Category RSS

Calendar

April 2018
M T W T F S S
« Mar    
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30  

Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha



Murari-gopis

(az előző pénteki lecke folytatása)

Kamen kérdése: Mondhatjuk-e azt, hogy ahol hit van, ott nincs bhakti, és ahol bhakti van, ott nincsen hit?

Szvámí Tírtha: Nagyon jó kérdés! Nos, én nem mondanám azt, hogy ahol létezik az egyik, ott a másik nem lehet jelen. Ezt nem mondanám. Azonban, minden bizonnyal a legmagasabb rasza szinten csupán egyetlen tényező létezik. Csak emlékezzetek arra, amikor Krsna eltűnt a rásza táncból és a gópík keresni kezdték! Annyira, hogy majdnem elkapták. Akkor Krsna kissé zavarba jött: “Na, most mit tegyek?” Ez aztán a pillanat – amikor Isten meghökken. Nem tudta, mit tegyen és elhatározta, hogy: “Ó, talán megmutatom az Isteni Formámat.” Tehát, nyomban helyet foglalt egy bokor mögött és megmutatta Nárájana formáját – négy karral, gyönyörűen, dicsőségesen és mindennel, ami még ehhez kell. Ekkor előjöttek a gópík a bokrokból, és amint megpillantották Nárájanát ott ülve, így szóltak hozzá: “Óh, hódolatunk, Nárájanaja! Láttad valahol a mi Krsnánkat?”

Látjátok, a hit Istennek szól, míg a szeretet “a mi Krsnánknak”. Mert “Ő a miénk! Nem arról van szó, hogy mi Őérette vagyunk! Ő van miértünk!”

Más alkalommal Krsna így szólt: “Kedves gópík, Mathurába kell mennem, Dvárakába kell mennem. Király leszek, úgyhogy kérlek legyetek elégedettek! Jól éreztük együtt magunkat, de ennek vége. Viszont, például továbbra is meditálhattok Rajtam.” S mi volt a gópík válasza: “Meditálni? Egyszerűen, szárazan, elméletileg meditálni!? Nem, mi Téged akarunk!” Tehát a legmagasabb rasza szinten azt mondhatjuk, hogy még hit sincs, csupán extázis.

Rendben, most megértettünk valamit abból, hogy mi a célunk. Azonban, kérlek azt is vizsgáljuk meg, hogy mi a jelenlegi helyzetünk! De ne aggódjatok, nem reménytelen. Mi ad számunkra reményt? Az, hogy a hitünk elvezet bennünket a szeretet kapujához.

Köszönöm ezt a kérdést. Ma megértettem valamit – ezelőtt csupán egy ellenfelem volt, mégpedig a tudás. Ma megértettem, hogy valójában kettő van – a hitet is beleértve.

 



Murari-gopis

(continues from the previous Friday)

Question of Kamen: Can we say that wherever there is faith there is no bhakti and wherever there is bhakti there is no faith?

Swami Tirtha: Very good question! Well, I wouldn’t say that if there is the one, the other cannot be. I wouldn’t say that. But definitely on the highest rasic platforms there is only one element. Just remember when Krishna disappeared from the rasa dance and the gopis started to chase after Him. So much so, that they almost caught Him. Then Krishna was perplexed a little bit: ‘Now what to do?’ That’s a real moment – when God becomes perplexed. He didn’t know what to do and He decided: ‘Oh, maybe I will show My divine form.’ So immediately He sat behind one bush and showed the Narayana aspect – with four arms, beauty, glory and everything. The gopis came from between the bushes, and immediately when they saw Narayana sitting there they said: “Ah, namo Narayanaya! Have you seen our Krishna?”

You see, faith is for God, love is for ‘our Krishna’. Because ‘He is ours! It’s not that we are for Him! He is for us!”

Other times He said: “Dear gopis, I have to go to Mathura, I have to go to Dwaraka. I will become a king, so please, be satisfied! We had a nice time, but it’s over. Still, you can for example meditate over Мe.” But what was the answer of the gopis: “Meditation? Simple, dry, theoretical meditation!? No, we want You!” So, in the highest rasic platform we can say there isn’t even faith, only this rapture.

All right, now we understood something about our goal. Please, also examine our present position. But don’t worry, it’s not hopeless. What will give us the hope? That our faith will bring us to the entrance door of love.

Thank you for these topics. Today I have understood something – before I had only one opponent, knowledge. Now I understood I have two – faith included.



Murari-gopis

(продължава от предишния петък)

Въпрос на Камен: Можем ли да кажем, че където има вяра, няма бхакти и където има бхакти, няма вяра?

Свами Тиртха: Много добър въпрос! Не бих казал, че ако го има едното, другото не може да съществува. Не бих казал това. Но определено на най-висшите нива на раса има само един елемент. Спомнете си когато Кришна изчезнал от танца раса и гопите хукнали да Го гонят, като почти щели да Го хванат. Тогава Кришна малко се пообъркал: „Какво да правя сега?” На това му се казва истински момент – Богът да се озадачи. Той не знаел какво да стори и затова решил: „Я да взема да покажа божествения си облик.” Незабавно седнал зад един храст и проявил Своя Нараяна аспект – с четири ръце, цял в красота и слава. Гопите изскочили от храстите и само щом видели там да седи Нараяна, казали: „О, намо нараяная! Виждал ли си нашия Кришна?”

Разбирате ли – вярата е за Бога, а любовта е „за нашия Кришна”. Защото „Той е наш! Не ние сме за Него, а Той е за нас!”

На друго място Той казва: „Скъпи гопи, Аз трябва да ида в Матхура, трябва да ида в Дварака. Ще ставам цар, затова, моля ви, бъдете удовлетворени! Прекарахме си хубаво, но вече свърши. Все пак можете, например, да медитирате над Мен.” Ала какъв бил отговорът на гопите: „Медитация ли? Проста, суха, теоретична медитация!? Не, ние искаме Теб!” Така че можем да кажем: на най-висшето ниво на раса няма дори вяра, единствено този трепетен порив.

Добре, сега разбрахме нещо за нашата цел. Моля ви, разгледайте и настоящата ни позиция. Но не се тревожете, не е безнадеждно. Кое ни носи надеждата? Че вярата ни ще ни отведе до входната врата на любовта.

Благодаря ви за тези теми. Днес разбрах нещо – преди имах само един опонент – знанието. Сега разбрах, че имам два – и вярата също.

 



Murari-gopis

(продолжение с предыдущей пятницы)

Вопрос Камена: Можем ли мы сказать, что там, где есть вера, нет бхакти и там, где есть бхакти, нет веры?

Свами Тиртха: Очень хороший вопрос! Я бы не сказал, что если есть одно, другое не может существовать. Я не сказал бы. Но несомненно на самых высших уровнях раса есть только один элемент. Вспомните когда Кришна исчез из танца раса и гопи стали преследовать Его, при чем почти Его поймали. Тогда Кришна немного озадачился: „что мне сейчас делать?” Это настоящий момент – когда Бог становится озадаченным. Он не знал что сделать и поэтому решил: „О, может, я покажу свою божественную форму.” Немедленно сел за кустом и проявил Своего Нараяна аспекта – с четырьмя руками, весь в красоте и славе. Гопи выскочили из кустов и как только увидели там седящего Нараяна, сказали: „О, намо нараяная! Ты видел нашего Кришну?”

Понимаете – вера для Бога, а любовь „для нашего Кришну”. Потому что „Он наш! Не мы для Него, а Он для нас!”

На другом месте Он говорит: „Дорогие гопи, Мне надо идти в Матхуру, надо идти в Двараку. Я стану царем, поэтому, прошу вас, будьте удовлетворенными! Мы хорошо провели время, но все закончилось. Все таки можете, например, медитировать на Мне.” Но каков был ответ гопи: „Медитация? Простая, сухая, теоретическая медитация!? Нет, мы хотим Тебя!” Так что можем сказать: на самом высшем уровне расы нет даже веры, единственно этот экстаз.

Хорошо, теперь мы узнали что-то о нашей цели. Прошу вас, рассмотрим также нашу нынешную позицию. Но не беспокойтесь, она не безнадеждна. Что дает нам надежду? То, что наша вера приведет нас к входной двери любви.

Благодарю вас за эти темы. Сегодня я понял кое-что – раньше у меня был только один оппонент – знание. Теперь я понял, что у меня их два – и вера тоже.

 



Murari-gopis

(Continuación de la conferencia del pasado viernes)

Pregunta de Kamen: Podemos decir pues que donde haya fe, no habrá bhakti y que donde haya bhakti no habrá Fe?

Swami Tirtha: Muy buena pregunta! Bueno, yo no diría que allá donde haya una cosa, no podrá existir otra cosa. No lo podría decir. Por lo tanto, en definitiva, en los niveles más elevados de rasa, habrá solo un elemento. Recordad el momento cuando Krishna desaparece de la danza rasa y las gopis se ponen a correr persiguiéndolo y por poco ya casi Le habrán cogido. Entonces Krishna se sintió algo perplejo: „Que es lo que tengo que hacer ahora?” Vaya el momento – dejar perplejo a un Dios. Sin saber cómo reaccionar de momento, decidió: „ Tal vez tenga que mostrar Mi forma divina.” Inmediatamente se sentó detrás de un arbusto y apareció en Su aspecto Narayana – con cuatro brazos, en plena belleza y gloria. Habiendo visto a Narayana las gopis salieron gritando: “Oh, namo Narayanaya! Has visto a Krishna?”

Comprendéis? La Fe es para Dios, el amor es „para nuestro Krishna”. Puesto que „Él es nuestro! Nosotras somos para El y Él es para nosotras!”

En otra oportunidad Él ha dicho: „Bien amadas gopis, Yo tengo que ir a Mathura, debo ir a Dvaraka. Voy a ser rey, por esto pido que os quedéis satisfechas! Hemos pasado un buen rato pero ya se acabó. Sin embargo, podéis por ejemplo seguir meditando por Mi” Y que es lo que respondieron las gopis? „Meditación, que va! Meditación simple, seca, teórica!? No, lo que queremos eres nosotras Tu!” Podemos afirmar por lo tanto que en el nivel supremo de rasa, ni siquiera hay Fe, existe solo este arrebato impetuoso.

Bueno, ya hemos comprendido algo referido a nuestro objetivo. Por favor, examinad nuestra posición actual. No hay que acongojaros, la situación no es desesperadora. Que es lo que nos trae esperanza? La Fe nos va a llevar a la puerta de entrada del Amor.

Os agradezco por estos temas. Hoy me he dado cuenta de algo – antes yo tenía un solo oponente – el Saber. Ahora he comprendido que son dos – la Fe también.

 



Bhaktivinoda_and_family

(az előző hétfői lecke folytatása)

Kripadhám kérdése: Vajon megérthetjük a végső célt, a préma-bhaktit, ha még nem értettük meg az előző célokat, mint például a különböző dharmákat az életünkben?

Szvámí Tírtha: Nagyon jó kérdés, hiszen néha az elején úgy gondoljuk, hogy ’igen, lehetséges’. Utána a végső fázisban nem gondoljuk, hanem meg vagyunk róla győződve, hogy lehetséges. De a közbülső szakaszban jobb ragaszkodni a kötelességetekhez, mivel a megtisztulás nem olyan egyszerű és nem olyan gyors, mint azt az elején gondolnánk. Hiszen csinálod, csinálod, csinálod, és a végén évek múltán így kiáltasz fel: „Ó! Lemaradtam az egész életemről!’ Éppen ezért az általános indiai hagyomány azt javasolja, hogy keresztül kell menni az élet valamennyi különböző szakaszán, mindegyik ásramon – akkor érsz célba. Természetesen ez nem hangzik valami meggyőzően az én számból, hiszen én néhányat kihagytam. Mégis érdemes különbséget tennünk az anyagi elköteleződés és a valódi lelki fejlődés között, Krsna nem a lemondott rendbe tartozók tulajdona, hiszen Ő ott lakik mindenkinek a szívében, tehát mindenki képes ezt a kapcsolatot feleleveníteni és ápolni. És ahogy Shríla Shrídhár Mahárádzs kifejezte, néha a brahmacsári vagy a grhasztha sokkal forróbb szeretettel kötődik Krsnához, mint néhány aszkéta. Ez tehát nem az ásramodtól, vagy a külső helyzetedtől függ, hanem a belső elkötelezettségedtől.

Ám általában azt mondhatjuk, hogy közép- és hosszútávon hogy ha valaki nem megállapodott a munkájában és az életében egyaránt, akkor a lelki gyakorlatokban is kevésbé megbízható.

 

Elmesélek egy megtörtént esetet. Volt egy nagyon erős grhaszta közösség és volt egy lelki tanítómesterük. Ez a lelki tanítómester egyszer nyilvánosan ilyen megjegyzést tett: „Ha a szannjászról prédikáltok, nagyon jó grhasztáitok lesznek; ha a grhaszta-ásramokról prédikáltok, akkor csupán grha-médhík lesznek közöttetek”. Grha-médhí az az ember, aki anyagi életet él és élvezi a családi életet. Amikor ez történt, volt ott egy aszkéta vendégségben. Tudjátok, van ez a nagyon különleges védelmi rendszerünk, úgy hívják, hogy ’szelektív hallás’. Tehát gyakorlatilag az egész grhaszta közösség használta mindkét  fülét, mikor megkapták ezt az üzenetet: az egyiken be, a másikon ki. Ám a mi szannjászí barátunk nagyon odafigyelt: ’Ó, nagyon erős üzenet.’ Tehát emlékezetébe véste, és amikor legközelebb találkoztak, idézte a csapat mesterét. Így szólt: ’Ha a szannjászról beszélsz, nagyon jó grhasztáid lesznek, ha grhaszta-ásramról beszélsz, csak griha-médhhík lesznek közöttetek. Mindenki meghökkent, sőt sértve érezte magát – olyannyira, hogy nem is mertek erre rákérdezni vagy reagálni. Évek múltával valaki eljött ehhez a szannjászíhoz és azt kérdezte: „Emlékszel arra a kifejezésedre?” „Melyikre? „ „Arra, amit a szannjászíkról, grhasztákról és griha–médhíkről mondtál. Mivel mindenki sértve érezte magát hogy ’ez az újonc támadni akar bennünket, megtámadni az erős családi intézményünket.” Tehát amikor végül ez a felszínre került, megkérdezték: „És honnan vetted ezt a támadó megjegyzést? Akkor ő így szólt: „Ez egy közvetlen idézet a lelki tanítómesteretektől, hoppá”

Tehát néha hibázunk. Próbálunk elbújni, nem szeretjük bírálatnak kitenni magunkat. Ne legyetek grha-médhík, legyetek grhaszták! Ó, bocsánat, tévedtem! Szannjász! Az egyetlen alternatíva a szannjász, hiszen mi is a grhaszta jelentése? „Egy ember, aki otthon marad”, a stha azt jelenti „egy helyen maradni”. Grha – az otthon, a stha az a személy, aki otthon van. A stabilitás is innen származik. Megbízhatót jelent, nem pusztán ide-oda ugrálást. Hiszen a grhaszta kell, hogy a többiek támasza legyen a társadalomban, nem csupán a saját családjáé, hanem mindenki másé, akinek támogatásra vagy segítségre van szüksége.

Erre nagyon szép példát láttam Gurudév egyik barátjánál, Srípád Srutasvara Prabhunál. Hat gyerekük volt, szerintem el tudjátok képzelni, hogy milyen hat gyermek gondját viselni. Ám szinte mindig legalább egy vendéget fogadtak az otthonukba – csak azért, hogy a vendéget is szolgálják. Nagyon meghitt viszonyt ápoltak Gurudévvel – olyannyira, hogy amikor Gurudév meglátogatta azt a várost, nem is a templomba ment, hanem ehhez a családhoz. Ez a személy egy nagyon-nagyon példás grhaszta volt – hogyan kell másokat szolgálni, hogyan kell a családját  védelmezni. Minden héten, ha jól tudom kétszer – egyszer ő, egyszer pedig a felesége – elmentek a templomba főzni. És a feleség mindig rajta tartotta a szemét a brahmacsárikon – vajon szükségük van-e zoknira, vajon van-e elég gyógyszerük. Nagyon szép volt látni, hogyan osztották meg a család figyelmét másokkal.

 

(folytatása következik)

 



Bhaktivinoda_and_family

(продължава от предишния понеделник)

 

Въпрос на Крипадхам: Можем ли да проумеем окончателната цел, према-бхакти, ако не сме разбрали предишните цели, различните видове дхарма в своя живот?

Свами Тиртха: Много добър въпрос, защото понякога на начинаещото ниво си мислим: „Да, възможно е”. А след това, на най-висшето ниво не мислим, а сме убедени, че е възможно. Ала на междинния етап по-добре се придържайте към задълженията си. Защото пречистването не е толкова лесно и бързо, както може да ви се струва в началото. Занимаваш се, занимаваш се, занимаваш се с нещо и накрая след години си казваш: „Хей, той целият ми живот минал!” Затова общата препоръка в индийската традиция е да се премине през всички различни етапи на живот, през всички ашрами – тогава сте завършени. Разбира се, това не звучи много убедително от моята уста, понеже аз пропуснах някои. Но трябва да правим разлика между материалните занимания и истинския духовен напредък. Кришна не е притежание на отречениците. Той се намира в сърцето на всеки, така че всеки е способен да установи и да отглежда тази връзка. И както Шрила Шридхара Махарадж казва, понякога някой брахмачари или грихастха изпитва много по-изгаряща любов към Кришна от някои аскети. Така че това не зависи от вашия ашрам, от външната ви позиция; зависи от вътрешната ви посветеност.

Но обикновено може да се каже в средносрочен и дългосрочен план, че без някой да е добре установен в работата си, в живота като цяло, той е по-малко надежден и в духовните практики.

Веднъж имаше един случай. Имаше една много здрава общност от грихастхи и те си имаха духовен учител. Този духовен учител веднъж публично заяви: „Ако проповядвате за санняс, ще имате много добри грихастхи; а ако проповядвате за грихастха-ашрам, ще имате само гриха-медхи.” Гриха-медхи са които живеят материалистичен живот и се наслаждават на семейството. Тъкмо тогава гост бил един аскет. И както знаете, хората имаме тази специална защитна система, наречена „избирателно слушане”. На практика цялата грихастха общност използвала и двете си уши, получавайки това послание: през едното влязло, през другото излязло. Обаче този санняси обърнал голямо внимание: „О, какво силно послание!” и го врязал в паметта си. И следващия път, когато се срещнали отново, той цитирал учителя на тази група: „Ако говорите за санняс, ще имате много добри грихастхи; ако говорите за грихастха-ашрам, ще имате само гриха-медхи.” Всички останали поразени. Не само поразени, а и обидени – до такава степен, че не се осмелили нито да попитат, нито да поразсъждават. Чак след години един от тях дошъл при този санняси и рекъл: „Ти спомняш ли си какво каза тогава?” „Какво?” „Онова за саннясите, грихастхите и гриха-медхите!” Защото всички били оскърбени, че „Този новак може би иска да ни атакува, да напада нашето добре организирано грихастха общество.” Когато в крайна сметка нещата излезли на повърхността, те попитали: „И откъде научи това обидно твърдение?” Тогава той казал: „Това е директен цитат от вашия духовен учител!” Опа!

Така че понякога правим грешки. Опитваме се да се крием, не обичаме да бъдем на показ. Не бъдете гриха-медхи, бъдете гриха-стха. О, съжалявам, грешка! Санняс! Единствената алтернатива е санняс! Защото какво означава гриха-стха? „Човек, който стои у дома”; стха значи „да стоиш на едно място”. Гриха е дом, стха е човек, който е добре установен там. „Стабилност” идва от стха. Това означава благонадежден, не просто да скача насам и натам. Защото грихастха трябва да е опората на всички други в обществото; не само на неговото собствено семейство, но и на всички останали, които се нуждаят от някаква подкрепа или помощ.

Това беше много красиво показано и доказано от един приятел на Гурудев – Шрипад Шруташрава Прабху. Той имаше шест деца. Мисля, можете да си представите какво означава да се грижиш за шест деца. Но през цялото време имаха и поне един гост в дома си – просто за да служат и на гостите. Бяха много близки с Гурудев – дотам, че когато Гурудев посещаваше този град, не оставаше в храма, а у това семейство. Този човек беше изключителен грихастха, пример как да се служи на другите, как да се закриля семейството. Всяка седмица, мисля по два пъти – веднъж той, веднъж съпругата му – ходеха да готвят в храма. А съпругата му винаги наглеждаше краката на брахмачарите – дали имат нужда от чорапи, дали имат достатъчно лекарства. Беше много, много красиво да гледаш как те споделяха семейната си грижовност с останалите.

(следва продължение)

 



Bhaktivinoda_and_family

(continues from the previous Monday)

Question of Kripadham: Can we understand the final goal, prema-bhakti, if we did not understand previous goals, like different dharmas in our lives?

Swami Tirtha: Very good question, because sometimes in the beginning stage we think that ‘yes, it’s possible’. And then in the ultimate stage we don’t think, but we are convinced that this is possible. But in the middle stage better stick to your duty. Because purification is not that easy and not that quick as you might think in the beginning. Because you engage, engage, engage yourself with something and then finally after years you will say: “Hey! I missed whole of my life!” Therefore the general way of Indian tradition suggests that you should go through all the different levels of life, through all the ashrams – then you are accomplished. Of course it does not sound very convincing from my lips, because I skipped a few. Yet we should distinguish between material engagement and real spiritual progress. Krishna is not possessed by renunciates. He is there in everybody’s heart, so everybody is able to establish and cultivate that connection. And as Shrila Shridhara Maharaj expressed, sometimes a brahmachari or a grihastha has much more burning love for Krishna than some ascetics. So it does not depend on your ashram, on your external position; it depends on your internal commitment.

But usually we can say that on a medium and long run, without someone being established nicely in his or her job in life generally, it’s less reliable in spiritual practices either.

Once there was a case. There was a very strong grihastha community and they had a spiritual master. That spiritual master once made a remark publicly: “If you preach about sannyas, you will have very good grihasthas; if you preach about grihastha-ashram, you will have only griha-medhis.” Griha-medhi is who lives a material life and enjoys family. And when it happened, there was an ascetic as a guest. And you know, we have this very special protective system, it’s called ‘wishful hearing’. So practically all the grihastha community used both ears while receiving this message: one in, the other out. But our sannyasi friend paid a lot of attention: “A, very strong message!” So, he engraved that into his memory. And next time when they met again, he quoted the master of the group. He said: “If you speak about sannyas, you will have very nice grihasthas; if you speak about grihastha-ashram, you will have only griha-medhis.” Everybody was astonished. And not only astonished, but offended – so much so that they didn’t dare to ask or reflect on this. After years somebody came to this sannyasi and asked: “Do you remember that expression of yours?” “What?” “That one about the sannyasis, and the grihasthas, and the griha-medhis!” Because everybody was offended that ’Maybe this newcomer wants to attack us, attack our strong family establishment!’  So when finally it came to the surface, they asked: “And where did you take this offensive remark?” Then he said: “This is a direct quotation from your spiritual master!” Oops!

So, sometimes we make mistakes. We try to hide, we don’t like to be exposed. Don’t be griha-medhis, be griha-stha. Ah, sorry, I made a mistake! Sannyas! The only alternative is sannyas! Because what is the meaning of griha-stha? “A person who stays at home”; stha is “to stay in some place”. Griha is the home, stha is the person who is well-established there. “Stability” comes from stha. That means reliable, not simply jumping here and there. Because grihastha should be the support of all others in the society; not only of his own family, but of all others who need any support or help.

And it was very nicely proved and showed by one friend of Gurudev – Shripad Shrutashrava Prabhu. He had six children. I think you can imagine what it is to take care of six children. But all the time they had at least one guest in their home – just to serve the guest also. They had a very intimate connection with Gurudev – so much so that when Gurudev visited that city, he did not go to the temple, but to this family. This person was a very-very exemplary grihastha – how to serve others, how to protect his family. Every week, I think twice – once himself, other times his wife – they went to the temple to cook. And the wife, she always had an eye on the feet of the brahmacharis – if they need some socks, if they have enough medicine. It was very, very nice to see how they shared their family attention with others.

 

(to be continued)

 



in my heart

Mahádév kérdése: Mondhatjuk azt, hogy a hit, mint egy elvont téma sokkal inkább az aisvarja-raszához köthető, és hogy létezik még valami, mely hozzáadható a hithez, amit általában mádhurja-raszának hívunk, ami a tiszta préma? Beszélhetünk arról, hogy elméletileg ezek ugyanazok, de létezik némi finom különbség a két dolog között?

Szvámí Tírtha: Kezdjük Rúpa gószvámí besorolásával: ádau sraddhá[1] – az első lépés a hit, vagy talán jobb, ha a földszinten kezdjük. Mi az, ami megelőzi a hitet? Előtte van a szukrti. Szukrti, avagy az öntudatlan jócselekedet, fog elvinni oda, hogy legyen hitetek a tiszta személyekben és a tiszta folyamatokban. Ha elég szerencsések vagyunk, hogy ily módon szenteljük oda a hitünket, akkor a megfelelő emberekkel kezdünk el társulni – ádau sraddhá tatah szádhu-szangah. S a társulás egy nagyon különleges fajtája, amikor elkötelezzük magunkat, hogy egy bizonyos tanítást követünk. Majd, gyakorlatilag az elöljárók útmutatását követve belekezdhetünk a bhadzsana-krijába, vagyis az odaadás, az imádat gyakorlatába. A bhadzsana-krijá vagyis a gyakorlati bhadzsan erdménye, mondhatjuk az, hogy megtisztultok. Ezt hívják anartha-nivrttinek – mentessé válunk a rossz cselekedektől. Tehát, miként érhetjük el ezt a szintet? Ha az anartháidra (hibás cselekedetekre) fókuszálsz, és mindig arra gondolsz, hogyan ne műveld a rossz szokásaidat, akkor anartha tudatúvá válsz, mindig az anartháidra fogsz gondolni. Ezért előzi ezt meg a bhadzsana-krijá. A bhadzsana-krijá másként megközelítve artha-pravritti – azaz a lelki értékek előnyben részesítése. Tehát, a lelki folyamatot követve mentessé válhatunk a hibáktól, gyengeségeinktől. Majd a ragaszkodásoktól való megszabadulás során a különböző szinteket elhagyva eljutunk a bháva és a préma szintjére. Tehát a hit ebben a megvilágításban olyan, mint egy bevezető az egész folyamatba, melynek a másik vége a tiszta, extatikus szeretet.

A bhakti egy nagyon misztikus folyamat. Tehát valóban igaz, hogy az eszköz és a cél ugyanaz. Ha a cél a Legfelsőbb extatikus, tiszta szeretete, akkor annak egyenértékűnek kell lennie az első lépéssel – úgymint a bevezető hittel. S mégis van  egy kis különbség a kettő között.

Azonban ez akkor igaz, hogyha a hitre úgy tekintünk, mint a különböző vallások általános gyakorlatára, s ez maximum a Legfelsőbb, fenséges arculatának a megismeréséhez visz el. Ez az aisvarja-féle megközelítés. De Krsna kétszer is említi a Gítában – nagyon ritkán ismétli ugyanazt az üzenetet kétszer – hogy “csak odaadás által ismerhetnek meg Engem, úgy ahogy vagyok.[2] Tehát, csupán odaadás által ölelhetjük a keblünkre a Legfelsőbbet. Tehát, a hit nem elég hozzá. Hinni kell benne, hogy meg fogjuk kapni a meghívást. De ez a meghívástól függ, nem pedig a hitünktől. Ez a különbség. Hisszük, hogy az isteni szeretet visz bennünket tovább.

De vizsgáljuk meg ugyanezt a körülöttünk élő szádhuk vonatkozásában! Azt mondhatjuk, hogy a hit egyenlő az elmélettel vagy az elmével – ez olyan, mint egy lelki tény. Ha a gurut elmével fogadod el, elméletileg, akkor számos problémád lesz. Ha pedig szívből fogadsz el egy szádhut, érzelmekkel, akkor nagyon közel kerülhetsz hozzá. Mert a guru egy nagyon különös elvet képvisel – felemelhet vagy eltiporhat. S mi a Legfelsőbb Igazsághoz való érzelmi közeledés iskolájába szeretnénk beiratkozni, ezért kedvezőbb, ha szívből fogadjuk el a szádhut. De ajánlott, hogy először vizsgálódjunk, utána engedjünk a szeretetnek. Nem pedig ellenkezőleg: először gyorsan megszeretjük, aztán megpróbáljuk elemezni őt. Én öt évig vártam a mesteremre, majd elkezdtem gyötörni.

Ebben az értelemben a hit és a szeretet eltérőek. Az eredmény teljesen különböző lesz. Az egyik elméleti, a másik pedig a valóság, a lényeg. S mi nem csupán az emberi vagy világi érzelmekről beszélünk, sokkal inkább isteni érzelmekről!  Mert az átmánk, a lelkünk végső soron ánanda-maja, mely annyit jelent, hogy „örömlényegű”. Ez az érzelmi önvalód. Létezik egy egzisztenciális énünk, ez a szat aspektus; van egy intellektuális, értelmi énünk is – ez a csit, a tudatos rész; s van egy érzelmi énünk, mely az ánanda szinten van.

(folytatása következik)

 

[1] Bhakti-raszámrta-szindhu, 1.4.15-16

[2] Bhagavad-gítá 18.55; 11.54



in my heart

Вопрос Махадева: Можем ли мы сказать, что вера как абстрактная тема это нечто вроде айшварья-раса и что есть нечто больше, что можно добавить к вере, что обычно называем мадхурья-раса, чистая любовь – према? Можем ли сказать, что они одно и то же теоретически, но есть некоторые тонкие различия между обоими?

Свами Тиртха: Давайте начнем с классификации Рупы Госвами: адау шраддха[1]первый шаг это вера. Или лучше пойдем на первый этаж. Что есть перед верой? Перед верой сукрити. Сукрити, благочестивые деятельности, приведут вас к уровню быть способными посвятить свою веру чистым людям, чистому процессу. Если нам посчастливилось посвятить свою веру, мы начнем общаться с правильными людьми – адау шраддха татах садху-санга. И один очень специфический тип общения это когда мы обязуемся следовать данному учению. Тогда на практике следуя напутствиям наставников, мы можем начать бхаджана-крия или деятельности в преданности, в обожании. Результат бхаджана-крии, или можем его назвать активный бхаджан это, что вы будете очищены. Это называется анартха-нивритти – не культивировать вредные привычки. Как можем достичь этот уровень? Если вы сосредоточены на своих анартхах (недостатках) и всегда думаете о том как не развивать свои плохие привычки, у вас будет развиватся анартха сознание. Вы постоянно будете думать о своих анартхах. Поэтому до этого нужна бхаджана-крия. Бхаджана-крия говоря другими словами это артха-правриттиразвитие духовных ценностей. Так, следуя духовному процессу, мы можем быть очищены от своих ошибок или недостатков. Потом, через более высшие степени освобождения от привязанностей и развития вкуса, можем достичь до уровня бхава или према. Так что в этой картине вера это как вступление к всему этому процессу, в другом конце которого стоит чистая и экстатическая любовь.

Бхакти это исключительно мистический процесс. Разумеется, верно то, что инструмент и цель одинаковы. Если цель это экстатическая чистая любовь к Богу, она следовало бы быть одинаковой и с первым шагом – какова начальная вера. Все таки, есть небольшая разница между обоими.

Но это верно, что если рассматриваем веру как обычный путь религиозной практики, то она приведет нас максимум к величественному аспекту Бога. А это подход типа аишварии. Но Кришна говорит в „Гите” дважды – а Он очень редко повторяет одно и то же послание  – „Только через преданность человек может Меня понять таким, каким Я есть.[2] Так что только через преданность можем войти в объятия Бога. Поэтому можем сказать, что вера не достаточна для этого. Надо верить, что получим приглашение. Однако фактор это приглашение, а не наша вера. В этом разница. Мы верим, что божественная любовь ведет нас дальше.

Но давайте рассмотрим то же самое в отношении садху вокруг нас. Можем сказать, что вера равна теории или уму – она как духовный факт. Если вы примете гуру умом, теоретически, у вас будет столько проблем. А если примете своего садху своим сердцем, своими чувствами, вы сможете подойти очень близко к нему. Потому что гуру это очень особый принцип – может вас возвысить или сломить вас. И так как хотим поступить в школу эмоционального подхода к абсолютной истине, лучше принять нашего садху  сердцем. Но рекомендуется: сначала проверьте, потом любите. Не наоборот: сначала быстро влюбляйтесь, а потом пытайтесь анализировать. Я ждал моего учителя пять лет, прежде чем начать его мучить.

В этом смысле вера и любовь вполне различны. Их результат будет вполне различным. Одна это нечто теоретическое, а другая – реальная, сущностная. И говорим не просто о человеческих, мирских эмоциях – нет! Скорее о божественных чувствах. Потому что окончательная идентичность нашей атмы, нашей души, это ананда-мая. Это означает „сделанная из блаженства”. Это наше эмоциональное я. У нас есть экзистенциальная часть, это аспект сат; сознательная часть, это аспект чит; и эмоциональная часть, это аспект ананда.

 

(продолжение следует)

[1] „Бхакти Расамрита Синдху”, Пурва, 4.15

[2] „Бхагавад Гита” 18.55; 11.54



« Older Entries