Archives

Calendar

February 2023
M T W T F S S
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728  

Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha



(from a lecture of Swami Tirtha, 24.06.2017 morning, Sofia)

(continues from the previous Monday)

So much about the tree of yoga. Let’s go to our next topic – the human being is also compared to a tree. The sacred banyan tree is like a person with his chakra-system. The tree of life or the tree of the human is composed of different elements. The complete tree is the human body. The three roots are the gunas, you must have heard about the gunas tamas, rajas and sattva. There are two fruits on this tree of human life – one is bitter and the other is sweet. The sweet fruits are the four main goals of human life: merits, or some good morals – dharma; then productivity, wealth – artha; then kama – or the emotional aspect of our life; and finally moksha – the spiritual freedom. These are the fruits of the human tree.

And of course these parallel goes on a long time, but what is the point here? That on this tree of the human body there is one main branch. This main branch is the heart. And on the heart two birds are sitting. One is us, individual souls, and the other is the divine observer. So we, as individual birds, we try to pick the fruits, while this divine observer helps us to reach all the goals that we deserve – good or bad. And actually we can say that the goal of yoga in general is to turn our individual attention to this divine presence.

So, you can see the parallels between the human body and the tree. And we can also see the parallels between the yoga and the tree. Therefore in human life yoga can help to reach higher and higher platforms of consciousness.

And actually our human life is about a treasure hunt. What we can achieve in this life if we practice yoga? Our treasure hunt is not a material one, we are searching for spiritual treasures. But what we can achieve if we practice our spiritual path?

We can achieve a friendly disposition. It is possible to achieve such a stage when you are friendly with everyone. Maybe not everybody is friendly towards you, but at least you can be friendly towards everyone. And this friendly, positive disposition helps us to understand things as they are. This is a very profound way to understand another human being – to have a friendly, positive disposition. So one treasure, one gift of yoga is this.

The next one – we are not satisfied with only one treasure, we want some more – the next one is compassion. Compassion is an active principle – sharing the troubles of others and also providing a helping hand. Compassion is a really profound and elevated spiritual practice in general. And if we practice compassion – probably we can expect that some compassion will come to us also.

But the ultimate achievement in yoga is the next step – and this is the bliss, the inner ananda of the soul. I think we share this common ideal – we all want to find our happiness. So all these treasure, actually they are called powers, are the good benefits and the fruits of yoga: friendly disposition, compassion and also our inner contentment or bliss.

How to reach these? Don’t listen to my lecture anymore! Try to practice for yourself. Because yoga is not about words, it’s about active meditation. So, go on with your treasure hunt!

Question: You said on the tree of life there are two fruits. You explained about the sweet, but I think you missed the bitter one?

Swami Tirtha: I think we all have profound experience with the bitter fruit of life. But friendly disposition also means that we accept the difficulties of life. In general we can say that these bitter fruits are sufferings or any kind of limitations that we perceive. But these are only distortions of consciousness. Although difficulties are very painful, ultimately they don’t really exist, they are only but reflections on the screen of our mind. Therefore by the spiritual practice we can come to a platform of inner contentment. And maybe the input, or the external world will be the same – sometimes favorable, other times more painful – but our answer to all these challenges will change. Therefore we can say: if you reach a higher level of spiritual consciousness, then you will have no bitter fruits. Thank you!

(to be continued)

 



(Szvámí Tírtha 2017.06.24-i, szófiai reggeli tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Tehát átbeszéltük a párhuzamokat a jóga fájával, most pedig lépjünk tovább a következő témánkhoz, miszerint az ember szintén egy fához hasonlítható. A szent banjan fa olyan, mint egy ember csakra-rendszere. Az életfa vagy az ember fája különböző alkotóelemekből áll. A teljes fa maga az emberi test. A három gyökér jelképezi a gunákat, melyekről már bizonyára hallottatok – tamasz, radzsasz és szattva. Két gyümölcs található az emberi élet fáján: az egyik keserű, a másik édes. Az édes gyümölcsök jelképezik az emberi élet négy fő célját: erény vagy erkölcs – dharma; anyagi gyarapodás, vagyon – artha; ezeket követi a káma – életünk érzelmi oldala, boldogság; és végül a móksa – a felszabadulás, az üdvösség. Tehát ezek az ember fájának gyümölcsei.

Természetesen ezeket a párhuzamokat még sokáig lehetne sorolni, de mi itt a lényeg? Az, hogy az emberi testnek ezen a fáján van egy fő ág: az ember szíve. Ezen az ágon két madár ül: az egyik mi magunk vagyunk, mint egyéni lelkek, a másik pedig a Felsőlélek, az isteni szemlélő. Tehát, mi, mint egyéni lelkek, próbáljuk csipegetni ezeket a gyümölcsöket, míg a Felsőlélek segít nekünk, hogy az összes megérdemelt gyümölcsöt elérjük – legyen az jó vagy rossz. Tulajdonképpen azt mondhatjuk, hogy a jóga célja általánosságban az, hogy az egyén figyelmét az isteni jelenlétre irányítsa.

Tehát láthatjátok a párhuzamokat az emberi test és a fa, valamint a jóga és a fa között. Az ember életében a jóga segíthet eljutni a tudatosság egyre magasabb szintjeire.

Valójában, az emberi élet a kincskeresésről szól. Mit érhetünk el az életben a jóga gyakorlása által? A mi kincskeresésünk nem anyagi szintű, mi lelki kincsek után kutatunk.  De mit érhetünk el, ha a lelki utat járjuk?

Baráti viszonyt tudunk kialakítani. Elérhető egy olyan állapot, amikor mindenkivel kedvesek tudtok lenni. Talán nem mindenki viszonozza ezt, de legalább ti meleg szívvel közeledhettek hozzájuk. Ez a barátságos, pozitív hangulat segít nektek abban, hogy mélyebben megértsétek a dolgokat. Így jobban megérthetitek a másikat. Tehát, ennek a baráti, pozitív jellemnek a kialakulása a jóga egyik kincse, egyik ajándéka.

A következő – hiszen nem elégszünk meg egyetlen kinccsel, többre vágyunk – az együttérzés, a könyörületesség. Az együttérzés egy cselekvő elv: mások problémáinak meghallgatása és segítség nyújtása. Az együttérzés egy nagyon mély és emelkedett lelki gyakorlat, és ha gyakoroljátok, akkor számíthattok rá, hogy némi együttérzésben ti is részesültök majd.

De a jóga végső eredménye, a boldogság, a lélek belső boldogsága, az ánanda. Úgy gondolom, hogy ez az eszmény mindannyiunkban ott van, mint cél – mind boldogok szeretnénk lenni. Tehát mindezek a kincsek, képességek – kedves jellem, együttérzés, belső elégedettség, boldogság – a jóga pozitív előnyei, a jóga gyümölcsei.

Hogyan lehet ezeket elérni? Ne gyertek többé leckére, inkább gyakoroljatok! Mert a jógában nem a szavak számítanak, hanem az aktív meditáció. Tehát, folytassátok a kincskeresést!

Kérdés: Említetted, hogy az élet fáján két féle gyümölcs van. Beszéltél nekünk az édes gyümölcsről, de a keserűre nem tértél ki bővebben.

Szvámí Tírtha: Azt hiszem, mindannyian mélyen megtapasztaltuk már az élet keserű gyümölcsét. De ez a baráti hangulat azt is jelenti, hogy elfogadjuk az élet nehézségeit. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy ezek a keserű gyümölcsök különféle szenvedések és korlátok, melyeket életünk során megtapasztalunk. De ezek valójában csak tudati elferdítések.  Habár a nehézségek nagyon fájdalmasak tudnak lenni, végső soron ezek nem léteznek, csupán csak elménk visszatükröződései. Tehát lelki gyakorlataitok által elérhetitek a belső elégedettség szintjét. És talán a külső hatások ugyanazok maradnak – olykor kedvezőek, máskor fájdalmasak –, de az ezekre adott válaszaitok megváltoznak.  Azt mondhatjuk, hogy ha sikerül elérnetek a lelki tudatosság magasabb szintjét, akkor már nem létezik számotokra keserű gyümölcs. Köszönöm!

(folytatása következik)



(от лекция на Свами Тиртха, 24.06.2017 сутрин, София)

(продължава от предишния понеделник)

Дотук разказахме за дървото на йога. Нека минем на следващата тема – човешкото същество също е сравнено с дърво. Свещеното баняново дърво е като човека с неговата система от чакри. Дървото на живота, или дървото на човека, е съставено от различни елементи. Цялото дърво е човешкото тяло. Трите му корена са гуните, навярно сте чували за гунитетамас, раджас и саттва. На това дърво на човешкия живот има два вида плодове – едните са горчиви, а другите сладки. Сладките плодове са четирите основни цели на човешкия живот: добродетелите, или здравата нравственост – дхарма; след това продуктивността, богатството – артха; после кама – емоционалният аспект на живота ни; и накрая мокша – духовната свобода. Това са плодовете на човешкото дърво.

Разбира се, сравненията може да продължават още дълго, но кое е важното тук? Че на дървото на човешкото тяло има един основен клон. Този основен клон е сърцето. И там са кацнали две птички. Едната – това сме ние, индивидуалните души, а другата е божественият наблюдател. Ние, индивидуалните птички, се стремим да кълвем плодовете, а божественият наблюдател ни помага да постигнем всички цели, които заслужаваме – добри или лоши. И всъщност можем да кажем, че целта на йога най-общо е да обърнем своето индивидуално внимание към това божие присъствие.

И така, виждате паралелите между човешкото тяло и дървото. Можем да видим и паралелите между йога и дървото. Затова в човешкия живот йога може да ни помогне да достигаме все по-високи нива на съзнание.

И всъщност нашият човешки живот е лов на съкровища. Какво можем да постигнем в живота, ако практикуваме йога? Ние не ловим материални съкровища, а търсим духовни богатства. Но какво можем да постигнем, ако вървим по своя духовен път?

Можем да постигнем приятелско благоразположение. Възможно е да се достигне такова ниво, когато си приятелски настроен към всички. Може не всеки да е приятелски настроен към теб, но поне ти можеш да си дружелюбен към всеки. А това дружелюбно, позитивно отношение ни помага да разбираме нещата каквито са. То е много дълбок начин да разбереш друго човешко същество, да имаш приятелско, позитивно отношение. Това е едно от съкровищата, от даровете на йога.

Следващото – понеже не ни стига само едно съкровище, искаме още – следващото е състраданието. Състраданието е активен принцип – да споделяме проблемите на другите и да им подаваме ръка за помощ. Състраданието действително е проникновена и възвишена духовна практика. И ако ние практикуваме състрадание, най-вероятно можем да очакваме и към нас да подхождат със състрадание.

Но върховното постижение в йога е следващата стъпка, а именно блаженството, съкровената ананда на душата. Мисля, всички споделяме този идеал – всички искаме да намерим своето щастие. Така всички тези съкровища, които всъщност са наречени сили, са добрите преимущества и плодове на йога: приятелско благоразположение, състрадание, и също вътрешно удовлетворение или блаженство.

Как да ги постигнем? Недейте повече да слушате лекцията ми! Стремете се да практикувате самите вие. Защото йога – това не са думи, а активна медитация. Така че продължавайте със своя лов на съкровища!

Въпрос: Казахте, че на дървото на живота има два плода. Обяснихте за сладкия, но май пропуснахте горчивия?

Свами Тиртха: Мисля, че всички имаме дълбок опит с горчивия плод на живота. Но „приятелско благоразположение” означава и да приемаме трудностите в живота. Най-общо можем да кажем, че тези горчиви плодове са страданията или всички видове ограничения, които имаме. Ала те са просто изкривявания на съзнанието. Макар трудностите да са много болезнени, в края на краищата те не съществуват в действителност, те са просто отражения върху екрана на нашия ум. Затова чрез духовната практика можем да стигнем до нивото на вътрешното удовлетворение. И може външният свят да си остава същия – понякога благоприятен, друг път по-болезнен – но нашият отговор на всички тези предизвикателства ще се промени. Затова можем да кажем: ако достигнете по-високо ниво на духовно съзнание, за вас няма да има горчиви плодове. Благодаря ви!

(следва продължение)

 



(from a lecture of Swami Tirtha, 10.05.2017 morning, Sofia)

Now we read the Eleventh Chapter from the Fifth Canto of the Shrimad Bhagavatam, Jada Bharata Instructs King Rahugaṇa.

“Jada Bharata said: “My dear King, although you are not at all experienced, you are trying to speak like a very experienced man. Consequently you cannot be considered an experienced person. An experienced person does not speak the way you are speaking about the relationship between a master and a servant or about material pains and pleasures. These are simply external activities. Any advanced, experienced man, considering the Absolute Truth, does not talk this way.

My dear King, talks of the relationship between the master and the servant, the king and the subject and so forth are simply talks about material activities. People interested in material activities which are expounded in the Vedas are intent on performing material sacrifices and placing faith in their material activities. For such people, spiritual advancement is definitely not manifested.

A dream becomes automatically known to a person as false and immaterial, and similarly one eventually realizes that material happiness in this life or the next, on this planet or a higher planet, is insignificant. When one realizes this, the Vedas, although an excellent source, are insufficient to bring about direct knowledge of the truth.”[1]

Very strong words. So far we tried to establish our faith in the Vedas. And here we hear that the Vedas are insufficient for direct experience of the Truth. Then what to do? Well, you can read the books of the Bulgarian Vaishnava Society because that’s a kind of explanation to the Vedas – how to translate the ancient, or better to say the eternal knowledge into an applicable form today. But as it is described here, the Vedas give people a kind of material religiousness. Or we can say, a kind of calculative spiritual process: ‘If you do this, you can achieve that. If you do that kind of sacrifice, that kind of benefit will come to you’ – in that sense it’s like a transaction. But here Jada Bharata wants to say something more, something beyond all these calculations.

When do we realize that a dream was a dream?

Baladev: When we are awake.

Swami Tirtha: Right. If you are awake, you know: ‘Oh, that was only a dream! That was not real.’ Although when you are inside your dream, it seams very real. But when you come to a different level of consciousness, you will say: ‘Oh, that was only a bad dream.’

But ‘dream’ has another meaning also. ‘My dream is to become a good devotee.’ Right, it’s also our dream. But here we cannot say: ‘When I awoke, I understood that it was very insignificant.’ So, ‘dream’ in one sense is like an illusion, or a very special state of mind. Or we can say something that we want to achieve – like an ideal. And how can we live without ideals? It’s impossible! We all need ideals that will nourish the heart and soul.

In that second sense we all need to have dreams. Because they also say ‘Dreams come true’. So, if our dream is to become a really spiritual person – it will come true. If we apply the method properly, sooner or later the spiritual power will pervade us. Just like if you put the iron into the fire, it will acquire the qualities of the fire. It will be reddish, it will be hot. In the same way, if we expose ourselves to the divine reality, some of its qualities should touch us.

And also Jada Bharata here mentioned that “You speak very inconsistently, you pose as an experienced person, but it looks like you are not.” Actually that means we all need realization. It’s not enough simply to repeat some words of some high knowledge, but let’s go there. This is called realization – when it starts to become yours. It’s a part of your reality, or you become a part of that reality – that’s even better.

(to be continued)

[1] Shrimad Bhagavatam, 5.11.1-3



(Szvámí Tírtha 2017.05.10-i szófiai reggeli tanításából)

A Bhágavata-purána ötödik énekének tizenegyedik fejezetéből azt a részt tanulmányozzuk, melyben Dzsada Bharat Rahugana királyt oktatja.

„Dzsada Bharat bráhmana így szólt: Kedves királyom! Noha egyáltalán nem vagy tapasztalt, igyekszel úgy beszélni, mintha az lennél. Ebből következően nem lehet tapasztalt embernek tekinteni téged. Egy tudással rendelkező ember nem beszél úgy a mester és szolga közötti kapcsolatról vagy az anyagi fájdalomról és örömről, ahogyan te. Ezek csak külsődleges cselekedetek. Egyetlen fejlett, tapasztalt, az Abszolút Igazságról gondolkodó ember sem beszél így.

Kedves királyom! A mester és a szolga, a király és az alattvaló közötti kapcsolatról szóló beszélgetések csupán anyagi cselekedetekről szólnak. Akik az anyagi cselekedetek iránt érdeklődnek, amelyekről a védák írnak, azok szeretnek anyagi áldozatokat bemutatni, és az anyagi tettekben hisznek. Az ilyen emberekre határozottan nem vár lelki fejlődés.

Ahogy az ember magától megérti, hogy az álom hamis és semmi jelentősége, úgy arra is ráébred, hogy az anyagi boldogság ebben az életben vagy a következőben, ezen a bolygón vagy egy felsőbbrendűn szintén jelentéktelen. Amikor ezt megérti, a védák annak ellenére, hogy kiváló források, többé nem elegendőek ahhoz, hogy elvezessék az igazság közvetlen ismeretéig.”[1]

Nagyon erős szavak! Eddig próbáltuk megerősíteni a hitünket a védákban, itt pedig azt halljuk, hogy a védák nem elegendőek a magasabb Igazság közvetlen megtapasztalásához. Akkor most mit tegyünk? Esetleg, elolvashatjátok a Bolgár Vaisnava Misszió könyveit, mert azok a védák egyfajta magyarázatául szolgálnak – hogyan értelmezzük és alkalmazhatjuk ma az ősi, vagy jobb, ha azt mondjuk örök tudást.. Viszont itt azt olvashatjuk, hogy a védák egyfajta anyagi vallásosságot, számító jellegű folyamatot nyújtanak az embereknek. Például, ‘Ha így tesztek, akkor elnyerhetitek vele azt, hogy… Ha olyan lelki áldozatot hoztok, akkor az a jótétemény vár rátok’ – ebben az értelemben egyfajta csere, adok-kapok elv érvényesül. Azonban itt Dzsada Bharat ennél többet szeretne mondani, ami túlmutat a kalkulatív számítgatásokon.

Mikor döbbenünk rá, hogy amit álmodunk az csupán egy álom volt?

Baladév: Amikor felébredünk.

Szvámí Tírtha: Igen. Ha felébredtek akkor tudjátok: ‘Ó, ez csak egy álom, nem a valóság volt!’ Bár, amikor benne vagytok az álomban, nagyon valósnak tűnik. Viszont, ha egy másik tudatszintre kerültök, akkor azt fogjátok mondani, hogy: ‘Ó, ez csak egy rossz álom volt!’

Azért az ‘álomnak’ van egy másik értelmezése is. ‘Az az álmom, hogy jó bhakta legyek.’ Ugye, erről is álmodozunk, de ebben az esetben nem mondhatjuk azt, hogy: ‘Amikor felébredtem, akkor megértettem, hogy ez egy csalóka, jelentéktelen álom volt csupán.’ Tehát az ‘álom’ bizonyos értelemben olyan, mint egy illúzió vagy egy nagyon különleges tudatállapot. Vagy úgy beszélünk róla, mint olyasvalami, amit szeretnénk elnyerni – mint egy eszmény. És hogyan is élhetnénk ideák nélkül? Lehetetlen! Mindannyiunknak szüksége van eszményekre, hiszen ezek táplálják a szívet és a lelket.

Ebben a második értelemben mindannyiunknak szüksége van álmokra, mert azt is mondják, hogy ‘Az álmok valóra válnak’. Tehát, ha az az álmunk, hogy igazán lelki emberekké váljunk, akkor valóra fog válni. Ha helyesen alkalmazzuk a módszert, a folyamatot, akkor előbb-utóbb áthat bennünket a lelki erő. Hasonlóképpen a vashoz, melyet, ha tűzbe tesztek, átveszi a tűz tulajdonságát. Izzóvörös és tűzforró lesz. Ugyanígy, ha hagyjuk, hogy ránk ragyogjon, áthasson bennünket az isteni valóság, akkor azok a tulajdonságok, az a minőség meg kell, hogy érintsen bennünket.

Ebben a szövegben Dzsada Bharat arról is beszél a királynak, hogy „Nagyon következetlenül szóltál, egy tapasztalt embernek adtad ki magad, de úgy tűnik, hogy mégsem vagy az.” Valójában ez azt jelenti, hogy mindannyiunknak megvalósításra kell jutnunk. Nem elég egyszerűen elismételni a magasztos szavakat, hanem el is kell jutni oda. Ezt hívják megvalósításnak – amikor elkezd a sajátotokká válni. Része lesz az életeteknek, a saját valóságotoknak, vagy ti lesztek annak a valóságnak a részesei – az még csodálatosabb!

(folytatása következik) 

[1] Bhágavata purána 5.11.1-3.



(от лекция на Свами Тиртха, 10.05.2017 сутрин, София)

Сега четем Единадесета глава от Пета Песен на „Шримад Бхагаватам”, „Напътствията на Джада Бхарата към цар Рахугана”.

„Джада Бхарата рече: „Скъпи мой царю, макар и да си съвсем неопитен, стараеш се да говориш като човек с опит. И все пак е ясно, че не си такъв. Един опитен човек не говори за материалните удоволствия и страдания, нито пък за отношенията между слуга и господар така, както ти го правиш. Всичко това са чисто и просто външни дейности. Един напреднал и опитен човек, познаващ Абсолютната Истина, не говори по този начин.

Скъпи мой царю, да се говори за отношенията между господар и слуга или между цар и поданик и прочие означава да се говори на материални теми. Хората, които се интересуват от материалните дейности, представени от Ведите, са погълнати от необходимостта да принасят материални жертви в името на светски постижения. При такива хора не се проявява ни най-малък духовен напредък.

Както, пробуждайки се, човек осъзнава, че сънят му е нереален и илюзорен, така идва и моментът, в който душата усеща, че материалното щастие е без значение както в този живот, така и в следващия, както на тази планета, така и на по-висшите. Осъзналата това душа разбира, че Ведите, макар и да са прекрасен източник на знания, не могат да предоставят пряко познание за Истината.[1]

Много силни думи. Досега сме се старали да изградим своята вяра във Ведите. А тук научаваме, че Ведите са недостатъчни за пряко преживяване на Истината. Какво да правим тогава? Например, можете да четете книгите на Българско Ваишнава Общество, понеже те са един вид тълкувание на Ведите – как да се преведе древното, или по-добре да кажем вечното знание в приложима за днешния ден форма. Ала както се описва тук, Ведите дават на хората един вид материалистична религиозност. Или можем да го наречем, пресметлив духовен процес: „Ако правиш това, можеш да постигнеш онова. Ако извършиш такова и такова жертвоприношение, такава и такава благодат ще получиш” – в такъв смисъл това е като сделка. Но тук Джада Бхарата иска да каже нещо повече, нещо отвъд цялата тази пресметливост.

Кога разбираме, че един сън е бил сън?

Баладев: Когато се събудим.

Свами Тиртха: Да. Когато се събудиш, знаеш: “О, това беше просто сън! Не беше истинско”. Макар че докато си вътре в съня, той изглежда съвсем реален. Ала щом минеш в друго ниво на съзнание си казваш: „Ох, това беше просто лош сън.”

Но думата dream[2] има и друго значение. „Моята мечта е да стана добър бхакта.” Това също е сън за нас, нали? Но в този случай не можем да кажем: „Като се събудих разбрах, че това е било много незначителна мечта”. Така че dream, сънят, в един смисъл е като илюзия, особено състояние на ума. Или може да бъде нещо, което искаме да постигнем – мечта, идеал. А нима можем да живеем без идеали? Невъзможно е! Всички се нуждаем от идеали, които да напоят сърцето и душата ни.

В този втори смисъл всички имаме нужда от мечти. Защото е казано също: „Мечтите се сбъдват”. Така че ако нашата мечта е да станем истински духовни хора – тя ще се сбъдне. Ако прилагаме метода правилно, рано или късно духовната сила ще ни проникне. Точно както като сложите желязо в огъня, то ще добие характеристиките на огъня. Ще почервенее, ще се нажежи. По същия начин, ако ние се предоставим на божествената реалност, някои от качествата ѝ неминуемо ще ни докоснат.

И също Джада Бхарата тук споменава: „Ти говориш много непоследователно; представяш се за опитен човек, но изглежда не си.” Всъщност това означава, че ние всички се нуждаем от реализация. Не е достатъчно просто да повтаряме думите на някакво възвишено знание, но нека стигнем дотам. Това се нарича реализация, осъществяване – когато нещо става ваше. Става част от вашата реалност, или вие ставате част от онази реалност – което е дори още по-добре.

(следва продължение)

[1] „Шримад Бхагаватам”, 5.11.1-3

[2] От англ. – „сън”, „мечта”



(из лекции Свами Тиртхи, 10.05.2017 утром, София)

 

 

Теперь мы читаем одиннадцатую главу из пятой песни Шримад Бхагаватам, „Джада Бхарата наставляет царя Рахугану”.

 „Джада Бхарата сказал: О царь, ты вовсе не обладаешь глубокими познаниями, хотя и пытаешься говорить языком мудрецов. Истинный мудрец никогда бы не стал придавать отношениям господина и слуги или же материальным страданиям и удовольствиям такого значения, какое придаешь ты. Все это лишь различные проявления внешней энергии, и те, кто сведущ в духовной науке, кто познал Абсолютную Истину, объясняют их совсем с другой точки зрения.

Объясняя отношения господина и слуги или царя и подданных, ты попросту говоришь о материальной деятельности. Эта деятельность подробно описана в Ведах, и те, кого она привлекает, склонны совершать жертвоприношения ради мирских целей. Такие люди уповают лишь на свои материальные действия, поэтому их жизнь не озарена светом духовного знания.

Проснувшись, мы не придаем своим снам большого значения, ибо понимаем, что сон – это призрак, иллюзия. И точно так же рано или поздно душа осознает призрачность материального счастья, будь оно в этой жизни или в следующей, на этой планете или на высших. Такая душа стремится постичь саму суть истины, и для этого ей уже недостаточно Вед, хотя они и содержат очень много важных наставлений.”[1]

Очень сильные слова. До сих пор мы пытались утвердить нашу веру в Ведах. И здесь мы слышим, что Вед недостаточно для непосредственного переживания Истины. Тогда что делать? Ну, вы можете читать книги Болгарского общества вайшнавов, потому что это своего рода объяснение Вед – как перевести древние, а лучше сказать вечные знания в применимую сегодня форму. Но, как здесь описано, Веды наделяют людей своего рода материальной религиозностью. Или мы можем сказать, что это своего рода расчетливый духовный процесс: «Если вы сделаете это, вы сможете достичь этого. Если вы пойдете на такую жертву, к вам придет такая же польза» — в этом смысле это похоже на сделку. Но здесь Джада Бхарата хочет сказать что-то еще, что-то за пределами всех этих расчетов.

Когда мы понимаем, что сон был сном?

Баладев: Когда проснемся.

Свами Тиртха: Да. Когда проснешься, ты знаешь: “О, это было просто сон! Не было настоящим”. Хотя, когда вы находитесь внутри своего сна, это кажется очень реальным. Но когда вы перейдете на другой уровень сознания, вы скажете: «О, это был всего лишь плохой сон».

Но слово dream[2] имеет и другое значение. «Моя мечта — стать хорошим преданным». Да, это тоже наша мечта. Но здесь мы не можем сказать: «Когда я проснулся, я понял, что это было очень незначительно». Итак, «сон» в каком-то смысле подобен иллюзии или совершенно особому состоянию ума. Или мы можем сказать, что это что-то, чего мы хотим достичь – например, идеал. А как можно жить без идеалов? Это невозможно! Нам всем нужны идеалы, которые будут питать сердце и душу.

В этом втором смысле нам всем нужно иметь мечты. Потому что они также говорят: «Мечты сбываются». Так что, если наша мечта это стать действительно духовным человеком – она сбудется. Если мы правильно применяем метод, рано или поздно духовная сила наполнит нас. Также как если вы бросите железо в огонь, оно приобретет свойства огня. Будет красновато, будет жарко. Точно так же, если мы открываем себя божественной реальности, некоторые из ее качеств должны коснуться нас.

А еще Джада Бхарата тут упомянул, что «Ты говоришь очень непоследовательно, корчишь из себя опытного человека, но похоже, что это не так». На самом деле это означает, что мы все нуждаемся в реализации. Недостаточно просто повторять некие слова о каком-то высоком знании, но нужно достичь его. Это называется реализацией – когда это нечто становиться вашим. Это становится частью вашей реальности, или вы становитесь частью той реальности – это даже лучше.

(продолжение следует)

[1] „Шримад Бхагаватам”, 5.11.1-3

[2] С англ. – „сон”, „мечта”



(from a lecture of Swami Tirtha, 24.06.2017 morning, Sofia)

Thank you for your kind attention! And please forgive one of my big shortcomings – that I don’t speak your language. But beware, I understand a little.

Today we have to discuss something about the tree of yoga. While the present kind of life forms exist on this planet Earth, all these parables and similarities will work for the human beings. Sometimes the most basic things are so difficult to explain. But if we cannot explain something by words and intellect, very easily we can explain it by some parallels. And as we haven’t accomplished cutting down all the trees on this planet Earth, as long as we have a concept of what is a tree, we shall have a clearer understanding of what is yoga.

Yoga is a very ancient and very great tradition. The sacred fig-tree of India is a very good example of that tree of yoga – the roots, the trunk, the major branches… This is like a natural phenomenon. Once we visited a very holy place in India and in the courtyard was this huge banyan tree – this is the sacred fig-tree. As you know, yoga has different schools; and also the classical meditation-type of yoga has different branches, different steps. We shall try to find the similarities between the different parts of the tree and the different elements of yoga.

What is the root of the yoga tree? This is yama, rules – what to avoid. For example we should avoid violence, we should avoid interfering with other people’s possessions, etc. You see, this is like the roots, the basic moral principles that we have to follow. Because without the roots there are no fruits. And if we go one step further, then we shall find the next anga of yoga, niyama – this is what we should practice. Like truthfulness and contentment – my favorite. Although we have all the reasons to complain, if we practice yoga, we have to find the reasons to be contented, to be satisfied. So these two basic things – the roots and the trunk of the tree – will give the profound foundation for our spiritual practice. Yama and niyama help us to control ourselves and also to harmonize our human relationships.

And if we go one step further: the postures, the asanas come. Although many times we think that we should start with the asanas, actually this comes a little later. On the tree of yoga the asanas are the major branches. And it is very much connected to the next phase – the pranayama, breath control. So the moral foundation is the first step and this body and breath control, the physiological functions, are the next step of yoga. In the yoga tree the parallel are the leaves which perform this exchange – the substitution of carbon dioxide for oxygen. You see, trees can do what we cannot – they can take the carbon dioxide and they can produce the oxygen; and we work the other way round.

Nevertheless, if we control the breath, then we control the mind. Usually we don’t pay enough attention to breathing properly. Although without food we can maintain our life for a month or more; without water we can survive for weeks; but without air…? Few minutes, right. So we have to pay more attention to proper breathing. This is a kind of physiological aspect of yoga, which helps us to come to the mental platform also and to control it.

And then, if you have this moral and physical control, you can withdraw your attention – pratyahara. Usually we are too much externally focused. There are so many interesting things in the world of illusion that capture our attention. Yet the wise men say that if you close your eyes, you will start to see. So, to withdraw the attention from the external objects and to find the inner treasures – this is a great change of direction in yoga. And this withdrawal is like a protection, therefore this is compared to the bark of the tree.

And if we see the next one, then concentration, dharana, comes. If you have withdrawn, captured your attention, then you can really concentrate, focus. In the yoga tree this is compared to the inner circulation. You see: the moral foundation will help us to be fixed. Then we can achieve our physiological control. And then we can start our intellectual, cognitive, spiritual journey.

But this is not the end of the ladder of yoga. Because if we have an almost full concept of a tree, then we come to a very popular platform – meditation. These days meditation is a key word. If people have some material ambitions, they will say: “I meditate on my goals.” But real meditation is to be connected to divinity, after we have controlled all the faculties of the body-mind complex. And on the tree of yoga meditation, or dhyana, is compared to the flowers. For example, if you observe an apple tree in the springtime, it is full of flowers. Thousands of flowers are there, but only a few fruits will come.

Therefore we have to go to the next step of our yoga practice, which is the ultimate level and this is the samadhi – trance state. And this is the fruit of our spiritual practices. Simply to enjoy the benefits of the flowers is beautiful, right? But the real benefit of a tree is the fruit. And please remember: without the roots there are no fruits.

(to be continued)



(Szvámí Tírtha 2017. 06. 24-i szófiai reggeli tanításából)

Köszönöm a figyelmeteket! Kérlek, bocsássátok meg egy nagy hiányosságomat – mégpedig azt, hogy nem beszélem a nyelveteket, de vigyázat, egy keveset megértek belőle!

Ma a jóga fájáról fogunk beszélni. Amíg a jelenlegi életformák léteznek a Földön, a példák és hasonlóságok működni fognak az emberek életében. Néha nagyon nehéz megértetni a legalapvetőbb dolgokat, viszont, ha nem tudjuk szavakkal és értelemmel elmagyarázni, akkor könnyedén szemléltethetjük párhuzamokkal. Mivel még nem vágtuk ki az összes fát a Földön, így van fogalmunk arról, hogy milyen is egy fa, ezért a példájának segítségével tisztábban megérthetjük, hogy mi a jóga.

A jóga egy nagyon ősi és jelentőségteljes hagyomány. India szent fügefája nagyon jó példa a jóga fájára – a gyökerek, a törzs, a főbb ágak…Olyan ez a fa, mint egy természeti jelenség. Egyszer Indiában ellátogattunk egy nagyon szent helyre és az udvaron volt egy ilyen hatalmas banjan fa – ami valójában egy szent fügefa. Tudjátok, a jógának különféle iskolái vannak; és a klasszikus jógaiskolának is különféle ágai, lépései ismeretesek. Próbáljunk rávilágítani a hasonlóságokra a jóga fájának különféle részei és a jóga különféle elemei között.

Mit jelképez a jóga fájának gyökere? Ez a jama, a szabályok – mi az, ami kerülendő. Például kerülnünk kell az erőszakot, mások javainak eltulajdonítását stb. Láthatjátok, hogy ezek a gyökerek, az alapvető erkölcsi elvek, amiket követnünk kell, hiszen gyökerek nélkül gyümölcs sem lesz. A jóga következő angája, a nijama – az elvek, melyeket gyakorolnunk kell, például ilyen az igazmondás és az elégedettség – a kedvencem. Ha jóga gyakorlók vagyunk, abban az esetben is észre kell vennünk, hogy mitől lehetünk elégedettek, amikor minden okunk megvan a panaszra. Tehát ez a két alapvető dolog – a fa gyökere és törzse – nagyon mély alapokat adhat a lelki gyakorlatainkhoz. A jama és a nijama segít az önkontrollban és abban, hogy egyensúlyba kerüljenek az emberi kapcsolataink.

Ha tovább haladunk, a testtartások, az ászanák következnek. Sokszor azt gondoljuk, hogy a jóga az ászanákkal kezdődik, de igazából ezek egy kicsit később jönnek, a fának a nagyobb ágai és szorosan kapcsolódnak a következő lépcsőfokhoz – a pránájámához, a légzőgyakorlatokhoz. Tehát az első lépés az erkölcsi alapozás, majd a test és légzéskontroll, tehát az élettani, fiziológiás működések következnek. Láthatjuk a párhuzamot a jóga fájának levelei és a légzőgyakorlatok között, hiszen a levelek is a szén-dioxid és oxigén cserét végzik. A fák tudnak olyat, amit mi nem – veszik a szén-dioxidot és oxigént állítanak elő; mi ellenkező módon működünk.

Viszont, ha szabályozzuk a légzésünket, azzal szabályozzuk az elménket is. Általában nem fektetünk túl nagy hangsúlyt a helyes légzésre, mégis étel nélkül egy hónapig élhetünk, vagy tovább, víz nélkül egy hetet bírunk, na de levegő nélkül…? Néhány percet élhetünk levegő nélkül, igaz? Tehát jobban kellene figyelnünk a helyes légzésre; ez egy olyan élettani része a jógának, ami segít nekünk a szellemi szintre emelkedni, amit aztán szabályozhatunk.

Majd, ha már elsajátítottátok az erkölcsi alapelveket és tudjátok irányítani a testeteket, akkor következik a figyelmetek visszavonása az érzéktárgyakról – a pratjáhára. Általában túl sokat figyelünk külsődleges dolgokra. Rengeteg érdekes dolog van az illúzió világában, ami folyton elragadja a figyelmeteket. Márpedig a bölcsek azt mondják, ha becsukjátok a szemeteket, látni fogtok. Tehát visszavonni a figyelmet a külső tárgyakról és megtalálni a belső kincseket – ez egy nagy irányváltás a jógában. A pratjáhára egyfajta védelem, ezért hasonlítják a fa törzséhez.

A következő a koncentráció, a dharana. Ha visszavontátok a figyelmeteket az érzéktárgyakról, majd rögzítettétek a tudatotokat, akkor igazán tudtok majd fókuszálni. A jóga fájánál ezt a belső keringéshez hasonlítják. Láthatjátok, az erkölcsi alapok megerősítenek bennünket, ekkor elérhetjük a testünk feletti kontrollt és elindulhatunk az intellektuális, kognitív, lelki utunkon.

De ez még nem a jóga létra csúcsa; már van egy majdnem teljes elképzelésünk egy fáról és most egy nagyon népszerű témához érkezünk – a meditációhoz. Manapság a meditáció egy kulcsszó; ha az embereknek vannak anyagi céljaik, azt mondják: „A céljaimon meditálok.” Viszont az igazi meditáció, az istenihez való kapcsolódás, miután kontrolláltuk a test – elme együttesének működését. A jóga fáján a meditációt, a dhjánát a virágokhoz hasonlítják; például, ha megfigyelitek tavasszal az almafát tele van virágokkal, ezernyi virág, mégis csak néhány gyümölcsöt terem a fa.

Ezért lépünk tovább az utolsó szintre, ami a szamádhi – transz állapot; és ez a lelki gyakorlatok gyümölcse. Egyszerűen csak élvezni a virágok szépségét, gyönyörű, igaz? De a fa igazi ajándéka a gyümölcs. Kérlek, emlékezzetek arra, hogy gyökerek nélkül nincs gyümölcs.

 

 

(folytatása következik)



(от лекция на Свами Тиртха, 24.06.2017 сутрин, София)

Благодаря ви за любезното внимание! И моля ви, извинете един от моите големи недостатъци – че не говоря вашия език. Но внимавайте, малко разбирам.

Днес имаме да поговорим за дървото на йога. Докато настоящите форми на живот съществуват на планетата Земя, всички тези метафори и подобия ще са валидни за човешките същества. Понякога най-основните неща е толкова трудно да бъдат обяснени. Но ако не можем да обясним нещо чрез думи и интелект, много лесно можем да го обясним чрез паралели. И докато не сме успели да изсечем всички дървета на тази планета Земя, докато все още имаме концепцията що е то дърво, ще имаме ясно разбиране и какво е йога.

Йога е много древна и много велика традиция. Свещеното смокиново дърво от Индия е много добър пример за дървото на йога – корените, ствола, основните клони… То е природен феномен. Веднъж посетихме едно свято място в Индия и в двора имаше такова огромно баняново дърво – свещеното смокиново дърво. Както знаете, в йога има различни школи; също така класическата медитативна йога има различни клонове, различни стъпала. Ще се опитаме да намерим подобията между различните части на дървото и различните елементи на йога.

Кое е коренът на дървото на йога? Това е яма, правилата – какво да избягваме. Например трябва да избягваме насилието, да не се намесваме в животите на другите хора, да не присвояваме техните вещи, и т.н.. Виждате, това са корените, основните нравствени принципи, които трябва да следваме. Защото без корени няма плодове. А ако минем една стъпка по-нататък, ще намерим следващата анга (част) на йога, нияма – онова, което трябва да практикуваме. Като например истинност, удовлетвореност – това ми е любимото. Макар да имаме всички причини да се оплакваме, щом практикуваме йога трябва да намерим причините да сме удовлетворени, да сме доволни. Тези две основни неща – корените и стволът на дървото – ще дадат дълбоката основа на нашата духовна практика. Яма и нияма ни помагат да овладяваме себе си, а също и да хармонизираме човешките си взаимоотношения.

Ако минем още една стъпка нататък: идват позите, асаните. Въпреки че много пъти си мислим, че трябва да започнем с асаните, всъщност те идват малко по-късно. На дървото на йога асаните са главните клони. Те са много свързани със следващата фаза – прана-яма, контролът на дишането. И така, нравствената основа е първото стъпало, а контролът на тялото и на дъха, на физиологичните функции, е следващото стъпало в йога. В дървото на йога паралелът са листата, които извършват този обмен – заместват въглеродния двуокис с кислород. Виждате ли, дърветата могат да правят онова, което ние не умеем – могат да поемат въглеродния двуокис и да произвеждат кислород; пък ние действаме на обратния принцип.

При все това, ако владеем дишането си, владеем и ума. Обикновено ние не отделяме достатъчно внимание да дишаме правилно. Въпреки че без храна можем да поддържаме живота си месец или повече; без вода можем да оцелеем седмици; но без въздух…? Няколко минутки, нали. Затова нека обръщаме повече внимание на правилното дишане. Това е един вид физиологичният аспект на йога, който ни помага да достигнем умственото ниво и да овладеем и него.

И тогава, като сте постигнали този нравствен и физически контрол, можете да отдръпнете вниманието си – пратяхара. Обикновено ние сме прекалено фокусирани навън. В света на илюзията има толкова много интересни неща, които улавят вниманието ни. При все това мъдреците казват, че ако затвориш очи, ще започнеш да виждаш. Затова да се оттегли вниманието от външните обекти и да се намерят вътрешните съкровища – това е голямата промяна на посоката, която ни дава йога. И това отдръпване е като защита, затова се сравнява с кората на дървото.

Ако погледнем следващото стъпало, тогава идва концентрацията, дхарана. Когато сте оттеглили, уловили своето внимание, ще можете действително да се концентрирате, да се съсредоточите. В дървото на йога това е сравнено с вътрешната циркулация. Виждате: моралната основа ни помага да сме стабилни. След това можем да постигнем контрол над физиката си. Пък сетне можем да започнем своето интелектуално, познавателно, духовно пътешествие.

Но това не е краят на стълбицата на йога. Защото ако имаме почти пълната концепция за дърво, достигаме до едно много популярно ниво – медитацията. В наши дни „медитация” е ключова дума. Ако хората имат някакви материални стремежи, те казват: „Аз медитирам върху моите цели.” Ала истинската медитация е да сме свързани с божественото, след като сме овладели всичките си телесни и умствени способности. На дървото на йога медитацията, дхарана, е сравнена с цветята. Например, ако видите едно ябълково дърво напролет, то е обсипано с цветове. Има хиляди цветчета, обаче едва няколко ще станат на плодове.

Затова нека минем на следващото стъпало в нашата йога практика, което е най-висшето ниво, а именно самадхи – състоянието на транс. Това е плодът на нашите духовни практики. Просто да се радваме на благословията на цветята е прекрасно, нали? Но истинската благословия на дървото е плодът. И моля ви, запомнете: без корени няма плодове.

(следва продължение)

 



« Older Entries