Category RSS

Calendar

February 2016
M T W T F S S
« Jan   Mar »
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
29  



Archive for February, 2016

самозабрава

Which verses to pick from the second block of “Bhagavad Gita”? You can pick a lot of very, very important verses from this second block of six chapters. Here we find the four main verses of the “Gita”- the chatur-shloki, the Tenth Chapter 8-11.

But here there are some tricky verses also. In the Seventh Chapter Krishna starts to describe His own glories. He says: “I am. I am this, I am that, I am the Sun, I am the Moon, I am the Himalaya, I am the Veda.” And He also says: “I am the ability in man.” This is very important! The ability what you have is a divine presence. What makes us human beings – this is the divine gift, it’s Krishna. “I am the human quality, I am the ability in man.” It’s great! Therefore our activities, and our mind, and our life should express this truth – that “Yes, I reflect the divine reality through my activities.”

But Krishna in this list also mentions that “I am the taste of water.”[1] Here the Sanskrit is very important. Because He says: raso ‘ham… apsu kaunteya. So first He says: “I am rasa, I am the taste… of water.” Previous days we discussed that “Gita” is spoken by Vasudeva-Krishna, like the general Supreme Lord, instructing His good friend and servant Arjuna – very official. But here in this verse, He forgets about Himself. He says: “I am rasa, I am the taste.” He forgets about His divine and supreme position and He says: “I am the taste, I am the higher taste that you are searching for.” But, you know, when a teacher commits, so to say, “a mistake” or lapse of the word, then he tries to correct, just to compensate for the mistake. And don’t forget, Arjuna is in a very difficult moment, because this is before a war – it is not the time for discussing rasa too much. Krishna has to instruct Arjuna: “Perform your duty!” Nevertheless Krishna forgets about His official position and He betrays His inner identity, that “I am rasa”. But then all of a sudden realizes: “Ah, wait a minute, this is not the time for this rasic conversation!” So then He adds: “I am the taste… of water, Arjuna, of water.” You see, if we can find these special moments, when Krishna just reveals Himself, and then He is back to the official role – I think this is very important.

And here also in this block He says: “I am satisfied if you give me a little water, a little fruit, a little leaf.”[2] And now you are inspired: “Ah, such an economic religion! I can satisfy God with a little water – I can afford that, it’s not much. A little water, a little fruit and He is satisfied – then I’m also satisfied! That’s a good bargain.” But please, check the next verse also. Because there Krishna adds: “All right, I’m satisfied with a little water, but please, give Me whatever else you have. Whatever you possess, whatever you wish, whatever you like – everything, just give it to Me.” You see, this is the hook. Beware with this Krishna. First He enchants you: “With some little fruits and little water I am satisfied” and then He says: “And everything else. All in.” So, He is like this, what can we do?

Question: Maharaj, I’ve heard that Radhika is somewhere hidden in the “Gita”. Is this true?

Tirtha Maharaj: Well, you can find Radhika in the “Gita” in the heart of your spiritual master, there you will find Her. This is where She is hiding. In the “Gita”, outside of the “Gita”, this scripture, that scripture – it’s only secondary. The main importance is the heart of a pure devotee.

But in one sense you are correct – even if Krishna teaches Arjuna before a battle, He thinks of Radha. She’s in His mind. So, from time to time He discloses or forgets about Himself.

[1] Bhagavad Gita 7.8

[2] Bhagavad Gita 9.26



самозабрава

Кой стих да вземем от втория блок на „Бхагавад Гита”? Можете да подберете множество много важни стихове от втория блок от шест глави. Тук откриваме четирите основни стиха на „Гита”-  чатур-шлоките, Десета Глава, стихове 8-11.

Обаче тук има и някои подвеждащи стихове. В Седма Глава Кришна започва да описва Своята слава. Той казва: “Аз съм. Аз съм това, Аз съм онова, Аз съм Слънцето, Аз съм Луната, Аз съм Хималаите, Аз съм Ведите.” Той казва и: “Аз съм способността у човека.” Това е много важно! Способностите, които имате – това е божественото присъствие. Онова, което ни прави хора – то е божествен дар, то е Кришна. “Аз съм човешкото качество, Аз съм способността у човека.” Това е нещо велико! Затова действията ни, мислите ни, животът ни трябва да изразяват тази истина: “Да, аз отразявам божествената реалност в делата си.”

Но в този списък Кришна споменава и че “Аз съм вкусът на водата.”[1] Тук санскритът е много важен. Защото Той казва: расо ‘хам… апсу каунтея. Най-напред Той казва: “Аз съм раса, Аз съм вкусът… на водата.” Онзи ден говорихме, че „Гита” е изречена от Васудева-Кришна, общоприетия Върховен Бог, който наставлява Своя добър приятел и слуга Арджуна по много официален начин. Но тук, в този стих, Той се самозабравя. Той казва: “Аз съм раса, Аз съм вкусът.” Забравя за Своята божествена, върховна позиция и казва: “Аз съм вкусът, Аз съм онзи по-висш вкус, който търсите.” Обаче, знаете, когато един учител допусне така да се каже „грешка” или обърка думата, той се стреми да се поправи, да компенсира пропуска. А не забравяйте, че Арджуна се намира в много труден момент, предстои война – не му е времето твърде много да се обсъжда раса. Кришна трябва да напътства Арджуна: „Изпълни дълга си!” При все това Той забравя за официалната си позиция и издава истинската си същност: „Аз съм раса.” Ала след това внезапно осъзнава: “О, чакай малко, сега не е време за разговори върху раса!” Затова добавя: “Аз съм вкусът… на водата, Арджуна, на водата.” Виждате ли, ако можем да откриваме тези специални моменти, когато Кришна просто се разкрива, а след това се връща към официалната си роля, мисля, че това е много важно.

Тук, в този блок, Той също казва: “Аз съм удовлетворен ако ми дадете малко вода, някое цвете, някое листо.”[2] И сега вие сте вдъхновени: “О, каква икономична религия! Мога да удовлетворя Бога с мъничко вода – мога да си го позволя, не е кой знае какво. Малко вода, малко плодове и Той ще е доволен – а тогава и аз ще съм доволен! Това е добра сделка.” Но моля ви, вижте и следващия стих. Защото там Кришна добавя: “Добре, Аз съм доволен и с малко вода, но моля дайте ми и всичко друго, което имате. Каквото и да притежавате, каквото и да желаете, каквото и да харесвате – всичко просто дайте на Мен.” Виждате ли, това е кукичката. Внимавайте с този Кришна. Той най-напред ви омайва: “На Мен ми стигат мъничко плодове и вода,” а сетне казва: “И всичко останало. Всичко е включено.” Такъв е Той, какво да се прави?

Въпрос: Махарадж, чувал съм, че Радхика е скрита някъде в „Гита”. Вярно ли е?

Тиртха Махарадж: Можете да откриете Радхика в „Гита” в сърцето на своя духовен учител. Там ще Я намерите. Ето къде се крие Тя. В „Гита”, извън „Гита”, в това писание, в онова писание – това е само второстепенно. Най-важното е сърцето на чистия предан.

Но в един смисъл вие сте прав – дори докато Кришна дава наставления на Арджуна преди боя, Той мисли за Радхика. Тя е в ума Му. Затова Той от време на време се издава и се самозабравя.

[1] Бхагавад Гита 7.8

[2] Бхагавад Гита 9.26



самозабрава

Melyik verseket válasszuk a Bhagavad-gítá második részéből? Számos, nagyon fontos verset választhattok a második hat fejezetének versei közül. Itt találjuk a Gítá négy főbb versét – a csatur-slókit, a tizedik fejezet 8-11. verseit.

Itt azonban néhány furfangos vers is található. A hetedik fejezetben Krsna Saját dicsőségét jellemzi. Azt mondja: „Én vagyok a víz íze, a Nap és a Hold fénye, az óm szótag a védikus mantrákban” – és azt is mondja: “az emberi képesség.” Ez nagyon fontos. Az a képesség, mellyel valamennyien bírunk, az az Isteni jelenlét. Ami minket emberré tesz – ez az Isteni ajándék, ez Krsna. Én vagyok az emberi minőség, én vagyok az emberben lévő képesség. Nagyszerű! Ezért hát tevékenységeinknek, elménknek és életünknek ezt az igazságot kellene kifejezni – vagyis azt, hogy: Igen, én világítom meg az Isteni igazságot a cselekedeteim által.

Ám Krsna szintén felsorolja, hogy „Én vagyok a víz íze.”1 Itt nagyon fontos a szanszkrit megfelelő: raszó’ham apszu kauntéja. Először tehát azt mondja: „én vagyok a rasza, én vagyok az íz…. a víz íze.” Az elmúlt napokban említettük, hogy a Gítát Vászudév-Krsna mondja el, mint egy általános Felsőbb Úr, iránymutatást adva jóbarátjának és szolgájának, Ardzsunának – nagyon hivatalos stílusban. Aztán itt, ebben a versben Ő elfeledkezik Magáról és így szól: Én vagyok a rasza, én vagyok az íz. Elfelejtkezik az Ő isteni és felsőbbrendű helyzetéről, és így szól: Én vagyok az íz, én vagyok az a magasabb íz, ami után kutattok.2 Ám, tudjátok amikor egy tanár valamiféle „hibát” követ el, vagy nyelvbotlást vét, akkor ő megpróbálja kijavítani azt, mégpedig azért, hogy kompenzálja. És ne feledjétek, hogy Ardzsuna nagyon nehéz pillanatában van, mivel ez egy háború előtti helyzet – ez nem éppen a legalkalmasabb idő a rasza megvitatására. Krsnának útmutatást kell adni Ardzsuna számára: „Teljesítsd a kötelességedet!”3 Mindazonáltal Krsna elfeledkezik hivatalos helyzetéről, és elárulja belső önazonosságát, vagyis: „én vagyok a rasza”. Azután pedig hirtelen ráébred: Óh, várj egy percet, ez nem megfelelő pillanat a raszáról való beszélgetésre! Látjátok, ha meg tudjuk találni ezeket a különleges pillanatokat, amikor Krsna csakúgy feltárja Önmagát, utána pedig ismét felveszi az Ő hivatalos szerepét – úgy hiszem, ez nagyon is fontos.

Szintén ebben a részben mondja: „Ha valaki szeretettel és áhítattal áldoz Nekem egy levelet, virágot, gyümölcsöt vagy egy kis vizet, Én elfogadom azt.”4 Ez már bizonyára inspirálóan hathat Rátok, és azt gondolhatjátok Magatokban: óh, micsoda gazdasági szemléletű vallás! Istent egy kevéske vízzel is elégedetté tudom tenni – na, ezt még megengedhetem magamnak, nem olyan sok. Egy kis víz, egy kis gyümölcs, és Ő máris elégedett – akkor én is elégedett leszek! Ez jó alku. Ám legyetek szívesek nézzétek meg a következő verset is, ahol Krsna így szól: „Óh, Kunti fia, ajánld fel Nekem mindazt, amit cselekszel, eszel, elajándékozol, valamennyi vezekléseddel együtt- mindenedet, add oda Nekem! Látjátok, ez csapda! Legyetek óvatosak Krsnával! Először bátorít Benneteket – elégedett vagyok egy kis gyümölccsel, és vízzel –, utána pedig így szól: és adjatok ide minden mást is. Ide mindent!. Ő tehát ilyen, mit is tehetnénk?

Kérdés: Tírtha Maharádzs, úgy hallottam, Rádhiká is valahol el van rejtve a Gítában. Ez igaz?

Tírtha Maharádzs: Hát, megtalálhatjátok Rádhikát a Gítában, spirituális mesteretek szívében, ott találjátok Őt. Ő ott rejtőzik. A Gítában, vagy a Gítán kívül, ebben a szentírásban vagy a másikban – ez mind-mind másodlagos. A legfőbb, hogy a tiszta tanítvány szívében.

Egy értelemben azonban nagyon is igazad van – még ha Krsna tanítja is Ardzsunát a csata előtt, Ő Rádhikára gondol, Körülötte forognak gondolatai. Vagyis, időről-időre feltárja Magát, avagy elfelejtkezik Magáról.

1 Bhagavad-gítá 7.8.

2 utalás a Bhagavad-gítá 2. 59 versére

3 többször visszatérő felszólítás a Gítában, pldául: „Végezd a kötelességedet!” (2.48), „Végezd előírt kötelességed, mert a cselekvés jobb a tétlenségnél!” (3.8), „teljesítsd előírt kötelességedet az Ő (Visnu) örömére” (3.9), „Ezért, óh, Ardzsuna, gondolj mindig Rám, s ezzel egyidejűleg hajtsd végre harcosi kötelességed!” (8.7)

 

4 Bhagavad-gítá 9.26.

 



Feb

26

eyes

 

The Supreme Personality of Godhead said: “My dear Arjuna, because you are never envious of Me, I shall impart to you this most confidential knowledge and realization, knowing which you shall be relieved of the miseries of material existence. This knowledge is the king of education, the most secret of all secrets. It is the purest knowledge, and because it gives direct perception of the self by realization, it is the perfection of religion. It is everlasting and it is joyfully performed.”[1]

So, this divine science will give us direct realization of ourselves. Just like when you look into the mirror. What do you see? First you see the bodily reflection, right? Sometimes even that picture is not very positive. But if you search deeper through the eye – this is like a gate – you can see something deeper. You can enter your inner realms. Because it is said that the eyes are the reflections of the soul, while the face is only a reflection of your mind. Do you see the difference? Your face is only a reflection of your mind, while your eyes are the reflections of your soul. Sometimes you cannot control your face, it will show directly, immediately all your emotions. Sometimes you can control your face – to put a smile, artificially there. But the eyes – they can never tell a lie.

So, who am I? I should search for that. In our original divine consciousness we shall find our home.

And therefore this divine knowledge is “the perfection of religion”. What is religion? These days’ people are not happy to identify themselves as religious. Religion is out of fashion. Although this is very important for the human beings. Because religion should mean my connection to the Supreme. This is real religion. Because „religion” means „connection”. Religare – to connect back to God, to the Supreme. It is yoga: yoga is connection between the human and the Supreme. But what would happen if on a yoga course you would say: “O, now I will teach you religion“? The students would protest: “No, no, no, give me the asana only, no religion!”

Yet actually to understand ourselves in the divine context, this divine science is the best religion. This is not an old-fashioned brainwash system, but it’s a real spiritual science. “It is everlasting and joyfully performed.” This point is very important. Because we are originally, naturally blissful, joyful. So if we come closer to our original state, we shall perceive that bliss, that satisfaction, irrespective of the outside environment, because we are connected eternally to the Supreme and then this is our reality. This is living faith, this is living connection.

[1] Bhagavad Gita 9.1-2



eyes

Az Istenség Legfelsőbb Személyisége szólt: “Kedves Ardzsunám, mivel te sohasem irigykedsz Rám, átadom neked a legtitkosabb bölcseletet, melyet megismerve megszabadulsz az anyagi lét szenvedéseitől. Ez a tudás a bölcsesség királya, a legnagyobb titok az összes titok közül. Ez a legtisztább tudás, örökkévaló, örömmel végezhető, és a vallás tökéletessége, mert megvalósítása által közvetlen tapasztalatot nyújt az önvalóról.” [1]

Ez az isteni tudás tehát közvetlen tapasztalatot nyújt az önvalóról. Csakúgy, mint amikor tükörbe nézel. Mit látsz? Először a test tükörképét látod, igaz? Néha már az a kép sem túlságosan pozitív. Ha azonban mélyebbre nézel a szemen keresztül – mely olyan, mint egy kapu – láthatsz valami mélyebbet. Beléphetsz belső birodalmadba. Mert azt mondják a szem a lélek tükre, amíg az arc csupán az elme tükre. Látjátok a különbséget? Az arcod csak az elméd tükörképe, amíg a szem a lélek tükre. Néha nem tudod kontrollálni az arcodat, közvetlenül és azonnal megmutatja az érzelmeidet. Néha tudod kontrollálni az arcod – felveszel egy mesterséges mosolyt. De a szemek – sosem hazudnak.

Ki vagyok tehát én? Ezt kell kutatnom. Eredeti isteni tudatosságunkban megtaláljuk otthonunkat.

És ezért ez az isteni tudás a „vallás tökéletessége”. Mi a vallás? Manapság az emberek nem szívesen mondják magukat vallásosnak. A vallás nem divatos. Habár nagyon fontos az emberek számára. Mert a vallás jelentheti a kapcsolatot a Legfeslőbbhez. Ez az igazi vallás. Mert a „vallás” azt jelenti „kapcsolat”. Religare – visszakapcsolódni Istenhez, a Legfelsőbbhez. Ez jóga: a jóga a kapcsolat az ember és a Legfelsőbb között. De mi történne, ha egy jógakurzuson azt mondanád: „Most megtanítalak a vallásra”? A tanítványok ellenkeznének: „Nem, nem, nem, csak tanítsd meg az ászanát, semmi vallás!”

Mégis, megérteni önmagunkat az isteni összefüggésben, ez az isteni tudomány a legjobb vallás. Ez nem egy régimódi, agymosott rendszer, hanem egy igazi lelki tudomány. „Örökkévaló és örömmel végezhető.” Ez a pont nagyon fontos. Mert mi eredetileg, természetünknél fogva boldogok vagyunk. Ha tehát közelebb kerülünk eredeti állapotunkhoz, megérezzük azt a boldogságot, azt az elégedettséget, függetlenül a külső körülményektől, mert állandóan kapcsolatban vagyunk a Legfelsőbbel és akkor ez a valóság. Ez az élő hit, ez az élő kapcsolat.

[1] Bhagavad-gítá 9.1-2.



eyes

Върховният Бог каза: Мой скъпи Арджуна, понеже ти никога не Ми завиждаш, ще ти доверя тази най-тайна мъдрост, която като узнаеш, ще се избавиш от страданията на материалното съществуване. Това знание е царят на образованието, най-тайната от всички тайни. То е най-чистото знание, и понеже дарява пряко възприемане на аза чрез реализация, то е съвършенството на религията. То е вечно и се изпълнява с радост.”[1]

И така, тази божествена наука ще ни даде пряко осъзнаване на самите нас. Точно както като погледнете в огледалото. Какво виждате? Най-напред виждате телесното отражение, нали? Понякога дори тази картина не е много позитивна. Но ако се вгледате по-проникновено през очите, които са като порта, можете да съзрете нещо по-дълбоко. Можете да влезете във вътрешните си земи. Защото се казва, че очите са отражение на душата, докато лицето отразява единствено вашия ум. Виждате ли разликата? Лицето ви е просто отражение на ума ви, докато очите ви са отражения на вашата душа. Понякога не можете да контролирате лицето си, то издава пряко, непосредствено всичките ви емоции. Понякога можете да контролирате лицето си – да си сложите изкуствена усмивка. Но очите – те никога не могат да излъжат.

И така, кой съм аз? Трябва да потърся това. В изначалното си божествено съзнание ще открием своя дом.

И затова това божествено познание е съвършенството на религията”. Какво е религия? Хората в наши дни не са особено щастливи да се определят като религиозни. Религията не е на мода. Въпреки че тя е много важна за човешките същества. Защото религия би трябвало да означава моята връзка с Върховния. Това е истинска религия. Понеже „религия” значи „връзка”. Религаре – да се свържеш отново с Бога, с Всевишния. Това е йога, йога е връзката между човека и Всевишния. Но какво ще се случи ако на един йога курс вземете да речете: “Сега ще ви уча на религия”? Учениците ще протестират: “Не, не, не, дайте ми само асани, никаква религия!”

При все това, за да разберем себе си в божествен контекст, тази божествена наука е най-добрата религия. Това не е някаква старомодна система за промиване на мозъка, а истинска духовна наука. Тя е вечна и се изпълнява с радост.” Тази точка е много важна. Защото ние изначално, по естество сме блажени, радостни. Така че ако се приближаваме към своето изначално състояние, ще долавяме това блаженство, това удовлетворение, независимо от външното обкръжение, защото сме вечно свързани с Върховния и тогава това е нашата реалност. Това е жива вяра, това е жива връзка.

[1] Бхагавад Гита, 9.1-2



eyes

Dijo el Dios Supremo: “Mi querido Arjuna, puesto que tú nunca me has envidiado, voy a compartir contigo este saber más confidencial que al haberlo aprendido te librará de las miserias en la existencia material. Este saber es el rey de la educación, el más secreto de los secretos. Es el saber más puro, regalando percepción directa del Yo con la realización, es la perfección de la religión. Es un saber sempiterno y se cumplirá con alegría.[1]

Esta ciencia divina nos dará realización directa. Como si os miraseis en el espejo. ¿Qué es lo que veis? En primer lugar veis el reflejo del cuerpo, ¿no? A veces esta imagen tampoco será muy positiva. Por lo tanto penetrando con perspicacia los ojos que son como un portal, llegaréis a ver algo más profundo. Podéis penetrar en las tierras de adentro. Se dice que los ojos son el reflejo del alma mientras que la cara refleja sólo la mente. ¿Ya veis la diferencia? La cara refleja la mente los ojos reflejan el alma. A veces no llegáis a controlar la cara y ella revela en directo e inmediatamente todas vuestras emociones. A veces llegáis a controlar la cara poniendo una máscara de sonrisa artificial. Sin embargo los ojos jamás pueden mentir.

Entonces, ¿quién soy yo? Tengo que revelarlo. Nuestra casa está en la original conciencia divina y allí debemos hallarla.

Por esta razón el saber divino es “la perfección de la religión”. ¿Qué es la religión?

Hoy en día para la gente no se siente muy feliz en identificarse como religiosa. La religión no está de moda. A pesar de ello, es algo muy importante para los humanos. La religión debería indicar la conexión personal con el Supremo. Por lo menos ésta es la realidad de la religión. Puesto que „religión” significa „conexión”. El verbo religare – significa conectarse con Dios, con el Supremo. Es asimismo yoga: yoga es la conexión entre el humano y el Supremo. Por lo tanto, ¿qué pasará si en un curso de yoga se os ocurra decir: “Oh, ahora os aprenderé la religión“? Los alumnos van a protestar: “No, no, no, ¡danos sólo asana, nada de religión!”

A pesar de todo ello, para llegar a comprendernos en un contexto divino, esta ciencia divina será la mejor religión. “Es sempiterna y se cumple con alegría.” Este punto es muy importante. Porque llevamos desde nuestros orígenes la bendición y la alegría. Acercándonos a nuestro estado original iremos percibiendo la bendición, la satisfacción sin que nos importe el ambiente a nuestro derredor, puesto que estamos en permanente conexión con el Supremo y ésta es nuestra realidad. Es una fe que vive, una conexión que vive.

[1] Bhagavad Gita 9.1-2



Feb

26

eyes

“Верховный Бог сказал: Мой дорогой Арджуна, так как ты никогда Мне не завидуешь, доверю тебе эту самую тайную мудрость, которую когда узнаешь, избавишься от страданий материального существования. Это знание есть царь образования, самая тайная из всех тайн. Это самое чистое знание и так как дарует прямой опыт постижения своего „Я” через реализацию, оно есть совершенство религии. Оно вечно и выполняется с радостью.”[1]

И так, эта божественная наука даст нам прямое осознавание самих себя. Точно как когда взглянете в зеркало. Что видите? Сперва вы видите телесное отражение, верно? Иногда эта картина не очень позитивная. Но если всмотритесь  более проникновенно через глаза, которые как ворота, можете увидеть нечто более глубокое. Можете войти в свои внутренние сферы. Потому что говорится, что глаза это отражение души, в то время как лицо отражает лишь ваш ум. Видите ли разницу? Ваше лицо просто отражение вашего ума, в то время как ваши глаза отражение вашей души. Иногда не можете контролировать свое лицо, оно выдает прямо, непосредственно все ваши емоции. Иногда можете контролировать свое лицо – надеть искусственную улыбку. Но глаза – они никогда не могут обмануть.

И так, кто я? Надо поискать ответ на это. В своем изначальном божественном сознании мы найдем свой дом.

И поэтому это божественное познание есть совершенство религии”. Что такое религия? Люди в наши дни не особо счастливы определять себя как религиозные. Религия не в моде. Хотя она очень важна для человеческих существ. Потому что религия должна означать моя связь с Верховным. Это настоящая религия. Так как „религия” означает „связь”. Религаре – связаться снова с Богом, с Всевышним. Это йога, йога есть связь между человеком и Всевышним. Но что произойдет если на йога курсе скажете: “Сейчас я буду учить вас религии”? Ученики станут протестовать: “Нет, нет, нет, дайте мне только асаны, никакой религии!”

Тем не менее, чтобы понять себя в божественном контексте, эта божественная наука есть самая лучшая религия. Это не какая-то старомодная система для промивания мозгов, а настоящая духовная наука. Она вечна и выполняется с радостью.” Это точка очень важная. Потому что мы изначально, естественно блаженны, радостны. Так что если приблизимся к своему изначальному состоянию, будем ощущать это блаженство, это удовлетворение, независимо от внешнего окружения, потому что мы вечно связаны с Верховным и это есть наша реальность. Это живая вера, это живая связь.

[1] Бхагавад Гита, 9.1-2



Feb

22

Krishna_Arjuna

The first part of six chapters of the “Gita” explains what is the nature of the soul, what are the time periods of creation, what about reincarnation, eternity and relative existence; action, karma, reaction, etc. And at the end finally we come to the conclusion – meditation. This first block of the “Gita” ends with the chapter about meditation. So, we can say that the conclusion of the first six chapters is meditation. Meditate! Of course we get a key to the perfection of meditation, because everything is surcharged with bhakti, with devotion. It is said that “From among all the different yogis, those, who are connected with Me in a loving contact, they are the best, I consider them the best.”[1] So Krishna always gives the key to the perfection of topic that He discusses. This is about the first block – from the basic information, like eternity of the soul, etc. – to meditation as a spiritual practice.

The second part, the second six chapters are like the core – the most important knowledge is contained in the middle part, in the middle six chapters. There you will find how to reach the Supreme, the most confidential information, the glories of the Supreme. And the conclusion of this second part is the Twelfth Chapter, and this is about devotional service, bhakti. You see, the conclusion of the first part was: “Meditate!” The conclusion of the second is: “Love Me.”

And finally the third block of six chapters comes, when again we return to some analytical information – like the working of the gunas, the human nature – divine and materialistic or demoniac. Again a little back to basic information, so to say. But at the end of this third period we find the conclusion of the “Gita”.

So let’s try to pick some important verses from these three blocks of the “Gita”. Beyond those that we read already – about the section points and the most important focuses – let’s find some more other verses. I’ll give you suggestions and please, you also find your favorite verses in the “Gita”.

My suggestion from the first block, which contains the basic information, is two verses. The first one is from the Second Chapter, verse number seven. This is the verse of disciple. Before that Krishna gives some very general remarks about the situation of the Kali-Yuga, the conflict of Arjuna, etc. So He gives some very general advice before that. And here in this verse, 2.7, Arjuna says: “I am perplexed. I don’t know what is good for me. Please, help me! Tell me! I am a surrendered soul, I am your disciple, please, instruct me!” So, if we have doubts or if we have any inner conflicts, this is the best attitude – to find an authority and to submit ourselves there. “I don’t know what is good for me, please, help me, instruct me, because You see my position.” I think we all can give advice on the lives of others. It’s so obvious what he should do! But it’s so difficult to know what we should do ourselves. Therefore we need someone to consult.

So this verse is like a turning point. Arjuna admits: “I need help.” This is the verse, the ideal verse of a disciple. If you want to be real disciples, please, study and memorize this verse and inscribe that in your hearts. And whenever you feel: “I need some further guidance,” this verse you can remember. “Ah, my dear Krishna, I don’t know what is good for me, please, help me, instruct me!” Of course if we think that we know, it’s very difficult to pray like this. So, in order to learn something, to receive some instruction, we need a natural kind of humility – to admit our need. And this natural kind of humility is not a humiliation. Because humiliation means you are inferior. But this humility is an expression of our respect to a higher source. Without that we cannot learn.

So this is our basic ideal – the verse of surrender, the verse of the disciple.

And another verse from this first block of the “Gita” is the guru-verse. Chapter Four, verse number thirty-four. Tad viddhi pranipatena pariprasnena sevaya upadeksyanti te jñanam aninas tattva-darsinah. The divine truth you should try to approach by research, by surrender and by service. And the great souls, those, who have seen the truth, they will help you to realize what you have understood so far. So if there is a verse for disciples, there must be a verse for gurus, right? Do they exist one without the other? Is there any disciple without a guru? Not so much. The ornament of a disciple is his master and the ornament of a master is a good disciple. So, please qualify yourselves to be a very nice ornament of your spiritual masters, very precious one.

[1] Bhagavad Gita 6.47



Feb

22

Krishna_Arjuna

A Gítá első hat fejezete azt fejti ki, milyen a lélek természete, részletezi a teremtés időbeni szakaszait, fogódzót ad a reinkarnációval, az örökkévalósággal és a relatív létezéssel kapcsolatban, illetve elmagyarázza, hogy mi az akció-reakció, karma, és így tovább. Végül, a legvégén eljutunk a végkövetkeztetésig: meditáció – a Gítá első része a meditációról szóló fejezettel ér véget. Mondhatjuk, hogy az első hat fejezet végkövetkeztetése a meditáció – meditáljunk! Természetesen megadja nekünk a meditáció tökéletességének kulcsát, hiszen mindent áthat a bhakti és az odaadás. Azt mondja, hogy „Aki nagy hittel mindig Bennem lakozik, s Engem imád transzcendentális szerető szolgálatában, az a legmeghittebben egyesül Velem a jógában, s az összes jógí közül ő a legkiválóbb.”[1]Mindig Krsna adja valamennyi, Általa megvitatott témához a tökéletesség kulcsát. Ez tehát az első rész – az alapfogalmakból indul ki, mint például a lélek örökkévalósága, stb. – és a meditáción át jut el a lelki gyakorlatokig.

A második egység, vagyis a második hat fejezet a Gítá magva – a legfontosabb tudás a középső részben, a közbülső hat fejezetben összegződik. Ezekben találjuk meg, hogyan érjük el a Legfelsőbbet – a legbizalmasabb tudás, a Legfelsőbb dicsőítése. E második rész végkövetkeztetése a tizenkettedik fejezet, amely az odaadó szolgálat, a bhakti. Látjátok, az első rész végkövetkeztetése az volt: Meditálj! A második részé pedig: “Szeress Engem!”.

Végül a harmadik hat fejezet következik, amely ismét néhány analitikus információt tartalmaz – például a gunák működése, az emberi természet – isteni és materialista, vagy démoni. Ismét néhány alapfogalom. Azonban e harmadik rész végén elérkezünk a Gítá végkövetkeztetéséhez.

Próbáljunk meg kiválasztani néhány főbb verset a Gítá e három szakaszából! A tegnap felolvasottakon túl – a metszéspontok és a mag – találjunk rá néhány másik versre! Adni fogok néhány támpontot, és legyetek szívesek találjátok meg Ti is, hogy melyik a kedvenc versetek a Gítából!

Az én javaslatom az első részből – amely az alapvető tudás halmaza – két vers. Az egyik közülük a második fejezet hetedik verse. Ez a tanítvány verse. Ez előtt Krsna néhány nagyon általános megjegyzést tesz a kali-juga helyzetéről, Ardzsuna dilemmájáról. Vagyis korábban nagyon általános tanácsokat ad. Itt, ebben a 2. 7. versben Ardzsuna ezt mondja: „Most zavarban vagyok a kötelességeimet illetően, és a gyengeségem miatt elvesztettem a lélekjelenlétemet. Ebben a helyzetben kérlek Téged, mondd meg világosan, mi a legjobb számomra! A tanítványod vagyok, egy lélek, aki meghódolt előtted. Kérlek, oktass engem!” Ha tehát kétségeink vannak vagy valamely belső konfliktusunk akad, ez a legjobb hozzáállás – tekintélyt találni, és meghódolni előtte. „Nem tudom, mi a jó számomra, segíts nekem, oktass engem, hiszen Te látod a helyzetemet!” Úgy vélem, valamennyien képesek vagyunk tanácsot adni mások életére vonatkozóan. Az nagyon is nyilvánvaló, hogy nekik mit kellene tenniük. Annyira nehéz viszont arra rájönni, vajon nekünk mit kellene cselekednünk. Ezért hát szükségünk van Valakire, akivel ezt meg tudjuk beszélni. Ez a vers tehát olyasmi, mint egy fordulópont – Ardzsuna bevallja: „Segítségre van szükségem”. Ez egy tanítvány ideális verse. Ha tehát igazi tanítványok szeretnétek lenni, kérlek Benneteket, tanulmányozzátok és tanuljátok meg e verset, és zárjátok a szívetekbe!

Amikor csak úgy érzitek, hogy „További útmutatásra van szükségem”, erre a versre emlékezhettek. „Drága Krsnám, nem tudom, mi a jó számomra, kérlek, segíts, oktassengem!” Természetesen, ha úgy hisszük, tudjuk, mit kell tennünk, nagyon nehéz így imádkozni. Tehát ha meg szeretnénk valamit tudni, vagy útmutatást szeretnénk kapni, természetes alázatra van szükségünk – hogy bevalljuk az igényünket. Ez a természetes alázat azonban nem azonos a megalázottsággal, hiszen a megalázottság alsóbbrendűséget jelent. Ez az alázat pedig tiszteletünk kifejeződését jelenti egy nálunk magasabbrendű forrás irányába. E nélkül nem leszünk képesek tanulni.

Ez tehát az alapvető eszményünk – a meghódolás verse, a tanítvány verse. Egy másik vers pedig a Gítá első részéből – a guru verse, a negyedik fejezet 34. vers. „Fordulj egy lelki tanítómesterhez, úgy próbáld megérteni az igazságot. Tudakozódj alázatosan, és szolgáld őt! Az önmegvalósult lélek képes tudásban részesíteni téged, mert ő már látta az igazságot.” Az isteni igazságot megközelíteni tudakozódás, meghódolás és szolgálat által lehetséges. A nagy lelkek pedig, azok, akik már látták az igazságot – ők fognak Neked segíteni abban, hogy megvalósítsd mindazt, amit eddig megértettél. Ha van egy vers a tanítványoknak, bizonyára létezik egy a guruknak is, igaz? Létezhet egyik a másik nélkül? Létezik tanítvány guru nélkül? Nem igazán. A tanítvány büszkesége a mestere, és a mester büszkesége egy jó tanítvány. Legyetek szívesek dolgozzatok azon, hogy képesek legyetek spirituális mesteretek igazi ékköveivé válni, minél becsesebbekké!

1. Bhagavad-gítá 6. 47