Sharanagati

(from a lecture of Swami Tirtha, 11.05.2017 am, Sofia)

(continues from the previous Friday)

Question of Manjari: The snake is a very interesting symbol; it may represent good, bad and maybe other things also. Could you please elaborate on this?

Swami Tirtha: Yes, I agree snakes are very unusual living beings. Humans somehow have a little apprehension towards snakes. Usually we don’t really like snakes, especially too close to our body. You like the very elegant shoes made of the skin of a snake, but just imagine that a snake is moving around your body – it’s an uneasy feeling, right?And for example in India there live the majority of the snakes on this Planet Earth. Therefore there they have quite deep understanding in relationship to the snakes. But as you said, they represent both good and bad, so to say, or very positive and dangerous aspects. Their diet, for example, is very interesting. Usually the big snakes eat, for example, goats in one chunk. So, they devour everything and then start to digest – slowly, slowly, slowly. That’s interesting; but another interesting fact about snakes is that they also like one real super-food – milk. Milk is one of the favorites of the yogis and the snakes. Therefore there is a danger – for example, if a baby is fed by the mother’s breast milk, and the baby falls asleep, and all of a sudden a snake comes. So, the fresh milk is inside the belly of the baby and the snake is ready to go after that milk, to enter your baby. Therefore if you are living in such a place, it’s better to have a mongoose in your home. Because they can protect your home and your baby from the snake searching for the milk.

But beyond biology or daily life, the milk and the snake are also mentioned in the tradition: the milk touched by the lips and tongues of a snake converts into a poison. In the same way, even the holy message or the talks about Krishna, the Supreme Lord, if it is done by unfaithful people, this nectar turns into poison. Therefore it is said: shravanam naiva kartavyam[1] – don’t listen to such talks of unfaithful people.

Also there are certain levels of the Universe which are inhabited by snake-like beings. And also they are connected very much to the story of the Bhagavatam. Because in the beginning, when one brahmin was meditating in his hut and the king Parikshit came and was disturbed by not being paid attention, he hurled a dead snake over this saint. And that was the cause of all the consequences of being cursed, etc. So king Parikshit died due to the curse connected to a snake and by a snake bite. Therefore his son started to make sarpa-yagna – to sacrifice, to eliminate these snakes. But finally the solution was different and the advice was different: to accept your karma, to accept even a curse and to provide a proper place for everybody.

Kundalini-shakti is also described as a snake inside the body. This is like the general, universal power of life distributed to the individuals. And by spiritual practice you can raise the level of this power, of this consciousness. So much so, that your shakti, your power of life, reaches the topmost platform of your chakra system. This is called enlightenment, or a trans state. And, in yoga, who represent this perfect state of consciousness? Shiva, correct. Shiva is also a big friend of snakes. We can hardly tolerate snakes crawling all over our body, but he is very satisfied with this. Some snakes here around his neck like a scarf, like a decoration.

And I think many times we discussed that Lord Shiva also represents the guru-tattva. Because he is always fixed in his meditation. You will see him with two eyes plus one more eye, the third eye. Always focused. Sometimes his third eye is closed and sometimes open, but that’s a different case. Anyway, he is undisturbed although the snakes are all over his body. I have a yogi friend, I mean bhakta, but he is a yogi type. And in Navadvip, which is practically on the bank of the Ganges, in Shridhara Maharaja’s ashram they also have snakes in the garden. And you know people are afraid of the snakes. But this my yogi friend was catching the snakes by hand. So the local devotees were very much afraid: “Oh, what’s gonna happen!” But he was very brave and protected the others from the snakes. Maybe he achieved the blessings of Lord Shiva.

All right, if Lord Shiva represents the guru-tattva and the perfect state of consciousness, then who are the snakes around him? The snake is the disciple. Always moving, always coming with some problems: “Guruji, this and that”. The snake can never stay, it’s always moving, you know his very unusual movements. But Shivaji is undisturbed. He doesn’t move. He is not shaken by the unusual input of the disciples. So, maybe our consciousness as disciples is always in a curly, shaky, snaky, sneaky mood, but on an accomplished platform your consciousness should be undisturbed.

(to be continued)

[1] Shrimad Bhagavatam 6.17.40

(Szvámí Tírtha, 2017.05.11-i délelőtti szófiai tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Manydzsarí kérdése: A kígyó egy nagyon érdekes szimbólum, mely jelképezhet jó, rossz és számos más dolgot is. Kifejtenéd ezt részletesebben?

Szvámí Tírtha: Igen, egyetértek veled, hogy a kígyók nagyon különös teremtmények. Az emberek általában valamiért félnek a kígyóktól, többnyire nem igazán kedvelik őket, főleg, ha túl közel kerülnek hozzájuk. Szeretjük az elegáns kígyóbőrből készült cipőket, de csak képzeljétek el azt, ahogy a kígyó rátok tekeredik – nos, ez már igencsak kellemetlen érzést kelt, igaz? Érdekes, hogy Indiában található a legtöbb kígyó a Földön, talán éppen ezért olyan mély a megértésük a kígyókkal való kapcsolatukat illetően. Viszont, ahogy mondtad a kígyók megtestesítik mind a jót, mind a rosszat, úgymond a nagyon pozitív és a rendkívül veszélyes aspektust egyaránt. Például nagyon érdekes a táplálkozásuk. Az óriáskígyók képesek egy darabban lenyelni akár egy egész kecskét, majd ezután nagyon lassan és hosszadalmasan elkezdik megemészteni. Egy másik különös dolog a kígyókkal kapcsolatban az, hogy nagyon kedvelnek egy igazi szuperfoodot, teljesértékű táplálékot – a tejet. A tej pedig mind a jógik, mind a kígyók egyik kedvence. Ezért fennáll annak a veszélye, hogy például, ha az anyatejjel táplált kisbaba, elalszik, akkor hirtelen megjelenik egy óriáskígyó. Mivel a friss tej a kisbaba gyomrában van, ezért a kígyó kész mindent megtenni ezért a tejért, hogy megszerezze onnan. Tehát, ha ilyen helyen éltek, jobb, ha tartotok mongúzt otthon, ami megvédi a kisbabátokat a tejre vadászó kígyóktól.

Viszont a biológián és a hétköznapi dolgokon túl, a tejet és a kígyót is megemlíti a védikus hagyomány: az a tej, amelybe a mérgeskígyó belenyalt, méreggé változik. Hasonlóképpen a szent üzenet vagy a Krisnáról, a Legfelsőbb Úrról szóló eszmecsere is, ha hitetlenek folytatják, akkor az a nektár méreggé változik. Ezért azt mondják, hogy: sravanam naiva kartavjam [1] – ne is figyeljetek ilyen hitetlen emberek szavára.

Az univerzumnak is vannak olyan szintjei, ahol kígyószerű lények élnek, és ez szorosan kapcsolódik a Padma-purána egyik történetéhez. Ez úgy kezdődik, hogy egy brahmin épp a kunyhójában meditál, amikor arra jár Paríksit Mahárádzs, aki rossz néven vette, hogy a brahmin figyelmen kívül hagyta őt. Erre a király egy döglött kígyót dobott a szent felé, aki ezért elátkozta Paríksit Mahárádzsot.  Emiatt a kígyótól kapott átok miatt távozott el a király, mégpedig egy kígyómarás következtében. Ebből kifolyólag a király fia egy bizonyos szarpa-jagjába kezdett, hogy feláldozza, kiirtsa ezeket a kígyókat. Végül a jótanács és a megoldás is eltérő volt: fogadjátok el a karmátokat, fogadjátok el akár még az átkot is és adjátok meg mindenkinek az őt megillető tiszteletet.

A kundalini-saktit szintén egy, a testben lakozó kígyóhoz szokták hasonlítani. Ez az élet univerzális ereje, mely egyénenként jelen van a testben; a lelki gyakorlatokkal magasabb szintre emelhetitek, tudatosabbá válhattok róla, így a saktitok elérheti a legfelsőbb csakrátokat is. Ezt hívják megvilágosodásnak, vagy transzállapotnak. Ki képviseli a jógában ezt a tökéletes tudatállapotot? Siva, helyes. Siva szintén a kígyók jóbarátja. Mi kevésbé szeretjük, ha kígyók tekerednek körénk, azonban Őt ez nagyon elégedetté teszi. A nyaka körül tekeredő kígyók olyanok, akár egy díszes sál.

Úgy hiszem már sokszor beszélgettünk arról, hogy az Úr Siva a guru-tattvát is képviseli, mivel Ő mindig rezzenéstelen a meditációjában. Két, illetve három szemmel is szokták Őt ábrázolni, aki mindig nagyon koncentrált. Olykor csukva, máskor pedig nyitva van ez a harmadik szeme, de az már egy másik történet. Mindenesetre Ő teljesen rezzenéstelen, bár kígyók tekerednek az egész testén. Van egy jógi barátom, mármint egy bhakta, aki nagyon jógikus. A Gangesz partján, Navadvípban történt, hogy Srídhar Mahárádzs ásramjában, ahol szintén vannak kígyók, hogy ez a jógi barátom szabad kézzel kapta el a kígyókat, de ettől a helyi bhakták nagyon megilyedtek és aggódva így szóltak: „Na vajon most mi fog történni?” Azonban ő nagyon bátor volt és megvédte a helyi bhaktákat ezektől az élőlényektől. Meglehet elnyerte az Úr Siva kegyét!

Rendben, ha az Úr Siva a guru-tattvát és a tökéletes tudatállapotot képviseli, akkor vajon kik azok a kígyók körülötte? A kígyók a tanítványok, akik állandóan mozgolódnak, mindig van valami problémájuk. A kígyó nyughatatlan, állandóan mozog és tudjátok, hogy milyen szokatlan jellegű mozgást végez. Azonban Sivadzsí rezzenéstelen, mozdulatlan. Nem hozzák ki a sodrából a tanítványok lehetetlen dolgai. Tehát meglehet, hogy tanítványként a tudatunk mindig egyfajta tekergőző, ingatag, kígyózó, csúszó-mászó hangulatban van, de egy megvalósított szinten a tudatotoknak rezzenéstelennek kell lennie.

(folytatása következik)

[1] Bhágavata-purána 6.17.40.

(от лекция на Свами Тиртха, 11.05.2017 сутрин, София)

(продължава от предишния петък)

Въпрос на Манджари: Змията е много интересен символ; може да представя нещо добро, нещо лошо, а вероятно и други неща. Бихте ли казали моля повече за това?

Свами Тиртха: Да, съгласен съм, змиите са много необикновени същества. Хората изпитват някаква боязън от змии. Обикновено не ги харесваме, особено ако са твърде близо до тялото ни. Може да харесвате елегантни обувки от змийска кожа, но само си представете змия да лази по тялото ви – неприятно усещане е, нали? И например в Индия живее по-голямата част от змиите на тази планета Земя. Затова там те имат доста дълбоко разбиране по отношение на змиите. Но както ти каза, те представят, така да се каже, и добро, и лошо; и много позитивни, и много опасни аспекти. Диетата им, например, е много интересна. Обикновено големите змии поглъщат, да речем, цяла коза наведнъж. Изяждат всичко и после започват да храносмилат – бавно, малко по малко. Това е интересно; но друг интересен факт за змиите е, че и те харесват една истинска супер-храна – млякото. Млякото е една от любимите храни на йогите и на змиите. Затова има опасност, ако например някое бебе се е насукало с майчино мляко и след това заспи, изведнъж да дойде змия. Свежото мляко е вътре в коремчето на бебето и змията е готова да тръгне след млякото, влизайки през устата на бебето. Затова, ако живеете на подобно място, по-добре да имате мангуста в дома си. Защото те могат да пазят дома ви и бебето ви от змии, тръгнали да търсят мляко.

Но освен в биологията и ежедневния живот, млякото и змиите са споменати и в традицията: мляко, докоснато от езика на змия, се превръща в отрова. По същия начин, дори святото послание или разговорите за Кришна, Всевишния, ако са предавани от неверни хора, нектарът им се превръща в отрова. Затова е казано: шраванам наива картавям[1] – недейте да слушате такива беседи от невярващи люде.

Има и определени нива във вселената, които са населени от змиеподобни същества. Те също така са много свързани с историята на „Бхагаватам”. Защото в началото един брамин медитирал в своята колиба; тогава цар Парикшит влязъл и се обидил, че не му било обърнато внимание, затова хвърлил една умряла змия върху светеца. Това била причината за всички последици, като се започне с проклятието и т.н. Така че цар Парикшит умрял заради проклятието, свързано със змия, и от змийско ухапване. Затова неговият син започнал да прави сарпа-ягя – да принесе в жертва, да унищожи тези змии. Ала накрая решението се оказало друго, препоръката била друга: да приемеш своята карма, да приемеш дори проклятие и да оставиш всички да си живеят на мира.

Кундалини-шакти също се описва като змия вътре в тялото. Тя е общата, универсалната сила на живота, дадена на индивидите. И чрез духовна практика можете да извисите нивото на тази сила, на това съзнание. До такава степен, че вашата шакти, силата на живота ви, да достигне до най-висшето стъпало на вашата система от чакри. Това се нарича просветление, или състояние на транс. А в йога кой олицетворява това съвършено състояние на съзнанието? Правилно, Шива. Шива също е голям приятел на змиите. Ние едва ли можем да търпим змии да лазят по тялото ни, но на него това много му харесва. Той носи змии около шията си като шал, като украса.

И мисля много пъти сме говорили, че бог Шива също така олицетворява гуру-таттва. Понеже той винаги е потънал в медитация. Ще го видите с две очи плюс трето – третото око. Той винаги е съсредоточен. Понякога третото му око е затворено, друг път е отворено, но това е различен случай. Тъй или инак, той е несмутен, макар змиите да са навсякъде по тялото му. Имам един приятел йоги, имам предвид бхакта, обаче от йогийски тип. И в Навадвип, който на практика се намира на брега на Ганг, в градината на Шридхара Махарадж също има змии в градината. Знаете, хората се боят от змии. Но този мой приятел йоги ги хващаше с голи ръце. Местните бхакти бяха много уплашени: „О, какво ли ще стане!” Ала той беше много смел и пазеше останалите от змиите. Може би беше получил благословии от бог Шива.

Добре, щом бог Шива представя гуру-таттва и съвършеното състояние на съзнанието, тогава кои са змиите около него? Змиите са учениците. Те винаги шават, винаги идват с някакви проблеми: „Гуруджи, пък това, пък онова.” Змията никога не може да остане на едно място, все мърда с тези нейни необикновени движения. Но Шиваджи е несмутен. Той не помръдва. Не се разклаща от необичайния принос на учениците. Така че може би нашето съзнание като ученици е винаги в такова вълнообразно, колебаещо се, извиващо се, промъкващо се настроение, но на съвършеното ниво съзнанието ви би следвало да бъде несмутено.

(следва продъжение)

[1] „Шримад Бхагаватам” 6.17.40

(aus einem Vortrag von Swami Tirtha, 11.05.2017, Sofia)

(vom vergangenen Freitag)

Frage von Manjari: Die Schlange ist ein sehr interessantes Symbol, sie kann gute, schlechte und vielleicht auch andere Dinge darstellen. Könnten Sie das bitte näher erläutern?

Swami Tirtha: Ja, ich stimme zu, dass Schlangen sehr ungewöhnliche Lebewesen sind. Der Mensch hat irgendwie eine gewisse Angst vor Schlangen. Normalerweise mögen wir Schlangen nicht wirklich, besonders wenn unser Körper sich in deren Nähe befindet. Du magst die sehr eleganten Schuhe aus Schlangenhaut, aber stell dir einfach vor, dass sich eine Schlange um deinen Körper bewegt – das ist ein ungutes Gefühl, oder? Und in Indien zum Beispiel leben die meisten Schlangen auf diesem Planeten Erde. Daher haben sie dort ein recht tiefes Verständnis für die Beziehung zu den Schlangen. Aber wie du sagtest, repräsentieren sie sozusagen sowohl gutes als auch schlechtes oder sehr positive und gefährliche Aspekte. Ihre Ernährung ist zum Beispiel sehr interessant. Normalerweise fressen die großen Schlangen beispielsweise Ziegen in einem Stück. Also verschlingen sie alles und beginnen dann mit der Verdauung – langsam, langsam, langsam. Das ist interessant, aber eine weitere interessante Tatsache über Schlangen ist, dass sie auch ein echtes Supernahrungsmittel mögen – Milch. Milch ist einer der Favoriten der Yogis und der Schlangen. Deshalb besteht eine Gefahr – zum Beispiel, wenn ein Baby mit der Muttermilch gefüttert wird, dass das Baby einschläft und plötzlich eine Schlange auftaucht. Die frische Milch befindet sich also im Bauch des Babys und die Schlange ist bereit, diese Milch zu holen und  durch den Mund in das Baby reinzukriechen. Wenn ihr also an einem solchen Ort lebt, ist es besser, eine Manguste in eurem Haus zu haben. Weil ihr euer Zuhause und euer Baby vor der Schlange schützen möchtet, die nach Milch sucht.

Doch abseits der Biologie und des Alltagslebens werden in den Bräuchen auch Milch und Schlangen erwähnt: Milch, die von der Zunge einer Schlange berührt wird, verwandelt sich in Gift. Ebenso wird selbst die heilige Botschaft oder Gespräche über Krishna, den Höchsten, zu Gift, wenn sie von untreuen Menschen übermittelt werden. Deshalb heißt es: shravanam naiva kartavyam¹ – hört nicht auf solche Reden von ungläubigen Menschen.

Es gibt auch bestimmte Ebenen im Universum, die von schlangenähnlichen Wesen bewohnt werden. Sie haben auch viel mit der Geschichte von Bhagavatam zu tun. Denn am Anfang meditierte ein Brahmane in seiner Hütte, dann kam König Parikshit herein und war beleidigt, weil er ignoriert wurde, also warf er eine tote Schlange auf den Heiligen. Dies war die Ursache aller Folgen, angefangen mit einem Fluch usw. So starb König Parikshit aufgrund des Schlangenfluchs und des Schlangenbisses. Also begann sein Sohn, sarpa-yagya durchzuführen – diese Schlangen zu opfern und zu vernichten. Aber am Ende war die Entscheidung eine andere, die Empfehlung war eine andere: akzeptiere dein Karma, akzeptiere sogar einen Fluch und lasse alle in Frieden leben.

Kundalini-shakti wird auch als eine Schlange im Körper beschrieben. Es ist die allgemeine, universelle Lebenskraft, die jedem Einzelnen gegeben wird. Und durch spirituelle Praxis könnt ihr die Ebene dieser Kraft, dieses Bewusstseins erhöhen. So weit, dass eure shakti, eure Lebenskraft, die höchste Ebene Ihres Chakra-Systems erreicht. Dies nennt man Erleuchtung oder Trancezustand. Und wer verkörpert im Yoga diesen perfekten Bewusstseinszustand? Das stimmt, Shiva. Shiva ist auch ein großer Freund von Schlangen. Wir können es kaum ertragen, dass Schlangen auf unserem Körper herumkriechen, aber er mag es sehr. Er trägt Schlangen um den Hals als Schal, als Schmuck.

Und ich denke, wir haben oft darüber gesprochen, dass Lord Shiva auch den Guru-Tattva repräsentiert. Weil er in seiner Meditation immer fixiert ist. Du wirst ihn mit zwei Augen und einem weiteren Auge, dem dritten Auge, sehen. Immer konzentriert. Manchmal ist sein drittes Auge geschlossen und manchmal offen, aber das ist ein anderer Fall. Jedenfalls ist er ungestört, obwohl die Schlangen seinen ganzen Körper bedecken.

Ich habe einen Yogi-Freund, ich meine bhakta, aber er ist ein Yogi-Typ. Und in Navadvip, das praktisch am Ufer des Ganges liegt, im ashram von Shridhara Maharaja gibt es auch Schlangen im Garten. Und Sie wissen, dass die Menschen Angst vor Schlangen haben. Aber mein Yogi-Freund hat die Schlangen mit der Hand gefangen. Deshalb hatten die örtlichen Gläubigen große Angst: „Oh, was wird schon passieren!“ Aber er war sehr mutig und beschützte die anderen vor den Schlangen. Vielleicht hat er den Segen von Lord Shiva erhalten.

Okay, wenn Lord Shiva das guru-tattva und den perfekten Bewusstseinszustand repräsentiert, wer sind dann die Schlangen um ihn herum? Die Schlangen sind die Schüler. Immer in Bewegung, kommen immer mit irgendein Problem: „Guruji, dies und das“. Die Schlange kann niemals still bleiben, sie ist immer in Bewegung, ihr kennt ihre sehr ungewöhnlichen Bewegungen. Aber Shivaji ist ungestört. Er bewegt sich nicht. Der ungewöhnliche Beilag der Schüler lässt ihn nicht erschüttern. Vielleicht ist unser Bewusstsein als Schüler immer in einer welligen, wackeligen, schlängelnden, hinterlistigen Stimmung, aber auf einer vollendeten Ebene sollte euer Bewusstsein ungestört sein.

(Fortsetzung folgt)

1 Srimad Bhagavatam 6.17.40

(из лекции Свами Тиртхи, 11.05.2017 утром, София)

(продолжение с предыдущей пятницы)

Вопрос Манджари: Змея — очень интересный символ; это может представлять хорошее, плохое и, возможно, другие вещи. Не могли бы вы уточнить это?

Свами Тиртха: Да, согласен, змеи очень необычные живые существа. Люди немного опасаются змей. Обычно мы не очень любим змей, особенно слишком близко к нашему телу. Вам нравятся очень элегантные туфли из кожи змеи, но вы только представьте, что змея передвигается по вашему телу – неприятное ощущение, правда? А, например, в Индии живет больше всего змей на этой Планете Земля. Поэтому там у них довольно глубокое понимание в отношении к змеям. Но, как ты сказала, они представляют и хорошее, и плохое, так сказать, или очень положительные и опасные аспекты. Их диета, например, очень интересна. Обычно большие змеи едят, например, коз целиком. Итак, они пожирают все, а затем начинают переваривать – медленно, медленно, мало по малу.

Это интересно; но еще один интересный факт о змеях заключается в том, что они также любят одну настоящую супер-еду – молоко. Молоко — одно из любимых продуктов йогов и змей. Поэтому есть опасность – например, если ребенок вскармливается грудным молоком матери, и ребенок засыпает, и вдруг приходит змея. Итак, свежее молоко находится внутри живота ребенка, и змея готова пойти за этим молоком, войдя через рот в вашего ребенка. Поэтому, если вы живете в таком месте, лучше иметь в своем доме мангуста. Потому что они могут защитить ваш дом и вашего ребенка от змеи, ищущей молоко.

Но помимо биологии или повседневной жизни, в традиции также упоминаются молоко и змея: молоко, к которому прикасаются губы и язык змеи, превращается в яд. Точно так же, даже святое послание или разговоры о Кришне, Верховном Господе, если это делают неверные люди, этот нектар превращается в яд. Поэтому сказано: шраванам наива картавйам[1] — не слушай такие беседы неверных людей.

Также существуют определенные уровни Вселенной, населенные змееподобными существами. А также они очень сильно связаны с историей Бхагаватам. Потому что в начале, когда один брамин медитировал в своей хижине, а царь Парикшит вошел и обиделся тем, что на него не обратили внимания, он бросил мертвую змею в этого святого. И это стало причиной всех последствий, проклятия и т. д. Итак, царь Парикшит умер из-за проклятия, связанного со змеей, и от укуса змеи. Поэтому его сын начал совершать сарпа-ягью – приносить в жертву, уничтожать этих змей. Но, в конце концов, решение было другим, и совет был другим: принять свою карму, принять даже проклятие и оставить всех в покое.

Кундалини-шакти также описывается как змея внутри тела. Это как общая, универсальная сила жизни, распределенная по индивидуумам. И духовной практикой вы можете поднять уровень этой силы, этого сознания. Настолько, что ваша шакти, ваша жизненная сила достигнет самого верхнего уровня вашей системы чакр. Это называется просветлением или транс-состоянием. И кто в йоге представляет это совершенное состояние сознания? Шива, верно. Шива также является большим другом змей. Мы с трудом бы терпели ползающих по всему телу змей, а его это очень устраивает. Он носит змеи на шее, как шарф, как украшение.

И я думаю, что мы много раз обсуждали, что Господь Шива также представляет гуру-таттву. Потому что он всегда установлен в своей медитации. Вы можете видеть его с двумя глазами плюс еще один глаз, третий глаз. Всегда сосредоточен. Иногда его третий глаз закрыт, а иногда открыт, но это другая тема. Во всяком случае, он не потревожен, хотя змеи по всему его телу. У меня есть друг-йог, я имею в виду бхакту, но он йогин. А в Навадвипе, что практически на берегу Ганги, в ашраме Шридхары Махараджи тоже есть змеи в саду. И вы знаете, что люди боятся змей. А этот мой друг-йог ловил змей руками. Так что местные преданные очень боялись: «О, что будет!» Но он был очень храбрым и защищал других от змей. Может быть, он добился благословения Господа Шивы.

Хорошо, если Господь Шива олицетворяет гуру-таттву и совершенное состояние сознания, то кто такие окружающие его змеи? Змеи — это ученики. Всегда в движении, всегда с какими-то проблемами: «Гуруджи, это и то». Змея никогда не может остановиться, она всегда движется, вы знаете ее очень необычные движения. Но Шиваджи не беспокоится. Он не двигается. Он не обезпокоен необычным вкладом учеников. Так что, может быть, наше сознание как учеников всегда в извилистом, пресмыкающимся, колеблющимся, волнообразным настроении, но на совершенной платформе ваше сознание должно быть невозмутимым.

 (продолжение следует)

[1] „Шримад Бхагаватам” 6.17.40

(from a lecture of Swami Tirtha, 30.09.2017 morning, Sofia)

(continues from the previous Monday)

“There is oneness, unity. But more efficient service may be drawn from a particular point rather than a higher point. Everyone has their particular capacity and service and if they serve from there, they will be best utilized. If located in a higher circle for which he has no such fitness, enmity will be created and he will be a loser. Do you follow?”[1] – that was the next question of Shridhara Maharaj. And then the devotee says: “It is still not so clear for me.”

So this is what we can see – the two participants are floating on different levels. One is trying to use all his ear and brain capacity to understand something, but as that capacity is limited, he will understand very little; while the other is using all his heart and all his mouth and all his emotions to explain something – and he also feels limited. ‘I need millions of mouths to properly glorify my master!’ – this is the feeling of the great ones. And what is the feeling of the small ones? ‘I need millions of ears to listen to you!’ So, “it is still not quite clear for me…”

Then Shridhara Maharaj says: “Acharyam mam vijaniyan[2] – in the beginning stage we are told that the acharya, the guru, is Krishna. Then Raghunath das Goswami, the acharya of prayojana, the ultimate goal, says that the acharya’s position is not that of God Himself, but is that of His most favorite one. Ultimately we find that Krishna’s dear-most is in the department of His potency and that is guru.”

You see, it’s so nice. First we see the divine function, and this is good. Later on our vision is more refined and we can differentiate between sevya-bhagavan and sevak-bhagavan – the served God and the servitor-God aspects. Therefore we sing so often: sakshad-dharitvena … kintu prabhor yah priya eva tasyam[3] – “The spiritual master is very dear to Krishna”.

“In the beginning it is mentioned in the shastra that Brahman means the Absolute as the whole. But by clear vision we see that there are Narayan, Vasudeva, Ramachandra and so many forms. And by even more clear estimation we will find Krishna to be within. Do you follow?”

Now, after all these theories, let’s come to a story. “Once Krishna was in a conference, with Balarama and Uddhava. And they saw a mass of light approaching. Then after a little time a figure became visible within that mass of light. Then, after the light mass approached even closer, they could see the figure of a male person. And then still closer – they could see: ‘Ah, this is Devarishi Narada!’ So, in this was from far off you may get a conception of the whole – just as by viewing the Himalayas from a distance you can see many things. But as much as you approach you will find specific parts, with more clarity. And when you will actually arrive, there you will find your Lord and your friends and you will mix there. At that time you do not find the whole Himalaya, but you are located in one particular position. And there, not within the whole, you will find that the desired end of your life has been fulfilled.” So beautiful! You cannot take shelter in a huge mountain range, but you can take shelter in a small cave.

“Similarly, when you approach Krishna from afar, He is sat-chit-ananda, He is infinite! Then, as you approach Him, because you are so small, you will be located in a particular position. In this way, according to your fitness you will be taken into a particular position of service. There you will engage in whatever service is required from you and from there you will draw the fullest satisfaction to your nature.”

(to be continued)

[1] from Shrila Shridhara Maharaj, ‘Specific service’

[2] Shrimad Bhagavatam 11.17.27

[3] Shri Gurvashtakam, 7

(Szvámí Tírtha 2017. 09. 30-i szófiai reggeli tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

„Létezik az azonosság, az egység; az eredményesebb szolgálat érdekében jobb, ha mindenki saját szintjéről merít, mint egy annál magasabb szintről. Mindenkinek egyedi képességei és szolgálatai vannak és ha ezek szerint végzitek a szolgálataitokat az a legjobb. Ha magasabb szintről közelítünk, melyre még nem állunk készen, akkor ellenségeskedés lesz, melyben veszíteni fogunk. Értitek?”¹ – ez volt Srídhar Mahárádzs következő kérdése. Majd a bhakta ezt felelte: „Még mindig nem értem.”

Láthatjuk mi történik, ha a két résztvevő nem azonos szinten áll. Az egyik próbálja bevetni minden érzékszervét például a fülét és mentális képességeit, hogy megértsen valamit, de ezek limitáltak, így csak nagyon keveset fog fel az elmondottakból; míg a másik fél teljes szívvel, szájjal és érzelmekkel próbál elmagyarázni valamit, de ő is korlátoltnak érzi magát. ’Milliónyi szájra van szükségem ahhoz, hogy mesteremet megfelelőképpen dicsőíthessem!’ – ezt érzik a nagyok. És mit éreznek a kisebbek? ’Milliónyi fülre van szükségem, hogy meghalljam a mesterem!’ Tehát „Még mindig nem egészen értem”.

Srídhar Mahárádzs azt mondja: „Ácsárjam mám vidzsániján² – kezdetben azt mondják nekünk, hogy az ácsárja, a guru Krisna maga. Aztán Raghunáth dász gószvámí a prajódzsana – a végső cél – ácsárjája azt mondja, hogy az ácsárja helyzete nem az, hogy ő maga Isten, hanem az, hogy Isten számára ő a legkedvesebb. Végül azt állapíthatjuk meg, hogy aki Krisna számára a legkedvesebb az az Ő hatalmának a szintjén van és ez a guru.”

Látjátok mennyire szép. Először az istenit látjuk és ez helyes; később, amikor a látásmódunk kifinomultabbá válik, különbséget tudunk tenni szévja-bhagaván és szévaka-bhagaván között – Isten szolgált és szolgáló aspektusai között. Ezért énekeljük: száksád-dharitvéna… kintu prabhór jah prija éva taszja³ – „A lelki tanítómester nagyon kedves Krisnának”.

„Kezdetben megemlítik a sásztrákban, hogy Brahman az Abszolút, mint egész. De tiszta látásunkkal láthatjuk, hogy létezik Nárájan, Vászudéva, Rámacsandra és még sok más forma. Majd a még tisztább vizsgálódással megtaláljuk belül Krisnát. Értitek?”

Most következzen egy történet mindezen elméletek után. „Egyszer Krisna Balarámmal és Uddhavával tanácskozott és egy fénysugarat láttak közeledni, amiben később egy alak kezdett kirajzolódni. Majd mikor még közelebb jött láthatták, hogy nem más ő, mint Dévarsi Nárada. Tehát ez messze van attól, hogy felfogjátok az egészet, mint ahogyan a Himaláján is távolról sok mindent láthattok. Ha közelebb kerültök, sokkal tisztábban láthatjátok a részleteket. Majd, ha megérkeztek, megtaláljátok Uratokat és a barátaitokat. Ekkor nem találjátok meg az egész Himaláját, de egy adott helyzetben lesztek. És ott – nem az egész belsejében – az életetek végső célja beteljesedett.” Annyira szép! Egy hatalmas hegyen nem lehet menedéket találni, de egy kis barlangban igen.

„Hasonlóképp, mikor Krisnához közeledtek, Ő szat-csit-ánanda, végtelen! Majd ahogy közelebb kerültök Hozzá, mivel nagyon kicsik vagytok, egy különleges részben találjátok majd magatokat.Ilyen módon a képességeitek szerint kerültök egy bizonyos fajta szolgálatba. Ott bármilyen szolgálatot végeztek, amit kérnek tőletek, és ebből merítitek majd természetetek legteljesebb elégedettségét.

1.  Sríla Srídhar Mahárádzs, ‘Speciális szolgálat’ c. előadásából

2 Bhágavata-purána 11.17.27.

3 Srí Guruvástakam, 7. verse

(folytatása következik)

(от лекция на Свами Тиртха, 30.09.2017 сутрин, София)

(продължава от предишния понеделник)

„Има единство, хармония. Но по-ефикасно служене може да се получи от точно определено, а не от по-висше място. Всеки има своя специифична способност и служене, и ако служи оттам, ще бъде най-добре оползотворен. Ако бъде поставен в по-висш кръг, където не му е мястото, ще се породи вражда и той ще се окаже губещ. Разбирате ли?”[1] – това е следващият въпрос на Шрила Шридхара Махарадж. А преданият отвръща: „Все още не ми е съвсем ясно.”

Това е, което виждаме – двамата участници плават на съвсем различни нива. Единият се опитва с цялата способност на ушите и мозъка си да проумее нещо, но понеже тази му способност е ограничена, успява да разбере съвсем малко; докато другият влага цялото си сърце, всичките си думи и чувства да обясни нещо – и той също се усеща ограничен. „Трябват ми милиони усти да мога правилно да прославя моя учител!”– такова е чувството на великите. А какво е чувството на мъничките? „Трябват ми милиони уши, за да те слушам.” И така, „все още не ми е съвсем ясно.”

Тогава Шридхара Махарадж казва: „Ачарям мам виджаниян[2] – на началното ниво ни се казва, че ачария, гуру, е Кришна. След това Рагхунатх дас Госвами, който е ачария на прайоджана, най-висшата цел, казва, че позицията на ачария не е тази на самия Бог, а на Негов любимец. В крайна сметка откриваме, че любимецът на Кришна е в категорията на неговата енергия и това е гуру.”

Виждате ли, толкова е хубаво. Най-напред виждаме божествената функция и това е добре. По-нататък виждането ни става по-прецизно и можем да разграничаваме между аспектите севя-бхагаван и севак-бхагаван – Богът, на когото се служи и Богът-слуга. Затова пеем толкова често: сакшад дхаритвена … кинту прабхор ях прия ева тасям[3] – „Духовният учител е много скъп на Кришна”.

„В началото е споменато в шастрите, че Брахман означава Абсолюта като цяло. Но с ясна визия ние виждаме, че има Нараяна, Васудева, Рамачандра и толкова много други форми. А с дори още по-ясна преценка откриваме Кришна отвътре. Разбирате ли?”

След всички тези теории, стигаме до една история. „Веднъж Кришна бил на конференция, заедно с Баларам и Уддхава. Видели да наближава една маса от светлина. След известно време насред масата светлина се провидяла фигура. Като приближила още повече, видели, че фигурата е на мъж. Щом дошла още по-близо, успели да разберат: „А, това е Девариши Нарада!” По същия начин, отдалеч може да имате разбиране за целостта – точно както като гледате Хималаите отдалеч, виждате много неща. Но колкото повече приближавате, ще откривате специфични части с повече яснота. А когато действително пристигнете, ще намерите своя Господ и своите приятели, и ще общувате там. Тогава няма да виждате целите Хималаи, а ще се намирате на едно точно определено място. И именно там, а не в цялото, ще откриете, че мечтаната цел на живота ви се е осъществила.” Толкова е красиво! Не можем да се приютим в цяла огромна планинска верига, но можем да се приютим в една мъничка пещера.

„По същия начин, когато подхождате към Кришна отдалеч, Той е сат-чит-ананда, безкраен! После, колкото повече Го приближавате, понеже сте мънички, ще бъдете поставени в точно определена позиция. Така в съответствие с пригодността ви, ще ви заемат в специфична позиция на служене. Там ще се захванете със служенето, което се иска от вас и оттам ще черпите най-пълното удовлетворение, съответстващо на природата ви.”

(следва продължение)

[1] От Шрила Шридхара Махарадж, „Специфично служене”

[2] „Шримад  Бхагаватам” 11.17.27

[3] „Шри Гурващакам”, 7

(from a lecture of Swami Tirtha, 11.05.2017 am, Sofia)

(continues from the previous Friday)

“It is a fact, however, that these innocent people carrying your palanquin without payment are certainly suffering due to this injustice. Their condition is very lamentable because you have forcibly engaged them in carrying your palanquin. This proves that you are cruel and unkind, yet due to false prestige you were thinking that you were protecting the citizens. This is ludicrous. You were such a fool that you could not have been adored as a great man in an assembly of saintly persons advanced in knowledge.”[1]

Sounds like a revolution. ‘Kill the kings! And establish democracy where nobody is exploited!’ But sorry, my dear ones, this is not the 20th century, because the story is not finished by these ‘equal rights to everybody’ – no! This verse is finished with the company of the saints and the wise. So, any kind of opposition or a misunderstanding on a material plane – it’s been going on for kalpas. It’s not the actual daily political situation; these oppositions have been going on for kalpas. But truth is not a question of voting. It exists irrespective of your opinion. Therefore to find the harmony – this is not taking one side or the other side. To find the harmony is to come to the higher synthesis. If you are wiser, if you have a more elevated consciousness, very easily you will find the way to the truth. And the path of truth needs persons who will traverse that path. Sometimes you might think that we choose a path, but it’s better to say that the path invites us.

But do you know that feeling – when you carry the palanquin without payment? You know that feeling? You do your job and no remuneration comes to you. It happens and it causes suffering due to this injustice. But my dear brothers and sisters, is there any injustice in a just karmic situation? Most probably not. Everything’s got a reason. A cause and a reason; why does it happen to us and what is the purpose? Maybe today I have to carry the palanquin without any payment, but who knows, maybe I had been a king before, enjoying being carried on a palanquin. So, we never know how it happened before. And I definitely don’t want to be like a preacher of revolutionary ideas like: ‘You can also become a king!’, because it doesn’t help the situation. Today we suffer, but if we change the system, then we’ll enjoy – come on, it’s useless. It’s just another bite of the material illusion – that you can cure the material disease by some other material means; it’s useless.

So, nothing is unjust, yet the salvation depends on good luck. Good luck in other words is divine mercy, right. I think now you are more ready to accept it.

(to be continued)

[1] Shrimad Bhagavatam 5.12.7

(Szvámí Tírtha, 2017.05.11-i délelőtti szófiai tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

„Tény azonban, hogy ezek az ártatlan emberek, akik fizetség nélkül viszik gyaloghintódat, szenvednek e miatt az igazságtalanság miatt. Helyzetük rendkívül sajnálatraméltó, mert rákényszeríted őket, hogy a gyaloghintódat hordozzák. Ez bizonyítja, hogy kegyetlen és rosszindulatú vagy, ám áltekintélyed miatt mégis azt gondoltad, hogy védelmezed alattvalóidat. Ez nevetséges! Olyan ostoba vagy, hogy a nagy tudásúak körében biztosan nem csodálnának, mint kiváló személyiséget.”[1]

Úgy hangzik, mint egy forradalmi felhívás. ‘Vesszen a király! Legyen demokrácia, ahol nincs kizsákmányolás!’ Kedveseim, sajnálom, de ez nem a 20. század, mivel a történet még nem ér véget ennél az ‘egyenlőséget mindenkinek’ felszólításnál – nem! Ez a vers a szentek és a bölcsek társaságával végződik. Tehát bármiféle anyagi szintű szembenállás vagy félreértés van – az kalpákon keresztül folytatódik. Ez nem az adott friss, napi politikai helyzet; ezek a nézeteltérések már kalpák óta zajlanak. Ám az igazság nem szavazás kérdése, véleményetektől függetlenül létezik. A harmóniára való rátalálás – nem az egyik vagy másik oldal elfogadását jelenti, hanem egy magasabb szintézisre való emelkedést. Ha már bölcsebbek vagytok, ha emelkedettebb a tudatotok, nagyon könnyen megtaláljátok az igazsághoz vezető utat, melyhez olyan személyekre van szükség, akik be is járják azt. Olykor azt gondolhatjátok, hogy ti választjátok az utat, mégis jobb, ha azt mondjuk, hogy az út hív bennünket.

Viszont ismerős az érzés, amikor fizetség nélkül viszitek a gyaloghintót? Végzitek a munkátokat és nem jár érte fizetség. Előfordul és szenvedéssel jár ez az igazságtalanság. Viszont kedveseim, létezik-e igazságtalanság egy igazságos karmikus helyzetben? Feltehetőleg nem. Minden okkal történik. Bizonyos okból és valamiért; miért történik velünk és mi a célja? Meglehet ma nekem kell fizetség nélkül vinnem a gyaloghintót, de ki tudja, talán király voltam korábban, aki élvezte, hogy gyaloghintón járhat. Tehát sohasem tudhatjuk, hogyan volt ezelőtt és végképp nem akarok olyan forradalmi eszmék prédikátora lenni, mint: ‘Ti is lehettek királyok!’, mert az nem segít a helyzeten. Ma szenvedünk, de ha megváltoztatjuk az adott rendszert, akkor majd élvezői is lehetünk – ugyan már, ennek semmi értelme. Ez csak egy újabb falat az anyagvilág illúziójából – egy anyagi betegséget egy másikkal akarunk meggyógyítani, az értelmetlen.

Tehát semmi sem igazságtalan, még a felszabadulás is a jószerencsén múlik, mely más szóval az Isteni kegyelem. Azt hiszem, most már jobban készen álltok arra, hogy ellfogadjátok az igazságot.

(folytatása következik)

[1] Bhágavata-purána 5.12.7.