Sharanagati

(from a lecture of Swami Tirtha, 04.05.2018, Rila)

(continues from the previous Monday)

I don’t want to mention all the other different dangers or apharadhs to the holy name, only one. This quotation is from the Chaitanya Charitamrita:

“Bahu janma kare yadi shravana kirtana, tabu ta’ na paye krishna-pade prema-dhana.”[1] So, bahu janma means if for long-long lifetimes you go on with shravana-kirtana, but you chant inattentively, then you cannot reach the ultimate goal of this chanting – which is not liberation, which is not material fulfilment, but the loving affection towards the lotus feet of our beloved Lord. This is the ultimate goal of chanting the mahamantra – to reach this loving attachment to the lotus feet of our Krishna. Nothing else.

And, you know, usually we don’t consider the feet a very elevated part of a human body. If you think about your own feet, usually you don’t say, ‘Well, my lotus feet.’ You can say, ‘My cactus feet.’ But we consider the head to have a very high position in the body. Yet you know, spiritual life means: if the touchstone touches us, then the positions change. Then we are ready to appreciate the feet of others, and we are ready to put our head – which is in a very high and very distinguished position – in a very low place. The best use of our head is to bow down at the feet of our beloved Lord.

Some of our exemplary devotees, the gopis, are also engaged in service of the lotus feet – of each other. They paint different beautiful ornamental figures on their lotus feet. And they don’t serve themselves, but they serve the others by this. You know, when this decoration is fresh, if the paint touches something, it is printed on there. Then they are very happy and they pray, “Oh, I pray that your sole touches me, so that your decoration is printed all over my body.” So, this is the best use of the feet of others – that their decoration will be an ornament on our body.

Anyway, try to be very attentive in your chanting of the holy names, so that you get rid of your material contaminations, achieve your liberation, find your way back home, back to Godhead, at the lotus feet of our Lord. And then, by the blessings of the Goddess of Devotion, Shrimati Radharani, learn how to serve properly.

I know that this is elevated; and we should start the process at the beginning, not at the end. Nevertheless, try to remember your ultimate goal. We started this process for this ultimate beautiful aesthetic perfection. Devotional life is a desperate search for the ultimate beauty. So, go on. And try to find your own realizations, your own connection in that respect.

(to be continued)

[1] Chaitanya Charitamrita, Adi, 8.16

(Szvámí Tírtha, 2018. 05.04. Rila-hegységbeni előadásából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Nem szeretném most itt részletezni a Szent Név ellen elkövethető összes sértést, apharádhot csupán egyet akarok megemlíteni. A következő idézet a Csaitanja Csartámrtából való:

„Bahu dzsanma karé jadi sravana kírtana, tabu ta’ ná pája krsna-padé préma-dhana.” Tehát a bahu dzsanma azt jelenti, hogy ha sok-sok életen keresztül gyakoroljátok is a sravana-kírtana folyamatát, de figyelmetlenül, akkor nem érhetitek el ennek a folyamatnak a végső célját, ami nem a felszabadulás, nem az anyagi beteljesülés, hanem szeretett Urunk lótuszlábai iránti szeretetteljes odaadás. Ez a mahámantra zengésének végső célja, elérni a Krisna lótuszlábai iránti szeretetteljes ragaszkodást. Semmi egyéb!

Ahogy ti is tudjátok, a testrészek közül a lábat általában nem tekintjük valami túlzottan emelkedettnek. Ha például a saját lábatokra gondoltok, nem mondjátok azt, hogy, ‘A lótuszlábam.’ hanem inkább azt, hogy, ‘A lópatám.’ A testrészek közül a fejnek van a legkiemelkedőbb szerepe. Viszont tudjátok, hogy a lelki élet azt jelenti, hogy kapcsolatba kerülünk a csodatévő érintőkővel és minden megváltozik. Fokozatosan elkezdjük tisztelni mások lótuszlábát, és örömmel hajtjuk a legfőbb helyen lévő fejünket mások lábához, arra az elvileg alacsony helyre. A legjobb dolog, amit a fejünkkel tehetünk az, hogy szeretett Urunk lótuszlábai előtt meghajtjuk.

A gópík, akikre példaképként tekintünk, szintén a lótuszlábak szolgálatával voltak elfoglalva, méghozzá egymás lábára festettek gyönyörű mintákat, tehát nem önmagukat, hanem egymást szolgálták ily módon. Tudjátok, amikor még friss ez a festés és hozzáér valamihez, az nyomot hagy. Ez viszont nagy örömmel töltötte el őket és így esdekeltek, „Ó, azért fohászkodom, hogy a talpatokkal érintsetek meg, és akkor a testem tele lesz a talpatok díszeivel.” Ez tehát a legkedvesebb módja a mások lábával való érintkezésnek, hogy a talpukon lévő minták a testünket ékesítik.

Visszatérve a mantrázáshoz, a legfontosabb, hogy próbáljatok nagyon odafigyelni a Szent Nevek zengésére, hogy megszabaduljatok az anyagi lét szennyeződésétől, elnyerjétek a felszabadulást, hazataláljatok, vissza Istenhez, vissza az Úr lótuszlábához, és akkor majd az odaadás Úrnője, Srímatí Rádhárání áldásában részesít benneteket és bevezet a szeretetteljes szolgálatok végzésébe.

Tudom, hogy ez egy nagyon emelkedett téma és hogy a folyamatot a legelején kell kezdenünk, nem pedig a legvégén. Mégis, próbáljatok meg emlékezni erre a végső célra, mivel ezért a gyönyörű szépséges tökéletességért kezdtünk bele ebbe a folyamatba. Az áhitat útja, elkeseredett kutatás a legvégső szépség után. Tehát folytassátok tovább és próbáljátok megtalálni ehhez az égi szférához fűződő saját megvalósításotokat, saját kapcsolatotokat.

(folytatása következik) 

1.Csaitanja Csartámrta, Ádi-lílá, 8.16.

(от лекция на Свами Тиртха, 04.05.2018, Рила)

(продължава от предишния понеделник)

Не искам да споменавам всички други различни опасности от апарадхите спрямо святото име, само една. Този цитат е от „Чайтаня Чаритамрита“:

„Баху джанма каре яди шравана киртана, табу та‘на пайе кришна-паде према-дхана.”[1] И така, баху джанма означава, че дори животи и животи наред да продължаваш с шравана-киртана, ако мантруваш невнимателно, тогава не можеш да достигнеш окончателната цел на възпяването – която не е освобождение, не е материално удовлетворение, а любяща преданост към лотосовите нозе на нашия възлюбен Бог. Това е крайната цел на възпяването на махамантрата – да достигнем тази любяща привързаност към лотосовите нозе на нашия Кришна. Нищо друго.

Знаете, обикновено ние не считаме нозете за особено възвишена част от човешкото тяло. Ако мислите за собствените си нозе, обичайно не казвате: „Моите лотосови нозе“. Може да кажете: „Моите кактусови нозе“. Но за главата считаме, че има много издигната позиция в човешкото тяло. Обаче духовен живот означава: ако философският камък ни докосне, позициите се променят. Тогава сме готови да боготворим нозете на другите и сме готови да сведем главата си – която е на много висока и отличителна позиция – съвсем в ниското. Най-добрата употреба на главата ни е да я сведем в лотосовите нозе на нашия любим Бог.

Някои от преданите, които са пример за нас, гопите, също са заети със служене на лотосовите нозе – една на друга. Те рисуват различни красиви орнаменти и фигури по лотосовите си нозе. Не си служат сами на себе си, а една на друга. И когато декорацията е прясна, ако боята докосне нещо, тя се отпечатва там. Тогава те са много щастливи и се молят: „О, моля се стъпалото ти да ме докосне, за да може украсата ти да се отпечата по цялото ми тяло.“ Това е най-добрата употреба на нозете на другите – тяхната декорация да бъде украшение по вашето тяло.

Тъй или инак, стремете се да бъдете много внимателни докато възпявате светите имена, за да се избавите от материалните си замърсявания, да постигнете освобождение, и да намерите пътя си обратно към дома, при Бога, в лотосовите Му нозе. И там, по благословиите на Богинята на Предаността, Шримати Радхарани, да се научите как да служите правилно.

Знам, че това е висше; и трябва да започнем процеса от началото, а не от края. При все това, стремете се да помните най-висшата цел. Започнали сме този процес заради това върховно, прекрасно, естетично съвършенство. Животът в преданост е отчаяно търсене на най-висшата красота. Така че продължавайте. И се опитвайте да намирате своите собствени реализации, собствените си връзки в това отношение.

(следва продължение)

[1] „Чайтаня Чаритамрита“, Ади, 8.16

(from a lecture of Swami Tirtha, 06.01.2018 morning, Sofia)

(continues from the previous Friday)

Question: I have a question regarding expectations towards children. Because in the materialistic culture we say “flesh of my flesh and blood of my blood”. And sometimes, especially the materialistic people, they believe that they continue their experience through their children. And if they have not accomplished something, their children can accomplish it. For example, my mother wanted me to play the violin, because she didn’t become a musician and I played the violin for some time, now I can’t play at all, because I didn’t want to play, only my mother wanted me to play. My question is whether the expectations that parents project on their children have anything to do with real love or just with their unfulfilled ambition?

Swami Tirtha: Well, I have another question: for my sake, can you play the violin for Krishna?

Answer: I never tried. Yes, Maharaj.

Swami Tirtha: I believe in expectations. Because if, for example, Gurudev or my senior brothers didn’t expect me to join, to do, to learn, to practise, to serve, I wouldn’t do so. So I think good expectations are very, very useful. They can help a lot. Or in the mornings and in the evenings you expect that I will give a lecture, right? Maybe this is useful. So I think expectations are good, but we must have proper expectations – towards ourselves and towards our environment. There is a very good example of a father’s expectation to a son in our tradition. This was the father of Shrila Prabhupada, who had two main expectations to his son. What was the first? That he becomes not a violin player, but a mridhanga player. A perfect mridhanga player. And what was the second?

Paramananda: To become a great devotee of Radharani.

Swami Tirtha: Correct. So we must have the proper expectations. Then the sons will grow to fulfil them. If our consciousness is based in spirituality, then we shall have good expectations. Purity is the key. If we have a pure consciousness, then can we have bad desires or harmful relationships? No, impossible.

I do believe in expectations; but definitely many times we project our unfulfilled desires over our children. And I am also like this. I couldn’t become a good devotee, but I expect all of you to become good devotees. What I couldn’t accomplish, you should do. Do you let me have this expectation?

(Szvámí Tírtha, 2018. 01. 06-i szófiai reggeli előadásából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Kérdés: A gyermekekkel szembeni elvárásokról szeretnék kérdezni, mivel az anyagi világban azt szokták mondani, hogy “hús a húsomból, vér a véremből”. Időnként előfordul, főleg a materialista gondolkodású embereknél, hogy azt hiszik, majd a gyermekeiken keresztül folytatják tovább a tapasztalásokat, tehát ha nekik nem sikerült valamit véghezvinni, akkor majd a gyermekeik beteljesítik azokat. Például, édesanyám azt szerette volna, hogy tanuljak meg hegedülni, mivel ha már ő nem lehetett zeneművész, akkor legalább én legyek az. Ezért egy kicsi ideig hegedülni tanultam, de mára már egyáltalán nem tudok semmit, mivel ez nem az én vágyam volt, hanem az édesanyámé. A kérdésem az lenne, hogy a szülők által a gyerekekre vetített elvárásoknak van-e köze a valódi szeretethez, vagy csak a beteljesületlen ambíciókhoz?

Szvámí Tírtha: Nos, nekem is volna egy kérdésem: az én kedvemért hegedülnél majd Krisnának?

Válasz: Sohasem próbáltam, de igen Mahárádzs!

Szvámí Tírtha: Én hiszek az elvárásokban, mert például, ha Gurudév vagy néhány idősebb hittestvérem nem bíztak volna abban, nem várták volna el tőlem, hogy csatlakozni fogok a bhaktákhoz, belekezdek a folyamatba, tanulni, gyakorolni, és szolgálni fogok, akkor nem tettem volna meg ezt a lépést. Úgy hiszem, hogy a megfelelő elvárások nagyon, nagyon hasznosak, sokat segíthetnek. Vagy ahogy ti is elvárjátok tőlem, hogy reggel és este leckét tartsak. Szóval hasznos és jó is lehet, de megfelelő elvárásokat kell támasztanunk önmagunk, illetve a környezetünk felé. A tradíciónkban van egy nagyon szép példa az apának a fiával szemben támasztott elvárásra vonatkozóan, mégpedig Sríla Prabhupád édesapja, akinek két fontos elvárása volt a fiával szemben. Melyik volt az első? Nem éppen az, hogy hegedűvirtuóz, hanem hogy kiváló mrdhanga játékos legyen. És mi volt a második elvárása?

Paramánanda: Hogy Rádhárání nagyszerű bhaktájává váljon.

Szvámí Tírtha: Pontosan! Tehát megfelelő elvárásokkal kell rendelkeznünk, s majd a fiak felnőnek ahhoz, hogy teljesítsék azokat. Ha lelki a tudatunk, akkor megfelelőek lesznek az elvárásaink is. A tisztaság a kulcs! Ha tiszta a tudatunk, akkor lehetnek-e rosszak a vágyaink vagy ártalmasak a kapcsolataink? Nem, ez lehetetlen!

Én hiszek az elvárásokban, de azt is látom, hogy sok esetben a beteljesületlen vágyainkat vetítjük ki a gyermekeinkre. Bevallom én is így vagyok ezzel, mivel magam nem tudtam jó bhaktává válni, de elvárom mindannyiótoktól, hogy ti azok legyetek. Amit én nem tudtam megvalósítani, azt nektek kell megtennetek. Megengeditek nekem, hogy ez legyen az én elvárásom?

(от лекция на Свами Тиртха, 06.01.2018 сутрин, София)

(продължава от предишния петък)

Въпрос: Имам въпрос относно очакванията към децата. Понеже в материалистичната култура ние казваме „плът от плътта ми, кръв от кръвта ми“. Понякога особено материалистично настроените хора вярват, че продължават да живеят чрез децата си. И ако самите те не са постигнали нещо, децата им ще могат да го осъществят. Например, майка ми искаше да свиря на цигулка, понеже тя не беше успяла да стане музикант и аз известно време свирих на цигулка, сега въобще не мога да свиря, защото никога не съм искал да свиря, единствено майка ми го искаше. Въпросът ми е: дали очакванията, които родителите проектират върху децата си, имат общо с истинската любов или само с несбъднатите им амбиции?

Свами Тиртха: Аз имам друг въпрос: заради мен би ли посвирил на цигулка за Кришна?

Отговор: Никога не съм пробвал. Да, Махарадж.

Свами Тиртха: Аз вярвам в очакванията. Защото ако например Гурудев или моите старши братя не очакваха от мен да участвам, да правя нещо, да се уча, да практикувам, да служа, аз нямаше да го правя. Затова смятам, че добрите очаквания са много, много полезни. Те могат много да помогнат. Или пък сутрин и вечер вие очаквате да давам лекции, нали? Може би това е полезно. Така че според мен очакванията са нещо хубаво, само че трябва да имаме правилни очаквания – и спрямо себе си, и спрямо обкръжението си. В нашата традиция има един много хубав пример за бащини очаквания към сина. Става въпрос за бащата на Шрила Прабхупада, който имал две основни очаквания към своя син. Какво било първото? Той да свири не на цигулка, а на мриданга. Да стане съвършен свирец на мриданга. А какво било второто?

Парамананда: Да стане голям предан на Радхарани.

Свами Тиртха: Правилно. Така че трябва да имаме верните очаквания. Тогава синовете ще дораснат до тях. Ако съзнанието ни се опира на духовността, ще имаме добри очаквания. Чистотата е ключът. Ако имаме чисто съзнание, нима бихме могли да имаме лоши желания или вредящи взаимоотношения? Не, невъзможно.

Аз вярвам в очакванията; обаче определено много пъти ние проектираме неосъществените си желания върху своите деца. Аз също съм такъв. Не можах да стана добър бхакта, но очаквам всички вие да станете добри бхакти. Това, което не съм успял да осъществя, вие ще го постигнете. Позволявате ли ми да имам това очакване?

(aus einem Vortrag von Swami Tirtha, 06.01.2018 vormittags, Sofia)

(Fortsetzung vom vorigen Freitag)

Frage: Ich habe eine Frage zu den Erwartungen gegenüber den Kindern. Denn in der materialistischen Kultur sagen wir „Fleisch von meinem Fleisch und Blut von meinem Blut“. Und manchmal, besonders die materialistischen Menschen, glauben, dass sie ihre Erfahrungen durch ihre Kinder fortsetzen. Und wenn sie etwas nicht erreicht haben, können es ihre Kinder erreichen. Zum Beispiel wollte meine Mutter, dass ich Geige spiele, weil sie keine Musikerin geworden ist und ich habe eine Zeit lang Geige gespielt. Jetzt kann ich überhaupt nicht mehr spielen, weil ich nicht spielen wollte, nur meine Mutter wollte, dass ich spiele. Meine Frage ist, ob die Erwartungen, die Eltern an ihre Kinder stellen, etwas mit echter Liebe oder nur mit ihrem unerfüllten Ehrgeiz zu tun haben.

Swami Tirtha: Nun, ich habe noch eine andere Frage: Kannst du mir zuliebe für Krishna Geige spielen?

Antwort: Ich habe es nie versucht. Ja, Maharaj.

Swami Tirtha: Ich glaube an Erwartungen. Denn wenn zum Beispiel Gurudev oder meine älteren Brüder nichts von mir erwarten würden, dass ich mitmache, etwas tue, lerne, übe, diene, würde ich es nicht tun. Daher denke ich, dass gute Erwartungen sehr, sehr nützlich sind. Sie können sehr hilfreich sein. Oder erwartet ihr morgens und abends, dass ich einen Vortrag halte, nicht wahr? Vielleicht ist das nützlich. Daher denke ich, dass Erwartungen gut sind, aber wir müssen angemessene Erwartungen haben – uns selbst und unserer Umgebung gegenüber. In unserer Tradition gibt es ein sehr gutes Beispiel für die Erwartungen eines Vaters an seinen Sohn. Dies war der Vater von Shrila Prabhupada, der zwei Haupterwartungen an seinen Sohn hatte. Was war die Erste? Dass er kein Geigenspieler, sondern ein Mridhanga-Spieler wird. Ein perfekter Mridhanga-Spieler. Und was war die Zweite?

Paramanda: Dass er ein großer Anhänger Radharani wird.

Swami Tirtha: Richtig. Wir müssen also die richtigen Erwartungen haben. Dann werden unsere Söhne heranwachsen und diese Erwartungen erfüllen. Wenn unser Bewusstsein auf Spiritualität basiert, werden wir gute Erwartungen haben. Reinheit ist der Schlüssel. Wenn wir ein reines Bewusstsein haben, können wir dann schlechte Wünsche oder schädliche Beziehungen haben? Nein, unmöglich. Ich glaube an Erwartungen, aber wir projizieren unsere unerfüllten Wünsche oft auf unsere Kinder. Und ich bin auch so. Ich konnte kein guter bhakta werden, aber ich erwarte von euch allen, gute bhaktas zu werden. Was ich nicht erreichen konnte, solltet ihr tun. Erlaubt ihr mir diese Erwartung?

(из лекци Свами Тиртхи, 06.01.2018 утром, София)

(продолжение с предыдущей пятницы)

Вопрос: У меня есть вопрос относительно ожиданий по отношению к детям. Потому что в материалистической культуре мы говорим «плоть от плоти моей и кровь от крови моей». И иногда, особенно материалистичные люди верят, что они продолжают свое существование через своих детей. И если они чего-то не достигли, их дети могут этого достичь. Например, моя мама хотела, чтобы я играл на скрипке, потому что она не стала музыкантом, и я играл на скрипке некоторое время, теперь я вообще не могу играть, потому что я не хотел играть, только моя мама хотела, чтобы я играл. Мой вопрос в том: имеют ли ожидания, которые родители проецируют на своих детей, какое-либо отношение к настоящей любви или просто к их неудовлетворенным амбициям?

Свами Тиртха: У меня есть другой вопрос: ради меня, можешь ли ты сыграть на скрипке для Кришны?

Ответ: Я никогда не пробовал. Да, Махарадж.

Свами Тиртха: Я верю в ожидания. Потому что если бы, например, Гурудев или мои старшие братья не ожидали, что я присоединюсь, буду делать, учиться, практиковать, служить, я бы этого не делал. Поэтому я думаю, что хорошие ожидания очень, очень полезны. Они могут очень помочь. Или по утрам и вечерам вы ожидаете, что я буду читать лекцию, верно? Может быть, это полезно. Поэтому я думаю, что ожидания хороши, но у нас должны быть правильные ожидания — по отношению к себе и к нашему окружению. В нашей традиции есть очень хороший пример ожиданий отца по отношению к сыну. Это был отец Шрилы Прабхупады, у которого было два главных ожидания по отношению к своему сыну. Что было первым? Что он станет не скрипачом, а игроком на мридханге. Идеальным игроком на мридханге. А что было вторым?

Парамананда: Стать великим преданным Радхарани.

Свами Тиртха: Правильно. Так что, у нас должны быть правильные ожидания. Тогда сыновья вырастут, чтобы их оправдать. Если наше сознание основано на духовности, тогда у нас будут хорошие ожидания. Чистота — это ключ. Если у нас чистое сознание, то можем ли мы иметь плохие желания или пагубные отношения? Нет, невозможно.

Я верю в ожидания; но определенно часто мы проецируем наши неисполненные желания на наших детей. И я тоже такой. Я не смог стать хорошим преданным, но я надеюсь, что все вы станете хорошими преданными. То, чего не смог достичь я, должны сделать вы. Вы позволяете мне иметь это ожидание?

(from a lecture of Swami Tirtha, 04.05.2018, Rila) 

(continues from the previous Monday)

What are the results of the holy name, of the mahamantra? Three names are included, there: Hare, Krishna and Rama. Very simple. What are the effects of the holy name? What will it provide?

Krishna Priya: Peace

Swami Tirtha: At the beginning, peace. And later on? Less peace? But don’t worry, go ahead, go on. Yes – the holy name will provide some positive feedback: we feel more peaceful, more purified, more spiritually oriented, we feel more hope. This is the scientific method; you apply the method and you read the results. But another requirement of the scientific method is that you should repeat it. And if you repeat it, you feel the same results. Therefore, we repeat. Today peace, tomorrow more peace. Other opinions?

Others: Connection. Meaning. Joy of self. Inspiration to serve.

Swami Tirtha: Alright, but as we discussed this quotation from the Chaitanya Charitamrita, the names is shuddha, purna, chintamani, etc., etc., and it will provide all the possible blessings; liberation included. Which part of the mahamantra will provide liberation?

Rama, Rama-nam will provide liberation. Vishnu-nam can also provide liberation. Do you know the proportion between the power of the different holy names? How much more powerful is Rama-nam than Vishnu-nam? Thousand Vishnu-nam is equal to one Rama-nam. So Rama-nam is very powerful. Gandhi died with Rama-nam. The last word that he said was ‘Rama’. And you know, with some famous personalities, people check their last word. Do you know what was the last word of Mahler when he died? ‘Mozart’. So all their mentality is condensed in the last word – what they remember, what they speak. In one sense it is nice, because if you are a genius composer and you glorify another composer in your last breath, some humility there. You can find some respect there.

We can say that this is a professional chanting – you chant inside your profession. You are a composer and you chant the name of a composer. Therefore, what kind of profession shall we choose? My humble suggestion is to choose a spiritual profession. Even Gandhi who was a politician, had chosen a spiritual chanting at the end. His whole life was about Ram and finally, he was connected to Ram. He died with Rama-nam on the lips. He didn’t chant ‘Churchill’. Rama-nam is very powerful. Half of India is chanting Rama-nam. They wait for Ramachandra’s realm to return. The kingdom of Rama! And they want to be connected to Rama.

So, one Rama-nam is equal to a thousand Vishnu-nam. But one Krishna-nam equals to how many Rama-nam? The Shrimad Bhagavatam says it’s three. One Krishna-nam equals three Rama-nam. So if we say that in the mahamantra Ram is the Rama-nam; this is one explanation, we all know that there are different explanations – but if we stick to this one, that in the mahamantra Rama-nam will provide liberation, then there is a lot more to find here.

I wonder what Krishna-nam can provide? If Rama-nam will give you liberation, what will Krishna-nam provide you?

Answers: Consciousness, chance for service, rasa – taste.

Swami Tirtha: We can say that Krishna-nam can bless us with life eternal. It is said, by knowledge you can overcome death, and by wisdom you can gain eternity. So, Krishna-nam will bring us to the lotus feet of the Lord. Because Krishna is all attractive, He will bring you closer to Himself. Our devotion is like a creeper. And the nature of the creeper is to go around a big tree, always higher and higher. So, by Krishna-nam we can reach the lotus feet of our Lord.

And what you mentioned here – the ability to serve – is provided by the third party of the mahamantra. So, if you go beyond liberation and finally you reach the lotus feet of Krishna, then the know-how is provided by Radhika. What to do there; if I am with my Lord, what am I to do? Then the service mood, the intimate relationship starts. This is provided by the serious and pure-hearted chanting of the holy names.

(to be continued)

(Szvámí Tírtha, 2018. 05.04. Rila-hegységbeni előadásából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Milyen eredményekre számíthatunk a Szent Nevek zegésével? Tulajdonképpen három névből áll a mahámantra: Haré, Krisna és Ráma, vagyis nagyon egyszerű! Milyen áldásos hatása van a Szent Névnek, mit nyújt nekünk?

Krisna-prijá: Békét.

Szvámí Tírtha: Kezdetben békét, és később? Kevesebb békét? De ne aggódjatok csak folytassátok tovább! Igen a Szent Nevek által némi pozitív visszacsatolást kapunk: békésebbnek, megtisztultabbnak, lelkibbnek és reménytelibbnek érezzük magunkat. Ez a tudományos módszer, melyet, ha gyakoroltok ezekre az eredményekre számíthattok. Viszont a tudományos módszer egy másik feltétele, hogy ismételgetni is kell, és ha így tesztek, akkor majd ugyanazokat az eredményeket tapasztaljátok. Ezért mondogatjuk. Ma békét, holnap pedig még nagyobb békességet fogtok tapasztalni. Más vélemény?

Mások: Kapcsolódás; feltárul a mahámantra értelme, az önvaló boldogsága; szolgálatra inspirál.

Szvámí Tírtha: Rendben, de ahogy a Csaitanja Csartámrtából vett idézetről beszélgettünk, a Szent Név shudda, púrna, csintámani stb. és minden lehetséges áldást megad, a felszabadulást is beleértve. S a mahámantrának mely rész nyújtja a felszabadulást?

Ráma. Ráma neve felszabadulást nyújt, éppúgy, mint. Visnu neve. Ismeritek azt a rangsort, mely a különböző szent nevek erejére vonatkozik? Például, mennyivel erősebb Ráma neve, mint Visnu neve? Ezer Visnu-náma egy Ráma-námának felel meg, tehát a Ráma-náma nagyon erőteljes. Talán tudjátok, hogy fel szokták jegyezni a híres emberek utolsó szavait. Például, amikor Gandhi meghalt a legutolsó szó, melyet kiejtett ‘Ráma’ neve volt. Mit gondoltok mi volt Gustav Mahler utolsó szava, amikor meghalt? ‘Mozart’. Tehát ezeknek az embereknek az egész élete, lelkivilága, amire emlékeztek, amiről beszéltek, egyetlen utolsó szóban sűrűsödött össze. Bizonyos értelemben ez szép dolog, mert ha valaki egy zseniális zeneszerző és az utolsó leheletével egy másik zeneszerzőt dicsőít, az egyfajta alázatot, tiszteletet jelent.

Erre azt mondhatjuk, hogy zeneszerzőként egy másik zeneszerző nevét zengeni olyan, mint egy belső szakmai mantrázás. Nos, ily módon milyen szakmát válasszunk? Alázatosan azt szeretném javasolni, hogy válasszatok lelki foglalkozást! Még Gandhi is, aki politikus volt, élete végén szent neveket zengett. Egész élete Ráma körül forgott és végül összekapcsolódott Vele, Ráma nevével és nem pedig ‘Churchill-el’ az ajkán halt meg. A Ráma-náma nagyon erőteljes. India fele Ráma nevét zengi, Rámacsandra királyságának a visszatérését várja és Hozzá akarnak jutni.

Tehát egy Ráma-náma ezer Visnu-námával egyenlő. Viszont egy Krisna-náma, hány Ráma-námának felel meg? A Srímad Bhágavatam szerint háromnak. Egy Krisna-náma három Ráma-námmal egyenlő. Mindannyian tudjuk, hogy a mahámantrának számos értelmezése van, és az egyik magyarázat szerint a ‘Ráma’, Ráma nevét jelenti. És, ha ennél maradunk, akkor ez adja a felszabadulást, de ennél még sokkal több dolgot rejt a mahámantra.

Vajon mit nyújthat Krisna neve? Ha Ráma neve adja a felszabadulást, akkor mit ad Krisna neve?

Válaszok: Tudatosságot, a szolgálat lehetőségét, raszát, lelki ízt.

Szvámí Tírtha: Elmondhatjuk, hogy Krisna neve az örök élettel áldhat meg bennünket. Azt mondják, hogy a tudással legyőzhető a halál, és hogy a bölcsesség által nyerhető el az örökkévalóság. Tehát Krisna neve elvisz bennünket az Úr lótuszlábához. Mivel Krisna a mindenkit vonzó, közelebb visz Önmagához. Odaadásunk olyan, mint egy kúszónövény, melynek az a természete, hogy egyre magasabbra kúszva átöleli a fát. Tehát Krisna nevével elérhetjük az Úr lótuszlábát.

Illetve, amit még említettétek, hogy Krisna nevével lehetőséget kapunk a szolgálatra, melyet a mahámantra 3. része biztosít. Tehát, ha túljutottatok a felszabaduláson és végül elértétek Krsna lótuszlábát, akkor innentől Rádhika az, aki eligazít benneteket, hogy mit tegyetek ott, ha találkoztok szívetek Urával? Ekkor kezdődik a szolgálatteljes hangulat, a bensőséges kapcsolat, melyet a Szent Nevek komoly és tiszta szívű zengése biztosít.

(folytatása következik)