Calendar

November 2018
M T W T F S S
« Oct    
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930  

Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha



Hiranyakashipu-Threatens-Prahlada

(from a lecture of Swami Tirtha, May 2012, Sofia)

(continues from the previous Monday) 

“Prahlada had the good fortune to meet the great devotee sage Narada Muni, who is completely detached from all material enjoyment. Due to his rare association Prahlada obtained pure devotion to the Supreme Lord, who is known as Uttama Shloka – One who is praised with elevated poetry. Thus Prahlada always experienced the greatest pleasure in serving the Lord. After meeting holy Prahlada even non-devotees and those unfortunate people who were leading irreligious lives began to feel some attraction to God, bringing them peace and happiness.”[1]

Our ambition should be that we turn to be the instruments of divine mercy. Don’t be satisfied to be an instrument of karma – that you fulfill the karmic reactions of others, either good or bad. But try to become an instrument of divine mercy. That is the best choice in life.

“Shukracharya was the family priest of the daityas, the demons. He had two sons named Shanda and Amarka, who lived near the palace of Hiranyakashipu. At that time, as it was the custom of their society, Hiranyakashipu sent Prahlada to be educated at the school where the two sons of his guru Shukracharya taught politics to the children of the asuras.”

You see, Hiranyakashipu is a good father. He is a very powerful demon and he wants his son also to become a very powerful demon, even greater than himself – as this is the ambition of all fathers: ‘My son should be better than me. But to learn how to become a good demon, he needs a little education. So, let’s give him a little training’.

“Prahlada cleverly maintained a good profile at school, listening to the teachers just like other students, reading and repeating their lessons as requested, yet in his mind he viewed the science of politics as nonsensical illusory knowledge and did not like it at all.”

I think this is the best politics. In opposing circumstances just… ‘In Rome do as the Romans do’. Sometimes we have to tolerate negative environment. Keep this peaceful profile, but internally never corrupt yourself and your ideals. Sometimes we have to protect and maintain what we have secretly. And as Lord Vishnu said: “Wait for the moment, wait for the proper moment when you can show your devotional and spiritual talents.”

“One day upon returning to his home, his father took Prahlada very affectionately on his lap and inquired from him: “My dear child, Prahlada, please tell me what is the best thing according to your understanding?” You know, a good father always checks the education of his son. ‘I have sent you to this very prestigious demon school – so, now, what did you learn, my dear son?’ “Hiranyakashipu did not ask specific questions about Prahlada’s subjects, because he thought that the child might not know the answers from the textbooks and the small boy would feel embarrassed and ashamed. He preferred to ask a general question, which the child could answer easily according to his liking. Hiranyakashipu hoped that Prahlada will tell him something about the subjects he was learning at school. And although Prahlada could understand his father’s intention very well, he considered that it was his duty to say something truthful, because he was in the presence of many people. Thus Prahlada spoke as follows: “Ah best of the demons, I shall now tell you what is the best knowledge according to my opinion. When an embodied living entity obtains temporary objects, his intelligence is inevitably disturbed. Living in the association of such persons is like staying in a dark well. Therefore, after leaving their house and going to the forest, one should take shelter at the lotus feet of Shri Hari.”

You see? The father was well-aware of the philosophy; we have learned how he was 99% nicely preaching. And now the son is also a philosopher. And he can add that missing 1% in the theory. That one little percent is: surrender to Hari, Vishnu, Krishna.

 

(to be continued)

[1] The reading continues from B.B.Tirtha Maharaj’s book The holy life of Prahlada

 



Hiranyakashipu-Threatens-Prahlada

(Szvámí Tírtha 2012. májusi, szófiai tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

„Prahládnak jó szerencséje úgy hozta, hogy találkozott a nagy szenttel, Nárada Munival, aki teljességgel visszavonult az anyagi élvezetektől. Ennek az igazán páratlan társulásnak köszönhetően Prahlád tiszta odaadással fordult a Legfelsőbb Úr felé, aki Uttamaslókaként ismert, s akit emelkedett költészettel dicsőítenek. Így Prahlád mindig magasztos örömöt érzett, amikor az Urat szolgálta, és vele találkozva még azok is, akik nem voltak bhakták, illetve a nem vallásos életet folytató szerencsétlenek is elkezdtek vonzódni a Jóistenhez, aki békét és boldogságot hozott számukra.” [1]

Nekünk arra kell törekednünk, hogy az isteni kegyelem eszközévé váljunk. Ne elégedjetek meg azzal, hogy a karma eszközévé váltok – hogy beteljesítitek mások karmáját, függetlenül attól, hogy azok jók, vagy rosszak, hanem próbáljatok meg az isteni kegyelem eszközévé válni! Ez a legjobb választás az életben!

Sukrácsárja volt a daitják, a démonok papja. Két fia: Sanda és Amarka Hiranjakasipu palotája mellett élt. Az akkori társadalmi szokásnak megfelelően Hiranjakasipu elküldte Prahládot abba az iskolába, ahol gurujának, Sukrácsárjának két fia politikára oktatta az aszurák gyerekeit.”

Látjátok, Hiranjakasipu jó apa. Nagy démon, aki azt szeretné, hogy a fia is nagy démonná váljon, még nálánál is hatalmasabbá – hiszen ez valamennyi apa törekvése: ’Az én fiam legyen jobb nálam. Ám megtanulni, hogyan váljunk jó démonná, az némi képzést igényel. Küldjük el hát iskolába!’

„Prahlád igyekezett az iskolában, a többiekhez hasonlóan odafigyelt a tanárokra, olvasott és a leckéket ismételte, ahogy elvárták tőle, bár közben azon járt az esze, hogy a politika tudománya értelmetlen, illuzórikus tudás, és egyáltalán nem tetszett neki.”

Úgy vélem, ez a legjobb politika ellenséges körülmények között. „Ha Rómában vagy, tégy úgy, mint a rómaiak!’ Néha a negatív környezetet is el kell viselnünk. Tartsátok fent ezt a békés hozzáállást, de belsőleg sose adjátok fel önmagatokat és eszményeiteket! Néha titokban kell megóvnunk és megőriznünk, amink van. És ahogy az Úr Visnu mondta: „Várjatok a pillanatra, a megfelelő pillanatra, amikor meg tudjátok mutatni az odaadásotokat és spirituális hajlamaitokat!”

„Egy napon, amikor a kisfiú hazaért, édesapja nagyon szeretetteljesen ölébe vette Prahládot, és érdeklődött tőle: „Kedves gyermekem, Prahlád, kérlek, mondd meg, mi a megértésed szerinti legjobb dolog?” Tudjátok, egy jó apa mindig ellenőrzi a fia iskolai előmenetelét: ’Elküldtelek téged ebbe a nagyon jó hírű démoniskolába – tehát, mit tanultál, kedves fiam?’ „Hiranjakasipu nem tett fel specifikus kérdéseket Prahlád tantárgyait illetően, mert azt gondolta, hogy a gyerek nem biztos, hogy tudja a tankönyvekből a választ, és a kisfiú zavarban érezné és szégyellné magát. Inkább egy általános kérdést tett fel, amire a gyerek könnyedén, tetszése szerint tud válaszolni. Hiranjakasipu azt remélte, hogy Prahlád majd az iskolai tantárgyakkal kapcsolatban fog válaszolni neki. Bár Prahlád nagyon jól értette apja szándékát, de mivel olyan sok ember volt jelen, kötelességének érezte, hogy igazat szóljon. Ezért hát ezt mondta: „Ó démonok legjobbika, most elmondom neked, hogy véleményem szerint mi a legjobb tudás! Amikor egy megtestesült élőlény mulandó tárgyakra tesz szert, ez értelmét óhatatlanul megzavarja. Ilyen emberek társaságában élni olyan, mint egy sötét kútban lenni. Ezért otthonának elhagyása és az erdőbe vonulás után az embernek Srí Hari lótuszlábainál kell oltalomra lelnie.”

Látjátok, az apa is nagyon jól ismerte a filozófiát, olvastuk, hogy 99%-ban mennyire szépen prédikált. Most pedig a fiából is filozófus lett, és ő képes hozzátenni azt a hiányzó 1%-ot az elmélethez. Azt az egy kicsinyke százalékot: a meghódolást Hari, Visnu és Krsna előtt.

[1] A felolvasás folytatódik Bhakti Vallabh Tírtha Mahárádzs A szent életű Prahlád c. könyvéből

 



Hiranyakashipu-Threatens-Prahlada

(от лекция на Свами Тиртха, май 2012, София)

(продължава от предишния понеделник) 

„Прахлада имаше добрата съдба да срещне великия предан мъдрец Нарада Муни, който е напълно непривързан към всички светски наслади. Благодарение на рядко срещаното ценно общуване с него, Прахлада доби чиста преданост към Върховния Бог, който е познат като Уттамашлока – Онзи, когото славят с възвишена поезия. Прахлада винаги изпитваше огромна радост в служенето си към Бога. Когато срещаха светия Прахлада, дори неотдадените или онези нещастни хора, които водеха безбожен живот, започваха да чувстват някакво привличане към Бога, което им донасяше спокойствие и щастие.”[1]

Нашият стремеж трябва да е да се превърнем в инструменти на божествената милост. Не се удовлетворявайте просто да бъдете инструмент на карма – да осъществявате кармичните последици на другите, били те добри или лоши. Опитайте се да се превърнете в инструмент на божествената милост. Това е най-добрият избор в живота.

„Шукрачария беше семейният свещенослужител на дайтите, демоните. Той имаше двама сина на име Шанда и Амарка, които живееха недалеч от двореца на Хиранякашипу. По онова време, какъвто бе обичаят в тяхното общество, Хиранякашипу изпрати Прахлада да се обучава в училището, където двамата синове на неговия гуру Шукрачария преподаваха политика на децата на асурите.”

Виждате, Хиранякашипу е добър баща. Той е много могъщ демон и иска синът му също да стане много могъщ демон, по-велик дори от самия него – понеже такава е амбицията на всички бащи: „Синът ми трябва да ме надмине. Но за да се научи как да бъде добър демон му е нужно малко образование. Затова нека го пратя на обучение.”

„Прахлада мъдро се държеше добре в училище, слушаше учителите досущ като останалите ученици, четеше и повтаряше уроците, както се изискваше, ала вътре в ума си гледаше на политическата наука като на безсмислено илюзорно знание, което въобще не му се нравеше.”

Мисля, че това е най-добрата линия на поведение. При противостоящи обстоятелства просто… „в Рим правете като римляните”. Понякога се налага да търпим негативна среда. Оставайте спокойни, но вътрешно никога не оставяйте на поквара нито себе си, нито идеалите си. Понякога се налага да съхраняваме и поддържаме онова, което имаме тайно. И както каза Бог Вишну, изчакайте момента, изчакайте подходящия момент, когато можете да разкриете духовните си и божествени таланти.

„Един ден, когато се прибра у дома, баща му вдигна Прахлада много обичливо в скута си и го запита: „Мое скъпо дете, моля те, кажи ми кое е най-доброто нещо според както го разбираш ти?” Знаете, добрият баща винаги проверява докъде е стигнал с ученето синът му. „Изпратил съм те в това толкова престижно училище за демончета – да видим какво си научил, мой скъпи синко. „Хиранякашипу не зададе специфични въпроси по учебните предмети на Прахлада, понеже си помисли, че детето може да не знае отговора от учебниците, с което би объркал и засрамил малкото момченце. Той предпочете да му зададе общ въпрос, на който детето би могло да отвърне с лекота както му харесва. Хиранякашипу се надяваше, че Прахлада ще му разкаже нещо за предметите, които изучава в училище. И макар Прахлада много добре да разбираше намерението на баща си, той сметна, че е негов дълг да каже нещо истинно, тъй като се намираха в присъствието на много хора. Затова Прахлада рече следното: „О, най-добър сред демоните, сега ще ти кажа кое е най-доброто знание според моето мнение. Когато въплътеното същество придобива временни обекти, интелигентността му неизбежно се уврежда. Да живееш в обществото на подобни хора е като да стоиш в тъмен кладенец. Затова, като изостави дома си и отиде в гората, човек трябва да приеме подслон в лотосовите нозе на Шри Хари.”

Виждате ли? Бащата много добре познавал философията; ние четохме как той говори 99% верни неща. Сега синът също се оказва философ. И той може да добави този липсващ един процент в теорията. Този мъничък един процент е отдадеността към Хари, Вишну, Кришна.

 

(следва продължение)

[1] От книгата на Б.Б.Тиртха Махарадж „Светият живот на Прахлада”



индийски гълъб

(from a lecture of Swami Tirtha, 06.01.2013, morning, Sofia)

I have to say that you all come from a different place. Your body belongs to this country, but your soul belongs to another country. So, in that respect we all belong to the same kingdom. Our goal is to perform our duty on this planet Earth properly and meanwhile not to lose our eternal benefit.

Just recently I heard about the homing pigeons used for transportation of information, that today it is more difficult for them to find their ways. They cover the same distance for a longer time than before. Somehow it’s more difficult for them to find their ways. And if this happens to these small little animals, who are experts in finding their ways, I think in the same way it’s very difficult for us also to find the proper way. Maybe more and more, as we live in a difficult age, which is not very favorable for spiritual practices.

Yet, the more trouble we have the more we want to find the solution. Therefore to find the proper way we need certain help and certain guidance. And actually we human beings have three alternatives, three sources of information in this respect. One is tradition, the second is inspiration or intuition, and the third is intelligence.

For the last couple hundred years, especially the western human civilization follows the path of intelligence. And we can see the results – environmental problems, crisis after crisis. No doubt there is some technical improvement, but there is more suffering on the inside, more emptiness in the heart. So, in our spiritual search I wouldn’t suggest this path.

Well, let’s take intuition. Sorry to say but our intuitive capacity is more or less blocked for most of us. And in case people have some intuitive power, they use it for very insignificant purposes – like how to resolve daily problems, how to become more successful, or how to achieve more money. This is a misuse of intuitive power. Until our existence, our consciousness is not purified I would suggest that intuition is a very insecure instrument, not safe.

So, what is there left? That’s tradition. But in our countries tradition was blocked and broken by many historical facts. Political changes, Ottoman Empire, changes of ideological structures, which harm our traditional systems or even block them. Yet if you start your spiritual search, sooner or later you will meet the Indian tradition. Either through yoga, or through ayurveda, or through meditation; most of the practices and the visions are based on the Indian tradition. Therefore I suggest finding guidance there. It’s very good to rely on tradition. If we try to approach Indian tradition, then we can purify our intelligence and also our intuitive capacities will be improved. So, this is the reason why I suggest: let’s go deeper into the Indian tradition.

And as you’ve come together on this purpose for some time already, today’s discussion is on one beautiful, treasure piece of the sacred Indian literature. This is called the Bhagavata Purana. My idea is to try to find, try to show the structure of the Indian revealed scriptures. To find the place of the Bhagavata Purana there, and also to discuss some basic points of this literature.

This literature, this book starts with meditation. Because meditation, and sound meditation especially, is a way to approach the Supreme. If we chant the very sacred om mantra, this is so powerful, so effective. The Indian tradition is based on revelation of the divine sound. And the first word in Indian revelation, in this ancient tradition is om. Actually this is like a sound, a sacred vibration. Not really a word expressing some meaning directly, but bringing the divine vibration into this universe. And as you could feel your skull has a round shape – it’s the same like the universe, it has a spherical construction. And this divine sound vibration creates a very good positive resonance in this individual universe that you have. In the same way if this world is penetrated by the divine sound vibration, from the chaos it will create an order. Therefore om as a divine sound vibration is like a guidance for the whole creation. It’s got a meaning also, it’s not only a meaningless divine sound. The meaning is “yes”. ‘Yes! What you are searching for – it exists!’ This is a very positive affirmation of our quest, of our search, of our desire to find harmony, complete beauty, perfection. 

(to be continued)



индийски гълъб

(Szvámí Tírtha, 2013.01.06-i szófiai reggeli tanítása)

Azt kell, hogy mondjam, hogy mindannyian máshonnan érkeztetek. A testetek ugyan ehhez az országhoz tartozik, azonban a lelketek máshová való. Tehát, ebben a tekintetben mindannyian ugyanahhoz a királysághoz tartozunk. Életünk célja ezen a Földön, hogy jól végezzük a kötelességünket, s ezalatt ne veszítsük szem elől örök hivatásunkat sem.

Nemrégiben hallottam azt a postagalambokról, melyeket információ továbbítására használnak, hogy napjainkban jóval nehezebben tájékozódnak. Sokkal hosszabb idő alatt teszik meg ugyanazt a távolságot, mint korábban. Valahogy jóval nehezebben tájékozódnak, mint korábban. S, ha ez megesik ezekkel a parányi állatkákkal, akik a tájékozódás szakértői, úgy gondolom, hasonlóképp számunkra is rendkívül nehéz megtalálni a helyes utat. Talán egyre nehezebb és nehezebb, mivel egy nehéz korban élünk, amely nem kedvez a lelki gyakorlatok számára.

Azonban minél több problémánk van, annál inkább meg akarjuk találni a megoldást. Ezért, hogy a megfelelő útra találjunk, bizonyos segítségre, útmutatásra van szükségünk. S ebben a tekintetben, alapjában véve nekünk, embereknek az információszerzésre három forrás áll rendelkezésünkre. Az egyik a tradíció, a második az inspiráció vagy intuíció, s a harmadik az intelligencia.

Az elmúlt párszáz évben, különösen a nyugati civilizációban az intelligencia útját követik. S láthatjuk ennek eredményét – környezeti problémák, válság, válság nyomán. Kétség kívül, létezik technikai fejlődés, azonban jóval több a belső szenvedés, nagyobb a szív üressége. Tehát a lelki útkeresésünkben nem igazán javaslom ezt az utat. 

Nézzük az intuíciót! Sajnálom, hogy ezt kell, hogy mondjam, de az intuíciós képességünk majdhogynem hozzáférhetetlen a legtöbbünk számára. S abban az esetben, amikor emberek intuíciós erővel rendelkeznek, azt többnyire jelentéktelen dolgokra használják – mint például, miként oldjanak meg hétköznapi problémákat, hogyan legyenek sikeresebbek, mi módon szerezzenek több pénzt. Ez valójában az intuitív erővel való visszaélés. Amíg a létezésünk, a tudatunk nem tisztul meg, azt javasolnám, hogy az intuíció egy nagyon bizonytalan eszköz, egyáltalán nem biztonságos. 

Végül, mi maradt még? A tradíció. Azonban országainkban a tradíció számos történelmi tényező hatására megbénult és megtört. A politikai változások (Oszmán Birodalom), az eszmerendszerek változásai károsítják vagy akár meg is bénítják a hagyományos rendszereket. De ha lelki kutatásokba kezdesz, előbb vagy utóbb találkozol az indiai hagyománnyal. Akár a jógán, az ájurvédán vagy a meditáción keresztül; a legtöbb gyakorlat, a lelki látásmód az indiai hagyományban gyökereznek. Ezért azt tanácsolom, hogy ott keressünk útmutatást. Nagyon jó a tradícióra hagyatkozni. Ha megpróbáljuk az indiai hagyományt megismerni, akkor megtisztíthatjuk intelligenciánkat és intuíciós képességeink is javulni fognak. Ezért javaslom azt, hogy hatoljunk mélyebbre az indiai hagyományba. 

S mivel már régebb óta gyűltök össze ebből a célból, a mai beszélgetésünk témája az indiai szentírások egy csodálatos darabja, kincse, a Bhágavata-purána. Az az elképzelésem, hogy megpróbáljuk feltérképezni az indiai kinyilatkoztatott szentírások rendszerét. Ebben megkeressük a Bhágavata-purána helyét, és megvitatjuk néhány alapvető pontját ennek a szentírásnak.

Ez az írásmű, ez a könyv egy meditációval kezdődik. Mivel a meditáció, és különösképpen a hangmeditáció, a Legfelsőbbhöz való közeledés egy módja. Ha a szent óm mantrát zengjük, az nagyon erőteljes, rendkívül hatásos. Az indiai hagyomány az isteni hang kinyilatkoztatásán alapul. S az indiai kinyilatkoztatás első szava, ebben az ősi hagyományban az óm. Valójában ez inkább egy hang, egy szent vibráció. Ez nem igazán egy olyan szó, mely direkt jelentést hordoz, sokkal inkább az isteni hangzást hozza ebbe az univerzumba. S miként érzed, hogy a koponyád kerekded alakú, éppúgy az univerzumnak is gömbölyded formája van. S ez az isteni hangvibráció egy nagyon pozitív rezonanciát kelt ebben a mi saját univerzumunkban. Hasonlóképpen, ha a világot hatja át az isteni hangrezgés, akkor az a káoszból képes rendet teremteni. Ezért az óm, mint isteni hangrezgés útmutatóul szolgál az egész teremtés számára. S jelentéssel is bír, nem csupán egy értelmetlen isteni hang. A jelentése “igen”. ‘Igen! Amit keresel, az létezik!’ Ez egy nagyon pozitív megerősítése a kutatásunknak, a vágyunknak, hogy megtaláljuk a harmóniát, az abszolút szépséget, a tökéletességet. 

(folytatódik)



индийски гълъб

(от лекция на Свами Тиртха, 06.01.2013, сутрин, София)

 

Трябва да кажа, че всички вие идвате от едно различно място. Тялото ви принадлежи на тази страна, но душата ви принадлежи на друга страна. В това отношение ние всички сме от едно и също царство. Нашата цел е да изпълняваме дълга си на тази планета Земя както трябва, като междувременно не изгубваме и вечното си благо.

Наскоро чух, че за пощенските гълъби, които се използват за пренасяне на информация, в наши дни е много по-трудно да намерят пътя. Те изминават същото разстояние за по-дълго време от преди. Някак им е по-трудно да си намират пътя. А щом това се случва на тези мънички животинки, които са експерти в това да намират пътя, мисля по същия начин е много трудно и за нас да открием верния път. И може би все повече и повече, тъй като живеем в трудна епоха, която не е особено благоприятна за духовни практики.

При все това, колкото повече са проблемите, толкова повече искаме да намерим решение. Затова, за да открием верния път се нуждаем от известна помощ и насока. И всъщност ние, хората, имаме три алтернативи, три източника на информация в това отношение. Единият е традицията, вторият е вдъхновението или интуицията, третият е интелигентността.

През последните няколкостотин години, особено западната човешка цивилизация следва пътя на интелигентността. И можем да видим резултатите – проблеми с околната среда, криза след криза. Несъмнено има някакъв технически напредък, но и повече вътрешно страдание, повече сърдечна пустота. Така че в нашето духовно търсене едва ли бих препоръчал този път.

Добре, да вземем интуицията. Съжалявам да го кажа, но интуитивните ни способности са малко или много блокирани при повечето от нас. А в случай, че хората притежават някаква сила на интуицията, те я използват за съвсем незначителни цели – например за разрешаване на ежедневните проблеми, за постигане на по-голям успех или за печелене на повече пари. Това е злоупотреба със силата на интуицията. Докато съществуването ни, съзнанието ни не е пречистено, бих казал, че интуицията е много несигурен инструмент, не безопасен.

Какво остава? Традицията. Но в нашите страни традицията е била блокирана и разрушена от множество исторически фактори. Политически промени, Османска империя, промени в идеологическите структури, които са засегнали традициите ни или дори са ги прекратили. Ала ако започнете своето духовно търсене, рано или късно ще се натъкнете на индийската традиция. Било то чрез йога, или чрез Аюрведа, или чрез медитация – повечето практики и визии се основават на индийската традиция. Затова предложението ми е да намерим насока там. Много е добре да се опрем на традиция. Ако се опитаме да се обърнем към индийската традиция, ще можем да пречистим интелигентността си, а също и интуитивните ни способности ще се развият. Това е причината, поради която предлагам: нека навлезем в дълбочина в индийската традиция.

И тъй като вече от известно време вие се събирате в името на тази цел, днешната беседа е върху една красива скъпоценност на свещената индийска литература. Нарича се „Бхагавата Пурана”. Идеята ми е да се опитам да намеря и разкрия структурата на индийските разкрити писания. Нека открием мястото на „Бхагавата Пурана” там, а също и да обсъдим някои основни точки на тази творба.

Тази творба, тази книга започва с медитация. Защото медитацията, и по-специално звуковата медитация, е начин да се обърнем към Бога. Ако повтаряме изключително свещената мантра ом, това е толкова мощно, толкова въздействащо. Индийската традиция се основава на разкритието на божествения звук. И първата дума в индийското откровение, в тази древна традиция е ом. Всъщност това е по-скоро звук, свещена вибрация. Не е точно дума, изразяваща някакво пряко значение, а внася божествената вибрация в тази вселена. И както усещате, черепът ви има кръгла форма – сферична конструкция досущ като вселената. Тази божествена звукова вибрация създава много добър, позитивен резонанс в тази ваша индивидуална вселена. По същия начин, ако този свят е проникнат от божествената звукова вибрация, от хаоса това ще сътвори порядък. Затова ом, като божествена звукова вибрация, е като насока за цялото творение. Той си има и смисъл, не е просто някакъв безсъдържателен божествен звук. Означава „да”. „Да! Онова, което търсите, съществува!” Това е един много позитивен, утвърдителен отговор на нашето търсене, на желанието ни да открием хармония, пълна красота, съвършенство. 

(следва продължение)

 



индийски гълъб

 (Conferencia matutina de Swami Tirtha, el 06.01.2013, Sofía)

Tengo que decir que todos venís de sitios diferentes. Vuestro cuerpo pertenece a este país, vuestra alma pertenece a otro. En este contexto todos pertenecemos a uno y mismo reino. Nuestro objetivo es cumplir debidamente con nuestro deber en este planeta Tierra sin perder entre tanto nuestro eterno beneficio.

Recién acabo de oír de palomas postales usadas para transportar informaciones y de sus dificultades de realizarlo actualmente siguiendo volando por su trayecto. Cubren la misma distancia en más largo tiempo que antes. Les resulta más difícil encontrar su vía. Si les ocurre a estos pajaritos que son peritos en hallar su vía, ceo que nos resulte aún más difícil hallar el buen camino. Y asimismo nos va a resultar siempre más dura la vida en esta época dificultosa y desfavorable para prácticas espirituales.

A pesar de ello, cuanto más problemas, tanto más queremos hallar y dar solución. Para hallar el buen camino necesitamos respaldo y guia. En realidad los humanos tenemos tres alternativas, tres manantiales de informacion. En primer lugar la tradición, luego vienen la inspiración y la intuición y en tercer lugar viene la inteligencia.…

En los últimos siglos, especialmente la civilización occidental ha seguido por el camino de la inteligencia. Podemos evidenciar los resultados – problemas ambientales, serie de crisis. Hay sin duda cierto progreso técnico, pero también hay más sufrimientos entrañables, mayor vacío en los corazones. No quisiera sugerir este camino para la búsqueda espiritual.

Bueno, tomemos la intuición. Lamento decirlo pero nuestras capacidades intuitivas son unas pocas o están bloqueadas por su mayoría. Caso de poseer alguna fuerza intuitiva, la gente suele usarla para metas insignificantes – para dar solución a problemas de la vida diaria, para lograr mayores éxitos o para ganar aún más dinero. Es un mal uso o abuso con el poder intuitivo. Mientras sigamos existiendo, nuestra consciencia no estará purificada, diría asimismo que la intuición es un instrumento poco seguro, no es anodino.

Que es lo que queda? La tradición. En nuestros países la tradición ha estado loqueada y destruida por numerosos factores históricas. Cambios políticos, Imperio Osmanlí, cambios de estructuras ideológicas que han dañado o destruido las tradiciones. Sin embargo, al iniciar una búsqueda espiritual, tarde o temprano vais a encontrar la tradición de India. Por medio del Yoga, de Ayurveda o por medio de meditación; la mayoría de esas prácticas se basan en la Tradición de India. Por esta razón sugiero a que busquéis directrices por allí. Es muy bien tomar el relevo de la tradición. Tratando de encararse con esta tradición, podremos purificar nuestra inteligencia, daremos posibilidad de desarrollo a nuestros poderes intuitivos. Por esta razón vuelvo a sugerir: vayamos a profundizarnos en la Tradición de India.

Puesto que seguimos reuniéndonos en nombre de esta meta, la conferencia de hoy se refiere a una Hermosa joya de la sagrada literatura india. Se llama Bhagavata Purana. Mi idea consiste en tratar de mostrar la estructura de las reveladas escrituras indias. Vamos a revelar el lugar que ocupa la Bhagavata Purana así como discutiremos los tópicos básicos de esta obra.

Esta obra, este libro comienza con meditación. Puesto que la meditación y especialmente la meditación sonora es un modo de dirigirse a Dios. Repitiendo exclusivamente la sagrada mantra Om el impacto será poderoso e inspirador. La tradición india se basa en la revelación del sonido divino. La primera palabra en esta Antigua tradición es Om. En realidad es más bien un sonido, una sagrada vibración.

No es en realidad un vocablo, no tiene sentido directo, sino que viene trayendo vibración divina en el universo. Ya llegáis a sentir – vuestro cráneo tiene forma redondeada, – es construcción esférica como la del universo. Esta divina vibración sonora llega a crear una buena y positiva resonancia en vuestro universo individual. De igual modo si el universo que tenéis se encuentra penetrado por divina vibración sonora, desde el caos se va a crear la orden. El divino sonido Om es una directriz para la Creación. Tiene por supuesto su sentido propio, no es un sencillo sonido divino sin sentido alguno. Significa: “Si”. ‘Si! Lo que estáis buscando existe!’ Es una afirmación muy positiva a nuestra búsqueda, a nuestra aspiración, a nuestro deseo de armonía, de belleza, de perfección. 

(Sigue continuación)

 



индийски гълъб

(из лекции Свами Тиртхи, 06.01.2013, утром, София)

Надо сказать, что вы все пришли из другого места. Ваше тело принадлежит этой стране, но ваша душа принадлежит другой стране. В этом отношении мы все из одного и того же царства. Наша цель выполнять свой долг на этой планете Земля как надо, тем временем не теряя и свое вечное благо.

Недавно я слышал, что почтовым голубям, которых используют для транспортировки информации, в наши дни гораздо труднее найти путь домой. Они проходят то же самое расстояние за больше времени чем прежде. Каким-то образом им труднее найти дорогу. А раз это происходит с этими маленькими животными, которые эксперты в том, чтобы находить путь, думаю что таким же образом очень трудно и нам найти верный путь. И может быть все больше и больше, так как живем в трудную эпоху, которая особенно не благоприятна для духовных практик.

И все таки, чем больше проблем, тем более хотим найти решение. Поэтому, чтобы найти верный путь нам нужна некоторая помощь и определенные указания. И всущности у нас, людей, есть три альтернативы, три источника информации в этом отношении. Один это традиция, второй это вдохновение или интуиция, третий это интеллигентность.

В последние пару сотен лет, особенно западная человеческая цивилизация следует путь интеллекта. И можем увидеть результаты – проблемы с окружающей средой, кризис за кризисом. Несомненно есть какой-то технический прогресс, но есть и больше внутреннего страдания, больше сердечной пустоты. Так что в нашем духовном поиске я бы не рекомендовал этот путь.

Хорошо, давайте возьмем интуицию. Мне жаль сказать, но интуитивные способности более или менее заблокированы в большинстве из нас. А в случай, что у людей есть какая-то сила интуиции, они ее используют для совсем незначительных целей – например для решения повседневных проблем, как стать более успешными или как иметь больше денег. Это неправильное использование силы интуиции. Пока наше существование, наше сознание не будут очищены, я бы сказал, что интуиция это очень нененадеждный инструмент, не безопасный.

Что остается? Традиция. Но в наших странах традиция была заблокирована и разрушена множеством исторических факторов. Политические перемены, Османская империя, изменения в идеологических структурах, которые нанесли ущерб нашим традициям или даже их заблокировали. Но если начнете свой духовный поиск, рано или поздно вы найдете индийскую традицию. Либо через йогу, либо через аюрведу, либо через медитацию; большинство практик и взглядов основаны на индийской традиции. Поэтому мое предложение найти напутствия там. Очень хорошо полагаться на традиции. Если попытаемся приблизится к индийской традиции, сможем очистить свою интеллигентность, а также и наши интуитивные способности улучшатся. По этой  причине я предлагаю: давайте углубимся в индийскую традицию.

И так как вы уже некоторое время собираетесь вместе во имя этой цели, тема сегоднешней беседы это одна красивая драгоценность священной индийской литературы. Называется „Бхагавата Пурана”. Моя идея попробовать найти и показать структуру индийских откровенных писаний. Найти там место „Бхагавата Пураны”, а также и обсудить некоторые основные пункты этого литературного произведения.

Это произведение, эта книга начинается с медитации. Потому что медитация, и специально звуковая медитация, это способ обратится к Богу. Если повторяем очень священную мантру ом, это настолько мощно, так эффективно. Индийская традиция основана на откровении божественного звука. И первое слово в индийском откровении, в этой древней традиции, это ом. Всущности это скорее звук, священная вибрация. В действительности это не слово, выражающее какое-то прямое значение, а приносит божественную вибрацию в эту вселенную. И как вы видите ваш череп имеет круглую форму – он такой же, как вселенная, имеет сферическую конструкцию. Эта божественная звуковая вибрация создает очень хороший, положительный резонанс в эту вашу индивидуальную вселенную. Таким же образом, если этот мир проникнут божественной звуковой вибрацией, из хаоса сотворится порядок. Поэтому ом, как божественная звуковая вибрация, это руководство для всего творения. Он имеет и смысл, это не просто какой-то бессодержательный божественный звук. Означает „да”. „Да! То, что вы ищете, существует!” Это очень позитивный, утвердительный ответ на наш поиск, на наше желание найти гармонию, полную красоту, совершенство.

 

(продолжение следует)



220px-Prahlada_overcoming_the_elephant

(from a lecture of Swami Tirtha, May 2012, Sofia)

(continues from the previous Monday) 

So, finally we arrive to Prahlada. “The Lord of the demons Hiranyakashipu had four very powerful sons – Prahlada, Anuhlada, Sanhlada and Hlada. Among these four Prahlada was the greatest. He always offered affection and respect to the devotees and he possessed all the good qualities of a brahmin. He was honest, good in character, truthful and self-controlled. Just like Paramatma, he was the dearest friend of all living entities. He always respected his superiors by offering service and obeisances, considering himself to be their servant. To the helpless he was kind and loving like a father and to those who were older than him he offered affection and respect like a brother. He always offered the same respect he had for the Lord to his diksha and shiksha gurus, as well as to his god-brothers. Although he was very learned, wealthy, handsome, expert and great in all respects, he was also free from pride. Although Prahlada had taken birth in the family of asuras, his nature was not like that. He was steady and fearless in the face of danger and did not attach any importance to worldly affairs. He was not in the least attracted to selfish activities, always controlled his senses and life force and possessed perfectly steady intelligence and great sense of discrimination. He was always happy and satisfied. All learned people praised him. In assemblies where there were discourses about saintly people even his enemies would cite his character as an example of a great personality. His glories were beyond description – he was a pure devotee of God.”[1]

So, here you see some very nice qualities. We should aspire for these. Our practice should be full of desires, attachments and envy. Do you agree? No, you don’t agree? You never agree with me?

Comments: Attachments – depends to whom. Why envy?

Swami Tirtha: Desires – what should be our desires? We should desire such qualities as Prahlada had. Ambitions – our ambition should be to become a pure devotee of the Lord. And we should desperately envy the chances for service. But of course these should be spiritual desires, ambitions and envies. And attachments – we should be attached. To our service, to the lotus feet of our spiritual master. Now you agree? Thank you! You know, your attention was very low. ‘Prahlada is so nice, Prahlada is so good…’ Sometimes the lecturers have to challenge their audience: “Be envious!” And everybody is: “What?!? I’ve never heard that on lectures so far.” Or “Our process is full of attachment.” “What?!? May be he is a heretic? He doesn’t know the siddhanta nor Vedanta?!?”

But this description of the qualities of Prahlada – this should be our ambition. I tell you the secret in one sentence what is the ideal devotee like. ‘When you are present, nobody recognizes you; when you are missing, everybody misses you.’ This is the ideal devotee. What is your level? When you come to the temple, you want recognition. And when you are away from the temple, yes, everybody remembers you: ‘Ah, fortunately he has gone.’ Therefore we should develop very refined qualities in our spiritual life, very refined qualities.

 

(to be continued)

[1] The reading continues from B.B.Tirtha Maharaj’s book The holy life of Prahlada

 



220px-Prahlada_overcoming_the_elephant

(részlet Szvámí Tírtha 2012. májusi, szófiai tanításából) 

(az előző hétfői tanítás folytatása) 

Elérkeztünk hát Prahládhoz. “A démonok fejedelmének, Hiranjakasipunak négy nagy erejű fia született: Prahlád, Anuhláda, Szanhláda és Hláda. Közülük Prahlád volt a legkiválóbb. Mindig szeretettel és tisztelettel adózott a bhaktáknak, és egy bráhmana valamennyi jó tulajdonságával rendelkezett. Becsületes volt, jellemes, mindig igazat szólt és önuralmat gyakorolt. A Paramátmához hasonlóan valamennyi élőlény legkedvesebb barátja volt. Mindig tisztelte a feljebbvalóit, szolgálatát és hódolatát ajánlva nekik, saját magára mindig mint szolgájukra tekintett. A gyámoltalanokkal kedves volt, és szerető apához hasonlóan viselkedett velük, a nálánál idősebbekhez szeretettel és tisztelettel testvérként fordult. Ugyanolyan tiszteletet tanúsított siksá és diksá guruja, valamint hittestvérei iránt, mint ahogy az Úrhoz közeledett. Bár fölöttébb tanult, vagyonos és jóképű volt, minden tekintetben kiváló szakértő, mégis mentes volt minden büszkeségtől. Ugyan Prahlád az aszurák családjában született, természete nem hasonlított az övékre. Ha veszéllyel nézett szembe, félelem nélküli és állhatatos volt, és nem tulajdonított nagy jelentőséget a világi dolgoknak. Egy kicsit sem érdekelték az önző cselekedetek, mindig fegyelmezte érzékeit és életerejét, tökéletesen szilárd értelemmel és tisztánlátással rendelkezett. Mindig boldog és elégedett volt, valamennyi tanult ember tisztelte őt. Azokon a gyűléseken, amelyeken szóba kerültek a szent emberek, még az ellenségei is az ő kiválóságát emlegették példaként. Szavakba foglalni dicsőítését szinte lehetetlen – a Jóisten tiszta bhaktájaként élt.”[1]

Itt láthatjátok azokat a nemes tulajdonságokat, amikre érdemes törekednünk. Gyakorlatunknak vágyakkal, ragaszkodásokkal és irigységgel telinek kell lennie. Egyetértetek? Vagy nem értetek egyet? Sosem értetek velem egyet?

Hozzászólás: Ragaszkodások – attól függ, kihez ragaszkodunk. És miért az irigység?

Szvámí Tírtha: Vágyak – milyennek kell lennie a vágyainknak? Olyan tulajdonságok után vágyakozzunk, amikkel Prahlád rendelkezett. Törekvések – a mi törekvésünk az legyen, hogy az Úr tiszta bhaktáivá váljunk. És roppantul irigyeljük a szolgálat bármely lehetőségét – de természetesen ezek lelki vágyak, törekvések és irigységek kell, hogy legyenek. És a ragaszkodások – ragaszkodnunk kell – a szolgálatunkhoz és lelki tanítómesterünk lótuszlábaihoz. Ugye, most már egyetértetek? Köszönöm! Úgy láttam, figyelmetek kissé lankadt, mikor erről beszéltem: „Prahlád olyan nemes, Prahlád olyan jó…”. Néha az előadóknak próbára kell tenni a közönségük figyelmét: „Legyetek irigyek!”  Erre mindenki felfigyel: ’Micsoda?!? Ilyent eddig még nem hallottam a tanításon.’ Vagy: „A mi folyamatunk tele van ragaszkodással.” Ilyesfélékre gondolhat a hallgatóság: ’Micsoda?!? Talán Gurumahárádzs egy eretnek? Nem ismeri se a sziddhántát se a Védántát?’

De visszatérve Prahlád tulajdonságaira – ezekre érdemes és kell törekednünk. Egyetlen mondatban össze tudom foglalni, milyen is az ideális bhakta: ’Amikor jelen vagy, senki sem vesz észre, amikor nem vagy jelen, mindenki téged hiányol.’ Ilyen az ideális bhakta. Te melyik szinten vagy? Amikor eljössz a templomba, elismerést szeretnél. S amikor nem vagy ott, akkor igen, mindenki emlékszik rád: ’Ó, szerencsére elment.’ Ezért arra van szükség a lelki életben, hogy nagyon is kifinomult tulajdonságokat fejlesszünk ki magunkban. Nagyon kifinomult tulajdonságokat.

[1]  A felolvasás folytatódik Bhakti Vallabh Tírtha Mahárádzs A szent életű Prahlád c. könyvéből

 



« Older Entries