Category RSS

Calendar

October 2018
M T W T F S S
« Sep    
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031  

Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha



Hiranyakashipu-Brahma

(от лекция на Свами Тиртха, май 2012, София)

Продължаваме да четем от историята за Прахлада. Досега вниманието ни е насочено повече към навиците и мотивите на Хиранякашипу. Този наш фокус съответства на насоките в „Ишопанишад”, тъй като там се казва: „Трябва да научите както за знанието, така и за невежеството.” Така че не е достатъчно просто да изучаваме божественото познание, но трябва да осъзнаваме и какво представлява невежеството. За да разберем правилно характера на светия преданоотдаден Прахлада, трябва да обърнем внимание и на нрава на неговия баща Хиранякашипу, който е противник на Вишну.

И така, Хиранякашипу установил своята власт и престижна позиция, които постигнал след отречението си. Има описание на неговия дворец, който може да се сравнява единствено с палата на Индра, водача на полубоговете. Но тук следва още нещо:

„След като зае поста на върховен император на вселената, Хиранякашипу постоянно пребиваваше в палата на Индра. Той винаги пиеше много силно вино и медночервените му очи се въртяха сякаш от гняв. Тъй като притежаваше цялата мощ на тапася и йога, всички полубогове освен Брахма, Вишну и Шива бяха принудени да идват и да му поднасят гирлянди, обожание и пълни поклони.” Виждате ли, постовете на всички останали били обсебени от него. „Благодарение на огромната си мощ, Хиранякашипу бе завладял райското царство и понеже се бояха от него, всички гандхарви, сиддхи, видядхари, апсари и дори Вишвавасу, Тумбуру, Нарада и други риши били заети да възпяват славата му за негово удоволствие.”

И така, какво е вашето мнение?

Яшода: Чудех се защо очите му са гневни. Щом има всичко, защо е още гневен?

Свами Тиртха: „Сякаш от гняв.” Тъй или инак, когато някой пие силно вино, изглежда необичайно. Но не в това е въпросът. Какво научихме досега за Хиранякашипу? Че той извършваше своето отречение – много сурова аскетична практика, стоейки прав на един крак, всъщност дори изоставяйки тялото си – за да получи сила, да получи благословиите на Брахма. И после, след като ги получава – няма вече тапася. Само пие вино, наслаждава се на музика и на това да го прославят. Преди той възславяше; сега него го славят.

Това е неправилната практика. Правилната практика е да започнеш с тапася и да продължиш с тапася. Между процеса и целта не бива да има разлика. В неговия случай разлика имало – „Искам да си наложа това самоизтезание, за да се сдобия с власт.” Но в нашия случай не бива да е различно. Ние искаме смирено да практикуваме бхакти-йога, за да бъдем смирени бхакти накрая. Моля ви, не забравяйте това. А не: „Аз практикувам смирено бхакти-йога в началото, за да стана накрая надут санняси”. Не това е целта. Нашата цел е да бъдем живи и любящи слуги на Върховния. Забравим ли го, това е демоничната тенденция.

„Хиранякашипу насила превзе енергията на дъжда от Индра, енергията на вятъра от Ваю, енергията на огъня от Агни и след като си присвои силите на всички полубогове, владетели и управници, той ги остави безпомощни. Хиранякашипу беше непобедимият върховен господар, ала понеже не бе способен да овладее собствените си сетива, дори след като се бе насладил на каквото пожелаеше, той пак не можеше да намери удовлетворение. След като му омръзна всевъзможния разкош, той започна да се въвлича във всичко, което е забранено от шастрите. Пропиля толкова време по този начин, че Санака и останалите риши го прокълнаха за това.”

(следва продължение)

 

 



Hiranyakashipu-Brahma

(részlet Szvámí Tírtha Szófiában elhangzott tanításából, 2012. május) 

Folytassuk felolvasásunkat Prahlád történetéből! Eddig leginkább Hiranjakasipu viselkedéséről beszélgettünk, és az Isópanisad utasításai szerint arra helyeztük a hangsúlyt, hogy vajon mi motiválta őt, hiszen az említett szentírásban ez áll: „Mind a tudásról, mind a tudatlanságról tanulnotok kell.” Nem elég tehát csupán az isteni tudás tanulmányozása, azzal is tisztában kell lennünk, mi is a tudatlanság. Hogy jobban megérthessük a szentéletű Prahlád jellemét, szemügyre kell vennünk apjának, Hiranjakasipunak a jellemét is, aki Visnu ellenlábasa.

Vezeklésének végrehajtása után tehát Hiranjakasipu helyzete stabilizálódott, nagyon is kitüntetett helyzetbe került. A következő leírásban palotájáról olvashatunk, amely csupán Indra (a félistenek vezetője) palotájával vethető össze. Ám van itt még valami más is:

Az egész univerzum meghódítása után legfelsőbb uralkodóként Hiranjakasipu mindig Indra palotájában tartózkodott, erős borokat fogyasztott, és rézvörös szemei úgy forogtak, mintha mérges volna. Mivel rendkívüli erővel hatalmas lemondásokat végzett, az összes félisten – kivéve az Úr Brahmát, az Úr Sivát és az Úr Visnut – arra kényszerült, hogy elébe járuljon és leborulással és virágfüzérekkel imádja őt.” Látjátok, mindenki másnak elfoglalta a helyét. „Óriási hatalmának köszönhetően Hiranjakasipu meghódította a mennyek királyságát, és mert mindannyian rettegtek tőle, így a gandharvák, sziddhák, vidjádharák, és apszarák, még Visvavaszu és Tumburu, továbbá Nárada és egyéb rsik is valamennyien újra meg újra imákat zengtek hozzá, hogy dicsőítsék őt.

Mi erről a véleményetek?
Jasódá: Azon tűnődtem, vajon miért mérgesek a szemei – ha minden az övé, akkor miért mérges még mindig?

Szvámí Tírtha:mintha mérges volna” – ez áll a szövegben. Egyébként, ha valaki erős bort iszik, szokatlan kinézete lesz, de itt nem is ez a lényeg. Mit tudtunk meg ez idáig Hiranjakasipuról? Azt, hogy kemény vezeklést vállalt, nagyon komoly, aszketikus gyakorlatot: egy lábon állva, gyakorlatilag egész testét feladva. Mindezt azért, hogy elnyerje Brahmá áldásait. Amikor pedig megkapta, többé semmilyen lemondást (tapaszját) nem végzett. Nekiállt bort inni, élvezni a zenét és a dicsőítést. Azelőtt ő dicsőített, most őt dicsőítették.

Ez helytelen gyakorlat. A helyes gyakorlat szerint jártok el, ha elkezditek, majd folytatjátok is a vezeklést. A folyamat és a cél egyáltalán nem különbözhet egymástól. Ebben az esetben elég nagy volt a különbség: ’Azért kínzom magamat, hogy hatalomhoz jussak.’ Ám a mi esetünkben ennek másképp kell lennie: mi alázatosan szeretnénk a bhakti-jóga gyakorlatát követni azért, hogy végül majd alázatos bhaktákká váljunk. Kérlek, ezt ne feledjétek! Az nem úgy történik, hogy ’Alázatosan gyakorlom a bhakti-jógát kezdetben, és végül egy felfuvalkodott szannjászí leszek.’ Nem ez a cél. A mi célunk a Legfelsőbb élő és szeretetteljes szolgájává válni. Ha erről megfeledkezünk, az már démoni hajlamot mutat.

“Hiranjakasipu erőszakkal megszerezte Indrától az eső, Vájutól a szél és Agnitól a tűz feletti befolyást, s miután megkaparintotta valamennyi félisten, úr és uralkodó erejét, mindegyiküket megfosztotta hatalmától. Hiranjakasipu lett a legyőzhetetlen legfelsőbb uralkodó, ám mivel nem volt képes érzékei megfegyelmezésére, még az után sem vált elégedetté, hogy minden kívánsága megvalósult. Miután kiélvezte a bőség minden lehetőségét, a sásztrákban tiltott élvezetekbe vetette bele magát. Ily módon annyi időt vesztegetett el, hogy ezért Sanaka és a többi rsi megátkozta őt.”

 

(folytatása következik)

 

 



Hiranyakashipu-Brahma

(from a lecture of Swami Tirtha, May 2012, Sofia)

We continue our readings from Prahlad’s story. So far we focused more on the habits and motivations of Hiranyakashipu. This focus of ours is according to the instructions of the Ishopanishad, because there it is said: “You should learn about both knowledge and ignorance.” So it’s not enough only to study divine knowledge, but we have to be aware what ignorance is. In order to understand properly Prahlad’s – this saintly devotee’s – character, we also have to pay attention to the character of his father Hiranyakashipu, who is an opponent of Vishnu.

So, the power and the position of Hiranyakashipu were established; after his penance he achieved a prestigious position. There is a description of his palace, which is compared only to the palace of Indra, the leader of the demigods. But here comes something more:

“After assuming the post of supreme emperor of the universe, Hiranyakashipu always resided at the palace of Indra. He would drink very strong wine and his copper-red eyes would roll around as if in anger. Because he possessed all the powers of tapasya and yoga, all the demigods except Brahma, Vishnu and Shiva were forced to come forward and offer him garlands, worship and prostrated obeisances.” You see, the positions of all others were captured by him. “Due to his enormous power Hiranyakashipu had conquered the kingdom of heaven and because they feared him, all the gandharvas, siddhas, vidyadharas, apsaras and even Vishvavasu, Tumburu, Narada and other rishis were engaged in singing his glories for his pleasure.”

So, what is your opinion?

Yashoda: I was wondering why his eyes are angry. If he possesses everything, why is he still angry?

Swami Tirtha: “As if angry.” Anyway if somebody drinks strong wine, he looks unusual. But this is not the point. What did we learn so far about Hiranyakashipu? That he was doing his penance – very severe ascetic practice, standing on one leg, even giving up the body practically – to obtain the power, to obtain the blessings of Brahma. And then, when he got it – no tapasya anymore. Only drinking wine, enjoying the music, enjoying the glories. Before he was glorifying; now he’s been glorified.

This is the improper practice. The proper practice is that you start tapasya and continue tapasya. Between the process and the goal there should be no difference. In his case there was a difference – ‘I want to make this torture on myself in order to be in position.’ But in our case it should be different. We want to humbly practice bhakti-yoga in order to be a humble bhakta at the end. Please don’t forget that. It’s not that ‘I practice humbly bhakti-yoga in the beginning to finally become a puffed-up sannyasi’. It’s not the goal. Our goal is to be a living and loving servant of the Supreme. If we forget about this, this is the demoniac tendency.

“Hiranyakashipu forcibly arrested the rain potency from Indra, the air potency from Vayu, the fire potency from Agni and after assuming these powers of all the demigods, lords and rulers, he rendered them all powerless. Hiranyakashipu was the invincible supreme ruler, but because he was not able to control his own senses, even after enjoying whatever he wished, he still could not find satisfaction. After enjoying all possible opulence, he began to indulge in whatever is prohibited by the shastras. He wasted so much time in this way, that Sanaka and other rishis cursed him for this.” 

(to be continued)



heart-lantern

(from a lecture of Swami Tirtha, 05.01.2013, evening, Kyustendil)

Just fix your mind upon Me, the Supreme Personality of Godhead, and engage all your intelligence in Me. Thus you will live in Me always, without a doubt.”[1] This is the ultimate answer to all the problems, and questions, and doubts of life. Fix your mind upon the Supreme, think of Him and use all your intelligence for Him. Thus you will live with Him always without a doubt.

Sometimes we think it’s difficult to accomplish. But it’s not. All right, it’s not so much. Because this is a very dear topic to the human beings – the Supreme Lord. And it’s very easy to think of somebody whom you love. We love our family members, right. Mothers love their kids like anything. It’s a very strong expression of love. And also people love their dogs and pets. But how much do we love God, from whom all these living entities come and belong to? So faith means a living faith. Our faith should be very practical. It is said that God is closer to you than your skin. But where? He’s got a very special place.

Once the Supreme Lord asked the angels: “I need a break. I am so much overburdened with all these troubles that people make on the Earth. All the time these prayers and ‘give me this, give me that’… Show Me a hiding place where nobody will disturb Me, where I can have My peace. Show Me a place where I can have it.” So, the angels had an idea: “There is a hidden place. Go and hide Yourself in the hearts of the humans. There nobody will search for You.”

So, He is closer to you than your skin. Of course this is like a jolly story, but actually it is true. Because our heart has a cavity inside. And if you elevate yourself to a higher platform of consciousness, if you purify yourself and you come to a higher platform of consciousness, this small little space in your heart becomes so great, that it can encompass the whole universe. Therefore God can fit into that small little space in your heart. This is called a secret place in the heart, a secret cave in the heart. Therefore your life energy emanates from your heart, right. Until your heart beats you are alive. And if you want to find your own identity, you will not touch your head, but your heart, saying: “I think like this.” So we all know that we live in our heart. Because the soul, this spiritual energy, is transferred into our heart, it resides in our heart. This is the place for life.

There are different paths, different energy channels starting from the heart. Yoga describes that very nicely. All the energy is transferred to this body-mind complex through these channels. There are some 72000 channels in your body. But there is one main channel. That main channel reaches the top of your skull from the heart and this is called the ‘channel of light’. And if it is connected to the Sun – of course not only the material sun of this universe, but the spiritual Sun – if that Sun enlightens this path, then your soul can easily traverse this channel. Then this greatest problem in life – death – becomes a point of transition. Not the end of something, but the beginning of a new chapter.

Therefore we have a very nice prayer. Asato maa sat gamaya/ tamaso maa jyotir gamaya/ mrityor maa amrtam gamaya. “From the unreal lead me to reality. From the darkness lead me to light. And from death lead me to immortality!”

Please remember this prayer. Suffering is unreal. So when you are in such an unreal situation remember the first part: “From the unreal lead me to reality.” The Supreme reality is positive existence, supreme knowledge and bliss – satchitananda. If you feel that darkness wants to capture you, to dominate you, remember the second part of our prayer: „ From darkness lead me to the light”. And don’t forget about the last one: “From death lead me to eternity”. So, take this, my dear brothers and sisters, it might serve you well.

[1] “Bhagavad Gita” 12.8

 



heart-lantern

(Szvámí Tírtha, 2013.01.05-ei esti tanítás, Kjusztendil)

 

 

„Elmédet szögezd Rám, az Istenség Legfelsőbb Személyiségére, és Velem kapcsolatban használd minden értelmedet; így kétségtelen, hogy mindig Velem fogsz élni.”[1] Ez a végső válasz az élet valamennyi problémájára, kérdésére és kételyére. Rögzítsd elméd a Legfelsőbbre, gondolj Rá és Vele kapcsolatban használd minden értelmedet! Így kétség kívül mindig Vele fogsz élni.

Néha úgy véljük, hogy ezt nehéz megvalósítani. Azonban ez nem így van. Na, jó, nem annyira nehéz, mivel a Legfelsőbb Úr nagyon kedves téma az élőlényeknek. S nagyon könnyű olyasvalakire gondolni, akit szeretsz. Szeretjük a családtagjainkat, az édesanyák semmihez sem foghatóan szeretik gyermekeiket Ez a szeretet nagyon erős kifejezése. S az emberek szeretik a kutyájukat és a kisállataikat. Azonban mennyire szeretjük a Jóistent, akitől valamennyi élőlény származik, s akihez tartozik? Tehát a hit egy eleven hit. A hitünknek nagyon praktikusnak kell lennie. Azt mondják, hogy Isten közelebb van hozzád, mint a bőröd. De hol is van pontosan? Egy nagyon különleges helyen.

Egyszer, a Legfelsőbb Úr egy kérdéssel fordult az angyalokhoz: “Szükségem van egy kis szünetre. Olyannyira túlterheltek már az emberek mindazokkal a problémákkal, melyeket a Földön okoznak. Állandóan ezek az imák, és az a sok kérés. Mutassatok nekem egy rejtekhelyet, ahol senki sem háborgat, ahol nyugalomban lehetek! Mutassatok egy helyet, ahol ezt megtehetem!” Az angyaloknak támadt egy ötlete: “Létezik egy titkos hely. Menj, s rejtőzz el az emberek szívében! Ott senki sem fog keresni Téged.”

Ő közelebb van hozzád, mint a saját bőröd. Természetesen ez olyan, mint egy vidám kis történet, de valójában, igaz. Mert a szívünkben található egy üreg. S ha megtisztulsz és egy magasabb tudatszintre jutsz, ez a parányi hely a szívedben olyan hatalmassá válik, hogy magába tudja fogadni az egész világegyetemet. Ily módon férhet el a Jóisten szíved parányi rejtekén. Ezt hívják a szív titkos zugának, egy titkos barlangnak a szívben. Tehát az életenergiád a szívedből származik. Míg a szíved dobog, addig létezel. S amikor önmagadra mutatsz, akkor nem a fejedet érinted meg, hanem a szívedet, mondván: “Én így gondolom.” Tehát, mindannyian tudjuk, hogy az élet a szívünkben van. Mert a lélek, ez a spirituális energia, a szívünkbe költözött, a szívünkben lakozik. Ez az élet helye.

Különböző energiacsatornák indulnak a szívből. Erről nagyon szép leírást ad a jóga. Az összes energia ezeken a csatornákon keresztül jut be ebbe a test-elme együttesbe. 72000 csatorna létezik a testünkben. Van egy fő csatorna, mely a szívből kiindulva eléri a koponyatetőt, s ezt hívják a ‘fénycsatornának’. S amennyiben ez kapcsolódik a Naphoz – természetesen nem csupán a világegyetem anyagi napjára gondolva, hanem a lelki Napra – s ha ez a Nap beragyogja ezt az utat, akkor a lelked könnyedén áthaladhat e csatornán. Ekkor az élet nagy problémája, a halál, átjáróvá válik, mely nem valaminek a vége, hanem valami új fejezetnek a kezdete.

Ezért létezik egy nagyon szép fohászunk. Aszató má szad-gamaja / tamaszó má dzsjótir gamaja / mrtjór má’mrtam gamaja. “A valótlanból vezess a valóságosba, a sötétségből vezess a világosságba, a halálból vezess a halhatatlanságba!” Kérlek, emlékezzetek erre a fohászra! A szenvedés az valótlan. Tehát, amikor egy ilyen valótlan helyzetben vagytok, emlékezzetek e fohász első részére: “A valótlanból vezess a valóságosba!” A Legfelsőbb valóság pozitív létezés, legfelsőbb tudás és boldogság – szat-csit-ánanda. Ha azt érzitek, hogy a sötétség már-már elemészt, elhatalmasodik rajtatok, emlékezzetek az imánk második részére: „A sötétségből vezess a világosságba!” S ne feledkezzetek meg az utolsóról:“ A halálból vezess a halhatatlanságba!” Kedveseim, ezt vigyétek magatokkal, hasznotokra lehet.

[1] Bhagavad-gítá 12.8.

 



heart-lantern

(от лекция на Свами Тиртха, 05.01.2013, вечер, Кюстендил)

„Просто установи ума си върху Мен, Върховния Бог, и вложи цялата си интелигентност в Мен. Така ще живееш в Мен винаги, без съмнение.”[1] Това е окончателният отговор на всички проблеми, въпроси и съмнения в живота. Насочете ума си към Върховния, мислете за Него и прилагайте интелигентността си във връзка с Него. Така несъмнено винаги ще живеете с Него.

Понякога си мислим, че това е трудно-осъществимо. Но не е. Или поне не е чак толкова. Защото това е много скъпа тема за човешките същества – Върховният Бог. А е толкова лесно да мислиш за някого, когото обичаш. Ние обичаме близките си, нали. Майките наистина обичат децата си. Това е много силен израз на обич. Хората обичат също кучетата си и домашните си любимци. Но колко обичаме Бога, от когото произлизат всички тези същества и комуто принадлежат? Така че вяра означава жива вяра. Нашата вяра трябва да е много практична. Казва се, че Бог е по-близо до вас от собствената ви кожа. Но къде е? На много специално място.

Веднъж Господ попитал ангелите: „Нужна ми е почивка. Толкова съм обременен от всички тези проблеми, които хората създават на Земята. Не престават с тези молитви: „дай ми това, дай ми онова”… Покажете Ми къде да се скрия, че никой да не Ме притеснява, къде мога да намеря покой? Покажете ми такова място.” На ангелите им хрумнала идея: „Има едно тайно място. Иди и се скрий в сърцата на хората. Там никой няма да Те търси.”

Така че Той е по-близо до вас от кожата ви. Разбира се, това е забавна историйка, но всъщност е вярна. Защото вътре в сърцето ни има пещера. И ако се издигнете на по-високо ниво на съзнание, ако се пречистите и достигнете до по-извисено съзнание, това мъничко пространство в сърцето ви става толкова голямо, че може да обгърне цялата вселена. Затова и Бог може да се побере в това малко местенце в сърцето ви. То се нарича скритото място в сърцето, тайната пещера в сърцето. Затова и жизнената ви енергия струи от сърцето, нали. Докато сърцето ви бие, вие сте живи. И когато искате да посочите себе си, докосвате не главата си, а сърцето си с думите: „Аз мисля така и така.” Така че ние всички знаем, че живеем в сърцето си. Защото душата, тази духовна енергия, е вдъхната в сърцето ни, тя живее в сърцето ни. То е мястото на живота.

Съществуват различни пътища, различни енергийни канали, започващи от сърцето. Йога описва това много добре. Цялата енергия преминава в тялото и ума посредством тези канали. В тялото ви има около 72 000 канали. Но един е главен. Този главен канал от сърцето достига върха на черепа ви и се нарича „канал на светлината”. И ако е свързан със слънцето – разбира се, не става дума за материалното слънце на тази вселена, а за духовното слънце – ако това слънце озарява този път, душата ви лесно може да премине по този канал. Тогава най-големият проблем на живота – смъртта – се превръща в точка на преминаване. Не е краят на нещо, а начало на нова глава.

Затова ние имаме една много красива молитва. Асато маа сат гамая/ тамасо маа джйотир гамая/ мритьор маа амритам гамая. „От нереалното води ме към реалността. От мрака води ме към светлината. И от смъртта води ме към безсмъртието!”[2]

Моля ви, запомнете тази молитва. Страданието е нереално. Така че когато сте в такава нереална ситуация, спомнете си първата молитва: „От нереалното води ме към реалността.” Върховната реалност е позитивно съществуване, висше познание и блаженство – сат-чит-ананда. Ако чувствате, че мракът иска да ви обземе, да властва над вас, спомнете си втората част от нашата молитва: „ От тъмнина води ме в светлина”. И не забравяйте последната: „От смърт води ме към вечност”. Отнесете това със себе си, мои скъпи братя и сестри, то може да ви послужи.

[1] „Бхагавад Гита” 12.8

[2] „Брихадараняка Упанишад” 1.3.28

 



heart-lantern

(Conferencia vespertina de Swami Tirtha, el 05.01.2013, Kyustendil)

Simplemente habrá que fijar la mente en Mí, el Dios Supremo empeñando a invertir inteligencia en Mi. Sin duda de tal modo seguiréis viviendo en Mi.[1] Esta es la respuesta definitiva a cualquiera problema, pregunta o duda en la vida. Habrá que fijar la mente en el Supremo, pensar en El y aplicar la inteligencia en la conexión con El. De tal modo sin duda seguiréis viviendo con El.

A veces pensamos que sería duro a realizarlo. No lo es. O por lo menos no lo es para tanto. Es un tema recóndito para los humanos – El Dios Supremo. Por lo tanto resulta muy fácil pensar en alguien querido entrañablemente. Amamos a nuestros familiares, no es cierto? Las madres aman a sus hijos. Es una muy fuerte expresión de afeccion. La gente ama también a sus animalitos favoritos. Pero hasta qué grado amamos a Dios del que se originan todos los seres vivos y a quien le pertenecen? La fe significa fe viva, fe en vida. Nuestra fe debe ser muy practica. Se ha dicho que en vosotros Dios se queda más cercano que vuestra propia piel. Pero donde esta? Esta en un sitio muy especial.

Una vez el Dios Supremo pregunto a los ángeles: “Necesito descanso. Estoy abrumado por todos estos problemas que la gente está creando en la Tierra. No cesan diciendo plegarias y pedidos: ‘dame esto, dame aquello` Os pido que Me ensenéis adonde pudiera ir a esconderMe de modo a que nadie supiera molestarMe, decid donde podría hallar paz para Mi. Os pido Me ensenéis un sitio donde Yo podría descansar en paz” A los ángeles les vino una idea: “Hay un sitio secreto. Ve a esconderte en los corazones humanos. Alli nadie Te va abuscar.”

Bueno ya sabéis, en vosotros Dios se queda más cercano que vuestra propia piel. Claro, esta pequeña historia es divertida pero también es verdadera. Puesto que en nuestro corazón hay una gruta. Habiéndoos elevado en un nivel superior de consciencia, luego de haber purificado y alcanzado vuestra consciencia, este pequeño espacio en vuestro corazón va a ir creciendo y podría abrazar el universo entero. Por esta razón Dios podrá caber en este minúsculo rincón de vuestro corazón. Este rinconcito se llama sitio secreto y recóndito, la gruta secreta del corazón. Vuestra energía vital viene brotando del corazón, no es cierto? Mientras el corazón siga latiendo, estaréis en vida. Cuando queráis mostraros con el dedo índice, tocáis el pecho y no la cabeza pronunciando las palabras; “Es lo que pienso.” Todos sabemos que estamos viviendo en nuestro corazón. El alma, esta energía espiritual, se nos viene inspirada en el corazón, está residiendo en el corazón. Esta es la residencia de la vida.

Existen numerosas vías, numerosos conductos de energías que comienzan en el corazón. Yoga lo describe muy bien. Toda la energía pasa transformándose desde el cuerpo a la mente por medio de conductos. En el cuerpo humanos hay alrededor de 72 000 conductos. Uno de ellos es principal. Este conducto principal que comienza en el corazón para alcanzar el tope del cráneo y se le llama ‘el conducto de la luz`. Está conectado con el Sol – por supuesto no se trata del sol material de este universo, sino del sol espiritual – con tal que este sol este iluminando el camino que estéis siguiendo, el alma pasaría con facilidad por aquel conducto Entonces el mayor problema de la vida – la muerte – llegaría a ser no más que punto de transito No es el fin de algo o alguien sino el comienzo de un nuevo capítulo.

Tenemos una Hermosa plegaria a propósito: Asato maa sat gamaya/ tamaso maa jyotir gamaya/ mrityor maa, amrtam gamaya. “Desde lo irreal, llévame a la realidad. Desde las tinieblas, llévame a la luz. Desde la muerte llévame a inmortalidad, a la eternidad!”

Recordad esta plegaria por favor. Sufrir es irreal. Siempre que estéis en situación irreal debéis recordad la primera parte de la plegaria Desde lo irreal, llévame a la realidad. La suprema realidad es la existencia positiva, el supremo saber y la suprema bendición – satchitananda. Al sentir que la oscuridad se pone a capturaros y a dominaros, habrá que recordar la segunda parte de la plegaria Desde las tinieblas, llévame a la luz. Y no hay que olvidar la tercera parte Desde la muerte llévame a inmortalidad, a la eternidad .Llevad todo ello en vuestros corazones, queridos hermanas y hermanos míos, podría serviros.

[1] “Bhagavad Gita” 12.8

 



heart-lantern

(из лекции Свами Тиртхи, 05.01.2013, вечером, Кюстендил)

„Просто сосредоточь свой ум на Мне, Верховной Личности Бога, и обрати ко Мне весь свой разум. Так ты будешь жить во Мне вечно, без сомнения.”[1] Это окончательный ответ на все проблемы, вопросы и сомнения в жизни. Направьте свой ум к Верховному, думайте о Нем и используйте свою интеллигентность в связи с Ним. Так несомненно всегда будете жить вместе с Ним.

Иногда нам кажется, что это сложно сделать. Но это не так. Или хотя бы не так уж. Потому что это очень дорогая тема для человеческих существ – Верховный Бог. А так легко думать о ком-то, кого любишь. Мы любим членов своей семьи, верно. Матери действительно любят своих детей. Это очень сильное проявление любви. Люди любят также своих собак и домашних любимцев. Но сколько любим Бога, от кого произошли все эти существа и кому они принадлежат? Так что вера означает живая вера. Наша вера должна быть очень практичной. Сказано, что Бог ближе к вам чем собственная кожа. Но где же? На очень специальном месте.

Однажды Господь спросил у ангелов: „Мне нужно отдохнуть. Я так обременен всеми этими проблемами, которые люди создают на Земле.Все эти молитвы: „дай мне это, дай мне то”… Скажите Мне где спрятаться, чтоб никто не беспокоил Меня, где я смогу найти покой? Покажите мне такое место.” Итак у ангелов была идея: „Есть одно тайное место. Иди и спрячься в сердцах людей. Там никто не станет Тебя искать.”

Так что Он ближе к вам, чем ваша кожа. Конечно, это шуточная история, но всущности она верна. Потому что внутри в нашем сердце есть пещера. И если вы подниметесь на более высоком уровне сознания, если очиститесь и достигнете более возвышенное сознание, это небольшое пространство в вашем сердце станет таким большим, что сможет вместить всю вселенную. Поэтому Бог может вместиться в это маленькое пространство в вашем сердце. Оно называется укромное место в сердце, тайная пещера в сердце. Поэтому и ваша жизненная энергия исходит из вашего сердца, верно. Пока ваше сердце бьется, вы живы. И когда хотите показать на себя, дотрагиваетесь не своей головы, а своего сердц со словами: „Я думаю так и так.” Так что мы все знаем, что живем в своем сердце. Потому что душа, эта духовная энергия, пересажена в нашем сердце, она живет в нашем сердце. Оно – место жизни.

Есть разные пути, разные энергетические каналы, начинающиеся с сердца. Йога их описывает очень хорошо. Вся энергия проходит в комплексе тело-ум через эти каналы. В вашем теле есть около 72 000 каналов. Но один главный. Этот главный канал от сердца достигает верх вашего черепа и называется „канал света”. И если он связан со солнцем – конечно, речь идет не о материальном солнце этой вселенной, а о духовном солнце – если это солнце озаряяет этот путь, ваша душа легко может пройти по этому каналу. Тогда самый большой проблем жизни – смерть – превращается в точку перехода. Не конец чего-то, а начало новой главы.

Поэтому у нас есть очень красивая молитва. Асато маа сат гамая/ тамасо маа джйотир гамая/ мритьор маа амритам гамая. „От нереального веди меня к реальности. Из мрака веди меня к свету. И от смерти веди меня к бессмертию!”[2]

Прошу вас, запомните эту молитву. Страдание нереально. Так что, когда вы в такой нереальной ситуации, вспомните первую молитву: „От нереалного веди меня к реальности.” Верховная реальность это позитивное существование, высшее знание и блаженство – сат-чит-ананда. Если чувствуете, что мрак хочет вас захватить, властвовать над вами, вспомните вторую часть нашей молитвы: „ Из темноты веди меня в свет”. И не забывайте последнюю: „От смерти веди меня к вечности”. Итак, возьмите это с собой, мои дорогие братья и сестры, оно может послужить вам хорошо.

[1] „Бхагавад Гита” 12.8

[2] „Брихадараняка Упанишад” 1.3.28



ma

(from a lecture of Swami Tirtha, May 2012, Sofia)

Question: If Hiranyakashipu had such a high position, and in that epoch people were much more developed, how couldn’t he remember his source, from where he was coming?

Swami Tirtha: Ah, because it should have happened. Therefore it was not necessary for them to remember the whole story. It should have happened.

Yamuna: It’s a deep and somehow often asked question by people regarding karma and reincarnation: if there is really reincarnation and if the point is that the soul is learning the lesson of swimming upwards the current, then why does it forget the previous experiences? What’s the reason for the soul to forget if the point is to learn? Forgetting is against learning.

Swami Tirtha: Please read the verse number 15.15. “I am seated in everyone’s heart, and from Me come remembrance, knowledge and forgetfulness. By all the Vedas, I am to be known. Indeed, I am the compiler of Vedanta, and I am the knower of the Vedas”[1]. The first part is enough here: “From Me comes knowledge, memory and forgetfulness.” And in a subtle impression everything is there from the previous lives. Because the present life, our present situation is the future of our past. And our present is the past of our future. So if you know the present, then you know the past and you know the future. It is enough to know the present situation. From that, applying the proper method – of knowledge, of memories – you can understand both extremes – the past and the future.

But this is a mystic power – to see past, present and future as they are. If we live now, here and now, applying this method, you can overcome all the problems. Why should we pay so much attention to the past? It’s just gone, it doesn’t exist anymore. Why should we pay too much attention to the future? It doesn’t exist yet. Why don’t we pay more attention to the present moment? Because past is a history, future is a mystery, today is a present.

[1] Bhagavad Gita 15.15

 



ma

(részlet Szvámí Tírtha Szófiában elhangzott tanításából, 2012. május)
Kérdés: Ha Hiranjakasipu olyan kiemelt helyzetben volt, s abban a korszakban az emberek még sokkal fejlettebbek voltak, hogyan lehetséges az, hogy mégsem emlékezett a forrásra, ahonnét származott?
Szvámí Tírtha: Azért, mert ennek így kellett történnie. Tehát nem volt rá szükség, hogy emlékezzenek az egész történetre. Így kellett történnie.
Jamuná: Volna egy mélyebb, és valamiért előszeretettel ismételt kérdés, amit az emberek gyakran feltesznek a karmával és a reinkarnációval kapcsolatban: ha valóban létezik a reinkarnáció, és ha az a lényeg, hogy a lélek megtanuljon az árral szemben úszni, akkor mégis miért felejti el az előző tapasztalatait? Mi az oka annak, hogy a lélek felejt, ha éppen az a lényeg, hogy tanuljunk? A feledés nem segíti a tanulást.
Szvámí Tírtha: Kérlek, olvasd el a Bhagavad-gítá 15. fejezetének 15 versét: „Én mindenki szívében ott lakozom. Tőlem jön az emlékezet, a tudás és a feledékenység. Én vagyok az, akit az összes Véda közül ismerni kell, hiszen Én vagyok a Védanta szerkesztője és a Védák ismerője.”[1]  Most elegendő az első rész: „Tőlem jön az emlékezet, a tudás és a feledékenység.” Finom lenyomatként minden megőrződik az előző életekből, hiszen a jelenlegi életünk, a jelen helyzetünk a múltunk jövője, illetve a jövőnk múltja. Ha tehát ismeritek a jelent, azzal már feltárul előttetek a múlt és a jövő is, elegendő csupán a jelenlegi helyzet ismerete. A helyes módszert alkalmazva – a tudás és az emlékek segítségével – ebből már megérthetitek mindkét végletet – a múltat és a jövőt.
Ám ez egy misztikus képesség – a múltat, a jelent és a jövőt is úgy látni, ahogy az van. Ha most élünk, itt és most, ezt a módszert alkalmazva túljuthattok valamennyi problémán. Miért foglalkoznánk annyit a múlttal? Az már elmúlt, nem létezik többé. Miért törődnénk annyit a jövővel? Az még nem is létezik! Miért nem szentelünk inkább több figyelmet a jelen pillanatnak? Hiszen a múlt historikum, a jövő misztérium, a jelen pedig ajándék.
1. Bhagavad-gítá 15. 15.

 



« Older Entries