Category RSS

Calendar

May 2018
M T W T F S S
« Apr    
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031  

Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha



9daccd0b80e662a600a2df74859201f0

(из лекции Свами Тиртхи, 04.01.2013, утром, София )

„Лишь невежды говорят об отличии преданного служения (карма-йоги) от аналитического изучения материального мира (санкхйи). Истинно мудрые говорят, что тот, кто действительно становится на один из этих путей, достигает результатов и обоих.“[1]

И так, классические философские школы, даршаны, всегда идут парами. Школа логики связана с школой материальных наук, с атомизмом. А йога, как путь мистицизма, всегда связана со санкхьей – аналитическое изучение бытия. Пока ритуалистическая наука, жертвенные деятельности связаны с Ведантой, которая есть онтологическая мудрость Вед. Так что они всегда идут парами. И здесь Кришна упоминает: „Тот, кто правильно посвящает себя одному пути, достигнет плодов и другого пути .

Это снова доказательство трансцендентного процесса. Такие вещи в материальной равнине не происходят. Стараешься приготовить обед, а ужин тоже готов. Никоим образом! Ну, для аскетов иногда возможно, в добавок и завтрак. Но обычно совершаем одно действие и получаем один результат. Если заимемся другим, получим другой результат. И эти результаты не пересекаются. Потому что материальный мир это логический мир – какой бы он и не был нелогичен. Пока духовное небо выглядит совсем нелогичным, хотя и очень логично. Потому что там практикуя один путь, можете постичь плоды и обоих.

Что такое аналитическое изучение мира, санкхья? Разграничиваете: что поверхностно, а что – существенно; что духовно и что – материально; постоянное и непостоянное. И забываете о непостоянном, уделяя все больше внимания на неизменное. А что такое йога? Йога это мистический путь, установление живой и любящей связи между человеком и Богом. Это путь совершенствования. И этот путь мистический. „Мистический” происходит не от „мглявый”[2]. „Мистический” исходит от греческого слова „соблюдать молчание”. И так, соблюдать молчание – это настоящий мистицизм. Йога определенно это мистический путь, а мистицизм не возможно преподавать. Невозможно научить кого-то мистическому опыту. Это не словесное действие. Нет слов переданных от одного человека к другому, но настоящие мистические мастера могут создавать такие обстоятельства, такую среду, в которой практикующие придут к мистическому опыту. И так, какое ваше предпочтение? Аналитическое исследование «это хорошо, это плохо» или мистический опыт?

Хаягрива: Для меня мистика.

Свами Тиртха: Для тебя мистика, один за мистику. Другие? Тоже мистика? Тогда прошу вас, практикуйте санкхью! Выбирайте что правильно, что неправильно; что материально, а что – духовно. Тогда вы достигнете и мистическую опытность. Потому что эти две школы всегда идут вместе. И как Кришна говорит здесь: „Если правильно посвятите себя одной из этих школ, из этих двух путей, вы достигнете результатов и обоих.”

Однажды один новый бхакта жаловался своему учителю: „О, учитель! Ты учил меня как кадить благовоние Кришне: „сначала дважды вокруг ног и так далее.…” Однако пока считаю, не могу направить свое внимание к Богу.“ А учитель сказал: „Дорогой сынок, если ты направил свое внимание к Богу, ты будешь считать сколько кругов надо сделать.” Видите ли, посвятив себя одному, вы достигнете результатов обоих. Потому что считать круги, когда предлагаешь, все эти формальности – это как санкхья, анализ. Конечно, это не часть школы санкхья, но это анализ – считать, разграничивать, выполнять правильно. Но установление живой и любящей, мистической связи с Богом, при подношении с любовью своего благовония – это настоящая йога.

 

[1] „Бхагавад Гита” 5.4

[2] Непреводимая игра слов в английском – mystic означает „мистический”, mist – „мгла”

 



9daccd0b80e662a600a2df74859201f0

(Conferencia matutina de Swami Tirtha, el 04.01.2013, Sofía )

“Solo el ignorante habla de servicio devoto [karma-yoga] como si fuese algo diferente del estudio analítico del mundo material [sankhya]. Los verdaderos sabios dicen que cualquiera que se aplique siguiendo uno de los dos caminos va a adquirir resultados de ambos. “[1]

Puesto que las escuelas clásicas de darshana – escuelas filosóficas – siempre forman parejas. La escuela de lógica está conectada con la escuela de ciencias materiales o el atomismo. Asimismo la de yoga, sendero del misticismo, siempre está conectada con sankhya – el estudio analítico de la existencia. Mientras que la ciencia ritualista, las actividades de sacrificio están conectadas con Vedanta – la sabiduría ontológica de las Vedas. Siempre pues van en parejas. En este contexto Krishna menciona: “Cualquiera que se dedique debidamente a uno de los caminos, va a adquirir también los frutos del otro camino..

De nuevo llegamos a ver aquí las pruebas de un proceso transcendente. Esto no ocurre en plano material. Estas trayendo a cocer el almuerzo, la cena también esta cocida. No hay modo de hacerlo! Bueno, quizás fuese posible para los ascetas, incluso está listo el desayuno. Por lo tanto siempre solemos realizar una sola actividad y adquirimos un solo fruto. Cuando estemos metidos en otra actividad, adquiriremos otro fruto. Los resultados no van a cruzarse. El mundo material es lógico – aunque fuese ilógico. En realidad es muy lógico. Puesto que allí al practicar uno de los caminos, podréis adquirir los frutos de ambos caminos.

En que consiste el estudio analítico del mundo, el sankhya? Habrá que seleccionar distinguiendo lo que es superficial de lo que es esencial, lo que es espiritual de lo que es material, lo permanente de lo .impermanente. Y olvidar lo impermanente dedicando mayor atención a lo permanente. Y en que consiste yoga? Yoga es un camino místico para llegar a establecer una conexión viva y afectuosa entre el ser humano y Dios. Es el sendero de la perfección. Este sendero es mistico. El vocablo “mistico” no deriva del “ mist” (niebla en inglés), sino de la expresión griega ‘guardar silencio’. Guardar silencio, callarse – es el misticismo real. Yoga es en definitiva un sendero místico y resulta imposible ensenar el misticismo. Resulta imposible ensenar a alguien la experiencia mística. No es una acción verbal. No se trata de usar unas palabras, trasmitidas de una persona a otra, sino de maestros místicos reales que pueden crear circunstancias y ambiente para que los practicantes lleguen a vivir en la experiencia mística. Bueno, que es lo que vais a preferir? Un estudio analítico del tipo ‘esto es bueno y aquello es malo’, o una experiencia mística.

Hayagriva: Para mí, lo místico.

Swami Tirtha: Para ti, lo místico, una voz para lo místico. Otros? También lo místico? Por favor, practicad sankhya! Habrá que seleccionar lo que sea correcto o incorrecto, material o espiritual. Y entonces alcanzareis la experiencia mística. Estas dos escuelas siempre van emparejadas. Krishna lo afirma aquí: “Con tal que estéis debidamente dedicados a uno de los dos caminos o senderos, vais a alcanzar resultados de ambos.”

Érase una vez un bhacta, devoto novicio que se lamentaba a su maestro: “Oh, maestro! Me has ensenado como ofrendar incienso a Krishna – contando dos círculos ante sus pies y luego esto y aquello…Sin embargo, mientras estoy haciendo cuentas, no puedo poner atención en Dios..“ El maestro respondió diciendo: “Oh, querido hijo mío, con tal que estés enfocado poniendo tu atención en Dios, sabrás contar los círculos que tienes que contar,” Ya veis, siempre que estéis dedicados en uno (de los caminos misticos), llegareis a alcanzar los resultados de ambos. Puesto que contando los círculos de las ofrendas, todas estas formalidades, – es algo como análisis sankhya . Claro, ello no forma parte de la escuela sankhya , pero si, es análisis – contar, seleccionar, cumplir debidamente. Sin embargo, lo de establecer una conexión viva, afectuosa, mística con Dios – ofreciendo afectuosamente el incienso – esto es yoga real.

[1] Bhagavad Gita 5.4



9daccd0b80e662a600a2df74859201f0

(от лекция на Свами Тиртха, 04.01.2013, сутрин, София )

„Само невежият говори за преданото служене (карма-йога) като за различно от аналитичното изучаване на материалния свят (санкхя). Онези, които са наистина учени казват, че този, който полага старания в един от двата пътя, постига резултатите и на двата.“[1]

И така, класическите философски школи, даршаните, винаги са по двойки. Школата на логиката е свързана с школата на материалните науки, атомизма. А йога, като пътека на мистицизма, е винаги свързана със санкхя – аналитичното изучаване на битието. Докато ритуалистичната наука, жертвените дейности пък са свързани с Веданта, която е онтологичната мъдрост на Ведите. Така че те винаги вървят по две. И тук Кришна споменава: „Онзи, който се посвещава както трябва на единия път, ще постигне плодовете и на другия.

Това отново е доказателство за един трансцендентален процес. Такива неща в материалната равнина не се случват. Стараеш се да сготвиш обяда, а вечерята също е готова. Няма как! Е, за аскетите понякога е възможно, в добавка и със закуската. Но обикновено извършваме едно действие и добиваме един резултат. Ако се занимаваме с друго, ще получим друг резултат. И тези резултати не се пресичат. Защото материалният свят е логичен свят – колкото и да е нелогичен. Докато духовното небе изглежда съвсем нелогично, ала при все това е много логично. Защото там практикувайки единия път, можете да постигнете плодовете и на двата.

Какво е аналитичното изучаване на света, санкхя? Разграничавате: кое е повърхностно, а кое – съществено; кое е духовно и кое – материално; постоянно и непостоянно. И забравяте за непостоянното, посвещавайки повече внимание на неизменното А какво е йога? Йога е мистичен път, установяване на жива и любяща връзка между човек и Бог. Това е пътека на усъвършенстване. И тази пътека е мистична. „Мистичен” не идва от „мъгляв”[2]. „Мистичен” идва от гръцката дума „да пазиш мълчание”. И така, да пазиш мълчание – това е истинският мистицизъм. Йога определено е мистична пътека, а мистицизъм не може да се преподава. Невъзможно е да научиш някого на мистична опитност. Това не е словесно действие. Не става въпрос за някакви думи, предадени от един човек на друг, но истинският учител-мистик може да създаде такива обстоятелства, такава среда, че практикуващите да преживеят мистичната реалност. И така, какво е вашето предпочитание? Аналитично изследване от типа „това е добро, това е лошо”, или мистично преживяване?

Хаягрива: За мен мистичното.

Свами Тиртха: За теб мистичното, един за мистично. Други? Също мистично? Тогава моля ви, упражнявайте санкхя! Подбирайте какво е правилно, какво-неправилно; какво е материално, а какво – духовно. Тогава ще постигнете и мистична опитност. Защото тези две школи винаги вървят заедно. И както Кришна казва тук: „Ако се посветите както трябва на една от тези школи, от тези две пътеки, ще постигнете резултатите и на двете.”

Веднъж един нов бхакта протестирал пред своя учител: „О, учителю! Ти ме научи как да поднасям благоуханни пръчици на Кришна: „първо завърташ два пъти при краката и т.н.…” Обаче докато броя, не мога да насоча вниманието си към Бога.“ А учителят казал: „Скъпи синко, ако си насочил вниманието си към Бога, ще броиш колко пъти трябва да завъртиш.” Виждате ли, посвещавайки се на едното, ще постигнете резултатите и на двете. Защото да броиш кръговете, които поднасяш, всички тези формалности – това е като санкхя, анализ. Разбира се, не е част от школата санкхя, но е анализ – да броиш, да разграничаваш, да изпълняваш правилно. Ала установяването на жива и любяща, мистична връзка с Бога, поднасяйки с обич своята благоуханна пръчица – това е истинска йога.

[1] „Бхагавад Гита” 5.4

[2] Непреводима игра на думи в английския – mystic означава „мистичен”, mist – „мъгла”

 



9daccd0b80e662a600a2df74859201f0

(Szvámí Tírtha, 2013.01.04-ei szófiai reggeli előadása)

Csak a tudatlanok mondják, hogy az odaadó szolgálat (karma-jóga) különbözik az anyagi világ analitikus tanulmányozásától, a szánkhjától. A nagy tudásúak szerint, aki helyesen halad a két út egyikén, az mindkettő eredményét elnyeri.“[1]   

A darsanák, a klasszikus indiai filozófiai iskolák – mindig párokba rendeződnek. A logika például az anyagelvű tudományokhoz vagy atomizmushoz kapcsolódik. A jóga, mint misztikus út, mindig kapcsolódik a szánkhjához – a létezés analitikus vizsgálatához. Míg a rituálék tudománya, a szakrális tevékenységek a Védántához kapcsolódnak – ez a Védák ontológiai, lételméleti bölcselete. Tehát ezek mindig párokba rendeződnek. S ebben a versben Krsna a következőket említi: “Aki helyesen halad a két út egyikén, az mindkettő eredményét elnyeri.”

Ez ismét bizonyíték a transzcendentális folyamatra. Ez anyagi szinten nem így történik. Megpróbálsz ebédet főzni, s ezzel együtt már a vacsora is készen van. Ez lehetetlen! Igaz, hogy ez az aszkétákkal néha megtörténik, a reggelit is beleértve. Azonban, általában egy dolgot teszünk, s ennek eredményeként egy gyümölcs terem. Ha egy másik tevékenységgel vagyunk lefoglalva, akkor annak egy másik gyümölcs lesz a következménye. Lehetetlen mindkét eredményt elérni. Mivel az anyagi világ logikusan épül fel – azonban teljesen illogikus. Míg a lelki világ teljesen illogikusnak tűnik, holott teljesen logikus. Mert ott, ha az egyik úton jársz, akkor ezzel mindkét út eredményét is elnyered.

Mit is jelent a világ analitikus tanulmányozása, a szánkhja?  Kiválasztjuk, hogy mi a felszínes és mi a lényeges; mi a lelki és mi az anyagi; az állandó és az ideiglenes. S elfelejtjük az ideiglenes dolgokat, több figyelmet szentelünk az állandóakra. S mi is valójában a jóga? A jóga egy misztikus út, mely élő és szeretetteljes kapcsolatot teremt ember és a Legfelsőbb között. Ez a tökéletesedés útja. S ez egy misztikus út. A misztikus szó eredete nem az angol “mist” – köd szóból származik, hanem görög eredetű és a jelentése pedig “hallgatni”. Tehát csöndben maradni – ez az igazi miszticizmus. Határozottan állíthatjuk, hogy a jóga egy misztikus út és a miszticizmus nem igazán tanítható. Lehetetlen bárkit is megtanítani a misztikus tapasztalásokra. Tehát, ez nem szavak által történik. Ez nem szavakkal adható át, azonban az igazán misztikus mesterek, képesek olyan körülményeket, közeget teremteni, hogy a gyakorló misztikus tapasztalásokhoz jusson. Tehát, mit részesítetek előnyben? Analitikus tanulmányozását a “jó és rossz” dolgoknak, vagy inkább a misztikus élményeket?

Hajagríva: Én a misztikusat.

Szvámí Tírtha: Te a misztikusat, tehát egy misztikus. Mások? Ők is a misztikusat? Akkor, kérlek benneteket, hogy gyakoroljátok a szánkhját! Tegyetek különbséget a helyes és a helytelen; az anyagi és a lelki között, s elnyeritek a lelki tapasztalásokat! Mivel ez a két iskola mindig együtt jár, s ahogy Krsna említi az idézett versben: “aki helyesen halad a két út egyikén, az mindkettő eredményét elnyeri.”

Egyszer egy kezdő bhakta panaszkodott a mesterének: “Ó, Mesterem! Elmondtad, hogy hogyan ajánljunk fel füstölőt Krsnának – két körzés a lábhoz, és így meg így… De ha számolok, akkor nem tudok az Úrra figyelni.“ A Mester pedig így válaszolt: “Ó, kedves fiam, ha az Úrra figyelsz, akkor megszámolod hányat kell körözni.” Látjátok, ha odaszentelitek magatokat az egyiknek, akkor mindkettő eredményét elnyeritek. Mert a körök számolása, a körzés, hogyan kell felajánlani, valamennyi formaság – ez épp olyan, mint a szánkhja, elemzés. Természetesen az előbb említett példa nem része a szánkhja iskolának, viszont az elemzés – számolás, választás, helyes cselekedet – igen. De élő és szeretetteljes, misztikus kapcsolatot létesíteni a Legfelsőbbel és szeretettel felajánlani egy füstölőt – ez az igazi jóga.

[1] Bhagavad-gítá 5.4.

 



9daccd0b80e662a600a2df74859201f0

(from a lecture of Swami Tirtha, 04.01.2013, morning, Sofia )

“Only the ignorant speak of devotional service [karma-yoga] as being different from the analytical study of the material world [sankhya]. Those who are actually learned say that he who applies himself well to one of these paths achieves the results of both.“[1]

So, the classical schools of darshana – the schools of philosophy – always go in pairs. The school of logic is connected to the school of material sciences, or atomism. And yoga, as the path of mysticism, is always connected to sankhya – the analytical study of existence. While the ritualistic science, the sacrificial activities are connected to Vedanta – this is the ontological wisdom of the Vedas. So, they always go in pairs. And here Krishna mentions that: “One who dedicates himself properly to one path will achieve the fruits of the other path also”.

Again this is a proof of a transcendental process. On the material plane it doesn’t happen. You try to cook your lunch and the supper is also accomplished. No way! All right, for the ascetics sometimes it happens, breakfast included. But generally we do one thing and we achieve one fruit. We are engaged with other activities – we reach another fruit. It’s impossible to have this cross reference. Because the material world is a logical world – however illogical it is. While the spiritual sky looks very illogical, yet it is very logical. Because there by practicing one path you can achieve the results of both.

What is this analytical study of the world, sankhya? You select: what is superficial and what is essential; what is spiritual and what is material; permanent and impermanent. And forget about the impermanent and dedicate more attention to the permanent. And what is yoga? Yoga is a mystic path, establishing a living and loving connection between human and Supreme. This is a path to perfection. And this is a mystic path. Mystic doesn’t come from mist. But mystic comes from the Greek ‘to keep silent’. So, to keep silent – that is the real mysticism. Definitely yoga is a mystic path and we cannot really teach mysticism. It’s impossible to teach somebody of a mystic experience. So, it is not a verbal action. It’s not words transferred to a person, but real mystic masters can create such circumstances, such an environment that the practitioners will come to some mystic experience. So, what is your preference? Some analytical study of ‘this is good, this is bad’, or some mystic experience?

Hayagriva: For me mystic.

Swami Tirtha: For you mystic, one for mystic. Others? Also for mystic? Then please, practice sankhya! Select what is proper, what is improper; what is material, what is spiritual. And then you will reach the mystic experience also. Because these two schools always go together. And as Krishna says here: “If you dedicate yourself properly to one of these two schools, these two paths, you will reach the results of both.”

Once a new devotee complained to his master: “Oh, master! You told me how to offer incense to Krishna – make two circles at the feet and this and that… But while I am counting I cannot focus my attention on the Lord.“ And the master said: “Oh, my dear son, if you focus on the Lord, you will count how many circles to do.” You see, by dedicating yourself to one, you will reach the results of both. Because counting the rounds, the circles, how to offer, all the formalities – this is like sankhya, analysis. Of course this is not part of the sankhya school, but it’s just like analysis – counting, selecting, doing properly. But establishing a living and loving, a mystic connection with the Supreme and loving offering with my incense – that is real yoga.

 

[1] Bhagavad Gita 5.4



May

21

кравички-ангели

(részlet Szvámí Tírtha szófiai előadásából, 2012. május) 

(az előző hétfői lecke folytatása) 

Dzsaj és Vidzsaj először Diti fiaiként születtek meg, aki a démoni faj ősanyja. Az idősebb fiút Hiranjakasipunak nevezték, a fiatalabbat pedig Hiranjáksának. Mindkettőjük kivívta az összes démon tiszteletét.”[1]

Tudjuk, hogy Hiranjáksa kihívta és harcba szólította Visnut, és Hiranjakasipu is provokálta Visnut. Varáha, Visnu inkarnációja megölte Hiranjáksát, és amikor Hiranjakasipu meglátta, hogy testvére halott, bosszút esküdött.

Dühtől tajtékozva Hiranjakasipu megállt egy időre, majd folytatta a démonokhoz intézett beszédét: „Ha a fát a gyökerénél vágják ki, az összes ága és levele természetes módon el fog száradni. Hasonlóképpen, ha ellenségem, Visnu elesik, valamennyi félisten el fog tűnni, hiszen Visnu az életük és a lelkük. Amíg nekem sikerül megölnöm Visnut, nektek állhatatosan ki kell tartanotok minden olyan ember elpusztítása mellett, akik lelki erényekkel kapcsolatos cselekedeteket végeznek, mint például önmegtartóztatás, imádat, áldozatok, a Védák tanulmányozása, fogadalmak, adományozás.” Látjátok – mindenki a képességei szerint. „Meg fogom ölni Istent, ti pedig Isten szolgáit. Ti vagytok a szolgáim, tehát ez a feladatotok, én megteszem a magamét.” Tehát a démonok ily módon működnek. „Az olyanokat is meg kell ölnötök, mint a brahminok, a ksatriák és más emberi lények, akik őszintén gyakorolják a vallásos kötelességeiket a dharma elvei szerint. Visnu a brahminok valamennyi áldozatának haszonélvezője, köztudottan a dharma legfelsőbb menedéke, és az áldozat ura. A félistenek csak Őutána élvezhetik az áldozatukat. Ha megölöd a brahminokat, nem lesz többé egyetlen vallásos áldozat és egyéb vallásos cselekedet sem. Ennek eredményeképpen Visnu el fog gyengülni és végül összeomlik. A tehenek füvön élnek és a tejükből lesz a ghí. A bráhmanák a Visnunak felajánlott áldozatukat ghí felhasználásával és védikus mantrák zengése közepette végzik, ezáltal az Úr erejét táplálva. Ezért el kell pusztítanotok valamennyi fát és növényt, melyet a tehenek megehetnek, és valamennyi olyan helyet fel kell gyújtanotok, ahol teheneket, bráhmánákat vagy Védákat láttok, vagy olyan embereket, akik a Védák által ajánlott varnásrama életrendet követik.”

Ez tehát a különbség Visnu és Krsna imádata között. Visnut ghível és védikus mantrákkal tudjátok imádni, de hogyan is imádjuk Krsnát?

Válaszok: Szolgálattal, szeretettel, a szemek tüzével.

Szvámí Tírtha: Megtanultatok valamit. Igen, a ghí nem teszi elégedetté Krsnát, mert a ghí a tehenek tejéből készül, és Ő a ti tejetek ghíjére vágyik. Ne feledjétek! A tej az életetek; és mi a ti ghítek? A szeretetetek. Köpüljétek meg a tejóceánotok tejét, hogy nektárhoz jussatok, hogy ghíhez jussatok – ez az, amit fel kell ajánlanunk Krsnának.

És mi a mi védikus mantránk? Haré Krsna Haré Krsna Krsna Krsna Haré Haré, Haré Ráma Haré Ráma Ráma Ráma Haré Haré. A védikus mantrák nagyon bonyolultak, ez a korszak pedig hanyatlik, vagyis ha csupán erre a három szóra emlékeztek, akkor valamennyi védikus áldozatot végre tudjátok hajtani.

(folytatása következik)

[1]  Folytatás Bhakti Vallabh Tírtha Mahárádzs: A szent életű Prahlád c. könyve alapján

 

 



кравички-ангели

(от лекция на Свами Тиртха, май 2012, София) 

(продължава от предишния понеделник) 

„В първото си раждане Джай и Виджай станаха синове на Дити, майката на демоничната раса. По-големият син се наричаше Хиранякашипу, а по-малкият Хиранякша. И двамата били уважавани от всички демони.”[1]

Знаем, че Хиранякша предизвикал Вишну като враг. Хиранякашипу също предизвикал Вишну на бой. Вараха, инкарнацията на Вишну убил Хиранякша. И когато Хиранякашипу видял, че брат му е мъртъв, той дал обет да отмъсти.

„Бълвайки огън и жупел от гняв, Хиранякашипу поспрял за малко, сетне продължил да се обръща към демоните: „Когато едно дърво бъде отсечено от корен, всичките му клони и листа естествено ще изсъхнат. По същия начин, ако моят враг Вишну бъде убит, всички полубогове ще погинат, защото Вишну е техният живот и душа. Докато не успея да погубя Вишну, вие трябва непрестанно да избивате всички онези, които извършват духовни подвизи, такива като отречения, обожания, приношения, изучаване на Ведите, поемане на обети и раздаване на подаяния.” Виждате – всеки според възможностите си. „Аз ще убия Бога, а вие избивайте Божиите слуги. Вие сте мои слуги, затова вършете си работата, пък аз ще свърша моята.” Такива са техните методи. „Трябва да погубвате и всички брахмани, кшатрии и други същества, които искрено следват религиозните задължения в съответствие с принципите на дхарма. Вишну е получателят на всички приношния, извършвани от брахманите. Вишну е добре известен като върховното убежище на дхарма и като Господаря на жертвоприношенията. Полубоговете взимат своя дял от приношенията едва след като Той го е сторил. Ако избиете брахманите, всички приношения и останалите религиозни дейности ще секнат. В резултат на това Вишну ще стане слаб и в крайна сметка ще бъде унищожен. Кравите живеят, пасейки трева и осигуряват гхи благодарение на млякото си. Брахманите изпълняват своите жертвени приношения към Вишну с помощта на гхи и ведически мантри. Именно оттам се подхранват силата и мощта на Бога. Затова трябва да унищожавате всички дървета и растения, които кравите биха могли да пасат, и да опожарявате де що видите крави, брахмани, Веди или хора, следващи системата варнашрама, препоръчана във Ведите.”

Ето това е разликата между обожанието на Вишну и обожанието на Кришна. Вишну може да бъде обожаван с гхи и ведически мантри. А как обожаваме Кришна?

Отговори: Със служене. С любов. С пламъка на очите.

Свами Тиртха: Понаучили сте нещичко. Да, просто гхи не удовлетворява Кришна. Защото гхи е продукт от млякото на кравата; а Той иска гхи-то на вашето мляко. Не забравяйте, вашето мляко е вашият живот; а кое е вашето гхи? Любовта ви. Затова разбивайте своя млечен океан, за да добиете нектара, да добиете своето гхи – именно него нека поднесем на Кришна.

А каква е нашата ведическа мантра? Харе Кришна, Харе Кришна, Кришна Кришна, Харе Харе, Харе Рама, Харе Рама, Рама Рама, Харе Харе. Ведическите мантри са много сложни. Тази епоха е много пропаднала. Така че ако поне тези три кратки думички запомните, можете да изпълнявате всички ведически приношения.

 

(следва продължение)

[1] Продължава четенето от книгата на Б.Б. Тиртха Махарадж „Светият живот на Прахлада”

 



May

21

кравички-ангели

(from a lecture of Swami Tirtha, May 2012, Sofia)

(continues from the previous Monday) 

“In their first birth Jay and Viyay became the sons of Diti, the matriarch of demoniac race. The elder son was named Hiranyakashipu and the younger son was named Hiranyaksha. Both commanded the respect of all the demons.”[1]

We know that Hiranyaksha invited Vishnu as an enemy. And also Hiranyakashipu invited Vishnu to fight. Varaha, the incarnation of Vishnu, killed Hiranyaksha. And when Hiranyakashipu saw that his brother was dead, he made a vow to retaliate.

“Fuming with anger, Hiranyakashipu stopped for a while, then continued addressing the demons: “When a tree is cut at the root, all the branches and leafs will naturally dry out. In the same way, if my enemy Vishnu is killed, all the demigods will perish, because Vishnu is their life and soul. Until I succeed in killing Vishnu, you should persist in killing all those who perform acts of spiritual virtue, such as austerities, worship, sacrifices, study of the Vedas, making vows and giving in charity.” You see – everybody according to his capacity. “I will kill God, you kill the servants of God. You are my servants, so you do your job, I will do my job.” So this is their ways. “You should also kill those, such as brahmins, kshatriyas and other human beings, who sincerely follow the religious duty in accordance with the principles of dharma. Vishnu is the beneficiary of the sacrifices performed by the brahmins. Vishnu is well-known as the supreme shelter of dharma and the Lord of sacrifice. The demigods take their share of the sacrifice only after He has. If you kill the brahmins, all sacrifices and the other religious activities will be stopped. As a result Vishnu will become weak and finally will be destroyed. The cows survive by eating grass and they supply ghee from their milk. The brahmanas perform their sacrificial offerings to Vishnu by using ghee and Vedic mantras. Hereby the strength and power of the Lord is nourished. Therefore you should destroy all the trees and plants that can be eaten by the cows and torch all the places where you see cows, brahmins and the Vedas, or people following the system of varnashrama as recommended by the Vedas.”

So, this is the difference between the worship of Vishnu and the worship of Krishna. Vishnu can be worshiped with ghee and Vedic mantras. And how to worship Krishna?

Answers: With service. With love. With the fire of the eyes.

Swami Tirtha: You have learned something. Yeah, simple ghee is not satisfying for Krishna. Because ghee is a product of the milk of the cows; and He wants the ghee of your milk. Don’t forget, your milk is your life; and what is your ghee? It’s your love. So, churn your ocean of milk to get the nectar, to get the ghee – and we should offer this to Krishna.

And what is our Vedic mantra? Hare Krishna, Hare Krishna, Krishna Krishna, Hare Hare, Hare Rama, Hare Rama, Rama Rama, Hare Hare. Vedic mantras are very complicated. This age is very fallen. So, if only these three little words are the ones you remember, you can perform all Vedic sacrifices.

 

(to be continued)

[1] Continues the reading from B.B.Tirtha Maharaj’s book The Holy Life of Prahlada

 



B.A.Narayan Maharaj

(Szvámí Tírtha, 2013.01.04-ei szófiai reggeli előadása)

 

 

Óh, erőskarú Ardzsuna, mindig szannjászíként él az, aki nem vágyakozik munkája gyümölcseire, és nem is gyűlöli őket. Az ilyen ember mentes az ellentétpároktól, könnyen legyőzi az anyagi kötelékeket, és teljesen felszabadul.[1]

Nagyon fontos tanácsot kapunk itt – légy független! A lemondott életrend nem az anyagi dolgok megsemmisítését, hanem egy semleges, független pozíció elérését jelenti. Az ilyen lemondott tudatállapot nem azt jelenti, hogy megváltoztatod a ruhád színét és belépsz egy szerzetesrendbe. Sokkal inkább jelenti azt, hogy egy olyan belső szemléletet fejlesztesz ki, mely a világ kettősségeihez való hozzáállást segíti. Legyenek akár kedvezőek vagy kedvezőtlenek a külső körülmények – te ugyanúgy egyensúlyban vagy. Könnyű ezt elérni? Azt hiszem, mindannyiunknak van némi tapasztalata ezzel kapcsolatban. De ez a teljes lemondás.

Szeretnék elmesélni egy gyakorlati történetet, mivel néha azt gondolhatjuk, hogy: “Ó, ez túlságosan elméleti”. Egyszer, még a hőskorban Gurudév meglátogatott bennünket. Ez azokban az időkben volt, amikor még rendőri megfigyelés alatt álltak a bhakták. Ezek meglehetősen kockázatos idők voltak. Általában álruhában utazott, és a legváratlanabb pillanatokban bukkant fel – tudta, hogyan kell átjutni az ellenőrző rendszeren. Nagyon hasznos és hosszútávra szóló tanulságokat osztott meg velünk. Például: “Ne parkolj az előtt a ház előtt, ahol az előadást tartod!” Ez egy nagyon hasznos tanács illegális tevékenység esetén. Mivel, ha betoppan a rendőrség, s neked az ablakon keresztül kell menekülnöd, akkor nagyon nehezen tudod a bejáratnál lévő kocsidat megközelíteni. Ugye, ez egy nagyon gyakorlati jótanács. Látjátok, hogy a guruk egyszerre elméleti és gyakorlati jótanácsokkal is ellátnak. Még mindig emlékszem rá, nem parkolok itt a ház előtt. Természetesen itt kissé bonyolult kiugrani az ablakon, de ha hiszitek, ha nem, ez valóban megtörtént a tanyánkon – amikor jött a rendőrség, a bhakták az ablakon keresztül menekültek.

No, mindegy is, ez egy másik történet. De egyszer Gurudév épp távozóban volt egy bhaktával, és amikor az autójához közeledtek, látták, hogy a következő sarkon, a kocsiját egy nagyobb tömeg veszi körül. Mellettük állt két rendőrautó, mivel feltörték a kocsiját. Valaki betörte az ablakot és megpróbálta kirabolni. S Gurudév táskákkal a kezében az autó felé tartott – apropó épp ide, Szófiába indult Budapestről. Tehát haladtak tovább, s Gurudév így szólt a bhaktához: ”Hé! Van itt egy kis probléma!”, majd befordultak egy mellékutcába és elváltak, hogy ne keverje bajba a bhaktát. Ő pedig továbbra is teljesen nyugodt és semleges volt. Csak képzeljétek el, hogy disszidensként, a veszélyt vállalva jött be az országba; s teljesen rezdületlen maradt.

Tehát, ez az odaadás: teljesen Istentől, Krsna kegyétől és oltalmától függeni. Ez a gyakorlati definíciója a semlegességnek, a lemondásnak. De ő nagyon céltudatos és egyhegyű volt a küldetésének szentelődve, mert két-három óra formaság után, elindulhatott ide, s meg is érkezett Szófiába. Az ilyen személy, mentes az ellentétpároktól, könnyen legyőzi az anyagi kötelékeket.”

[1] Bhagavad-gítá 5.3.

 



B.A.Narayan Maharaj

(от лекция на Свами Тиртха, 04.01.2013, сутрин, София ) 

„Онзи, който нито ненавижда, нито пожелава плодовете на действията си е познат като винаги отречен. Такъв човек, избавен от всяка двойственост, лесно преодолява робството на материята и е напълно освободен, о, силноръки Арджуна.”[1]

Много важен съвет е даден тук – бъдете независими! Отричане не означава унищожаване на обекта. Но означава постигане на неутрална, непривързана позиция. Да си в такова отречено състояние на ума не означава да смениш цвета на дрехата си и да влезеш в монашески орден. Означава да развиеш специфично вътрешно отношение спрямо двойственостите в живота. Без значение дали външните обстоятелства са благоприятни или неблагоприятни – ти си еднакъв, уравновесен. Това лесно ли е да се постигне? Мисля, че всички имаме някакъв опит по въпроса. Обаче именно то означава пълна отреченост.

Ще спомена една практическа история, защото понякога можем да си мислим: „О, това е твърде теоретично”. Веднъж в стари времена Гурудев ни посети. А „в стари времена” означава под полицейски надзор. Бяха си малко рискови времена. Обикновено той пътуваше дегизиран, появяваше се в съвсем неочаквани моменти – имаше си начини да прониква в системата. И ни остави някои много добри, дългосрочни уроци. Например: „Не спирай колата си пред сградата, където ще даваш лекция!” Това е много практичен съвет по конспирация. Защото ако полицията дойде и се наложи да бягаш през прозореца, ще ти бъде много трудно да вземеш колата си, ако тя е отпред. Съвсем практично, нали? Виждате, гуру ни дава едновременно теоретично и практическо знание. И аз все още спазвам това. Не паркирам пред тази сграда. Разбира се, малко е трудно да се скочи от прозореца тук, но вярвате или не, това се е случвало в нашата ферма – когато полицията идваше, бхактите бягаха през прозореца.

Както и да е, това е друга история. Но веднъж Гурудев си тръгваше и заедно с един друг бхакта вървяха към колата му. И що да види той на съседния ъгъл, където бе паркирана колата? Голяма тълпа и две полицейски коли, защото колата му беше разбита. Някой беше счупил прозореца и се беше опитал да я открадне. Гурудев вървеше натам с няколко чанти – всъщност той трябваше да дойде тук, в София, от Будапеща. И така, двамата вървяха натам и Гурудев каза на другия предан: „Хей! Има някакъв проблем!” и завиха встрани. За да не изложи предания на опасност. Но самият той бе напълно уравновесен. Само си представете – влизаше в държавата като дисидент, излагайки се на опасност; при все това бе съвсем хладнокръвен.

Това е посветеност, пълна зависимост от Бога, от милостта и закрилата на Кришна. Това е практическата дефиниция да си неутрален, отречен. Обаче той беше много решителен и много фокусиран върху мисията. Защото след два-три часа формалности, успя да тръгне и да стигне тук, в София. „Такъв човек, избавен от всяка двойственост, лесно преодолява робството на материята”.

[1] „Бхагавад Гита” 5.3

 



« Older Entries