Archives

Calendar

October 2022
M T W T F S S
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31  

Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha



(from a lecture of Swami Tirtha, 08.01.2017 morning, Sofia)

(continues from the previous Monday)

Initiation is one of the sacraments of our tradition. This is like a seal on our life that before we were living in one manner and from now on we live in a different manner. Many people think that initiation is the end of the story. But actually initiation is the beginning of your spiritual journey. So, please, be very attentive.

This day is a special occasion for you, when you can come very close to your spiritual identity. It’s a beginning of a new life; so I think this is a good opportunity.

Once I had a very intensive day. Our ashram moved to a new place, and after packing and rushing and doing all day, in the afternoon I had a little time to chant. There was a beautiful sunshine entering the temple-room. And that day my chanting was, I hope, blessed. Because then I had a special prayer connected to my chanting: ‘Please my Lord, always keep me in the company of the devotees!’ So, I tell you this secret now: if you have special desires, just put these desires on the waves of your chanting.

Initiation also means responsibility. You are responsible not only for your own selves. Those who join the group of devotees, they are responsible for the mission that they start to be part of. And also we should become responsible practitioners of this beautiful chance of meeting the supreme Beauty and the supreme Love in our hearts.

Welcome all of you in the school of bhakti-yoga! The blessings of the Divine Couple should follow your steps! In this way this day of fasting, Ekadashi, is not simply a victory of spirituality over illusion, but this is the grand victory of divine love.



(Szvámí Tírtha 2017. 01. 08-i szófiai reggeli tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

A felavatás a hagyományunk egyik szentsége, amivel úgymond lezárjuk az addigi életünket; eddig éltünk valamilyen módon, de mostantól máshogyan folytatjuk az utunkat. Sokan gondolják azt, hogy az avatás a történet végét jelenti, de valójában ez csak a kezdete a spirituális utazásotoknak, ezért legyetek nagyon figyelmesek!

Ez a nap egy különleges alkalom, amikor nagyon közel kerülhettek a lelki önvalótokhoz. Ez egy új élet kezdete és azt gondolom, hogy egy nagyon jó lehetőség is.

Egyszer volt egy igen intenzív nap az életemben., amikor az ásramunk új helyre költözött, majd az egész napos pakolás és rohangálás után este volt egy kis időm mantrázni. Gyönyörűen sütött be a nap a templomszobába és aznap úgy éreztem, hogy a mantrázásomat elfogadta az Úr, áldás kísérte, mert hozzátettem egy különleges fohászt is: „Kérlek, Uram, tarts meg engem mindig a bhakták társaságában!” Most elárulom nektek ezt a titkot: ha vannak különleges vágyaitok, akkor helyezzétek azokat a mantrázásotok hullámaira.

Az avatás felelősséget is jelent, most már nem csak önmagatokért vagytok felelősek! Mindazok, akik csatlakoznak a bhakták társaságához felelőssé is válnak a misszióért, melynek a részeseivé válnak. És nekünk is felelősségteljes gyakorlókká kell válnunk, hogy lehetőséget adjunk annak, hogy az isteni Szépség és az isteni Szeretet találkozhasson a szívünkben.

Isten hozott mindannyiótokat a bhakti-jóga iskolájában, az Isteni Pár áldása kövesse lépteiteket! Ily módon ez a böjti nap, az ékádasí nem csak egyszerű győzelem az illúzió felett, hanem az isteni szeretet hatalmas győzelme is egyben.



(от лекция на Свами Тиртха, 08.01.2017 сутрин, София)

(продължава от предишния понеделник)

Посвещението е едно от свещенодействията в нашата традиция. То е като печат върху живота ни, че досега сме живели по един начин, а отсега насетне ще живеем различно. Много хора си мислят, че посвещението е краят на историята. Ала всъщност то е началото на духовното ви пътуване. Затова моля ви, бъдете много внимателни.

Този ден е специален случай за вас, когато можете да се доближите до духовната си идентичност. Той е начало на нов живот; така че, мисля, това е добра възможност.

Веднъж имах много интензивен ден. Ашрамът ни се местеше на ново място и след цял ден пакетиране, бързане и действане, следобед имах малко време да помантрувам. Прекрасно слънце обливаше храмовата стая. И този ден мантруването ми беше, надявам се, благословено. Защото имах една специална молитва докато мантрувах: „Моля те, мой Господи, винаги ме дръж в компанията на преданите!” Сега ви казвам тази тайна: ако имате някакви специални желания, просто ги пуснете по вълните на своето мантруване.

Посвещение означава и отговорност. Отговорни сте не само за самите себе си. Тези, които се присъединяват към групата на преданите, са отговорни и за мисията, от която стават част. Освен това трябва да станем отговорни практикуващи в тази красива възможност за среща на върховната Красота и върховната Любов в нашите сърца.

Добре дошли всички в школата на бхакти-йога! Нека благословиите на Божествената Двойка следват стъпките ви! По такъв начин този ден за пост, Екадаши, няма да е просто победа на духовността над илюзията, а великата победа на божествената любов.



(из лекции Свами Тиртхи, 08.05.2017 утром, Рила)

(продолжение с предыдущей пятницы)

Почему у храма Шрилы Шридхара Махараджа девять куполов, девять башен? Это не только художественное выражение архитектора. Это символично. Главный купол, самый высокий, означает девятый элемент преданного служения — полную отдачу, полную преданность. Это значит: посвяти свою жизнь, принеси свою жизнь в жертву служению Богу. Это не кровавая жертва, не надо себя губить, просто займитесь богослужением. Это высокий тип жертвы. Но какое значение имеет кровь?

Яшода: В ней сознание.

Свами Тиртха: Правильно. На самом деле кровь несет сознание. Поэтому это очень, очень ценное вещество. Почему наша кровь красная? Вы когда-нибудь думали об этом? Потому что красиво, скажете вы! Нет, тут какая-то другая причина. Химически она содержит железо, поэтому имеет красноватый оттенок. Какой самый распространенный тяжелый металл во Вселенной? Тот же – железо. Так что можно сказать, что звездная пыль у вас в крови. Это физически соединяет нас с этой Вселенной. И если в нашем кровообращении кровь переносит сознание и с этим пронизывает все тело, то посвящать свою кровь чему-то значит посвящать ему свое сознание. А в „Гите”[1] Кришна описывает, что жертвоприношение не только с намерением, но и с разумом, когда вы посвящаете свое сознание — это высший тип жертвоприношения. Итак, мы должны посвятить свою жизнь, свое сознание служению Богу. Тогда мы сможем повысить наше сознание.

Кровь очень символична. Кровь для мужчин означает смерть. Герои готовы отдать свою кровь за страну. В то время как кровь у женщин является символом жизни. Значит, это что-то очень-очень важное. Очень интенсивный, глубоко символический смысл.

И поэтому те, кто имеет дело с кровью, обычно очень сильные люди. Например, убийца, или мясник, или боец — они очень сильны. У них очень сильная аура. То же и с браминами. Брамины не разрезают ваше тело, чтобы дать вашей крови течь, но они манипулируют вашим сознанием, они очищают ваше сознание — сущность вашей крови. Поэтому такие люди, которые могут очистить наше сознание, тоже очень могущественны. У них также очень сильная аура.

Поэтому взять кровь в случае с Джада Бхаратой и принести ее в жертву, взять что-то очень ценное и отдать в обмен на какую-то выгоду — это подношение с корыстью. И впоследствии мы видим, что мать Кали весьма готова потреблять эту кровь. Может быть, не от жертвенной жертвы, а от тех, у кого неправильное сознание. Опять же, если воспринимать это символически, что значит брать кровь воров и жуликов? Изменить их сознание, забрать у них ошибку; переварить его, устранить его. Так что это не сцена из древнего фильма ужасов, а суть в смене сознания. Возьмите что-то важное и измените его. 

(продолжение следует)

[1] „Бхагавад Гита” 18.70



(from a lecture of Swami Tirtha, 08.05.2017 morning, Rila)

(continues from the previous Friday)

Why the temple of Shrila Shridhara Maharaj has nine domes, nine towers? This is not only an artistic expression of the architect. This is symbolic. The main dome, the tallest one, signifies the ninth element of devotional service – full surrender, full dedication. That means: dedicate your life, sacrifice your life to divine service, right. This is not a bloody sacrifice, there’s no need to eliminate yourself – but rather engage yourself in divine service. That’s a high type of sacrifice. But what is the importance of blood?

Yashoda: Consciousness is there.

Swami Tirtha: Correct. Actually blood carries the consciousness. Therefore this is a very, very precious substance. Why our blood is red? Have you ever thought of that? Because it’s nice, you might say! No, there is some other reason. Chemically it contains iron, therefore it is reddish. What is the most common heavy metal in the Universe? The same – iron. So, we can say that stardust is in your blood. This physically connects us to this Universe. And if in our circulation blood transfers the consciousness and with this circulation pervades the whole body, to dedicate your blood to something means to dedicate your consciousness to something. And in the Gita[1] Krishna describes that the sacrifice with not only intention, but with intelligence, when you dedicate your consciousness – this is the highest type of sacrifice. So, we have to dedicate our life, our consciousness to divine service. Then we can upgrade our consciousness.

Blood is very symbolic. Blood in the case of man indicates death. The heroes are ready to give their blood for the country. While blood in case of ladies is a symbol of life. So, it’s something very-very important. A very intense symbolic deep meaning is there.

And therefore those who deal with blood usually are very powerful people. For example a murderer, or a butcher, or a fighter – they are very powerful. They have very strong aura. Same with the brahmins. The brahmins don’t cut your body to let your blood flow, but they manipulate your consciousness, they purify your consciousness – the essence of your blood. Therefore such people who can purify our consciousness are also very powerful. They also have a very strong aura.

Therefore to take the blood in the case of Jada Bharata and to sacrifice it, to take something very precious and give it in exchange for some gain – it’s like an offering with some hopes, with some exchange. And from the consequences we can see that mother Kali is very much ready to consume this blood. Maybe not from the sacrificial victim, but from those who have wrong consciousness. Again if you take it symbolically, what does it mean to take the blood of the thieves and rogues? To change their consciousness, to take the mistake from them; to digest it, to eliminate it. So this is not a scene from an ancient horror movie, but the main point is the change of consciousness. Take something essential and divert it.

(to be continued)

[1] Bhagavad Gita 18.70



(Szvámí Tírtha 2017.05.08-i, Rila-hegység reggeli előadásából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

 Miért van Sríla Srídhar Mahárádzs templomának kilenc kupolája és ugyanennyi tornya? Ez nem csupán egy építész művészi önkifejezésének az eszköze, hanem szimbolikus. A legmagasabb főkupola, az odaadó szolgálat kilencedik elemét jelképezi – a teljes meghódolást, a totális önátadást. Ez annyit jelent, hogy: odaszentelni, feláldozni az életeteket az isteni szolgálatban, pontosan. Viszont ez nem véráldozatot jelent, nem kell megsemmisülnötök – sokkal inkább azt jelenti, hogy Isten szolgálatában foglaljátok le magatokat. Ez egy magasfokú önfeláldozás. De miért is fontos a vér?

Jasódá: Ott van benne a tudat.

Szvámí Tírtha: Helyes! Valójában a vér hordozza a tudatot, s ezért ez egy rendkívül értékes, lényeges elem. Miért piros a vérünk? Gondoltatok már erre valaha? Azt mondhatnátok erre, mert így szép! Nem, van ennek egy másik oka is. Kémiailag vasat tartalmaz, ezért vöröses. Mi a leggyakoribb nehézfém az univerzumban? Ugyanez – a vas. Tehát elmondhatjuk, hogy csillagpor van a vérünkben. Ez fizikailag összekapcsol bennünket az univerzummal. S ha a bennünk keringő vér a tudat hordozója, mely átjárja az egész testet, akkor a vér feláldozása a tudat odaszentelését jelenti. S a Gítában[1]  Krisna elmondja, hogy ne pusztán az akaratunkat, hanem az intelligenciánkat is áldozzuk fel, amikor odaszenteljük a tudatunkat – ez a legmagasabb rendű önfeláldozás. Tehát az életünket, a tudatunkat kell a Jóisten szolgálatának odaszentelnünk, így fejlesztve ezzel a tudatosságunkat.

A vér nagyon szimbolikus. Ha az emberek vonatkozásában a vérre gondolunk az a halált jelzi. A hősök készek a vérüket adni az országukért, míg a nők esetében ez az élet szimbóluma. Tehát ez egy nagyon-nagyon fontos dolog, melynek egy igencsak intenzív szimbolikus és mély jelentése van.

Ezért mindazok, akik vérrel foglalkoznak, mint például a gyilkos, a hentes vagy a harcos, általában nagyon erős aurával rendelkező, erőteljes emberek. Ugyanez érvényes a bráhmanákra. Egy bráhmana nem vágja fel a testeteket, hogy elvérezzetek, hanem a tudatotokra hatva, megtisztítja azt – a véretek leglényegét. Ezért azok az emberek, akik képesek megtisztítani a tudatunkat, szintén nagyon erőteljes, erős aurájú emberek.

Így Dzsada Bharat vérét kioltani és feláldozni annyit jelent, hogy elvenni valami nagyon értékeset a nyereség fejében – ez olyan, mint egy reményteljes felajánlás, valamiért cserébe. S a következményekből azt láthatjuk, hogy Kálí Istennő készen áll elfogyasztani a helytelen tudatúak vérét a feláldozandó emelkedett személy vére helyett. Ha ismét szimbolikusan tekintünk minderre, mit jelent az, hogy elveszi a tolvajok, gazemberek vérét? Azt, hogy kész megváltoztatni a tudatukat, elvenni a bűneiket, megemészteni, megsemmisíteni azokat. Szóval ez nem egy ősi horrorfilmből való jelenet, hanem a tudat megváltoztatásának a lényege. Megragadni valami rendkívül fontosat és a megfelelő mederbe terelni azt.

 

(folytatása következik)

[1] Bhagavad-gítá 18.70.



(от лекция на Свами Тиртха, 08.05.2017 сутрин, Рила)

(продължава от предишния петък)

Защо храмът на Шрила Шридхара Махарадж има девет кубета, девет кули? Това не е просто артистичната изразност на архитекта. То е символично. Главният купол, най-високият, обозначава деветият елемент на преданото служене – пълната отдаденост, пълната посветеност. Това означава: посветете живота си, жертвайте живота си за божественото служене. Това не е кървава жертва, не е необходимо да се погубите – вместо това се заемете с божествено служене. Това е по-висш тип жертва. Но каква е значимостта на кръвта?

Яшода: В нея е съзнанието.

Свами Тиртха: Правилно. Всъщност кръвта носи съзнанието. Затова тя е толкова скъпоценна субстанция. Защо кръвта ни е червена? Замисляли ли сте се някога за това? Защото е красиво, ще речете! Не, има друга причина. Химически съдържа желязо, затова е червена. Кой е най-често срещаният тежък метал във вселената? Същият – желязото. Значи можем да кажем, че имате прах от звезди в кръвта си. Това физически ни свързва с тази вселена. И ако в нашето кръвообращение кръвта пренася съзнанието и така то прониква цялото тяло, да посветим кръвта си на нещо означава да му посветим съзнанието си. А в „Гита”[1] Кришна казва, че жертвата не само с намерение, но с интелигентност, когато посвещаваме съзнанието си – това е най-висшият тип жертва. Така че трябва да посветим живота си, съзнанието си в божествено служене. Тогава ще можем да усъвършенстваме съзнанието си на по-висока степен.

Кръвта е нещо много символично. Кръвта при мъжете означава смърт. Героите са готови да отдадат кръвта си за страната. Ала кръвта при жените е символ на живот. Така че тя е нещо много-много важно. Има много интензивно, дълбоко-символично значение.

Затова тези, които боравят с кръв, обикновено са много могъщи хора. Например убиецът, касапинът, воинът – те са много могъщи. Имат много силна аура. Същото е и с брамините. Брамините не съсичат тялото ви, за да изтече кръвта; те въздействат върху съзнанието ви, пречистват съзнанието ви – а то е есенцията на вашата кръв. Затова тези люде, които могат да пречистят съзнанието ни, също са много могъщи. Те също имат много силна аура.

Така че в случая с Джада Бхарата, да вземеш кръвта означава да поднесеш нещо много ценно, искайки да получиш нещо в замяна. А от това, което се случва по-нататък виждаме, че Майка Кали с готовност консумира тази кръв. Вярно, не от жертвения агнец, а от тези, които са с погрешно съзнание. И отново, ако приемете това символично, какво означава да се вземе кръвта на разбойниците и крадците? Да се промени съзнанието им, да се отнеме от тях грешката; да се погълне, да се елиминира. Така че това не е някаква сцена от древен филм на ужасите, а основната идея е в промяната на съзнанието. Да вземеш нещо съществено и да го промениш.

 

(следва продължение)

 

[1] „Бхагавад Гита” 18.70



(from a lecture of Swami Tirtha, 08.01.2017 morning, Sofia)

(continues from the previous Monday)

What can we say about divine love? There’s nothing to say, but a lot to perceive.

Love of Godhead is the natural function of the soul. Nothing else. So, if we come closer to our spiritual identity, naturally this will happen, this will flow. Therefore in this life we have no other duty than to remove the obstacles to this original identity to manifest more and more. Some very insignificant things we have to remove – illusions, attachments, anarthas… They are very insignificant compared to the objective. In the golden light of divine love hardly you can see these insignificant things.

It is said, Mahaprabhu was like a golden volcano of divine love. Due to Him we have some understanding about the glories of the holy name. And also we can join the nice tradition of those who chant. Because what is the meaning of devotional life? To celebrate! It is not the hard work, it is not the self-control and this and that – no! To celebrate! To celebrate the union of the Divine Couple. This should be the motivation for us in any field of our life. Most of the time we have our jobs, we have our family affairs, we have so many responsible engagements in the world. Let’s do everything in that mood, in that spirit. ‘Whatever I do today, whatever I say today, whatever I think today – I want to celebrate the union of the Divine Couple.’

Krishna is beauty, Radhika is love. So, what else is there in this creation? Therefore, as we discussed many times, what is religion? The meeting of Beauty and Love in the heart of humans. This is our religion. Divine beauty and divine love should meet in our heart. And in order to achieve that sometimes we have to forget about all the written formalities.

Nevertheless we need to prepare a little bit. These days we agreed, first we have to stabilize our consciousness. We also agreed we have to express our willingness to do something. Also we understood that we have to come closer to Krishna, to be a close companion. Sometimes we might feel superiors to Him, like taking care of His things, of His needs. And also we agreed that we have to construct the inner temple in our heart, the shrine of bhakti.

And how to start there in your heart if you want to change your heart into a temple? First we need to clean a little bit. There’s some dust, there’s some old stuff there, some cobwebs – we have to remove that. Why? Because if you want to invite the Divine Couple, They like only good places. So we have to provide the best place – the most clean, the most pure, the most nicely decorated.

But fortunately originally our heart is just like a lotus. So we only have to let it blossom to the full extent. If everything is ready – clean, nicely arranged, decorated – then you have to extend an invitation. Without the invitation They don’t come. And what is the invitation? Hare Krishna, Hare Krishna, Krishna Krishna, Hare Hare, Hare Rama, Hare Rama, Rama Rama, Hare Hare! – ‘Please my Lord, please my Goddess, accept Your place on the throne of my heart!’

 

(to be continued)



(Szvámí Tírtha 2017. 01. 8-i szófiai reggeli tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Mit mondhatunk az istenszeretetről? Nincs mit mondani, inkább éreznünk kellene.

Az istenszeretet a lélek természete. Semmi egyéb rendeltetése nincs. Tehát ahogyan közelebb kerülünk a lelki önazonosságunkhoz, természetesen megnyilvánul ez a funkció, áramolni fog. Éppen ezért semmi más kötelességünk nincs ebben az életben, mint elhárítani az akadályokat az eredeti személyiségünk útjából, hogy egyre inkább megnyilvánulhasson. Néhány jelentéktelen dolgot el kell távolítanunk – illúziókat, ragaszkodásokat, anarthákat… Ezek mind nagyon jelentéktelenek a célunkhoz képest. Az istenszeretet aranyló ragyogásában aligha láthatóak ezek a dolgok.

Azt mondják, Maháprabhu olyan volt, mint az istenszeretet aranyló vulkánja. Általa megérthetünk valamit a Szent Név dicsőségéről és mi is csatlakozhatunk ehhez a szép tradícióhoz, ahol a Szent Nevet zengik. Merthogy mit is jelent odaadó életet élni? Dicsőíteni. Ez nem olyan nehéz feladat, nem önszabályozás meg ilyesmi – nem! Dicsőítés! Dicsőíteni az Isteni Párt! Ez kell legyen a motivációnk az életünk különböző területein. Legtöbb esetben van saját munkánk, családi kapcsolataink, sok felelősségteljes elfoglaltság ezen a világon. Éljük hát ezeket ebben a hangulatban, ebben a szellemben. ‘Bármit teszek, mondok és gondolok ma – szeretném az Isteni Pár találkozását ünnepelni benne.’

Krisna a Szépség, Rádhiká a Szeretet. Mi lehet még ezen kívül ebben a teremtésben? Ezért beszéltünk annyiszor arról, hogy mi is a vallás? A vallás, a Szépség és a Szeretet találkozása az emberi szívben. Ez a mi vallásunk. Az isteni szépségnek és az isteni szeretetnek kellene találkoznia a szívünkben és hogy ezt elérjük, néha meg kell feledkeznünk az írásos formaságokról.

Ennek ellenére egy kicsit fel kell készülnünk, fel kell vérteznünk magunkat. A hét során egyetértettünk abban, hogy először a tudatunkat kell megszilárdítanunk és abban is, hogy ki kell mutatnunk a hajlandóságunkat, hogy tenni is fogunk valamit. Azt is megértettük, hogy közelebb kell kerülnünk Krisnához, hogy meghitt társai lehessünk. Néha úgy érezhetjük, hogy felettesei vagyunk, gondoskodunk Róla, gondoskodunk a szükségleteiről. Abban is egyetértettünk, hogy egy belső templomot kell építenünk, a bhakti szent helyét.

És hogyan kezdjük el építeni a templomunkat a szívünkben? Először a szív tisztítására lesz szükség. Némileg poros, idejétmúlt dolgokkal és pókhálóval van tele – ezeket el kell távolítanunk onnan. Miért? Mert az Isteni Párt szeretnénk meginvitálni oda és Ők csak a szép helyeket szeretik. Tehát a legjobb helyet kell biztosítanunk Számukra – a legtisztábbat, amit a legszebben díszítünk fel.

De szerencsére eredetileg a szívünk olyan, mint a lótusz, így csak hagynunk kell, hogy teljesen kivirágozzon. Ha minden készen áll – tiszta, szépen elrendezett és feldíszített – akkor ki kell terjeszteni ezt a meghívást, hiszen meghívás nélkül nem jönnek el. Hogyan invitálhatjuk meg Őket? Haré Krisna, Haré Krisna, Krisna, Krisna, Haré, Haré, Haré Ráma, Haré Ráma, Ráma, Ráma, Haré, Haré! ‘Kérlek Kedves Uram és Drága Úrnőm foglaljátok el helyeteket szívem trónusán.’

(folytatása következik)



(от лекция на Свами Тиртха, 08.01.2017 сутрин, София)

(продължава от предишния понеделник)

Какво можем да кажем за божествената любов? Няма какво да се каже, но има много да се почувства.

Да обича Бога е най-естественото нещо за душата. Нищо друго. Така че ако се доближим до своята духовна същност, тази любов ще потече от само себе си. Затова в този живот нямаме друго задължение, освен да премахнем пречките пред тази своя изначална същност да се проявява все повече и повече. Трябва да премахнем някои съвсем незначителни неща – илюзии, привързаности, анартхи… Те са наистина незначителни в сравнение с целта. В златистата светлина на божествената любов тези дреболии едва се виждат.

Казват, че Махапрабху бил като златен вулкан от божествена любов. Благодарение на Него имаме някакво разбиране за славата на святото име. И също можем да се присъединим към красивата традиция на мантруващите. Защото какво означава живот в преданост? Да се празнува! Не става дума за тежка работа, нито за себеконтрол, за това или онова – не! Да се празнува! Да се чества единението на Божествената Двойка. Такава трябва да е мотивацията ни във всяка сфера на живота. През повечето време ние имаме своята работа, своите семейни дела, имаме толкова много занимания в света. Нека вършим всичко в това настроение, в този дух. „Каквото и да правя днес, каквото и да казвам днес, каквото и да мисля днес – искам да празнувам единението на Божествената Двойка.”

Кришна е красотата, Радхика е любовта. Какво друго въобще съществува в това творение? Затова, както сме говорили много пъти, какво е религията? Срещата на Красотата и Любовта в човешкото сърце. Това е нашата религия – божествената красота и божествената любов да се срещнат в сърцето ни. А за да се случи това, понякога трябва да забравим всички писани формалности.

При все това е нужно мъничко да се подготвим. Тези дни говорихме, че най-напред трябва да стабилизираме съзнанието си. Съгласихме се също и, че трябва да изразим готовността си да свършим нещичко. Освен това разбрахме, че трябва да дойдем по-близо до Кришна, да бъдем сърдечни приятели. Понякога може да се чувстваме по-старши от Него, да се грижим за нещата Му, за нуждите Му. И също се съгласихме, че трябва да съградим съкровения храм в сърцето, светилището на бхакти.

Ала откъде да започнем, ако искаме да превърнем сърцето си в храм? Най-напред трябва малко да почистим. Там има прахоляк, вехтории, паяжини – трябва да ги махнем. Защо? Защото ако искате да поканите Божествената Двойка, Те харесват само хубави места. Затова трябва да Им предоставим най-доброто място – най-чистото, най-безукорното, най-прекрасно украсеното.

За щастие сърцето ни по начало е досущ като лотос. Единствено трябва да му позволим да разцъфне напълно. А когато всичко е готово – чисто, красиво подредено, украсено – следва да отправите покана. Без покана Те няма да дойдат. И каква е поканата? Харе Кришна Харе Кришна Кришна Кришна Харе Харе Харе Рама Харе Рама Рама Рама Харе Харе – „Моля Те, Господи мой, Моля Те, моя Богиньо, заемете мястото си на олтара на сърцето ми!”

(следва продължение)



« Older Entries