, de ha vizsgálódunk, meg kell értenünk, hogy a kő nem tudja a gondolkodást meghatározni. Bár a kő létezik, de ennek ellenére nem tud gondolkodni. Tehát az a kövületek egyfajta evolúciója, amikor ismeretlen, misztikus módon az anyag elkezd szerveződni és végül a kövek elkezdenek gondolkodni és érezni. Elég furcsa, ugye? Nekünk van egy másik verziónk. Mi igenis hiszünk benne, hogy a szellem vagy tudat az első, és ez a finomabb szintről össze tud sűrűsödni vagy testet tud ölteni az anyagi lét szintjén is.

Tehát az élet eredete az élet – egyetértenek ezzel? Az élet eredete nem a holt anyag. Az élet eredete élet, a tudat eredete a tudat, és a szeretet eredete a szeretet.

Így azt mondom, hogy a tudat határozza meg az anyagi környezetet. Ezért mondják, hogy a testünk például a gondolataink visszatükröződése. Ugye, néha hibákat követünk el a gondolkodásmódunkban. Jobban járunk, ha jobbak a gondolataink. Ha megtisztítjuk a létezésünket, uraljuk az érzékeinket és az elménket és kutatjuk a belső integritásunkat, akkor rátalálunk saját önazonosságunkra, ami soha nem változik. Mivel a lényegünk szat-csit-ánanda – tudatos, boldog, örök lelkek vagyunk. Az anyag, az anyagi világ csak másodlagos ehhez képest. De azt is mondhatjuk, hogy a körülöttünk lévő világ a gondolataink, az elménk, a ma élő emberek tudatának a visszatükröződése. Úgyhogy találjunk ki egy jobb univerzumot! Dolgozzunk együtt ezen! Más kérdések?

Kérdés: Van egy kérdésem, amit nagyon gyakran feltesznek, de számomra még mindig nem világos a válasz. Ha, úgy mondják, eredetileg lélekszikrák vagyunk, akkor mi az oka annak, hogy az anyagi lét labirintusába zuhanunk? Hallottam olyan válaszokat, hogy ennek az oka az anyagi vágyainkban keresendő, de hogyan lehetnének anyagi vágyaink, amikor szellemi szinten létező lélek vagy és még nem kerültél kapcsolatba az anyaggal?

Szvámí Tírtha: Ez egy összetett kérdés. De ha nem lépünk be a labirintusba, a kiutat sem tudjuk megtalálni. Tehát azért, hogy megtaláljuk a haza vezető utat, vissza Istenhez, el kell válnunk. A lélek eredetileg köztes helyzetben van. Választhat az isteni befolyás és az anyagi befolyás között. Mivel a szikra nagyon kicsiny, tehát mindig valamilyen ellenőrzés alatt áll. Egyik alkalommal ez lehet az isteni befolyás, máskor pedig az anyagi befolyás. Ha a vágyak torzulnak, amint elhangzott, akkor az anyagi irányba indulunk. De hogy ez hogyan történt, arra nagyon nehezen lehet rájönni. Egy dolgot tudunk biztosan, hogy itt vagyunk. Annak vagyunk teljes tudatában, hogy itt vagyunk. Hogyan jöttünk ide? Hiba történt vagy jó oka van; de a cél az, hogy megtaláljuk a kiutat. S ha van segítség, kapunk útmutatást, akkor fogadjuk el!

Ezért ajánlanék teljes szívemből egy nagyon fontos könyvet, a Bhagavad-gítát. A Gítá olyan fontos Indiában, mint a Biblia a nyugati világban. A cím szó szerint azt jelenti, hogy „Az Isten éneke”vagy „Magasztos szózat”. Ez a mű olyan, mint a lelki önmegvalósítás különböző témáit felsorakoztató enciklopédia: megtalálható benne jóga, meditáció, reinkarnáció, karma, akció-reakció… és a végső tökéletességről is szó esik. Biztos vagyok benne, hogy nagyon hasznos, ha tanulmányozzuk ezt a tudományt.

 



%d1%82%d0%b0%d1%82%d0%b0%d1%81%d1%82%d1%85%d0%b0

Question: Which do you think is correct: that existence determines consciousness or consciousness determines existence?

Swami Tirtha: Well, that was the famous topic of the Marxist theory, but if we examine, we should understand that the stone cannot determine thinking. Because the stone exists, still cannot think. So that is a kind of fossil evolution: when the matter starts to be organized in an unknown, mystic way and finally the stones start to think and feel. It’s quite weird, isn’t it? We have a different version. We do believe that spirit, or consciousness, is first and from the more subtle platform it can be congealed or substantialized on the material platform also.

So, life comes from life – do you agree with that? Life does not come from dead matter. Life comes from life, consciousness comes from consciousness and love comes from love.

So, I say that consciousness determines material environment. Therefore it is said that our body, for example, is a reflection of our thoughts. Sometimes we make mistakes, right, in our way of thinking. Now better we have better thoughts. And if we purify our existence, control the senses and the mind, and search for our inner integrity, then we’ll find our real identity, which will never change. Because we are sat-chit-anandam – eternal souls with consciousness and bliss. Matter, material world is very much secondary compared to this. But also we can say that the world around us is a reflection of the thoughts, the mind, the consciousness of people living now. So, let’s invent a better universe. Let’s work on this together. Other questions?

Question: I have a question which is very often asked, but I still don’t have a real answer for myself. If it is said that initially we are a spiritual spark, what is the reason to fall in this material labyrinth? I have heard answers that the reason are our material desires, but how can you have material desires when you are a spirit soul and did not yet touch the matter?

Swami Tirtha: That’s a complicated question. But without entering the labyrinth you cannot find the way out. So, in order to find the way back home, back to Godhead, we have to be separated. The soul is in a middle position originally. It can choose between the divine influence and the material influence. Because the spark is very small, therefore it is under control all the time. Once this is the divine influence, other times this is the material influence. So if there is a distortion in the desires, as you said, then you will take material direction. But how it happened is very difficult to find out. One thing we know: that we are here. Of this we are fully aware – that we are here. How we came here…? By some mistake or by some good reason; but the goal is to find the way out. And if there is some help, some guidance extended to us, then we should take it.

Therefore I can suggest with all my heart a very important book for you, this is the Bhagavad Gita. This is as important in India as the Bible in the western world. This is the Song of God or the Divine Song. And it is just like an encyclopedia of all the different topics of spiritual realization: yoga, meditation, reincarnation, karma, action-reaction… and final perfection is also included there. So I am sure that this is very useful for you if you study this science.



wheat

Джагадананда Пандит остался на некоторое время в доме  Шивананды Сена и оба вместе приготовили около 15 кг. ароматного сандалового масла. Наполнили им большой глиняный горшок и Джагадананда Пандит с большим вниманием перенес его к Нилачала, Джаганнатха Пури.[1]

Сандаловое масло это очень дорогая субстанция. Долгое время ждут пока масло, или аромат, образуется в дереве. Скажем так, надо ждать двадцать лет, чтобы уловить легкое ухание в дереве. Приготовить 15 кг. этого масла это целое состояние, настолько оно драгоценное. Настоящее сандаловое масло близко к цене золота, или даже выше его. Представьте себе что вы несете 15 кг. золота в божественном служении. Ответственная задача, но у нее своя хорошая причина. И мы узнаем какая.

Это масло, которое предназначалось для натирания тела Шри Чайтаньи Махапрабху, Джагадананда передал на хранение Говинде. Говинда передал Шри Чайтанье Махапрабху, что Джагадананда Пандита принёс ароматическое масло из сандала.
Он просил передать, чтобы Ты втирал немного этого масла в кожу головы, для снижения кровяного давления, вызываемого избытком жёлчи”.

Я слышал, что Аюрведа очень популярная, а у многих людей проблемы с кровяным давлением – вот лекарство: принесите 15 кг сандалового масла из Индии и наносите по немногу на их лбы каждый день.

Этот большой кувшин ароматного масла, он приготовил в Бенгалии и со всеми предосторожностями доставил его сюда”. Господь ответил: “Санньяси не пользуется маслами, тем более ароматными, как это. Немедленно унеси его.”[2]

Пояснение от Шрила Прабхупады: “Рагхунандан Бхаттачария, который представляет предписанные принципы смарта брахманам, говорит: ”Тот, кто наносит масло на свое тело пока соблюдает обет во время ритуала, пока купается утром, пока совершает церемонию шраддха или в день двадаши, все равно что обливает свое тело вином. Поэтому масло должно быть отвергнуто”.

Для вас облить свое тело вином не означает ничего, можете сказать: “О, это хорошо, винная баня”. Но для традиционного индийского брахмана вино, и вообще алкоголь, это нечто изключительно противное и отталкивающее. Поэтому это сравние с такой отвратительной практикой. Дальше тот же Рагхунандан Бхаттачария говорит: “Очищенное масло, горчичное масло, масло из цветов или перевареное масло могут использовать только грихастхи, или семейные”.

После этого Махапрабху сказал: “Отнеси это масло в храм Джаганнатхи, где его можно будет использовать для светильников.”Сжечь это дорогое как золото масло в храме – это указывает на отреченость Махапрабху и Его непривязанность. Он сказал: Тогда усилия Джагадананды, приготовившего масло, будут абсолютными в своём совершенстве.Когда Говинда передал Джагадананде Пандита сказанное, тот промолчал и не промолвил ни слова. По прошествии десяти дней, Говинда вновь обратился к Шри Чайтанье Махапрабху: “Джагадананда Пандита очень хочет, чтобы Ты принял масло”. Услышав это, Господь сердито сказал: “Может ещё пригласить массажиста, чтобы сделал мне массаж?Разве для этого я принял санньясу? Это масло погубит Меня, потому что Я стану для всех вас посмешищем. Любой проезжий почувствовав, что Моя голова благоухает, примет Меня за дари санньяси, санньяси-тантриста, живущего с женщинами”.Услышав эти слова Шри Чайтаньи Махапрабху, Говинда промолчал.” [3]

Этот пример показывает, что орден отречения не для чувственого наслаждения, не для удобств. Он для осознавания Верховного. Хотя в нашей школе, в нашей традиции санняс основное не практика отречения, а посвящения. И почему надо не принимать слишком много удобств если вы санняси? Потому что вы должны зависить от Божьей милости. Расчитывать на помощь других это не прямая зависимость от Божьей милости. Понятно кто вдохновит других чтобы помагали вам как санняси? Снова Бог Кришна.

Орден санняс имеет четыре ступени, четыре уровня. Один из них это кутичака. Что такое кутир? Хижина. Так что кутичака имеет только кутир, одну только хижину. Этот тип отшельник живет немного вне деревни, прислоняется в небольшой хижине и принимает пищу от своей бывшей семьи. Следующий это бахудака – много помощников. Это означает, что многие оценили его отреченость и приходят ему помагать. Не только его бывшая семья несет ему пищу, но и многие другие приходят. Третий это паривраджекачария или хамса. Это означает скитающийся отшельник, странствующий проповедник. Он не остается на одном месте, у него нет ни хижины, ни дома. Все же он чувствует себя дома везде в мире. Таков путь жизни отреченных. И наконец, четвертый уровень это парамахамса возвышенный как лебедь, такой, который достиг самой высшей степени духовной реализации и не зависит ни от чего, кроме божественного провидения.

У всех остальных орденов тоже есть эти четыре категории. Хотите услышать четыре категории грихастха-ашрама? Да? Вы уверены? Ладно, сами того пожелали. И так, один из них это варта-вритти он обрабатывает землю, разводит скот или занят торговлей и в продолжение ста лет – это значит всю жизнь – совершает отречения. Значит, у такого человека есть определенный доход и он его использует для жертвоприношений. Второй это шалина-вритти – сам делает жертвы, но не совершает жертв от имени других. Следует каким-то учениям, однако сам он не обучает. А что сказать о пожертвованиях? Дает пожертвования, но не получает. И делает это он всю свою жизнь. Третий это яявара – совершает жертвоприношения и от своего имени, и от имени других, обучается и преподает, принимает и раздает дарения и делает это в продолжение ста лет. И четвертый это гхорасамнясика – который совершает обожание очищенной родниковой водой и живет ден за днем собирая упавших колосьев пшеницы, совершая эту жертву в продолжение ста лет. И так, каков первый? Первый это обычный семьянин – нормальные объязанности, нормальная професия. Второй это обыкновеный человек, который заботится о своей семье, третий это бродяга и наконец четвертый это радикальный отшельник.

Представьте себя в рамках этих принципов. Дорогие мои братья, сегодня вы возвращаетесь вечером домой и говорите своей жене: “Вот несколько пшеничных колосьев, которые я собрал на базаре! Это мой вклад в нашу семью на сегодня.” И дорогие матаджи, если ваш супруг прийдет домой и подаст вам колосья, которые он собрал в этот день, не гневайтесь, и не удивляйтесь. Радуйтесь! Если ваш супруг настолько отречен, вам надо тоже следовать этому примеру. Потому что грихастха-ашрам означает, что работаете вместе и каждый ценит вклад другого, сколько небольшим или незначительным бы он не был. Так что не только глава семьи имеет обязанность собирать достаточно пшеничных колосьев, но и супруга обязана быть удовлетворенной. Что труднее – собирать или быть довольным? Думаю, что и обе очень хорошие духовные практики. Но от всего этого видно, что в прошлом люди стремились не переусложнять свою жизнь.

Конечно, брахмачарии и ванапрастхи тоже имеют по четыре подразделения, но сейчас не станем вдаваться в подробности. Все таки можем заключить, что орден санняс не для удобств. Орден грихастха для удобств, в степени в которой способны собрать пшеничные колосья на базаре.

Из этого можем понять, что надо прилагать идеал. Не следовать практике сотни лет тому назад, а прилагать принцип в своих собственных условиях.

 

 

 

[1] „Чайтаня Чаритамрита”, Антя Лила, 12, 102-103

[2] „Чайтаня Чаритамрита”, Антя Лила, 12, 104-108

[3] „Чайтаня Чаритамрита”, Антя Лила, 12, 109-115



wheat

Джагадананда Пандита остана известно време в дома на Шивананда Сена и двамата приготвиха около 15 кг. ароматно сандалово масло. Напълниха с него голяма глинена делва и Джагадананда Пандита с голямо внимание я пренесе до Нилачала, Джаганнатха Пури.[1]

Сандаловото масло е много скъпа субстанция. Много дълго време се чака маслото, или ароматът, да се образуват в дървото. Да речем, чака се двадесет години, за да се долови леко ухание в дървото. Да се приготвят 15 кг. от това масло е цяло състояние, толкова е скъпоценно. Истинското сандалово масло гони цената на златото, или дори я надвишава. Представете си да носите 15 кг. злато в божествено служене. Отговорна задача е, но си има и добра причина. И ще разберем каква.

Това масло бе поверено под грижите на Говинда[2] и Джагадананда го помоли:Моля те, масажирай с това масло тялото на Бога.” Тогава Говинда каза на Шри Чайтаня Махапрабху:Джагадананда Пандит е донесъл благоуханно сандалово масло. Желанието му е да нанасяш по мъничко от него на главата си, за да понижиш кръвното си налягане, вдигнало се вследствие на дошите кафа и вата.

Чух, че Аюрведа е много популярна, а пък много хора имат проблеми с кръвното налягане – ето лекарство: донесете 15 кг сандалово масло от Индия и нанасяйте по малко на челата им всеки ден.

„Той е приготвил голяма делва от него в Бенгал и много грижливо я е донесъл тук.” Богът отвърна:На един санняси не му трябва масло, още повече пък ароматно като това. Махни го веднага.”[3]

Пояснение от Шрила Прабхупада: “Рагхунандан Бхаттачария, който представя предписаните принципи на смарта брахманите, казва: ”Онзи, който нанася масло по тялото си докато съблюдава обет по време на ритуал, докато се къпе сутрин, докато извършва церемонията шраддха или на деня на двадаши, все едно облива тялото си с вино. Затова маслото трябва да бъде отхвърлено”.

За вас да облеете тялото си с вино не означава нищо, може да си речете: “О, това е хубаво, винена баня”. Но за един традиционен индийски брахмана виното, и въобще алкохолът, е нещо изключително противно и отблъскващо. По тази причина това е сравнено с тази отвратителна практика. По-нататък същият този Рагхунандан Бхаттачария казва: “Пречистеното масло, синапеното масло, маслото от цветя или превареното масло могат да се използват само от грихастхи, или семейни”.

След това Махапрабху каза: “Занеси това масло в храма на Джаганнатха, където може да бъде изгорено в кандилата.”

Да изгори това скъпо колкото злато масло в храма – това показва отречеността на Махапрабху и Неговата непривързаност. Той казал: Така трудът, който Джагадананда е вложил, за да приготви маслото, ще бъде оползотворен по съвършен начин.Щом Говинда предаде на Джагадананда Пандит тази вест, Джагадананда замълча, без да пророни и дума. Когато изминаха десетина дни, Говинда пак каза на Махапрабху: Джагадананда Пандита много би искал Твоя Светлост да приемеш това масло.” Когато Богът чу това, Той гневно отвърна:А защо не наемем и масажист да Ме разтрива? Нима съм приел санняс заради подобни удоволствия? Ако приема маслото, това ще бъде краят Ми, а всички вие ще се смеете. Ако някой минувач на улицата долови уханието на масло да се носи от главата Ми, той ще Ме помисли за дари-санняси, тантричен санняси, който се занимава с жени.Чувайки тези слова на Шри Чайтаня Махапрабху, Говинда замълча.”

Този пример показва, че орденът на отречението не е за сетивно наслаждение, не е за удобства. Той е за осъзнаване на Върховния. Макар че в нашата школа, в нашата традиция санняс не е основно за практикуване на отречение, а на посветеност. И защо не бива да приемате твърде много удобства ако сте санняси? Защото трябва да зависите от Божията милост. Да разчитате на помощта на другите не е пряка зависимост от Божията милост. Разбира се, кой ще вдъхнови другите да ви помагат като санняси? Отново Бог Кришна.

Орденът санняс има четири стъпала, четири нива. Едното е кутичака. Какво е кутир? Колиба. Така че кутичака има само кутир, само една колиба. Този тип отреченик живее малко извън селото, прислонява се в мъничка колиба и приема храна от бившето си семейство. Следващият е бахудака – много помощници. Това означава, че мнозина са оценили неговата отреченост и идват да му помагат. Не само предишното му семейство му носи храна, но и много други идват. Третият е паривраджекачария или хамса. Това значи скитащ отшелник, скитащ проповедник. Той не остава на едно място, няма си ни колиба, ни къща. При все това се чувства у дома навсякъде по света. Такъв е начинът на живот на отречениците. И накрая, четвъртото ниво е парамахамса възвишен като лебед, такъв, който е достигнал най-висока степен на духовна реализация и не зависи от нищо, освен от божественото провидение.

Всички останали ордени имат тези четири категории. Искате ли да чуете четирите категории на грихастха-ашрама? Да? Сигурни ли сте? Добре, измивам си ръцете. И така, единият е варта-вритти той обработва земята, отглежда животни или е зает с търговия и в продължение на сто години – това означава цял живот – извършва отречения. Значи, такъв човек има определен доход и го използва за жертвоприношения. Вторият е шалина-вритти – Самият той прави жертви, но не извършва жертви от името на други. Следва някакви учения, обаче самият той не обучава, А какво да кажем за даренията? Дава дарения, но не получава. И прави това през целия си живот. Третият е яявара – извършва жертвоприношения и от свое име, и от името на другите, обучава се и преподава, приема и раздава дарения и прави това в продължение на сто години. И четвъртият е гхорасамнясика – който извършва обожание с пречистена кладенчова вода и се прехранва като ден след ден събира паднали житни класове, извършвайки тази жертва в продължение на сто години. И така, какъв е първият? Първият е редови семеен – с нормален ангажимент, нормална професия. Вторият е обикновен човек, който се грижи за семейството си, третият е скитник и накрая четвъртият е радикален отреченик.

Представете си себе си в рамките на тези принципи. Скъпи мои братя, днес се връщате вечерта у дома и казвате на жена си: “Ето няколко житни класа, които събрах на пазара! Това е приносът ми за семейството ни за днес.” И скъпи матаджи, ако съпругът ви си дойде у дома и ви подаде класовете, които е събрал този ден, не се гневете, нито се изненадвайте. Радвайте се! Ако съпругът ви е толкова отречен, вие трябва да следвате същия пример. Защото грихастха-ашрам означава, че работите заедно и всеки цени приноса на другия, колкото и малък или незначителен да е. Така че не само главата на семейството има задължението да събере достатъчно житни класове, но и съпругата има задължението да е удовлетворена. Кое е по-трудно – да събираш или да си доволен? Мисля, че и двете са много добри духовни практики. Но от всичко това виждаме, че навремето хората са се стремели да не преусложняват живота си.

Разбира се, брахмачарите и ванапрастхите също имат по четири подразделения, но сега няма да навлизаме в подробности. Все пак можем да заключим, че орденът санняс не е за житейски удобства. Орденът грихастха е за удобства, в степента в която са способни да съберат житни класове на пазара.

От това можем да разберем, че трябва да прилагаме идеала. Не да следваме практиката отпреди стотици години, а да прилагаме принципа в собствените си условия.

 

[1] „Чайтаня Чаритамрита”, Антя Лила, 12, 102-103

[2] Личният слуга на Махапрабху

[3] „Чайтаня Чаритамрита”, Антя Лила, 12, 104-108



wheat

Dzsagadánanda Pandit egy ideig Sivánanda Széna házában maradt, ahol aztán közös erővel készítettek körülbelül tizenhat széra[1] illatos szantálolajat. Egy öblös cserépkorsót színültig töltöttek ezzel az illatos olajjal, és Dzsagadánanda Pandit vigyázva Nílácsalba, Dzsagannáth Puríba vitte.[2]

A szantálfa olaja, ez egy nagyon értékes anyag. Sok időbe telik, amíg az olaj vagy az illat megnyilvánul a fában. Mondjuk húsz évet kell várni rá, amíg egy picinyke kis illat elkezd megnyilvánulni. És aztán tizenöt kilónyit előállítani ebből az olajból, az már egy vagyon, nagyon értékes. A valódi szantálolaj ára megközelíti, vagy még meg is haladja az arany árát. Képzeljük csak el, hogy tizenöt kilogramm aranyat viselünk az Isten szolgálatában! Felelősségteljes feladat, de jó oka van. Meg fogjuk érteni, hogy miért.

Dzsagadánanda Góvinda[3] gondjaira bízta az olajat, és megkérte őt: „Kérlek, kend be ezzel az olajjal az Úr testét!” Így aztán Góvinda megmondta Srí Csaitanja Maháprabhunak: „Dzsagadánanda Pandit illatos szantálolajat hozott. „Az a kívánsága, hogy tégy ebből az olajból egy keveset a fejedre, Uram, s ez az epe és a levegő miatti vérnyomást jelentősen csökkenteni fogja.”

Hallottam, hogy az ájurvéda nagyon népszerű, és hogy sok embernek van problémája a vérnyomásával – nos, itt egy gyógymód: kell hozzá 15 kiló szantálfa olaj Indiából, és a homlokukra kell tenni belőle egy keveset mindennap.

„Bengálban egy hatalmas korsónyival készített belőle, és nagy gonddal elhozta ide.” Az Úr így felelt: „Egy szannjászí nem használhat olajat, különösen olyan illatos olajat nem, mint ez. Tüstént vidd ki .”[4]

Sríla Prabhupád magyarázata: „Raghunandan Bhattácsárja, a szmárta szabályozó elvek szószólója így ír: »Aki fogadalmat tett, ám reggeli fürdője közben vagy rituális szertartást – például sráddha ceremóniát – végezve, illetve dvádasí napján mégis olajjal keni be magát, az akár bort is önthetne testére. Az olajat éppen ezért el kell utasítani. «”

Nektek az, hogy bort öntötök a testetekre, nem jelent semmit, azt gondolhatjátok, hogy „ez egy jó kis borfürdő”. De egy tradicionális indiai bráhmana számára a bor, és egyáltalán az alkohol, egyszerűen nagyon taszító, undorító. Tehát ezért szerepel itt az összehasonlítás ezzel a gyakorlattal. Ugyanez a személy, Raghunandan Bhattácsárja így folytatja: „Ez azt jelenti, hogy tisztított vajat (ghít) mustárolajat, virágolajat és olajkencét csupán grhaszthák, házasemberek használhatnak.”

Ezután Maháprabhu így szólt: „Vidd el ezt az olajat Dzsagannáth templomába, ahol a lámpásokban majd elégethetik!”

Tehát égesd el a templomban azt az olajat, ami pontosan ugyanolyan értékes, mint az arany – ez mutatja Maháprabhu lemondását. Nem ragaszkodik. Inkább azt mondta: Dzsagadánanda igyekezetét, amivel az olajat készítette, tökéletes siker fogja így koronázni.” Amikor Góvinda átadta Dzsagadánanda Panditnak ezt az üzenetet, Dzsagadánanda egy szót sem szólt, csak hallgatott. Tíz nap elteltével Góvinda ismét megemlítette Srí Csaitanja Maháprabhunak: „Dzsagadánanda Panditnak az a kívánsága, hogy fogadd el az olajat, Uram.” E szavak hallatán az Úr haragosan így szólt: „Ne tartsak talán masszőrt, hogy megmasszírozzon?” „Ezért a boldogságért léptem a szannjásza rendbe? Ha elfogadom ezt az olajat, a vesztemet fogja okozni, és mindannyian csak nevetni fogtok.” „Ha valaki az utcán szembejőve megérezné ennek az olajnak az illatát a fejemen, azt hinné, hogy dárí szannjászí, a tantrákat követő szannjászí vagyok, aki nőket tart.” Srí Csaitanja Maháprabhu szavai hallatán Góvinda csak hallgatott.”[5]

Ez a példa azt mutatja, hogy a lemondott rend nem az érzékkielégítésre, nem a kényelemre való. A Legfelsőbb megvalósítása a cél. De a helyzet az, hogy a mi vonalunkban, a mi tradíciónkban a szannjász nem első sorban a lemondásról szól, hanem inkább az odaadás gyakorlása. És miért nem kell szannjásziként túl nagy kényelmet elfogadni az életben? Mert az isteni kegytől kell függni. Tehát ha mások segítségétől függsz, az nem szabályosan közvetlen függés az isteni kegytől. Persze, ki fog másokat inspirálni arra, hogy segítsenek neked, a szannjászinak? Ez megint az Úr Krsna.

A szannjász rendnek négy szintje, négy fokozata van. Az egyik a kutícsaka. Mi a kutír? Kunyhó. Tehát a kutícsaka tulajdonában csak egy kutír, csak egy kunyhó van .Ez a fajta lemondott személy a várostól kicsit távolabb él, egy kis kunyhó nyújt neki menedéket és elfogad ételt az előző családjának tagjaitól. A következő a bahudaka – sok segítő. Ez azt jelenti, hogy az emberek elkezdték megbecsülni a lemondását és jönnek segíteni neki. Nemcsak a volt családja segíti őt azzal, hogy ellátják étellel, hanem sokan jönnek. A harmadik a parivrádzsakácsárja vagy hamsza. Ez azt jelenti, hogy vándor  aszkéta, vándorló szerzetes. Ő nem marad egyhelyben, még kutírja sincs, nincs otthona, nincs háza. Mégis a világon mindenütt otthon érzi magát. Ilyen a lemondott rendbe tartozók életmódja. S végül a negyedik a paramahamszaoly fenséges, akár egy hattyú, aki elérte a lelki megvalósítás legfelső szintjét és nem függ semmitől az isteni gondviselésen kívül.

A többi rendben is megvan ez a négy kategória. Hallani akarjátok a grhaszthaásram négy kategóriáját? Igen? Biztosak vagytok benne? Rendben, mosom kezeimet. Tehát az egyik a várttá-vrtti  – aki földet művel, állatokat nevel vagy kereskedik, és száz évig – ez azt jelenti, hogy egész életében – áldozatokat mutat be. Tehát az ilyen személynek van egy bizonyos fajta jövedelme és a jövedelmét áldozatokra fordítja. A második a sálína-vrtti – aki maga mutat be áldozatokat, de másokért nem végez áldozatokat. Tanulmányokat folytat, de nem tanít. És mi a helyzet az adományokkal? Adományokat ad, de nem fogad el. És ezt teszi egész életében. A harmadik a jájávara – aki áldozatokat mutat be a maga és mások számára, tanul és tanít, elfogad és ad adományokat, s mindezt száz évig végzi. A negyedik pedig a ghóraszannjászikaaki tisztított vízzel végzi az imádatot, és aki abból él, hogy az elhullajtott búzakalászokat összegyűjti nap mint nap, aki száz évig végzi ezt az áldozatot. Mi is volt az első? Az első a szokásos házasember – normál elfoglaltság, normál foglalkozás. A második egy alapvető személy, aki a családjáról gondoskodik, a harmadik vándorol, a negyedik pedig radikális lemondásban él.

Képzeljétek csak el magatokat ezek szerint az elvek szerint! Kedves férfi testvéreim, ma hazamentek este és ezt mondjátok a feleségeteknek: „Tessék, itt van néhány kalász, amit ma a piacon gyűjtöttem össze. Ezt hoztam ma a családnak.“ És kedves mátádzsík, ha a férjetek az aznap gyűjtött búzakalászokkal tér haza és lát el titeket, ne mérgelődjetek, ne lepődjetek meg! Örüljetek! Ha a férjetek ennyire lemondott, nektek is követnetek kell ezt a példát! Mert a grhasztha-ásram azt jelenti, hogy együtt dolgoztok és megbecsülitek a másik fél hozzájárulását, legyen az bármilyen kicsi vagy jelentéktelen is. Tehát nemcsak a családfő kötelessége, hogy elég kalászt gyűjtsön össze, de a feleség kötelessége is, hogy elégedett legyen. Melyik nehezebb – gyűjtögetni vagy elégedettnek lenni? Úgy vélem mindkettő nagyon nemes spirituális gyakorlat. De ebből láthatjuk, hogy a régi korokban próbálták nem túlbonyolítani az életet.

Természetesen a brahmacsáríknak és a vánaprasztháknak is megvan a maguk négy rendje, de ezt most nem részletezzük. Az eddigiekből levonhatjuk azt a következtetést, hogy a szannjász rendnek nem a kényelmes élet a célja. A grhasztha rend annyiban élvezheti a kényelmet, hogy összegyűjthetik a kalászokat a piacon.

Ebből láthatjuk, hogy az eszményt kell alkalmaznunk; nem arról van szó, hogy követnünk kell egy pár évszázaddal ezelőtti gyakorlatot, de az elvet kell alkalmazni a saját körülményeitek között.

[1] 15 kg

[2] Csaitanja-Csaritámrta Antja-lílá, 12.102-103.

[3] Maháprabhu személyes szolgája

[4] Csaitanja-Csaritámrta Antja-lílá, 12.104-108.

[5] Csaitanja-Csaritámrta Antja-lílá, 12.109-115.



wheat

“Jagadananda Pandita stayed at the house of Shivananda Sena for some time, and they prepared about sixteen seers[1] of scented sandalwood oil. They filled a large earthen pot with the aromatic oil, and with great care Jagadananda Pandita brought it to Nilacala, Jagannatha Puri.”[2]

Sandalwood oil, this is a very precious substance. You have to wait for a long time until the oil, or the scent manifests in the tree. Let’s say twenty years you have to wait until this little, little scent starts to manifest in this tree. And then to prepare fifteen kg of this oil is like a wealth, it’s very precious. The real sandalwood oil is close to, or even higher than the price of gold. Just imagine, you’re wearing fifteen kg of gold in the divine service. It’s a responsible job, but it’s got a good reason. And we shall understand why.

“This oil was placed in the care of Govinda[3], and Jagadananda requested him, “Please rub this oil on the body of the Lord.” Govinda therefore told Shri Chaitanya Mahaprabhu, “Jagadananda Pandita has brought some scented sandalwood oil. It is his desire that Your Lordship apply a little of this oil on Your head so that blood pressure due to bile and air will be considerably diminished.

I’ve heard that Ayurveda is very popular and many people have problems with their blood pressure – so, here is a remedy: bring 15 kg of sandalwood oil from India and apply a little on their foreheads every day.

He prepared a large jug of it in Bengal, and with great care he has brought it here.” The Lord replied, “A sannyasi has no use for oil, especially perfumed oil such as this. Take it out immediately.”[4]

Purport from Srila Prabhupad: “According to Raghunandan Bhattacharya, the spokesman for the smarthas regulative principles says: ”One who smears oil on his body while observing a vow in conjunction with the ritual, while bathing in the morning, while performing the shradha ceremony or on a dvadashi day may as well pour wine over his body. Therefore oil should be rejected.”

For you to pour wine over your body doesn’t mean anything, you might think: ‘Oh, it’s nice, a wine bath’. But for a traditional Indian brahmana wine, or alcohol at all, is just highly repelling, disgusting. Therefore it is compared to this abominable practice. Then the same person, this Raghunandan Bhattacharya says: “Clarified butter, mustard oil, floral oil and boiled oil may be used only by grihasthas or householders.”

Then “Mahaprabhu said: “Deliver this oil to the temple of Jagannatha, where it may be burned in the lamps.”

So, burn the as precious oil as gold in the temple – it shows the renounciation of Mahaprabhu. He is not attached. Rather He said: “In this way Jagadananda’s labor in manufacturing the oil will be perfectly successful.” When Govinda informed Jagadananda Pandita of this message, Jagadananda remained silent, not saying even a word. When ten days had passed, Govinda again told Sri Caitanya Mahaprabhu, “It is the desire of Jagadananda Pandita that Your Lordship accepts this oil.” When the Lord heard this, He angrily said, “Why not keep a masseur to massage Me? Have I taken sannyasa for such happiness? Accepting this oil would bring My ruination, and all of you would laugh. If someone passing on the road smelled this oil on My head, he would think Me a dari-sannyasi, a tantric sannyasi who keeps women.” Hearing these words of Sri Caitanya Mahaprabhu, Govinda remained silent.”

This example shows that the renounced order is not for sense gratification, it’s not for comfort. It is for realizing the Supreme. But actually in our line, in our tradition sannyas is not primarily case of renunciation; rather this is a practice of dedication. And why should you not accept too much comfort in life as a sannyasi? Because you should depend on divine mercy. So, if you depend on others’ help that’s not properly direct dependence on God’s mercy. Of course, who will inspire others to help you as a sannyasi? It’s again Lord Krishna.

Sannyas order has four levels, four grades. One is kuticaka. What is kutir? A hut. So, kuticaka has only a kutir, only a hut. That type of renounciant lives a little bit outside of the village, in a little hut as a shelter and accepts food from the previous family members. The other is bahudaka – many helpers. That means many people started to appreciate his renunciation and come to help him. It’s not only the ex-family that helps him by supplying food, but many come. The third one is parivrajakacarya or hamsa. That means a wandering mendicant, a wandering teacher. He doesn’t stay in one place; he has not even a kutir, no home, no house. Still he feels at home everywhere in the world. This is the lifestyle of renounciants. And finally the fourth level is paramahaṁsa – as supreme as a swan – who has achieved the topmost level of spiritual realization and doesn’t depend on anything except the divine providence.

And all the other orders do have these four categories. Do you want to hear the four categories of grihasthaashram? Yes? Are you sure? All right, I wash my hands. So, one is vartta-vritti – he cultivates the land, raises animals or engages in trade, and for hundred years – that means for whole lifetime – he performs the sacrifices. So, such a person has certain kind of income and he uses his income for sacrifice. The second is shalina-vritti – he performs the sacrifices himself, but doesn’t sacrifice for others. He follows some studies, but doesn’t teach, and what about donations? He gives, but doesn’t accept. And he performs this for full lifetime. The third one is yayavara – he performs sacrifices himself and does it for others, studies and teaches, accepts and gives donations and performs this for hundred years. And the fourth one is ghorasamnyasika – who worships with water, drawn and purified, and who lives by collecting the fallen ears of wheat day by day, and performs this sacrifice for hundred years. So, what is the first? The first is the general householder – normal engagement, normal profession. The second, this is a basic person, taking care of his family, the third one is a wanderer, and finally the fourth is a radical renounciant.

Just imagine yourself according to these principles. My dear fellow brothers, today you go home in the evening and tell your wife: ‘Here are the few wheat-ears that I have collected today on the market place! This is my contribution for our family today.’ And dear matajis, if your husband comes home and provides you the ears that he had collected for that day don’t be angry, don’t be surprised. Be happy! If your husband is renounced so much, you also have to follow that example. Because grihastha-ashram means that you work together and you appreciate the contribution of the other, however small or insignificant it might be. So, this is not only a duty of the head of the family to collect enough ears, but this is the duty of the wife to be satisfied. Which one is more difficult – to collect, or to be satisfied? I think both are very nice spiritual practices. But from this we can see that in the old ages they tried not to overcomplicate their lives.

Of course all brahmacharis and the vanaprasthas they also have their four orders, but we don’t enter into details now. Yet we can conclude that sannyas order is not for the comforts of life. The grishastha order is for the comforts, as much as they can collect the ears in the marketplace.

From this we can see that we have to apply the ideal, it’s not that we have to follow the few hundred year’s back practice, but apply the principle under your conditions.

[1] 15 kg

[2] Chaitanya Charitamrita Antya Lila, 12, 102-103

[3] The personal servant of Mahaprabhu

[4] Chaitanya Charitamrita Antya Lila, 12, 104-108



lighthouse-2

Prémánanda kérdése: Arról volt szó, hogy amikor az életünket nézzük, láthatjuk az isteni tervet. De a modern életben, egy városban gyakran olyan, mintha örvényben élnénk, és az ember nem tudja pontosan, hogy hol van, honnan jött és hová tart, hogy nappal van-e vagy éjszaka… Tehát a kérdéseim: az első az, hogy hogyan juthatunk el annak a megértéséhez, hogy milyen irányba menjünk, a második pedig: még ha ki is alakul az elképzelésünk arról, hogy milyen irányba menjünk, hogy nyerhetünk a megvalósításához erőt? Mert az örvény szüntelenül mozgásban van, és nagyon erőteljes a visszaszívó hatása.

Szvámí Tírtha: Nos, ezt hívják labirintusnak. Nem tudjuk, hol a bejárat, nem tudjuk, hogy hol a kijárat. Nagyon jól írtad le a helyzetet. De ha még egy buta egér is megtalálja a kivezető utat, nekünk is meg kell találnunk azt. Hogyan tanítják az egeret? Első lépésként sajtot tesznek a labirintus középpontjába, s ezzel megtanítják arra, hogy megtalálja a labirintus középpontját. A sajt nagyon vonzó az egér számára. A szagot érezve oda fog találni. Az orr feletti uralom annyira fontos, mert el tud vezetni a középpontba, vagy el tud vezetni a labirintus mélyébe.

Amennyiben van célunk, akkor meg fogjuk találni a módját annak, hogy elérjük azt a célt. Egyszer egy leckén azt mondta egy spirituális tanító: „Ha vannak anyagi vágyaitok – az nagyon jó, próbáljátok meg élvezni őket!” Hát, tudjátok, kissé elképedtünk. Mindig azt hallottuk, hogy az anyagi vágyak a labirintusba viszik beljebb az embert. De aztán hozzátette: „Mert ezek a vágyak hamarosan el fognak égni, és akkor észhez tértek.”

De a kérdésed nagyon fontos, mert ha elfogadunk egy bizonyos környezetet, akkor követni tudjuk a szabályait. Ha ugyanezt az embert egy másik környezetbe helyezzük át, akkor nehézségekkel fog szembenézni. A labirintust szanszkrtul úgy hívják, hogy májá vagyis illúzió. Vagy ha akarjátok, nevezhetjük úgy is, a mátrix. És ez az illúzió megszámlálhatatlan életek során át hat ránk. De eredetileg lélekszikrák vagyunk. Így az illúzió az eredeti tudatosságotokat csak részben fedheti el. Tehát ha valami állandót akarunk találni egy mulandó világban, akkor ez a célunk, s ha megvan a cél, akkor tudjuk követni.

A kérdésed második része az volt, hogy az energia vagy erő honnan származik. Ez is nagyon fontos. A jóga azt tanácsolja, hogy ha el akarsz érni valamit, akkor próbálj függetlenedni a dologtól. gyakorolj egyfajta lemondást! Ez nagyon szokatlan, mert arra tanítottak bennünket, hogy akkor érjük el a céljainkat, ha nagyon vágyunk rájuk. De gondoljátok végig: hogyan és mikor történt, amikor elértetek valamit? Látni fogjátok, hogy ha megvolt ez a függetlenség a vágyadtól, akkor sokkal könnyebben valósult meg, mert az Isten könyörületes. Ha tudja, hogy az, amire annyira vágysz, nem jó neked, nem fogja megadni. De ha elég erős vagy, akkor bízni fog benned és több megpróbáltatásban fog részesíteni.

Tehát az energia, az erő a lemondásból fakad. Biztosan mindannyian olvastatok a tapaszjáról vagy tapaszról. A tapasz szó a „tap” gyökből származik, és ez azt jelenti, hogy „melegíteni”. Az égés azt jelenti, hogy energiát hozunk létre. Tehát ha a lemondást, a tapaszt gyakoroljátok valamilyen spirituális cél érdekében, az többlet energiát fog számotokra termelni.

S ha megtaláljuk életünk szentjeit, ők útba fognak bennünket igazítani. Olyanok ők, mint a fáklyák, mutatják nekünk az utat. Ha az óceánban fuldokolsz és meglátsz egy világítótornyot, akkor fogod tudni az irányt. Ilyenek a szent személyek. Fényt hoznak még a sötétség idején is. Szerencsére, ha csak egy kicsiny lángocska pislákol egy sötét szobában, gyakorlatilag már akkor vége a sötétségnek. S nem számít. mennyi sötétséget akarsz bevinni ebbe a szobába – az nem segít, nem tudja eloltani a fényt.

Úgyhogy kérlek, benneteket, ne feledkezzetek meg a tökéletesség kutatásáról! Először próbáljatok meg kitűzni egy célt, aztán próbáljátok megtalálni a módját annak, hogy elérjétek a célotokat! S ne feledkezzetek meg erről az öt alapelvről: „Az élet nem könnyű, de közel a segítség, nem te vagy a világ közepe, létezik isteni elrendezés, és a szeretet az út.”

 



lighthouse-2

Въпрос на Премананда: Говорихте за това, че като се вгледаме в живота си, можем да видим божествения план. Но в съвременния живот, в града, често живеем като във водовъртеж и човек не знае нито къде е, нито къде е бил, нито къде ще бъде, нито дали е ден или е нощ… Така че моите въпроси са: първо – как да добием разбиране в каква посока да вървим; и второ – даже да получим представа накъде да вървим, откъде да намерим сили да напредваме в тази посока? Защото водовъртежът си продължава и много мощно те всмуква обратно.

Свами Тиртха: Именно това е лабиринтът. Не знаем къде е входът и къде е пътят за навън. Ти много добре описа ситуацията. Но щом дори една глупава мишка може да намери пътя навън, ние също трябва да сме способни да намерим този път. Как обучават мишката? Най-напред я учат да намери центъра на лабиринта, като слагат там сиренце. То силно привлича мишката. Тя открива пътя по миризмата. Затова контролът на носа е толкова важен. Защото той може да ви заведе в центъра, в дълбините на лабиринта.

И така, ако имаме цел, ще намерим начин да постигнем тази цел. Веднъж на лекция един духовен учител каза: “Ако имате материални желания – много добре, стремете се да им се наслаждавате!” Ние бяхме леко стъписани. През цялото време сме чували, че материалните желания те завличат все по-навътре в лабиринта. Но след това той добави: “Защото скоро тези желания ще прегорят и ще дойдете на себе си.”

Но твоят въпрос е много важен, защото ако приемем дадено обкръжение, можем да следваме правилата му. Ако сложим същия човек в различно обкръжение, той може да се натъкне на проблеми. На санскрит лабиринтът е наречен мая, „илюзия”. Или да го кажем с други думи – това е матрицата. Тази илюзия ни въздейства от безбройни животи. Ала изначално ние сме духовни искри. Така че илюзията може да покрие изначалното ви съзнание само частично. Затова, ако искаме да открием нещо неизменно в един непостоянен свят, тогава това е нашата цел; а когато имаме цел, можем да се стремим към нея.

И втората част на въпроса ти беше откъде се взима силата. Това отново е много важно. Съветът на йога е: ако искаш да постигнеш нещо, стреми се да практикуващ независимост от него, един вид отречение. Това е много необичайно, защото сме научени, че ще постигнем целта си ако силно я желаем. Но замислете се: как и кога се е случвало да постигате нещо? И ще видите, че ако имате тази независимост от желаното, то идва много по-лесно. Защото Бог е милостив. Ако знае, че онова, което толкова много искате, няма да ви донесе добро, Той няма да ви го даде. Но когато сте достатъчно силни, Той ще има доверие във вас и ще ви праща повече проблеми.

И така, силата, мощта идват от отречението. Навярно всички сте чели за тапася, тапас? Тапас идва от корена тап, а тап значи „да нажежаваш”. Да гориш означава да генерираш енергия. Така че ако практикувате отречение, тапас, с някаква духовна цел, това ще генерира повече енергия във вас.

Също така, ако намерим светците в своя живот, те ще ни водят. Те са като факли, които показват посоката. Ако се давите в океана и видите фар, тогава ще знаете посоката. Светите люде са такива. Те носят светлина дори всред мрака. За щастие, дори едно малко пламъче да има в някоя тъмна стая, с мрака на практика е приключено. И няма значение колко тъмнина се опитвате да вкарате в тази стая – това няма да помогне, няма да може да потуши светлината.

Затова, моля ви, не забравяйте да търсите съвършенството. Най-напред се опитайте да установите целта, след това се стремете да постигнете своята цел. И не забравяйте за тези пет принципа: животът не е лесен, но помощта е близо, вие не сте центърът на вселената, съществува божествена подредба и божествената любов е пътят.

 



lighthouse-2

Question of Premananda: You spoke that when we look at our life we can see the divine plan. But in a modern life, in a city, we often live like in a whirlpool and one does not know exactly where he is, where he has been, where he’s going to be, whether there is day or night… So my questions are: first how to gain understanding in which direction to go and second: even if we get idea in which direction to go, how to gain strength to go in that direction? Because the whirlpool is also going on and it is very powerfully sucking you back.

Swami Tirtha: Well, this is called the labyrinth. We don’t know where the entrance is and where is the way out. You described very nicely the situation. But even if one stupid mouse can find the way out, we should be also able to find the way out. How they train the mouse? First they train the mouse to find the center of the labyrinth by putting cheese there. This is very attracting to the mouse. By the smell he will find the way. Therefore control of the nose is so important. Because it can lead you to the center or it can lead you to the depth of the labyrinth.

So, if we have a goal, then we shall find the way to reach that goal. Once on a lecture a spiritual teacher told: “If you have material desires – very good, try to enjoy them!” And you know, we were a little perplexed. All the time we have heard that material desires will bring you more into the labyrinth. But then he added: “Because soon these desires will burn up and then you will come to your senses.”

But your question is very important, because if we accept a certain set of environment, then we can follow its rules. If we put the same human being into a different environment, he will face some troubles. The labyrinth is called in Sanskrit maya, “illusion”. Or if you want to put: this is the matrix. And this illusion works over us for innumerable lifetimes. But originally we are spirit sparks. So this illusion can cover your original consciousness only partly. Therefore if we want to find something permanent in an impermanent world, then this is our goal; and if we have the goal, then we can go for it.

And the second part of your question was where the force or the power comes from. Again this is very important. The advice of yoga is: if you want to achieve something, try to practice independence from the thing, a kind of renunciation. It’s very unusual, because we are trained that we shall obtain our goals if we desire it very much. But think: how and when did it happen that you achieved something? And you will see that if you had this independence from your desire, it came much easier. Because God is merciful. If He knows that something that you desire so much is not good for you, He will not give. But when you are strong enough, then He will trust you and give you more trouble.

So power, force comes from renunciation. You all must have read about tapasya, tapas? Tapas comes from the root tap, and tap means “to heat”. Burning means you generate energy. So, if you practice renunciation, tapas, for some spiritual goal, it will generate more energy for you.

And also if we find the saints in our life, they will guide us. They are like the torchlights, showing us the direction. If you are drowning in the ocean and you see a lighthouse, then you will know the direction. The saintly personalities are like this. They bring the light even in the darkness. Fortunately enough, if there is only one little flame in a dark room, the darkness is practically finished. And it does not matter how much darkness you want to import in this room – it will not help, it cannot put out the light.

So, please, don’t forget to search for perfection. First try to set the goal, then try to find the way to achieve your goal. And don’t forget about these five principles: life is not so easy, but help is close, you are not the center of the universe, divine arrangement exists and divine love is the way.