Sharanagati

(from a lecture of Swami Tirtha, 03.01.2018 morning, Sofia)

(continues from the previous Friday)

So, my humble suggestion is to read something about the divine relationships from Shrila Rupa Goswami. In order to accomplish a study, we have to start at the beginning. We are ready to jump to the conclusion, but nevertheless we have to start at the beginning. Therefore today we shall read about the neutral love of Godhead. Do you like neutral relationships in your experience?

Krishna Piya: Not so much.

Swami Tirtha: Yes, if somebody is neutral, there is nothing to do with that, right? Not so much exchange there. And in one sense we can say that this is most bitter. If I have a positive relationship to someone, that makes me happy. But we’ve discussed many times, even for a good fight we need a good partner. To have a conflict – that’s an intimate relationship. No, really! With a really neutral person you don’t have any conflicts, do you? It’s true. So, even fighting is a relationship. Even an enemy is a friend. Beware not that your friend becomes an enemy, but treat your enemy as a friend. To have a real enemy, it’s a gift of God. But truly I mean, that to have a good partner for discussion, to have a quality partner for a debate – it’s a gift. Because that will bring something out of you – some reasoning, some answers, some reactions. It agitates you so much that you can show something.

So, we can conclude that there is not so much use of the neutral relationship. Nevertheless the science of divine relationships starts with the neutral relationship to Godhead. Why? Because on the divine platform even neutrality has some meaning. It also has a place. We cannot really handle neutral relationships in the daily life, but in divine relationships they’ve got a place.

“Shrila Rupa Goswami offers his respectful prayers to the eternal Supreme Personality of Godhead, who is always so beautiful and for whom the pure devotees are always engaged in loving transcendental service. This third division of Bhakti-rasamrita-sindhu describes the five primary kinds of devotional service – namely neutrality, servitude, fraternity, parenthood and conjugal love. These five items will be very elaborately explained here, and thus they have been figuratively described as the five waves on the western side of this ocean of the nectar of devotion. When one is actually able to maintain the transcendental position, his stage is called neutrality in devotional service. “[1]

So, here we got the definition: “one who is actually able to maintain his or her transcendental position in devotional service – that stage is called neutrality.” Do you have any questions? I think now we have homework – to climb up to that very high level to be able to maintain our spiritual consciousness. So, when in a very brave and audacious mood you say: ‘Ah, neutrality is nothing, it’s zero’, then first please think of yourself for a moment. Whether we can maintain our spiritual position, spiritual consciousness, or not? Unfortunately many times not. That means we are not on the neutral stage of devotional service. Then what is our stage? Conjugal love, or supreme ecstasies? We are most probably below that level of neutrality.

But what is below neutrality? Atheism; is this our level? Hopefully not. Maybe a little higher, we don’t deny that there is a Supreme Lord. Then maybe we are adharmacharies? Adharmachari is a person who doesn’t follow the principles of dharma. Well, I think this is us. Many times we cannot follow the principles of dharma, right? So, maybe we are adharmacharies. Or if we force yourself to control yourself and follow your sadhana, then maybe we can improve the standards and maybe we can become dharmacharies – followers of the dharma. But from among thousands of dharmacharies, very few are enlightened, accomplished. Spiritual perfection and emancipation, liberation is very rare. I don’t know whether you feel yourself liberated or not, but it’s rare. And from among the many liberated souls, very few are emotionally connected to Krishna. There starts neutrality. At least these souls can maintain their spiritual identity consciousness.

And it is very nicely described by the acharias how these progressive stages happen. First we hear the information about proper living, but we cannot follow. Then sometimes it happens: ‘Today I could accomplish, I could do something. Today I met the sunrise. Today I didn’t sleep during the day time.’ Great achievements. ‘Today I was not vehemently violent, only a little bit. That means you could accomplish something; many times you forget, but sometimes you accomplish, you remember. And then the next stage means you are doing well, but sometimes you fail. The majority of times you are on a good standard, but sometimes mistakes come, your shadow again covers you, the old habits return. They call: whether you treat the old friends nicely or not. And then on the next stage this disappears and ultimately devotional service is established in the heart as an irrevocable fact.

But you know whether you are on the failing platform, or on the majority better platform, or on the accomplished platform, on the other side – everybody is a fan of you. Somebody is waiting for you. When we first heard about the chance for perfection, there was a grand celebration in the spiritual sky. When you made the first steps in your spiritual progress, all the demigods were jumping. When you had your first fail, then Krishna was smiling. And when you made your first accomplishments, He was smiling even more charmingly. So, don’t worry. Don’t hesitate to make you first steps. God is good. And you should also become good! His job is accomplished. Now comes your part.

(to be continued)

[1] Nectar of Devotion, 35

(Szvámí Tírtha, 2018.01.03-ai szófiai reggeli tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Tovább folytatva beszélgetésünket a Jóistennel való kapcsolat tudományáról, alázatos kérésem az, hogy olvassátok Sríla Rúpa gószvámí műveit ebben a témában! Ahhoz, hogy valaminek a tanulmányozását befejezhessük, elöször el kell kezdenünk. Szeretünk rögtön a végkövetkeztetéshez ugrani, mégis kezdjük inkább a legelején, az Istennel való semleges szeretetteljes viszonnyal.Ti hogyan tapasztaljátok, mennyire kedvelitek a semleges viszonyt?

Krisna-prijá: Nem igazán.

Szvámí Tírtha: Igen, ha valaki semleges, azzal nem nagyon lehet mit kezdeni, abban nincs semmi kölcsönösség. Bizonyos értelemben azt mondhatjuk, hogy ez a legkevésbé édes rasza a többihez viszonyítva. Ha valakivel pozitív kapcsolatban vagyunk, az boldoggá tesz. Azonban sokszor beszéltünk már róla, hogy még egy jóízű veszekedéshez is, egy jó partner kell. Konfliktus helyzetbe kerülni valakivel, az egy meglehetősen bensőséges viszonyt feltételez, egy semleges viszonyban nem vitatkoztok! Ez így van, tehát még a veszekedés is egy kapcsolat, és az ellenség is barát. Viszont vigyázzatok, nehogy ellenségekké tegyétek a barátaitokat, ellenben kezeljétek az ellenségeteket is barátként. Egy igazi ellenség, isteni ajándék. Ezt komolyan gondolom, egy elsőrangú vitapartner, adomány, hiszen arra sarkall, hogy kihozzatok magatokból olyan érvelést, választ vagy reakciót, amit fel tudtok mutatni.

Tehát levonhatjuk azt a következtetést, hogy a semleges kapcsolatnak nem sok hasznát vehetjük. Mégis az Istennel való kapcsolatnak a tudománya ezzel a semleges viszonnyal kezdődik. Miért? Mert azon a szinten még a semlegességnek is van értelme, megvan a szerepe. A hétköznapi életben nem igazán tudunk mit kezdeni a semleges viszonnyal, de az Isteni rendben, megvan a maga helye.

„Sríla Rúpa gószvámí tiszteletteljes imáit ajánlja az örök Istenség Legfelsőbb Személyiségének, aki mindig végtelenül gyönyörű, s akinek a tiszta bhakták szakadatlanul szerető transzcendentális szolgálatot végeznek. A Bhakti-raszámrta-szindhu e harmadik része az odaadó szolgálat öt elsődleges formáját írja le: a semleges viszonyt, a szolgai kapcsolatot, a barátságot, a szülői kapcsolatot és a szerelmet. Részletes magyarázatot olvashatunk majd erről az öt elemről, melyet így képletesen öt hullámnak nevezünk az odaadás nektáróceánjának nyugati partján. Amikor valaki valóban képes transzcendentális helyzetben maradni, ezt a szintet az odaadó szolgálatban semleges viszonynak nevezik.“[1]

Tehát itt azt a definíciót kaptuk, hogy: „aki az odaadó szolgálat közben képes megtartani transzcendentális helyzetét – azt a  szintet nevezik semleges viszonynak.” Van kérdésetek? Azt hiszem, kaptunk egy kis házi feladatot – felkapaszkodni arra a nagyon magas szintre, ahol képesek vagyunk fenntartani a lelki tudatosságunkat. Szóval, amikor elkap egy nagyon bátor és vakmerő érzés benneteket, és azt mondjátok: ‘Ó, a semlegesség az semmi, akkor kérlek először egy pillanatra gondoljatok magatokra! Vajon mi képesek vagyunk megtartani a lelki tudatosságunkat, vagy sem? Sajnos, sokszor nem, és ez azt jelenti, hogy nem vagyunk az odaadó szolgálat semleges szintjén. Akkor mi a mi szintünk? A szeretői viszony vagy a legfelsőbb extázis? A legvalószínűbb, hogy a semleges szint alatt vagyunk.

Azonban mi van a semleges szint alatt? Ateizmus; ez lenne a mi szintünk? Reméljük nem! Talán egy kicsit feljebb, mivel nem tagadjuk a Legfelsőbb Úr létét. Esetleg adharmacsárík lennénk? Adharmacsárí az a személy, aki nem követi a dharma elveit. Nos, talán ezek vagyunk mi. Sokszor, ugye, nem igazán követjük a dharma elveit? Szóval talán adharmacsárík vagyunk. Vagy ha egy kicsit kontrolláljuk és rákényszerítjük magunkat, hogy egy adott szádhanát kövessünk, akkor talán képesek leszünk emelni a sztenderdet és talán dharmacsáríkká – dharma követőkké válhatunk. Azonban többezer dharmacsárí közül, nagyon kevés a megvilágosodott, megvalósított. A lelki tökéletesség, a felszabadulás elérése nagyon ritka. Nem tudom, hogy ti annak érzitek-e magatokat, de nagyon ritka. A felszabadult lelkek közül, csak nagyon kevesen kapcsolódnak érzelmileg Krisnához, ahol a semlegesség kezdődik, ahová azok a lelkek sorolhatók, akik képesek megtartani a lelki tudatosságukat.

Az ácsárják nagyon szépen leírják ezeknek a különböző szinteknek a fokozatos elérését. Először arról kapunk információt, hogyan kell élnünk, azonban mégsem követjük ezeket az elveket. Időnként aztán sikerül megtenni ezt-azt: ‘Ma tudtam teljesíteni valamit a lelki gyakorlatokból, láttam a napfelkeltét. Ma nem aludtam el napközben.’ Nagyszerű eredmények. ‘Ma nem annyira voltam erőszakos, csak egy kicsit.’ Tehát ez azt jelenti, hogy képesek vagytok arra, hogy tegyetek valamit, de sokszor elfeledkeztek a lelki gyakorlatokról; máskor néha az eszetekbe jut, és sikerül valamit teljesíteni belőlük. A következő szint az, amikor szépen gyakoroltok, de néha hibákat követtek el. Tehát az esetek többségében szépen követitek a sztenderdet, de néha elbuktok, valamilyen régi szokás beárnyékol benneteket. Visszacsábítanak a régi, rossz szokások. A következő szinten ezek már eltűnnek, és visszavonhatatlan tényként meggyökeresedik szívetekben az istenszeretet.

De tudjátok, akár a bukdácsolós, akár nagyobbrészt a jobb szinten, vagy már a túloldalon, a megvalósított szinten vagytok – odaátról mindenki nektek szurkol. Valaki vár rátok! Amikor először hallottunk a megtisztulás lehetőségéről, annak az egész lelki világ örvendezett, majd mikor megtettétek az első lépéseket a lelki fejlődés útján, a félistenek ugrándoztak örömükben. Az első komolyabb próbatételnél való elbukáskor Krisna elmosolyodott, majd az első megvalósításnál, még édesebben mosolygott. Tehát ne aggódjatok, ne hezitáljatok, tegyétek meg az első lépéseket! Az Isten jó, és nektek is azzá kell válnotok! Ő megtette a magáét, most ti következtek.

(folytatása következik)

1. Az odaadás nektárja, 35.

Да запазиш трансцендентната си позиция

(от лекция на Свами Тиртха, 03.01.2018 сутрин, София)

(продължава от предишния петък)

И така, смиреното ми предложение е да прочетем нещичко за божествените взаимоотношения от Шрила Рупа Госвами. За да завършим едно обучение, трябва да го започнем от началото. Ние сме готови да скочим на изводите, обаче въпреки всичко трябва да започнем от началото. Затова днес ще прочетем за неутралната любов към Бога. Вие харесвате ли неутрални отношения в живота си?

Кришна Прия: Не особено.

Свами Тиртха: Да, ако някой е неутрален, няма какво да направиш с това. Няма кой знае какъв обмен. И в един смисъл можем да кажем, че това е най-горчивото. Ако имам позитивна връзка с някого, това ме прави щастлив. Но много пъти сме говорили, че дори за една хубава кавга ни е нужен добър партньор. Да влезеш в конфликт – това предполага близка връзка. Наистина е така! С някой неутрален човек нямаш никакви конфликти, нали? Така е. Така че дори кавгата е взаимоотношение. Дори врагът ти е приятел. Внимавайте приятелите ви да не ви станат врагове, но се отнасяйте към враговете си като към приятели. Да имаш истински враг е дар от Бога. Наистина имам предвид, че да имаш добър партньор за разговор, качествен партньор за спор – това е дар. Защото то изважда нещо от теб – аргументация, отговори, реакции. Провокира те толкова много, че можеш да покажеш нещо от себе си.

Така можем да заключим, че няма кой знае каква полза от неутрални отношения. При все това, науката за божествените взаимоотношения започва с неутралната връзка към Бога. Защо? Защото на божественото ниво дори в неутралността има някакъв смисъл. Тя също има своето място. Не можем да работим с неутралните отношения в ежедневния си живот, но в божествените отношения те имат място.

“Шрила Рупа Госвами поднася своите почтителни молитви на вечната Върховна Божествена Личност, който винаги е тъй прекрасен и заради когото чистите предани са винаги заети в любящо трансцендентно служене. Тази трета част на „Бхакти Расамрита Синдху” описва петте основни вида предано служене – а именно неутралност, служене, приятелство, родителство и интимна любов. Тези пет теми ще бъдат подробно обяснени тук, и по този начин ще бъдат метафорично описани като петте вълни от западната страна на нектарния океан на предаността. Когато човек е способен да запази трансцендентната си позиция, неговото ниво се нарича неутралност в преданото служене. “[1]

И така, тук ни е дадена дефиниция: „Онзи, който действително е способен да съхрани своята трансцендентна позиция в преданото служене – това стъпало се нарича неутралност.” Имате ли някакви въпроси? Мисля, че сега имаме домашно – да се изкачим до това толкова високо ниво да съумяваме да запазваме духовното си съзнание. Така че когато смело и дръзко заявявате: „О, неутралността е нищо, кръгла нула!”, първо, моля ви, замислете се за миг. Дали сме способни да поддържаме духовната си позиция, духовното си съзнание, или не? Уви, често пъти не. Това означава, че не сме достигнали неутралното ниво в преданото служене. Тогава какво е нивото ни? Интимна любов; или най-висш екстаз? По-вероятно сме под нивото на неутралността.

Но кое се намира под неутралността? Атеизмът; нима това е нашето стъпало? Надяваме се, че не. Може би малко по-високо – ние поне не отричаме, че съществува Върховният. Тогава да не би да сме адхармачари? Адхармачари е човек, който не следва принципите на дхарма. Е, мисля, че това сме ние. Много пъти не можем да последваме принципите на дхарма, нали. Значи може би сме адхармачари. Или ако се принуждаваме да се владеем и да следваме своята садхана, можем да подобрим стандартите си и току-виж сме станали дхармачари – следовници на дхарма. Обаче сред хиляди дхармачари, едва малцина са просветлени и съвършени. Духовното съвършенство и освобождение са нещо много рядко. Не знам дали вие се чувствате освободени или не, но е рядко. А сред множество освободени души, едва неколцина са емоционално свързани с Кришна. Ето оттам започва неутралността. Тези души поне са способни да запазват съзнанието за своята духовна идентичност.

И е много добре описано от ачариите как се случват тези прогресивни степени. Най-напред чуваме информацията за правилния начин на живот, но не можем да я следваме. После понякога се случва: „Днес успях да постигна нещо. Посрещнах изгрева. Не съм спал през деня.” Велики постижения! „Днес не бях буйно раздразнителен, само малко.” Това означава, че сте могли да постигнете нещо; много пъти забравяте, но понякога успявате да си спомните. После следващото ниво е, когато се справяте добре, но понякога не успявате. През по-голямата част от времето поддържате добър стандарт, и само понякога идват грешките, сянката ви отново ви покрива, предишните навици се завръщат. Обаждат се: да видят дали се отнасяте добре към старите си познайници или не. А сетне на следващото ниво това изчезва и най-сетне преданото служене се утвърждава в сърцето като неоспорим факт.

Но знаете ли, независимо дали сте на нивото на провалите, или на стъпалото където сте през повечето време добре, или сте на съвършеното ниво, от оттатъшната страна – всички ви обичат и ви се радват. Има някой, който ви очаква. Когато за първи път сте чули за възможността да се усъвършенствате, в духовното небе е настанал голям празник. Когато сте направили първите си крачки в духовния напредък, всички полубогове са скачали от радост. Когато ви е сполетял първият ви провал, Кришна се е усмихвал. А когато сте осъществили първото си постижение, Той се е усмихвал дори още по-очарователно. Така че не се притеснявайте. Не се колебайте да направите първите си стъпки. Бог е добър. И вие също трябва да станете добри! Неговата работа е свършена. Сега идва вашата част.

(следва продължение)

[1] „Нектара на предаността”, Глава 35

(aus einem Vortrag von Swami Tirtha, 03.01.2018 vormittags, Sofia)

(Fortsetzung vom vorherigen Freitag)

Mein bescheidener Vorschlag ist also, etwas über die göttlichen Beziehungen von  Shrila Rupa Goswami zu lesen . Um eine Studie durchzuführen, müssen wir am Anfang beginnen. Wirsind bereit, voreilige Schlussfolgerungen zu ziehen, aber dennoch müssen wir am Anfang beginnen.Deshalb werden wir heute über die neutrale Liebe Gottes lesen. Gefallen euch die neutralen Beziehungen, eurer Erfahrung nach?
Krishna Piya: Nicht so sehr.
Swami Tirtha: Ja, wenn jemand neutral ist, kann man nichts damit anfangen, oder? Da  gibt es nicht so viel Austausch. Und in gewisser Hinsicht können wir sagen, dass dies äußerst bitter ist. Wenn ich eine positive Beziehung zu jemandem habe , das macht mich glücklich. Aber wir haben schon oft darüber gesprochen, selbst für einen guten Streit brauchen wir einen guten Partner. Einen Konflikt zu haben – das ist eine intime Beziehung. Doch, wirklich! Mit einer wirklich neutralen Person hat man doch keine Konflikte, oder? Das ist wahr. Dann ist also ein Streit auch eine Art Beziehung. Sogar ein Feind ist ein Freund. Passt auf, dass eure Freunde nicht zu Feinde werden, aber behandelt eure Feinde wie einen Freund. Einen echten Feind zu haben, ist ein Geschenk Gottes. Aber wirklich, ich meine es, einen guten Gesprächspartner zu haben, einen mit dem man eine gute Debatte durchführen kann – das ist ein Geschenk. Denn das wird etwas aus euch herausholen – einige Überlegungen, einige Antworten, einige Reaktionen. Es proviziert dich so sehr, dass du etwas zeigen kannst.
Daraus können wir schließen, dass die neutrale Beziehung nicht so viel mitsich bringt. Dennoch beginnt die Wissenschaft der göttlichen Beziehungen mit der neutralen Beziehung zu Gottheit. Warum? Denn auf der göttlichen Plattform hat sogar Neutralität eine gewisse Bedeutung. Es hat auch ein Ort. Neutrale Beziehungen können wir im täglichen Leben nicht wirklich bewältigen, wohl aber im göttlichen Beziehungen haben sie einen Platz.
„Shrila Rupa Goswami richtet seine respektvollen Gebete an den ewigen Höchsten Persönlichkeit Gottes, der immer so schön ist und für den die reinen Anhänger sind immer im liebevollen transzendentalen Dienst engagiert. Diese dritte Abteilung von Bhakti-rasamrita-Sindhu beschreibt die fünf Hauptarten des hingebungsvollen Dienstes – nämlich Neutralität, Knechtschaft, Brüderlichkeit, Elternschaft und eheliche Liebe. Diese fünf Punkte werden sehr ausführlich hier erklärt, und daher we rden sie bildlich als die fünf Wellen auf der Westseite des Nektar-Ozeans der Hingabe beschrieben. Wenn man tatsächlich in der Lage ist, das Transzendente aufrechtzuerhalten, wird der Stufe  der Neutralität im hingebungsvollen Dienst genannt.„ [1]
Hier haben wir also die Definition: „Jemand, der tatsächlich in der Lage ist, seine oder ihre transzendentale Position im hingebungsvollen Dienst aufrechtzuerhalten– diese Stufe wird Neutralität genannt.“ Haben Sie irgendwelche Fragen? Ich denke, jetzt haben wir eine Hausaufgabe: Wir müssen auf dieses sehr hohe Niveau aufsteigen, um in der Lage zu sein unser spirituelles Bewusstsein aufrechtzuerhalten. Also, wenn ihr in einer sehr mutigen und kühnen Stimmung seid sagt ihr: „Ah, Neutralität ist nichts, sie ist Null“, dann denkt  bitte zunächst einen Moment nach. Ob wir unsere spirituelle Position, unser spirituelles Bewusstsein beibehalten können, oder nicht? Bedauerlicherweise oft nicht. Das bedeutet, dass wir uns nicht auf der neutralen Ebene des hingebungsvollen Dienstes befinden. Dann was ist unsere Bühne? Eheliche Liebe oder höchste Ekstasen? Wir liegen höchstwahrscheinlich unter diesem Niveau Neutralität.
Aber was liegt unterhalb der Neutralität? Atheismus; ist das unser Niveau? Hoffentlich nicht. Vielleicht ein bisschen höher, wir leugnen nicht, dass es einen höchsten Herrn gibt. Dann sind wir vielleicht Adharmacharen? Adharmachari ist eine Person, die den Prinzipien des Dharma nicht folgt. Nun, ich denke, das ist es uns. Oft können wir den Prinzipien des Dharma nicht folgen, oder? Vielleicht sind wir es also Adharmacharien. Oder wenn wir uns dazu zwingen, uns zu beherrschen und unserem Sadhana zu folgen, vielleicht können wir die Standards verbessern und vielleicht können wir Dharmacharis – Anhänger des Dharma– werden. Aber unter Tausenden von Dharmacharen sind nur sehr wenige erleuchtet, vollendet. Spirituelle Vollkommenheit und Emanzipation, Befreiung ist sehr selten.
Ich weiß nicht, ob man sich befreit fühlt oder nicht, aber das kommt selten vor. Und unter den vielen Befreiten Seelen, nur sehr wenige sind emotional mit Krishna verbunden. Da beginnt die Neutralität. Zumindest diese Seelen können ihr spirituelles Identitätsbewusstsein bewahren.
Und die Acharias beschreiben sehr schön, wie diese fortschreitenden Stadien ablaufen. Zuerst hören wir die Informationen über ein angemessenes Leben, können aber nicht folgen. Dann manchmal passiert ist: „Heute konnte ich etwas erreichen, ich konnte etwas tun.“ Heute begrüßte ich den Sonnenaufgang. Heute habe ich Tagsüber nicht geschlafen.‘ Tolle Erfolge. „Heute war ich nicht gewalttätig, nur ein kleines bisschen. Das bedeutet, dass ihr etwas erreichen konntet; Oft vergisst ihr es, aber Manchmal gelingt es euch, euch zu erinnern. Und dann bedeutet die nächste Stufe, dass ihr es tut. Nun ja, aber manchmal scheitert man. In den meisten Fällen habt ihr einen guten Standard, aber Manchmal passieren Fehler, euer Schatten bedeckt euch wieder, die alten Gewohnheiten kehren zurück. Sie rufen: ob du die alten Freunde nett behandelst oder nicht. Und dann verschwindet dies auf der nächsten Stufe und Letztendlich wird der hingebungsvolle Dienst als unwiderrufliche Tatsache im Herzen verankert.
Aber ihr wisst, ob ihr auf der scheiternden Plattform oder auf der Plattform wo ihr meistens gut  steht, oder auf der vollendeten Plattform, auf der anderen Seite – jeder ist ein Fan von dir. Jemand wartet auf dich. Als wir zum ersten Mal von der Chance auf Perfektion hörten, gab es ein großes Fest im spirituellen Himmel. Als du die ersten Schritte in deinem spirituellen Bereich gemacht hast, alle Halbgötter sprangen. Als du zum ersten Mal gescheitert bist, war es Krishna der lächelte. Und als ihr eure ersten Erfolge erzieltet, lächelte Er noch mehr, charmanter. Macht euch also keine Sorgen. Zögert nicht, eure ersten Schritte zu unternehmen. Gott ist gut. Und ihr solltet auch gut werden! Sein Job ist erfüllt. Jetzt kommt euer Teil.

1. Nektar der Hingabe, 35

(из лекции Свами Тиртхи, 03.01.2018 утром, София)

(продолжение с  предыдущей пятницы)

Итак, мое скромное предложение — прочитать что-нибудь о божественных отношениях у Шрилы Рупы Госвами. Чтобы завершить исследование, нам нужно начать с самого начала. Мы готовы спешить к выводам, но, тем не менее, нам придется начать с самого начала. Поэтому сегодня мы прочитаем о нейтральной любви к Богу. По вашему опыту, вам нравятся нейтральные отношения?

Кришна Прия: Не слишком.

Свами Тиртха: Да, если кто-то нейтрален, то тут ничего не поделаешь, верно? Там не так много обмена. И в каком-то смысле можно сказать, что это очень горько. Если у меня хорошие отношения с кем-то, это делает меня счастливым. Но мы много раз обсуждали, что даже для хорошей драки нужен хороший партнер. Иметь конфликт – это интимные отношения. Нет, правда! С действительно нейтральным человеком у вас не возникает конфликтов, не так ли? Это правда. Так что даже ссора — это отношения. Даже враг – друг. Не остерегайтесь того, чтобы ваш друг стал врагом, но относитесь к своему врагу как к другу. Иметь настоящего врага – это дар Божий. Но на самом деле я имею в виду, что иметь хорошего партнера для дискуссии, иметь качественного партнера для дебатов – это дар. Потому что это что-то пробуждает у вас – какие-то рассуждения, какие-то ответы, какие-то реакции. Вас это так взбудораживает, что можно что-то выставить на показ.

Итак, можно сделать вывод, что пользы от нейтральных отношений не так уж и много. Тем не менее наука о божественных отношениях начинается с нейтрального отношения к Богу. Почему? Потому что на божественном уровне даже нейтральность имеет какое-то значение. Это тоже имеет место. Мы не можем на самом деле справиться с нейтральными отношениями в повседневной жизни, но в божественных отношениях им есть место.

Шри Рупа Госвами возносит почтительные молитвы вечной Верховной Личности Бога, Тому, кто неизменно прекрасен и Кому всегда с трансцендентной любовью служат чистые преданные. Третья часть «Бхакти-расамрита-синдху» посвящена описанию пяти первичных видов преданного служения: служению в нейтральных отношениях, в отношениях слуги и господина, в дружеских отношениях, в родительской и супружеской любви. Эти пять форм отношений с Господом подробно рассмотрены здесь, поэтому образно их называют пятью волнами западной части океана преданности. О том, кто действительно способен удержаться на трансцендентном уровне, говорят, что он достиг нейтральной стадии преданного служения.[1]

Итак, здесь мы получили определение: «тот, кто действительно способен сохранять свое трансцендентное положение в преданном служении – эта стадия называется нейтральностью». Есть вопросы? Я думаю, что теперь у нас есть домашнее задание – подняться на тот очень высокий уровень, чтобы иметь возможность поддерживать наше духовное сознание. Итак, когда в очень смелом и дерзком настроении вы говорите: «Ах, нейтралитет — это ничто, это ноль», то сначала, пожалуйста, подумайте на мгновение о себе. Сможем ли мы сохранить свое духовное положение, духовное сознание или нет? К сожалению, во многих случаях нет. Это означает, что мы не находимся на нейтральной стадии преданного служения. Тогда какой у нас уровень? Супружеская любовь или высший экстаз? Скорее всего, мы находимся ниже уровня нейтралитета.

Но что находится ниже нейтралитета? Атеизм; это наш уровень? Надеюсь, что нет. Может быть, чуть выше, мы не отрицаем, что есть Верховный Господь. Тогда, может быть, мы адхармачарии? Адхармачари – это человек, который не следует принципам дхармы. Ну, я думаю, это мы. Часто мы не можем следовать принципам дхармы, верно? Итак, возможно, мы адхармачарии. Или, если мы заставим себя контролировать себя и следовать своей садхане, то, возможно, мы сможем улучшить стандарты и, возможно, сможем стать дхармачариями – последователями Дхармы. Но среди тысяч дхармачариев очень немногие являются просветленными, совершенными. Духовное совершенство и раскрепощение, освобождение встречаются очень редко. Не знаю, чувствуете ли вы себя раскрепощенным или нет, но это редкость. И среди множества освобожденных душ очень немногие эмоционально связаны с Кришной. Вот откуда начинается нейтралитет. Эти души по крайней мере могут сохранять сознание своей духовной идентичности.

И ачарии очень хорошо описывают, как происходят эти прогрессивные стадии. Сначала мы слышим информацию о правильной жизни, но не можем ей следовать. Потом иногда случается: «Сегодня я смог добиться, я смог что-то сделать». Сегодня я встретил рассвет. Сегодня я не спал днём». Отличные достижения. «Сегодня я не был крайне жестоким, лишь немного. Это означает, что вы можете чего-то добиться; много раз ты забываешь, но иногда достигаешь, ты помнишь. А затем следующий этап означает, что у вас уже все хорошо, но иногда вы терпите неудачу. В большинстве случаев вы находитесь на хорошем уровне, но иногда случаются ошибки, ваша тень снова накрывает вас, старые привычки возвращаются. Проверяют: хорошо ли ты относишься к старым друзьям или нет. А затем, на следующем этапе, это исчезает, и в конечном итоге преданное служение утверждается в сердце как неотвратимый факт.

Но вы знаете, находитесь ли вы на платформе неудач, или на платформе, которая в большинстве случаев лучше, или на совершенной платформе, с другой стороны — все являются вашими поклонниками. Кто-то ждет тебя. Когда мы впервые услышали о шансе на совершенство, на духовном небе разразился грандиозный праздник. Когда вы делали первые шаги в своем духовном прогрессе, все полубоги прыгали от радости. Когда у вас случилась первая неудача, Кришна улыбался. А когда вы делали свои первые достижения, Он улыбался еще очаровательнее. Так что не волнуйтесь. Не стесняйтесь делать первые шаги. Бог добр. И вы тоже должны стать хорошими! Его работа выполнена. Теперь ваш черед.

(продолжение следует)

[1] „Нектар преданности”, Глава 35

(from a lecture of Swami Tirtha, 02.10.2017 evening, Sofia)

(continues from the previous Monday)

You know the famous story where the father told the son: “All right, my dear son, now as you are smart enough, go to this Guruji and study the Shrimad Bhagavatam from him.” So the boy went and after one year he returned to the father. The father asked: “Have you studied the Shrimad Bhagavatam?” “Yes, I have learned everything and I know everything about the Shrimad Bhagavatam!” Then the father said: “You didn’t understand anything, go back to your master!” All right, the second term of the education started. Another year expired and the boy returned; the father asked: “My dear son, have you learned, have you studied properly?” “Yes, father. Last year it was not correct, but this year I’ve learned everything about the Shrimad Bhagavatam.” The father said: “Go back again!” After the third year the boy came back again and then the father asked: “Now, my dear son, have you studied, have you learned the Shrimad Bhagavatam?” “My dear father, the first year I thought I know everything. The second year I thought I didn’t know in the first year, but then I accomplished. Now after three years of study I realized I don’t understand anything.” Then the father was very satisfied, embraced the son and said: “This is it, my dear son! Now you are really qualified to go back to your master.”

So we need to decode the language of our masters. Many times I have told you, it is a classical story from the old times, when a master asked: “Bring me a cup of water.” And then the disciple would think: “Water? It’s a very simple liquid. And my spiritual master is not a simple person! Simple liquid to a unique person – no! I need to bring the best liquid to the best person. Milk is the best liquid, so I will bring him milk. My Gurudev is so humble that he asked for water, but he meant milk. I’m a faithful disciple, I understand his language. I can read his mind.” The boy comes with the milk and then the master is very angry at him: “My dear son, I didn’t ask for milk, I simply wanted to put my tilak. Water, bring me water!”

And you know, when you hear his story, you say: ‘Ah, yes, in the ancient times, in the Puranic times, maybe in the Mahabharata somewhere it happened.’ But when I saw this with my eyes: Gurudev asked a glass of water and the devotees brought him a glass of milk… and he was furious. Then I understood that we live in eternity. So the old stories are repeated; or we are living in the Puranic times.

And you know, I have told you what is the suggestion of the Vedas when the guru is angry. What is the advice for the disciple, do you remember? Stay away, beyond the reach of sound. You see, the Vedas are like a tenderly caring father towards the disciples.

But why is it important to understand properly the words of our master? Because when he will say: “madhura-rasa” and you will understand “sakhya-bhava” it’s not good. That is when your master asks a cup of milk and you bring a cup of water.

Faithfulness means that I’m fully committed. And nevertheless to do this in such a manner that we don’t annoy our master. So it’s not that you take your residence in his room, because you are so much surrendered. Or give others very obvious symptoms of your total dedication.

But this harmony between student and master is some very profound and basic agreement in service. We agree that in this lifetime we shall try to cultivate this spiritual service of divine love in a joint manner, that we are united in the spirit of service. Because slowly-slowly this is the way how the mood will develop.

Generally we think that the qualifications are expected from the gurus, but actually the real quality is expected from the disciple. So our business is to improve our shishya-abhiman, our shishya mentality. Shishya-abhiman means we pay attention, we let ourselves be instructed. If there is shishya-abhiman, the mentality of a disciple, there is also guru-abhiman, right? Guru-abhiman means that somebody is ready to take the role to instruct and serve others in this way – by instructions.

(to be continued)

(Szvámí Tírtha, 2017.10.02-ai szófiai esti tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Bizonyára ismeritek azt a híres történetet, amikor az apa azt mondja a fiának: ‘Most, hogy már elég okos vagy fiam, menj el Gurudzsíhoz, és tanulmányozd a Bhágavata-puránát!’. A fiú elment, majd egy év múlva visszatért az apjához. Az apa megkérdezte: ‘Sikerült tanulmányoznod a Bhágavata-puránát?’ ‘Igen, mindent értek, és mindent tudok a Bhágavata-puránáról!‘ Erre az apa így szólt: ‘Akkor nem értettél meg semmit, menj hát vissza a mesteredhez!‘ Így hát visszament és tovább folytatta a tanulást. Újabb egy év telt el, míg a fiú visszatért. Az apa kérdezte: ‘Drága fiam, tanultál-e rendesen?‘ ‘Igen, apám. Amit tavaly megértettem, az úgy nem volt helyes, de most már mindent tudok a Bhágavata-puránáról.‘ Az apa megint így szólt: ‘Menj vissza!‘ A harmadik év után a fiú ismét visszatért, és az apa újfent megkérdezte: ‘Kedves fiam, megértetted-e a Bhágavata-puránát?‘ ‘Kedves apám, az első évben azt hittem, hogy mindent tudok. A második évben azt hittem, hogy az első évben nem tanulmányoztam jól az írásokat, de aztán sikerült megértenem. Most, három év tanulás után rájöttem, hogy semmit sem értek.‘ Ekkor az apa nagyon elégedett lett, megölelte a fiát és azt mondta: ‘Na, ez az, drága fiam! Most már tényleg alkalmas vagy arra, hogy visszamenj a mesteredhez és elkezdj igazán tanulni tőle.’

Tehát pontosan kell megértenünk a tanítómesterek szavának mögöttes értelmét. Szintén sokszor meséltem már nektek azt a régi klasszikus történetet, amikor egy mester arra kérte a tanítványát, hogy vigyen neki egy pohár vizet. Mire a tanítvány azt gondolta: ‘Vizet? A víz egy nagyon egyszerű folyadék, az én mesterem pedig nem egy hétköznapi ember! Ilyen egyszerű innivalót vigyek egy ilyen kivételes személynek? Nem! A legfinomabb nektárt fogom neki vinni, ezért tejet viszek. Gurudévám olyan alázatos, hogy vizet kért, de biztosan a tejre gondolt. Hűséges tanítvány vagyok, értem a nyelvét és tudok olvasni a gondolataiban.‘ Erre a tanítvány visszajön egy pohár tejjel, ám a Guru nagyon megharagszik rá: ‘Kedves fiam, én nem tejet kértem, hanem vizet, csak a tilakomat akartam felfesteni. Hozzál nekem vizet!‘

Amikor halljátok ezt a történetet, azt gondolhatjátok: ‘Á, igen, hajdanán az ősi puránikus időkben, talán a Mahábháratában, valahol ez így megtörtént.‘ De amikor a saját szememmel láttam, hogy Gurudév egy pohár vizet kért, és a bhakták egy pohár tejet vittek neki és dühös lett, akkor értettem meg, hogy mi az örökkévalóságban élünk. Tehát a régi történetek megismétlődnek… vagy csak mi is a puránák idejében élünk.

Ugye emlékeztek arra, hogy mit javasolnak a védák, mit tegyünk, ha a guru dühös lesz?! Emlékeztek rá? ‘Maradjatok hallótávolságon, kívül!’ Látjátok, a Védák úgy vigyáznak a tanítványra, mint egy gyengéden gondoskodó apa.

De miért fontos, hogy megfelelően értsük tanítómesterünk szavait? Azért, mert amikor azt fogja mondani, hogy ‘mádhurja-rasza’ és te úgy érted, hogy ‘szakhja-bháva’ az nem jó. Ez ugyanaz, amikor a mestered egy pohár tejet kér, te pedig egy pohár vizet hozol.

A hűség azt jelenti, hogy teljesen elkötelezettek vagyunk. Azonban mindezt tegyük úgy, hogy közben ne bosszantsuk fel a mesterünket. Tehát itt nem arról van szó, hogy teljesen odaszögezitek magatokat a szobájához, mert már annyira meghódoltak vagytok, vagy pedig hogy nagyon látványossá teszitek mások számára, hogy mennyire odaadóak vagytok.

A mester és tanítvány közötti harmónia valami nagyon mély és elemi egyetértés a szolgálatban. Ez egy szoros megállapodás közöttük arról, hogy ebben az életben megpróbálják közösen művelni az istenszerető szolgálatot, a szolgálat szellemében egyesülve. Ez a módja annak, ahogy a lelki hangulat, a rasza fokról-fokra megnyilvánul.

Általában azt gondoljuk, hogy a gurunak kell megfelelő képzettséggel rendelkeznie, de valójában az igazi  minőség a tanítványtól váratik el. A mi feladatunk az, hogy fejlesszük magunkban a sisja-abhimánt, a sisja mentalitásunkat. A sisja-abhimán azt jelenti, hogy figyelünk, és hagyjuk magunkat tanítani. Ha létezik sisja-abhimán, tanítványi mentalitás, akkor van guru-abhimán is, igaz? A guru-abhimán azt jelenti, hogy valaki kész felvállalni azt a szerepet, hogy másokat oktat, ily módon szolgálva őket.

(folytatása következik)

(от лекция на Свами Тиртха, 02.10.2017 вечер, София)

(продължава от предишния понеделник)

Знаете известната история, когато бащата казал на сина си: „Добре, скъпо мое момче, сега вече достатъчно умен, иди при този Гуруджи и изучи „Шримад Бхагаватам” от него.” Момчето отишло и след една година се върнало при бащата. Бащата попитал: „Изучи ли „Шримад Бхагаватам”?”, „Да, изучих го целия и вече знам всичко за „Шримад Бхагаватам”.” Тогава бащата рекъл: „Нищичко не се разбрал, връщай се при учителя си!” И така, започнал вторият срок на обучението. Изтекла още една година и момчето се върнало; бащата попитал: „Скъпи сине, изучи ли го както подобава?” „Да, татко. Миналата година не беше както трябва, но тази година вече съм научил всичко за „Шримад Бхагаватам”.” Бащата казал: „Да се връщаш там пак!” След третата година момчето отново си дошло и бащата отново попитал: „Сега вече, скъпи ми синко, изучи ли, проумя ли „Шримад Бхагаватам”?” „Скъпи татко, първата година си мислех, че знам всичко. Втората година си мислех, че първата не съм знаел, но вече съм проумял. Сега, след три години обучение, осъзнах, че не разбирам нищо.” Тогава бащата бил много доволен, прегърнал сина си и казал: „Браво, скъпи сине! Сега вече наистина си квалифициран да се върнеш при учителя си.”

Така че трябва да дешифрираме езика на учителите. Много пъти съм ви разказвал тази класическа история от древни времена, когато учителят поискал: „Донеси ми чаша вода”. Тогава ученикът взел да разсъждава: „Вода? Такава обикновена течност. А моят духовен учител не е обикновен човек! Обикновена течност за такъв уникален човек – не! На най-прекрасния човек подобава да поднеса най-прекрасната течност. Млякото е най-добрата течност, затова ще му занеса мляко. Моят Гурудев е толкова смирен, че помоли за вода, но всъщност иска мляко. Аз съм верен ученик, разбирам езика му. Мога да чета мислите му.” Момчето донася млякото и тогава учителят му е много разгневен: „Скъпи синко, не съм поискал мляко, просто искам да си сложа тилак. Вода, донеси ми вода!”

И като чуете тази история си казвате: „Да, в древните времена на Пураните, може би нейде из „Махабхарата” се е случило това.” Но когато го видях със собствените си очи: Гурудев поиска чаша вода, а бхактите му донесоха чаша мляко… и той беше бесен… тогава разбрах, че живеем насред вечността. Така че древните истории се повтарят; или живеем във времената на Пураните.

И знаете, казвал съм ви каква е препоръката на Ведите, когато гуру е гневен. Това е съвет към ученика, спомняте ли си? Стой далеч, толкова далече, че гласът му да не те достига. Виждате, Ведите са като грижовен баща спрямо ученика.

Но защо е важно да разбираме правилно словата на нашия учител? Защото ако той каже: „мадхуря-раса”, а вие разберете „сакхя-бхава” това не е добре. Това е когато учителят ви поиска чаша мляко, а вие му донесете чаша вода.

Вярност означава, че съм напълно посветен. Но при все това да го правим по такъв начин, че да не дразним учителя. Тоест, не става дума да се нанесете да живеете при него в стаята му, защото сте толкова отдадени. Или да показвате други прекалено очевидни признаци на своята пълна посветеност.

Но тази хармония между ученик и учител е едно много дълбоко и основно разбирателство в служенето. Разбираме се, че в този живот ще се стремим да култивираме това духовно служене към божествената любов заедно, че ще сме обединени в духа на служенето. Защото малко по малко това е начинът, по който ще се развие настроението.

Обикновено си мисли, че квалификациите се очакват от учителите, но всъщност истинското качество се очаква от ученика. Затова нашата работа е да усъвършенстваме своето шишя-абхиман, своето отношение, настройка на ученик. Шишя-абхиман означава да влагаме внимание, да се оставяме да бъдем научени. Ако има шишя-абхиман, манталитета на ученик, ще има и гуру-абхиман, нали? Гуру-абхиман означава, че някой е готов да поеме ролята да обучава и да служи на другите по такъв начин – чрез напътствия.

(следва продължение)

(from a lecture of Swami Tirtha, 03.01.2018 morning, Sofia)

I am very happy that we are together this morning. Yesterday evening we discussed a little bit more with the devotees and somebody said: “When I read one book, I am trembling from this reading and meaning.” Then I also said: “Yes, when we read the books of Rupa Goswami, we also tremble.” Therefore I think it is best to study the books of Rupa Goswami. Because the process that we have joined is about divine relationship. So, it’s not only about relationship, but about divine one. Ultimately everything is connected to the Supreme ultimate source. Ishvarah paramah krishnah sach-chid-ananda-vigrahah anadir adir govindah sarva-karana-karanam [1]– Ishvara, the Supreme controller, is Krishna. And His character, His nature is like eternity, consciousness and bliss. Ishvarah paramah krishnah sach-chid-ananda-vigrahah – He is the embodiment of these ultimate features. Anadir adir govindah – He is the primeval, original Govinda, and the cause of all causes – sarva-karana-karanam.

So, this whole Universe, this whole everything is determined by certain factors. One factor is space. The second, very close to the previous one, is time. Everything in this relative platform exists in the time and space continuum. And the third factor is the rule of cause and effect – it is called karma, action-reaction. Plus there is a fourth, very strong factor that determines practically everything, and this is information. Do you agree? One who possesses information possesses people. Correct? But fortunately, the Vedas possess all the information that is necessary. Because Veda means ‘information’, Veda means ‘knowledge’. So, all the information that is necessary to create and recreate a Universe is contained in the original Vedas. With all the transformations and permutations of more than eighty million mantras of Creation.

And from among all these factors, all knowledge belongs to Krishna. Time is Him. The world is created or emanated, expanded energy of His. And He is sarva-karana-karanam, the cause of all causes. So, practically all these basic factors that determine our life – time, space, karma, information – are Him. They either come from Him, or are directly Him. And you know, usually the effect or the consequence contains practically everything of the cause. They say: “The pear does not fall too far from the tree.” So, action-reaction, cause-effect are very close to each other. If Krishna is sach-chid-ananda-vigrahah, then what about us? I think we can all agree that we are somehow consequences of Krishna. He is the ultimate source of all energies and jiva-shakti is His expansion, His power. This result, this consequence should also reflect the original nature and features of the cause. So, we are sach-chid-ananda as well. Although this is а little curbed today, nevertheless we are not born to die. This is not the cause, not the reason of our life. Definitely it will happen on the bodily platform. But if something perishes, that proves it’s not eternal. The spirit is eternal, the soul is eternal. Therefore we need to come to the spiritual platform, where we shall understand our true nature: what does it mean that we are eternal souls? What is the essence of pure and enlightened consciousness? And what is the nature of bliss?

So, which of these topics should we discuss? Are you satisfied with the rules of existence? Are you satisfied with some dry information about your theoretical conscious construction? Or shall we discuss love? I think we can all understand that this last topic is more charming then the previous ones.

And Rupa Goswami is a very well-versed author. He knows the taste of human beings. He knows that human beings are not satisfied with the basic rules of existence. He knows that they are not satisfied with some dry information, but they are thirsty, desperately searching for some spiritual fulfillment, anandam. And I don’t know what your experience is, but my experience is that the best anandam comes from relationship. Of course the best torture also comes from relationships. But ultimately everything is a question of rasa. What can you extract from a relationship – nectar or poison? And this is not the basic rules of existence, this is not dry information, but this is the science of divine relationships. Therefore my humble suggestion is to study or read something about the divine relationships from Shrila Rupa Goswami.

(to be continued)

[1] Brahma Samhita 5.1

(Szvámí Tírtha, 2018.01.03-ai szófiai reggeli tanításából)

Nagyon örülök, hogy ma reggel ismét együtt lehetünk! Tegnap este még hosszasan beszélgettünk a bhaktákkal és egyikőjük azt mondta: „Amikor az egyik szent könyvet olvastam teljesen beleremegtem abba, amit ott találtam.” Majd én is hozzátettem: „Igen, amikor Rúpa gószvámí könyveit olvassuk, abba mi is bele szoktunk borzongani.” Ezért úgy gondolom, hogy a legfontosabb tanulmányoznunk Rúpa gószvámí könyveit, mivel a folyamat, amihez csatlakoztunk az istenkapcsolatról szól. Tehát nem csupán a kapcsolatról, hanem az Istennel való kapcsolatról, hiszen végső soron minden Vele, a Legfelsőbb forrással áll kapcsolatban. Ísvarah paramah krsnah szaccsidánanda-vigrahah anádir ádir góvindah szarva-kárana-káranam – Isvarah, a Legfelsőbb irányító, maga Krisna. Lelki teste örökkévaló, tudatos és gyönyörteli. Ísvarah paramah krsnah szaccsidánanda-vigrahah – Ő mindezen örökkévaló jellemvonásoknak a megtestesítője.  Anádir ádir góvindah – Góvinda Ő, mindennek az eredete, aki maga kezdet nélküli; Ő minden ok végső oka – szarva-kárana-káranam.

Tehát az egész világmindenség meghatározott elv szerint működik, melynek az első  fontos tényezője a tér, a második  az  ehhez nagyon közel álló  idő. Ezen a relatív szinten minden a tér-idő folytonosságában létezik. A harmadik az ok-okozati elv, melyet karmának, azaz akció-reakciónak nevezünk. És van még egy negyedik, rendkívül erőteljes összetevő, mely gyakorlatilag mindent meghatároz, ez pedig az információ. Egyetértetek ezzel? Akié az információ, az diszponál az emberek felett. Ugye ez így működik? De szerencsére a védák tartalmazzák az összes szükséges információt, hiszen a véda jelentése ‘információ, tudás‘. Tehát mindazt az információt, mely a világmindenség teremtéséhez és újjáteremtéséhez szükséges az eredeti védák tartalmazzák, beleszámítva a Teremtés több, mint nyolcvanmillió mantrájának különböző módosulásait és sorrendjét is. 

E négy tényező összes tudása Krisnáé. Ő az idő, a világ pedig az Ő teremtett, kisugárzott, kiterjesztett energiája. Ő szarva-kárana-káranam, minden ok végső oka. Tehát gyakorlatilag ezek az alapvető elemek, melyek meghatározzák az életünket – idő, tér, karma, információ – mindezek Őt jelentik. Ezek vagy Tőle származnak, vagy egyenesen Őt magát jelentik. És mint tudjátok, általában az okozat vagy a következmény, tartalmazza az ok minden elemét. Azt mondják, hogy: „Az alma nem esik messze a fájától.” Tehát az akció-reakció, az ok-okozat nagyon közel állnak egymáshoz. Ha Krisna szat-csit-ánanda-vigraha (örök, tudatos, boldogsággal teli), akkor ránk mi jellemző? Azt hiszem, mindannyian egyetérthetünk abban, hogy valamiképpen Krisna „következményei, okozatai” vagyunk. Ő minden energia végső forrása és a dzsíva-sakti az Ő kiterjedése, energiája. Tehát akkor ennek a „következménynek, okozatnak” is tükröznie kell az „ok”  eredeti természetét, jellemzőit. Szóval, mi is szat-csit-ánandák vagyunk. Bár manapság ez kissé korlátozva van, de nem azért születtünk, hogy meghaljunk, nem ez az ok, amiért élünk. Testi szinten ez mindenképpen be fog következni,  viszont, ha valami megsemmisül, az azt bizonyítja, hogy nem örök. A lélek viszont örökkévaló, ezért kell lelki szintre emelkednünk, hogy megértsük  valódi természetünket: mit jelent az, hogy örökkévaló lelkek vagyunk? Mi a tiszta, megvilágosodott tudat, mi a boldogság lényege?  

Nos, ezek közül melyik témáról beszélgessünk? Megelégszünk azzal, hogy a létezés száraz törvényszerűségeivel foglalkozunk, hogy elméletileg miként épül fel a tudatunk, vagy inkább beszéljünk a szeretetről? Azt hiszem mindannyian egyetérthetünk abban, , hogy ez utóbbi jóval vonzóbb téma, mint az előző.  

Rúpa gószvámí gyönyörű költeményeket írt, ismerte az emberi lelkek vágyódásait, hangulatát és tudta, hogy nem elégszenek meg a létezés alapvető ismérveivel. Tudta, hogy a száraz információkkal nem lesznek elégedettek, viszont szomjúhoznak, elszántan keresik azt, ami betölti a lelküket, ez pedig az ánandam. És nem tudom ti hogy vagytok ezzel, de én azt  tapasztalom, hogy a legnagyobb ánandam, boldogság a kapcsolatainkból ered. Természetesen a legnagyobb szenvedések forrása is ez. De végül is minden rasza kérdése. Mit tudtok kihozni egy kapcsolatból – nektárt vagy mérget? Ez pedig már nem a létezés elemi szabályrendszere, nem száraz információ, hanem az Istennel való kapcsolat tudománya. Ezért az alázatos javaslatom az, hogy tanulmányozzátok, olvassátok Sríla Rúpa gószvámí erről szóló írásait!

(folytatása következik)